Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-06 / 4. szám

Berlin és Washington Ugyanazon a napon, pénte­ken — január 5-én —, ami kor a hírügynökségek jelen­tették, hogy Belgium után egy újabb NATO-állam, Hol­landia is bejelentette a diplo­máciai kapcsolatok létesítését i (nagyköveti szinten) a Német Demokratikus Köztársasággal, még egy érdekes jelentés ér­kezett. Dr. Horst Grunert, az NDK nemrég New Yorkba ér­kezett állandó ENSZ-megíi- gyelöje, látogatást tett George Bush-nál, az Egyesült Álla­mok ENSZ-nagyköveténél. Már az is érdekes,, hogy Bush örömmel üdvözölte az NDK állandó megfigyelőjének jelenlétét az ENSZ-ben. Még inkább figyelemreméltó, hogy Washington — ENSZ-képvise- loje közvetítésével — arról tájékoztatta az NDK-t, hogy hajlandó tárgyalásokat kezde­ni a két ország közötti diplo- i máciai kapcsolatok felvételé­ről. Azt a hosszú hidegháborús korszakot, amelyben a diplo­máciai kapcsolatokat nem­csak, hogy nem vették fel a nyugati államók Berlinnel, de erőnek erejével meg is akadá- ' lyoztak más országokat, hogy a számukra »-nem létező« _ NDKrt elismerjék, a történe- . lám adenauerí korszaknak ne- ; vezte el, A vezető szerep .ugyanis ebben, az NDK elleni hadjáratban a bonni politikai vezetőinek jutott. Még a doktrínát is, amely» ezt az egész, az NDK elszigetelésére irányuló diplomáciai »-játé­kot« jelzi, nyugatnémet politi­kusról, Hallsteinről nevezték el. Csakhogy Adenauer, Hall­stein és a töibíbd retrográd nyu­gatnémet politikus nem cse­lekedhetett volna így, ha nem áll mögöttük teljes hatalmá­val és tekintélyének súlyával Washington. — A kéz Jákobé, de a hang Ézsaué — így áll a Bibliában. És valami ha­sonló történt akkor is: a hi­degháborút évtizedeken át az Egyesült Államok vezető kö­rei irányították (ennek szer­ves részét képezte az NDK . elleni rágalomhadjárat). Az említett nyugatnémet politi- .^Jkusok, bár .főszerepet vállal- -ytak, lényegében csak »kisina- . sok« voltak amerikai gazdáik mellett. E múltra visszatekintve kü­lönösen jelentős, hogy immár az Egyesült Államok is a dip­lomáciai kapcsolatok felvéte­léről kíván tárgyalni Berlin­nel. Az általános európai eny­hülési folyamat fontos mozza­nata ez. Azé a folyamaté, amelynek alapjait a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág következetes békepoliti­kája teremtette meg. Világszerte nő a feüöráis... (Folytatás az 1. oldalról.) A munkáspárti politikusok kijelentették az amerikai dip­lomatának: »A vietnami nép folytatódó mészárlása gyöke­resen ellentmond azoknak a nyilatkozatoknak, amelyeket Nixon és Kissinger tett az el­nökválasztások előtt.« Harold Wilson volt angol miniszterelnök, a brit Mun­káspárt vezetője, tiltakozásul a Hanoi és Haiphong ellen in­tézett tömeges amerikai bom­bázások miatt, lemondta . azt az előadó körutat, amelyet januárban kellett volna tennie az Egyesült Államokban. A VDK-ban tett látogatásá­ról nemrég hazaérkezett Joan Baez neves amerikai népdal- j énekesnő, csütörtökön délután részt vett és beszédet mondott az amerikai kongresszus épü­lete előtt tartott nagyszabású háborúellenes tüntetésen. Ausztráliának, az Egyesült Államok korábbi hűséges szö­vetségesének (aki maga is részt vett az indokínai ameri­kai támadó háborúban) maga­tartása komolyan aggasztja az amerikai kormányt. Az ország kikötőmunkásai — mint ismeretes — szakszer­vezeteik döntése értelmében megtagadják az amerikai ha­jók ki-berakását. Ezzel tilta­koznak az Egyesült Államok vietnami politikája ellen. A kikötőmunkások szakszerve­zeteinek döntését Claude Ca­meron, az új ausztráliai kor­mány munkaügyi minisztere is támogatja. KANADA Trudeau beterjesztette programját Trudeau miniszterelnök ki­sebbségi liberális kormánya az új kanadai parlament elé . terjesztette programját. A program a belpolitikai kérdé­seknek szenteli a legnagyobb figyelmet. A tervek szerint a kormány csökkenteni szeretné a munkanélküliséget, korlá­tozni az inflációt. E program azt ígéri, hogy megkísérlik el­lenőrizni és bizonyos fokig korlátozni a külföldi tőke »ha- talamátvétedét« is . a kanadai gazdasági életben. A kormány elő akarja segíteni az ország francia és angol népességének összeolvadását. Támogatást ígér a kisvállaikozóknak és a mezőgazdasági szövetkezetek­nek is. Külpolitikai téren a kor­mányprogram kifejezésre jut­tatta, hogy támogatja az euró­pai biztonsági értekezletet; szükségesnek látja a nyugati világ nemzetközi valutarend­szerének reformját, s meg akarja erősíteni kapcsolatait Európával. Az amerikai Szenátus de­mokrata párti csoportja 36:11 szavazataránnyal elfogadta Edward Kennedy szenátor ja­vaslatát, hogy a Nixon-kor- mányt a vietnami háború költségeinek megvonásával kényszerítsék a háború befeje­zésére. Képünkön: Edward Kennedy (jobbról) és Frank Church demokrata párti sze­nátorok a javaslat elfogadása után. Nixon útja ígérkezik „rázósabbnak“ Japán—amerikai vendégjárás Tokiói diplomáciai források szerint 1973 a vendégjárás évé­nek ígérkezik Japán és az Egyesült Államok között. A két ország illetékesei az idén sze­retnék lebonyolítani Hirohito japán császár washingtoni, il­letve Nixon amerikai elnök tokiói hivatalos látogatását. A bonyolultabbnak Nixon tokiói látogatása ígérkezik: ha az utazásra Sor kerül, ez lesz az első eset, hogy egy hivatalban levő amerikai elnök jár Japán­ban. Az amerikai elnök tokiói út­jának fontos előfeltétele a vietnami háború befejezése. Amíg ez a feltétel meg nem Valósul — tekintettel a japán közvélemény mind élesebbé váló Amerika-ellenes hangula­tára — Nixon tokiói látogatá­sa szóba sóm jöhet — hang­súlyozzák japán ellenzéki po­litikai körökben. Bizonyosra vehető viszont, hogy még az év első felében villámlátogatást tesz az Egye­sült Államokban Tanaka mi­niszterelnök, s útjára valószí­nűleg Ohira külügyminiszter is elkíséri. Tanácskoznak az államszövetség vezetői Nincs mozgolódás az egyetemek környéken A három szövetséges arab köztársaság — Egyiptom, Szí­ria 'és Líbia — elnökei szer­dán és csütörtökön sürgősen fölvették az érintkezést egy­mással a szíriai—izraeli front­vonalon kialakult helyzettel NICARAGUA Lassan visszatér a lakosság Managuába Legalább egymilliárd dol- 'lárra van szükség ahhoz, hogy fel lehessen számolni a nica- ragüai fővárost, Managua! december 23-án sújtott föld­rengés következményeit — ál­lapította meg tegnap a ka­tasztrófa után alakított rend­kívüli bizottság.' Az ülésen Somoza közölte, hogy Mana­gua 80 ezer lakóépületéből 60 ezer romokban hever. A városban tovább folynak a mentési munkálatok és a romeltakarítás, az úgyneve­zett »-buldózerakció«. Managua lakosai azonban, akik a földrengés után a kör­nyékbeli falvakba menekül­ték, lassan visszaszállingóz­tak a városba. Míg szerdai adatok szerint a város több mint 450 ezres lakosságából csupán 100 ezren tartózkodtak Managuában, csütörtökön számuk már 210 ezerre emel­kedett. EL NEM KÖTELEZETTSÉG ÉS SEMLEGESSÉG A bengáli miniszterelnök országa külpolitikai törekvéseiről A Bengáli Népi Köztársa­ság odaadó híve a népek kö­zötti béke és barátság eszmé­nyeinek, eltökélt szándéka, hogy az cl nem kötelezettség és a semlegesség külpolitiká­ját folytatja« — jelentette ki Mudzsibur Rahman, a Bengáli NK miniszterelnöke, egy dac­cal diákgyűlésen. Hangoztatta azt is, hogy kormánya to­vábbra is támogatni fogja a vi­lág neméeti felszabadító moz­Somogyi Néplap galmait, határozottan fellép a gyarmatosítás minden meg­nyilvánulása ellen, támogatja az elnyomott, függetlenségü­kért harcoló népeket. Végeze­tül felhívta a világ népeit: vessenek véget a fegyverkezési versenynek és tegyenek erőfe­szítéseket földünk szilárd és tartós békéjének megteremté­sére. Belpolitikai problémákról szólva a bengáli miniszterel­nök kijelentette: '»Egyes ide- Egyiptomban — ügy lát­ge„ „...Im.lc ügynökei „te,. “ ^ISLSSS“­vart és fejetlenséget próbál- j teljesen lecsillapodtak a ke- nak kelteni az országban.« 1 déiyek. Hivatalos helyen cá­kapcsalaitbain. Csütörtökön Szadat Szíriába küldte had­ügyminiszterét, Ahmed Isz- mail tábornokot, valamint személyes tanácsadóját, Hasz- szán Szabri El-Kholit, s még aznap közölte a MEN A hír­ügynökség, hogy az egyiptomi elnök hamarosan Líbiába re-- pül. Az egyiptomi—líbiai csúcs­találkozó várható témaköré­ről szólva a pénteki A1 Ahram a halaszthatatlan katonai és politikai kérdések, továbbá a gerilLamozgalom helyzetének megvitatásét várja. Szadat és Kadhafi utalójára a múlt év szeptemberében ta­lálkozott. Akikor írták alá a megállapodást a két állam tel­jes — fokozatos — egyesítésé­ről. Azóta olyan hírek láttak napvilágot — kivált a libano­ni sajtó hasábjaim —, hogy a két elnök közti viszony nem problémamentes: E hírek cá­folataként értékeli az UPI a líbiai elnök múlt- pénteki be­szédét, amely Szadat bölcses­ségét és -felelősségteljes ma­gatartását méltatta, mondván, hogy az egyiptomi elnök jól teszi, amikor nem bocsátko­zik »korlátozott háborúba« Iz­raellel. Ami a Palesztinái gerilla­mozgalmat illeti, a hírügynök­ségek ugyancsak Kadhafi két meglepőnek minősített meg­nyilatkozását idézik. A líbiai elnök ugyanis nemrég kijelen­tette: a Palesztinái gerillák jobban' tennék, ha Izraelben harcolnának, szerdán pedig Kadhafinak azt az elhatározá­sát közölte a tripoli rádió, hogy a Palesztinái gerillák ol­dalán harcoló líbiai önkénte­seket — Líbia és más arab országoknak a békés rendezés­sel .kapcsolatos eltérő felfogá­sa miatt — visszahívják. tolták, hogy a kairói egyete­men ezer diák továbbra is ülősztrájlkot tart. Pillanatnyi­lag az egyiptomi főváros mindkét egyetemén nyugalom honol; a tanintézeteket rend­őrök őrzik. RÖVIDEN Fogadást adott tegnap Lü Csi-hszien, a Kínai Népköz­társasáig budapesti nagyköve­te abból az alkalomból, hogy végleg elutazik Magyarország­ról. Kairóból Damaszkuszba re­pült a bangkoki izraeli nagy- követség elleni támadást vég­rehajtó gerillaakció négy rész­vevője — közölte az A1 Gun- gurija. Az AFP szerint pa­rancs nemteljesítés miatt for­radalmi bíróság el'é állítják őket. Fogadta az iraki külügyi ál­lamtitkárt Otto Winzer, az NDK külügyminisztere, s ba­ráti légkörű eszmecserét foly­tatott vele. NATO-hadgyakoriatot tarta­nak »Reforgcr—4« elnevezés­sel január 9. és március 5. kö­zött az NSZK déli és délnyu­gati részén, mintegy 40 ezer amerikai, kanadai és nyugat­német katona részvételével. Elfoglalta állomáshelyét Eduardo Bradley, Argentina első pekingi nagykövete — je­lenti az Üj-Kína hírügynök­ség. At kell adni — jelentette ká ismét Idi Amin ugandai el­nök — az afrikaiaknak öt­száz, Ugandában működő an­gol társaságot. Ezek tőkéje az ugandai angol- beruházások­nak körülbelül 90 százalékát teszi ki. Nixon új csapata Washingtoni tudósítás A minap a Fehér Ház sok­szorosított anyagot bocsátott a sajtó rendelkezésére, amely vázlatosan összefoglalta Ni­xon első négy évének ered­ményeit. A tudósítók némileg meghökkenten lapozgatták. Hiszen választási reklám­anyagnak már kései, viszont a múlt idejű magfogalmazá­sok aligha elégítik ki azokat, akik valahára megismerked­nének — ha már a válasz­tás előtt nem lehetett — a második elnöki időszakra vo­natkozó nixoni programokkal. Januárban már a szokásos, a kongresszushoz intézett el­nöki üzenetek esedékesek: miért tehát ez a stencilezett önreklám? — tanakodott sok hírlapíró. Ha csak azért nem, hogy az elnök »belpolitikai Kissingere«, Ehrlichman kap­jon egy kis szereplehetőséget, elsőoldalas címeket a vasár­napi lapokban. Bár Ehrlich­man maga is elismerte, hogy a nixoni belpolitika a külpo­litikánál jóval kevesebb »lát­ványosságot« termett. Tudnivaló, hogy Nixon leg­szűkebb környezetében Kis­singer az egyetlen ember, aki új jövevény. Ehrlichman, Haldeman (a fehérházi appa­rátus irányítója), Ziegler szó­vivő, Klein tájékoztatási fő­nök és mások, ott vannak Ni­xon mellett már évtizede, vagy már régebben. A köz­ismerten bizalmatlan Nixon ezzel a hű csapatával kormá­nyoz, háttérbe szorítva nem­csak a kongresszust, hanem magát a kormányt is. Csak Kissinger jutott be egészen a hálószobába (szó szerint: oly­annyira titkolták a pekingi út előkészületeit, hogy az elnök és tanácsadója éjszaka ott tárgyalt, nem az irodában, ahová néhány más tanácsadó­nak is van bejárása ...) S a másik washingtoni értesülés: nemftak Ehrlichmanék sokallották meg a Kissinger- re vetődő reflektorfényt, ha­nem — ezt suttogják, Ste­wart Alsop aztán meg is írta — az elnöknek is kezd ter­hére lenni. Ahol több »szürke eminen­ciás« van; bárha munkameg- öS«ásbáTVTlöl göznak - Is; nem meglepő az udvari intrika. Különben a New York Times kitűnő publicistája, Tom Wic­ker már többször is »császári ügyvezetésnek« minősítette a Nixonét: amiért kivonja kor­mányát a kongresszusi ellen­őrzés alól (szemben a kong­resszusi bizottságok elé citál­ható miniszterekkel, a Fehér Házban irányító tanácsadók meg sem idézhetők a capitó- liumi kihallgatásokra). S amíg Kissinger Párizsban tárgyalt, az elnök legszűkebb köre a Camp David-i hegyi nyaraló­ban valóban olimposzi stílus­ban keverte a személyi kár­tyákat, állította össze Nixon új csapatát. S hogy a végén csattant az ostor, azt bizo­nyítja: ha az átszervezések Választási kampány Mitterrand televíziós nyilatkozata Francois Mitterrand, a szo­cialista párt első titkára, tele­víziós nyilatkozatában figyel­meztette a nagy trösztök veze­tőit: súlyos felelősséget vállal­nak, ha tőkesíbolással és más manőverekkel szándékosan gyengítik a választások előtt a frank helyzetét, csak azért, hogy a közvéleményben zavar és aggodalom támadjon. — A jelek arra mutatnak: maguk a kormánypártok szervezik azt a frankellenes kampányt, hogy elriasszák a választókat a bal­oldal pártjaira való szavazástól — hangoztatta Mitterrand. Majd arra figyelmeztetett: a frankellenes manipulációk a büntetőtörvénykönyvbe útköz lek, s egy baloldali kormán — amely mozgósítaná az égést lakosságot a frank védelmére — nem riadna vissza attól, hogy a törvény teljes szigorá­val lesújtson a frank ellen irányuló bűnös üzelmekre. elején úgy tűnt is, hogy Kis­singer pozíciója rendületlen, sőt hatalma még növekedett is, ma ezt már kevésbé mer­ném állítani. Az átszervezés sokban ha­sonlított az első Nixon-kor- mány összeállítására: vi­szonylag jellegtelen, politikai­lag »alsónak« és semmikép­pen sem »király-ásznak« szá­mító figurákat rakta ki Ehr­lichmanék.-Inkább csak »arra ügyeltek«, hogy — a republi­kánus taktikának megfelelően — minden politikai csoport felé gesztust tegyenek. Az új miniszterek az eddiginél is kevésbé próbálják majd za­varni a Fehér Házban ülő ha­talmasságok köreit. Nem vé­letlen hát, hogy sietve kitöröltek a tablóról egy élénkebb színt jelentő egyéniséget, Peterson volt kereskedelmi minisztert. A világszerte tekintélyes, liberális Peterson felcserélé­se éppen egy dél-karolinai üzletemberrel, Denttel, a tex­tilimport elleni harc bajnoká­val — s mindez a kritikus vi­lágkereskedelmi tárgyalások, az európaiakkal és a japánok­kal esedékes kötélhúzások éve előtt —: ezt csakis bizan- tikus hatalmi számítások in­dokolják. S Peterson rovásán nemcsak az volt, hogy liberá­lis körökben kedvelik, hanem az is, hogy annak az illinoisi Percy szenátornak a barátja, aki a republikánus párt libe­rális szárnyának egyre ígére­tesebb csillaga, netán elnök­jelöltje 1976-ra. Mivel a ni- xoni belpolitikai stratégiába Percy kiiktatása illik bele, Peterson sorsa megpecsételte- tett. Csakhogy a dolognak az is pikantériája, hogy Peterson Kissingernek is barátja. S mivel Peterson mellett az ugyancsak Kissinger-körbe tartozónak mondott Helms, CIA-főnök is távozik, az ud­vari manőverek kezdenek körvonalazódni. Kivált, hogy a Camp David-i Olimposzon belefolyt a csapatösszeállítás titkos munkájába Connally, a nemrég leköszönt pénzügymi­niszter - is^- - Márpedig közis­mert, hogy ő Kissinger ellen­lábasa. Az viszont megint egy washingtoni közhír, hogy Nixon nagyon kedveli a szá­las, gazdag, magabiztos texa­si politikust; az már viszont csak némelyek tenyérjóslata, hogy az elnök Conallynak készíti elő a republikánus trónt 1976-ra. Az ilyen udvari manőverek jellegzetessége, hogy a figu­rákat hosszú távú kombiná­ciók szerint mozgatják, s per­sze gyakoriak az ellenlépé­sek is. Mert sok jel mutatja ugyan, hogy Nixon nem alel- nökének, Agnewnek szánja átadni a váltóbotot (már a nyáron sem túl lelkesen tar­totta meg alelnökjelöltnek). A hivatalos trónörökös 'manőve­reit sem lehfet mellékesnek tekinteni. S ha netán Con­nally visszatérése kiszorítja is a Kissinger-dudóst a kül­politikai csárdából, kezdetét veszi a harc a szürke eminen­ciásénál is fontosabb posztért — magáért a trónért. Avar János DÉL-AFRIKA Az apartheid­elmélet elképzelései A dél-afrikai fajüldözők az ország fehér lakosságára is ki akarják terjeszteni az apar­theid elméletet. Ezek szerint a magasabbrendű afrikáner faj- ioz« sorolnák a holland tele­pesek ivadékait. Az angol származású dél-afrikaiak vi­szont csak a második, »nem teljes értékű« csoporthoz tar­toznának. * i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents