Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-30 / 24. szám

Egy NEB-rizsgálat tapasztalatai Van, aki csak vadászni szeret Sokan irigylik a vadászo­kat. Milyen jó dolog lelőni, ha­zavinni s elfogyasztani egy fá­cánt, őzet vagy más vadat, melyhez az »egyszerű halan­dó« csak ritkán juthat. Nem ilyen egyszerű a dolog. A vadásztársaságok, ha nem is rendelkeznek földbirtokkal, az általuk bérelt terület fölött ki­zárólagos joggal rendelkez­nek. Ezek a jogok azonban egyúttal igen nagy kötelezett­ségeket is jelentenek. Diana és Győzelem Többek között arra is köte­lezi őket, hogy tagdíjat fizes­senek, vadőrt tartsanak, irtsák a dúvadat, kilőjék az elszapo­rodott vadállományt, értéke­sítsék a hús',, azaz: anyagilag is hozzájáruljanak az ésszerű vadgazdálkodáshoz. A vadnyúl, a fácán, az őz, a szarvas, a vaddisznó érté­kes állat. Szívesen vásárolnak tőlünk elsősorban a nyugati országok vadhúst. Messze föld­ről jönnek hazánkba külföldi vadászok, s egy-egy értékes trófeáért súlyos ezreket fizet­nek. Tehát nem közömbös, hogy a vadásztársaságok milyen gazdálkodást folytatnak. Erre volt kíváncsi a kaposvári járá­si-városi Népi Ellenőrzési Bi­zottság, és vizsgálta felül tíz vadásztársaság pénzgazdálko­dását. Köztük a kaposvári Győzelem, a kaposvölgyi Dia­na, a somogyszili, a kadarkúti, az ósztopáni, a jákói és más vadásztársaságok tevékeny­ségét. Elmaradt tagdíjak Az intéző bizottságok azonban ezt eltűrték, nem szólították föl a tagokat a hátralék ren­dezésére, illetve a tagdíj rend­szeres fizetésére. Egy munkakönyv elveszett Jogszabályok kötelezik a társaságokat, hogy a vadőrök­kel — hivatásos vadászokkal — munkaszerződést kössenek, s bérüket annak alapján fizes­sék. Az osztopáni Győzelem, a kaposvölgyi Diana, a somogy­szili és a zselici vadásztársa­ságnál a szerződéseket a vizs­gálatkor nem tudták bemutat­ni. , Még furcsább eset történt a kaposvári Győzelem vadász- társaságnál: a náluk foglalkoz­tatott vadőr munkakönyvé, munkaszerződése is elveszett! Nemcsak ezek a példák bi­zonyítják, hogy a vadásztársa­ságok egy része figyelmen kí­vül hagyja a szabályok betar­tását. Hasonló megállapításo­kat tettek a népi ellenőrök a dúvadak elejtéséért járó dí­jakkal kapcsolatban is. A Jákó és Vidéke Béke Va­dásztársaságnál például jegy­zőkönyv felvétele nélkül fizet­ték ki a dúvad elejtéséért já­ró díjat, azt állítva, nem tud­ták, hogy* a jegyzőkönyv fel­vétele kötelező. Az osztopáni Győzelem vadásztársaságnál pedig a dúvadjelek megsem­misítéséről szóló jegyzőköny­veket neon tudták bemutatni. Alapvető dolog tudni: pénzt kifizetni vagy bizonyítékokat megsemmisíteni — megfelelő jegyzőkönyv nélkül — nem le­het, mert ezzel visszaélési le­hetőséget teremtenek. Gondosabban, fegyelmezettebben A kaposvári járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata után egy dolga lesz a vadásztársaságok többségé­nek: gondosabban, fegyelme­zettebben tevékenykedni, be­tartani az előírásokat. A NEB elsősorban erre hívta fel az intéző bizottságok figyelmét, melyeknek ez a legfontosabb feladatuk. Hiányos, zavaros nyilvántar­tásokkal, a tagdíjfizetési köte­lezettségét nem teljesítő tag­sággal egyetlen vadásztársa­ság sem láthatja el jól felada­tát. Ezért fordult elő Somogy- szilban, hogy nem tudták tel­jesíteni múlt évi lőttvad-érté- kesítési tervüket. Persze, nemcsak hibákat ál­lapítottak meg a népi ellen­őrök. Azt tapasztalták, hogy a társaságok többsége a lőttvad- értékesítésnél gazdaságosan és a szabályoknak megfelelően jár el. Pontosan fizetik a haj­A szolgáltatóipar és napjaink követelménye tók és a fogatosok díját, s a | sára. így legfontosabb: sehol nem ta- ' pusztulták azt, hogyavadá­szut a muv.ku nélküli jovede- ! ,rA1I„, __ l emszerzés eszköze lenne. De hogy rend legyen, az in­téző bizottságok és a tagok a jövőben tegyenek eleget köte­lezettségeiknek. Azokat pedig, akik alkalmatlanok bármilyen tisztség ellátására, olyanokkal kell felváltani, akik megfelel­nek a követelményeknek — javasolták a népi ellenőrök. A fejlődéssel a gondok egy része is újratermelődhet, legföljebb jellegük változik meg. Ezt a többi között a szol­gáltatóipar \helyzete is igazol­ja. Az életszínvonal emelke­désével, az életkörülmények, -viszonyok változásával rend­kívül gyorsan gyarapodtak azok az igények, amelyeket kiszolgálni ez az ágazat hiva­tott. Csupán az utóbbi hat-hét esztendőben megszokottá vált hazánkban is a hűtőgép, a mosógép, százezerszám talál­tak vevőre a kisebb gépek: a turmixtól a villanyborotváig. (A rézmozsárhoz, a zsilettpen­géhez nem kellett szervizhá­lózat.) Rendkívül jelentős a keresletnövekedés a gépko­csik szervizszolgálta iásában, hiszen 1960-ban .még csupán 18 ezer magánautó futott az országban, napjainkban pedig már több, mint 300 ezer. Az utóbbi években kor­mányhatározatok és rendele­tek születtek a szolgáltatások fejlesztésének meggyorsításá- egy sor pénzügyi, I fedezeti, elszámolási kedvez- a szolgáltató vállalatok, hogy ez is serkent­se gazdálkodásukat. Elégségesek voltak-e ezek a kedvezmények a fejlesztés Szalai I.ászló A vizsgálatból kitűnik, hogy több vadásztársaság jó néhány tagja csak a jogokat tartja magára nézve kötelezőnek, va­dászni szeret, de tagdíjat fi­zetni már nem. A kaposvári Győzelem va­dásztársaságnál 1971-ről 3100 forint tagdíjhátralékot állapí­tottak meg, a múlt év novem­beréig pedig újabb 7200 forin­tot. A nyilvántartásból az de­rült ki, hogy 1972-ben a vizs­gálat napjáig tizenketten egyetlen fillér tagdíjat nem fizettek. Vajon hogyan tud akkor egy vadásztársaság gazdálkodni, teljesíteni kötelezettségét, ha hiányzik a szükséges anyagi fedezet? Hasonló hibákat álla­pítottak meg a Somogyszil és Környéke Vadásztársaságnál, ahol a hátralék összege 8328 forintot tett ki. Ugyancsak rendszertelen volt a tagdíjfizetés és a tag­nyilvántartás az osztopáni Győzelem vadásztársaságnál. Trevira felsőruházati cikkek Mosonmagyaróvárról mm SF-T ; hirtelen meggyorsításához, elégségesek-e a fejlesztési alapok, ezen lehet vitatkozni. 1971 végéig ugyanis a szol­gáltatóipar teljesítménye — szövetkezeti, tanácsi, minisz­tériumi együttvéve — csak kis mértékben növekedett. Szinte csak az autójavítás fej­lődött gyorsabban a többén j'. 1972-ben már valamelyest egyértelműbb a haladás. A szövetkezeti szektorban — amely egymagában nagyobb kapacitású, mint a tanácsi és a minisztériumi együttvéve, s így ennek fejlődése igazán so­kat nyom a latban — tavaly, a tavalyelőttihez képest 15— 20 százalékkal növekedett /e teljesítmény. Igaz, a lakáskar­bantartó kapacitás csak 6—7 százalékkal, noha ez a mun­ka évtizedek óta a legkere­settebb szolgáltatás, összege­zésképpen tehát: a 60-as évek végén hozott intézkedések csak ahhoz voltak elegendők, hogy a helyzet ne rosszabbod­jon. A szolgáltató nagyiparhoz persze gépek kellenek, szer­vezettség, hatékonyság és ipa­ri háttér, ahonnan folyamato­san érkezik az alkatrész. Va­lamennyi szolgáltatóágazat­ban szükséges megszervezni — ennek értelmében — azt a technikát, amelynek bevezeté­se a vegytisztító ágazatban már megkezdődött, a1 nagy termelékenységű', programoz­ható berendezések beállításá­val. A lakáskarbantartást, ta­karítást rengeteg kisgép, cél­gép teheti gyorssá, egyszerűb­bé. Megvalósítható az is, hogy a lakatos ne javítsa a zárakat, hanem csak cserélje. Az elektromos háztartási gépek íavítását is ’ehetséges. a mai, általános gyakorlatnál ter­me1 ékenyebbre szervezni. Az Ipari szó1 gáltató szervizeket föl kell szerelni gyors, pontos vizsgáló műszerekkel, hogy a hibakeresés, behatárolás per­cekig tartó rutinmunkává vál­jon. Az anyagi erők szűkö­sek, egy ilyen »iparosítási« program természetszerűen két ötéves tervet is igényel. A szolgáltatóiparban is létezik azonban belső tartalék. A szervezettség javításával itt is lehet — kevés pénzből — gyor­san, megnyugtatóbb ' eredmé­nyeket elérni. A negyedik öt­éves tervnek ma már része a szolgáltató ágazatnak nap­jaink követelményeihez illő korszerűsítési programja. G. F. 63 községben tízezer hold került a „helyére“ A zártkertrendezés somogyi tapasztalatairól A Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár 1972 januárjában 100 millió forintos költséggel hozzálátott az üzem fiatalításá­hoz, illetve korszerűsítéséhez. A beruházás nagyobbik része már megvalósult. Az új gépek segítségével először gyárta­nak poliészter alapanyagú trevira ruhákat. Az idén csak­nem 150 ezer darab trevira felsőruházati cikk hagyja majd el a gyárat. Földtörvény — így ismer­jük, így halljuk leggyakrab­ban a földtulajdon és a föld- használat továbbfejlesztésé­ről szóló 1967. évi IV. tör­vényt és a hozzá kapcsolódó rendeleteket. Ezen belül ta­lálkozhatunk a zártkertrende- zési tennivalókkal, az egyik legfontosabb feladattal, mely a rendelet végrehajtásából adódik. Megyénkben négy év­vel ezelőtt 194 községben — 34 720 holdon — adódott ez a munka, azóta 154 községben — 21 780 holdon — rendezték a zártkerti ingatlanokat. A Somogy megyei Földhiva­tal vezetőjének, dr. Mohar Lászlónak a tájékoztatója szerint a múlt évben me­gyénk hatvanhárom községé­ben, a tervezettnél kettővel többen fejezték be a zártkert- rendezést. E munka során tíz­ezer holdon vizsgálták felül a tulajdon- és használati vi­szonyokat. Részletes intézke­dési tervben határozták meg a rendezésre vonatkozó egyes feladatok idejét; tanfolyamo­kon készítették föl a munká­ban részt vevő bizottságok titkárait, és. útmutatásokat adtak a gyakorlati végrehaj­táshoz. Több éves tapasztalat­tal bíró földügyi előadók ad­hatták így át ismereteiket új munkatársaiknak. Korábbról jól bevált módszer, most is alkalmazták: a téli időszak­ban gazdagyűléseket tartottak — a járási és a községi párt . ELÜLTE GYULA ^ A fiú meg a katonák 24 Márti a sarokba húzódva, a kezét védekezőn maga elé tart­va kiáltozik: — Ne, ne! Én egyetemre já­rok! Még az a szerencse, hogy fel van öltözve teljesen. Magára kaphatta gyorsan a ruhát, ami­kor észrevette, hogy jönnek a katonák. így is csak rámennel, ke­zét, lábát elkapják. És viszik kifelé, mint ahogy gólya viszi a fiát, és aki hozzáférhet, sza­kít egy darabot a ruhájából. Lesuttyan a padlásról utá­nuk. Neki nincs mit félni, őt nem bánthatják a katonák. Csak arra vigyáz, nehogy a bilgeris nyilas megláss;. aki­nek a lova mellől megszökött. Valak' rászól a tömegből: — Te g”erek. mit tolakodsz te itt! Nem neked való ez! — De igen, ez az én néném! — mondja ő bátran, és nem Somogyi Néplap törődve a rosszalló fejcsóválá- sokkal, tovább tolakszik. Hiába tolakszik, nem jut előbbre a lökdösődő tömegben. Felkapaszkodik azután a te­rasz karfájára, hogy láthas­son. Onnan már látni valameny- nyire, bár nem olyan jól, ahogy szeretné. A világító meztelen fehérséget, ahogy a katonák a diófa tövén körül­fogják — mintha ez már nem Márti volna —, nem, ez nem Márti. Ez az a nagymellű, testes nő. Az ez. Ahogy lefogva, kifeszít­ve a feketéllő hasával hány­kolódik a gombolkozó katonák közt. És mély ugató hangon mindig egyet-egyet jajdul. »Akkor, meg jól van, ha nem Márti — gondolja megköny- nyebbülve. — öt azért féltet­tem volna. Mindenféle katona van, betegséget is lehet sze­rezni tőlük.«-Meg azért hogy jönne már az ki. Éppen Mártit kapják el?« A katonák is felismerhették, hogy ez a nő nem Márti, mert elszéledtek a hegyen. Csak négyen-öten maradtak ott a diófánál. Nézte őket, de besötétedett már. Erőltette a szemét, de nem látta köztük a nagymellű nőt. Pedig a fehér bőre hogy világított az előbb a diófa tö­vén. Szerette volna pedig még , nézni egy kicsit, de hiába, nem volt már ott a nő. Kár volt másfelé pillantani az előbb. Addig tűnhetett el. A katonák is begombolkoz­tak és cigarettára gyújtottak. Most lépett ki a diófa mögül a nő. Felöltözött közben. Várta, hogy a katonák hát­ha levetkőztetnék megint. De hozzá sem nyúltak... nem, ez nem az a nő, ez Mari! Az ez, Mari. Kirúzsozva, ki- púderozva, minden. Cigarettát kért a katonáktól, s ahogy tüzet adtak neki, azt mondta: — Felőlem szólhattok a többieknek is. De arra az­tán ne énnekem kelljen figyel­meztetni őkét, mi a -tisztesség! »Várjál csak. Mari, meg­mondalak édesanyámnak, tu­dom isten eltángál!« De végig sem gondolta, rög­tön eszébe jutott, hogy már réges-rég nem lakik otthon Mari. Nem is igen beszélnek róla a családbeliek idegenek­nek, mert csak szégyenkezni kellene miatta a falu előtt. Persze, így is tudják. Kitu­dódott valahogy. »Nincsen olyan titkos dolog, mit az idő ki nem forog« — mondhatná erre is Parázsó nagymama. szervek, valamint a helyi ta­nácsok vezetőinek a részvéte­lével — ott, ahol a munka éppen soron következett. Is­mertették a rendezés cél­ját, válaszoltak a kérdésekre. Szükség volt arra is, hogy az elavult, mintegy száz esz­tendős térképeket felújítsák, illetőleg újakat készítsenek helyettük, s el kellett intézni a vitás tulajdon- és használa­ti viszonyokat is. A zártkert- rendezéssel a birtokviszonyok a múlt évben úgy alakultak, hogy csaknem 6160 tsz-tag és velük azonos jogállású sze­mély több mint 3640 holdnyi területet tartott meg személyi •tulajdonban. Mivel ezek a ? földek a háztájiban, a háztáji földek pedig többnyire a zárt­De akármint ,van, sok min­dent összeszedhet Mari. Mert a katona mindent odaad. Grisá- ék is egész spájzra valót fel­pakoltak a nőknek. A végén még belőle lesz a legnagyobb úriasszony, hallani olyat. És akkor majd a csa­lád sem szégyenli, hogy Pa­rázsó Mari rossz nő lett. Ha egyszer csak hazaállít, tele­aggatva ékszerekkel, drága bundában. És szekérrel hoz­mLUiáli.a aZ áll°másr°1ta idejük nagy részét lakóhelyű merdek konzerve , gyufát, cuk-J kön\öltike ezért az ifjúsági ™ “ lo,n"at' s.fott benz!nJy szövetségnek is az úgynevezett maimaladot, amit összeszedett $ lakóterüieti KISZ-munka fej­t lesztésére kell törekedni. A kertekben vannak, a rendezés után nem kellett annyi földet a közös táblákból kijelölni háztáji céljára, . mint koráb­ban, így megnőtt a tsz-ek kö­zös művelésbe vonható terü­lete. A rendezéshez a termelő- szövetkezetektől kapták a leg­több segítséget a bizottságok. A munka folyamán állandóan vezetőségi taggal képviseltet­ték magukat a tsz-ek, sőt úgy­nevezett adatbemondót is ar'- tak: a faluban élő idős, va;y munkája révén a területet egyébként is kitűnően ismerő emberek sok hasznos támpon­tot adtak földügyekben. Az idei feladatok között sze­repel a 12 940 holdnyi terüle­ten belül Kaposvár nagy ki­terjedésű, sok-sok részegy­ségből álló zártkerthálózatá- nak a rendezése is. Intézkedé­si tervükben az egyes előké­szítő munkák kezdetét olyan határidővel állapították meg, hogy a hatóságilag felülvizs­gált térképek idejében a bi­zottságok rendelkezésére áll­janak. A földnyilvántartási és földhasználati előkészítést 4 községben már tavaly befe­jezték. KISZ‘Szervezetek a lakóhelyen a katonáktól. Fázott. Beszaladt metsző sem igen lesz már itt semmi érdekes —, de a présházon is szaladt a présházba aj iző hideg szél elől — úgy-? 1aS7 már iff Bommi > a nő a diófa alatt. — gondolta. — Amikor tam a nagykabát, és fnajdj megfagyok. Nincs ezekben a? , , , , , t rosban, szabad katonákban egy szikranyi ér- ' zés, ilyen piszok hidegben mi­nek kellett lemarni róla még a ruhát is ...« Vetettek volna rá egy lajbit legalább. (Folytatjuk.) Hosszú évek tapasztalata I Ahogy a statisztika bizo- összegeződött. abban a megái- | nyitja, nő a lakóterületi lapításban, melyet a KISZ me- KISZ-szervezetek tagjainak gyei bizottságának legutóbbi j száma, örvendetes dolog, hogy f ülésén hallhattunk. Arról volt j — részben az ifjúságpolitikai l szó, hogy a fiatalok szabad j határozat és az ifjúsági tör­vény hatására, részben a jó­zan megfontolás eredménye­képpen — egyre több segítsé­get kapnak a fiatalok a taná­csoktól, a művelődési ottho­noktól. A tanácsok viszont szá­mítanak a fiatalok munkájá­ra, elsősorban a lakóhely szé­pítésében. A lakóterületi ifjúsági mun­kában megkülönböztetett sze­rep hárul a művelődési intéz­ményekre, ifjúsági klubokra. Az előbbiekkel nem állnak túlzottan jól, és a meglevők ki­használtsága sem a legjobb. A fiatalok foglalkoztatásának egyik legjobb módszere az if­júsági klub, örvendetesen emelkedett a klubok száma az utóbbi időben. Hogy program­juk is megíe’elő legyen, ahhoz éppen a lakóhelyi KlSZ-szer- vezetek vezetőségének kell többet tennie. Természetesen a népművelők, pedagógusok és társadalmi vezetők segítségé­vel. t párt ifjúságpolitikai határoza­ta is erre hívja fel a KISZ-ve- zetők figyelmét. Erre odafi- . gyelni Somogybán különösen f érdemes, hiszen ha csak Ka- ...... , , , .... » posvár példáját vesszük, azt atfujt a szel. Akarhova bujt.^ látjuk, hogy az ipari üzemek- ha nekitámaszkodott a falnak,# ben dolgozó fiatalok jelentős a hátát akkor is érte. J része bejáró. Többségük az »Borzasztó, hogy fázhatott azt üzemi KISZ-szervezetek tagja, csupaszon J f? a tagság azonban meglehe- ; f tosen formális. A fiatalok csak raj-f a munkaidejüket meg az uta- 4 zással járó időt töltik a vá­iá \ idejük nagy részét pedig otthon. Ahogy a KISZ megyei bizottságának fölmérése megállapította, az utóbbi időben nőtt azoknak a száma, akik a lakóterületi KISZ-szervezetekhez akarnak tartozni. S. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents