Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-27 / 22. szám

Kaaoiöá? 1973. I. 27. A SOMOGYI NÉPLAP MELLÉKLETE A kaposvári városközpont jelene és jövője Naponta 35 000 utas Tízéves a kaposvári közlekedés Cj helyi /' forgalomirányító központ — Tizennyolc járat, 25 autóbusz Éppen egy évtized zárult le a kaposvári helyi közlekedés­ben 1972-ben. S ha ezt az év­tizedet a számok tükrében vizsgáljuk, láthatjuk az ada­tokból, hogy a várossal együtt hogyan fejlődött a közlekedés, milyen hatalmasak az igények az autóbuszok, a taxik iránt. Kaposváron a helyi közle­kedést 1962-ben nyolc autóbusz bonyolította le, tavaly már 25. A járatok száma kezdetben nyolc volt, ma tizennyolc. A buszok a városban akkor egy nap átlagosan 6452 utast szállí­tottak, tavaly viszont már 35 ezer volt a napi átlagos utas­létszám. — A kaposvári helyi közle­kedés zavartalan biztosítása, a munkahelyüktől távol lakó emberek szállítása igen nagy gondot jelent. Ezen kívántunk segíteni azzal, hogy december- 'en megindítottunk egy gyors- járatot az északnyugati város- " 'szben lakó és az északkeleti ■ ■i déken dolgozók részére. Mz az első lépést jelentette. A következő, hogy a helyi forga­lom irányítását kivonjuk a pá­lyaudvarról. A tavasszal az ál­lomással szemben új forga­lomirányító, utastájékoztató központot létesítünk a helyi közlekedés számára Itt elővé­teli pénztár is lesz. A terv el­készült, a helyet kijelöltek, egy székesfehérvári szövetkezet ké­szíti az épületet összeszerelhe­tő könnyűfém alkatrészekből. Ennek a központnak állandó telefonösszekötettése lesz a vá­ros nagyobb indító állomásai­val, az Arany térrel, a Villa­mossági Gyárral, más városré­szekkel, s ha valahol sok utas marad le, azonnal küldhetünk tartalékkocsit. Suri Sándor, a Volán 13. sz. Vállalat igazgatója tájékozta­tott így a kaposvári helyi köz­lekedéssel kapcsolatos gond­jaikról, terveikről, elmondva azt is, hogy ebben az évben az utasok számának tízszázalé­kos növekedésére számítanak. Indokolt tehát az új forga­lomirányító, utastájékoztató központ létrehozása, amelyre — berendezéssel együtt — a Volán félmillió forintot költ. Indokolt az az elképzelésük is, hogy a Május 1. utcából ki­vonják a távolsági járatokat, s az a kérésük, hogy tereljék el teljesen a teherforgalmat, mert ez nehezíti a csuklós autóbu­szok közlekedését, gátolja a menetidő betartását, s baleseti veszélyt is jelent. Persze, ha majd elkészül az északi bekö­tő út, ezek a körülmények megváltoznak, addig azonban, ha csak átmenetileg is — szükség van sürgős intézkedé­sekre. A vállalat igazgatója el­mondta, hogy 1972-ben 22-ről 32-re növelték a taxik számát a városban. Sok az új jármű, öt Volga, tizenöt Zsiguli áll a kaposváriak rendelkezésére. Az igényt jelzi, hogy tavaly a ka­posvári taxik 324 ezer utast szállítottak, az idén ez a szám csaknem eléri a félmilliót. A taxiközlekedést segíti, hogy a város öt helyén, így a Kalinyin lakótelepen, az ABC- áruház előtt is van telefonnal fölszerelt taxiállomás. Ezt az állomást már azért létesítet­A városok központjai a történelem folyamán az egymást követő korsza­kok adottságainak megfelelően alakítják arculatukat. Ez a fo­lyamat a mai társadalomban felgyorsult az urbanizálódás és a tudományos-technikai forra­dalom következtében. A mai városi fejlődés feszültségeiből a központokban jelentkező problémák okozzák a legtöbb gondot, amelyek enyhítése nemcsak anyagi kérdés. Te­kintsük át Kaposvár városköz­pontjának mai helyzetét, hogy ezt értékelve bontakozzon ki a jövő várható fejlesztésének út­ja, melyet a városrendezési tervek is meghatároznak. Kaposvár városközpontjának centruma ma is a Kossuth tér, amely ötágú útcsomópontjával — jelentős közlekedési gondot okozva — külön városrendezé­si érdekesség. A városkép szempontjából védett épület- együttesek közül a tornyos templom, városházai egy téren való felépítése az egykori kis­városi léptékre utal. A város- fejlődés során többszöri átépí­téssel alakult ki a Május 1. ut­ca és az Ady Endre utca mai képe, néhol korábbi korok mű­emlékeivel, s elavult, e sorhoz már nem illő öreg épületekkel. Ez a két útvonal a városköz­pont kereskedelmi magja, az üzletek lineáris elrendezésével. A Kossuth tér már jóval ko­rábban sem tudta befogadni a ték, mert gondoltak a sávház új lakóira. Az autóbuszok pe- 1 fejlődő igazgatás épületeit, így dig a Honvéd utcában 8-—10 percenként közlekednek, így a sávházban meg a környéken lakók elszállítása nem okoz majd gondot. Sz. L. szorult ki innen a vármegye- háza is. A közlekedés fejlődé­se az elmúlt években robba­násszerű volt. Különösen az ál­ló járművek parkolása jelent ma nagy gondot. A Noszlopy Gáspár utca nagy szolgálatot tesz a központ parkoló gond­jainak enyhítésében széles sé­tányaival. A kereskedelmi köz­pont, a megyeháza, a szállo­dák és a parkoló kérdése azon­ban nincs megoldva. A csúcs­forgalmi időkben a gépjármű­vek forgalmánál dugók kelet­keznek a városközpont egyes csomópontjain, és ha ezek még nem nagyvárosi szintűek is, hamarosan tenni kell valamit a megszüntetésükre. Egy-egy város fejlődését több körülmény befolyásolja, ezért a magyar városépítésben sem lehet a városközpontok ki­alakítására egységes receptet alkalmazni. Nem verseny és divatkérdés tehát, hanem az alapföltételek összhangja sze­rinti szükségszerű folyamat, s ezért minden szempontból gon­dos mérlegelést igényel. em kell keseregnünk N azon, hogy Salgótarján, Győr, Veszprém meg­előzött bennünket új városköz­pontjainak építésével, mert be kell látnunk, hogy az iparfej­lesztések nagyobb üteme kö­vetkeztében gyorsabb ott a vá­rosfejlődés, és így több lehető­ségük volt, valamint a meg­levő épületeik is avultabbak voltak. Nem szabad azonban meg­torpannunk akkor sem, ha a gazdasági kötöttségek miatt a szigorító intézkedések gondo­sabb mérlegelést, megfontol­tabb döntést tesznek szüksé­gessé. A város jelenlegi és várható fejlődésével a városközpont funkciói összetettebbek, bo­nyolultabbak, szerteágazób­bak, és ezek helyének, mérté­kének meghatározása a legfon­tosabb feladat. Mit várhat Kaposvár a Latinca Tsz-től 28 000 fej saláta. 22000 csomó retek a városnak... A kaposvári Latinca Sándor Termelőszövetkezetnek három standja van a megyeszékhe­lyen. Amíg a kaposfüredi és a toponári városrész közös gaz­daságai a zöldsógkertészetü.v -en megtermett árut a íelvá­• árló szerveken keresztül ér­ékesítik, addig a Latinca Tsz — jóllehet neki is van szerző- :ése a termeltetőkkel — ker­• =-szeti termelvényeinek jelen­tős hányadát közvetlenül a '•áros lakosságának kínálja a standokon. Tóth Lajos t&z-efaölctől kér­tünk tájékoztatást arról, mit várhat, mire számíthat Ka- oosvár ebben az évben a szö­vetkezet kertészetéből. — Az idén 75 hold lesz a kertészet területe gazdasá­gunkban, ezenfelül 145 holdon zöldborsót termesztünk a konzervgyárnak, 8 holdon pe- i-'g a megyeszékhely lakossá­gának. Kertészetünk nagyobb -ászé — 68 hold — Űjmajor- ban lesz, itt kapnak 23 hold- nyi területet a feles dinnyé­sek, akik 17 holdon dinnyét, 6 holdon paradicsomot ,meg paprikát termelnek. A szövetkezeit két és fél holdnyi felületen fólia alatt nevel kerti veteményeket, s a tervek szerint viszonylag ko­Miért éppen rán és hosszú időn áit folya­matosan szállíthatnak friss árut a -«evőknek. Harminc fó­liaágyban hónapos retket, ugyancsak harmincban fejes káposztát, huszonnégyben fe­jes salátát termesztenek. Ezek a termelvények kerülnek ki elsőként a kertészetből az idén, s úgy számolnak, hogy 28 000 fej salátát, 108 mázsa káposztáit és 22 000 csomó ret­ket 'visznek a piacra, illetőleg a város különböző pontjain levő elárusító helyekre. Ha az időjárás kedvez, az őszi kiüitetésű salátáiból már áprilisban kezdhetik szállítani a 120 000 fejet, de még ezt megelőzően március elejére várják, hogy hozzáfoghatnak a melegágyi fejes saláta sze­déséhez. A rendelkezésükre álló kertészeti területet igyek­szenek alaposan kihasználni. A konzervgyárnak húsz hol­don termelnek paradicsomot és tíz holdon paprikát, de ezekből a konyhakerti növé­nyekből a városnak is jut: erre a célra 800 négyszögölön termesztenek uborkát, öt hol­don fejes káposztát — ezek már a primőröket követő vé­lemények —, és 200 mázsa fő­zőtököt adnak a standoknak. H. F. Mindeneinek a rendelkezésére állnak Gyakran keresik föl a kuta­tók a kaposvári levéltárat. A múlt évben 152-en 465-ször kerestek információt az iratok­ban. Tóth Tibor levéltáros vá- laszo’t kérdéseinkre. — Mikor lehet a levéltár­ban kutat-i? — Szombat kivételével min­dennap röggel nyolc órától délután - ;.gv'g. Természetesen vannak megszorítások is. — Például? — Elvileg minden magyar állampolgár hozzánk fordulhat. A 18 éven aluliak nem kaphat­nak levéltári anyagot, csak a sajtótermékeket nézhetik át. A külföldiek csak a szükséges engedély birtokában kutathat­nak. — Kik keresik fel a levél­tárat? — Kétféle kutató van. Az el­ső csoportba tartozók megha- . tározott téma után érdeklőd- neki Mások viszont átfogóbb témában kutatnak. Akármi­lyen témában fordulnak hoz­zánk, rendelkezésre állunk — mondta befejezésül Tóth Ti­bor. — Nem tudom... igazán nem tudom, hiszen én, a mun­katársaim nélkül semmit sem csinálhattam vaLna. Velük vi­szont bármit el lehet érni — mondta Harsányi Kár oly né, amikor megkérdeztem, véle­ménye szerint miért éppen őt javasolták a »-Társadalmi munkáért« emlékptakett egyik legelső tulajdonosának. — Egyáltalán nem számítot­tam erre a kitüntetésire — tet­te még hozzá. A Kaposvári Húskombinát párttitkára, aki rendeiihezé- zünfcre bocsátotta irodáját eh­hez a beszélgetéshez, el menő­ben jónak látta ' közbeszólni, mielőtt Harsányi Károlyné — túlzott szerénységbőli— képes bebizonyítani: neki tulajdon­képpen nincsenek is érdemei. — Katica több száz dolraozót szervezett be annak ideién a társadalmi munka pénzbeli megváltására. Része volt a szo­cialista brigádok az óvodáért- mozgalom elindításaiban is. — Na igen, de az asszony­társak, a régi szocialistabri- gád-ta-gok, akik szinte lesik, hol, mire vállalkozhatnak! És ha az embert megválasztják a szakszervezeti műhelybizott- ság titkárává, akkor kötelessé­ge is mindent megtenni — vi­tatkozott Harsányiné neki­porosodva. S hogy én is ért­sem miféle közösség az övék, elmagyarázza, milyen »vérre menő« verseny folyik az öt »baromfis« brigád között a szocialista rangért, az első­ségért. — Borzasztó nehéz különb­séget tenni köztük értékelés­kor. Komolyan. Szinte »sző­rözni« kell, hogy hibát találjon az ember. Mind mégsem lehet­nek elsők?! Igazán érthető, hogy mindannyian felajánlot­ták azt a három napot, amely­ből öt év alatt félmillió gyűlik össze az óvodára. Már csak két év van vissza, hármait tel­jesítettünk. Azok is beszálltak, akik nem brigádtagok. Igaz, ők csak egy napot vállaltak, de az is szép, nem? Bólintok. Tényleg szép. Ez a.z egész. Amikor beléptem a húskombinát kapuján, meg­A központ vérkeringését biz­tosító erek az utak — mint a városok legmaradandóbb mű­tárgyai —, nagyobb korrekció­ra nem szorulnak. A parkolási gondok folyamatos enyhítése ás a központot tehermentesítő utak lehetőséghez mért kiépí­tése, az átmenő forgalom ki­szorítása és a teherforgalom korlátozása a legfontosabb közlekedési jellegű tennivaló a jövőben. A központ további funkció­egységeit a következő főbb csoportokba sorolom: kereske­delmi központ, művelődési és igazgatási központ. Az urbanizálódás jelenlegi és várható fejlődése következté­ben a korábban összevont alapfunkciók tovább tagozód­nak a város igényeihez iga­zodva. Ez a kategorizálás alap­jaiban megegyezik a városren­dezési tervek javaslataival, ezért a területek kijelölésénél nincs sok vita. A problémák a megvalósítás során jelentkeznek. Hogyan és mikor lehet az igényeket úgy csoportosítani, hogy az a gaz- dí^gi adottságokkal is meg­egyezzen? Mit és mennyit le­het az igények és anyagiak párharca alapján ideiglenes roegoldáislkiánit, esetleg a fő alapelvek nem jelentős, de végleges módosításaként el­fogadni? Hogyan kapcsolódik mindez éppen gazdasági vona­lon a városközponton kívüli, és valljuk be, nagyobb építési igényekhez (lakásépítés, köz­művesítés stb.)? Hol, mikor és mennyit lehet előrelépni úgy, hogy a jogos igények is kielé­gül jenek, éis ez anyagi erőinket se haladja meg? aposvár városközpontjá­nak vizsgálatánál és fejlesztésénél nem sza­bad figyelmen kívül hagyni azt, hogy nemcsak a város, ha­nem a környező települések, egyes esetekben az egész me­gye ellátását is szolgálja. Stadler József (Folytatjuk.) K akadt a szemem egy feliraton: I re került: »Szocialista módon élni, dol­gozni és tanulná«. Ügy látszik, ez nemcsak felirat ennél a vállalatnál. No, de egy munkásnőnek magánélete is van. Hairsányi Károlyné így kezdte »magán­életének« ecsetelésát: — Huszonkét éve dolgozom. Ennél a vállalatnál léptem munkába és innen is szeretnék nyugdíjba menni. — Gyerek? — Egy kislányom van. A férjem is itt dolgozik. Felvá­sárló. — Tehát sokat jár vidékre. — Mindig vidékre jár. — Nem okoz fennakadást a háztartásban, hogy ... — Nálunk él az édesanyám — vág közbe az asszony, s a kimondásra váró következő kérdést már meg is előzi a fe­lelettel: — A férjem sosem tiltotta nekem a társadalmi munkát, és erre jut is idő, nem kell úgy rohannom, minit sok más asszonynak, hiszen az édes­anyám segít. Ebben megint érződik, hogy saját érdemeit másokra, sze­retné átruházni. Persze igaza van, sok nőt akadályoz a köz­életi szereplésben, hogy az a I család rovására menne, de azért sok hasonló helyzetű asszony él még a városban. Harsányi Károlyné segéd­munkásként kezdte, betanított munkásként folytatta. Nyolc évvel ezelőtt pedig — ahogy ő mondta — gyártásközi heiy­— Csináltam a baromfiko- pasztást, voltam a nyúlfeidol- gozóban, a tojásosban, s ha nincs ellenőrizn.ivaló készter­mék, most is beállók a gép mellé. Kilenc éve párttag, négy éve szakszervezeti bizalmi. Szo­cialista módon él, dolgozik, ta­nul. Megérdemelte a kitünte­tést. Rezes Zsuzsa Elkészült az út a kismamáknak Sok kaposvári édesanya pa­naszkodott amiatt, hogy a szoigálitatóház mellett nem építettek sima utat, s nagyon nehéz letolni a gyermekkocsit a sok lépcsőn. S mintha bosz- szantand akarnák a környéken lakó asszonyokat, a gyermek - orvos a hosszú épület végén található. A városi tanács ve­zetői egyetértettek a lapunk­ban közölt bírálattal, s példás gyorsasággal orvosolták a pa­naszt. A lépcsősorok bal végét átalakíttatták, s most ezen a sávon könnyen és gyorsan le­het tolni a kocsikat az orvosi rendelőig. Megoldott rejt él\f csizmában elbeszélve Szépek a kaposvári kiraka­tok — szó se róla. Amellett, hogy a legszebb, a legjobb — alkalmasint a legdrágább — holmikat láthatjuk ott a bolt készletéből, ezeket nagyon szépen rendezik el. Régi ko­csikerék, kard, köcsög teszi »élővé«, nem pedig áruk hal­mazává. Azok közé tartozom, akik már nem is a holmikat nézik, hanem azt figyelik, hogy a kirakatrendező fantá­ziája nyomán hogyan válto­zik, alakul, »mire lesz« egy- egy üzlet »ablaka«. Na, de a cipőbolt kirakata egy kissé elgondolkodtatott. Első dolog, amit észrevettem, hogy a csizmákat fordítva — tehát szárral lefelé, fejjel föl­felé rakták oda. Hát persze, így is nagyon jól láthatók. Hol van az megírva, hogy csak a hagyományos módon lehet egy lábbelit elhelyezné? For­mabontás — állapítottam meg. Amikor azonban néhány lépésnyire eltávolodtam a ki­rakattól, és a járdát bokáig borító latyak a csizmámon kezdett beszivárogni, minden világossá vált: a csizmák for­dított elhelyezése nem for­mabontás. Rejtett és gyengéd figyelmeztetés a kevésbé óva­tos csizmavásárlóknak. Mi a titka annak, hogy csizmája ne ázzon be? így viselje! — for­dítva! Fejjel fölfelé. Na, de hogy lehet így járni? — kér­deztem magamtól. Erre is rá­jöttem. Egyszerűen — kézen. Azt mondják, egészen jó, víz­hatlan kesztyűket lehet kapi ni... S. Hf Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents