Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-26 / 21. szám

1973 fontos év a lakásépítkezésben

Nőttek a hiteligények — Sok a hátralékos

1 Dialógus a bajnokkal

A hűséges Optima

Hogyan lehet behozni a lakásépítkezések területért mutatkozó lemaradást? Ennek megvitatása és a megoldás lehetőségeinek mérlegelése jelentette a magvát annak a négyórás tanácskozásnak, amelyen — többek között — részt vett Szirmai Jenő, az Országos Takarékpénztár vezérigazgatója, Bogó László, a megyei partbizottság titkára és Sugár Imre, a megyei tanács elnök- helyettese.

Elöljáróban Ben ezt József, az OTP megyei igazgatóságának vezetője ismertette, milyen eredményekkel és hiányosságokkal zárta az OTP az 1972-es évet Elmondta, hogy sikerült növelni a lakossági betétállományt, de ez a növekedés nem érte el az 1971. évit. Somogybán több volt a nagy összegű építkezés, telek-, gépkocsivásárlás. Növekedett a személyi és áruhitelekre irányuló igény is, viszont romlott az »-adós- morál-«. Több mint ezren maradtak hátralékban a részlet- fizetésekkel, 974 adós ellen pedig eljárást kellett indítani. Szaporodott az átutalási betétek száma, ami azzal magyarázható, hogy azonnal érezhető a gyakorlati haszna. Nem mondható el ugyanez az ifjúsági takarékossági szerződésekről. Annak hasznosságát ugyanis csak évek múlva ér* zékeli a tulajdonos. Valószínű, hogy 673 betétszámlát ezért szüntettek meg tavaly. Ennek ellenére a tervezettnél 257-tel több ifjúsági takarékossági szerződés bizonyítja: az OTP somogyi dolgozói jó szervező munkát végeztek 1972-ben. Ugyancsak szép teljesítménynek számít a több mint 12 millió totó- és lottószelvény eladása.

Mint Szirmai Jenő megállapította, az OTP megyei igazgatósága — a betétállomány tervezett növelésének kivételével — színvonalasan teljesítette feladatait. Ezek között szerepel természetesen a tanácsok pénzügyeinek intézése, örvendetes, hogy csökkent a fejlesztési alapok év végi maradványa, és fokozatosan javul a tanácsoknál a pénzügyi fegyelem. Jellemző a jó kapcsolatra, hogy több tanácsi testület foglalkozott tavaly az OTP munkájával. A telekgazdálkodásban és a lakásépítkezésben is szoros a két szerv tevékenysége. így közös gond sok helyütt a közművesítés hiánya. A Balatonnál ez a telekértékesítéseket, Kaposváron, Csurgón, Marcaliban, Barcson, Tabon pedig a lakásépítkezéseket hátráltatja. A kaposvári tanács például csak altkor tudja előkészíteni a területet a Damjanich utcába tervezett 32 lakáshoz, ha az OTP-től megkapja a kért 3,5 millió forintos hitelt. Ezenkívül még 15 j tanács jelentkezett közműhitelért. Tekintve, hogy Tabon például az ipartelepítés is késik emiatt, Sugár Imre kijelentette: a közművesítés hiányait a lehető legrövidebb időn belül pótolni kell a megyében.

Veszélyezteti a IV. ötéves tervre beütemezett 3000 OTP társasházlakás megépítését a somogyi építőipari vállalatok teljesítőképességének elégtelensége, lekötöttsége is. Ezzel kapcsolatban vita tárgya volt a tanácskozáson: előnyös-e a

Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat ajánlata? Olyan szempontból föltétlenül előnyös, hogy egy idegen vállalat megjelenésével talán Somogybán is kialakulna az az egészséges verseny, amely Tolna megyében már jellemzi az építőipari vállalatok tevékenységét. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat működésével kapcsolatos tapasztalatok ugyanis kétségessé teszik: valóban befejeződik-e az idén a Honvéd utcában megkezdett 148 OTP-lakás építése.

Somogy megye területén egyébként 409 lakás befejezését és 650 lakás építésének megkezdését tervezi az OTP saját beruházásban 1973-ban, ugyanakkor minden más lakás- építési formánál közreműködik.

Gondot okoz bizonyos esetekben, hogy a társasházak földszintjére tervezett üzlethelyiségekre nincsenek jelentkezők. Pedig, mint Bogó László megjegyezte, az üzlethálózat kiépítését nem szabad elhanyagolni. Nem lehetünk elégedettek a területelő- készí lésekkel sem. Jelenleg csak az állami, tanácsi építkezéshez áll rendelkezésre elegendőnek látszó előkészített terület. Jobban kell ügyelni továbbá az olyan foghíjas telkekre, ahol van közmű, és amelyeknek kedvező lehetőségeit főként magánszervezésű társasházak építői használják ki, pedig ezt a tanács vagy az OTP- is megtehetné. Bogó László javasolta, hogy az ifjúsági takarékbetétek igénybevételének alsó korhatárát célszerű lenne leszállítani, így hosszabb időn keresztül, havonta kisebb összegekkel venné igénybe a családok költség- vetését. Ezzel kapcsolatban Szirmai Jenő felhívta a figyelmet, hogy az OTP és a tanácsok — a fiatalok lakáshoz jutásának elősegítésére — lehetőséget adnak arra, hogy az OTP társasházak 30 százalékára a KISZ jelölje ki a vevőket. És hogy a munkások számára elérhetőbb közelségbe kerüljenek az OTP-lakások, a vállalatok hozzájárulását, támogatását kell szorgalmazni.

Összegezve a tanácskozás részvevői megállapították: ahhoz, hogy a tervezett OTP lakások megépüljenek 1975-ig, a kaposvári és siófoki építkezéseket kiemelten kell kezelni. E feladat megvalósulása érdekében olyan döntéseket hoztak, amelyek gyors intézkedést kívánnak az összes érdekelt szervtől. Rezes Zsuzsa

FEKETE GYULA

^ A fiú meg a katonák

Mindössze hat hibával — immár hatodszor megyei bajnoka a gépíróverseny égjük kategóriájának Gieszler Kálmánná, a Somogy megyei Erdő- és Fafeldolgozó Vállalat titkárnője.

Hogy milyen »sport« a gépírás, csak az tudja, aki diktált már, és akinek diktáltak már. Gyorsaság, pontosság, tetszetős oldalak — és ilyenkor, év végi összegezések táján rekordidő is kell. Az edzés tehát állandó . ..

— Az edzés valóban mindennapos, de én még plusz oldalakat is leírok a szabvány szerint. Persze vigyázni kell, nehogy az ember túlhajtsa magát — mondja.

— Igen, ezt hallottam, hogy az ujjperecek valóban meg- sínylik a munkát. Mint az oklevelekből kiderül, nem-. csak gyorsasági, .hanem hibátlansági versenyt is nyert. Hiszen hat hiba több ezer leütésben igazán kevés.

— Ebből három úgy született, hogy gépelés közben lecsúszott a lábam az asztal alsó keresztlécéről. Ilyenkor nagyon izgul az ember, bár én nem vagyok különösen , druikkolós természetű. 1901- I ben végeztem Kaposváron a j gyorsíróiskolát, azóta állandóan versenyzek is.

— Mint minden győzelemnek, ennek is van titka bizonyára.

— Van. Persze egyszerű titok ez. Nagyon kell szeretni, amit az ember csinál. És nemcsak versenyen. Én állandóan a saját gépemmel versenyezek, ezzel az Optimával. Nemcsak kabalából, hanem mert kiismertem, mint a versenymotoros a motorját. Tudom állítani a sebességét, és azt is tudom, meddig lehet hajtani. Mert ha túlhajtom, az egymásra vert betűk nem a gép hibádnak, hanem az én hibáimnak számítanak majd.

— Hogyan, hát nem minden írógép egyforma?

— Csak azt hiszi. Lehet állítani a sebességet, csak ezt nem mondják meg a szerelőit. Maga milyen gépen dolgozik?

21.

S ahogy ott motozott, a kezébe akadt a kötél.

Megismerné azt a falut akármikor, csak a nevét nem tudja. Az nagy kár, hogy nem kérdezte meg a nevét.

A hét derékszíját, meg a hét pár rövid szárú csizmát összekötözte, s átcipelte a szomszéd udvarra az istállóba, ahol őrizte a lovakat. A vaksötétben tapogatózva, a vasvillával kiemelt egy hidlásdesz- kát, s egy csizmát bedobott

Nem loccsant. Ki tudja, mióta nem tartanak itt lovat.

Megvolt a negyedik rejtekhely. Oda, a hidlás alá dobálta "be a többi holmit is. Csak a kötelet csavarta a derekára.

Ha az oldalzsákját nem félti, az istállóban is elalhatott volna. De jó is, hogy féltette, mert ki tudja, talán sosem látja többet.

Németek szállták meg éjjel a falut. Hajnalban pedig dobolás volt az ébresztő: nyolc óráig az egész lakosság gyülekezzék a piactéren, csak kézi- poggyásszal, és három napra való élelemmel, mert ki kell üríteni a falut.

Nem volt foganatja a dobolásnak, üresen tátogott reggel a piactér. De éppen a szélső házakat, a kövesút mentén, ellepte a német katonaság, s azokról a portákról csakugyan takarodniuk kellett a civileknek.

Étvágy nélkül rágcsálta a kekszet a kebeléből, és ügyelt

lövi, agyonveri — ez így van, akárhol, otthon is, meg idegenben is. Az orosz a németet, a

szüljenek. És adódó alkalommal egymásnak estek megint.

Az örökös háborúzást köny- nyen el tudta képzelni. Az örökös békét már sehogyan sem. Voltaképp még azt sem.

vTy“.k“ü£r'^JS^NEVELÉSRÓL

közt. (Berozsdálnának a fegy verek is.) ^

Jól van, győz majd valame-0 !yik. ^

— Én egy Erikán írom majd j a cikket a hűséges Optimáról.

j — Igaz, hogy hűséges, én' I azért szívesen megválnék tőle, de úgy, hogy a család azért maradjon.

— Hogyhogy?

— Szeretnék egy Optima villanyírógépet. Már sok versenyzőtársam azon dolgozik. Gyorsabb is, meg szebb is az írás. Azt hiszem, a 15 perces versenyidő alatt többet lehetne elérni azzal.

— Legközelebb hol indul?

— Budapesten, az országos versenyen. Karácsonykor kaptam meg az értesítést, hogy továbbjutottam. Nem tagadom, majdnem sírtam örömömben. Talán ez volt a legszebb ünnepi ajándék. Utána került elő a közgazdasági szakközépiskola egyik fiókjából a megyei gyorsasági és hibátlansági bajnokságot bizonyító két oklevél is.

— A beosztása titkárnő. Ez

egy olyan szakma, amelyben ugyancsak »versenyezni«

szoktak, és á bíráló alkalmasint a vendég.

— A harmadik titkárnőképző tanfolyájmot végeztem eL Itt is bizonyítani kell ' valóban. önállóságból, udvariasságból, kulturális ismeretekből, a vállalati ügyek ismeretéből. A nyelvtudás sem árt. Németül beszélek... de lehet sorolni, akár a tesztláp feltételeit.

— Valami azért kimaradt!

— Micsoda?

— Ez a jó erős kávé. Köszönöm. De térjünk vissza a versenyzéshez. Szurkoltak magának a munkatársai?

— Azt hiszem, nem.'

— Tudták, hogy versenyez?

— Igen.

_ ?

— Senki sem kérdezte meg, hogy mi volt a versenyen.

— Akkor kárpótlásul és befejezésül hadd idézzek néhány sort J evtusenkótól:

»■Tőle, ki gyógyít, és aki fát vág / és ki az öltönyt varrja nekem / Elvárom remekül tegye dolgát, / dolga bármi legyen.«

T. T.

Grisáék azt mondják: meg;

német az oroszt. A magyar sem állnak Berlinig — ott la mind a kettőt, s azok is mind

Iskolai torna,fejlődő tömegsport

a ketten a magyart. Meg persze egymást is a magyar. Ez így van, és nem másként.

Pár esztendő múlva, ha majd ő is ember lesz és katona, inkább lesz oka félni.

Azon sosem töprengett, miért van ez így, és lehetne-e másképpen. De hogyan is lehetne másképpen? A háborúban lőnek, és mindig is lőni fognak. És ha mái1 egyszer lőnek, akkor el is találnak néha valakit.

Sokat beszélnek mostanában arról, hogy béke lesz. Ami azt jelenti, hogy olyankor nem lesz háború.

Eltűnődött ezen, és megpróbálta elképzelni, milyen lesz az, ha már sehol sem lőnek többet, és mind civilt húznak, és hazamennek arra az időre a falujukba a katonák. És olyankor, amikor béke van. azt sem lehet tudni az emberekről, melyik katona, melyik nem. ÉS azt sem, kinek hány csillagja van, mert mindenki civil. És lehet, hogy a szakaszvezető eláll cselédnek, a gazdafiú pedig, akinek egy csillagja sincs, parancsol neki. Amíg a béke tart. A baka esetleg az őrmesternek is parancsol.

És ha béke lesz, a tömérdek katonaruhát, a fegyvereket, az ágyúkat, a tankokat, a repülőiket, a bombákat mind berakják valami irdatlan nagy amíg

minden neszre.

Legalább az a kutya itt vol- raktáriba. És ott őrzik, na. Vagy akármi a közelben, a béke tart. élőlény. Mert háborúnak akkor is

Ennyire egyedül még soha- lenni kell, ha valameddig csak- sem érezte magát, mint most, ugyan béke lesz. Mert mi lenne idegen földön, mindenfelől sö- a rengeteg tankkal is, bombáiét, idegen éjszakában. Messze val, fegyverrel, ha soha töb- lakott helyektől, a határ kö- bé nem lenne háború? Olvasni zepén. a történelemkönyvben, hogy

Félt. Maga sem tudta, mitől; ezek előtt is mindig háború ;rárhány‘nyelvűlgaz^ványaT- embertől nemigen. volt. És ha bekét kötöttek nekik Hitler —, és akkor »Gity- lerkaputt«. Ezek azt mondják: most vetik be a csodafegyvert, és egy hét alatt elfoglalják Moszkvát, és »Sztálin kaputt«*

De ha győzne; is valamelyik, hány ország ván még a világon, talán száz is. Mikor győ zi azt le mindet, lehet, hogy soha. Nem úgy megy az, folyton csak győzni.

Hol egyik győz, hol meg a1 másik. Régebben — beszélik, de emlékezhet is rá — inkább a németek győztek, mostanában inkább az oroszok. De azért szaladnak Grisáék is né ha; abból a hegyközi faluból is milyen egykettőre kizavarták őket...

így töprenkedett néha. Azok nélkül a köznapi dolgok nélkül, amelyeket annyira megszokott már, a jövőt sem tudta elképzelni. Katonák, nélkül, lövöldözések, bombázások, füstölgő romok nélkül; menekülők, bujkálok, sápadt, nyöszörgő, rosszkedvű sebesültek, az út szélére fektetett, hamuszürke arcú hullák nélkül.

»Ez a világ rendje« — gon- , dolta a nagyanyja szavaival.*

Az ember nem férhet egymástól, folyton csak öli egymást.

Félt az első időben. Miskolcon még különösen félt, de megszokta lassacskán, hogy ő, elég nagy biztonságban van a? felnőttek között. Mert a fel-J koznivalo azon, ha az érzéke- nőttnek mindnek több a félni-* nyebb, szellemileg fáradéko- valója. Egymást üldözik a fel-inyabb gyerekek nem tudják

AZ ISKOLÁBAN, de túl a

tantermek falain is, központi kérdés lett a testi nevelés, fiataljaink harmonikus képzése, felkészítése, .hogy mihdjobban megfeleljenek azoknak az igényeknek, melyeket joggal elvár a társadalom. És nemcsak a katonasorba nőtt fiatalemberek, tehát nem a fiúgyerekek, férfiak privilégiuma az edzettség, a jó fizikai kondíció, hanem lányaink, később asz- szonyaink is érzik a testi nevelés szükségességét. Ezt, azt hiszem fölösleges is magyarázni. Tudjuk, milyen fontos »tartalék« a jól felkészített szervezet, melyet csak állandó edzéssel lehet »karban tartani«.

A minap egy gyermekéért aggódó szülővel beszélgettem, aki elmondta, hogy első osztályos kislánya havonta egyszer alig jut be a tornaterembe tornaórán, mert a sporttagozatos osztályoké az minden időben. És a tanteremben sem tartják meg rendszeresen a tornaórákat, így nincs csodálnőttek, egymást ölik, s ez any- nyira lefoglalja őket, hogy vele nemigen érnek rá törődni.

Tele a zsebük igazolványokkal, pecsétes írásokkal, kereszt- levelekkel. Nála egyetlen sor hivatalos írás nincs, mégis nagyobb biztonságban érezheti magát, mint bármelyik felnőtt.

nDerioi nemigen. vun,. na vai együtt

Az emberek ölik egymást, ha, csak azért kötötték, hogy ** *,

felakassza egyik a másikát, le» kifújják magukat, és hozzáké- (E

olytatjuki

1 fegyelmezni magukat az egyéb , órákon.

Beszélgettem az iskola igaz- 1 gatójával is. Megtudtam tőle, 'náluk a tornaterem zsúfoltsága jelent problémát. A sporttagozatos osztályokba járó tanulók ' már »hozzák« azt az ered- 'ményt, -amit tőlük vártak.

1 Nemcsak edzettebbek, szívó- 1 sabbak, hanem tanulmányi

eredményük is túlszárnyalja a többiekét. Pedig a kiválogatásnál csak a testi alkalmasságot vizsgálták, nem az értelmi képességeket.

De éppen azzal, hogy a sporttagozatos osztályba járó gyerekeknek sikerült többet adni, a többi tanulónak a minimálisát is nehéz biztosítani. Főleg ilyenkor, télen szembetűnő a különbség, mert az udvar általában használhatatlan, legföljebb néha hócsatára nyílik lehetőség.

Az említett iskolában tehát nincsenek meg a tornaterem zavartalan működésének feltételei. Ez — úgy látszik — elsősorban iskolabővítéssel

szüntethető meg, edzőterem építésével. Mégsem így van egészen. Lehet módot találni a meglevő lehetőségek jobb, célszerűbb kihasználására. Mint ahogyan gondosabb szervezéssel sikerült is olyan megoldást találni, hogy minden gyerek bejut ezután a tornaterembe a tornaórán. De miért nem lehetett eddig változtatni a helytelen gyakorlaton? Elmúlt már fél év!

Hadd állítsunk egy másik példát iskoláink, illetve községeink elé. Somogyszentpál is azok közé a helyek közé tartozott, ahol az iskolában nélkülözték a tornatermet. Ma már van tornatermük, kihasználták a lehetőségeiket, mert változtatni akartak a helyzetükön. Az eddig raktárnak használt egyik tanteremből széles körű társadalmi összefogással alakították ki a torna-.

termet. Kovácsevics Márk iskolavezető mindenütt megértésre talált, segítettek az emberek. A szülők, a KISZ-fia- talok — a pártszervezet is támogatta az ügyet •— esténként társadalmi munkában gyalulták, fűrészelték, csiszolták, festették a tornaterem berendezéseit. A tanulók a karácsonykor bemutatott színdarab bevételével járultak hozzá a költségek fedezéséhez.

A TORNATEREM a jelenlegi állapotában is alkalmas a sportköri edzések megtartására, de arra is gondoltak So- mogyszentpálon, hogy a felnőtt lakosságnak is biztosítják a sportolási lehetőséget a tornateremben.

Közben — tervezik — lebetonozzák a terem padozatát, melyet műanyaggal borítanak be azután. S a további támogatásra is van ígéret a tsz- töl. A körzeti orvosok is részt kívánnak venni a tömegsport megszervezésében, áz oktatásban is.

A somogyszentpáliak kezdeményezőkészségének, összefogásának elismerése mellett fölvetjük, hogy nemcsak itt vannak kihasználatlan lehetőségek, s máshol sem csak »fentről« varható segítséggel oldható meg az iskola, a község hasonló gondja.

Korányi Barn*

Somogyi Néplap