Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-24 / 19. szám

Díszünnepség a városi tanácson (Folytatás az 1. oldalról) több minit 17 OOO embert fog­lalkoztat Kaposvár ipara, mely nemcsak ezen a tájon, hanem az országban is rangos helyet foglal eL Az elmúlt évtizedben végbement gyors fejlődés ered. menyeként Kaposvár nemcsak a Dél-Dunán tóinak, hanem hazánknak is egyik jelentős ipari bázisa lett. Ma az ipar, s vele a munkás­ság határozza meg Kaposvár egész gazdasági és társadalmi életét Ami az emberi szerve­zetnék a szív, az a városnak az ipar. További erősítése ezért minden kaposvárinak a szó legszorosabb értelmében is szívügye kell legyen most is és az eljövendő évtizedekben is. Ez a szilárd alapja a követ­kező száz év városfejlesztésé­nek. Ez a forrása az anyagi jó­létnek, a kultúrának, az egész­ségnek. Minden, ami városunkban jó és szép, a Miagyar Szocialis­ta Munkáspárt politikájának megvalósítása során jött és jön létre. Ezért minden tisztessé­ges, becsületes ember egyetért ezzel a politikával, egyetért a megyei és a városi pártérte­kezletek határozataival, s ké­szek cselekvőén részt venni azok megvalósításában. Hálás köszönet pártunknak és kor­mányunknak, a megyei párt­ós tanácsvezefcésnék, hogy megadta és ma is megadja a fejlődés lehetős^eit. Köszönet | Kaposvár egész lakosságának, ! hogy szorgos munkájával élni 1 tudott és tud e lehetőségekkel. Múlt, jelen és jövő: külön szakaszok a történelemben, mégis egymás mellett vannak a térben, így városunkban is. Van még a múltból is jócskán: állnak még a roskadozó Kani- j zsai utcáik; füstös még a pá­lyaudvar-, gödrös, sáros meg j poros több utunk még; vannak J még fehér foltok és fekete ká- ! tyúk — de már magasba tor- i nek nemcsak az épületek, ha- | nem az emberek gondolatai ; S innen jól látni már a telje­sen elkészült Kalinyin város­részt, az új OTP-lakótelepet, az új családi házak sorait, a belvárosi bevásárlóközpontot, a tanítóképző, a szakmunkás- képző, a gépipari szakközép- iskola kollégiumait, a Klapka utcai új általános iskolát, az új óvodákat és bölcsődéket, az új ifjúsági és úttörőházat, a sportcsarnokot, az új donmeri felüljárót, a város környéki parkerdőkéit, Kaposvár új parkját, fasorait és szobrait, az újjávarázsolt Béke-szállót, az új kenyérgyárat, a nyomdát, az új tejfeldolgozó üzemet, a továbbfejlődő mezőgazdasági főiskola új objektumait. Van tehát perspektíva, melyért ér­demes dolgozni, áldozni. Ha tenni tudott a város a pol­gári fejlődésért 1873-ban, még inkább tud áldozni most, 1973- ham és a következő években is, hiszen most már a szo­cialista Kaposvárt építi. Ha azonban a város növe­kedésére gondolunk, nemcsak az épületeket kell néznünk. Többet mond az emberek gon­dolkodásának, a közszeltem- nek kedvező alakulása, az a pezsgés és izgalom, améllyél városunk lakosai az újabb tennivalóikat számon tartják. Erre a pezsgésre, erre a tenni akarásra biztonságosan lehet I alapozni a jövőt. Tiszteit ünneplő közönség! Kaposvárt nemrég ismét »előléptették-«: felsőfokú köz­pont lett, ami azt a feladatot rója rá, hogy kisugárzó hatá­sát tovább növelje a megyé­ben, s hogy egyre magasabb színvonalon elégítse ki a so­mogyi emberek igényeit. Kaposvárnak, a herceg Esz- terházy uradalmán települt egykori kis mezővárosnak az ezredforduló idején már körül­belül 90 000 lakosa lesz. Ka­posvár most éli második, ez­úttal szocialista város-alapítá­sának korszakát, s válik a maga száz évével is fiatalon, életerősen az ország egyik leg­szebb megyéjének, a »szép tá- jú Samogy«-nak egyre mél­tóbb székvárosává! — fejezte be nagy tapssal fogadott ün­nepi beszédét Rostás elvtárs. Ezután az ülés elnöke, So­mogyi elvtárs bejelentette, hogy Losonczi Pál kívánja kö­szönteni a centenáriumát ün­neplő várost. Losonczi Pál üdvözlő beszéde Tisztelt ün­nepi ülés! Kedves elv­társak, bará­taim! Szülőföldünk, Somogy szék­városa méltó módon ünnepli várossá alaku­lásának száza­dik évforduló­ját Megannyi küszködés, bá-“ tortalan neki­rugaszkodás, bénító megtor­panás, sokszor sivár kilátásta- lanság után Kaposvár az utóbbi évtízed­ben fejlődésé­nek olyan ki­bontakozását éli, amely mind nagyvárosibb környezetet, mind kelleme­sebb életfelté­telt nyújt az itt élő emberek­nek. És egyút­tal messze a jö­vőbe előremu- tatóan képvi­seli nemcsak megyeszékhelyi rangját, hanem a megye kilá­tásait is. Az ünneplés óráiban nem pusztán a megszokás késztet bennünket arra, hogy vissza­pillantsunk a múltba, sokka! inkább a józan számvetés, a tettek megmérésének vágya. Kaposvár — szinte ezer év távlatába vesző — története, az itt élő népek, az elődök ve­rejtéke és vére, szellemének szebbre törekvése, jobbat és többet akarása, szabadsághar­cos kiállása, demokratikus fel- lobbanásai és kitörései, szocia­lista forradalmiság a mi örök­ségünk, a ma élő nemzedéké. A közös örökség kizárólag kö­telességet jelent. A közösségi örökségnek tulajdonképpen egyetlen, csupa nagybetűvel fogalmazott kérdése van: örö­kösök, hogyan sáfárkodtatok a hagyatékkal, méltónak bizo- nyutatok-e rá? Ka Kaposvár mai állapotát vizsgáljuk, ha tekintetünket figyelmesen végighordozzuk a város mai, igazán eleven, lük­tető életén, s ha pillantásunkat előrevetjük, akkor nyugodt lel­kiismerettel válaszolhatunk a kérdésre: Kaposvár népe mesz- sze túltett az elődök legvérme- sebb álmain is. A szocialista építés itteni eredményeit Önök jobban is­mérik nálam. Részesei és él­vezői mindannak, amit ünne­pünk szónoka, Rostás elvtárs oly tiszteletet és elismerést pa- rancsolóan csokorba gyűjtött. De én is őszintén együtt ér­zek, szívből együtt lelkesedem Elvtársak, barátaim! Pártunk és kormányunk az egész országért érzett felelős­ségétől vezéreltetve kísérte és kíséri figyelemmel Kaposvár sorsát. A városi pártbizottság és a városi tanács mai együt­tes ünnepi ülésének valameny- nyi részvevője tanúsíthatja, hogy Kaposvár a szó pontos és teljes, nem közigazgatási értel­mében csak a felszabadulás után lett várossá. Nagyvárosi vonásai pedig a Magyar Szo­cialista Munkáspárt területfej­lesztési politikájának követ­keztében rajzolódnak ki. A vá­rosfejlődés ma oly jellemző, felfelé ívelő vonala az 1957 utáni években, s különösen pártunk Politikai Bizottságá­nak 1965. évi Somogy megye fejlesztéséről hozott határozata és a IX. pártkongresszus utá­ni időben bontakozott ki. A város erőteljes iparosítása ve­tette meg a sokoldalú fejlesz­tés alapját. Az ünnep emelkedett hangu­latú perceiben hadd jelentsem ki, hogy a párt és az állam felső vezetése számon tartja, méltányolja és elismeri Kapos­vár — és Somogy — népének, választott képviselőinek, párt-, állami és tömegszervezeli ve zetőinek követésre méltó kez­deményezéseit, a társadalmi összefogásban elért nagyszerű eredményeit, Kaposvár az ország egyik legnagyobb megyéjének szék­helye. Sorsának alakulása, fej­lődésének eredményei a város határain túl is éreztetik hatá­sukat, kisugároznak az egész megyére. Ez a felismerés mind jobban tudatosodik a megye egész lakosságában. E felisme­rés áll a megyei párt- és álla­mi vezetés céltudatos, határo­zott városfejlesztő politikájá­nak hátterében, abban a szi­lárd eltökéltségükben, hogy a megye egész fejlődésére kiható központtá tegyék Kaposvárt. E törekvésnek köszönhető, hogy igen rövid idő alatt pó­tolták a város történelmileg örökölt elmaradását. Barátaim! A párt- és az államvezetés megértőén fogadja még az egyes kérdésekben tapasztal­ható egészséges türelmetlensé­güket, sürgetésüket is. Emö- gött is tettrekészséget, többet és jobbat aikarást érzünk. Meg­értjük a város vezetőinek és polgárainak gondját. Nem akarjuk áltatni magunkat és megnyugtatni Önöket azzal, hogy a mai égető gondok dől, az ölyan kérdések elől, mint a lakásépítés, a közműhálózat­fejlesztés, bizonyos tantermi gondok, azzal térjünk ki, hogy azt mondjuk: miféle gondok ezek ahhoz képest, amit már megoldottunk! Miféle gondok ezek ahhoz képest, mint mond­juk, még nem is olyan régen a nem teljes foglalkoztatás nyomasztó terhe volt! Nem, nem mondunk ilyesmit! A köz­műhálózat bizonyos elégtelen­ségére se mondjuk azt, hogy lám, a vízellátást már megol­dottuk. A lakásra váróknak sem hivatkozhatunk arra. hogy a harmadik ötéves tervben az előirányzottnál lényegesen több lakás épült Kaposváron, és a tervezettnél többen köl­tözhettek új otthonba. Nem válaszolunk így a kér­désekre. Egyrészt azért, mert méltatlan volna ahhoz a nagy­szerű erőfeszítéshez, példás összefogáshoz, megnyerő vá­rosfejlesztéshez, amelynek ré­szesei és tanúi vagyunk. Más­részt, ezzel a cselekvő tettől tántorítanánk vissza a város — és a megye — hivatott vezetőit és a lakosságot is, amely szám­talanszor bebizonyította már hogy szinte hihetetlennek vélt nehézségeken is úrrá lesz. Nem ünneprontás, ha őszin­tén beszélünk a gondokról Gondjaink pedig, ha nem sza­porodnak is, de semmiképpen sem fogynak. A nép választott képviselőinek meg kell barát­kozniuk azzal a gondolattal, azzal a helyzettel, hogy a gon­dok, a feszültségek nem vélet len melléktermékei a fejlődés­nek, hanem az élet természetes velejárói. Kaposvár iparfejlesztési üte­me jelentősen meghaladja az írszágét. A mezőgazdasági jel­legű megyének kimondottan Boőr István átveszi a díszpolgári oklevelet. nagyipari jellegű székhelye van. A városiasodás jellegében is minőségi változások mentek végbe. S közben mintha csak a gondok szaporodnának! Jó. ha a vezetés ilyen felelősen fogja fel hivatását. Ez az egyik legfőbb biztosítéka annak, hogy úrrá lesz a gondokon. Erről mélységesen meg vagyok győződve. Derűlátásomat pár­tunk reális, bevált,, a X. kong­resszuson jóváhagyott és töret­len politikai irányvonalára és az itt élő emberek bizakodá­sára, tenni akarására, tettre- készségére alapozom. Engedjék meg, elvtársaim, barátaim, hogy a mai ünnepi ülésüknek átadjam a párt Központi Bizottsága, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács és — azt hi­szem, ezt csupán a forma ked­véért kell mondanom — a ma­gam őszinte jókívánságait önöknek, s Önök útján a száz­éves jubileumát ünneplő Ka­posvár minden állampolgárá­nak. , . Azt kívánom, a város törté- letének második századába épve, hogy legalább annyi erővel, annyi kezdeményezés­sel, akkora odaadással mun­kálkodjanak szeretett szülőföl­dünk székhelyének, mindnyá­junk szeretett Kaposvárának felvirágoztatásán, mint eddig tették. A tettek, a szocialista váro­si jelleg kiteljesedése teszi a várost, Kaposvárt virágossá. Losonczi elvtárs nagy taps­sal fogadott beszéde után Né­meth Ferenc, a megyei pait- bizottság első titkára mondott köszöntőt. rr • Németh Ferenc köszöntője — Somogy székhelyvárosa újkori reneszánszát éli — mon­dotta többek között. — Mi is alig ismerünk rá a hajdani megyeszékhelyre, akik huza­mosabb idő óta itt élünk. A dinamikus fejlődés alaposan átformálta a város arculatát. — Emlékeztetett arra, hogy 1919 után évtizedekig semmi nem mozdult, szinte megállt az élet Kaposváron. Csak az 1950-es években vált lehetővé, hogy a századfordulón elő­deink által megkezdett fejlő­dés még nagyobb méretekben folytatódjék. A város jelenére a gyors üte­mű fejlődés jellemző, ennek megfelelően ígéretes és biztató jövője is — hangsúlyozta a megyei pártbizottság első tit­kára. — Nem elmaradott kis­város többé, hiszen neve nem­csak az országban, hanem an­nak határain túl is ismert. El­sősorban szoros szálak fűznek bennünket szovjet testvérvá­rosunkhoz, Kalinyinhoz. Büszkék vagyunk múltunk­ra csakúgy, mint jelenünk eredményeire, elsősorban fej­lődő iparunkra, erősödő mun­kásosztályunkra. A jövőben azon kell munkálkodnunk, hogy az ipar kedvező hatása mellett biztosítsuk a megye­székhely szellemi kisugárzó szerepét is. Kaposvár fejlődé­sét haladó hagyományainak figyelembevételével kell bizto­sítanunk. Nem szabad megfe­ledkeznünk például arról, mi­lyen nagy lehetőség kínálko­zik a várost körülvevő zöld­övezet kialakítására. A közel­múltban elfogadott program megvalósításával olyan pihe­nő- és kirándulóhelyek létesít­hetők a város természeti szép­ségekben gazdag környékén, melyok a lakosság szabad ide­iének egészségesebb eltöltésé­hez nyújtanak kedvező körül­ményeket. Végül Németh elvtárs a me­gyei párt-végrehajtobizottság nevében köszöntötte a cente­náriumát ünneplő várost, és ígéretet tett arra, hogy a párt megyei vezető testületéi az ed­digihez hasonlóan a jövőben is teljes szívvel és felelősség­gel segítik a város fejlődését. Németh eLvtárs . köszöntő szavai után Anatoliy Vaszilje- vics Szkripnyikov, a szovjet küldöttség vezetője kért szót. Átadta Kalinyin város és me­gye pártbizottságának, egész lakosságának jókívánságait és ajándékát, egy gyönyörű kris­tályvázát. Üdvözlő szavaiban hangsúlyozta: a szovjet nép őszinte figyelemmel kíséri fej­lődésünket, és szívből örül a szocializmus építésében elért sikereinknek. Megelégedéssel állapította meg, hogy a két testvérváros kapcsolatai egyre gazdagabbak és gyümölcsözőb­bek. Ezután a IX. kerületi tanács elnöke, Készéi Pálné dr. adta át a kerület lakosságának üd­vözletét és ajándékát, egy fa­ragott szoborcsoportot. A Hazafias Népfront városi bizottságának nevében dr. Ka- I nyár József köszöntötte a juíbi- j láió Kaposvárt Ezután úttö­rők és KISZ-esek üdvözölték az ünnepi ülést, majd Rostás élvtárs lépett a mikrofonhoz: — Kaposvár Város Tanácsa, hogy méltó módon megörökít­se, megkülönböztetetten elis­merje azoknak a személyek­nek a tevékenységét, akik Ka­posvár általános és sokoldalú fej 1 ődéséért^f olytatott vagy az ehhez közvetlenül kapcsolódó munkában kimagasló ered­ménnyel vettek részt a város cery.enáriumi évfordulójának alkalmából elhatározta, bjogy részükre a »Kaposvár város díszpolgára« kitüntető címet adományozza. Ez a város egész társadalmának legnagyobb el­ismerése. Azokat tiszteli és be­csüli meg a város . »v?’- K-snosvár áttá'ő’vos foív»;"1 is­séért kiemelkedő ''retvi’'"".’’’ dolgoztak, a város gaizdaoá.z* politikai. tá^adnl-r»' VPO’ mŰ- V eszot* öl - .öl-..., -ir.! -1 - , nő? alkottak, elősegítve a’szocializ­mus építésében a város egész társadalmának előrehaladását vagy az egyetemes haladás, kultúra, művészet ügyét élet­művükkel vagy kiemelkedő munkásságukkal szolgálva közvetlenül vagy közvetve Hozzájárultak Kaposvár te­kintélyének növeléséhez. Kaposvár város díszpolgárát a városi tanács és szervei, va­lamint a város lakossága meg­különböztetett tiszteletben és megbecsülésben részesíti. E szavak kíséretébe« adta át a díszpolgári oklevelet Bér- náth Aurél Kossuth-díjas fes­tőművésznek és írónak, Boór Istvánnak, Kaposvár felszaba­dulás utáni első polgármeste­rének, Csere Lászlóné varró­nőnek, a Kaposvári Ruhagyár szocialista brigád vezetőjének "s Takáts Gyula József Attila- 'R'ns Wö’tőnek és írónak. A ki. pevében Bemáth l űréi kösrönte meg a meg­tiszteltetést. Többek között ezeket mondta: — Az én korom generációja ismerte az elmúlt korok rang- osztásának társadalmi klavia­túráját. Ehhez a kitüntetéshez, amellvel most Somogy megye társadalma fölékesít, a régi vi­lágban legalább főispánnak kellett lenni. Mi pedig még csak isnánok sem vagyunk, ha­nem csak szerény, talán igyek­vő mu"Hsomberek — ha sza­bad a toll és ecset emberét is e megtisztelő kategóriába emelni. Mi, ahogy eddig is, a mun­kában, hazánk — így tehát a nép — szolgálatában látjuk továbhra is életünk értelmét. Kitüntetésünk a város száz­éves ünnepélyéhez társult. Fi­gyelmüket, emlékezésüket te­hát elsősorban ne ránk, ha­nem városunk fejlődésére, gyáraink, munkalehetőségeink növekedésére vessék. És adóz­zunk tisztelettel azoknak, akik tettenejükkel mindezt lehetővé tették. Bemáth Aurél köszönő sza­vai után ünnepi műsor hang­zott el. A Kaposvári Szimfoni­kus Zenekar Vavrinecz Imre: Ünnepi zene című alkotását adta elő a szerző vezényleté­vel. A kaposvári származású zeneszerző a város felkérésére, a centenárium tiszteletére komponálta e művét, Tafcáts 'j'yula: Szülőföldemen című versét Fazekis Judit m-rMta mali a Ka««—Sri V’.riy’-ás­r-r-uSv p.v-Tnéry. ’■Vével három számot adott j elő. A Szózat hangjai után az ünnepség Somogyi József rgr- ! szavával ért veget,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents