Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-23 / 18. szám

Tavaly 1015 vagon zöldség-gyümölcs Válogatják az almát Üvegbe rakják a tartósított paprikát kifőzésre Ötven vagon cetre vár Elkészült 1972 somogyi fekete krónikája Most télen sem szünetel a munka a Mezőgazdasági Ter­mékértékesítő Közös Vállal­kozás —- közismerten a MÉK — böhönyei kirendeltségén. Igaz, közel sincs akkora nyüzs­gés, mint amikor szezonja van a zöldségnek, a gyümölcsnek vagy a burgonya betakarítá­sának. — A szezonban 530 embert foglalkoztattunk, jelenleg száztizenöten dolgoznak. Az őszi nagy munkák idején bi­zony nem volt elegendő dol­gozónk, most fjedig a téli fog­lalkoztatás okoz gondot Ki- rendeltségünkön almát válo­gatnak, meg üvegbe rakják a tartósított savanyút — tájé­koztatott Nagy István, a ki- rendeltség helyettes vezetője. Elmondta, hogy tavaly a kedvezőtlen időjárás miatt nem sikerült a tervet teljesí­teni, még így is összesen 1015 vagon árut vettek át, illetve továbbítottak. Például görög­dinnyéből a tervezett 400 va­gon helyett csak 250 vagon­nal került hozzájuk, s nem volt elég paprika és fejes ká­poszta sem. Gyümölcsiből 174 vagonnyi — a legtöbb almából, 102 va­gon —, fejes káposztából 80, uborkából ugyancsak 80 és zöldpaprikából 30 vagonnyi került a kirendelségre. Télre, elsősorban a megye ellátásá­ra 50 vagon aLrfcj*, 35 vagon burgonyát és 15 vagon ve­gyes zöldséget tároltak. Évről évre egyre nagyobb mennyiségű uborkát, paprikát Kevesebb a baleset, de több a halálos szerencsétlenség üvegbe kerül a paprika. Csak egészséges, jó minőségű alma kerülhet az üzletekbe. és káposztát tartósítanak. Ta­valy például az előző évi 55 vagonnal szemben 73 vagon­nal. Káposztából 10 vagonnal készítettek szovjet megrende­lésre. A savanyúságot a FÜ- SZÉRT-nek adják, illetve sa­ját üzleteiket látják el. Szeszfőzdéjük munkájához júniusig biztosított az alap­anyag. Mintegy 50 vagon cef­re vár arra. hogy pálinkát főzzenek belőle. A böhönyei kirendeltség az elmúlt években többször jó eredménnyel szerepelt a vál­lalati munkaversenyben. A tartósító, a raktár, a szeszfőz­de és az iroda szocialista bri­gádjainak köszönhető, hogy 1971-ben elsők lettek, s el­nyerték a kiváló kirendeltség címet. Egy évvel ezelőtt az 1970-es baleseti statisztikáról óvatos derűlátással szóltunk, mert hosszú idő óta először esett meg, hogy nem növeke­dett, hanem valamivel csök­kent a balesetek száma So­mogybán. Az idei beszámolónkat is kedvező uírrel kezdjük: 1972- ben százharmincnyolccal ke­vesebb — hiótszázöt vejnny o! c — szerencsétlenség történt, mint 1971-ben! Mielőtt bárki is derülátó következtetéseket tömne, leírjuk a szomorú ér­tesülést is. Tavaly héttel töb­ben. negyvenkilencen veszítet­ték életüket. A súlyos és a könnyű sérüléssel járó balese­tek száma azonban jelentősen csökkent. Kaposváron a legsúlyosabb a helyzet. 1971-ben öt, 1972- ben tizenkét halálos, tavaly­előtt harminchét, tavaly negy­venhét súlyos szerencsétlenség történt, s csupán a könnyű sé­rülést okozó balesetek száma kevesebb. A legtöbb — tizen­kilenc — halálos baleset a sió­foki járásban történt, a szo­morú táblázat második helye­zettje a fonyódd járás, a har­madik a megyeszékhely, a ne­gyedik a nagyatádi járás, ahol nyolcról tizenegyre emelke­dett a végzetes tragédiák szá­ma. Ha az összes balesetet vizsgáljuk, kimutathatjuk, hogy a barcsi kivéte’ével min­den járásban kevesebb történt. A barcsi járásban az 1971-es huszonháromról 1972-ben har­mincháromra nőtt a balesetek száma. Tavaly a megyében a leg­több szerencsétlenséget — két­száza a tv anhárma t — a sze­mélygépkocsik okozták. Száz­hatvanháromnak motorkerék­pár, hatvanháromnak teher­gépkocsi volt az okozója. Úgy tűnik, volt némi eredménye a kerékpárosok állandó rendre intésének, mert közülük, keve­sebbel történt baj, mint 1971- ben. örvendetesen csőikként — kétszázhárom ról százhatvan­háromra — a motorosok, s — öt ven hétről tizenkilencre — a traktorosok baleseteinek szá­ma is. Igen tanulságos képet ka­punk. ha a baleseti bkok tá.b lázatát vallatjuk. A következik. A műszaki hiba miatt történt balesetek száma huszonnyolcról tizenhatra csökkent. A szigorúbb törvénynek, a felvilágosító munkának és a rendőrség állandó ellenőrzésé­nek is köszönhető, hogy 1971- ben harmincöttel kevesebb — százhaitvanhat — baleset tör­tént ittasság miátt a megyé­ben. Az ittasság okozta bajok mindenütt csökkentek, pusz­tán Barcson számoltak any- nyit. mint tavalyelőtt: ponto­san tizet. A legtöbb — százitizennyolc — baleset augusztusban volit, a két másik igen veszélyes hó­nap a július és a szeptember. A Legkevesebb — huszonhá­rom — szerencsétlenség feb­ruárban történt. (A legnyu­godtabb hónap 1971-ben ja­nuár volt.) A rendőrség kimutatása szerint a legveszélyesebb nap Kaposváron a péntek és a szerda, a kaposvári járásban pedig a vasárnap és a szom­bat. A siófoki járásiban pénte­ken, szombaton és kedden tör­tént a legtöbb baj, a fonyódi járásiban pedig szombaton, va­sárnap és pénteken. A barcsi és a marcali járásban szom­baton, a nagyatádiban vasár­nap és szombaton esik meg a bajok többsége. A legveszélyesebb a megyé­ben a délután négytől este nyolcig tartó időszak, a dél­előtti veszély nyolc és tíz óra között tetőzik. A legkevesebb baleset hajnali kettő és négy óra között van. A megyeszékhelyen 1972- ben reggel nyolc és tíz között történt a legtöbb — huszon­egy — szerencsétlenség, és sokszor volt szükség a men­tőkre meg a rendőrségre tíz és tizenkettő között is. Délután kettőtől négyig tizenhat, négy­től hatig tizenöt szerencsét­lenség történt. A Balaton-par­ton délután négytől hatig kell a legjobban vigyázni. A bar­csi járás az egyetlen, ahol es­te tíztől reggel hatig egyetlen közúti baleset sem esett ta­valy. A tornyosuló számadatok feltehetően nem hamályosítot- ták el a tényt, hogy mintegy tizenöt százalékkal kevesebb baleset volt tavaly, mint 1971- ben. Az adatok értékelését még nem fejeztük be, annyit azonban máris elmondhatunk, hogy a rengeteg ismeretter­jesztő előadásnak, cikknek, ve­télkedőnek megmutatkozik az eredménye. A rendőrség erő­feszítéseiről év közben rend­szeresen beszámoltunk, ám akkor még adatok hiányában nem szólhattunk az eredmé­nyekről. Tudjuk, számtalan génjárművezetőnek nem hasz­nált a szép szó, bírságolásra volt szükség. Nem titok: a rendőrség ezután sem lesz el­néző, a járőrkocsik — nem­csak a kékcsíkosak, hanem a »•civil« rendszámnak is! — ott lesznek az uta/kcm, ha lehet, miég többet, mint eddig. A szabálytisztelő be­csületes gépjárművezetőknek — ők jelentik a túlnyomó többséget — eddig sem volt mitől tartaniuk. Rájuk is szá­mítunk, az ő emberségükre is építünk, amikor a baleseitmeg- előzésről beszélünk. Mert a munka egy percre sem állhat meg, erre figyelmeztetnek a tavalyi áldozatok, s az, hogy az 1971-es ö>t és fél millióról 1972-ben hatmillió-három­százezerre emelkedett a bal­eseteknél keletkezett kár ösz­Pintér Dezső Elfelejtettek engedélyt kérni Szenespincéből iroda Esőben, hóban négy puszta ellátásáért (Tudósitónktól.) | hány érdekes történetet az A két szürke nyugodtan állt , áruszállítással kapcsolatban: a központi raktár, a szán előtt, j — Egy alkalommal elbóbis- Rakodtak. Tíz mázsa kenyér, I koltam a kocsin. A lovak le­Noha tavalyi tervük teljesí­tését az időjárás befolyásolta, azért bíznak abban, hogy az évi munka értékelésekor most is az elsők között lesznek. szerencsétlenség — kettő híján kétszáz — változatlanul a gyorshajtás következménye. Száztizenöttel a figvelmetlen. gondatlan vezetés követi, majd a gyalogosok szabálytalanko­dása, a szaMlvtalan kanyaro­dás, az elsőbbségi jog meg nem adása és a szabálytalan előzés A jóindulat is visszájára j így is igen zsúfolt néhány szo- fordulhat, ha meggondolatlan- j ba. Az egyébként helyes törek- sággal párosul. Ez a tanulsága j vésbe egyetlen hiba csúszott: a annak az ügynek, melyet az j területi igazgatókat a Marx legtöbb .SZMT munkavédelmi felügye- j Károly köz 7. számú ház pin­! lőjével együtt vizsgáltunk meg 1 céjéből átalakított irodába he­egy bejelentés és egy alapján. A kaposvári áfész központja nagyon zsúfolt, A szövetkezet kis költséggel átalakította — néhány új helyiséget is nyert ezzel —, s átcsoportosította az adminisztrációt. Persze még liszt, cukor és más élelmid tértek a rendes útróL C!sak ar-j 5 A +111 TT| PP" t\ KÍltOTlflk és vegyi áru került a raktárból eszmélten, hogy az egyik ^ ^ I1Ll AA1Cg _ .. ,, szürke meghorkan. Kaptam ai a szanra. Rendben elkülönítve1 , f IC FEKETE GYULA úgy, ahogy ez már kialakult huszonöt éve, amióta Mórás László fuvarosa a göllei fo­gyasztási szövetkezetnek. Somogy és Tolna határán több pusztának nincs még be­kötő útja, de a friss kenyeret, a mindennapi árut kérik a vá­sárlók Szentiván-, Cserepes- és Inám-pusztán, valamint Alsó- hetényben. A nagykereskedel­mi vállalatok, a Volán válla­lat gépkocsijai Göllében rak­ják le az árut, és innen szeké­ren Indítják tovább rendelte­tési helyére. Ha süt a nap, ha esik, ha fúj a szél, vagy beha­vazottak az utak, Mórás Lász­ló rakodik, indul és visszatér. Ügy várják a pusztákon, mint senki mást. Kocsijának zörgé­se, a szán siklása, a lovak csengője életet jelent. Mórás László a szövetkezet egyik legrégebbi dolgozója. »Jóízűen« töri a magyart, len­gyel származású és büszke is arra. 1939-ben menekült a né­met fasiszták elől hazánkba. Védelmet, otthont, munkát ka­pott, és családot alapított Göl­lében. Kértük, mondjon né­□ Somogyi Néplap gyeplő után, és csak egy pil-| lanaton múlott, hogy az előt­tünk levő négy méter mély1 árokba nem ugrottak a lovak. ( A kocsimon kétszázötven lite- ( rés hordó . volt tele borral. Szerencsém volt, mert ha rámdől, agyonzúz. — Egy másik eset. Tél volt, amikor háromezer naposcsibét1 szállítottam a pusztákra. Az, út a hófúvásban alig látszott, és a lovak egy gödörbe csúsz­tak. A szán felborult, én alatta ' maradtam, a csirkék pedig ( szerte a hóban. Szerencsére i velem volt a lányom, gyor-' san dolgoztunk, a csirkéket, mind összeszedtük, egy sem ( pusztult el belőlük. — A télidő az kutya — foly-' tatta. — A késő tavasz, a nyár i és a kora ősz azonban gyönyö- ( rű. Az éneklő madarak, a zol-1 delő és később termést érlelő mező, érkezésemkor a pusztai i emberek öröme — felejthetet- i len. Nem bántam meg, hogy1 ezt a munkát választottam. Ha ( újra kellene kezdenem, ismét i a lovakat, a szekeret, a szánt, i a poros, sáros és havas uta- 1 kát, a fuvarosmesterséget vá- 1 lasztanám. Szeretem a foglal-1 hozásomat. 18. volna ezt a tetves sapkát. Ilyen korban, fiam, már tudni kellene egy magyar gyerek­nek, hogy mi a tisztesség ... — Rágyújtott, s csak úgy, az első szippantások közben, mel­lékesen. —No, jól van. Mesélj inkább Pestről. Mi a helyzet Pesten? Miket láttál? Bizakodni kezdett, hátha nem vennék el a sapkát. — Hát ugye ... Csúnya vi­lág van. — No? — Ugye. össze vannak dűlve a házak, de ám a nagyok is. A legtöbb, azt mondhatom. Kapni meg semmit se igen le­het. Se bolt, se semmi. Egyszó­val nagy a ramazuri; — Hall­gattak, hát folytatta- — Min­denütt csak temetnek. Meg a törmeléket lapátolják. Meg az ablakokon nincsen üveg. Alig valamelyiken. — És a ruszkik? Valaki a társaságból: — Fog- dossák össze az embereket, mi ? — Fogdosság hát. Bizony is­ten fogdossák. Kivált a né­meteket viszik, akit összesze • hetnek. Rabságba. — Az asszonyokat is viszik? Lehetséges, hogy az Hát persze, láttam ám, ták, hogy nem igazi Csak német. — Egyszóval mindenkit visz­nek. Szibériába. Gyanakodva nézett körül. Nem akarják ezek őt csőbe húzni, hogy aztán lecsapjanak rá: ugye, hogy hazudsz! Lassan, meggondoltan kezd­te. — Azt éppen nem lehet mon­dani, hogy mindenkit. A né­meteket legkivált. De magya­rokat is. Az biztos. Viszik a foglyokat, bizony isten visz’k. Tagadhatatlan... A lakossá­got, ugye, azt nem lehet mon­dani. Legalábbis egvelőre ... — Egvelőre! — szúrta köz­be valaki. — Ugye, én azt nem tudha­tom. mi a szándékuk. A la- kosságot egvelőre nemigen vi­szik. Csak németet kereslek folyton. Nvemcí iesztv? Nvem- ci iesztv? ,.. Meg persze nyilasokat. Valaki: — Hát nyilván! — Egyszóval ruszkiktól kap­jad. Mert dörgölődztél hozzá­juk, mi? A nénéd menekül elő- |íük, te meg dörgölődzői? — Nem dörgölődztem én. , Egyáltalán. — Csali úgy a fejedre ha­jították ... — Nem hajították... — Néz­te a sapkát. Olyat csak nem tesznek, hogy elveszik. — , Rossz sapka ez, kilóg a bele. Nem kellett ez a hadseregnek ,már... Van nekem levente- , sapkám, megvan az most Is, ide hiába, ha fázik a fülem i benne .., Aztán adták. Pesten ímeg el akarták venni.... A társaság felfigyelt. — Pesten is voltál te? — kérdezte valaki. — Voltam, persze. Hogyne lettem volna Pesten. — Mikor voltál Pesten? — Mostanában... A télen. 'Üjesztendőtől azt mondhatom tavaszig ... Nem, meg szilvesz­terkor nem voltam ott. De nem 'sokkal rá már ott voltam. Pes­ten. A tiszt idáig állva egzécé- rozta. Most visszaült a karos­székbe, az asztalhoz. Érezhe- asszonyokat is. 'tőén megváltozott a hangja. hogy viszik. Én — No, rendben van, öcskös, hogy egy német be volt öltöz­ne szarj be. Megérdemelnéd., ve asszonynak, mégis vitték. 'persze, hogy jól a seggedre Pedig, ugye, honnan tudhatták akasztották fel, hanem lampa-| 'verjünk, ha rendes magyar azt... fejkendője is volt, szók- vasra ... 'gyerek volnál, el sem fogadtad nyája, minden, honnan tudhat- (Folytatjuk.) panasz , lyezték. a munkavédelmi és közegészségügyi szervek előze­tes megkérdezése és hozzájáru­lása nélkül. Az SZMT munka- védelmi bizottságával csak a kész tényt közölték (a köz­egészségügyiekkel még ezt sem), pedig éppen azért olyan szigorú az előírás, az előzetes *"*’^'^’"’4 engedélykérés kötelezettsége, ) hogy senkinek az egészségét ne asszony yveszélyeztethessék alkalmatlan j alagsori munkahelyekkel. Az említett hajdani szenes­pincét szemre tetszetősen be­rendezte a szövetkezet — van szőnyeg, függöny, új íróaszta­lok, vízcsap —, viszont az oda helyezett területi igazga­tók nem nézni akarják, hanem tartózkodni benne, — erre pe­dig alkalmatlan. Az SZMT munkavédelmi felügyelőjének megállapítása szerint ugyanis hideg, nincs természetes szel­lőztetése, világítása, a magas­sága sem az előírt. A szövetkezet sok pénzt for­dított az átalakításra, kellő kö­rültekintéssel azonban ezt el­kerülhette volna. Sokan és sokszor tárgyaltak a területi igazgatók elhelyezéséről, a szükséges összhang hiánya, a vélemények határozott kimon- 0 j dása miatt azonban végül még- f is megsértették az előírásokat. tf A szakszervezeti bizottság — Még a civilek is. Még * megelőzhette volna mindezt, azok is hajkurásszák a nyila- * ha vétót emel, s ezzel megállá­sokat. Ugye. milyen a nén.) ja a területi igazgatók érde­mest a nyilasokat veszi előy keit sértő intézkedés végre- Ahogv azelőtt a kommunlstá-í hajtását, kát. Meg a partizánokat, Mis­kolcon. Láttam én. — A civilek? — Móg fel is akasszák aztán — Kiket? . .. — Hát én csak esvet láttam Azt mondták, nvilas veit Hal zaáruló, azt mondták. " T n - is tudiák. hogy van az. bes’4’.] nek ilvenkor mindenfélét. He akaszfás van. — Hol láttad? — Hát Pesten. Az utcán1 Lámpa vasra akasztották. Volt pedig fa is ottan, de nem arra 1 Az SZMT munkavédelmi fel­ügyelője azonnal felfüggeszt­hette volna a pinceiroda hasz­nálatát, ezt azonban a területi igazgatókra való tekintettel nem tette meg, egy hónapot adott az áfésznak arra, hogy megfe’elő helyet keressen ne­kik. A területi igazgatók vi­szont jól teszik, ha inkább máshol tartózkodnak addig is, mert legkevesebb, hogy meg­fáznak. de még egy egész élet­re szóló betegséget is össze­szedhetnek a volt szenespincé­ben. L. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents