Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-21 / 17. szám
Gyurkovics Tibor VALAMI TÁRS KELLENE — Kemény a fekhely... Látja — az asszony megnyomta öt ujjávai a kanapét, s «tötterpesetettie csontos ujjait. — Ne gondoljon semmi rosszra’ Nem mintha az igazgatónkmaík alvásra kellene vagy hancúrozásra. Lepihen. Nagyon sok munka van, aart hiszem, «st mondanom sem keli. Na ... Szóval a kanapé, a két fotel, esetleg ez a puff. Szén üldögél, ha sok a küif&ldi vendég ... — SzöBlöslne föttmevetett, ötven éves vdlit Homlokéban ösz- saesaatadtafc a ráncok, mint éles vonal ajk a törékeny semmibe.'— Jó? — megsimogatta futólag Becsei arcát. Ügy látszik az ujjalban élt leginkább, azokon jöttek ki a gondolatai. — Mindenkéftpen segíteni szeretnénk magán. Miket beszélek? Nekünk van szükségünk magára. Gyorsan. Ezt el kell végezni ... mit mondjak ... öt nap alatt, vagy' három, vagy kettő... Ne nevessen ki! Számolok, mint az űrrepülés előtt... visszafelé. — Megállt az ötvenéves fő- könyveüőnő, hosszan, egészségtelenül hosszan a férfi arcába nézett — nem a vágy, hanem a tevékenység tekintetével. A tekintet vizenyős volt és nyomorult, nem ellenszenves. Benne volt a másodig világháború, pár kiló ‘ iszt, amíg döglött lóért lehetett kapni a pesti utcán, sőt, benne volt az újkori festmények egzaltált szem vonala is. . A tekántet csaknem félnyö- gött, mégis parancsoló volt. — Nem tudjuk megcsináltatni a ktSB-szed, nagyképűek, húzzák az időt... A pénz nem számít, gondolhatja.... A mi igazgatónk szerény ember, de pedáns, hogy úgy mondjam, szereti a szépet... Szeret leülni, ledőlni, érti... Magának nem kell magyaráznom. Becsed nézte a bútorok szövetét. — Három nap alatt meg tudom csinálni, Alvavira- zöidJből vagy kék puha selyemmel. Nekem is jól jön az ezernyolc .;. Bőrkabátot akar a ikisebbik, Sári,.. Hogy miért Sárinak hívjuk, mikor . Angéla a neve? Nem, tudom. "Na. mindegy, a feleségem örülni fog — megbízás —, előhaíászott a zsebéből egy ■ Symphoniát, és engedelmesen fágyújtott A főkönyvelőnő visszaült a kicserélendő kanapéra. — A cigaretta nagy átok... — rágyújtott, és sok szippantással szívta magába a lehetetten. hisztériás füstöt. — Mondom. És Ági... ajánlatta. Ne féljen! El.. tudjuk számolná. ríondóltam rá. Ági... régi barátnőm, tudom, hogy becsüli magát. Nahát, és azok a fekhelyek! Amiket maga neki csinált! Imazsámolynak is jók lentiének ... Maga remek szakember . .. Ágit tizennégy Aves korom óta ismerem, •"landolja el, vékony volt, szűzies ... na, most nem lehet olyan ... De ... Mindemképpen segíteni akarunk magén. Minőségi munka! Mondanom se kell... Én valami kékre gondolok... Csörgött a telefon. — Bocsásson meg! — Mondta SzöEősiné a kárpitosnak, aki lehajtotta a fejét, és beteszi wtt a Symphoniájáiba. — Halló? Igen, én vagyok. Most? Nem tudok menni ... Tár' gyaldk. Nem hiányzóm én a fegyelmi bizottságból. Tudjátok; a véleményemet... Nem vagyok nőpárti, nem... Ezt fönntartom az igazgatónknak. Tudom, hogy két gyereke van, akkor is ... Pél éve csak késik... N élkülem is, gondolom, ugyanez a véleményetek. Jó. — Vissza,tette a kagylót; ujjai lemarkol- ták a fekete bakelitet. Visz- szafomdult Becseihez. A szeme ráragadt, de csak a sötét víz. áradt belőle. — És egyedül csinálná? — Hát... egyedül. — Bocsásson meg, magénak ..; van valakije? — Kérem... matam is . 1. — Nem szeretném, hia félreértene ... Ügy értem, társa ... vágy ... szóval, akivel együtt ... Emlékszik — meggyorsult SzöMősinjé beszéde — a régi világra. Kell a társ! 0 I Somogyi Néplap Hutter és Lever ... — fölnevetett. Fogai közül kirántotta a cigarettát, és elnyomta, mint egy fehér férget. Jó sokáig gyömködte. — A régi cégek ismerték ezt. Nem egyedül. Most sem lehet egyedül ... így, ahogy mondom ... Ágoston és tea. így. Tösö ... — megint fölnevetett, egy kissé megbocsátóan féloldalra dőlt, és nézte Becsei harmincéves homlokát, a bőr puha redőaetét. — Tudja. Egy kedves barátnőm ajánlotta .. i Mindenképpen segítünk. Ez a kanapé, két fotel, meg esetleg ez a puff. Négy nap, három ... De, egyedül? — Meg tudom csinálni. — Persze — nyugtatta, mint egy hárányt, — Tudom. Nem is a munka miatt kérdem ,., Kifizetjük, biztosíthatom. De . Ágnes ajánlotta. Tudom, hogy hogy dolgozik, nem kell bizonyítania. Ki akartunk menni a héten Ági- ékhez ... Hogy vannak? — Megvannak. Most csináltam a heverőt... — Tudom. Nagyon szeretem Ágnest. Gondolja el: harminchat év! Lassan fél évszázad. Ki akartunk menni hozzájuk Leányfalura, az új villába ... Most vasárnap, Arra mentünk, Esztergomban van Sajó Lili kiállítása, taten ismeri. Textilmintákat is tervez... — Nem ismerem Sajó Lilit, de... — Azt néztük meg. De úgy zuhogott az eső, nem mertünk megállni. Legközelebb ... Mondja meg Ágiék- nak... Csöngött a telefon. — Halló? Saöllősiné. Értelek. Persze, leveszünk öt százalékot. Én is sokalltam elsőre a huszonkilencet". Igaz. Még ha a nehéziparban volna! Igazad van, jó, hogy hívtál. Drága vagy ... Gondolnunk kell a munkásainkra. A nyereségrészesedésre. Ügy is, oly kevés... Huszonnégy századók! — Energikusan lerakta a kagylót. AZ ujjai markolták még egy ideig. Mint a csinos bőr és keserű mész; ragaszkodott a tárgy feüiüle- tóhez. — Ne haragudjon, állandóan zavarnak. • (Szóval, egyedül ... Nem jó:... Egy embernek nem tudok ezeröt- kétezret elszámolni ... — De ón dolgozom egyedüli ... — Valami társ kellene... Nem fontos, hogy legyen :.. Csak formálásán. Más. Akár a félesége. Akár egy barát... Nincs egy barátja, akit beírhatna munkavállalónak? — Hamisan nem tudok most... Társat keressek?1 — Igen. Két névre! Nem számit. Nézze — megint ráterpesztette az ujjait a kanapéra —, mindenki elhiszi, hogy ketten csináltak. Ma már egyedül nem csinál senki semmit. Írja to* a ... házmestert ... Kifizetem ... Kékre gondoltam. Maga is? Nem használja az igazgatónk, csak mégis, ha valaki' jön... Maga veheti föl az egészet Csak ne egyedüli! Becsei tűnődött a kis kék acélszögeken a kanapé szélén. Szerette a munkát. Van olyan, aki szereti a munkáját. Ki feszíti ez Alvavira-zoLdet vagy a kéket, amely odyan, mint a tenger; mondta neki a mestere régen: »megiabog tőle az ágy«... meghalt, rákban, hosszan kínlódott, a temetésén a félesége nydvákoit, és szög szög mellett. Ez a pontos munka, tudja ő. De egy társat keressen? Honnan? Egyedül dolgozik, örül, ha iparengedélye van. A forgács sziaga megüti az orrát, a friss lécek és nehéz posztók szaga. Ez a munka. R/eggei ötkor kel. Siet. Kifeszíti. A legjobb rugók minden ágyba ... De társ? Honnan szedjen elő most valakit. hogy megértesse vele ... csak a közös munkával lehet érvényesülni? A haverok a ktsz-ben dolgoznak ... Ir/madt tenyerét ösz- szedörzsölbe, s fölnézett az asszony vizenyős tekintetébe,- — Kérem, én munkás vagyok, munkaerő ... Dolgozom. Aüvavára-zöldet... — Becsei? így mondja? Azt hittem, Benedek. Vdlt itt egy B-betűs, azt is aiz Ági ajánlotta. Ne haragud jon: összetévesztettem. Annyi ember és munkás fordul meg nálunk. Nem Benedek? Jaj. Persze! Milyen hülye vagyok! Szóval, ért engem ... Társ! Egy névre nem tudom kifizetni. Hát engem is megbüntetnek, ha fölvesz kétezret egy személy ... — Megcsinálom... —- Persze... Nem is azon múlik ... Társuljon valakivel! Ki akartunk menni Ágihoz, mondom, üdvözlöm, ha találkozik, de megjött egy unoltanő vérem Kanadából, két hónapja se látunk, se hallunk. £s még hozzá eltörte a karját... ezek a magyar orvosok ... nein keil magyaráznom. Izgatja magát Kanada miatt. Trudeau franc- cia. Ki tudja, megválasztják-e újra ... ott sok az angolszáz ,.. Akkor ott is nehéz lesz a helyzet... Eltört a karja. És más a francia politika, ne haragudjon ... A titkárnő belépett. Nyest- szinű hajával, arca előtt tengett, lábujjai körmét fölkun- koritották a nagyon magas, iveit cipő talpai. — Főkönyvelő elvtársnő ... az angolok ... Szölilősiiné kezet nyújtott a kárpitosnak, aki hirtelen fölugrott, megragadta az asz- saony kezét, és rázta, mint a csengőt. — Látja: külföld! Csak ez ne volna. Itt... Menjen... Várjon, egy perc áz egész, átpasszolom a főmérnöknek őket... Itt van egy ... kijárat, egy előszoba ... Mindjárt szólok. Becsei kátánforgott. Megállt az előszobában, rágyújtott egy Symphoniára. Le a tüdőre! Társ... Milyen társ? A feleségét nem írhatja be társnak. Nézte az előszoba linóleummetszetét: olyan volt, mint az Alvavira-zöld. Kékkel is lehetne, azt szereti az igazgató. De tarsat most hirtelenjében nem tud keresni. Egyediül szokott dolgozná. Maga’ megy a munkáért, a szövetet maiga szerzi. Még a szögeket is. Csak abban bízik, amit maga megcsinál... Minden fekheüy jó. Boldogok rajta az. emberek. A családok békésen ülnek a rékamién .. . Olyan könnyű kéket gondolt az i gazgatónak. Nyolc méter hatvan elég. Na jó, kilenc méter. Van pénzük ... Ren des ez a nő. Milyen emberi! Tizenöt évvel ezelőtt bezzeg nem beszéltek volna vele így. Látszik, hogy megbecsülik a rendes munkát... Sárinak megveszi a bőrkabátot. A József-kör- úton látta. Nem kell szerződés, bízik ebben a hőben. — Ne haragudjon, hogy ennyit várakoztattam, Benedek úr... — Becsei ... — Vagy Becsei ... Tudom. Mondja meg Áginak: üdvözlöm! Ha arra járunk, Leányfalun, beugrunk ... És keressen valami társat. Addig nem tudom elszámolni. Legközelebb! Legközelebb. Gondolunk magára! — és éles ujjaival becsukta az ajtót. A z öreg házigazda egész este nekem mesélt, a vendégnek. Ha valaki az asztalnál ülő vagy távolabb álló családtagok közül közbeszólt, annak is felém fordulva válaszolt. — Te csak hallgass, majd ha kérdeznek, felelj! Koccintottunk. Szünetet tartott, gondolkozott. — Elmondok Mózsi bácsinak mindent, ahogy volt. A jelenbenvalót már tudja. Most már csak ez a kert a mi nagy örömünk. És a mi nagy bánatunk ... Ez a nagy fiú Kálmi fiam, aki itt az én kúriámon épített magának, de ő és a fe. lesége csak hálni járnak ide a motorral... Ezek a kisebbek még tanulnak, de ők Is csak este vannak itt, mint valami szállodában. Jolán, a legnagyobb itthon van, de bár ne volna ... — Miért aláz meg engem, Apukám? — Mert nem vagy rendes nő! — Ugyan ... — A rendes asszony a férjénél lakik, a gyermek apjánál. Nem mint te. Két napot se töltesz mellette, aztán egy hétig anyád mellett lopod a napot. Tudja, Mózsi bácsi, a férje szerelő, cselédek fia. Mi nem akhrtuk a lányt hozzáadni, de jött már a gyerek. Én akkor megmondtam: az a tetves soha be ne tegye a lábát az én kúriámba! Erre ő: ne kerüljek a szeme elé, mert összetöri a kulák pofámat... Nocsak, azt próbálja meg! Jó, férfidolgok. De áz a nő, aki megszerette, hát szeresse, éljen vele! — Hát nem fog élni vele! — kiáltott fel a háziasszony. — Inkább jöjjön haza, vegye át a kert gondját! — Elkésett — vágott visz- sza Kálmán bácsi, nejét sem érdemesítve arra, hogy hozzá forduljon a beszéddel. — Tudja, Mózsi bácsi, aki nem művelt kertet, nem nevelt fákat, az azt hiszi, hogy úgy megy, mint a laskakészítés. Az élő növény, a föld teremtménye követeli, nem Is csak az eszedet, de a szívedet is. Gondozó kell neki, ápoló nővér, igazi ember... Annak aztán hálás is tud lenni, szépségével cirógatja az embert, , termését adja oda ... E lgondolkodott egy kicsit, aztán folytatta: — Amikor Jolán még egészen kicsi volt, akkör ültettem az elülső sorokat, a többit kukoricával vetettem be. Sokszor vezettem ott a kislányt, mutogattam a csemetéket, az egész kertet, hogy megszeresse ... Szerette is egy darabig. Amikor megnőtt, már csak a város kellett neki. Utána mentek a kisebbek is. Egyedül maradtunk, én és a kert. Egyesegyedül ápolom máig is. És csak egyedül gyönyörködöm benne... Tegnapelőtt el estem permetezés közben, és nem tudtam felállni... Nem bírom már.... — Hát adjia ól a felit... Kéri Kántor Laci a fiának ... Megkoccintotta a poharamat és elborult arccal hallgatott ... Borongásainak, ingerültségének oka pedig az volt, hogy rosszulléte után összehívta a gyerekeit, vegyék át a kert gondját, s amíg ő lábon van, ismerjék meg és széressék... Hiába. Egyik se kívánt, még szabad idejében sem, kertészkedni. Annyi szabad idő azonban nem is volt. A száznegyven gyümölcsfa és a sorok közti sok drága szőlötő egész embert kívánt. — Hát ilyen vagyok én, Mózsi bácsi. Szeretem a kerteKAHÁNA MÓZES A MESE VÉQE met... A zöldjéért bolondulok, tavasszal a fák rügyeiért, nyáron a terebélyes lombjáért, az árnyékért és a gyümölcséért. Sajnos, már nem bírom a vele való munkát, de hanyagolni sincs lelkem. Ha meg nélküle maradnék, meghalnék attól... T öltött magának, és a kelleténél hamarabb kiitta. fenékig. — Lehet, hogy ez túlzás már nálam — folytatta —, talán attól van, hogy legénykoromban s még később is vagy tíz évig el voltam tiltva a szép növénytől, ettől a szép munkától. Apám volt az úr, s amit az parancsolt... Apám. Ajaj, ő volt aztan az igazi kulák, Mózsi bácsi! Már megvolt a harmadik gyerekünk, és még mindig az ő házában, az ő udvarán raboskodtunk. Egy ölnyit sem akart rám Íratni! -Minek az neked?« — -Fákat telepítenék — mondom —, testem-lelkem kívánja. Az asszonyom is szeretné és a család ...« Megszidott ... Csak akkor lett az enyém ez a rész az apáméból, amikor bejöttek az oroszok. Építettem rá, fákat és szőlőt telepítettem. Talán azért is olyan drága nekem. Maga megérti... Én így értettem: szabadulásának, boldogulásának emléke, jelképe ez a kert. — Emlékszem, Tatabányán szolgáltam, amikor meghallottam, hogy ide bejöttek az oroszok. Megszöktem és elindultam hazafelé. Találkoztam egy baj társsal, az meg dunántúli volt. A frontról jött, s ment hazafelé. -Hová?« — kérdezte. -Megkeresem apámat« — mondtam én: El voltam szánva: ha most sem enyhül meg. végzek vele. Node nagyon megszelídült már ő addigra ... Minden földjét átíratta reánk, csakhogy őt ne írják be kuláknak. Építhettem, ültethettem... S ezzel kezdődött a mese... — kiálSOMOGTVAM JÓZSEF: Folyópari (A VB KM Kaposvári Villamossági Gyárában rendezett kiállítás anyagából) főtt rá hirtelen hange— a nagy fiára. — Megteszed apádnak, hogy napjában vagy két órára hazakocsizol? Te értesz a fákhoz, velük nőttél fel. Segítesz, hogy legalább amíg én élek, ne pusztuljon el? Túl hangos volt a felszólítás, talán az ital is odahatott már. — Az nem olyan egyszerű, apukám — hímezett-hámozott Kálmi. — Hát akkor most mért jöttél el? El is mehetsz! Kálmi a mellette ülő feleségére nézett: elmenjenek-e azonnal, vagy még .várjanak valamennyit. — Hét segítek én, apuka, segítek — ajánlkozott Jolán. — Ügy is el válók és itthon maradok ... — Te? Mit tudsz te? Nem elég az, hogy megismered, melyik a pármen és melyik a batul, de tudni kell, mit kíván mindegyik. A növény szavát érteni kell, még ha néma is! — Sanyi is, ugyebár, eljövö- get majd, megtanít — mondta Jolán, s a vele szemben ülő, bajuszkás vendégre nézett. Az öreg is arra fordult, kíváncsian, mintha csak most értesülne a vendég jelenlétéről. Sokáig hallgatva nézte, lélegzete mind hallhatóbbá lett. A feleségéhez fordult, őt kérdezte, miközben az asztalra csapott: — De mért is ül ez a lotyó a nyakunkon, s mért szól bele... — Szóval én is elmehetek? — kérdezte Jolán. — El! De mindjárt! Majd Kálmi elvisz a kocsijával. A férjedhez! Igen! — S miközben lánya és fia, menye távoztak, a vendéghez szólt, epésen: — Téged nem űzlek. Vendég vagy, tölts magadnak, ha akarsz! De távozott a vendég és ki- ódalogtak a többiek is. Csak a háziasszony maradt velünk. Magam is a kalapom után nyúltam, de a házigazda nem engedett. Szódát sercentett a borához. Félve ivott, mint akiben már kitörésre vár a kártevő ördög.. Nehéz lélegzettel, mintha valamit emelne közben, mondta maga elé: — Ez a mese vége, Mózsi bácsi... — És egy más mesének a kezdete — szóltam. — Minden vég valami másnak a kezdete. 0 r kapva kapott ezen: — Igen! És van ' is egy ember, aki mást kezdhetne vele ... Láttam a munkáját ... — Az elnök mondta, hogy megvenné a tsz a hátulsó részt — emlékeztette a felesége felélénkülve. — Azt mondja, az éa fáim régimódiak, el vannak kényeztetve, szeszélyesek meg igen magasak. Nincs, aki olyan magasról leszedje. Nem! Nem adom oda az én büszkeségemet! Másra gondolok.. De... — a feleségére nézett. — Leköptük, elharagítottuk. S nem mozdul a szájam, hogy visszagörbítse azt, amit elgörbített ... — Tán csak nem azt a rongyost gondolod?! — ijedt fel az asszony. — Rongyos huligán ... — Mindenki előtt gyalázott minket... — Gyalázott. De láttam a nunkáját! — mondta felém- fordulvá. — Még nem volt a vőnk. A Kálmi lakását vasalta, a kutat szerelte. Megnézheti azt a munkát... A nehéz pumpát tízszer is beemelte. Százszor is beemelte volna, hogy pontosan álljon. Aki a munkát így szereti, az a szépet is szereti, az igazi ember. Felállt, körülnézett, mintha valamit keresne. Arcán és szemében valami különös, mindenre kész elszántság fénylett. Mit is csinálna, ha amit keres, megtalálná — forgott bennem a kérdés. Széjjelverne mindent. A házat, a családját, hogy bejöhessen az az »igazi ember«. — Befogadnám. A családjából is családot csinálnék... De ez sose lesz meg. Akkor pedig magam vágatom ki a •kertemet, és magam is oda- feksaem ... Engem sem tartóztatott tovább. A felesége kísért ki. — Ne tessék komolyan venni! — mondta. — Mindig ilyen, amikor többet ivóit egy cseppet, s aa italt megutalja—
