Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-21 / 17. szám

At első számadás Somogybán BECSÜLETTEL — EGYÜTT A sites, kanyargós utakat buszok járjak; egyre csak hordják az embereket Tótúj- faluiba. Rengeteg asszony di­vatos téhfcaibáthain, férfoaik bo- rotváflitajn. lányok miniiszok- nyában. öltözékük igazi ün­nepre valll. S a falu hainigula- ta is, A háziak (között feűítűn- nek a csáttegó-itünidöklő népi ruhás fSataJjok. A művelődési ház zsúfolt. Most a szfepad is nézőtér, s vele szemben az el­nökségi asztal- Az első sorok­ban csak asszonyok, a nyitott ajltajjú, oWialsó käs teremben csak férfiak. Külön, mint ré­gen. A széksorokban potonyi, szierntbodbási, lakóosai, tótúj- fiailusi embereik vegyesen — nem úgy, mint régen. Ma már nemcsak a munkáiban, hanem az ünneplésben is egyek. Jel­képes helyfoglalás előre meg- fonitolit szandiék nélkül. A falon két grafikon, visz- szatérek még rá. Aranykeret- be foglalt naigyméretű fényiké­pek az árvízi küzdelemről. Nehéz év volt a 72-es. A kis teremben, ahol a vendégek gyülekeznek, számomra szo­katlan és megkapó a beveze­tés. Az elnök »bemutatja« né­pét. Hátha nem tudja még va­laki, hogy ikäktel ÜL majd szemben. »Dolgos, becsületes, tisztességes emberek. Szeretik a dalt, a viccet, a táncot. Sze­retem a mi népünket, mert ér­téket látok bennük...« Fél­téssel, ragaszkodással mondja az elnök. Mire bemegyünk a nagyterembe, több mint hat­száz ember ül együtt Gyere­kek is, anyjuk ölében. Zársaámadő közgyűlés' Tót­új falun egy viszontagságos óv után, A ifcizeninegyedik, mióta létrejött a közös gazdaság, és nyolcadik az egyesülés óta. Amíg Filip Márk szabálysze­rűen megnyitja a gyűlést, megszavaztatja a napirende­ket- iaididiig a grafikonok szá­mait mézem. A sok közül mindegyik tábláról hármat jegyziek föl, az elsőt és az utolsó kettőt a legkifejezőbbe­ket. 1965-ben 24 948 000, 1971- ben 57 670 000, 1972-ben pedig 87 766 000 forint volt a közös­ség vagyona. A tagok közös­ből eredő jövedelme pedig a következőképpen alakult: 1965 : 6828 forint; 1971: 11 309 forint; 1972: 11 829 forint. Csak össze kell vetni a számokat. Az elnök — Nyári Pál — ké­sőbb frázisok nélkül, okosan politizál velük. »Nyolc év alatt háromszorosára nőtt a közös vagyon, megkétszerező­dött a tagok jövedelme. Így jó az arány. Miért nem osztunk többet? Hiszen oszthatnánk. De csak egyszer. Azután oda lenne az alap. Mire építenénk? Még sok mindent szeretnénk, maguk is meg én is. Ha bízva bízunk a munkánkban> ha ösz­Négy határmenti község ünnepe ott volt a gabona. Csak le kel­lett aratni, gépünk is volt, minden. De esett az eső. És 500 vagonnyi cukorrépa. Kéz­zel szedték az emberek. A ter­mészeti csapás, a kisebb meg­rázkódtatások ma már nem tudják megingatni gazdasá­gunkat ...« A munka, az összefogás di­csérete ez. Számomra többet mond a számoknál. Magya­rázza* hitelessé teszi azokat. Jó hallgatni. A Dráva menti Egyetért® Tsz vezetősége a közgyűlés előtti néhány nappal gazdasá­gi híradót adott ki. A brigá­dokban már élőre megvitatták a mérleget Ezért lehetett el­kerülni a számtemgerék ára­dását, ezért lehetett többet be­szélni az emberekről, helytál­lásukról. Szomorú tény, hogy az 1959-ben belépettek közül sokam már a temetőben pihen­nék, rájuk is emlékeztek. Vi­gasztaló, hogy a szaporodás pótolja őket. Az erős kezű, kö­zépkorú embereik mellett ott általaik a nyugdíjasok, akik nem fordultak el a közöstől* piéltíiamutatóam dolgoznak to­vább. »Becsüljük meg őket — mondja az elnök —, ezután is szükség lesz rájuk. Munkájuk serkenti fiataljainkat.« Azután sok-sok biztatás, a jövő képe: tervek, programok, a fejlődés biztosítékai. A tsz elsőként kapcsolódott be a me­gye szarvasmarha-tenyésztési programjába, építik már a szakosított telepet. »Csakhogy j mi nem makettel, hanem ál- j latokkal kezdtük a fejlesztést. í Nem az állam pénzére, mások j forintjára’ hanem, elsősorban i saját erőnkre támaszkodunk.« Tudományosan megtervezett, előrelátó fejlesztés. Ez a veze­tés dicsérete. A gépesítés is a középpontban álL Az elnök csak ennyit mond: »A jövő útja a növényféleségek szako­sítása, a teljes gépesítés.«. És máris — harc árán ugyan — j bevezették a három műszakot, i a folyamatos karbantartást, j megteremtették a hatéko­nyabb múnka fettételét. Szóba kerül a szárító haszna, a ház­táji állaittairtós jövője és min­den, ami előbbre viszi a gaz­daságot. Egyszerű szavakkal. paraszti bölcsességgel* lelkesí­tő erövéL »Egy előadó mondta, hogy a beszéd első 30 perce a szívbe, a második a fülbe hatol. A harmadik 30 perc azonban már a falra megy.« És Nyári Pál j befejezte egy óra alatt Ro- j konszenves fiatalember, az el- j lenőrző bizottság elnöke, Tol- I nai József számolt be ezután. Nincs alapvető baj, de azért... Kritikus észrevételek. Vannak rafinált tsz-taigok, akik — ha megérzik; hogy nagy szükség van a munkájukra* ők akar­ják meghatározná, hogy mit és tnennyiéint osiiniáil inaik. Vannak, akik még nem tartják tiszte­letben a vezetőket. Azután: a gazdaság képe néha olyan, mint a rossz katona csajkája, amelyről leolvasható: mi volt az ebéd. Rengeteg termény hullik el a szállításnál; sok borjú és malac pusztul él; s hogy egy káló borjúhús előál­lítása hat torin/fctai drágább, mint az előző éviben. Meg­szívlelendő jelzések. És azok is, amiket a felszó­lalók mondanak eL Szenvedé­lyesen idegészítwe, és egyszer sem ellentmondva a vezetőség beszámolójániak. Közben már dolgozik a jelölő bizottság. Üj vezetőséget választanak ezen a zámszámiadó közgyűlésen. Több vendég tisztelte meg a négy falu lakóit ezen az ünne­pen. A járás vezetőin kívül el­jött és a megyei vezető testű­iét üdvözletét* jókívánságait hozta Németh Ferenc, a me­gyei pártbizottság első tófcká­E1£L — Szívből gratulálunk mind- annyinknak szép eredményei­kért. Külön tisztelet és elis­merés azért a hősi munkáért, melyre az árvíz idején hívták föl a fígyelmüniket. Pártbi­zottságunk úgy tudja, hogy becsülettel, szorgalommal, odaadóan dolgoztak a múlt év­ben. Ha nem értek is el or­szágosan kimagasló eredmé­nyeket, teljesítményük a jó átlagnak megfeMö; s az ilyen átlageredményeken nyugszik az ország sorsa és jövője. Az önök vezetősége és tag­sága mindig szót tudott érte­ni, egyet akart* és akar ezután is. Megigyőződésiem, hogy egy­két éven belül nagyot lép elő­re ez a gazdaság, ha megvaló­sítják a vetésszerkezet korsze­rűsítésére, a gépesítés és az ál­lattenyésztés fejlesztésére ki­tűzött programjukat. A jövő nem tartogat csodákat, de nagy lehetőségeket feltétlenül. Ügy látom, a hozzáértéssel, a teitt- rekészséggel nincs baj. Ha a munkaképes tagság száz szá­zaléka szorgalmasan* odaadó­an dolgozik ezután is, alkJkor a fejlődés kapuja nyitva áll. S ez tulajdoniképpen követel­mény önmagukért, családjuk­ért, országunkért — Hallottuk, hogy vannak még néhányan, akik handa- bandáznak, ok nélkül vitat­koznak néha, szidják a vezető. keit és így tovább. Az ő útjuk nem járható út, még azon • a címen sem, hogy demokrácia van nálunk. Az önzés, az irigy­ség, a fcárörvendés, a rosszin­dulat, a ikerékkötés még meg­található az emberi lélekben, de ezek élten nem lehet gyom­irtó vegyszert alkalmazni. Út­ját kell állni az ilyen törekvé­seknek, hogy mindenki beáll­jon a sorba és együtt csele­kedjék ... A megyei pártbizottság első .titkára tájékoztatta az egye­sült ész tagjait a megye metó­gazdaságának helyzetéről is. Elmondta például, hogy a rossz időjárás következtében 2 százalékkal kevesebb a tsz-ta- gofc bevétele, 3 százalékkal ki­sebb a terméseredmény, mint az előző évben. A közös gaz­daságok nagy többsége azon­ban már szilárd, a rossz idő­járás, a terméskiesés nem okozhat törést fejlődésükben. Beszólt a párt nemzetiségi po­litikájának sikereiről. S egy másik témakör (kapcsán szólt a szarvasmarha-program me­gyei feladatairól, amelyek igen nagy lehetőséget tarto­gatnak számunkra. Végezetül pedig ezt mondta: — Mi nagyon tiszteljük önöket, elsősorban azért, mert szorgalmasam* becsületesen dolgosnak. Arra kérem az egyesült tsz tagjait, vezetőit: tegyenek meg mindent, hogy helyileg is száz százalékig megvalósuljanak a X. kong­resszus határozatai, hiszen a cél az, hogy egyre szebben, boldogabban éljenek. Fegyelmezett rendben, fele­lőssége tudatában vezetőséget választ a közgyűlés. Titkosan, újabb négy év vezetését- együttműködését alapozva. S míg a sza vazócédulákat szám­lálja a bizottság, addig az át­rendezett teremben megszólal a zene. A Dráva együttes szí­nes forgataga a színpadon. Tánc, ének, zene, nemzetisé­gi és magyar népi kincs. Nél­küle nincs ünnep, s az embe­rek lelkesein nézik, hallgatják. Az övék. Az együttes is, ame­lyet odaadóan támogat a tsz- s a hagyománv is, amelyre épí­tik a jövőt. Siker, vastaps, rit­mus és öröm — a jöl végzett munka öröme. Újra Nyári Pál az elnök. S a kilenctagú vezetőség nevé­ben köszönd a bizalmat, újabb erőfeszítésekre serkent. Utána kézfogás, gratulációk a megye idei első zárszámadásán, majd megin'bUm,»!*- az autóbuszok hazafelé, elégedett embere sakaságávaiL J. B. (Lesz miről beszámolni otthon Fej fej m A BALATON most végte­len tengernek látszik. A jég, a túlpart, és az ég szürke ködben mosódik össze. Hó­bundában alusznak az üdü­lők. Csak a siófoki Bányász Üdülő környéke eleven a tó­parton. Autók ácsorognak a bejárat előtt, és fázós férfiak néze­lődnek kifelé a nagy üvegajtó mögüL Egyikük — a legbát­rabb — kimerészkedik, csúszkálva iramodik le a »víz­hez«, hogy megnézze, milyen vastag a jég aztán már fut is vissza, mert hideg van, és kü­lönben is vége a szünetnek. Pénteken délelőtt dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának munka­társa tartott külpolitikai tá­jékoztatót a Somogy megyei községek népfrontvezetőinek. A két és fél órás ismertetés után még tizenhárom kérdés került írásiban az előadó asz­talára. Az óra már rég ebéd­időt mutatott, a hallgatóság azonban nem türelmetlenke­dett. Sőt, már vége volt a foglalkozásnak, de egy tíz- tizenkét tagú csoport nem mozdult. Szenvedélyesen be­szélő .idősebb férfi körül dug­ták össze a fejüket. — Figyeltétek ezt a mód­szert? A kérdések adták a vezérfonalat, és csak úgy fej­ből, szabadon, egyszerű és jól érthető példákkal magya­rázott. Valahogy így kellene csinálnunk nekünk is. — Biztosan vörös diplomá­val végzett — jegyezte meg valaki egy kicsit irigykedve. Hogy az előadó, valóban vörös diplomával végzett-e, azt nem tudom. De hogy az egyhetes népfronttanfolyam részvevői sem szégyenkezhet­nek, az biztos. Csütörtökön este ugyanis vetélkedőt ren­deztek az addig tárgyalt té­mákból, és a zsűri nehéz helyzetbe került. Nem tudták »széthúzni a mezőnyt«, a ver­senyzők »fej fej mellett vet­ték az akadályokat«, semmi­féle kérdés nem hozta zavar­ba őket. Végül — mert vala­hogyan csak meg kellett álla­pítani valamiféle sorrendet — az azonos pontszámot elérők között az döntött, melyikük képes elsőnek szétpukkaná- sig fújni egy léggömböt Nagy odaadással töltötték ki a »to­tószelvényt« is, pedig nem kü­lönböző futballcsapatok esé­lyeit kellett latolgatni, hanem többek között azt: »Hol fo­lyik a vietnami béketárgya­lás«, meg: »Hány tagú a vá­lasztási elnökség«. Hát ez volt az esti »szórakozás«. Igaz, a Somogy Táncegyüttes is megörvendeztette a népfron­tosokat fellépésével. Egyéb­ként a kétszázvalahány hall­gató egy része kétnaponként változott. — EGYES BIZOTTSÁGOK elnökei, alelnökei, titkárai váltják egymást. Hiába. Mi lenne, ha például egy fő­könyvelő éppen most, a zár­számadások idején egy hétig iesne a munkából — véleke- ’ett a fonyódd járás népfront­bizottságának titkára, miköz­ben tapintatosan figyelmez­tetett néhány eimerülten be­szélgetőt az előadás szünete­lek végére. Délutánra is érdekfeszitö tájékoztató . ígérkezett. Dr. Szabó Kálmán, a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagja népgazda­ságunk helyzetének néhány jellemző vonásáról és arruj/ beszélt, milyen feladatok vár­nak a népfpontosokra a helyes gazdaságpolitikai szemlélet alakításában. A foglalkozáson részt vett Bogó László a me­gyei ■pártbizottság titkára és Sugár Imre, a megyei tanács elnökhelyettese. Visszaérke­zett egy budapesti tanácsko­zásról Varga Károly, a nép­front megyehizottságának tit­kára, és eljött Horváth László országgyűlési képviselő is. — Rengeteget iehet tanul­ni, de nagyon sűrű és fárasz­tó a program — panaszko­dott a női részvevők egyike. Hát ami azt illeti, a tanfo­lyam rendezői valóban csak a legszükségesebb rövid pi­henőket engedélyezték, ami­kor a hát napra való tananya­got összeállították. Reggel nyolctól este hatig figyeltek, jegyzeteltek és konzultáltak a hallgatók. A Hazafias Nép­front V. kongresszusa irány­elveinek megfelelő mozgalmi munka módszerét dolgozták ki itt, ahol Somogy valameny- nyi községének népfrontveze­tője összegyűlt. Ritkán nyílik ilyen alkalom arra, hogy a régiek kicseréljék tapasztala­taikat, az újonnan választot­tak pedig tisztázhassák eset leg® kétségeiket, bizonyta lanságaikat. Bizonyos témakörökben égé szén kiéleződték a viták Többen kifogásolták* példáu azt, hogy a választások idején erőltetett és formális volt a kettős jelölés egy® helyeken Szóba kerültek olyan »házi­gondok, mint a járdahiány, a A TANFOLYAM azzal zá­rult tgnap, hogy a népfronto­sok a megyei vezetőknek te­hettek föl kérdéseket. A. bárd- udvamoki és a kaposszerda- helyi népfrontvezetők nagyon készültek erre. Már pénteken benyújtották írásban kérdez- nivalójukat Egy biztos, a hazatérő nép frontvezetőkmék lesz miről be­számolniuk otthon. Nem fe csérelték el ezt a hat napot R. Zs szefogunk mint eddig, és ha tisztességgel akarjuk megsze­rezni, ami kell..., akkor si­kerülni fog.« A közgyűlés előtt kérdeztem tőle: odaadná-e majd a beszá­molóját? Azit mondta: nám® részletesein leírva, mert nem szeret olvasni. Hogyan beszél­jen az emberekhez, ha nem néz rájuk? Hogyan teremtsen kapcsolatot velük? És hallom, többször megkérdezi: »Ugye, egyetértenek velem> embe­rek?« Hatszázan szinte egy­szerre mondják a beszélgető partner válaszaként: »Igéén.« Értik egymást. És együtt vannak. Megírták a lapok, szólt róla a rádió, a televízió, most még­is emlékezni kell rá, s az el­nök megteszi. »A múlt év nagy megpróbáltatásnak tett ki min­ket. Különös év volt, nagyobb a küzdelem. De nerh rendítet­te meg az embereket, nem vet­te el a bizalmat, inkább ösz- szehozott minket. Jobban, mint eddig. Egy hétig nem aludtunk akkoriban, jött a drávai ár. Otthon se voltunk addig, és nem törődött vele senki hogy milyen cipőben járunk, vagy borotvált-e az arcunk Nem túlzás azt mondani: hősies küzdelem volt. Egy emberként mentettük értékeinket. Tíz­millió forintunk ment volna veszendőbe. Nem. hagytuk. És • • Ot szocialista Körzeti és megyei vetélke­dők után érdemelték ki a terü­leti döntőn váló részvételt azok a szociálist brigádok, amelyek tegnap a Zala, a Vas, a Vesz­prém, a Tolna és a Somogy megyei gabonafelvásárló és feldolgozó vállalattól érkeztek Kaposvárra, és az ÉDOSZ Mű­velődési Otthonában összemér­ték tudásukat szakmai, politi­kai, művészeti és sportkérdé­sekre adott válaszaikkal. A zsűri az öt megye gabona­ipari vállalatainak a vezetőiből állt, az elnöki tisztet Kékesi Jenő, a somogyi vállalat igaz­gatója töltötte be. A trösztöt Korányi György gazdasági igazgató és Krisztián Fülöp, a tröszit ipari szakszervezeti ta­nácsának a titkára,-az ÉDOSZ megyebizottságát pedig Tóth Zoltán titkár képviselte. Bölcs­földi Zoltán játékvezető — a. »házigazda« vállalat osztályve­zetője — segített a kezdeti ver­senyizgalom feloldásában. Az öt-hat tagú brigádok többnyire pontos tájékozottsá­got bizonyító válaszaira elein­te a zsűri egymás után adta a ] maximális pontszánrokat a j csapatoknak. Hamarosan ki- j Sünt, hogy az a csapat boldo- \ ni, jóllehet a közösség tagjai között családanyák is vannak, akiknek otthon is jócskán akad tennivalójuk. A tegnapi helyt­állás, a harmadik helv hizo­megye legjobb gabonaipari brigádjainak versenye Kaposváron A somogyiaké a harmadik hely első helyet a vasiak, másodikat a veszprémiek, a harmadikat a somo­gyiak szerezték meg, s mö­göttük mindössze egy pont­tal lemaradva következtek a zalaiak. Az első három helyen végzett brigádnak a zsűri elnö­ke'3000, 2500, illetőleg 2400 forintot adott át, de pénzjutal­mat kapott a további két he­lyezett is. Az országos iparág: döntőn való részvételre mosta­ni kitűnő szereplésükkel a va­siak és a veszprémiek szerez­ték meg a jogot. Mint megtudtuk, a vállala­toknál mintegy 4000 dolgozó készült a versenvekre A somo- gviakat a területi dörttón a naf>vatádi keverőüzem 15 tagú Petőfi brigádjából most hatan képviselték: vállalati szinten ez a szocialista brigád bizonyult legjobbnak a körzeti, majd pe­dig a megyei döntőn. Tóth Istvánná brigádvezető és Pá- novics Mária elmondta, hogy napi munkájuk mellett igye­keztek lelkiismeretesen készül­gul könnyebben, ahol ter­ményátvevő és molnár is van. Hallhattunk a gabona romlá­sának a megelőzéséről, a pré­selt takarmány előnyeiről, a csúszdánál adódó tennivalók­ról. Persze máshoz is érteni kellett. Megmondani például, hogy miben áll a szovjet—ma­gyar alumíniumegyezmény lé- ! nyege; mikor és hol találkoz- j tek a nagyhatalmak vezetői a ; második világháború idején, =! niről tanácskoztak. A szerencse, az ügyesség | mint minden játék »részvevő je«, innen sem hiányozhatott Végül kialakult a sorrend; az «vítja, hogy fáradozásuk nem '* hiábavaló. Somogyi Nép/dpl 3

Next

/
Thumbnails
Contents