Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-19 / 15. szám

A KÖNYV ÉVE VOLT W72 — nemzetközi könyvév: ezt olvashatták plakátokon, cik­kekben, ezt célozta több országos esemény, megyei rendezvény is. Az olvasóvá nevelés ügyének érdekében szerkesztőségünk an­kétet rendezett, melyen részt vett FRANG JÓZSEF, a marcali járási klubkönyvtár vezetője, GOSZTOLA TIBORNÉ, az SZMT központi könyvtárának munkatársa, HORVÁTH ÉVA, a nagyba­jomi községi könyvtár vezetője, HORVATH LAJOS, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezetője, DR. KELEMEN ELEMÉR, a megyei továbbképzési kabinet vezetője, KELLNER BERNÄT, a megyei könyvtár igazgatója, KISS LÄSZLO, a József Attila Könyvesbolt vezetője és SZITA FERENC, a megyei könyvtár igazgatóhelyettese. SOMOGYI NÉPLAP: — Me­lyek a nemzetközi könyvév ha. zai rendezvényeinek legfőbb tapasztalatai ? KELLNER BERNAT: — A könyvév nagy erénye világ­szerte, hogy az olvasásra rá­irányította' a fijgyeümet. A na­gyon 'szép jelszó egyben irányt mutat a jövőre is: könyvet mindenki kezébe! Ilyen nagy­arányú könyvpnopaigamda, mozgósító erejű felhívás még nem volt... SOMOGY NÉPLAP: — Tu­domásunk szerint voltak ed­dig is mozgósító akciók. KELLNER BERN AT: — Igen, de azok bizonyos részterületre, könyvtípusokira korlátozód­tak. A könyvév nagyszerű plakátjai is általában, az ol­vasásra hívták fel a figyelmet. A könyvév célkitűzései jelle­mezték most a kisebb rendez­vényeket is, mint a könyvhe­tet például. Elsősorban a könyvtárosok ügye volt mindez, őket moz­gósította leginkább. Országos szinten két jelentős esemény irányította a figyelmet az ol­vasásra, a könyévre. Az Aka­démia széles körű tanácsko­zása: Könyv a változó világ­ban címmel és az IFLA — a könyvtárosok nemzetközi szer­vezete — budapesti kongnesz- szusa. Ez utóbbi azért emléke­zetes számunkra, mert a rész­vevők ellátogattak Somogyba is, és elismerő véleményt mondtak itteni tapasztalataik­ról. Az lett volna jó, ha a nem­zetközi könyvév tovább gyű­rűző hatása nagyobb. Nem mozgósította ugyanis kellőkép, pert például a fenntartó szer­veket, a szakszervezeti bizott­ságokat, a gazdasági irányító­kat Nem avattunk könyvtárat ebből az alkalomból, jóllehet a fiókkönyvtár-hálózat el­avult. Nem mozgósított eléggé a propaganda a szakszerve­zeti könyvtárak munkásolva­sói között és a falusi könyvtá­rakban sem. SZITA FERENC: — Magyar­országon a könyvév úgy zaj­lott le, mint egy szép ünnep, de hiányoztak a tevékeny hétköznapok. Nem lett társa­dalmi ügy az olvasóvá nevelés. Ezért hibáztathatok a könvv- tárosok, de a közművelődés minden munkása is. A kiadók 1972. évi munká­ja? A könyvkiadás Magyar- országon a nemzetközi könyv­évben nem javult, inkább romlott: az ünnepi könyvhéten sem volt megfelelő választék a könyvesboltokban. A könyv­év megyei rendezvénvei közül viszont kiemelkedő sikere volt a balatoni beszélgetésnek, amelv ez évben az olvasóvá nevelést tűzte napirendre. Eb­ben az évben ünnepelte me­gyei könyvtárunk is fennállá­sának a huszadik évfordulóját, s a könyvtárosok megbecsü­lését fejezte ki a törzsgárda- tagok kitüntetése, megjutail- mazása. Tevékenységünkben a Kultúránk mérföldkövei ki­emelt rendezvénysorozatunk célja az öl vasas minőségének fokozása volt. Ebben is értünk el eredményt. A legsikerül­tebb foglalkozás Lenin Állam és forradalom című művének megbeszélése volt. SOMOGYI NÉPLAP: — So­kan azt állítják, hogy a »-vál­tozó világban-« megpecsételő­dik a könyv sorsa. Mi erről a vélemény? KELLNER BERN AT: — Az ellenkezőjét tapasztaljuk. A rádió és a tévé több műsora olyan »-távirat-«, amelynek a végén ez áll: levél megy. Ez a »levél-« a könyv! SOMOGYI NÉPLAP: — Mit tettek a társintézmények, az iskolák az olvasóvá nevelés érdekében ? KELLNER BERN AT: — Em­lítettem, hogy elsősorban a könyvtárosok ügye volt. Az is­kolák is ügyükké tették, ta­pasztalataink szerint, a tudo­mányos ismeretterjesztésben azonban nyomát sem találtam. HORVATH LAJOS: — A művelődési házak kihasznált­sága ebben az időszakban is csak hatszázalékos volt... DR. KELEMEN ELEMÉR: — A könyvév valóban leckét adott az általános iskoláknak. Hogy milyen fontos az olva­sás megszerettetése, azt nem lehet eléggé hangsúlyozni. És itt a hétköznapi gyakorlatra kell gondolnunk, arra, hogy valóban munkaeszköz-e a könyv. Az olvaisóvá nevelést összetett értelem-ben kell és szabad csak felfogni, nem­csak a magyartanár nyakába va-rrva például. — A múlt iskolájának, el­sősorban népiskolájának sruk- túrája alapjában véve tudásel­lenes, művelődásellenes volt. Sajnos, néhány művelődésel­lenes tendencia érvényesül még napjainkban is. Nem mindenütt értelmezik és érté­kelik kellőképp a könyv hasz­nát. Az iskoláskorú gyermek előtt a felnőttek nem bizo­nyítják eléggé az olvasás be­csületét. S az iskolák nagy részében nincs könyvtárhelyi­ség. Berzenoén például kitűnő­en működő iskolai könyvtár volt, az új épületbe mégis úgy kellett »beszorítani« a polcokat, mert a tervező nem gondolt erre ... Kitűnő lehe­tőséget nyújt az olvasóvá ne­veléshez viszont a fonyódi gimnázium, a kadarkúti, a ba- latonlellei, a boglári iskola jól hozzáférhető és használható könyvtára. A másik tényező szubjektív, s ez a pedagógusok néha könyvellenes személyisége. Mert hogyan is várhatjuk el a diáktól, hogv olvasson, ha né­mely pedagógus maga sem ol­vasó ember. Így válik, sajnos, a tankönyv az egyedüli, él­vezhetetlen, riasztó »valami­vé« a gyermek előtt. SZITA FERENC: — 1967­hez képest jobb helyzetbe ke­rültek az iskolai könyvtárak, bár-az eredmény még mindig nem kielégítő. FRANG JÓZSEF: — Az ol­vasóvá nevelés nemcsak a magyartanár dolga, az »egy- könyvűség« ellen sokat telhet­nek a földrajz-, a biológia- stb. szakos tanárok is. SOMOGYI NÉPLAP: — Ki­tűnik tehát, hogy a könyvév elsősorban ünneplésre adott alkalmat. A hétköznapi mun­kában merre kell továbblép­ni? HORVÁTH LAJOS: — Az olvasóvá nevelés egyik gátja az anyanyelv tudásának ala­csony szintje. Az első, máso­dik osztályos tanulók közül osztályismétlésre utasított gye­rekek nagy része is éppen ol­vasásból nem felel meg a kö­vetelményeknek. Az anya­nyelv , ismeretének hiányát okozza az is, hogy kevés elő­készítő osztály működik me­gyénkben. S azt az öt-hatszáz gyereket, akit olvasásból meg­buktatunk, később nagyon ne­hezen nevelhetjük olvasó em­berré. A bukdácsolók olvasási készsége is nagyon alacsony. Sajnos, így is növekszik a nem olvasó emberek száma. SZITA FERENC: — Falun nem sikerült mozgalommá tenni az olvasást. Az olvasók számának emelkedése mellett ugyanis van egy réteg, ame­lyik nem olvas. Különösen a harminc-negyven évesek tá­volmaradása a szembetűnő. A tizennégyezer olvasót nyilván­tartó megyei könyvtárban fo­kozatosan sikerült elérni, hogy egyre több munkás iratkozik be. jEmelkedeitt a szakkönyvék, az ismeretterjesztő művek olvasottsága, s el fogja érni a szépirodalmi művek arányát. A szakkönyvek olvasóinak a többsége középszintű szakem­berek, a legnépesebb csopor­tot az inari tanulók alkotják. GOSZTOLA TIBORNÉ: — A szakszervezeti könyvtárak­nak 6,9 százalékkal több olva­sójuk volt 1972-ben, mint egy évvel korábban. A kölcsön­zött kötetek száma pedig 9,8 százalékkal emelkedett. A szakszervezeti — üzemi — könyvtárhálózatban ezt a fej­lődést szép eredménynek tart­juk. A nemzetközi könyvév propagandáján ’ kívül éhhez hozzájárult a szovjet szépiro­dalmi pályázat sikere is. 1972-ben új üzemi könyvtá­rakkal gazdagodtunk, például Nagyatádon a Danuviában és Kaposváron az Egyesült Izzó Mező Imre utcai telepén. A harminc-negyven évesek ol­vasóvá nevelését szorgalmazza a szocialista brigádmozigalom is. Sajnos, az üzemi könyvtá­rakban kevés ipari tanuló ol­V Ctö. KELLNER BERNÄT: — ör­vendetes, hogy növekedett a szakkönyvek iránti igény, fő­leg a fiatalok körében és a szakmunkástanulók között. A könyvtárközi kölcsönzés útján meghozatjuk a kívánt könyve­ket, a pedagógusok számára pedig bevezettük a postai köl­csönzést is. Mindez azt mutat­ja, hogy a könyvtár nem pusz­tán kölcsönzőhely, hanem munkahely is, megyénkben a tudományos kutatás központja is. Érthető tehát, hogy emel­kedik az olvasólétszám. SOMOGYI NÉPLAP: — A szakkönyvek iránti érdeklődés valóban előrelépés. Ugyanak­kor aggodalommal tapasztal­juk, hogy csökken az érdeklő­dés a klasszikusok iránt. KELLNER BERNÄT: — A klasszikusok olvasásával való­ban nem lehetünk elégedettek. A dolog háttere az egyoldalú és hibás propaganda. Sokáig tartotta magát ugyanis az a nézet, hogy elsősorban a mai magyar irodalmat kell nép­szerűsíteni. FRANG JÓZSEF: — A köl­csönző könyvtárosok általában nem ismerik a magyar és a külföldi klasszikusokat, ezért ajánlani sem tudják ezeket a műveket. Az új könyvek ren­delésében is megmutatkozik ez a fogyatékosság. SOMOGYI NÉPLAP: — A falusi könyvtárak nehézségeit mi okozza? HORVATH ÉVA: — A fel­nőttek körében, sajnos, igaz a tapasztalat, hogy a középko­rúak keveset olvasnak. A nyugdíjasok közül kerül ki a legtöbb olvasó. S azt is hadd tegyem hozzá, hogy ők viszont a magyar klasszikusokat, Jó­kait, Mikszáthot, Móriczot ke­resik legjobban. Az általános iskolával na­gyon jó a könyvtár kapcsolata. Rendszeresen átjárnak hoz­zánk foglalkozást tartani. Az Űj könyvek című tájékoztatót átküldőm az iskolába, annak alapján ők is elmondják az igényeiket, s ebben helyet kap az ismeretterjesztés is. A kö­zépiskolás korú fiatalok azon­ban már nem járnak a könyv­tárba, mondván, hogy ők a megyei könyvtár olvasói. Felvetődött, hogy a tv nem ellensége-e az olvasásnak. Ne­kem is ellenkezőek a tapaszta­lataim. Ha a képernyőn aján­lanak egy könyvet, szép szám­mal jelentkeznek az olvasók is. Csak az az igazság, hogy az ajánlott könyvre jó sokáig várni kell, nem egyhamar kap­ja meg a könyvtár. KELLNER BERNÄT: — Ez így igaz, a könyvtári feldolgo­zás időt vesz igénybe. Termé­szetes, hogy előbb kapható a boltban a könyv, mint kölcsö­nözhető a könyvtárban. KISS LÁSZLÓ: — Kaposvá­ron 1971-ben 8 millió 200 ezer forintos forgalmat bonyolítot­tunk le. 1972-ben egymillióval emelkedett a forgalmunk. Eb­ből másfél millió forintért tan­könyveket adtunk el. A kiadói munkát értékelve — és az elosztást — elmond­hatjuk, hogy 1971-ben 5 millió 350 ezer forint értékű köny­vet kaptunk, 1972-ben, a nem­zetközi könyvévben csak 4 mil­lió 900 ezer forint értékben ér­kezett könyv a megyeszék­helyre. Valóban kevés volt az új könyv, és meglehetősen drága is. 1972-ben a megrendelt köny­veknek csak mintegy 85 száza­lékát kaptuk meg. Nemcsak a könyvtárakban tűnt föl a klasszikusok olvasásának meg­fogyatkozása, kevesebb a vá­sárlójuk is. A kerekasztal-beszélgetésen sikerült reflektorfénybe állíta­ni az olvasómozgalom ered­ményeit és gondjait. Vala­mennyien gazdagodtunk ezál­tal. Az ankét könyvtáros ven­dégei szerint — és szerintünk is — több alkalmat kell talál­ni arra, hogy a nemzetközi könyvévtől függetlenöl több le­hetőséget, s új módszereket ke­ressünk az olvasómozgalom fejlesztéséhez. bhKLTE GYULA F A fiú meg a katonák 15 Pár esztendő múlva meg hasznát veheti majd a katona­ságnál; lehet, még Csillagot is hamarább adnak úgy, ha viszi a géppisztolyt. Mert a magya­roknál ritka a géppisztoly, még puska se igen jut mind­egyiknek. Pár az is igaz, ad­digra m >g árthatnak eleget, mire ő- s<r alá kerül, meg a háború' - s elhányódik addig sok feg . er, szerteszét az or­szágban, az elhalt meg a’ ki­vetkőzött katonáktól. Mindegy, a géppisztoly ak­kor is géppisztoly lesz. Csak más az, ha egy katona fegyve­resen vonult be; arról a fegy­verről sem a hadseregnek kell legalább gondoskodni. Pesten van a harmadik rej­tekhely. / , Amikor Grisáékat elvezette a nőkhöz, 6 is ott hált, a nők­nél, egy külön szobában, az öregasszonnyal. De másnap hiába kereste Grisát ott is, a szálláshelyen is. Mindenki el­ment, az egész szakasz. Telje­sen üres volt az épület. Sietős lehetett nekik, ha azt a ládáti ott felejtették. A major szobájában találta a ládát; azelőtt ő sohasem járt ebben a — parancsnoki — szo­bában. Biztosan hadizsákmány volt, azért őrizte maga a pa­rancsnok. A nagy sietségben aztán nem volt rá figyelmük. Ha riadó van, gondolkozni sem ér rá a katona — még a parancsnok sem, mert neki is parancsol a főparancsnok —, csak azt kapja össze nagy hir­telen, ami az övé. Az már biztos, hogy riadó volt, azért tűntek el olyan egykettőre Grisáék. A kéménylyukban rejtette el a ládát. Széles, nagy ajtaja volt, akár ő is bemászhatott volna. Irdatlan nehéz láda volt, megvolt az égy mázsa is, alig bírt vele egyedül. Hosszú kar­tondobozok benne, mind telis­tele érmekkel. Tiszta új, ragyo­gó, csillag alakú meg kereszt alakú érmek, amilyeneket a tábornokok viselnek meg a ha­dirokkantak. Ha annak csak a fele arany, akkor is sok. Tett a láda mellé két tár go­lyót, német géppisztolyba va­lót; ezt már nápok óta rejte­gette, még Grisa előtt is. Egy éppen alkalmas mélye­dés volt a kéményajtó mögött, csak a törmeléket kellett be-1: lőle kikaparni. Tágított rajta* annyit, hogy a láda bőven el-* lefért, s mögé egy kis erőszak­kal a golyók. Leterítette az? egészet kormos törmelékkel. Ha valaki benézne, semmi­ből sem gondolhatja, milyen* kincsek vannak ott. (i Lett azután még egy rejtek-|i hely, most legutóbb, vagy két»1 héttel ezelőtt. De azt nehéz* { lesz megtalálnia. Valahol a he-(i gyek közt van, két-három fa-ji luval errébb — esetleg négy-? gyei, semmiképp se többel —,5 mint ahogy Grisáékat utol-í érte. f Ott szerezte a kötelet is. Azt? persze nem dugta el, rögtön ai derekára csavarta, a nadrág# alá. így akár fényes nappal is? átmehet a fronton, nem érheti? szerencsétlenség, nem foghatja golyó, sem semmiféle rontás. (Folytatjuk) * Szemléltető eszközök az oktatás szolgálatában Az oktatás ma már elképzelhetetlen szemléltető eszköz zök nélk/üL A nagyatádi Ady Endre Gimnáziumban is új, korszerű szemléltető eszközökkel segítik a diákokat a tan­anyag könnyebb és jobb elsajátításában. A napokban vásárolták egy Aspektomat diavetítő gépet, ve­títőernyővel. Ez a berendezés nappali világosságnál is hasz­nálható, s előadás közben jegyzetelhetnek is a tanulók. Milyen az emberi test? — Ezt tanulmányozzák a hallga­tók a biológiai előadóban. A fiúkat inkább a gépek érdeklik. Hogy működik a motor? Mindezt egy autómotor-mode 11 segítségével ismerik meg. A negyedikes lányok gyakorlati foglalkozáson sajátítják el a sütés-főzés tudományát. Megtanulják itt, hogyan kell dié­tás ételeket készíteni, hogyan kell ellátni a beteget, s meg­ismerik a csecsemőgondozást is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents