Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-16 / 12. szám

A kommunista pedagógusok kivatása ' Év eleji gondolatok a balatoni évadról bfoen az iskolai tanév­ben különösen szép és jelentős feladatok vár­nak a kommunista pedagógu­sokra. Hiszen most kezdődik meg a párt oktatáspolitikai határozatának gyakorlati megvalósítása. Azé a határo­zaté, mely hosszú évekre meg­szabja teendőinket ezen a te­rületen. E határozat végrehajtása kö­telessége a művelődésügyi szakapparátus dolgozóinak, az állami főhatóságoknak, vala­mennyi pedagógusnak. Mi az a plusz, ami itt a kommunis­ták, az iskolák párttag peda­gógusaira hárul? Sokszor és sok helyen megfogalmazták már június óta, hogy a hatá­rozat megvalósíthatatlan a pe­dagógusok egyetértése, tuda­tos tevékenysége nélkül S hogy e nélkülözhetetlen, alap­vető feltétel meglegyen, azért a legtöbbet az iskolai párt- szervezetek és azok tagjai te­hetik. »Arra kell törekedni, hogy minden kommunista pedagó­gus értője, propagandistája és példamutató részese legyen a megvalósítás nehéz és bonyo­lult feladatainak« — állapí­totta meg az országos közok­tatáspolitikai aktívaértekez­let. Szükséges tehát, hogy minden párttag pedagógus jól ismerje a határozatot és a legfontosabb dokumentumo­kat, de ne csak tényszerűen. Elsősorban nekik kell érte­niük, világosan látniuk a ha­tározatban megfogalmazot­tak társadalompolitikai össze­függéseit, miértjeit, a célkitű­zések, feladatmegjelölések ideológiai, politikai kiinduló­pontjait. Tisztán kell látniuk a határozat fő kérdéseit: miért kell erőfeszítéseiket elsősor­ban az általános iskola és a szakmunkásképzés fejleszté­sére fordítanunk, mi a poli­tikai jelentősége az iskolák színvonala kiegyenlítésének stb. A határozatban megjelölt feladatok egy részének ideo­lógiai—politikai összefüggé­sei nyilvánvalóak — így a munkás—paraszt tanulók se­gítéséről vagy a világnézeti nevelésről mondottakban —, másoknál ez kevésbé szembe­tűnő (mint például a művelt­ség értelmezése esetében), s mindez még összetettebbé te­szi a megértetést, még szüksé­gesebbé a gondos fölkészülést. S nemcsak a pozitív új ter­jesztőivé és erjesztőivé kell válniuk a kommunista taná­roknak, hanem egyúttal szem­be kell szállniuk minden visszahúzó, maradi elképze­léssel és gyakorlattal is. Szem­léletformáló munkájuk során Ha Kemenesi D. Kázmért valami balszerencse érte, könnyen megvigasztalódott, sőt, általában sikerült bebe­szélnie önmagának, hogy tu­lajdonképpen szerencsés volt, mert... Kemenesi szerencsésnek érezte magát akkor is, ami­kor egy alagsori poros irat­tárba helyezték. Alacsonyabb beosztásba került ugyan, de a fizetését nem szállították le. Ez a harmincas években tör­tént, a bélistázások idején, amikor mindenki attól félt, hogy elsején elbocsátják. Az­után Kemenesit is elérte a bélistások sorsa. Amikor állá­sát elvesztette nem esett két­ségbe: jóleső érzéssel számol­ta össze megtakarított pén­zét. »Milyen szerencsém van — gondolta —, hogy takaré­koskodtam, most hónapokig nem lesz gondom a megélhe­tésre.« A hónapok gyorsan elmúl­tak, és Kemenesi ismét el­mondhatta magiról, hogy sze­rencsés ember, mert sűrű pelyhekben esett a hó, és föl­vették hólapc.toló munkás­nak. Másnap, amikor kiné­értessék meg tehát, hogy a határozat egységes egész, hogy feladataiból csak egyfélekép­pen válogathatunk: mi az, amit nekem, nekünk meg kell tennünk egy adott poszton ahhoz, hogy maradéktalanul megvalósuljon. Meg kell érte­niük és másokkal is megér­tetniük, hogy nem kampány- munka előtt állunk, hogy öt vagy tíz év múlva sem mond­hatjuk el: befejeztük isko­láink, tananyagaink korszerű­sítését, a nevelők továbbkép­zését stb. A változásnak, a változtatásinak kell természe­tessé válnia, de oly módon, hogy csak a beérett, megfe­lelően előkészített változások­nak tegyük ki az iskolát. Ebből az is következik, hogy a párttagok legyenek kezdeményezői azoknak a munkálatoknak, amelyekhez iskolájuk azonnal hozzálát­hat; szabják meg a tennivaló­kat az adott iskola helyzeté­nek, körülményeinek és a határozat megállapításainak alapos ismeretében. A part mostani határoza­ta az Iskola tevékeny­ségén beiül elsősorban az oktatásról és a szakképzés­ről szóL Ez érthető, hiszen a kérdés »másik oldaláról«, az ifjúság neveléséről már ko­rábban született érvényes ha­tározat. Az oktatási határozat és a megjelent dokumentu­mok mégis több lényeges megállapítást tesznek a világ­nézeti, a közösségi, és az er­kölcsi nevelés kérdéseiről, a munkára nevelésről, a szemé­lyiség fejlődéséről. A taninté­zeti pártszervezetek elsőrendű politikai kötelessége, hogy ne csak az állami oktatás helyze­téről és fejlesztésének felada­tairól szóló határozat megva­lósításán, hanem az ifjúság- politikai határozat valóra vál­tásán is fáradozzanak. Ezért kívánunk újból emlékeztetni az ifjúságpolitikai határozat­ra, hiszen e két határozat együtt fogja át a pedagógu­sok és a tanuló ifjúság min­dennapi életének területét. A tanintézeti pártszerveze- I tek erejének égjük próbaköve lesz az, amit a határozat így fogalmaz meg: fejlesszük a tantestületek szocialista de­mokratizmusát. Sokrétű, ösz- szetett munka ez is. Hiszen nemcsak azt jelenti, hogy a pártszervezet bizonyos idő­szakonként beszámoltatja az iskola állami vezetőjét. A pártszervezet adjon politikai segítséget is — az ellenőrzé­sen, beszámoltatáson kívül — J az iskolavezetésnek. Kezde- j ményezően vegye ki részét a tanintézet társadalmi kapcso- 1 tatainak építésében a tanácsi zeit az ablakon, boldogan só­hajtott föl: ismét mehetett lapátolni. Egy idő múlva végre állás­hoz jutott. Új munkahelyén, a szállítmányozási irodában sokat kellett dolgoznia, néha napi tizenkét órát is, de túl­óradíjat nem fizettek. Még késő délután sem merte sen­ki abbahagyni a munkát, fél­tek a főnöktől, akinek este hét és fél nyolc felé az volt a szokása, hogy kiállt az ajtó­ba, és leste, hogy ki mer ilyen korán hazamenni. Az ebédidő szigorúan csak huszonöt perc volt. A legtöb­ben szendvicseket hoztak ma­gukkal. Sümegi azonban, aki ugyanabban a szobában dol­gozott, mint Kemenesi, nem félt a főnöktől, ő hazament ebédelni, és egytől háromig távifi volt. — Te is hazamehetnél — biztatta Kemenesit —, hiszen a főnök egytől háromig soha sincs itt, tehát nem tudhatja meg, hogy ki mennyit tartóz­kodott távol és más állami, társadalmi szervezetekkel, patronáló üze­mekkel, intézményekkel, s törekedjen e kapcsolatok tu­datos politikai, pedagógiai felhasználására. Az iskolai élet demokratiz­musa feladatokat ad az ifjú­sági- és gyermekszervezetek­kel, valamint a szülőkkel kapcsolatban is. Fordítsanak megkülönböztetett gondot a pártszervezetek a gyermek- és ifjúsági mozgalom politikai irányítására! Ifjúságpolitikai határozatunk egyik alapköve­telménye, hogy erősítsük a KISZ kommunista jellegét. Az iskolákban ki segítse el­sősorban e feladat megoldá­sát, ha nem a párttag okta­tók, s az iskolai pártszerve­zet? Az egyik legfontosabb teen­dő az iskolák közötti színvo­nalkülönbségek csökkentése és a munka minőségének ja­vítása. A pártszervezetek for­dítsanak gondot arra, hogy az iskolák belső tartalékaikat, le­hetőségeiket a legcélszerűb­ben használják fel. Az oktató­nevelő munka helyi fejleszté­séből, korszerűsítéséből kez- deményezően vegyék ki ré­szüket a kommunisták. For­dítsanak gondot a nevelőtes­tületek eszmei—politikai egy­ségének megteremtésére, illet­ve erősítésére, legyenek a szakmai—ideológiai tovább­képzés elsődleges szorgalma­zói. Az elmondottak csupán ér­zékeltetni kívánják a párt- szervezetek munkájának fon­tosságát. Az előttük álló fel­adatok elvégzéséhez senki nem adhat valamiféle recep­tet ; már csak azért sem, mert ez gúzsibakötné az alkotó kez­deményezést, sablonba mere­vítené az élet sokszínűségét. Még egy ilyen fontos kérdés­ről azonban szólnunk kell. Szükséges, hogy — ahol csak megoldható — növeljék az ön­álló pedagógus-pártszerveze­tek számát, s körültekintő pártépítő munkával erősítsék a meglévő pedagógus-párt­szervezeteket. I gényelték, várták a kommunista pedagó­gusok a KB határoza­tát, tudva azt is, hogj’ az ok­tatási intézmények pártszer­vezeteire rendkívül nagy fe­lelősség és munka vár a ha­tározat megvalósításában. Hogy terveinkből valóság le­gyen, ahhoz a mindennapok szívós, következetes s egy csöppet sem látványos mun­kája szükséges. Hanga Mária, az MSZMP KB munkatársa — Soha sem lehet tudni, hogy mikor toppan be, nem merek hazamenni — vála­szolta Kemenesi. Sümegi másnap ismét meg­próbálta rábeszélni a kollé­gáját. — Ne légy pipogya! Menj haza! — Rendben van, holnap megpróbálom. Képzelem, hogy meglepődik majd a fe­leségem, ha délben beállítok, és az estére eltett vacsorát ebédre fogyasztom el. — Örülök, hogy végre meg­jött az eszed. — Csak ne legyen baj! Ha megtudja a főnök, repülök ... És hol kapok manapság má­sik állást? — Ne félj, én hónapok óta otthon ebédelek, mialatt ti vajas kenyeret majszoltok. Eljött a másnap. Kemene­si dobogó szívvel indult haza. A villamosmegállónál körül­nézett, nem jár-e véletlenül arrafelé a főnők,,.. AKIK MOST a Balaton partjára utaznak, nemcsak a befagyott tó téli örömeire gon­dolnak. Talán az elmúlt nyár­ra, meg arra is, hogy ezen a nyáron újra itt szeretnének üdülni — napokig, hetekig. Az ilyen utazó fölteszi magában azt a kérdést is: vajon mi lesz 1973 nyarán a Balatonon. Az­tán, ha eljön majd az idő, be­lekóstol, ízlelgeti, s véleményt mond a pihenés »hátteréről« is. De nemcsak az ilyen utazó­ban merülhet a föl a kérdés, hogy mi lesz az új év nyarán a Balatonon. Veszprém és So­mogy megyében a művelődési élet irányítóinak jó előre föl kell készülniük arra az ismé­telt »rohamra«, amelytől — valljuk be — tartani is lehet. Tehát már most, januárban meg kell kezdeni a felkészü­lést, hogy szembe tudjanak nézni a tényekkel a művelő­dési élet irányítói, szervezői. Azt hiszem, azt minden ol­Valahogy Úgy hozta a sors, hogy egész nap Veres Pé­ter mellett lehettem, amikor utoljára Somogybán, Balaton- szentgyörgyön járt. Akkor már csak úgy búcsúzott, hogy »Minden jót! — A viszontlá­tásra már nem merek ...« Tömények bennem az élmé­nyek arról a napról, és úgy érzem, írnom kell róla. De ahányszor tollat fogtam a ke­zembe, mindig le kellett ten­nem, mert bizonytalan voltam ittléte időpontjában. Óvatosan faggattam az egykor jelenlevő­ket, de pontosan senki nem tudta megmondani, míg végül is kezeírása igazított el. Meg­találtam a könyvet, amelyet Amikor belépett a lakásá­ba, és üdvözölni akarta a fe­leségét, egy idegen férfikala­pot pillantott meg a fogason. »Ki lehet itt?« — töpren­gett, és indult befelé. A kü­szöbön megtorpant. Ismerős hangot hallott: a főnöke hangját. Aztán a felesége ka­cagását hallotta. Kemenesi elsápadt, és hal­kan, lábujjhegyen visszament az előszobába. Zajtalanul ki­nyitotta a folyosó ajtaját, és indult az irodába. Sümegi még persze nem volt ott. Amikor néhány perc­cel három előtt visszaérkezett megkérdezte a kollégáját: — Na, ugye, simán ment minden? Hidd el, már régen hazamehettél volna ebédelni te is! — Nagy szerencsém volt — válaszolta halkan Kemenesi. — Ha nem vigyázok, a fő­nök észrevette volna, hogy ebédidő alatt otthon tartóz­kodom. Palásti László vasónk tudja, hogy milyen gondok voltak a Balaton-par- ton, főleg nyári szórakozás, művelődés terén. A színvonal eléggé hullámzott, a szórakoz­tató műsorok száma kevés volt. Miénk a Balaton, miénk a költség — másokért Körülbe­lül így foglalható össze az ed­digi gyakorlat, amely eddig is erőteljesen bosszantotta azokat, akik erről nem tehettek, de kénytelenek voltak cselekedni. Ezen a nagyon rossz gyakor­laton igyekszik változtatni már 1973 nyarán a megyei tanács művelődésügyi osztálya. Jelen­tős anyagi hozzájárulást kért ugyanis azoktól, akik részt vesznek a balatoni üdültetés­ben, akik tehát eddig »megtöl­tötték« a balatoni üdülőhelj'e- ket, de az emberekről nem nagyon gondoskodtak. A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya tehát költségve­tést készített jó előre. A költ­ségeken pedig osztozni kell. akkor így dedikált: »Kedves barátomnak, aki — úgy érzem — érteni fogja ezt a könyvet Veres Péter. Balatonszent- györgy, 1969. V. 20.« Tehát ez az a nap, amikor Veres Péter egy egész napon át a fonyódi járás vendége volt a balatonszentgyörgyi író—ol­vasó találkozóval zárta somo­gyi útját. Aztán csak a tv kép­ernyőjén láthattuk viszont — mikor halálát az egész ország­nak bejelentették. Veres Péter egy korábbi meghívásnak tett akkor eleget, és útját a Balaton , ügyének szánta. Ismét a Balaton kör­nyéki emberek sorsproblémáját vizsgálta. A Jelenkor 1966. évi 8. számában Balatoni jegyzetek címen jelent meg írása, mely­ben a Balatont és környékét — mint az ország egy sajátos da­rabját — vette nagyító alá az országban, népben, nemzetben gondolkodó író. Az író utószó szerint ez az írás ürügy is volt egy kicsit az országos gondok összegezésére. Az írásban nem dicsérte a Balaton-part és kör­nyéke állapotát, inkább azt ke­reste, amit még jobban lehetne tenni. Az írásra Tüskés Tibor vá­laszolt, eltérő véleménnyel, s a vége egy közös balatoni kör­utazás lett, amelyet később Tüskés Tibor összegezett. Ezekután határozta el a Fo­nyódi Járási Tanács, hogy ezeket az írásokat »Veres Pé­ter—Tüskés Tibor: Párbeszéd a Balatonról« című kiadványá­ban megjelenteti. A könyvecs­kékhez dr. Bagó Gyula, a já- 1 rási hivatal elnöke irt előszót, s ebben summázta az írások­ban fölvetődő tanácsi teendő­ket. Ekkor hívták meg a járás vezetői Veres Pétert, hogy néz­zen körül az egész járásban, és mondjon véleményt az itt ta­lált állapotokról. Veres Péter, eleget téve a meghívásnak, nem is volt szűkmarkú a vé­leménynyilvánításban. Első útja a fonyódi járási '’könyvtárba vezetett, ahol a Kiknek? Az Országos Idegen- forgalmi Tanácsnak, a SZOT- nak és a Művelődésügyi Mi­nisztériumnak. Meg a helyi ta­nácsoknak. Mert nemcsak üdü­lőlakók vannak nyáron a Ba- laton-parton, hanem úgyneve­zett őslakosság is. A Balaton az övék is, és ezzel együtt mindaz, ami a vendéget pyá- ron megilleti. Ügy tudjuk, a Művelődés- ügyi Minisztérium a balatoni filmhetek támogatására máris megküldte a megye által igé­nyelt százezer forintot Az Or­szágos Idegenforgalmi Tanács­tól még 822, a SZOT-tól 240 ezer forintot vár Somogy — nem önmagának, hanem az ide érkező hazai és külföldi nya­ralóknak, a Balaton-parti üdü­lőhelyek lakóinak javára. Eh­hez hozzájön még a községek támogatása is. És itt álljunk meg egy pillanatra! — Nem elég ma már — mondta ki he­lyesen a megyei tanács műve­lődésügyi osztálya — az sem, hogy ha anyagi támadást ad a helyi tanács, gondoskodnia is kell népművelői révén arról is, hogy megfelelően használ­ják föl azt a pénzt. Tehát az új év ösztönző is: melyik üdü­lőhelynek sikerül nívósabb programról gondoskodnia. Ez verseny. S azt hiszem, részben meg is térül a befektetett ősz- szeg, ha az üdülőhelyet többen keresik föl — éppen a színvo­nalas »kiszolgálás« miatt. EZT A FELADATOT pedig nem lehet sem a megyére, sem országos szervekre áthárítani. Arról, hogy mi legyen pél­dául Buzsákon vagy Balaton- fenyvesen, elsősorban ott, hely­ben lehet dönteni. S mindjárt tartalmasabb lehet a helyi kö­zösségi élet is. Feladatot kap­hat a tanács mellett a helyi népfront, a nőbizottság, a KISZ, a Vöröskereszt Munka­tervük fontos részévé válhat — és kell is, hogy .váljon — nyáron a helyi művelődési élet szervezése, irányítása. így nem lesz ellentmondás abban sem, hogy: »mindent csak az üdü­lőknek«. Mert így a helyi la­kosság is tartalmasabb életet élhet És nemcsak nyáron, ha­nem egész éven át. Hórányi Barna könyvállomány nagyságát s összetételét, az olvasók létszá­mát és rétegződését vizsgálta. Főleg az érdekelte, hogy a két­kezi dolgozók hányán és mit olvasnak. A továbbiakban meglátogatta a járás három állami gazdaságát. Csodálkoz­tunk is, hogy egyetlen bala­toni üdülőt sem nézett meg, bár sokszor szóvá tette: a ba­latoni üdültetést a fáradt em­berek egészsége és munkaereje regenerálásaként tekinti, s egyben lehetőségnek is, hogy a környék termelési, értékesí­tési és fogyasztási törekvései találkozzanak. Este került sor a balaton­szentgyörgyi író—olvasó talál­kozóra, ahova különösebben nem kellett szervezni a közön­séget. A legnagyobb élményt Veres Péter személyisége jelentette. Sokak előtt érthetetlen volt, hogy ez a roppant nagy isme­reteket birtokló ember hogyan tudott megmaradni a tipikus paraszti viseletnél. Mikor az irodalom és az ol­vasás jelentőségéről beszélt Veres Péter, nem csupán sokat és rendszeresen olvasókról szólt, hanem az értő és gon­dolkodó olvasókról. Olyanok­ról. akik az írás, olvasás és számolás alapelemeinek bir­tokba vétele után egyénileg eljutnak az elvont gondolko­dásig és a magasabb ismeret­szintig. Veres Péter az irodalom­tól az olvasó, cselekvő, a köz­életben részt kérő ember ne­velését várta. Nem szórakozta­tó, hanem gondolkodtató köny­veket ajánlott, olyanokat, ame­lyek az ember egész személyi­ségét formálják. Éjjel 11 órakor lépett ki fá­radtan a szentgyörgyi művelő­dési ház ajtaján. Nem hittük, hogy nem lesz ereje többet visszajönni hozzánk. Rigó Lajos Somogyi Nép/opl 5 «4 szerencsés ember Készülnek a vizssamunkák Tegnap kezdték meg a vizsga munkák készítését az 503. számú Szakmunkásképző Intézet elsőéves diákjai. A gépi forgácsolók »lépcsős csőtengely« készítését kapták felada­tul, a lakatostanulók a húszdekás kalapácsfej elkészítésén munkálkodnak. A feladatok elvégzésére mindössze három nap áll rendelkezésükre, s utána elbírálják, hogy ki-ki mi­lyen eredménnyel sajátította el a szakma csínját-bínját. Azt kereste, amit még jobban lehet tenni Veres Péter egy napja a fonyódi járásban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents