Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-12 / 292. szám
A két Kovácmé A karvalyos zászló Földes Péter új könyve Két évtized könyvek között A karácsonyi könyvvásár minden esztendőben meglepi az igényes olvasót egy-két izgalmas olvasmánnyal. Az idei évben az ifjúságnak adta közre a Móra Ferenc Kiadó Földes Péter új regényét az ősmagyarság sorsdöntő korszakáról, Leredi, Álmos és Árpád három nemzedékéről. Olyan regény ez, amelyik mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Szerzője több sikeres ifjúsági regény írója. Legutóbbi, görög témájú ifjúsági könyve igazi sláger lett, most pedig A karvalyos zászló nemcsak a tizenéves fiataloknak, de a kalandos, izgalmas, fordulatokban bővelkedő cselekményt kedvelő felnőtteknek is kellemes olvasmánya lesz. A karvalyos zászló-ban érdekes és az új történeti kutatások alapján megrajzolt képét kapjuk a honfoglaláskori magyar népnek. (Jó szokása újabban a kiadóknak, hogy a történeti regényeket szakemberekkel lektoráltatják. Nos a történeti hűségre egyébként is érzékeny szerző regényét a jelzett kor két ismert, és külföldön is számon tartott tudósa, dr. Bartha Antal és dr. Dienes István lektorálta. így azután sem a történeti hűség, sem a regényesség nem szenvedett csorbát.) A történet egy öreg magyar vitéz a fejedelmi család mellett szolgálatot teljesítő Tente elbeszéléséből kerekedik előttünk. A szegények (»ín«-ek; -ín-ségesek-) és gazdagok (»•bők«; -bő-ségesek) társadalmi képe éppen úgy megelevenedik, mint a kardforgató katonáké, vagy a harcos-jelölt fiataloké. Érdekes néhány újszerű nyelvészeti eredmény bedolgozása a regénybe. Földes Péter igényes szerző Néprajzi, történeti, vallási és nyelvészeti ismeretanyagát úgy kezeli, hogy az még a laikus olvasónak is könnyen érthető olvasmányként hat. Még a kérdést alig ismerőnek is úgy tud újat adni, hogy a hagyományos, a honfoglalás korával kapcsolatos ismereteinket ügyesen kapcsolja a mad felfogáshoz. (Az igazsághoz tartozik, hogy csak a bizonyított eredményeket használja fel. így pl. nem híve az ún. kettős honfoglalás kérdésének. Viszont Árpád alakjának megrajzolásánál igényesen mutatja be a Kende hatalmának politikai »kisakkozását«, az egyszemélyes fejedelemség kialakítóját — ami a mai történész felfogás.) Igen érdekes Álmosnak fejedelemmé választása, vagy a fejedelem nevének magyarázata. Szinte megelevenedik előttünk az Etil-közi fofilalás, Árpád menyegzőjének varázsos szépsége, az Árpádok erőskezű, ravasz, a népet és nép sorsát féltő, az akkori csavarintos diplomácia minden fortélyát alaposan ismerők újszerű arca. Az öreg vitéz szavaiból előttünk lesz egységes és független nép a korábban széthúzó, öncélú, és lázadozó Etilmenti magyar törzsekből. Húszezer példányban adta közre a kiadó — és minden reményünk megvan arra, hogy a regény hamarosan megéri második kiadását. Mert aki kézbe veszi, alig tudja abbahagyni az olvasását. Dr. D. B. 1973-ra késsülnek as áféssek ni ű véssegy üti esel A nagy nyári balatoni és egyéb rendezvények után mozgalmas őszt hagytak maguk mögött a művészeti együttesek. Többen szerepeltek a Bodgozsánye lengyel együttessel közösen, felléptek a KPVD&Z kulturális napokon, sikeresen álltak helyt a takarékossági világnap buzsáki rendezvényén; az igaliak, a kazsokiak rádiófelvételen, több kórus pedig minősítő hangversenyeken vett részt Máris megkezdődött a felkészülés a Művészeti szemle — 73 rendezvényeire. Sok fiatal mo6t kérte a felvételét az együttesek, kórusok, színjátszó- és tánccsoportok, irodalmi színpadok tagjainak sorába. Szükség is van az utánpótlásra. Néihány együttestől tájékoztatást kaptunk a művészeti szemlére való készülődésről. A mesztegnyői Berzsenyi és a siófoki Balaton táncegyüttes — meglevő műsoruk csiszolása mellett r— több új tánc ás táncjáték betanulását tervezi. A ladi kórus 23 kórusműből állítja össze a szemle műsorát. A szemlén kívül a kórus egyórás színes műsort is összeállít lengyelországi vendégszereplésére, amelyre 1973 augusztusában kerül sor. A Petőfi évfordulóra emlékeznek Jutalmat kaptak a ruhagyári véradók Szombaton a Kaposvári Ruhagyárban megható ünnepségen látták vendégül a véradásban is jó munkásként helytállt kollektívát. Farkas Imre, az üzemi pártbizottság titkára köszöntötte a gyár dolgozóit, az ünnepség vendégeit. Ez után dr. Tarján László, a megyei kórház igazgató főorvosa, a véradó állomás vezetője elismerését fejezte ki a ruhagyári véradóknak, s megköszönte áldozatkészségüket, mely sok-sok beteg életét mentette meg. A ruhagyárban az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején indult be a véradomoz- galom s azóta ez nemes hagyomány lett. A kórházigazgató főorvos köszönetét mondott dr. Gyócsi Jánosnak és feleségének, a gyár üzemorvosának és asszisztensének, mivel az ő munkájuknak is köszönhető, hogy a ruhagyárban ilyen szép eredmények születtek a véradásban. Dr. Varjú Irén városi főorvos asszony a Magyar Vörös- kereszt Kiváló véradó kitüntetését kilenc ruhagyári dolgozónak nyújtotta át. Példának is állítható más üzemek, gyárak, intézmények elé az, ahogyan a ruhagyárban megbecsülik a véradókat. A véradó állomással közösen mintegy húszezer forint értékű jutalmat, ajándékot nyújtott át Légrádi József főmérnök a véradásban kitűnt dolgozóknak. A véradóünnepség után megtartatták a gyárban is a veze^'s^g- és küldöttválasztó taggvó’-c* »-Ven Malik József né , '■ '’oröskeresztes alapsz-r .ezeti titkár számolt be azokról a szép eredményekről, melyeket az elmúlt három és fél év alatt elértek. Mészáros Istvánná, a városi Vöröskereszt titkára az ünne-i pi taggyűlésen adta át a jó munka elismeréséül dr. Gyócsi Jánosnénak és Kovács Margitnak a városi Vöröskereszt ajándékát. H. B. Tavaszi este a belgyógyászat egyik szobájában. öten vannak itt kivizsgáláson: ki innen, ki onnan jött. Van köztük falusi tanár, tsz-tag, lakatos, OTP-tisztviselő, kereskedő. Mindnyájukban csak az a közös, hogy tele vannak panasszal és aggodalommal. A vacsorát már megették. Lefeküdtek az ágyba. A szobára sötétség borul, csak az ajtó fölött világít egy kis lila őr fény. A kórházi esték unalmasak. Ezért a szobatársak elhatározták, hogy mindenki elmond az életéből egy érdekes esetet. Ma a kopasz, kissé pocakosodó falusi tanár a soros. Ez a dolog még a harmincas évek elején történt. Húszéves voltam, s mint frissen végzett tanítót megválasztottak az egyik somogyi faluban. Másnap már jelentkeztem az esperesnél meg a közvetlen főnökömnél, a fötanító- nál. Akkoriban nem úgy volt ám, mint ma, hogy a végzett fiatalok nem mennek el falura, mert ott nagy a sár. No, de nem erről akarok én mesélni. Hanem arról, hogy amikor megérkeztem szeptember elején a faluba, fiatalon és csinosan, nagy, göndör hajjal, a főtanító csak megnézett, s miután megtudta, hogy irogatni is szoktam, azt mondta: — Ha írogatsz, akkor a színdarabhoz is értesz. Ha a a Farkas Ferenc zeneszerző által írt kórusműveL A göllei kórus újabb somogyi dalcsokrot tanul, a vörsi és holládi menyecskekórus szintén új összeállítású dalcsokorral készül. Kercselige- ten a citerások és a németajkú kórus után egy tánccsoport is alakult, a szemlén már szerepelni akar. A nagybajomiak leánytáncot, verbunkot és Vadasi: Párostáncát mutatják be. A szőlőskislakiak Este a pusztán című tánckép próbáit kezdték el. Juhászok, kanászok, a pásztorok feleségeinek tánca és Dobogós páros csárdás szerepel ebben az összeállításban. A mernyeiek pásztor, kalocsai párnás és vitnyédi páros táncok betanulását tervezik. A nagyatádi irodalmi színpad Pe- tőfi-műsort és egy dokumentum-játékot tervez a jövő évre. Természetesen folyik a munka a somogysámsoni ci- terazenekar, a karádi kórus és tánccsoport, a tabi táncegyüttes, a csurgói Csokonai táncegyüttes, a buzsáki menyecskekórus és a többi áfész művészeti együtteseiben is. D. Z. A színdarabokhoz értesz, 'akkor rendezni is tudsz. Gyere el este a kultúrházba, mert próbálunk. Nem, nem kérdezte, hogy ez belefér-e a munkakörömbe, azt sem mondta, hogy mit fizetnek, csak odarendelt este nyolcra. Én meg mentem örömest, kissé szorongva, de büszkén, hogy számítanak rám. Ez a büszkeség volt akkor a népművelő munkáért a fizetség. Amikor este beérkeztem a kultúrházba, már nyüzsgött a színpad. Fiúk és lányok mondták a deszkákon a szöveget, s próbálgatták a mozdulatokat. Móricz Zsigmond egyfelvonásosát játszották, s abban felnőtt asszonyok és férfiak is voltak. Leültem a súgólyuk mellé az egyik székre, és egyenként szemügyre vettem a művészgárda tagjait. Húszéves voltam, s persze, hogy először a lányokat mustrálgattam végig. Azaz, dehogy is 'végig! Mert a szemem elakadt egy szőke, finombőrű lányon, aki néhányszor félénken le- plslogott rám a nézőtérre. Amikor visszanéztem rá, az arcát elborította valami vi- rágszirom-rózsaság, és elkapta a szemét. Persze, nem ment neki a szerep. A szöveget mondta Furcsa ha az emberre hirtelen rákérdeznek; mi volt az, amire legszívesebben emlékszik vissza? A család, a munka, a vállat vagy a lelkiismeret kötelessége által végzett dolog öröme? Vagy együtt az egész? Hiszen ezeket lehetetlen egymástól elválasztani. A mindennapok mosolya mögött bujkáló bánat szinte megsemmisül a tenni akarás, a küzdés ereje, az elismerés, az eredmények között. — Tizenkilenc évesen kezdtem először dolgozni. Először? Még nem láttam a munkakönyvemet, mióta itt végzem a munkám. Annak pedig idestova huszonegy éve. Három- hónapos tanfolyamon vettem részt, amolyan »kiképzésen«. A tanulás után már én is tanítottam. Fiatalon fiatalokat oktatni, a gép mellett dolgozni, átadni a tapasztalatokat, melyek még szinte be sem értek — nagy feladat. Akkor kerültem igazán szoros kapcsolatba a Könyvvel, így nagy betűvel. Kicsit misztikusnak tűnt a kapcsolatunk. Azt mondják, a könyv az ember legjobb barátja. Ügy gondolom, többé kell, hogy váljon. Nemcsak szeretni kell, hanem érezni is. ítélni fölötte ... Fonó I. Gyűrűs »A« műszak. Huszonegy éve. Egy teremben.) Cserélődtek a gépek, sok minden megváltozott. Maga a munka is. Nem egyedül az értéke, a minősége, hanem a gépeken dolgozó ember is. Huszonegy év nagy idő. — A legfőbb feladat-, a-’ igények fölkeltése. Ez azon ban csak az egyik oldal. Olva sóvá nevelni nem kön«”ű dn log. Abban az iroc’-'-’b" ahol én dolgozom, szjiz asszo - és lány végzi a munkáját. Ne kik hozom a Kossuth Könyv kiadó kiadványait. Évente át lag kétezer könyvet vesznek l meg. Hogy jól végzem -e a munkám? Ügy érzem, mindent megteszek, ami tőlem telik. A huszonegy év alatt háromszor kapta meg a Köny- nyűipar kiváló dolgozója cí- ,met. Többször elnyerte a Kiváló dolgozó kitüntetést. Könyvjutalmak, oklevelek tanúskodnak Kovács József né munkájáról. Tíz évi könyv- terjesztésben elért eredményeiért a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának pártbizottsága fejezte ki elis-_ mérését. — Egy tizenkét éves fiam, és egy tizennyolc éves lányom van. Szeretik a könyvet. Az újdonságokat ugyanúgy ismerik, mint én. A gyárban öt csoportvezetőm van, nekik is adok könyveket, segítenek a terjesztésben. A műhelyekben jól ismernek bennünket, öl- számra visszük a könyvet, még nem történt meg, hogy vissza kellett volna hozni valamelyiket. Mire emlékszem visz- sza legszívesebben? A számomra nagyon megtisztelő kitüntetésre. A politikai könyvnapok megnyitóján eddigi könyvterjesztői munkám elis- medéseként átvehettem a propagandisták bronzplakettjét. Szinte egy időben kerültek a gyárba. Azóta? Nehéz felsorolni mindazt, ami közben történt. Egyforma, buktatókkal, gondokkal teli rögös utat választottak mindketten. Dátumok. 1952. Amikor először ismerkedett a gyárral Fiatalon. 1953. Mint bemérő ellenőr kezdett dolgozni. Három műszakban. 1955. Megszületett a fia. Aztán? 1972 van. A két dátum között meghúzódó események? — A meóban dolgoztam. Naponta ugyanaz a munka, ugyanúgy. Szenzációk nélkül Az ember »hajlamos« arra hogy mozgalmassá, érdekessé, egymástól megkülönböztet- hetővé tegye a napokat, a munkát. Reggel korán kelek Fél hatkor már a gyárban va gyök, egy polcra kirakom az újságokat, hogy azok, akik be fejezték a munkát, meg akik akkor kezdik, megvásárolhassák. Mellé néhány könyvet, melyeket a Művelt Nép könyvesboltból szállítunk a férjemmel. Kézben. Autóbuszon Tindenki megtalálhatja a kedvére való olvasmányt Tárom a műhelyeket, sokszor megkeresnek; Kovács néni, szükségem lenne erre a könyvugyan, mint a vízfolyás, de éppen ez volt a baj. Nem beszéd volt az, hanem vízfolyás. Főrendező kollégám a próba után ki is adta nekem és a Julikénak a parancsot: — Holnap este héttől nyolcig itt próbálsz ezzel a lánynyal, s megtanítod beszélni! Persze a Móricz-féle szöveggel. Rendben van? — Itt leszünk! Hazafelé a lánnyal megbeszéltem, hogy hét órakor koppantsa meg a szobám ablakát. Meg is mutattam neki, hol lakom. Aztán kezet fogtunk. Másnap este hétkor már az ablakomnál leselkedtem, hogy mikor jön a lány. öt perccel hét előtt végre megjelent. Néhányszor elsétált a járdán. Aztán, amikor látta, hogy én nem jelentkezem, bejött a kiskertbe, s megko- cantotta az ablakot. — Tanító úr! Itt vagyok! Egy percig lestem az ablak mögül. Gyönyörű volt a szőke hajával, az idegesen végigrágott piros ajkával, hogy miért nem jövök már. — Megyek, Julika! Aztán bementünk a kultúrotthonba. Fölgyújtottam a villanyt. A lány ott állt kissé remegve, és hadarta a szöveget. De a szeme is beszélt. Mintha ezt mondta volna: — Tetszel nekem, te fiú! Hát nem mondom, nehéz volt rászoktatni a Móricz-féle szövegre, de végül mégis csak sikerült. Ügy próbáltunk, hogy én voltam a fiú, ő pedig a lány, s a szerep szerint én udvaroltam neki: — Tudod, milyen szép vagy? Olyan a hangod, mint a sárgarigóé! — Az milyen? — Szép, táncos, pántlikás dallam. De hetyke is, mint te magad. Csak nem szeretsz engem. Ez a legnagyobb baj! — Nem igaz! Szeretem holtomig! Isten úgy boldogítson! — mondta szokatlan hévvel, és a szemét elöntötte a könny. Egy percre megdöbbentem. Igazat mondott-e, vagy csak játszott? No, nem aprózom tovább. Így mentek ezek a próbák hetekig, amíg csak sor nem került a nagy, dáridós előadásra. Az egész falu ott szorongott, és vörösre tapsolta a tenyerét. Csak az én Julikám búsult. A színfalak mögött találtam rá. Sírt és a kezét tördelte. — Mi baj, Julika? Fölemelte a könnyes arcát. — Mi volna? Vége! Többé nem találkozunk! — Na, ne bolondozz! Csak a színdarabnak van vége! — Nem igaz! Nekem is vére, érdekel, tegye félre! Szívesen vásárolnák a fiatalok, az öregek is. Régen, amikor még fapallón lehetett a gyárba jutni, fapapucsban, bokáig érő vízben dolgoztunk, meséltem egy-egy könyvről. A szépségéről. Sokszor többen is leül» tünk beszélgetni, és akkor úgy éreztem, nem kis feladatot vállaltam magamra. Vállaltam? Rossz kifejezés. Szerettem csinálni. Megvették a könyvet. Nemcsak én örültem, ők is. Jó volt látra. Sokan jártak be vidékről. Többen mint ma. A verset szerették a legjobban. Ma modem gépsorok között nagyrészt fiatalok dolgoznak. Szórakozási formák százai között válogathatnak. De a könyv maradt olyannak, mint régen. Létjogosultsága többszörösen is megnőtt És ők kívánják a könyvet — Köztük járok, tudom mi érdekli őket, mit szeretnének elolvasni, megismerni. Ügy is válogatom össze a csomagokat A fiatalok a politikai könyvek iránt érdeklődnek. Százötven könyv talál gazdára egy hónapban... Öt is Kovács Józsefnének hívják. Régi, aktív tagja ~ a gyári pártszervezetnek, a Vöröskeresztnek. író—olvasó találkozók szervezője. Az öregek még így emlékeznek rá: a mesélő Mariska néni. Becsülik az embert, aki ma egy műszakban dolgozik. Reggel nyolctól délután öt óráig, de a munkakezdés előtt két és fél órával már a könyvek között lehet találni... Bohrig Gábor gém van! Menyasszony vagyok. Apám hozzáerőltet egy gazdalegényhez, pedig nekem nem kell! — Hát ezt mondd meg neki. — Nem lehet! Agyonüt! Most találkoztunk utoljára. Isten vele, tanító úr! Isten veled ... Pityu! S elfutott. Két hónap múlva férjhez ment a szomszéd faluba. Nem is láttam többet. Aztán jött a világháború. Engem elvittek katonának, megjártam a frontot is. Mikor hazakerültem, már új szelek fújdogáltak. Mi tanítók nemsokára csapatostul beálltunk a főiskolai képzésbe. Szaktanárok lettünk. Én a matematika-fizika szakot választottam. S az ötvenes évek közepén abba a faluba 'terültem, ahova Julikat férjhez vitték. Az első szeptemberi napon feltűnt nekem a nyolcadikosok között egy szőke lány. Odahívattam. — Mi a neved, kislány? — Ökrös Julianna. Édesanyádat hogy hívják? — Petényi Juliannának! Az az. nem kétséges. Az én Julikámnak a lánya. — Mi akarsz lenni, Julika? — Tanárnő. Túri János
