Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-12 / 292. szám
ELSŐRENDŰ FELTÉTEL K özgondolkodásunkban, szóhasználatunkban ‘ látványos karriert futott be ez a gazdasági szakkifejezés: szabályozó. Bíráljuk és dicsérjük, egyetértünk vele és tökéletesítését javasoljuk, valahányszor gazdasági eredményeink és hibáink, fejlődésünk és fejlődési akadályaink napirendre kerülnek. A szabályozók dicséretének és bírálatának már-már közmegegyezéses vállalati modora is kialakult: illik egyetérteni hatásaikkal általában, és módosításukat javasolni a helyi feladatok esetében. Ez a kövesedé séma, a szabályozásnak ez a mind szélesebb körben érzékelhető értelmezése indokolja, hogy átgondoljuk: végeredményben mi a gazdasági szabályozás? Vajon indokolt a feltevés, amely az avatatlan közvéleményben, de olykor még szakkörökben is előbukkan, s amely a gazdálkodást gépies automatizmusnak fogja fel? Indokolt a hiedelem, amely szerint csupán pontos vezérlésre, jó szabályozósra van szükség ahhoz, hogy a gazdaság gépezete minden részletében eredményesen működjék? Ha így lenne, akkor természetesen semmilyen terep nem jutna például a beruházások jó vagy rossz előkészítéséből, a készletgazdálkodás eredményeiből vagy gyengéiből, a vállalati korszerűsítés sikereiből vagy kudarcaiból származó következményeknek. Ha így lenne, akkor a gazdálkodásból teljességgel hiányoznék a személyes, tudati tényezők hatása, ez pedig a gazdaság- irányítási rendszer. lényegét kérdőjelezné meg. Ténylegesen a gazdaságpolitika — és megvalósításának eszközrendszere, az irányítás — nem lép fel ilyen mindent tudó orákulumként, ellenkezőleg: éppen lényegi vonásai közé tartozik, hogy tág teret nyújt a kockázatra és következményeire alapozott helyi döntésekhez. E gondolatsorból viszont az következik, hogy a gazdálkodás nem gépies szabályozók, merev törvények megvalósítási terepe, hanem etikai mozgástér is, amelyben az előnyt és a hátrányt, a jót vagy a rosszat nemcsak a forint tükrében, az árbevétel, a nyereség segítségével, hanem íratlan etikai szabályok alapján is mérlegelni kell. Talán nem árt mindjárt az első számú, legfontosabb etikai szabállyal kezdenünk; azzal, amelyet a szocializmus építésének egyetlen szakaszában, egyetlen pillanatra sem helyeztünk hatályon kívül, s amely a gazdálkodás felelősei, a vállalatok— szövetkezetek vezetői számára a közérdek képviseletét, a szocializmus teljességéért érzett, a részérdekeken felülemelkedő felelősséget írja elő. H a tárgyilagosan vizsgáljuk ezt az általánosan érvényes felelősséget, hozzátehetjük: korántsem egyszerű ezt a mindennapok gazdasági valóságában következetesen képviselni. A gyakorlat, a gazdálkodás nem kevés érdek-ütközése rendkívül sűrűn állítja etikailag is bonyolult döntésékeié a vállalatok vezetőit. Elvont ráolvasás lenne Pártoktatás a munkásmozgalmi múzeumban (Tudósítónktól.) A szemléltetés, a személyes élményszerzés nagyon fontos a propágaaudamuailcában. Szinte valamennyi politikai tanfo- lyajmforma lehetőséget ad arra, hogy az oktató fűmmel, képekkel, dokumentumokkal szemléltessen. Ennek igen szép és követésre méltó példája, hogy a Nagyatádi Konzervgyárból harmincán, akik a magyar forradalmi munkásmozgalom történetét tanulmányozzák, ellátogattak a marcali munkásmozgalmi múzeumba- Horváth Tibor, a tanfolyam propagandistája ugyanis azt javasolta, hogy közösen tekintsék meg a múzeumot a Tanácsköztársaságról és az ellenforradalmi rendszerről szóló anyagrészekhez kapcsolódva. A gyár vezetői odaadták az üzem saját autóbuszát. A konzervgyáriak a múzeum tárlatvezetőjének szakszerű irányításával megtekintették a gazdag dokumentumanyagot, majd megbeszélték a látottakat. Így kapcsolódott és egészült ki a tanfolyam központi tananyaga a megye gazdag munkásmozgalmi hagyományaival. ugyanis azt állítani, hogy könnyűszerrel áthidalható konfliktus a csoportérdek, illetve a népgazdasági, az országos követelmények olykor millió forintokban kifejezhető szembenállása. A szocializmus etikai, tehát lelkiismereti, belülről fakadó követelményei előírják, hogy a vállalati vezető — néha még az átmeneti népszerűtlenséget is vállalva —, messzibb lásson a pillanatnyi érdeknél, képes legyen jól értelmezni az összefüggést, hogy a népgazdaság terhének növelése, végül a csoport, a vállalat számára is hátrányos, más szóval: a helyi érdek nem szigetelődhet el az egésztől, az öszességtől. Ha például a vállalat — árbevételét, nyereségét és részesedését növelve — indokolatlanul emeli termékeinek árát, akkor ez gyűrűző hatásaival végtére a »saját«, dolgozóját is sújtja: ha a vállalatnál önérdekből nem korszerűsítik a gyártmányszerkezetet és elavult termékeket állítanak elő, az esetleg mérsékli a népgazdaság devizabevételeit, kevesebb jut tehát az adott gyárnak is újabb, korszerűbb gépek vásárlására, és a kör itt lezárul; a kapcsolat ilyen módon is nyilvánvaló. A z következnék ebből, hogy a vállalati döntések kidolgozásakor etikai előírásokkal, megfontolásokkal kell pótolni a nyereségességet, a közérdek általános igényével helyettesíteni a helyi érdeket? Olykor — jelentsük ki nyíltan, — ezt is jelentheti, általában azonban nem egyszerűen ezt. A két követelmény bonyolult egyeztetéséről, más szóval: a rövid lejáratú és a távlati érdekek ösz- szekapcsolásáról van szó. [ A Központi Bizottság novemberi határozata is magas etikai mércét állít minden gazdasági vezető elé. Igaz, kimondja azt is, hogy célszerű elemezni, felülvizsgálni a szabályozás hatásait, de egyszersmind rámutat: nem várható minden eredmény ettől — az előrehaladás elsőrendű feltétele a felelős, jól végzett, hatékony munka! T. A. Bánya a víz alatt A szokásos pénteki karbantartáshoz álltak be a hajók a kikötőbe. Nem sokkal azután, hogy a gépkocsi elhagyja a piros csíkkal áthúzott Gyékényes táblát, az út egy nagy tó mellett balra kanyarodik. A parton kis horgászházak, a túlsó oldalon pedig a Kavicsbánya Vállalat gyékényesi üzemének gépei, szállítószalagjai magasodnak az ég felé. A tó sima vízében fejtetőre fordult meg a hatalmas 'berendezés. Ritecz János igazgatót keressük, hogy arról tájékozódjunk, hogyan állnak a tervteljesítéssel,, milyen ütemben halad a kavicsbányászat. — Számokkal kell kezdenem. Az évi előirányzatunk 850 ezer köbméter volt. Ezt azonban még év közben módosítanunk kellett. így a tervünket 807 ezer köbméterre csökkentettük. Ezt viszont nemcsak teljesíteni, de valószínűleg túllépni is sikerül. Előzetes számítások szerint mintegy 810 ezer köbméter kavicsot rakunk vagonokba. — A múlt év szeptemberében állt munkába az új osztályozó. Hogyan vált be? — A berendezés megfelel a célnak. Szabványok szerint osztályozzuk a kavicsot. Az építkezéseken elsősorban az 5—30 miUiméter szemnagyságúra van szükség. A hajók által kikotort n atúr-kavics a kikötőn keresztiül jut az osztá- lyozóba. A 30 milliméternél nagyobb szemnagyságot törjük, hogy a kívánt méretet elérje. Ez lényegében egy többször ismétlődő folyamat. Az anyag annyiszor fordul meg a törőlécek között, ameddig a — Annyi pénzért, a menynyiért, mi dolgozunk, igazán meg lehet csinálni mindent Azt hiszem, ritkaság ilyesmit hallani egy építésvezető szájából. Ez az álláspont rögtön magadja a magyarázatot arra is, miért tartotta fontos- lak a nagyatádi tanácselnök, logy felhívja a figyelmet Sági :tvánra: — őrá mindig számíthatunk, mi a saját hatáskörében elin- izhető, azt megcsinálja, még a bizonyos kockázatot kell '■Halnia érte, akkor is. Mainak érzi Nagyatád építési ndjait. Ennek titkát szeretném megejteni, miközben a keskeny arcú, vékony termetű, koránál íiatalabbnak látszó férfit faggatom. Nehezen nyilatkozik, különösen, ha saját érdemeiről kell beszélnie, így hát élet- itjáról kérdezgetem. Tulaj- Ionképpen gyékényesi, de destova tíz éve él Nagyatádon. — Az egész eddigi életem építkezésből áll — mondja mosolyogva. — Kőműves iparitanulóként kezdtem, az Állami Építőipart Vállalatnál Kaposváron, azután már szakmunkásként kerültem Nagyatádra. A munjsa mellett végeztem el az építőipari technikumot, így technikusi beosztást kaptám, azután két évig építésvezető-helyettesként, másfél éve pedig építésvezetőként dolgozom Nagyatádon. — Az építőiparban ritkaság, hogy valaki ilyen hűségesen megmaradjon egy helyen, egy vállalatnál. — Szerintem a ah szakmánkban azért mozognak anyits eríílevetéssel nyit az emberek, mert nem tudnak beilleszkedni az adott vállalat rendjébe. Mindenütt más a módszer, más a követelmény. Az úgynevezett »nagy brigádok«, amelyek több mint tíz éve összeforrottan működnek, nem szívesen fogadják be az új tagokat. A kizárólag új emberekből álló brigádok dolga pedig még nehezebb. — Gondolom fontos, hogy az építésvezetőnek tekintélye legyen. Maga nagyon fiatalnak látszik... — Viszont úgy ismerem a törzsgárdát, mint a tenyeremet Együtt dolgoztam velük minden szántén, kétkezi munkásként is. — Az egyetemre nem gondolt? — De igen. Jövőre ütemeztem be magamnak az előkészítőt. Az idén nem fért bele a programba. Most építettem egy családi házat magunknak is, feleségem levelező úton végzi a gimnáziumot, és van egy kislányunk. Hányadika van? — kérdi hirtelen. Kiderül, kislánya aznap ünnepli a negyedik születésnapját. — Kevés idom és energiám marad a családi életre, és egyáltalán úgy érzem, nagyon keveset éltem. Mindig volt valami, ami a munk^ mellett lekötött. Most például csak akkor csinálhatom az adminisztrációs ügyeket, ha már mindenki elment, mert különben kanodig közbejön egy váratlan J dolog, amit ott helyben kell j rendezni. Talán később, ha J már »elfásul« az ember.. de amíg fiatal, addig szerintem nem is lehet másként, csak így, teljes erőbevetéssel. Ezt nem panaszként mondom, mert akkor nem csinálnám — teszi hozzá gyorsan. — Nehéz lenne Atádon olyan új épületet találni, amelyben ne lenne benne Sági István keze munkája, ök építették a lakások nagy részét, a járási hivatal épületét, a Lábodi Állami Gazdaság irodaházát, a postát, és most a kórházat is — cseng vissza fülemben a tanácselnök hangja. v — Melyik építkezés nőtt a szivéhez legjobban? A komoly szürke szemek ét- mélyülten tanulmányozzák a mennyezetet, mintha onnan leolvashatná a feleletet. Sági István ugyanis nemigen tud különbséget tenni: — A posta... igen ... talán a posta ... nagyon szép épület. Egy Ybl-dijas mérnök tervezte A kivitelezésben persze vannak apró minőségi hibák ... — nem fejezi be a mondatot. Sajnálja, hogy eny- nyi is kicsúszott a száján. Csak úgy »jegyzeten kívül« hajlandó beszélni erről, amiből kiderül, nem volt más megoldás. — Alapvető hiba nálunk, hogy nem úgy fogadjuk be azj újat, ahogy kell. Az NDK- ban például egészen más a helyzet. Ott a vakológépet nem kellett ráerőltetni senkire. Itt egy vezetőnek hetekig kell foglalkozni vele, meg kell magyarázná az előnyeit, győzködni kell, hogy a munkások hajlandók legyenek használni. Igaz, ha egyszer belekóstoltak, akkor már el se lehetne venni tőlük. De addig __ Ugyanígy j ártam a transzport betonnal. — Az mi? — Hát, hogy nem a helyszínen keverik, hanem készen szállítják az építkezéshez. így összesen három ember megcsinálhatja azt, ami eddig minden egyes brigádból lefoglalt három embert. Ezzel a módszerrel lerövidül a nagy tömegű beton elkészítési ideje, arról nem is beszélve, mennyivel gazdaságosabb. Sokkal kevesebb alapanyag vész kárba — Az előbb az NDK-t említette. Tanulmányúton járt ott? — Nem. Jutalomüdülésen, de azért végijártam egy csomó építkezést. Nem tudom, van-e még valami, ami ennél kifejezőbben érzékeltetné, miért olyan dicséretre méltó epitésvezető Sági István. Ha valaki még a jutalomüdülése közben sem tud megszabadulni a munkájától, az csak jól végezheti, amit rábíztak. Eaaes ZemsA felső határnál kisebb lesz. Ugyanakkor el kéll távoli tanunk az iszapot is. Az osztályozott kavics iszaptartalma mindössze egy százalék lehet. Sajnos az osztályozó berendezés kapacitását ebben az évben nem tudtuk teljes mértékben kihasználni. Ezért munkaerő átcsoportosításra is szükség volt. 100 ezer köbméterrel teljesített kevesebbet az osztályozó, igazodva az igényelt mennyiséghez. — Gyakran van gondja a bányának a vagonellátással. Hogyan állnak ezzel jelenleg? — ősszel érezzük a vagonok hiányát. A mezőgazdaság fokozottan veszi igénybe a MÁV-ot, de lassan vége az évnek, és a mezőgazdasági idénynek is, így rövidesen megoldódik ez a gondunk. A bányában működő korszerű vagonrakó berendezés óránként 4—500 tonna osztályozott kaviccsal tudja a vagonokat megtölteni. Mintegy 200 hold a tó felülete. A hajók akár több mint negyven méteres mélységből ds a felszínre hozzák a kavicsot, ötven holdon már befejeztek a mélyművelést, ezt a jövőben a könnyűbúvárok veszik birtokukba. Az átlagosan 22 méter mélységű tó nagyszerű lehetőségeket biztosít a gyakorlásra. — Mikor indult meg Gyékényesen a kavicsbányászás? — 1927-ben nyitotta meg az akkori MÁV, saját igényeinek kielégítésére. Akkor még csak egy kanalas kotrógép dolgozott Kezdetleges gép volt, gőzzel működött. Még a múlt században építették, de a bánya állami kezelésbe vétele, 1950. március 1-e után is még sokáig működött. Csak 1962- ben selejteztük ki és váltottuk fel korszerű, nagyobb kapacitású berendezésekkel. Ezekkel már nem dekára mérjük a kibányászott mennyiséget! — mutatott körbe büszkén a bánya igazgatója. I Lu L, Ellenőrzik az osztályozó berendezés szállítószalagját „Új“ házban Jól mondja, kedveském. Sok szép ház van Potonyban. Nem mondom: szerették itt az emberek azelőtt is szépen lakni. Na de ezek a szép házak nem akkoriban épültek. Nem ám! A legtöbb az utóbbi években. Na, azért a szem csal. Mert van közöttük sok »öregebb« is. Van ám, hogyne lenne. Csak úgy vagyunk ezzel, mint az az ember, aki új ruhát vesz fel. Rögtön másnak látszik. A házak is, ha új vakolatot kapnak. Hogy a mienk is a vakolat miatt? Ilyent ne mondjon, kedveském! Űj ház ez, 69-ben emeltük! Osztón látja, mindig van vele tennivaló. Most a tűzhelyet sározom, füstölt. Sokba került, persze, hogy sokba került Magunknak építettük. A lányaink már kirepültek; férj« asszonyok. Egyik itt a faluban, a másik Szent- mártonban. Tizennyolc beli vagyok én. Ha nem hiszi, járjon utána! Bárki megmondhatja magának, ismerik Zsárecz Györgyéket Potonyban. Még az utcát meg a házszzámot is megmondják: Petőfi és 122. 1959 óta tagja a szövetkezetnek az uraim. En meg, ahogv mostanában mondják: »bedolgozok« a tsz-be. Ahogy az erőm engedi, idáig mindig harmadost kapáltam, az idén I répát is. Azért nem panasz- * eddig kodhatom: az egészség megvolt a munkához Nem mondom: jó érzés ám itt lakni. Mert régebben a szomszédban éltünk. De most már ez a mi házunk. Jól élnek itt az emberek, mindenki láthatja Én úgy gondolom, 'hogy ezt még az átutazó is észreveszi. Valósággal jó érzés lehet itt átautózni. Én ezt így gondolom. A fiatalok — mármint a lányok — nagy része Szigetvárra buszozik a konzervgyárba, az itthon maradók meg a tsz- be járnak. De ezek varrnak kevesebben. A szórakozást itt is meg lehet találni. Látja azokat a nagy sárga meg kék kocsikat? Most éppen cirkuszosok vannak itt, A kultúrházban mindig van valami. Ókor-máskor még a ci- terazenekar is fellép nálunk. A fiatalok azért szívesebben hallgatják a hangos zenét. De hát ők már folyékonyan beszélnek magyarul is. Én meg el-el- akadok még most is. Mintha valami akadályozná a nyelvemet. Hol is hagytam abba? A háznál, az új házunknál, u°ve? L. L Somogyi Néplap
