Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-09 / 290. szám

MA! KOMMENTÁRUNK Fejtik az olaszrizlinget 1,3 milliót várnak a szőlészettől Zamárdibaa A jókora pincében a penész és az égetett kén sajátságos szaga keveredik. Orrfacsaró, torokfojtogató — annak, aki nem szokta meg. A zamárdi Magyar Tenger Termelőszö­vetkezet borospincéjében va­gyunk, óriási hordók között nézzük a négy ember munká­ját. Ök a szölészkedést, a bo­rászkodást szinte gyerekko­ruktól »művelik«, azt mond­ják, fejfájás sem gyötri őket munka után. Mindeneseire: különös tevékenység ez. Az ember, ha a mustot, a bort kóstolja, ugyan gondolná-e, hogy mi minden történik ez­zel az itallal és »burkolóanya­gával", a hordóval, amíg olyan szépen, kristálytisztán, csillog a riding a kapcsában vagy az üvegben? Ezúttal tanúi vagyunk a borfejtésnek. Nézzük a mun­kafolyamatok sorát, amint egymás után következnek. A szövetkezet pincemestere, Pet- racsek Béla pedig magyarázza a műveletek szerepét: — A fejtésnek az a lénye­ge, hogy a 'borseprőről, mely­ből a zavaros!tó anyagok van­nak, minél előbb levegyük a bort Mert fontos, hogy tiszta, üde, egészséges bort kapjunk. Az idén különösen korán kell fejteni, mert sok volt a tőké­ken a rothadt szőlő a kedve­zőtlen időjárás miatt, és ettől erősen hajlamos a bamatö- résre a bor... Ott látható a kénezés. Ebben az évben erős kénezésre van szükség, s ezt törési próba alapján végez­zük... Hogy milyen lesz az új bor, az a hordók kén esését öl is függ. Villanymotoros szivattyú »segíti« át a bort az egyik bordó­ból a másikba. — Kaphat ettől az ember fejfájást? — Most, ettől a bortól még igen. De január végére, amire értékesítésre kerül, már nem kell fejfájástól tartani. A négy ember — közülük ketten szakmunkások — köz­ben az előkészített hordóba nyomják át szivattyúval a bort a másik hordóból. Amot seprőt húznak ki a hordó al­járól. A pincemester folytatja: — Harminchárom hold sző­lője van szövetkezetünknek, ez mind olaszrizüng és leány­ka. Az idei szüretből mintegy 900 mázsa szőlőt eladtunk, a többiből 800 hektoliter must lett December 1-én kezdtük a fejtést, most végzünk vele. Ügy számolunk, hogy 700 hek­toliter körül lesz az új bor. A minőség? Elég gyenge volt a must, javítással lehetett csak elérni a 18 maligánfokot. Ta­valy 1,3 millió forintot hozott a gazdaságnak a szőlészet, az idén is megvan erre a kilátás. Ebbe a bevételbe minden be­leszámít. Ugyanis a boron kívül pá­linkát is nyernék a szőlőből, a hordók aljáról most kiszedett seprőt pedig eladják a Szesz­ipari Vállalatnak. Azt mondják, ez az utolsó munka ezzel a borral, és sok függ tőle Érthető tehát, hogy nagy gonddal végzik a fejtést, hiszen a zamárdi tsz olaszriz- Ungjének, leánykájának a jó hírét meg kell őrizni... H. P. Búcsú kézfogás nélkül A Minisztertanács csütörtö­ki ülésén a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, va­lamint az Országos Vízügyi Hivatal elnökének közös elő­terjesztése alapján megvitat­ta és elfogadta az öntözéses gazdálkodás fejlesztésére ki­dolgozott új irányelveket. Az újságíró félrerakott jegyzetfüzeteiben, évekre visszamenő dátumok alatt sok olyan panasz olvasható, ame­lyeket gazdasági vezetők, ter­melőszövetkezeti tagok mond­tak egy-egy aszályos évszak­ban arról, hogy szomorú ki­látásaik vannak a várható termésátlagokkal kapcsolat­ban. Az ilyen évek. arra ser­kentették üzemeinket, hogy jobban felkészüljenek, s ha legközelebb megint mostohán bánna velük a természet és nem kapnak a földek elegen­dő csapadékot, mesterségesen juttassák ki a vizet a szomja­zó növényeknek. Az évek múltával egyre több termelőszövetkezet és állami gazdaság vásárolt hor­dozható esőztető berendezést az öntözéshez, és e célból víz­tározók is épültek. Országo­san 51 ezerről 324 ezer hek­tárra nőtt az elmúlt tizenkét évben az a terület, ahol esőz­tető berendezéseket alkalmaz­tak; 16 millió helyett 100 mil­lió liter vizet tartalékoltak, a jelentősen bővült befogadóké­pességű tározókban; az ak­kori 15 ezer helyett az idén már 30 ezer hektár zöldség­növényt öntöztek; most az akkorihoz képest kétszerié nagyobb területű, 42 hektár­nyi gyepre, s 20 ezer helyett 200 ezer hektár szántóterület­re juttatták el az éltető vizet Nálunk, Somogybán egyet­len termelőszövetkezet sem rendelkezik ez idő szerint ön­tözőteleppel; hordozható, esőztető berendezésekkel dol­goznak közös gazdaságaink. Az idén a megye állami gaz­daságai és termelőszövetke­zetei közül összesen 59 mező- gazdasági nagyüzem együtt­véve 2226 hektáron öntözött, főként kertészeti növénye­ket. Nem bővelkedünk víz­nyerő helyekben, igaz, de ami van, azt sem használjuk vagy nem használhatjuk ki. Csu­pán példaként álljon itt a Kapos folyó, egy évtizeddel ezelőtt még nagyon szép kér- tészetek húzódtak a part mentén, 1965 óta azonban a viz szennyezettsége '■ miatt nincs kertészkedés ezen a ré­szen; vagy féltucatnyi terme­lőszövetkezet azóta nem hasz­nálhatja berendezéseit arra, hogy a Kapósból öntözzön ve- imt 2 vpp ~J, ' A gazdaság jövő évi tervei között az öntözés területi és anyagi lehetőségeit is érde­mes latolgatni — erre inte­nek a somogyi tapasztalatok is. H. F. A lelki fájdalom rosszabb a rokkantságnál Együttműködési megállapodás a tanács és a KISZ városi bizottsága között Az MSZMP Központi Bi­zottságának ifjúságpolitikai határozata és az ifjúsági tör­vény hosszú távra meghatá­rozza a fiatalokkal kapcsolatos teendőket A törvény a taná­csokra is fontos feladatokat ró. Hogyan valósítják meg ezeket, miként dolgozik együtt a vá­rosi tanács és a KISZ városi bizottsága — erről tárgyalt legutóbbi ülésén a Kaposvári Városi Tanács V. B. és a KISZ végrehajtó bizottsága. A feladatok végrehajtása a X. pártkongresszus és a KISZ VIII. kongresszusának határo­( sportolási lehetőségek bővíté­sére is nagy gondot fordít A tanács lehetőségéhez mér­ten anyagilag is támogatja az Ifjúsági szövetséget a társa­dalmi, politikai tevékenységé­hez szükséges feltételek meg­teremtésében. A balatonién yvesi városi út­törő- és ifjúsági tábor fenn­tartásához és bővítéséhez se­gítséget nyújt Ugyanakkor tá­mogatja az építőtáborok mű­ködtetését Sok közös feladatot old meg a tanács és a KISZ a közmű­velődés területén is; ez kiter­jed az úttörő mozgalomra, az ifjúsági klubéletre. A két szery közösen vesz részt a város környéki kirándulóhelyék ki­építéséiben, az ifjúsági turiz­mus fejlesztésében. A tanács támogatja az újabb ifjúsági klubok létrejöttét Az együtt­működés értéikelésére a KISZ és a tanács vezetői között rendszeresen sor kerül. Ha valaki bemegy a ta­nácsházára, minden ott dolgo­zónak az a feladata, hogy a törvények szerint a leggyor­sabban, a legkedvezőbben el­intézze az ügyét. S ugyanezt elvárja — és elvárhatja — az a kolléga is, aki például a saját ügyében fordul munkatársai­hoz. Persze ez a szép elv nem mindenhol és nem mindig va­lósul meg. A megfontolás nél- ! kül elkezdett ügyintézés tüs- I kéket hagy az emberekben, fő­leg az olyanokban, akik a hi­vatali munkájukat közmegelé­gedésre látják el, s mellette mindig sok társadalmi munkát vállaltak. Egy ilyen ügyet ismertem meg a napokban. Fekete Ká­zatai alapján történik. Az együttes ülés határozatot fo­gadott el arról, hogy a követ­kezőben az eddiginél fokozot­tabban bevonják a fiatalokat a velük kapcsolatos döntések­be. A KISZ városi bizottságá­nak titkárát rendszeresen meg­hívják a végrehajtó bizottság ülésére, amikor ifjúsággal kap­csolatos döntéseket hoznak. A tanács biztosítja, hogy a fiata­lok a különböző testületekben megfelelő képviseletet kapja­nak — köztük a tanács vb mellett működő lakásügyi tár­sadalmi bizottságban is. A la- ításelosztás egyébként is ked­vezőbb lesz a fiatalok számá­ra: az elosztásra kerülő laká­sok harminc százalékát ők vapjak. A lakásépítő szövetke­zeteknek pedig telket biztosít a tanács. A tanács és a KISZ együtt­működésében jelentős szere­pet kap a fiatalok részvéteié a város életében, fejlesztésében. Ezért, a tanács minden év ele­jén tájékoztatja a KISZ váro­si bizottságát a legfontosabb városfejlesztési feladatokról, amelyek megvalósításához a fiatalok segítségét kérik. A ta­nács és a KISZ közösen szer­vez társadalmi munkaprogra­mot, melynek alapján a KIS7 mozgósítja a fiatalokat. Első­sorban az óvoda- és bölcsőde- építésben. a városszépítésben számítanak rájuk. A KISZ a Az ürességben elfogy a levegő Az élethez nélkülözhetetlen a levegő, Hogyan lehet hát, hogy az ember, ha hosszú időn át senki sincs a közelében, és senki sem szívja el előle a le­vegőt — mégis borzalmasan nehezen viseli d az életet? Ép­pen azért, mert senki sincs mellette. Mert egyedül van. Közeledik a karácsony. Ilyenkor a szokottnál is em­beribb embereik vagyunk, é6 ilyenkor meg szorítóbb az egyedüllét Talán ezért is fi­gyelünk oda érzékenyebb fül­lel arra az aprócska kijelentő mondatra. »Kérem, bajban vagyok...« Csöng a telefon. Reszketős, bizonytalan hang arról érdek­lődik, jó Íveljen probalkozak-e a hívással, azzal beszel-e, akit keres. Bemutatkozik. Idős asz- szony. Nem is tudja, hogyan mondja meg, így telefonon ezt nem is lehet igazán . . . Szóval, 'enne-e időm, hogy elmenjek j hozza, s akkor mindent el­mond. Megállapodunk az idő­pontban, köah a pontos címet. Kelt nappal később csönget- j tem az adott címem. Az asz- j saomy, aki ajtót nyitott, azonos | volt azzal a képpel, amely besnnem kialakult az ismeret­len telcfonhívóról Invitált, hogy kerüljek beljebb. Ott a cigaretta, gyújtsak rá. Es néz­zek bőrül; így él ő itt... Es vagy másfél órás panaszáradat következett, időnként sírással megszakítva. Megnéztem a mennyezetet, ahonnan hullott a vakolat Be­néztem a szekrény mögé, ahol ugyancsak lepattogzott a mal- ! tar, a festés. Reped a szekrény, j nem zár a szobaajtó. Az épí- I tök, amikor itt dolgoztak, le- | szedték a rézkilincseket, és másikakkal cserélték ki. Ez a I parketta, nézzem meg, egy- j koron fényezett volt, most meg ! kopott, horzsolt, piszkos. A férj, amíg élt, köztiszte- j leiben álló ember volt Neki, j az özvegynek öreg napjaira j nem jut más, csak idegesség j bosszúság. Ez pedig együttvé­ve, ahogyan ő mondja, lassan ölő méreg. Orvoshoz jár, meg a bíróságra. Méltányos, m a • bánásmód egy idős, egyedülál­ló asszonnyal szemben? Isten ments, mondja, hogy ebből új­ságcikk legyen, ezt igazán nem szeretné. Es a sajnálkozást sem igényit De elmondja, megmutatja, hogy mi bántja. Nem akarok visszaélni az adott szavammal, nem utam nevet, címet Csupán az esetet azt is kivonatosan. Mert emlé­keztetett egy régebbire, egy ehhez nagyon hasonlóra, s az is itt. történt Somogybán. Az az idős asszony akkor a szóm- : szédja nevében írta a segítség­kérő, panaszkodó levelet, de a szenvedő alany — ő maga volt! Ott és akkor az az eset nagyon szomorú véget ért. Ré­gen volt... Ez az idős asszony most úgy panaszkodott, hogy csupán ] meghallgatást kért, nem meg­oldást. Jól tudja, hogy az in­tézkedésre másak illetékesek. Egy pillantást vetettem a sa­rokasztalon álló telefonra, s arra godndtam: talán egyszer majd náluk is csöng a készü­lék... ESsaÄses Esesse roly, a Barcsi Járási Hivatal ipari főelőadója több mint egy éve beteg, s nem is mehet vissza dolgozni, kérnie kellett a rokkantsági nyugdíjazását. Elképzelhető, milyen érzéssel marad otthon egy negyvenhét éves férfi, aki tizenhat éves kora óta dolgozott, a tanácson tizenkilenc évet töltött el, ju­talmakat, elismeréseket, kitün­tetéseket kapott. A betegségét tetézi a telíti fájdalom, hogy elmaradt az elbocsátó szép szó, a kézfogás, a baráti hívás, hogy ha beutazol Babócsáról, azért nézz be a hivatalba. Sajnos, nem éltek azokkal a lehetőségekkel sem, amelyeket a jogszabály előír. A táppénz- jogosultsága október 27-én le­járt, s munkaviszonyát már másnap megszüntették, pedig felmondási idő is járt volna neki. Amire senki sem figyelt föl Barcson, rögtön észrevette ■ a Közalkalmazottak Szakszer­vezete megyebizottságának tagja, aki az Illetményhivatal- ban dolgozik. Azonnal jelezte a szakszervezet megyei bizott­ságának. Azt hiszem, hogy csak bosszantaná az olvasókat egy pontos leltár, hányán és mennyi időt töltöttek már az­zal, hogy orvosolják Fekete Károly panaszát. • Különféle variációkat ajánlottak, szóba került pénzjutalom, aztán olyan is, hogy előbb vonja vissza a döntőbizottságtól a munkaügyi panaszát — csak intézkedés nem született. S ezen a ponton válik köz­üggyé a munkában megrok­kant tanácsi főelőadó kálváriá­ja. Közlönyökre, paragrafusok­ra, elhangzott mondatokra so­kat hivatkoztak a járási hiva­talnál, annál kevesebbet az emberségre, Fekete Károly ugyanis tizenöt éve kommu­nista, hat éve pártvezetőségi j tag, hat éve szakszervezeti tit­kár, mindig önzetlenül fárado­zott munkatársad ügyeben, s azt hitte, hogy amikor majd ő rászorul, valamennyit vissza­kap ebből. Az elhamarkodott i felmondás nagyon hátrányos helyzetbe hozta őt és a család­ját Ha ugyanis a neki járó fslmeedáss OS atés »ebei i rokkantsági nyugdíjba, akkor — ez ugyanis 1973. január el­seje után esik — már élvez­heti annak előnyét, hogy az utóbbi öt évből a számára legkedvezőbb három év után állapítják meg a rokkantsági nyugdíját. Ennyit — ha nem többet — biztosan megérde melt volna, s akkor most nem érezné magát becsapottnak. Sokan most görbén néznek rá azért, mert a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, ő pedig azért őrlődik, hátha mégis olyat kér, ami nem illeti meg. A betegsége miatt ideges, ingerült, talán olykor nem elég higgadtan kereste az iga- | zát, s ezt nagyon jól megje­gyezték a járási hivatalnál, különös előszeretettel emlege­tik fel azoknak, akik az ügy­ben érdeklődnek. Bár jobb volna a bűnbakot nemcsak a volt munkatársakban, hanem saját magukban Is keresni. / megyében több mint kétezre’ dolgoznak a tanácsokon. Enné’ mindenesetre több megbecsü lést, az ügyére való nagyobb odafigyelést vár mindegyikük. Fekete Károlynak különöse" megkeserítette a szája ízé; hogy ő is így járt, aki annyi tevékenykedett-ezért a rend­szerért, s most betegen is el­ső dolga volt odahaza Babó- csán pártmunkát kérni Idegállapotára való teltintettel Fekete Károly nem megy el személyesen a mun­kaügyi döntőbizottság tárgya lására. Az ő képviseletében Közalkalmazottak Szakszerve­zetének megyei bizottsága vesz részt, amely eddig is so­kat segített neki, s a megy. tanács elnökével megkötő együttműködési megállapodj szellemében védi az érdekeit De nem volna egyszerűbb a panaszát a hivatalnál orvosol ni minden huzavona nélkül? A közigazgatásban eltöltött tizen kilenc év, a még betöltött tiszt ségei alapján is ezt érdemelne meg. S talán nem lehetne aka­dálya egy baráti, elvtársi bú­csúkézfogásnak sem! Lajos Géza

Next

/
Thumbnails
Contents