Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-07 / 288. szám
18 műi palackot töltenek meg j A* MSZMP SOMOGY NEGVEI BIZOTTSÁGINAK LAPJA XXVIII. évfolyam, 288. szám. Csütörtök, 1972. december 7. Tv-jcgyzct Nekik is jut az ötezerből ebben az évben különböző fajta és minőségű borokkal a Ba- latonboglári Állami Gazdaság borkombinátjában. A palackozott borok nagy részét exportra szállítják. CMyan fiataloknak nyújtott segítséget a televízió pályaválasztási műsora, a Melyiket az ötezerből?, akiknek az elnevezése megváltozott képességű fiatalok. Ez azt jelenti, hogy a kezük, vagy a lábuk, esetleg a szivük beteg, az átlagosnál jóval rosszabb a látásuk. Minden családra nagy felelősséget ró — kivált ahol több gyermek van —, milyen páKulturdlis összegezés Mernyén A község párt-, állami, gazdasági vezetői és ’ a körzet kulturális életének irányítói gyűltek össze Memyén tegnap a községi pártbizottságon, hogy megtárgyalják a körzet kulturális munkáját. Lemérték- az eredményeket, s az igényeknek és lehetőségeknek megfelelően összeállították a jövő évi tervet. Kálmán Sándor pártbizottsági, titkár üdvözölte, a járási kiküldötteket. Utána Horváth Dezső tanácselnök az 1972-es év eredményét értékelte, s hangsúlyozta, hogy a terv megfelelő biztosítéka az eredményes, összehangolt munkának. A jő terv [követelményeiről elmondta, hogy annak tudományosan megalapozottnak, az igényekre épülőnek, pedagógiai szempontokból jól átgondoltnak kell lennie. Járuljon hozzá a terület lakosságának szocialista neveléséhez. Az egyéni és a társadalmi érdekék összehangolása a terv megvalósításának feLtétéle. Az értekezlet megállapította, hogy az 1972-es kulturális évben eredményes volt amer- nyei és a somogygeszti terv végrehajtása. K. J. NOTESZLAP Életszínvonalról árulkodó csokoládéfigurák minden gyereknek föltette a kérdést a barátja, az ismerőse: no, mit hozott a télapó (illetve a Mikulás)? Higgyék el — bár Önök is tudják —, volt mit felsorolni! Vajon gondolunk-e arra, hogyan ünnepeltünk, mit kaptunk mint gyerekek, nem is olyan régen? A régi újságokat hívtam segítségül. A Somogy - vármegye . 1945. december 4-i számában bukkantam rá arra | a hírre, amelyet nyilván a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság kérésére közöltek, miszerint Mikulás-ünnepséget rendeznek a székházukban december 6-án a szegény gyermekek részére. Adományozásra buzdító szavakkal fejeződött be a tömör tudósítás: — »Tekintettél az igazán nemes célra, reméljük, hogy a város lakóinak szíve megnyílik a szegény gyermekek előtt,« S az ünnepségen minden gyerek megkapta az ajándék- csomagot. Csak föltételezhető, hogy ruhanemű, egy-két cukorka lehetett benne, a korabeli tudósítás ugyanis nem rögzítette, mit ajándékoztak. Egy héttel később kurta hivatalos közlemény szerzett örömet a szülőknek: a 43-ban, 44- ben, 45-ben született gyermekek fejenként húsz deka burTegnap minden felnőttnek, gonyacukrot kaphattak. Milyen nagy szó volt ez akkor! Ugorjunk időben egyet, valamivel közelebbre, hátha valaki legyint a negyvenöt is tél fölemlítésére. Nézzük meg, milyen ünnepük volt a, gyermekeknek tizenöt évvel ezelőtt. A Somogyi Néplap 1957. december 4-i száma'szinte lelkendezve adta hírül, hogy tizenötezer csokoládéfigura kerül Kaposváron a Télapó puttonyába. A második, világháború óta még egy esztendőben sem jutott ilyenkor ilyen tekintélyes mennyiségű — csaknem tíz mázsa súlyú — csokoládé a kisgyerekeknek. »Igaz, hogy beértük a cukorfondant- ból készült figurákkal is. ídeg- valljuk az igazat, most egy éve nem is igen mertük volna remélni, hogy egy év múlvá, amikor örömet szerzünk gyermekeinknek, a cukorkát táblacsokoládéval, a fondantfigurát valódi csokival cseréljük majd fel« — örvendez, aki ezt a cikket irta 1957-ben. S tegyük hozzá, már ez is történelem. . A mostani télapó-ünnepre csak Kaposváron ötvenhat mázsa csokoládé^ csokoládéfigura, függelék, szaloncukor került a boltokba. S az élet- színvonal emelkedése nemcsak a mázsákon mérhető, hanem azon is, hogy a gyerekek jobban szeretik a tejcsokiból készült mikulást, a szaloncukrot akkor eszik meg, ha csokoládéval bevont. Nem árt hát, ha arra is gondolunk, milyen messze vagyunk a jegyre mért burgonyacukortól, a hetekig szopogatható cukormikulástól. tu G. Jegyzet Beláthatatlan lehetőségek Új megyei „Ki mit tud’ “ Lopjunk szobrot! Valahogy úgy vagyunk mi, mai emberek, hogy kezdünk leszokni a csodálkozásról. Napjaink hihetetlenül felgyorsult technikai fejlődése szépen, észrevétlenül leszoktat bennünket arról, hogy kételkedjünk, avagy hitetlen- kedve meresztgessük tekintetünket. Korunkban szinte soha nem álmodott .eredmények születnek, valaha elképzelhetetlennek tartott tettek válnak szinte egyik napról a másikra köznapi megszólalttá. Azt hiszem, fölösleges, hogy különböző példákat mondjak, hiszen újságolvasó, tv-néző, rádióhallgató emberek vagyunk, és szinte nincs nap, hogy ne értesülnénk, a régebbi felfogás szerint valami fantasztikus, nagyszerű eredményről, újdonságról. A minap azért egy kicsit mégis meghökkentem. Japán tudósok kísérletéről olvastam, akik azt állítják, hogy a teheneknek rádión is lehet utasítást adni. A tehenek szarvára miniatűr rádiókészüléket szereltek, s így közölték velük: »gyertek haza«, »etetés lesz«, »menjetek fejésre«. A tudósok állítják, hogy a tehenek négy nap alatt hozzászoktak az ily módon adott utasításokhoz, illetve az utasítások szerint viselkedtek. Jelenlegi kutatásaik szerint arra a megállapításra jutottak, hogy a mostaninak háromszorosára le- hetne-nővelni azoknak az tatasításoknak a számát, melyeket a tehenek képesek felfogni és végrehajtani. Első hallásra egy kicsit meghökkentem — aztán eljátszogattam a gondolattal. Végtére is óriási dolog ez! Talán már nincs messze az idő, amikor a nagy tehenészet egyszem gondozója ül a kis vezénylő szobában. Nyomogatja az etető, a fejő berendezések gombjait, és hallgatóval a fülén adja az utasításokat a szófogadó, »okos« teheneknek. Azok pedig szépen, rendesen ellátják magúkat. Mennek fejésre, enni, inni, aludni, egyéb dolgaikat elvégezni. Csupán csak szólni keU. és engedelmeskednek. Vallom, hogy legkésőbb éhben az időben megszűnik a ma még elő-előforduló gondozóhiány. Persze, változnia kell az oktatásnak is, mert a tehenész szakmunkásnak nemcsak a tehénhez fcell értenie, hanem a rádiózáshoz is. De hát ez igazán nem probléma, ehhez jó úton járunk: napjainkban nálunk javában terjed, divatos hobby az amatör rádiózás. Most már csak ez a kérdés, hogy a magyartarka értelmi képessége hasonlítható-e a kísérletben részt vevő japán tehenekéhez? Bízom benne, hogy a magyar virtus itt is megmutatja magát!... V. M. Néha a szemünkre vetik, hogy nem vagyunk, eléggé informáltak. Az alábbi téma — azt hiszem — megengedi, hogy ne kopogtassunk be senkihez sem, maradjunk a puszta tapasztalásnál,Országos ügy volt az »elfekvő« siófoki nőszobor esete,^foglalkozott vele a sajtó, a rádió is. A nem követendő példák közé sorolták, de korántsem ‘ vagyok abban biztos, hogy ez I somogyi hajtás. Aki most kapcsolódik be az izgalmas »nyomozásba« szoborügyben, annak röviden összefoglaljuk, mi is I történt. Wilt Tibor szobrász- művész alkotását évekkel ezT j előtt rendelte meg a megye, az év elején tévesen szállitot- j ták le: a kórház előtt fekszik j a nőalak, s nem. a parton — ! álL | Talán a pillanatnyi zavart | meg lehet magyarázni. De azt nem, hogy még ebben az órában is ott fekszik a kórház előtt egy műalkotás. A szobor legális elhelyezésére már nem is gondolok, ellenben az foglalkoztat, hogy miképpen lophatnánk el, vagy akárki, aki meg bír mozdítani egy , ilyen súlyos nőalakot, és kedve van hozzá! Mondjuk, ha darus teherautővezető lennék, nem törném sokáig a fejemet. Egyszerűen fölpakfolnám és kész. Az udvaromban pedig fölállítanám. Senki se keresné se a szobrot, se a nyomot. Ha nem a volánnál ülnék, de módomban lenne utasítást adni a sofőrnek, akkor a kis kollektívám érdekeit szolgálva lopnék szobrot. A további ötleteket olvasóinkra bízzuk. Ha sikerrel járt az akció, kérjük, legalább minket értsitsenek róla. A szobor helyét nem fogjuk elárulni — ígérjük. lyára indítsa a fiút vagy a lányt a nyolcadik elvégzése után, S ha ez így igaz, ez a felelősség és gond többszörös, ha valamelyik gyermek nem teljesen egészséges, valami akadályozza némely munka elvégzésében. Jó gondolat volt, hogy a pályaválasztási sorozat utolsó műsorában róluk szóltak, nekik segítettek, mégha j egy kicsit fővárosoentrikus j volt is a beszélgetés Bossányi Györggyel, a tizerdiáromezer embert foglalkoztató Kézműipari Vállalat igazgatójával, s . a náluk dolgozó háromezer- 1 négyszáz megváltozott képességű nő és férfi beilleszkedését, szakmai előrehaladását felvillantó filmriport. Azt a célt azonban mindenképpen elérte, hogy erőt öntött a valamilyen betegségben szenvedő fiatalokba, megmutatta a szakmaválasztás számtalan lehetőségét. A műsorban szereplő Poprádi Tibor pszichológus szavai mindnyájukhoz szóltak, amikor kifejtette: attól, hogy sérült a kezük, nem tudnak tartósan állni, még ajánlhatnak nékik megfelelő pályát, amelyet kitűnően él tudnak látni. A somogyi családoknak, gyerekeknek is segített az a tanács, hogy az osztályfőnök, az iskola pályaválasztási felelőse, s kivált az iskolaorvos t—, aki megállapítja a pályaegészségügyi kizáró okokat — igazíthatja el a gyér rekeket milyen szakmára nem alkalmasak. A megyei pálya- I választási tanácsadó alapos pszichológiai vizsgálat, pálya- választási szaktanács után viszont olyan szakmát ajánlhat, amelyet a jól működő képességei, érdeklődése, a helyi lehetőségek alapján elláthat. A műsor végén arról is szó esett, hogy a megye pályaválasztási tanácsadóitat magnetofonokkal, diavetítővel látta el a Munkaügyi Minisztérium, s az építőipart, valamint a vasas szakmákat bemutató mozgófilmeket küldtek, s ezeket az iskoláknak ki is kölcsönzik. H. B. ÉÉp , 1 ,1 ' búi j&k-' v> .%£. TßWiA ionon Eltévesztette Az osztályvezető magához kéreti Novákot és szemrehányást tesz neki: — Mit jelentsen ez, kérem? A felesége most telefonált, hogy ön beteg — közben itt van az irodában! — Bolond az az asszony! Holnap kell telefonálnia! Mint a papa! Petiiké hazajön az állat- kertből és lelkesen újságolja a malmának: — Képzeld, mama, láttam medvéiket, majmokat és egy nagy elefántot — nagyobbat,-mint a papai Egyszerű — Csodálom, kedves szomszédasszony, hogyan tudja az ikreket megkülönböztetni egymástól? Hiszen ügy hasonlít egymáshoz ez a két fiú, mint a két tojás. — Pedig egyszerű: együk a Slovannak, a másik a Spartaiknak drukkol» Ha nem._ Az igazgató elmenöben Így szól a titkárnő jenek: :— Munkaebédre megyek. Ha háromig nem jönnék vissza, akkor mun- kavacsoea lett belőle. Étteremben — Főút, zárják már él azt a rádiói, rettenetesen üvölt! — 1>& nem á rádió, tsa- nem a vezetőnk. — .Akkor zárják éfs vezetőt! — Egy kis tóráimét, uránt. Hamarosan meglesz: éppen revízió van nála. Nem eér át A tél beállta előtt a siófoki korház udvarán. Hibalehetőség kizárva! Manapság ugyancsak elterjedt a statisztdkakészítés. Halálozásiról, termelékenységről vagy nem termelékenységről, szaporulatról, az országba áramló gépkocsik számáról, a jólétről, a nem jólétről, kimp- tatások, beszámolók ezreit olvashatjuk a legkülönfélébb, a legmeghökkentöbb adatokról. Én is készítettem egyet. Igaz, nem sok időt szenteltem rá, csak néhány percet, de éppen elég alihoz, hogy a dolog lényegét szemléltessem vele. A Somogy megyei Tanács épülete előtt, a másik oldalon, a villanyóra alatti járda peremére lépők még nem is sejtik, milyen megpróbáltatások elé néznek. Amikorra észreven- nénk, már késő... Bizony, megfigyeltem. Alig néhány perc leforgása alatt több mint tízen botlottak meg — szörnyű szavakat préselve ki magukból —, mert nem is gyanították a második járdaszegélyt. Tíz jóhiszemű ember közül — nem csalás — tízen estek a tréfának nehezen nevezhető »csapdába«. Nem szeretnék rosszmájú lenni, s azt hangoztatod, hogy az illetékesek készakarva hagyták befejezetlenül a járda építését, és netán engem megelőzve éppen statisztikát készítenek. Ha mégis, úgy ezúton közlöm: kár tovább folytatni az adatok felhalmozását és feldolgozását. Mindig ez az eredmény jön ki: tízből tíz... B. G. Amikor 1925-besi na*d Shasv megírta « Szent Johannáit, egy barátja megkérdezte: — Azt akarod taJSn ssz emberek értésére adni, hogy áttérsz a katolikus hitre? — Nem. Ä röonaf katolikus egyházban nincs hely Iáét pápa számára. „Értékes mé** Kirk Douglas Olaszországból hazatérve régi festményt visz Amerikába. — Ez mi? — kérdi -a fe— Az eladó szerint — válaszolja a művész — egy híres utánzat másolata, XVII. századi festmények egyik híres hatni- sitójának tanítványa festette. Somogyi Népin Ax MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, La tinea Sándor u. 2. Telefon: 11-510, 11-511, n-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinca S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. ^Terjeszti: a Magyar Posta. Elő- fizethető a helyi postahivataloknai és postáskézbesítőknél. Előfizetési dij: egy hónapra 2o Ft Index: 25 967 Készült a Somogy megyei Nyomd, ipari Vállalat kaposvári üzeméber Kaposvár. Latinca Sándor u. 6 Felelős vezető: Farkas Béla igazgató.
