Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-31 / 307. szám
PETŐFIRE EM LE KE ZONK Segesvártól a halhatatlanságig Meditáció a példázatról Petőfi arcképe Sajgó seb nemzetének ki- alapján mintázta meg a kiismeretóben: a mai napiig költő aromását, hanem sem találtuk meg Petőfi Sán- Barabás Miklós ismert kőraj Annyi űt vezet hozzá, annyira sokarcú és mégis olyan egységes, szinte felfoghatatlanul nagyszerű. Átölel- hetetlenül gazdag, sok ezernyi szép-titkot rejtő, és nyitott-tenyér szándékú költészet az övé! Sok út vezet hozzá: az emberségén keresztül, a hazaszereteten keresztül, az esztétikán keresztül, a politikán keresztül; haragon, szereteten, szerelmen, markoló ujjal kapaszkodó azonosuláson, izgága vitán keresztül. A népdalon és utóéletén, adatokon és koncepciókon ke- resztüL Magamon keresztül és másoktól kézen fogva. Itt van előttem verseinek két kötete. Most mégis Aranyt ütöm fel. Az utóbbi időben csökönyös makacssággal csak a Segesvár utáni évek feketeségénél időzök. És ebben a Haynau-, Schmerling- és Bach-pokolban az eligazodáshoz Arany fájdalma a kalauzom. És vele szeretném megtalálni azt, ami Petőfiben számomra — és talán mások számára is — a legtöbb. Nem, nem lent, a XIX. század fojtogató vagy az iskolás-általánosságok Hádeszében, hanem itt a fentivüágaa. Itt szeretném megtalálni azt, ami több mint élmény, több mint gondolatra ébresztő verssor, amit a filozófiából kölcsön vett szóval szubsztanciának mondhatok. Lényeg, mag — talán feltörhetetlen keménységű — versekből tettekből sugárzó magatartásforma, arast ha megértünk, s ha nem rettent a vállalkozás irdatlan nagysága, akkor a mienk lehet Emléklapra címmel Szettd- rey Júliának ója a sorokat Arany: »■Mikép az elszakadt M férjet ő, j Keresem én az eltűnt hív barátot; í Sötét az étet, ah! semmit se látok — / És néma, aess, felel, a temető ... Évekkel később ezt írja: S ki nékem txkmaémbatn / Gyakorta megjelensz, / Korán elhúnyt barátom, ') Van-é jel síri iádon, íj Mutatni hol pihensz.! Oh, mezt Mába költ mér / A hír nekem mesét, / Hogy még tán eljöoendsz: f Tudom én, mit jelent es ;■ Ellentmondó beszéde. Kipontozott sorvégek gyötrő abbahagyások, alig reménykedő bizonytalanság Arany János lelkében: hátha él Petőfi. Nem sokkal később azonban másként szól üzenete Szendrey Júliának, aki meglehetősen gyorsan levetette az özvegyi fátylat: »Víg a mennyegző; cseng a jókedv l Szól a zene, a tánc szilaj; /... Mi elrémíté a menyasz- szonyt, í Nem volt egyéb, mint képzelet, j Mosolyogva nyújtja karját táncra... fAztán féled, feled, féled... A vers fölé merő »-tapintatból" annyit írt Arany János A honvéd özvegye. Tudom, nemrég divat volt ezt a gyors második házasságot megmagyarázni, felmentést adni, de hát az én kalauzomnak, Aranynak fájdalmas-rímes vádirata mást sugall, es annak hiszek. Gyulai Pál már ott ül íróasztalánál, fogalmazódik az, ami a költő halálát rendsze-' rint követni szokta: a jóindulatú, de nem minden elfogultság nélküli kortársi összegezés. Orvosok, polgárok, pályatársak kezdik publikálni "in memóriám Petőfi írásaikat De "ketten-« még nem rakják rá a megnyugtató, leírt visszaemlékezések tapaszét a sebekre. Arany János meg i nép. És ez az eleven, százszor felszakadó seb felvérzik minden kósza hír hallatán! Mert különös dolog a nép lelkü'iete Akit szeret, annak nem fogadja é! a halálhírét, egyszerűen nem akarja tudomásul ven’-’i. A történetem szinte nyújtja elénk példáikat: a hastingsi mezőn elesett- Ha- raidot visszatéríti látták a Hódító Vilmos sereged, alatt nyögő angol parasztok, avagy Szovjet-Oroszország milliói nem akarták tudomásul venni Lenin halálhírét És sokan »•látták" felbukkanni Petőfit is, bujdosó szegénylegényként, orosz bányákba száműzött rabként. Mint népköltészet sarjasztotta mondák keringtek ezek a hírek. Mert a nép dalainak íróját — akit minden bizonnyal kozák lándzsa döfött át egy kukoricatábla szélén, elölről — nem tudták holtnak elhinni. Én ettől a konok, Segesvár utáni lázálomtól számítom azt, hogy Petőfi él, köztünk van és halhatatlan. És megint Arany: De nyugszik immár csendes rög alatt / Nem bántja többé az ».Egy gondolat-. / A költő barát és a nép fájdalma közös gyökerű. Ez a barátság olyan színes volt, mint majdnem Petőfi egész költészete. Családi melegség, bő humor, szellemes csipkelődés, őszinte szeretet, tisztelet, könnyes ragaszkodás. Mindez miért? Mert közös ügyük vélt a nép. És a cserző vargáktól a Pestre özönlő vásáros parasztokig; akik a kalendárium mellé hazavitték a János vitézt vagy egy versesfüzetét, minden ember megérezte ezt Sugározták ezt a versek, a forradalomban is. Mert Petőfi nem leereszkedett a néphez. És nemcsak azért nem, mert egyébként is a népből jött Egy jómódú mészáros fiából ezzel a tehetséggel könnyen lehetett volna dandy is, úri szalonok babér- koszorúsa, Himfy-utód. Ilyenre azóta is láttunk példát Petőfi azonban nyitott lélek volt. Felfogta a hírek rejtett üzenetét, felátta a haladó nyugati eszméket a tett-központúságot hirdető, felvilágosodás ringatta, polgári forradalmak növesztette filozófiákat. Már azt is tudta, hogy mit ér a munkás, pedig itthoni viszonyaink éppen csak megszülték ezt az osztályt: céhek utódjául; bányák mélyére, városok peremére. & jól figyelt saját sorsának rezdüléseire. Ezen állításaim mind irodalomtörténeti tanulmányok alapján sűrűsödnek, aki részletekre kíváncsi, hozzájuthat ezekhez. Csak arra szeretnek most utalni, hogy költőnk önmagát találta meg a népben. Nem általában, falra- gaszízű, jelmondatszerűen, hanem érzéssel és gondolattal, Petőfi óta is hányán meg hányán »csalódtak-« a népben! Hányán meg hányán igyekeztek sikertelenül leszáfiro jnrém ismeseSen a tért?, ™ hogy Petőfi Sándor éi- beszélésékiefc is írt. Kevés szó esik róluk mégis. Egy nagy költő -eltévelyedésed" lennének? De hiszem »eltevedye- j dérnek" tartották egyetlen I teljes drámáját, a Tigris és \ hiénát is, amíg Kazimir Ká- | raly értő beavatkozása és j rendezése reflektorként rá nem világított értékeire, me- ! lyék felragyogtak, mint csiszolás után a gyémántok. A teljes képhez — melyet i versei alápoznak meg — hoz- j zá tartoznak a -novella- i kísértetek" is. (Maga nevezi az egyiket »eredeti novellá- | nak") Négy művéről kei! meg- emfekeznürak. A Szökevények a Pesti Divatlapban jelent meg 1845. május 8-án,, A hóhér kötele című terjedelmes | — már-már regónyinéretű. | — művét 1846 január 16-tól j február 25-ig írta. A nagyapa j (184? február 6—13.) és A j fakó leány s a pej legény (1847. május 8—15.) az Életképéiben jelent meg. Az orosz prózairodalom akkor már Goncsarovvál, Gogollal "rendelkezett". Nálunk Jókai még a kevésbé sikeres műveit írta, romantikus mo- mí+ várhatunk akkor •re- kalando- I i»i költytöi? Természetesen a hozzá, és némely vonásaitól, éretlenségétől vagy salakjától megriadva elefántcsonttorony-magasságokba zárkóztak... Én azt hiszem, hogy igen sok költő, politikus, népvezér féltékeny Petőfire. Pedig Petőfi üzen. A nép között nem narodnyik-indulattól hajtva, hanem okos azonosulással, álruha nélkül kell járni; megkóstolni a falusi kutak vizét, meghallgatva magányos öregek, fáradt férfiak, sokat szülő asszonyok panaszát, örömét, és örök »interpellációként" magukkal vinni azt. A népért élni —■ ez nem feltétlenül azonos a népvezérség- gel. Sőt, még úgy is lehet, hogy a nép haragszik érte. Mondjak egy példát? A félrevezetett választópolgárok egyszerűen elkergették a képviselőjelölt Petőfit. Akkor biztosan csalódott volt, de mégsem a népben csalódott És éppen azért a nép sem csalódott benne. Most már örökké ajkán tartja. Sokan csak a nevét, vagy legalább egy verssorát Olvastam: egy milánói gyári munkás csak a vállát vonogatta a kérdésre, hogy ki volt Dante. Különös dolog az ő népvállalása. Amit példázata "üzen» mégis elkoptathatatlan. Talán azért is, mert kevesen vállalják. Mert a nép vállalására nem karrierjét tette föl, hanem az életét Költészetét. Mindenét S ha visszakérdezzük ezeket a versekből, tiszta a válasz, érthető az üzenet s kell, hogy fülünk legyen rá. Ezért érthető olyan nagyon és ezért átérezhető olyan nagyon Arany meg a nép —* a jogos örökösök — Segesvár utáni fájdalma. Ezt az üzenetet pedig sokszor lehalkították, áthangolták, palástolták, torzították. Olyany- nyira, hogy az én huszonéves nemzedékem némely tagja nemrégiben látványosan és roppantul »mai" módon kétségbe vonta ezt az életművet, ennek az utóéletnek a valór ságál Nem, erre nincs mentség. Az törvény, hogy a verssorok üzenete tiszta, meg- hamisíthatatlan, s minden fölös és befolyásolt ítéletalkotás helyett olvasni kelL Inkább és megintcsak olvasni. "Miért kísérsz lépten-nyo- mon, )Te munkás hazaszeretet? / Éjjel-nappal miért mutatod nekem / Gonddal borított képedet? / örökké itt vagy, itt vagy énvélem. / Ügy is látlak, ha behunyom szemem. j Tröszt Tibor dór csontjait. Szívének utolsó dobbanását lejegyezte az idő, de Petőfi Sándort még nem temettük eL Legnagyobb költőnknek nincsen hamva, még költészete örökké eleven eró. Testiének maradványai tarián örökké titokban maradnak. Petőfi elrejtőzése azonban fölment bennünket az alól, hogy vesztett csata színhelyén keressük. Egyaránt jogosult a kegyelet gyakorlására minden hely hazánkban és a -vi- lágszabadság« földjén... Az Escher Károly felfedezte dageurrotypia hiteles Pető- fi-képén kívül nincsenek emlékeink személyének megjelenéséről Képzeletünk azonban előhívja a maga Petőfi-filmjét, az ő arcmásával. Tulajdonképpen ezt tették azok a művészek is, akik belső modell alapjam szoborba öntötték Petőfi Sándor vonásait Talán az is törvényszerű, hogy kevesebb festmény és rajz készült róla, mint szobor. . Milyen Petőfi hiteles arcképe? Talán kevesen tudják, hogy a költő életében készült rajzok, festmények sorát az első Petőfi-szobar már 1850-ben követte. Alexa Károly készítette, a költőt mellképben ábrázolja. Alexa Károly neve nem volt ismeretlen a szobor megtalálásáig , sem (ez ugyanis csak jóval később történi meg), a Petőfi -kutatók tudták barátságukról, melyet a forradalom ügye szentesített. A megtalált szobor azonban egy meglepetéssel is szolgait: a költőt személyesen ismerő Alexa nem a saját emlékei zát vette alapul. Nem volt hatástalan még a kor művészeti irányzata sem e Petőfi- mellszobar létrejöttére: a klasszicizmus iskolapéldáját látjuk magunk előtt. Alexa sem tudhatta azonban azt, hogy mint Petőfi első szobrásza idealizált. Érett, szép ember szobra ez a mellkép. Ünnepélyes fény ragyog a tekintetében, szinte mitológiai isten. Ezt a vonalat kellett folytatniuk a kései utódoknak is. Petőfi szellemi öröksége sem segíthetett sokáig, hogy változzék a kép. A nép Petőfije sokáig nem jelenhetett meg az utcákon, tereken. Az igazi Petőfi-arcot magában őrizte a nép. Hosszú ideig nem volt tehát olyan egységes Petőfi-arckép, mely egyaránt megfelelhet minden osztálynak. Más Petőfit képzelték él az uralkodó osztályok, s a lélék mélyén őrzött leghitelesebb Petőfi- képben az elnyomottak 'önaromása is megjelenti Petőfi hiteles arcképét csak az országot kormányzó nép teremtette meg. Ennek a modellje Petőfi költészete, Petőfi öntudata, magyarsága és Petőfi egyetlen fényképe. A költő elbeszélései végletekig romantikus, a véletlenek rugói által mozgatott cselekményt Jogos Illyés Gyula kritikaija A hóhér köteléről: »az iró teljesen elrugaszkodik a • valóságtól ... közvetlen élmény- fakasztó érzelmet akar szinte esszendaállapqtban nem is ábrázolni, hanem azon melegében kivetíteni magából. Nem meglepő, hogy... a bosszú ez az érzelemDe Illyés mentségül hozza fel, hogy Petőfi gyorsan és pénzért írta meg e művét. Nincs szándékomban védő- beszédet tartani, nem is lenne értelme, hogy az évforduló ürügyén mmekműveknék •kiáltsuk ki azokat az írásokat, melyeket — valószínűleg — a iköltő is másodlagosnak tartott. Hibáik mellett azonban erényeik is vannak ezeknek, s már maga e tény megér néhány sort. Vegyük az elsőt — a legjobban sikerültét —, a Szökevényeket. Ma már töb b tucatszor — s Petőfi korában is nemegyszer — megírt szituáció: Feleség szökik a férjtől a "csábítóval". A feleség- szökbetö egy ismeretlentől pénzt is kap e célra. Végül kiderül: az elhagyott férjtől, aiki örül, hogy megszabadult a zsarnok hitvestőL Mondom: nem volt új téma ez. Figyeljük azonban e kurta, furcsa kezdést: ••— De Ivóvá?- Így indítja Petőfi Sándor az "eredeti noveOBát", s máris egy párbeszéd kellős knzepé- be csöppenünk Semmi fölösleges hmyzetmeghfl,tarozás, semmi "szájbarágós" ... Kedvéit fogás ez az írodalomhan, De nem Petőfi korában, A huszadik századi prózában már annál inkább. ez a hasonlat: »Másnap az egész kisváros ... mintha csak egy nyelv lett volna- — telitalálat! Egy-egy. embert jellemez annak megszólalásával az asszony szöktetésrdl: **— Ügy keU a bolondnak, miért vett éL oly szép fiatal lyányt — Hanem ez mégis túljár az eszemen; hiszen mód nélkül szerették egymást — Az igaz. — Én csak szegény öreget sajnálom; fogadni mernék, sírba viszi őt felesége utáni búja.A hóíhér kötelében — melyben, a főhős a romantikái "játokga»heiy«-m«ik»< megfélélőe" — a bosszúnak szenteli életét, ilyen találó jellemzése olvasható egy bizonyos leQki- áillapotnak: "És mentem a folyónak, hogy béleugorjam. Nem ugrottam bele, mert az be van fagyva. Jutott ékkor eszembe: tél van-e vagy nyár?- A jelenet komorságán áttör valami derű, mely a költőnek sok vemét is sfi- várványossá teszi, S ez a másik részlet: »... Érti ön a latin nyelvet?... Igen? Hah... e csárda meg nem érdemli e szerencsét.Egy végzetessé váló bár- tyaparti vesztesének sikeres ábrázolását ez a kis részlet is sejteti: "Ternyei kérésié kesztyű- jét, és nem, találta. — Hiszen már a kezeden van. — mondám. Kalapot vett és indult, — Megálljon, uram — szólítá meg egy játszó —, ön a magáé helyett az én kalapomat tette fel.A nagyapa című művének helyszíne, mintha a későbbi Arany János versnek helyszínével lenne azonos. Családi körben játszódik az erkölcs- Ú^üVítSí^Ö iy± tűffFerenczy Béni Petöff-szobra. »vilá gszabadság" -eszméje, amiért életét is áldozta. Ez a Petőfi-kép, ha úgy tetszik, realista, mint a dageurrotypia. 1945 utáni Petőfi-képün- ket leghívebben Ferenczy Béni szobra fejezi ki. Igaz, voltak, akik »szentségtörésnek" vélték a "hőst" megfosztani mindattól, amit halála után ráaggattak. Ferenczy Béni azonban tudtaj Petőfi hősi teste: Petőfi ösz- szes verse. Magatartása, mely ezreket háborított föl és írni- diókat buzdított. Fereczy Béni Petőfijéért lelkesedhetünk, s ugyanakkor azon is sajpál- kozunk. hogy miért kellett a költőnek meghalnia olyan fiatalon. De korántsines ezzel befer jezve a hiteles Petőfi-kép megalkotásának története. Újra és újra keresni kell önmagunkban őt, s kifejezni önmagunkban őt. De most már abban a tudatban, hogy ezzel senkit sem fosztunk •meg az ő hiteles' Petőfijétől, mert a legszemélyesebb vallomás is benne van a nép Petőfiről alkotott aromásában. Horányi Bansa fémet. A nagyapa elmeséli szerelmének történetét. Küzdelmét a gonosz úrfival, aki csened, erőszakkal akarja kedvesévé termi a lányt; kantonévá, földönfutóvá a legényt. A mesélés közben koldus kopogtat be, ételt és éji szállást kér. Az elbeszélés végén — "természetesen" — kiderül: ő az egykori gonosz úrfi. Bűnhődik. Az olvasó azonban már a megjelenésekor gyanakodni kezd.. . É»s még ennek a Petőíí- üó írásnak is vannak érteked. A legnagyobb talán az egykori tanyasi élet "népraj - zilag is hiteles" rajza Ugye, a negyedül Petőfi elbeszélésnek már a címe is emlékeztet valamire? A fakó leány s a pej legény. Igen, arra a Móricz-noveliára, melyben "össaameséhxék" két — testi mivoltában — hibás fiatalt. Szenvedés, megaláztatás árán jutnak dL egymáshoz a szerelmesek ebben a költő által írt műben is. Az elesettek ábrázolása erénye az elbeszélésnek. A teljes Petőfi-képhez a prózai művek ismerete is szükséges. Leskó I,ászló Somogyi Nep/efiJ
