Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-31 / 307. szám
Nehéz év után Mit vár a két „szomszéd vár’? Két — több falut magában foglaló — termelőszövetkezetben tettük föl a kérdést: Mit vár 1973-tól? A mesztegnyői egyesült Ladi János Tsz és a marcali egyesült Vörös Hajnal területileg nincs messze egymástól. Ezért esett választásunk ezekre a gazdaságokra. Mesztegnyőn Birlcás Istvánt, az ellenőrző bizottság elnökét •kérdeztük meg. — Nehéz gazdasági év után ér a kérdés. És nemcsak az időjárás mostohasága miatt mondom ezt. Nem minden úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Sokat vesztettünk például azon, hogy a negativizált telepünkről hetvennégy tehenet ki kellett selejteznünk, s üszőkkel pótolnunk. Ez egymillió forint veszteséget jelentett. Egymástól távol eső üzemegységeink munkájának szervezése is adott gondot, nem is keveset. Mesztegnyőn kívül Bize és Gadány is ide tartozik. Jó- . magam gadányi vagyok. Kellene egy központi szerelőműhely. A gépek indításával ugyanis probléma van, s ez nemcsak késést »eredményez«, hanem kevesebb pénzt is. Több embert vesz igénybe a szerelési munkákban az, hogy itt is, ott is van műhely. Agrármérnökeink fiatalok, kevés tapasztalattal rendelkeznek. De »ütőképesek«. Ügy is mondhatnám: erejükön felül vállaltak ebben az évben. Birkás István Az üzemegységekben van tehát a baj, ami miatt ez évben nem tudtunk előrelépni. Ott nem jó a munkaszervezés. A tsz vezetősége úgy látta: ezen segíteni kell. Mi az orvosság? Bízunk benne, hogy megtaláltuk a megfelelő medicinát: a tervek szerint az üzemegységi rendszer helyett kerületesí- tünk. Így jövőre csak két kerület lesz. Felülvizsgálja a vezetőség a munkabéreket is. Azt akarjuk, hogy a kiosztott pénz mögött teljesítmény is legyen. A bizalom — úgy vélem — megvan ezekhez a tervekhez az emberekben. Ezt talán az is bizonyítja, hogy kilencvenöt fiatal bikát a tagok által összeadott kölcsönből vásárolt a szövetkezet. Így nem kellett pénzügyi szervhez fordulni, s a tagok a visszafizetésnél öt százalék kamatot kapnak. Ha lesz központi műhelyünk, az újabb nagy lépés lesz. Tehát elég sokat várunk 1973-tóL Ehhez biztosíték Horváth László elnök, Molnár Béla fő- agronómus és Gáspár László főállattenyésztő személye. Másfél hónapja megindult nálunk a parkettkészítés is. Érdőmérnökünk hangolja össze ezt a tevékenységet. Bízom abban, hogy a jövő évben — ha az üzemelés folyamatos lesz — egymillió forint többletbevételt eredményez ez a munka. Én úgy gondolom, hogy a szövetkezetünkben dolgozók a nehéz, s különösen sok megpróbáltatást hozó év, veszteségek ellenére sem vesztették el a kedvüket Családom minden tagja kapcsolatban van a tsz- szeL Feleségem részes művelő, a fiaim traktorosok. Jó évet várunk jövőre. A marcali egyesült Vörös Hajnal Termelőszövetkezet irodájában Németh Ferenc főag- ronómus is az 1972-es évvel kezdte: — Részben útkeresés volt az évünk. Űj üzemszervezeti formában dolgozunk. Ügy gondolom: jó úton járunk, de finomításra még szükség lesz. Ha a jövőről beszélünk, négy település sok lakójának jövőjéről van szó. Boronka, Csömend, Horvátkút és Marcali a szóban forgó négy település. Sok pénzt áldoztunk a szakosított telepre, így a gépi beruházás igen kevés volt. Nem tudunk olyan ütemet tartani, hogy a munkákat optimális időben elvégezhetnénk. 1972- ben főleg az aratással késtünk meg. 2100 holdról volt szó, hét kombájnnal tudtunk csak kezdeni. Így a jövő év egyik fő feladata számunkra: gépesíteni, itt előrelépni. Minden pénzeszközünket erre fordítjuk majd. Negyven-ötven holddal több búza terem majd, ez is indokolja ezt. Változtattunk a fajta arány okon is. Szakember-ellátottságunk megfelelő. Sok a fiatalunk. 1973 sok alkalmat ad nekik a bizonyításra. És várjuk az új üzemrendszer eredményeit is, elsősorban a munkafegyelem terén. Marcali urbanizálódik: a munkaerő kevés. Jól kell tehát fizetnünk, hadd térjek vissza újra szaktelepünkre. Sokat várunk ettől az új létesítménytől már az 1973-ban is. Főként a Németh Ferenc tejtermelésben. Mit szeretnénk még? Javult a gépek anyagellátása, ezt el kell ismernünk, de még a mostaninál is jobbat várunk. Leskó László Új beruházások, iparitanulő-képzés, kultúrközpont A Május I. Ruhagyár vezérigazgatója j somogyi fejlesztésekről A Május 1. Ruhagyár ma már a megye második legnagyobb konfekcióipari munkát végző vállalata. Noha megyénk a nagyvállalati központtól távolabb esik, mégis jutott rá pénz és energia, hogy a lábukat fokozatosan megvetve kiépítsék a somogyi telepeket is. "Mi lesz e gyáregységek további sorsa, hogyan alakul fejlődésük menete? — Ezzel a kérdéssel kerestük föl Kovács Józsefet, a vállalat vezérigazgatóját. — A somogyi telepek munkájának megítélésénél figyelembe kell venni a telepek helyi adottságait, lehetőségeit — mondta — mint a termelési eredmények színvonalának egyik meghatározó tényezőjét. Általánosan elmondható, hogy a munkások rendkívül szorgalmasan dolgoznak, jó a munkafegyelmük, igényt tartanak a sokoldalú képzésre. Ezért különösen szeretném kiemelni a szakmai továbbképzések fontosságát; a középvezetők szakmai továbbképzését, szükség szerinti beiskolázását, és a szervezeti élet, ezen belül a társadalmi szervek funkcionálásának hatékonyságát. Azokon a telepeken, amelyeken ' erre az anyagi, személyi és tárgyi feltételek már adottak vagy rövid időn belül biztosíthatók, az ipari tanuló-képzést mint a szakmunkás-utánpótlás forrását szeretnénk folyamatosabbá tenni. — Hogyan váltotta be a reményeket a, siófoki időszakos telep? — 1965 óta üzemelünk időszakos jelleggel Siófokon. Az ■ ■ ■■ ■■ M rr Újévi koszonto R égi, de jelentőségében nem csökkenő hagyomány, hogy mielőtt átlépjük az új év küszöbét, az óesztendő végén rövid számadást készítünk. Ügy érzem, élelmiszes- és fagazdaságunk 1972. évi munkája és eredménye feljogosít bennünket arra, hogy őszinte bizalommal tekintsünk a jövő esztendő elé. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a most lezáruló esztendőben még szorosabbra fűződött az együttműködés tárcánk különböző szakterületei, ezen belül gadzaságok, üzemek, vállalatok, intézmények között. Jórészt a kapcsolatok egészséges megerősödésének köszönhető, hogy sikerült úrrá lenni olyan nehézségeken, mint amilyeneket a szeszélyes időjárás okozott a mezőgazdaságban. Sőt, a gyakran kedvezőtlen körülmények ellenére számos termény kimagasló hozammal hálálta meg a szorgalmas, hozzáértő munkát, azt a gondoskodást, melyben az állami gazdaságok, te hmel őszövetkezetek, a kereskedelmi és ipari szervezetek dolgozóinak, tagjainak együttes szorgalma, szakértelme jutott kifejezésre. Az országgyűlés a közelmúltban értékelte az élelmiszer-gazdaság és a fagazdaság helyzetét, és elismeréssel nyugtázta az eddig elért eredményeit. Az előttünk álló feladatokat, amelyek mielőbbi megoldásra várnak, egyértelműen határozta meg pártunk Központi Bizottságának novemberi ülése. Ilyen feladat — többek között — a kormányunk által elhatározott szarvasmar- haprogram teljesítése, a kézi munkát igénylő növények vetésterületének és termésátlagának növelése, a termelés gazdasági mutatóinak következetes javítása is, ennek nyomán lakosságunk kiegyensúlyozott, nyugodt élelmiszer- ellátása é6 az élelmiszerexport lehetőségeinek még jobb kihasználása. A felsorolt feladatok megszabják a jövő év fő teendőit. Ezenkívül még számos munka vár ránk, de valamennyi tárcánk egészét érinti. Annál is inkább, mivel tevékenységünk mindinkább összehangoltan, szervezetten, egyre sebb folyamatban jut kifejezésre. Az új esztendő küszöbén megköszönöm az élelmiszergazdaság és a fagazdaság valamennyi dolgozójának az 1972. évben végzett szorgalmas és hozzáértő munkát. Kérem, vegyék ki részüket sizíwel-lélek- kel csakúgy, mint eddig, közös erőfeszítéseinkibői. Fejlesszék tovább a helyes kezdeményezéseket, váltsák valóra a kibontakozó jó elképzeléseket Ne feledjék, hogy együttműködésünk kihat egész lakosságunk, mindannyiunk helyzetére, az életszínvonal alakulására, és elválaszthatatlan a szocializmus építésének törekvéseitől. Ezekkel a gondolatokkal köszöntőm a termelőszövetkezetek tagjait, az állami gazdaságok, az élelmiszeripar, az erdőgazdaság, az elsődleges faipar, az irányító szervek, a földügy és térképészet dolgozóit. Kívánok valamennyiük- nek sok sikert jő egészséget, boldog új esztendőt. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elmúlt hét év alatt mintegy 60—70 főre tehető az a törzsgárda, amely évről évre alapját adja a szalagszert! termelőegységek felállításának. Munkájuk kiegyensúlyozott profiljuk rendkívül széles skálán mozog. Ez egyúttal tükrözi azt is, hogy az elmúlt évek alatt a szakszerű gazdasági vezetés következtében milyen nagymértékben fejlődtek szakmailag a dolgozók. Jellemzőnek tartom, hogy ma már bizonyos, konkrét szakmunkát igénylő munkakört a telepi munkásokból kiemelt dolgozóra bíztunk. — Hány embert foglalkoztat a Május 1. Ruhagyár Somogybán? — Jelenleg 355 főt Ez a létszám közvetlen munkásállomány. — Milyen munkát végeznek itt az emberek? — A karádi gyáregységben főként férfi és női, valamint serdülő, laminált szövetű, átmeneti és télikabátok készülnek 1973. I. negyedévében új ‘ profilként a nadrággyártást szeretnénk bevezetni. Az öreglakd gyáregység férfi-, női és leánykazekéket, laminált szövetű, férfi átmeneti és téliesített felsőkabátokat készít, valamint férfi és női ballon kabátot is, mint új profilt Siófokon férfi-, női és serdülőzeke, női laminált, férfi téliesített felsőkabát és női ballon gyártása folyik. — Terveznek-e fejlesztéseket a megyében? — Mindenekelőtt meg kell említenem a karácki telep mintegy 17,5 millió forint értékű bővítését 1972. november 1-én helyeztük üzemibe az új, modern és fejlett technológiával, speciál gépekkel fölszerelt üzemünket A bővítés következtében Karádon mintegy 150 fős további létszámnövelést lehet a jövőben végrehajtani. Előzetes terveink szerint 1973. szeptember 1-től a karádi telephelyen helyi iparitanulóképzést indítunk be, ami elsősorban a káder- és a szakmunkás-utánpótlást biztosítja majd. Tárgyalásokat folytatunk Marcali hivatalos szerveivel is egy 400 fős korszerű üzem felépítésére. E terv megvalósulásé kb. 1974-ben várható. Fejlesztési tervünkben szerepel — a kultúr- és szociálpolitikai igényeket alapul véve _, h ogy Karádon az egész község lakosságára kiterjedően, a terület gazdasági és társadalmi szerveinek bevonásával egy kultúrközpontot hozunk létre. Cs. T. Az Élet és vidéke — Mit vársz az új évtől? — érdeklődött egy ismerősöm, miután minden valamirevaló kérdésből kifogytunk, és még vagy száz kilométert kellett együtt utaznunk. A fölöttébb eredeti kérdésre ezt válaszoltam: — Hogy folytatódjék az élet. — Igen, ez sem utolsó szempont — Válaszolta szórakozottan, és mivel ismét nem jutott eszébe más, még hozzátette: — És miért jó ez nekünk? — Tényleg: miért is? Várjunk csak! Először is azért, mert... Szóval, ha már van, miért ne legyen továbbra is? Jó elismerem, ez cinikus volt meg butaság is. Komolykodva inkább azt mondanám: igaz, az élet önmagában kevés indok arra, hogy töretlenül folytatódjék, de kapcsolt részeivel mór sokkal izgalmasabb az egész ügy. Hiszen ha csupán az életösztön munkálna bennünk, szót se vesztegetnénk e baga- tell témára. De mi minden található az »Élet és vidékén«, ami sokkal több az önfenntartásnál, és ami érdemessé teszi a folytatást! Itt van például az egyik legfontosabb, az életcél; melyet Somogyi Néplap az ember alakít ki saját egyénisége és a lehetőségek ismeretében. (Persze, nem ritka eset, hogy valaki vagy az egyiket vagy a másikat - esetleg mindkettőt - figyelmen kívül hagyja. Akad, aki elvesztette és abban bízik, jövőre megtalálja. Szurkoljunk neki! Mások nem'ismerik e fogalmat, sose hallottak a létezéséről, vagy összekeverik bizonyos megszerezhető eszközökkel, (gépkocsi, villa, szőlő stb.). És ha már itt tartunk, hadd figyelmeztessek rá: a következő évben is lesz életmód. Magatartás, melynek kíséretében eltöltjük napjainkat az életcél megvalósításához illően. Vagy éppen merőben másképp. Ebben az esetben marad a cél — hangoztatott szólamként. És ami ezzel szorosan összefügg: nyilván magunkkal visszük életérzésünket, életszemléletünket is az új évre. Amit környezetünk aiakít ki, tehát — vallják sokan — úgy kapjuk, mintegy ajándékként, és semmiképpen sem vagyunk felelősek azért, hogyan alakul, Nem ártana, ha a következő év rádöbbentené e vélemények hangoztatott felfogásuk fonákságára. Mármint arra, hogy magunk is vagyunk valakik önmagunkkal szemben. Azután hetvenháromban is tovább folytatódnak az életbevágó ügyek, mint amilyenek többek között: mennyi lesz a nyereségrészesedés, hogyan alakul a Trabant-kiutalások sorszáma stb. És változatlanul lesznek életvidám emberek, akik e nagy dolgokkal mit sem törődve magukkal tudják ragadni környezetüket, megjelenésükkel, egyetlen mondatukkal nagyszerű hangulatot teremtenek, és akiket ezért tulajdonképpen premizálni .kellene, mert legalább némiképp ellensúlyozzák egyes főnökök és kollégák hivatalos vagy hazulról hozott morcosságát. Az is kétségtelen, hogy változatlanul gyakori beszédtémát adnak majd az életmüv%- szek, akik bámulatra méltó produkciókra képesek. Szemben az élhetetlenekkel, akiknek az ugyanakkora kimutatható havi jövedelemből csak a szerény alapellátásra futja. És ha már ideáig jutottunk, nem kerülhetjük meg azt sem, hogy továbbra is életszükséglet lesz a munka. Mondhatná valaki: már akinek. Egyeseknek minden más, csak az nem. Pontosabban: csupán; az ellenértéké. Élethivatásuk mellékessé zsugorodik a sok mellékes mellett. Eltelt egy év, tovább halmozódott az élettapasztalat. Bizonyos életkor után ezzel dicsekszünk — elmúlt fiatalságunk helyett. Sokaknak éppen a következő esztendő lesz alkalmas arra, hogy tető alá hozzák életművüket. Mások éppen most látnak majd az alapozáshoz. Legtöbben pedig csupán elhatározzák — akárcsak tavaly ilyenkor —, hogy nem halogatják tovább a kezdést. Na és az életveszély? Természetesen enélkül sem képzelhető el az új esztendő. Mert mit ér veszélyek nélkül az egész nagy kaland? Egyesek éppen ezért naponta tudatosan és módszeresen keresik. Száguldásban — talán az bátorítja fel őket, hogy zsebükben az életbiztosítás? — konyakban, nikotinban, szélsőséges táplálkozásban, önhajszolásban. És hogy el ne felejtsem: lesz életszínvonal is. Viccen kívül, bemondta a rádió. Szóval, így már nem olyan szimpla az egész dolog, ugye? Ha valaki ebeket végiggondolja, talán megjön — ha volt, fokozódik — az életkedve. Artii valljuk meg — igen tünékeny és törékeny holmi. Jobban kellene vigyáznunk rá. A sajátunkra meg társainkéra is. Gondosabban óvni minden belső és külső sérülés ellen. És bármilyen körülmények között megtartani, nem elkótyavetyélni. Hiszen alig kerül valamibe. Még az adóját sem emelték Tol. Paál László Értesítjük a marcali és a régi csurgói járás pb-gáz fogyasztóit, hogy 1973. január 2-tól kezdődően a pb-gázzal kapcsolatos hibabejelentéseket az alábbi helyen szíveskedjenek megtenni: CSURGÓI GÁZCSERETELEPEN: * munkanapokon délelőtt: 7-től 10 óráig, délután: 13-tól 16 óráig. Telefon nincs. MARCALI GÁZCSERETELEPEN: hétfőtől péntekig délelőtt: 7-től 11 óráig, délután: 14.30-tól 18 óráig, szombaton délelőtt: 7-től 11 óráig, délután: 12-től 15 óráig. Telefon: 228. Nyitva tartási időn túl. munkaidő alatt (7—15.45 óráig) Nagykanizsa, Oswald J. u. 28., 13-140 407 melleken, munkaidőn túl 13-140/400 melleken lehet hibabejelentést tenni. KÖZEP-DUNANTÜLI GÁZSZOLGÁLTATÓ ÉS SZERELŐ VÁLLALAT, Nagykanizsa, Zrínyi M. u. 32. (10303) l
