Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-29 / 305. szám
Helikopterrel a moszkvai úthálózat fölött 'Érti a csíziót? A KA—26 helikopter köny- nyű, mozgékony jószág. Jó hírnevet szerzett magának a nemzetközi vásárokon — Japánban, Svédországban, az N§ZK- ban —, s nagyszerűen bevált, mint »okoldalú szállítóeszköz. Használják az erdő- és a mezőgazdaságban, valamint kisebb terhek é» utasok szállítására. Most éj »-munkakörében« mutatjuk be a KA—26-ot. nItt a Sas beszél/“ A légcsavarlapátok valóságos ezüstkupolát vonnak a műút fölött szálló sárga-kék helikopter fölé. A műutat csaknem »betakarja« a gépjárművek áradata. Két rendőrségi Volga is száguld alattunk, állandó rádiókapcsolatot tartva a helikopterrel. — Itt a Sas beszél! Itt a Sas beszél! A 43. kilométernél dugó keletkezett Menjenek a torlódás színhelyére! Kapcsolom az autófelügyelet őrhelyeit... Egy pótkocsis dömper teljesen eltorlaszolta az utat. Az autófelügyelet gyorsan a helyszínre érkezett, és »kibogozta« a csomót A helikopter eközben az út fölött lebegve hangszórón keresztül adott utasításokat a gépjárművezetőknek és a gyalogosoknak. Az állami autófelügyelet helikopterén repülünk a Moszkva környéki műutak fölött. Pjotr Butkov, a helikopterszolgálat vezetője, rádiókészülékének mikrofonját rövid időre kikapcsolva magyarázni kezd. „Autólavina“ — Moszkva környékén a gépjárműforgalom évente 15— 20 százalékkal emelkedik. A következő öt esztendőben megkétszereződik. Az új személyautók lavinája gyorsan megváltoztatja majd a forgalom egész képét, a közlekedés dinamikáját. A Moszkva környék 10 ezer kilométernyi úthálózatának terhelése hirtelen, szinte egy csapásra óriási mértékben megnövekszik. Mi erre felkészülünk. Az utak fölött a helikopter már most pótolhatatlan. Megnöveli az ellenőrzés övezetét, a földi felügyelet mozgékonyságát, a koordinációját. Első segítséget nyújtunk a rászorulóknak, állandó fel- világosító munkát végzünk a gépjárművezetők és a gyalogosok körében. Nem érhetnek minket váratlanul az utakon bekövetkező változások. Ezekre a változásokra való felkészülés jegyében a szovjet főváros környékén erőteljes építkezés folyik. A legnagyobb forgalmú útvonalakat bővítik, a földutakat aszfaltozzák. Az útkereszteződéseknél többszintes megoldásokat alkalmaznak. Az új útvonalak elkerülik a nagy lakott helységeket. Az autók új »medret« vágnak maguknak a réteken át és az erdőkben, hogy a sebesség csökkentése nélkül végigszáguldhassák az óriási térségeket. A moszkvai utcák hálózatát is azzal a számítással alakítják ki, hogy az autók a városban és a környékén gyorsan, a legrövidebb úton haladhassanak, anélkül, hogy bármiképpen zavarnák a városi életet. A „motorizációs robbanás“ A »motorizációs robbanás« lélektani szempontja jelentős. Az utakon nem tűrhető a fegyelmezetlenség. A gépjármű- vezető önellenőrzése és az autófelügyelet részéről történő ellenőrzés erősödni fog. A gyalogosoknak, az útmenti falvak lakosainak meg kell változtatniuk eddigi felfogásaikat a főutcáról. Elmúltak azok az idők, amikor a falu apraja-nagyja az aszfaltozott országúton hemzsegett a lakodalmak és a különféle falusi szórakozások alkalmával. Most ezeket az utakat óránként 100 kilométeres sebességgel száguldó gépjárművek töltik meg. Ezekhez a megváltozott viszonyokhoz igazodva a falvak járdákat, felüljárókat, forgalomszabályozó berendezéseket építenek. Az óriási szürke folyam A forgalom irányítói, a gép- járművezetők, az építők feszült figyelemmel tanulmányozzák a soron következő változásokat. S itt a tapasztalatokon alapuló számítgatás, a becslés egymagában kevés. Bonyolult társadalmi-gazdasági elemzésre, prognózisra van szükség. Erre kell felépülnie az autóközlekedés egész problematikájának. A városok és városrendszerek tervezésének új elvei látnak napvilágot. Mindezzel már foglalkoznak az építészek, sorra jelennek meg a műszaki tervek. Az autó megváltoztatja a város képét, s ez a szemlátomást változó kép bontakozik ki előttünk a helikopterről. Odalent, a mélyben, óriási szürke folyamként hömpölyög az országút forgalma. S újra működésbe lép a rádióadó: — Itt a Sas, a Sas beszél! Induljanak az 50. kilométerkőnél levő útszakasz felé ... Utazások a naptárban ,Egész nap gépelek” Villáminterjú Bernáth Auréllal Bernáth Aurél Kossuth-dí- jas festőművész a festést és az írást egymás kiegészítőjeként műveli a közlésben, a hangulatok rögzítésében. A könyvesboltban találkoztam vele, maga a helyszín is találó tehát. A karácsonyi ünnepek előtt még láttam a néhány napja megjelent Ber- náth-albumból. Először tehát a festő nyilatkozott ez új képes albumról. — A harmincas évek elején jelent meg az első életmű-ösz- szefoglalás, azóta több követte. A legújabb, melyet Pataki Dénesinek, a Szépművészeti Múzeum osztályvezetőjének előszavával adtak ki, húszonKötéséi A traktorosok dicsérete, ezt is írhattuk volna cikkünk e részének címéül. S aki a dicséretet mondta: Nagy Lajos, a kötéséi Jóreménység Termelő- szövetkezet főagronómusa. Mire ezek a sorok az olvasó elé kerülnek, az említett tsz-ben már befejezték a mélyszántást. Pedig nagyon le voltak maradva evvel a munkával. Nyolcszáz holdjukból e hónap 18-án még kétszáz holdnyi szántás volt hátra. A szövetkezet vezetősége összehívta a traktorosokat. Vázolták előttük a helyzetet. Célprémiumot is tűztek ki — négyezer forintot —, melyből munkájuk alapján részesülnek. A szokásos normán felül holdanként még tíz forintot fizettek. Hét traktor kezdett neki a maradék kétszáz holdnak. Földest Lajos, Felde Sándor, Pacskó György és társaik befejezték a vállalt feladatot. Nehéz évük volt az idén, elég csak a mostoha időjárásra utalni, mely a nyáron szinte uralkodó volt. A »szabad« vasárnapokon is a háztájiban d :• :óztak sokszor ezek az M T-l: A há'táji nyolcvan százaléka ugyani® közös művelésű terület. "Men a traktoro sok *•>» kors.' rflsített köz; iV -sű mű. e. ben talál nr kát egy részük. A szerelőknek segítenek a gépek nagyjavításában. Másik részük a szárításokkal, fuvarozással lesz elfoglalva. Közös úton. Január elsejétől együtt dolgoznak majd Kötcse, Nagycsepely és Teleki tsz- tagjai. A leltározás most folyik, az ellenőrző bizottság már közös. Jövőre két üzemegység lesz: a kötcsei és a nagycsepelyi-teleki. Meghányták-vetették már közös dolgaikat, ötéves tervet készítettek. Az állattenyésztésé lesz a jövő ebben a nagy termelőszövetkezetben. Közgazdasági adottságaik miatt a »kiemelt« tsz-ek közé tartoznak. Ez azt is jelenti, hogy — a tervek szerint — állami támogatást kapnak a szarvasmarhatartás ágazatának fejlesztéséhez. Két — egyenként száz férőhelyes — tehénistállóhoz, egy elletőistállóhoz és egy borjúnevelő épület létesítéséhez. 1975-ig szeretnék a telepet létrehozni. Addigra meg kell venniük az állattenyésztéshez szükséges takarmányok betakarítógépeit is. A növénytermesztés ugyanis elsősorban az állattartás céljait szolgálja majd. A feladat tehát: egy helyre, Nagycsepelyre koncentrálni a tehenészetet. Ott ugyanis van mór egy száz fé- -'íhelves istálló, s bekötő út is ' -iült hozzá. A vízmű megépíse szükséges lesz. Most hatvanöt holdon terem a hagyományos művelésű szőlő Kötésén. A munkaerő fogytán. Gépesíteni kell itt is, és újabb ötven holdat telepíteni. U U öt színes reprodukcióban mutatja be az életmű korszakait. Ez a kötet 1926-tól máig igyekszik áttekintést adni művészetemről — képekben. A sorozat, amelyben megjelent, dicséretet érdemel — előttem Szőnyiről készült hasonló album —, különös gonddal állítják össze. Hazai viszonylatokban a képek minőségével is elégedettéit, lehetünk. Bernáth Aurél a könyvesboltban egy Petőfi-tanulmány- kötetet keresett, melyben az ő vallomása is szerepel. A könyv Kaposváron még nem jelent meg, de Giordano Bruno írásai igen, ezt vásárolta meg. — Dolgozik-e könyvön? — Naplókötetet készítek elő. Most itt,. Kaposváron is egész nap gépelek. De nagyobb munka a naplók megkeresése. Egy novelláskötet is esedékes. — Legújabb festői munkái? — Az Erkel Színházba két freskót csinálok, az egyikkel most készültem el. Ennek a fáradalmait kipihenni jöttem Kaposvárra. H. B. Halk kopogtatás az ajtón, aztán buksi fej és egy kérdés tolakszik be: — Tessék mondani, van már kártyanaptár? Igen, december utolsó napjaiban, január első heteiben ez a divat, a naptár. Egyszerű kártyára nyomva vagy díszes bőrkötésben. Egy cég csináltatja ezt is, azt is, kinek mi dukál. A »repi« látványos formája, nem is olcsó, de hát egész évben ott áll az asztalon és figyelmeztet a napok múlása mellett arra is, hogy tőlünk vegyen, hozzánk jöjjön, nekünk hozza ... Szóval reklám. De nemcsak az. A szántóvető mindig megvásárolta a kalendáriumot. Évszázadokon át a magyar falu I parasztjának igen sokszor egyetlen olvasmánya volt. Évezredes örökség, naptárban mérték és jelezték az idő múlását a hinduk, az egyiptomiak, a kaldeusok, a babiloniak, a zsidók, az arabok, a görögök meg a rómaiak is. Sőt a római naptár egészen zavaros lett, és ugyancsak kijutott a munkából XIII. Gergely pápának, aki rendet akart teremteni az év felosztását is érintő vallási időszámítási zűrzavarban. Hosszú út ez, könyvet lehetne írni róla, hogyan lett az egykori kőbe vésett föl jegyzésekből kártyanaptár. »Érti a csíziót« — halljuk a mondást igen gyakran, és sokan tűnődnek azon, vajon mit jelenthet. Naptárt jelent. Ugyanis, amíg a kalendárium nem jött divatba, a legfontosabb napokat latin verssorokká alakították, és a kezdőszavakat ' Cisio Janus-mák nevezték el. Ilyen »csíziót« Magyar- országon már a XVI. század végén használtak, sőt Debrecenben nyomtattak is. De nem váratott sokáig magára a kalendárium sem, a legrégibb magyar kiadás 1621-ből való. Tulajdonképpen ettől az évszámtól számíthatjuk a napjainkig tartó kalendárium-irodalmat, amely ténylegesen irodalommá fejlődött, bővült ismeretterjesztési szándékkal. Köztudott, hogy a francia forradalmárok új naptári felosztást vezettek be, amely tiszavirág életű volt, de a virágzó és a forradalmat előkészítő tudományok kalendáriumi lecsapódása mégis hagyomány lett. Innen ered a magyar mezei naptárak igen értékes ismeretterjesztő sorozata is. Nemrégiben a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár naptárkincsei között tallózva valóságos tudományos antológiákat, akadémikus! közleményeket fedezhettünk fel a múlt század második feléből. A legrégebbi itt a Trattner és Károlyi által kiadott kalendárium a következő hangNagf-BbkiogteSícynj-hava, XXXI nap. t Ki.:.i: :■ ;!£85 es i va?;>;<'; ka lei® Ariosi, 's 4 aiíKító) «v> ><,. * M .-V ú'fo igaáei ! rt !S1 Julián j * ! ^ jS2 Anaat. : /«'.%. . i23 -19vért.’«*?; km* é* ! ■24 Eugen !*f£i bmnr í __ A M X/fej »I__m_| E *ö>. 4s Prat. KV. Síülí® J&as 13 itta lett. Lak. 11. - Müí4 II, 13-2». 2 »Wrap. BÄ Genovéva Dániel Ji Titus P. |laabe!Sa 1 5 Tel »síi or j Simon $ Víikm ;:«S VREúll lEuiáaj Ö2j 17 1 52 18 52) 19 52! 80 52[_ 21 öiir. Ér. I s Ül Bálinti síi Lnníttn Metszetes naptárlap a múlt •••» m á. i ux>„ ií (.VA »o század második feléből. A bal éS YÁ: : II ;«; < gy x ára a álístfe wggvl .13« J 3-J peresí l.a zatos címmel: »Közhasznú és Mulattató Nemzeti vagy Hazai Kalendárium mind a két magyar Hazában lakó Katho- likusok, Protestánsok és Úhi- tűek számára. 1830.« A napfelosítás mellett mindenütt bőséges hely jut a jegyzeteknek, amelyekben bővelkednek is a naptárak. Az egyik kaposi polgár szorgalmasan följegyezte például, mikor lépett szolgálatba új cselédje, melyik »regvelen« utazott lányával Budára. A mai böngészőknek pedig érdekes olvasmány, hiszen a kalendáriumban foglalatik »magyarázatja az égi jegyeknek:« a »csillagvisgálók észrevételei« és a korabeli meteorológiai előrejelzés is, mi szerint »Tiszta időt lehet várni, ha az vadgalambok az erdőben keményen turbékolnak«. Lehet, hogy ma mosolyogni- való, de az is lehet, hogy a múlt századi földműves legalább olyan komolyan vette az ilyen prognózist, mint mi a rádió reggeli jelentését. Ez a kalendáriumsor szépen végigkíséri a 19. század küzdelmes éveit anélkül, hogy különösebben szólna róluk. Sőt tiszteletteljes királyhűségre parancsolja olvasóit. Az ismeretterjesztést pedig sokszor megkurtítja a protokoll, a címek, rangok, méltóságok, házak és rendek felsorolása. Azután itt vannak az okos mondások, ezek közül válasz- szumk egy aktuális érvényű »csípős, de nem karezoló bölt- sességet«: »A házasság gyakran vagyon hideglelés; öszve- kelés előtt iázás, benne forró- ság, utána fejfájás.« Érdekes ezeknek a naptáraknak az útja. Megjelennek a metszeteit, egy helyütt már olvasható a riport is, meg versek, dalok, a szerzők között olyan nagyság, mint Berzsenyi, Vörösmarty, Dayka. És felütve az 1883-as évfolyamot, megjelenik az, ami azóta is igen terjedelmes része a kalendáriumoknak, és szinte minden rendű és rangú hirdetménynek, folyóiratnak: a nyomtatott reklám. De mi volt a »menő« reklám 1883- ban? »Férfi gyengeség, idegbajok, fiatalkori titkos vétkek és kicsapongások ellen ajánlatos a Wurm féle Pemin por.« Nincsenek új témák persze. Rövid utazásunkban kössünk ki az 1973-as Kincses Kalendáriumnál, ahol nem gyógyszert, hanem könyvet ajánlanak bizonyos bajok ellen, A szerelem művészete című cikkben. Milyen a mai kalendárium? Antológia: riportból, novellából, versből, népszerűsítő cikkből. És néha ez is megmosolyogtató. Például. A legnépszerűbb népszerűsítő című cikkben Komjáthy Györgyről olvashatjuk: Végig engedi játszani a felvételeket, nem beszél közbe. Tudja, hogy külföldi nagylemezek csak ritkán kaphatók és elég borsos az áruk«. Ez tehát a jó modor titka? »Miért nem gyökeresedett meg magyar földön a bikaviadal? — kérdezi a kalendárium egy másik cikke. Az ok szerinte: »A nagy növésű szürke magyar bikát nem oly könnyű kibillenteni méltóságából...« No ... no... Elég az irodalomra hivatkozni: »bika rugaszkodván, kötél szakadt va- la . . .« És a kakasviadal miért nem gyökeresedett meg? Erre majd talán jövőre kapunk választ. No meg azt, hogy hazánkban a bikát és a kakast eleve más célra használták évszázadok óta és nem játékra, hanem talán azt, hogy a tojóhitorid nagy növésű magyar férjurát nehezebb kibillenteni méltóságából, mint a batáviai vörös kakast. De addig türelem, és soksok naptárbongészés! Tröszt Tibor Nemcsak a papa zsebéből Szükség van a munkájukra 18 500 óra társadalmi munkát végzett az idén a Kaposvári Mezőgazdasági Technikum és Szakközépiskola 250 tanulója. A munka legnagyobb részét — három helyen — a nagybajomi Lenin Tsz-ben, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola költségvetési üzemében és nemrég elkészült iskolájuk környékének tereprendezési munkálatain végezték. Így hangzana a mezőgazda- sági szakközépiskola diákjainak idén végzett társadalmi ■munkájáról szóló kis hír. A teli tanítási szünet idejére elcsendesedett nevelői szobában Horváth József tanárral és Kovács Ernő második osztályos tanulóval, az intézet KISZ-titkárával arról beszélgettünk, amiről nem szól ez a rövid jelentés. — Szinte már megszokottá vált, hogy a város diákjai évről évre valamelyik közeli tsz-ben vagy állami gazdaságban dolgoznak. Részben természetes, mégis örülünk, hogy a mi tanulóink teljesítménye a többi középiskolásénak a két-háromszorosa. A nagybajomi Lenin Tsz is örömmel fogadta segítségünket a kukoricabetakarításban. A múlt év őszén az iskolai KISZ-alapszervezet közvélemény-kutatást végzett a tanulók között arról, hogy a társadalmi munka milyen formáját tartják legeredményesebbnek, milyen munkát végeznének szívesen. A véleményekből kitűnt, hogy legszívesebben az iskola környékének szebbé tételében és a gyakorlati képzéssel összefüggő mezőgazdasági munkában vállalnának részt. — Elsősorban az ösztönzött bennünket, hogy szükség volt a munkánkra, gondokat szüntettünk meg vele. — Sokat kaptak diákjaink az államtól ezzel az új, modern iskolával Az itt végzett társadalmi munkával maguk is hozzájárultak környezetük szebbé tételéhez — mondta Horváth József. — A számokkal kifejezhető hasznon túl miben látja a tanár a munka jelentőségét? — A városi, de vidéki gyerekeink is alig végeztek eddig fizikai munkát. Jó, ha még most, diákfejjel ebbe is belekóstolnak. Érezzék saját karjukban a szerszám súlyát, tanulják meg becsülni a munkát és a munkást, és lássák, miért fontos a munkájuk. A 18 500 óra társadalmi munka mellett több mint 10 000 óra kifizetett munkát végeztek tanulóink. Úgy érzem, ez sem volt haszontalan, hiszen a kapott bérből 4000 forintot Vietnam megsegítésére ajánlottunk fel, a többiből pedig az évenkénti tanulmányi kirándulás költségeit fedezik. Intézetünk oktatási folyamatának fontos kiegészítői ezek a szakmai utak, melyeken a legkorszerűbb eszközökkel és módszerekkel dolgozó mezőgazdasági nagyüzemeket látogatják meg a leendő szakemberek. Már hagyomány, hogy minden felsőbb évfolyamunk részt vesz egy külföldi utazáson is. A mező- gazdasági főiskola adja gz autóbuszt. Az ily módon lényegesen csökkenő költségek nagy részét pedig saját keresetükből tudják fedezni. Kovács Ernő: — A fiatalokat sokan vádolják, hogy nem szeretnek dolgozni, és hogy nem tudnak lelkesedni komoly dolgokért. Szerintem ez nem igaz! Akinek hólyagoso- dik a tenyere a lapát nyelétől, talán nincs eltelve a munkával kapcsolatos fennkölt gondolatokkal Otthon szüleiknek mégis büszkén újságoltuk — ma keményen dolgoztunk! Bíró Ferenc Somogyi Néplap
