Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

Tröszt Tibor Levelek az erdőből Kedves Fiaim! Ahogy közelegnek az ün­nepek, egyre többet gondo­lok rátok, biztosam ti is ké­szültök, mint minden család a világon. Mindenszentekkor kint voltam Anyád sírjánál, s azt hiszem, karácsonykor új­ra kimegyek, teszek rá egy kis fenyőgallyat, meg azt a szép, finom gyertyát, amit kiildtél Kanadából. Pénzt ne küldjél, és ne is utaltass át a bankon — Bódosy úr, a pos­tamester azt mondta, nagyon körülményes —, a sírkövet már megrendeltem. Erre elég az erdészfizetés. Még mielőtt elfelejteném: a fényképet nagyon köszönöm a kis Jánoskáról, akit ti John­nak neveztek. Szerettem vol­na magam kiválasztani szá­mára a fenyőfát, a horhoson túli ezüstösből, az idén na­gyon széliem fejlőditek... Kedves Fiam! Nagyon várom már a na>- pot, amikor végre megláto­gattok Az erdészet az utat megcsináltatta, itt megy el a ház előtt, bekötőnek pedig magam hordátok majd sala­kot rá Szétteregetem egyen­letesre, úgyhogy a kocsival nyugodtan be tudsz állni Az ünnepekre nem utazom sehova. Hívott ugyan Márton öcsém, de messze van ide Sopron, és én nagyon meg­szoktam már, hogy kará­csonykor meg az újév hajna­lán itt köszöntőm az erdőt Emlékszel? Kiléptem, az er­dészház tornácára Jénos-oap- koc, és ott húztam meg a pálinkáiul veget Az idén nem kemény a tél úgy látssák nem ké& gidát befogadni, vala­hogy nincs is kedvem vad jószággal vesződni most már. Tudod, a lábam megérzi na­gyon a kerülőket. boldog perce lenne, ha fél­retennétek a haragot és ta­lálkoznátok. Tudod jól te is: fiatal, bolond fejjél ment el akkor Sopronból Most mér­nök a Can. Wood Company társaságnál és ahogy írja. szívesen gyűjtene némi ta­pasztalatot nálatok, az inté­zetben. Ügy gondolom, hogy ez nem titkos, és tiltott do­log, és megteheti. Talán úgv érzi, még tanulhatna tőled Emlékezz csak, mikor gim­náziumba járt és nálad lakott hogyan igyekezett éllesn' minden szavadat. Elment, megírtad a magadét néki, de most már ezen nem lehet se­gíteni A jövő karácsonykor én már nyugdíjba megyék, hát ennyi örömem legalább legyen. Eddig egyetlen levél ben sem kértem tizenhat éven ál Most már kérem. Kellemes ünnepeket ta'vá nők: János Kelt: Alsó-Gyertyános, Er­dészház, 1972. december 7. Év végi feljegyzéseik. 1972. december 7. 29. old. A huszonkilenoedik oldalt kezdem ebben a kockás ir­kában, jövőre írom az utolsó oldalt, amikor nyugdíjba me­gyek: a harmincadikat Az el­ső oldalt harmincévesen ír­tam, amikor apám helyébe én lettem az erdész, itt, Alsó- Gyertyánosban. Furcsa, hogjj ezt most gondolom végig, hi­szen jobb lett volna a szám- vetésit nem ötvenkilenc, ha­nem hatvanévesen megcsinál­ná. Mégis. Ideges vagyok, igen, ideges vagyok a ma megírt két levél miatt Es ez érvényes akár év végi fel­jegyzésnek is, mivel ez a do­log egész éven át izgatott. Mégis mostanra, az ünnepek- se halasztottam. Édes Fiam! Márton öcsém­ről is alkarok pár szót írni. Kinevezték az egyik kutató­központ vezetőjenék. Nemré­giben itt járt, három munka­társa kíséretében, és miad kérdezett. Ügy vettem ki a szavaiból, hogy szeretne ró­lad többet haHam. Meglepő­dött, mikor mondtam, hogy mérnök vagy a Can. Wood Company társaságnál, és azt mondta, hogy szívesen venné, amikor hazajössz, tarta­nál egy beszámolót n álunk is. Engedj fel végre már a nagybátyád irányába, édes fiam! Tudod, a levelet, amit akkor kaptál tőle, az első ha­ragjában irta. Nehéz eligazodni a világ dolgain. Szóval nem bánnám, ha megenyhülnél. Tedd félre a régi haragot, ő is ezt akar­ja! Mást most nem írok, kel­lemes ünnepeket kívánok mindnyájatoknak, a kis Já­nos-Johnt sokszor csókolom: Apád. Kelt: Alsó-Gyertyános, er­dészház, 1972. december 7. Kedves Márton! Ügy látszik ma levélírós kedvem támadt, kinn ködös is, meg csúszós is, jobb itt körmölgetni a nagy asztalnál. Te, hogy milyen kedves ez . a régi bútordarab, ez a családi asztal! Még szegény apánk csináltatta. Emlékszel? Erre raktuk ünnepkor a nagy fát. Erről jut eszembe! Kedves Márton öcsém, ne haragudj, nem fogadom el karácsonyi meghívásodat, úgy gondolom, jobb nekem itt ünnepelni Gyertyánosban. Inkább ti gyertek él Jolánnal meg a kicsikkel az új évben. Van fenyőpáilinka, vaddisznósza­lámi, »vasz gut und tájén«, ahogy a német mondja. Még őzpörkölt is lesz. Szeretném én küldeni nek­tek az idén a karácsonyfát, kinéztem egyet a horhoson túli ezüstösben. Díszítsetek jó egészségbén! Kedves Márton! Eddig nem írtam róla, tudom, hogy meg nagyon neheztelsz Jánosra, azóta a bizonyos levélváltás óta, most mégis megírom: úgy néz ki, hogy tavasszal hazalátogat Öreg napjaim Akik a legközelebb álBinak hozzám, azok vannak távol. A fiam Kanadában, az öcsém Sopronban. Marad tehát az erdő. j±m-- _ J GB rusSÜB JttlVOTI. a horhosokat, a kaptátokat, a dombok gerincét, sehogy sem lettem nyugoditabb. Már arra gondoltam — amire ötvenki­lenc év alatt talán egyszer sem —, hogy orvoshoz for­dulok. De minek. A fák, az erdőjáróé, a vadászait nem old meg semmit, és néha feled­tet csak. Az ember az erdő­ben él, de nem a világon ki­teli. Megírtam a két levelet, és mégsem vagyok nyugodt Miket teremt az élet? Mint­ha kerítő tennék... Hazu- doznom kell, hogy: rokonok szeressétek egymást. Igazsá­got kell tenni. Miért pont rám jutott? Van egy ismerő­söm, Gonda-Tölgyesen. Egy- korúak vagyunk, és most már ő is megözvegyült, a fia vala­hol Pesten csavarog. Mit bánja ezt 5? Fel a puskáit a vállra, kalapot a fejre, és gyerünk az erdő! Én nem tu­dok ilyen lenni. Az én fiam dolgozik, és mégis többet küszködöm ve­le, mintha csavargó lenne. A Can. Wood Company mérnö­ke. Es az öcsém? Meg az apám? Ez a család dolgos embereket nevelt. Ez egy er- dószdinasztia volt. Igen, volt És úgy érzem magam, mint egy tékozló király, aki rendet akar békéüenkedő örökösei között. De hát vannak-e örö­köseim ? Nincs szánándóbb, mint egy öreg erdész, aki nem tudja kinek adni erdejét Nem, azt hiszem, mégsem kellett volna megírni ezt a két levelet. így nem. Már csak magam miatt sem. Leg­alább Márton megírta Já­nosnak azt, amit én nem mer­tem soha. Es, neki van igaza. Mert itt az 'erdő, az is vála­szol. Aki elmegy, azt minek már mentegetni. Azt hiszem, jó tesz befejez­ni a dohogást, a lap aljára értem, l ieg lassan, végére is az esztendőnek. 0 m w*. ttt«te«i- LESkó László csony... Köt ujjával megnyomogatta orr- nyerget, az olvasás­hoz szemüveget vise­lő ember jellemző mozdula- távai. A szem szilvájának külső Sárikából indultak az ujjak, egyre beljebb a szem­héj jón, s végül ciklikus mo- notonsággal ereszkedtek le, erőt gyakorolva az orr egye­nesének eredőjére. A jégtö- redezésű arc egyes részletei­ben ugyan kígyózó ráncú nyugtalan felület volt egészé­ben, azonban nyugodt felszí­nű tóihoz hasonlított. Elége­dettség ült ki rá, amikor az ujjak érintkeztek az arrnye- reggeL A bőr sárga pergamenszi- névél ellentétben az ujjak csecseanőkéz ujjai voltak. Ró­zsaszínűket barna szeplők tették pöttyössé. A Kende Kölyök visitozik újra a szomszédban... Összegörnyedt a fotelban. Volt benne valami macska- szerű. A macska fölénye az egérrel szemben, a macska .»rzolódósa a kutyától A tis, kézbe férő tárgyakat pör­gette, forgatta; villogva cik- cant a levegőben a szemüveg ’ en-cséje, engedelmesen hu- nyászkodva nyílott szét a könyv. A nagy tárgyaktól tar­tott. A kilógó kócú fotel öble mindig elnyelésre készülő szájra emlékeztette. A szek­rény sötétje, gyászos nyikor­gása pedig az elmúlásra. Az öregember egyébként elégedett volt. Minden oka megvolt erre: áramszünet ritkán adódott, az újságot mindig a megszokott időben dobta be a postás a levél­szekrény nyílásán, a tejben sohasem talált szemetet. Mi kellene még? Csak az a Ken­de Kölyök...! Az öregember úgy érezte: megtett mindent, amit embe­rileg lehetséges volt. A hiva­talban úgy búcsúztatták mint pótolhatatlan kollégát. Jene, a barátja, akivel harminc évig ült egy szobában, hátba veregette, és azt mondta: »Ja, cimborám, egyszer minden­kinek kiadják az obsitot!« Az öregember naponta el­végezte a számvetést magá­ban. Sók ezer lezárt akta volt a bizonyítéka eredményes munkájának. Az elégedettség lendítette tovább gondolatait a csalódna. Ellája tökéletes feleség, és családanya volt. Ő, azok a régi ebédek! ízek, hová lettetek, régi ízek? S az a lemez a tnombitaszájű gra­Az öregember karácsonya Toldat ági Pál HIDD EL... Találkoztam fáklyavivőkkel, láttam, fiatalok, s hogy aöldell loirülöttük a bokor és fa, és nem gondolnak szakadékra, valami ünnepélyre menve rákezdtek ékes énekekre, nem fújt a szél, nem hullt a zápor, és egyikük a sokaságból fényes homlokkal, tiszta szívvel elém lépett, és mondta: Hidd él, bár megöregedtél, lehetsz még a kísérőnk, megmagyarázója az álmainknak, hallgass a szóra, ilyen alkalom többé nem lesz, segíts minket a győzelemhez. mofomon: »Ki tudja mát hoz a holnap?« És azok- a régi karácsonyok! A porcükortisz- ta hó, a fenyő zöldje! Az az assaonyi mosoly, melyben ott volt a leánykori báj. Olyan volt, mint a konyhai falvédő vásznára pirossal hímzett asszony alak, aki »jó ebéddel várja az urát«. . Ella arcára mindig kiült a gyengéd hitvesi mosoly, ha a férje beszámolt egy-egy nap- járóL Az öregember — aki akkor még nem tett föl szem­üveget az olvasáshoz — úgy vélte: a nő mosolyában ott van az elmének kijáró tiszte­let. Az asszony évenként Fü- rendre utazott, hogy két egész hetet szenteljen önmagának és Gyuluskának, a fiúknak. Persze, ez még a »békeidők­ben« volt. Régen, nagyon ré­gen. Akkor az asszony még olyan volt, mint a termésre váró föld, amely ezelőtt fél éve befogadta. Ella után menetrendsze­rűen a gyermekükre, Gyulus- ra gondolt. Derék fiú, megcsi­nálta a szerencséjét odakint! Ültetvényei vannak, sok száz ember dolgozik neki- Csak ír­na az a gyerek! De — ráér az olyan ember a levélírás­ra, akinek ültetvényei van­nak, amelyeken sok száz ember dolgozik? Nyilvánva­ló, hogy nem! Szunyókált egy ideig a fo­telban — félrebillent fejjel — a karfára nehezedve. Egy­hangú ketyegéséből apró csengetéssel riadt az óra. Az öregember megmoccant Az alvás állapotából átmenet nélkül kezdett cselekedni. Te­jet hozott be a csorba szélű bögrében. A kisasztalon — melynek egyik lába Doszto­jevszkij Bűn és bűnhődésével volt teljes — kenyeret szelt. A kenyér a tejjel, a szemüveg és annak szakadozott papírtok­ja, a törött lapú óra körülbástyázták az öregembert. Egyformára vá­gott, de morzsolódó kenyér­katonák hullottak a tejbe. Előbb úgy látszott: felszínen tudják tartani magukat. De gyorsan teleszívódtak, s né­hány levegőbuborékot hagyva süllyedni kezdtek. Kanállal halászta a duzzadt ételdarabokat- Forgatta a szá­jában a kenyérkockákat, a nyelve a szájpadlásához nyomta valamennyit. ínyét hűsítette a belőlük ciccenve spriccelő tej. A Kende Kölyök néha el­lopja a tejet! Ebéd után látott neki a stemplizésnek. Hátha egyszer még ...! A kenyér és a tej he­lyére egyformára szabdalt papírlapok kerültek- A ró­zsaszínű ujjak bélyegzőpárnát és pecsétet is mellékeltek a a papírlapokhoz. Begyakorlott mozdulatokkkal végezte a stemplizést. Csuklóból hajlott a kéz, onnan kapta a lendü­letet a papírra zuhanáshoz. A könyök — mint jó házakban az evőeszköz szorítása közben — mozdulatlanul lapult a bor­dákhoz. Elegáns, jól kiszámí­tott mozdulat volt ez. Aktus. A hangban is volt valami fel­sőhbrendű, melyet a lecsapó­dó bélyegző gumija, a lila párna és a fehér papír adott. »Pa-pamm! Pa-pamm!« Az­tán újra »Pa-pamm! Pa- pamm!« Sorakoztak a tiszta lapok alján a pecsétstigmák. A pecsétnyomó testsima fá­jára kapcsolódó ujjak, a csukló hullámzó mozdulata, a nyák nyúlása, az arc figyel­me mintha valami diadalér­zetet palástolt volna. Fél négy tájban az ablak- párkányon megjelentek a ve­rebek- Az öregember a zacs­kóba söpört morzsákkal oda­tipegett, szélesre tárta az ab- lakszrányakat. A friss levegő az orrába csapott. A mada­rak marakodva küzdöttek a morzsákért Az öregember számára ez a morzsaszórás biztosította a »jó ember« ál­lapotot. Enélkül a napja hiányérzettel zárult volna. De így: igazi karácsony ez! Csak az a Kende Kölyök szó­rakozna halkabban odaát! A, »jóember«-érzet pontos érkezése önbizalmat adott ne­ki. Az ablakcsukás után visz- szafordulva lesajnáló mosoly- lyal nézett a magábasüppedt fotelra. Most mintha a szek­rény eleje is beesettebb lett volna. Ma te következel, te szek­rény! Mióta a felesége meghalt, módszeresen kutatta át a la­kást. Furcsa! Mintha az­előtt nem is ismerte volna! Energikus mozdulattal nyi­totta fel az ajtaját. A naftalin- szag veszélyre figyelmeztette, de nem hátrált meg. Egyene­sen odanyúlt, ahová már rég­óta tervezte. Az ingek mögé. A felesége levelesdobozáért. Szemüvegének szárait a fülei mögé akasztotta. Tömpe ujjai a dobozban matattak. Csalódtak az ujjhegyek. Több papírra számították: egy éle­ten át gyűjtögetett levelek kötegére. De csak három pa­pírlapot tapintott ki. Mint­ha áram lett volna bennük, megreszkettették a kezét. Az elsőt — egy lap volt — a felesége írta Füredről, 1939 nyarán: »Jól vagyok, csak te hiányzol...« A második levelet Ella asz- szonynak címezték: »Sohasem felejtem el magácskának a füredi két hét éjszakáit, nagy­ságos asszonyom- Csókolja a kacsóit a bohó Jene.« Az öregember kezében zize­gett a papír. Mintha meg­süllyedt volna alatta valami. Bohó! Mindig utáltam ezt a nyálas szót, istenemre! A hamadik papírlap nem is levél volt. Megsárgult új­ságkivágás, valamilyen ide­gen országban megjelenő lap­ból: »A reimsi székesegyház tornyából vetette le magát a munkanélküli N. Gyula. Tet­tének oka ismeretlen.« Gyuluskal A z öregember nyálat fröccsentő haraggal •kiáltotta a szekrény­nek: »Most megfi­zetsz, te utolsó!« A konyhai toport emelte és tel­jes erejéből belevágta a szek­rény ajtajába.. . Később rendszeresebbé váltak az üté­sek. Tőben mozgatta a kezét, majd a lecsapást könyökből is segítette: »Pa-pamm! Pa­pamm!« Csak legalább a Kende Kö­lyök átkopogna! Gyere ál, kisfiam! A Kende Kölyökéknél akkor gyújtották meg a karácsony­fán a gyertyákat, és a Kende Kölyök apja akkor zendített rá a Csordapásztorokra­Zuhany A fürdő termálmedencéje mellett, a zuhanyozóban tör­tént. Ketten álltak két víz­csap előtt. Mindketten lan­gyos vizet akartak ereszteni, de sehogy sem sikerült ne­kik. Kísérletezésük közben beszélgettek. Az egyik éppen ezt mondta: — Ma olvastam, hogy Ja-• pánban elkészült a világ leg­kisebb rádiókészüléke. Mind­össze 120 gramm. Töltőtollba építették be. Minden rádióál­lomás fogható vele ... Hogy a fene egye meg, csak láng- forró víz ömlik ebből a csap­ból! — Az enyém meg jéghideg. Próbáljuk meg a meleg csa­pot balra, a hideget meg jobbra fordítani! Maga csi­nálja fordítva!... Ami pe­dig azt a töltőtollat illeti, nem olyan nagy dolog. Ellenben a szívbillentyű kapocsrakó gép, az igen! Veszélytelen lett a szívműtét... Hogy az a mennydörgös!... Most az enyém lett égetően forró. Majdnem leforráztam magam. — Ez se fordulhat elő nemsokára! A fürdő vizét a jövőben gammasugarakkal te­lítik. Azt remekül lehet majd szabályozni a gondolkodó géppel... Hű a mindenit, es a víz a fagypont körül van! Most megpróbálom mind a kettőt balra fordítani... Mintha még hidegebb lenne. Abszurdum, hogy nem tudják ezt a csapot megjavítani! Ami pedig a gyógyító gépeket il­leti •.. Na, ezt jól megcsinál­tam! A csap a kezemben ma­radt. Szolok a fürdömester- nek! — Mondja kérem, nem le­hetne ezt a két csapot lan­gyosra beállítani? — Sajnos, nem. Már több­ször is meg akarták csinálni, de az a sróf, ami a javítás­hoz kellene, nem kapható... Tessék tálán odamenni az utolsó két csaphoz! Azok ad­nak langyos vizet. — De hiszen azok előtt ti­zen is várakoznak! — Nem tart az sokáig. És ezenkívül ott, a bejárainál is vannak zuhanyozók. — Onnan jöttünk. Ott is rosszak a csapok. Mégis a két utolsónál kell sorba áll­nunk. Na, menjünk... Per­sze a jövőben nem kell majd odamenni. Mozgó gumisző­nyegek viszik a fürdővendé­geket mindenhová: a csaphoz, a medencében, a dögönyöző- höz. Természetesen nem gyú- ró fogja az embert masszí­rozni, hanem gép. A vendég gombnyomásra beállíthatja majd, hogy, milyen erővel dolgozzon a gépmasszőr. A fürdő dolgozója a fejét csóválta, mire a jövőbe látó vendég kioktatta: — Hiába csodálkozik, bi­zony így lesz. A fürdőmes­tert és a kabinost is gén fog­ja helyettesíteni. A fürdöa.lkalmazott vállat vont. és a két férfi az utolsó előtti csaphoz cuppogott. Be­álltak a sorba, vártak, és amikor végre a langyos viz alá jutottak, arról kezdtek beszélni, hnnn maoiiádítottük a holdat. sőt most már a Vé­nusz vangs oldaláról is kős- Veflendl bami.-'V W’f. A — A.<1. l-lll-H.—^ff­— n—.1*1-*— „ mal t„-i,-.ii.-i a- —i (jft sara folyik, a ’’’ Ősz. {Ungoári J üdíti gr aj LkajaJ Ü. Janos escleez

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents