Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-22 / 301. szám

Kiemelkedő munkáért kiemelkedő bér önkormányzat és lehetőség /Ti orf íTin n v artirilr . 1 Ir-íir.íil 1-r /-il 1 »vi.An1 «rn 1—4 1. ^i.. i-i C“* .1.1. ** Miért van az, hogy egyik ember jobban él nálunk, mint a másik? v A természetes különbségeken — szakmai tudáson, beosztá­son, kevésbé vagy jobban köl­tekező életmódon stb. — kí­vül kell még valaminek len­nie. De minek? Régóta ismerem őket, figye­lem sorsukat. Reggelente lá­tom H. Zoltánt, amikor a hi­degtől vörösre csípett füllel siet az ABC-be, s megrakodva tér vissza. Látom C. Jánost is, aki álomtól bedagadt szemek­kel nyit ajtót a csengetésre, s fekete, kendős kis fürge öreg­asszony furakodik be a rés- nyire nyitott ajtón. H. Zoltán és G. János egy gyárban dolgozik- Az előbbi szemüveges, félszeg kis ember, a másik magabiztos, jól öltö­zött férfi. H. Zoltán művezető, G. János a beosztottja. A mű­vezető ötvenkét négyzetméter alapterületű, összkomfortos ál­lami lakásban lakik, beosztott­ja a nagy, háromszobás csa­ládi házban, melynek az alap­területe meghaladja a száztíz­négyzetmétert. H. Zoltán szívós természetű, abból a fajtából, amely ma­kacsságával már-már idegesí­ti környezetét. A másik életvi­dám, nagyokat nevető, két lá­bon járó vicclexikon. H. Zol­tán nyüzsög a gyárban, szá­mol, tervez, veszekszik, dél­utánonként többször is be­kukkant a könyvesboltba, és siránkozó hangon kérdezi, mi­kor érkezik már meg az a há­rom elektromossági szakkönyv, amelyre már pontosan egy he­te vár. G. János munkaidő után betér a Cosrsóba egy kis baráti kvaterkázásra, néhány konyak mellett- A művezető otthon a késő esti órkában is az alagsori kis pincében pisz­mog: huzalok kibogozhatatlan liánjai és pislogó égők kö­zött. H. Zoltán kapott egyszer egy újítására 5650 forintot. Jelen­leg is vár két másik újításá­nak elbírálására. G. János szüleitől egy hatal­mas házat örökölt. Felesége egy villát hozott a házasságba. A két szülő összeadta a fiata­lok lakására és a kocsira va­lót. A művezető legutóbb 500 fo­rinttal kapott több nyereség- részesedést, mint társa. Miért van az, hogy az egyik ember jobban él nálunk, mint a másik? A természetes kü­lönbségeken kívül kell még va laminek lennie. Az idén meglehetősen sok kormányrendelet látott napvi­lágot. Korlátolták egyebek kö­zött az egyén telekbirtoklásá­nak mértékét, . megtiltották, hogy tehergépkocsit magánsze­mély használjon, s ugyancsak megtiltották a gebines fuvart is- A rendeletek célja, hogy elzárják azokat a társadal­munktól idegen csatornákat, amelyek révén meg nem érde­melt extra jövedelemhez jut­hat bárki is. Tehát nem a tár­sadalom érdekében végzett ki­emelkedő munkával, hanem spekulációval bontakoztatását- S ebből a szempontból G. János sokkal többet kapott, mint H. Zoltán. Sokkal többet kapott, holott sokkal kevesebbet tett érte. Az egész társadalmunkban érvé­nyesülő gyakorlat szempontjá­ból — vállalva a leegyszerűsí­tés veszélyét — ügy vélem, hogy ez igazságtalanság. (Nem az persze az egészen szűk csa­ládi érdek szempontjából.) Nem a családi összefogásra N* ©hány nap múlva már második esztendejét tölti be legutóbbi ta­nácstörvényünk, az 1971. évi I. törvény, nem egy részletét illetően mégis eléggé tájéko­zatlan vagy egyoldalúan tájé­kozott a lakosság, sőt több he­lyütt a tanácstagság is, ami nemegyszer félreértésekre, szemléleti torzulásokra vezet. A dolgok nem teljes megér­tésé — vagy még inkább fél­reértelmezése — kétfélekép­pen nyilvánul meg: egyrészt épülő anyagi szólók én. Nem itt van a hiba. A baj az, hogy a munkahelyen \ és a magántu- i alig van anyagi és erkölcsi Ki­források ellen 1 sokan nem veszik tekintetbe, lajdon (telek, tehergépkocsi) ismerésben kifejeződő különb­ügyes kamatoztatásával. E ren­deletek segítettek érvényesíte­ni szocializmust építő társadal­munk alapvető törekvéseit, amelyeknek lényegük, hogy mindenki a munkájának meg­felelő javadalmazásban része­süljön. De valóban úgy részesedik-e mindenki? Az MSZMP X. kongresszusá­nak határozata kimondja, hogy »aki munkájával többet nyújt az átlagnál, annak a jö­vedelme is az átlagnál job­ban emelkedjen, viszont aki­nek teljesítménye nem éri el az átlagot, annak a jövedel­me se érje el azt." A rendeletek szelleméből kö­vetkezik, hogy a nyerészke­dők, az aránylag kis munká­ból magas jövedelmet élve­zők értékrendje, felfogása, mentalitása merőben idegen a mi társadalmunktól. Itt csak a becsületes munkából származó jövedelemnek van helye! De vajon eléggé megbecsüljük-e a társadalom érdekében vég­zett, kiemelkedően jó munkát? H.-ék — bár a művezető munkája a gyár és a társada­lom számára összehasonlítha­tatlanul értékesebb, személye, örökmozgó szenvedélye felbe­csülhetetlen érték — anyagi­lag sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint szerencsésen in­duló munkatársáék. Megköze­lítően egyenlő, vagy lényegte­len mértékben eltérő fizetés esetén ez a különbség soha nem fog csökkenni. Pedig a művezető — ezt könnyű belát­ni — igazán rászolgálna. Az anyagi javaknak egy bi­zonyos színvonala igenis meg­határozza az életmódot, befo­lyásolja a szabad idő eltölté­sét, és segíti az értelmes, hasz­nos emberi tulajdonságok ki­seg a két férfi között. H. Zol­tán a munkaidő után a plusz órák sorát tölti el a gyárban — szervez, számol, javasol —, de otthon is minden szabad per­cét a gyári munkával* össze­függő továbbképzésre, újítá­soknak szenteli. Idegszálainak minden rezdülése, gondolatai­nak egész tárháza összefügg a gyárral, annak életével, sorsá­val. G. János viszont becsüle­tesen megteszi, amit kérnek tőle, amiért a fizetését kapja, ás ezzel úgy érzi, részéről a dolog el van intézve. S vajon a művezető javára írható óriási energ;a-, gondo lati és érzelmi többletet hűen kifejezi-e, hogy havonként két-háromszáz forinttal többet visz haza a borítékban, mint társa? S részesedéskor 500 fo­rinttal többet kap, mint társa? Aligha. A gyárban és még sok helyen — érvényesü­lő sajátos adminisztratív szem­lélet miatt a minden tíz évben esedékes kiváló dolgozó ki­tüntetésnek és a vele járó ju­talomnak — véleményem sze­rint — aligha van különösebb ösztönző vagy elismerő érté­ke. (Különösen akkor, ha köz­ben G. János is megkapja). Ha ezt a társadalmi—embe­ri viszonyokban meglevő, bur­kolt vagy nyílt, az elevenbe vágó vagy a periférián léte­ző relatív igazságtalanságot ki akarjuk gyomlálni, csupán még nagyobbat kellene lépni azon az úton, amelyen már egyébként is rajta járunk. Bát­rabban, merészebben adjuk meg a minél nagyobb erkölcsi és anyagi elismerést, kitünte­tést és jutalmat azoknak, akik tényleg rászolgáltak. Az ad­minisztratív és az álhumanis­ta mentalitás ugyanis senkit sem ösztönöz, és csak a közöm­bösöknek kedvez. Csupor Tibor hogy a tanácsok önkormány­zati jellege — a nagyobb ön­állóság, hatáskör — messze­menően nemcsak a gazdasági kérdésekre vonatkozik, más­részt túlértékelik — legalább­is a pillanatnyi helyzetben — még a nagyobb gazdasági ön­állóság lehetőségeit is. A helyes nézőpont kialakí­tásához mindenekelőtt azt kell megérteni, hogy a tanácsok önkormányzati jellege a nép- képviseleti elv érvényesítésé­nek következménye, tehát rendkívül fontos eleme az ál­lami demokrácia továbbfej­lesztésének. Efelől nem ha­gyott kétséget a párt X. kong­resszusa sem, amikor az álla­mi élet és a szocialista de­mokrácia még lendületesebb kibontakoztatását tűzte célul az ebben részt vevő szervek elé. Vagyis a szocialista de­mokrácia — még pontosab­ban az állami demokrácia —, a népképviselet és az önkor­mányzati jelleg szervesen ösz- szefügg egymással, mint egy­más után kibomló lehetőségek a választók akaratának, igé­nyeinek érvényesítésére. A népképviselet fórum a nép szavának hallatására, az ön- kormányzat pedig módszer a nép akaratának gyakorlati va­lóra váltására, s mindezt ter­mészetesen a szocialista de­mokrácia keretei között. Ehhez teremtették meg a jogi alapokat a tanácstörvény, továbbá a végrehajtását célzó más jogszabályok, mégpedig főként a helyi tanácsok vo­natkozásában. Hogy milyen nagy mértékben növekedett az utóbbi két év során a taná­csok és szerveik hatósági— igazgatási hatásköre, helyi önállósága, azt egyre több ügyfél tapasztalhatja a tanács­házakon, amikor helyben és általában különösebb huzavo­na nélkül intézik ügyeit. Az is eléggé közismert, hogy az or­szág valamennyi helységében a tanács alkotta meg saját szervezeti és működési sza­bályzatát, ami egész tevé­kenységének az alapját képe­zi. De megemlíthetjük még a tanácsok nagyon fontos ren­deletalkotási és kinevezési jo­gát is, hogy beszámoltathat­ják a területükön működő, különböző — gazdasági, tár­sadalmi, kulturális stb. — nem tanácsi szerveket is, és a községek életében jelentős­nek ítélt kérdésiekben falugyű­lést hívhatnak össze. I van tehát lehető­B ség a demokrácia érvé­nyesítésére az önkor­mányzat anyagi oldalán kívül is. Egyébként, hogy a tanácsi hatáskörök még világosabbak legyenek és jobban igazodja­nak a legutóbbi tanácstörvény által létrejött új körülmé­nyekhez, nemrégiben az Elnö­ki Tanács és a Miniszterta­nács is módosított egyes terü­leti hatásköröket. Az érintett minisztériumok, főhatóságok is igyekeznek folyamatosan felülvizsgálni eddig hozott jogszabályaikat, majd »szét­osztani" az egyes tanácsszin­tek között az érvényben ma­radó hatásköröket. A lakosság elképzeléseinek tealizálásában nélkülözhetet­lenek a biztos és elégséges anyagi alapok is, hiszen bár­miféle fejlesztés egyszerűen elképzelhetetlen kellő pénz­eszközök és kapacitás híján. Az önkormányzati jelleget immár törvényileg is szentesí­tő új tanácstörvény ezért is hozott egész sor olyan rendel­kezést,. mely a korábbinál jó­val nagyobb «önállóságot biz­tosat a gazdálkodás terén is a ‘tanácsoknak és szerveiknek. A gazdasági jellegű intéz­kedések közül kétségkívül a következők a legfontosabbak: a tanács maga határozza meg fejlesztési programját, terveit, középtávú pénzügyi tervét, és kő!‘■ségvetését, s irányítja ezek végrehajtását; dönt a ha­táskörébe utalt adók mértéké­nek és az adó jellegű kötele­zettségek — vagyis bevételi forrásainak — megállapításá­ról, s ezekkel a bevételekkel szabadon és önállóan gazdál­kodik; ugyancsak önállóan in­tézkedik pénzeszközeinek át­csoportosításáról, a pénzma­radvány és a tartalékok fel­használásáról, esetleg hitelek felvételéről; végül rendelke­zik a kezelésébe adott állami vagyonnal. Elmondható tehát, hogy a tanácsok nem szűköl­ködnek az önállósághoz meg­kívánt saját bevételekben, még akkor sem, ha figyelem­be vesszük, hogy csökkent az állami dotáció mértéke. Az önkormányzat mindig is csak az adott anyagi lehetősé-, geken belül érvényesülhet —s ezt tekintetbe kell venniük a lakosságot képviselő tanácsta­goknak is és magának a la­kosságnak is! ár az új tanácstörvény hatályba lépése egy csapásra nem tehette teljessé az önkormányzati jel­leg kibontakozását, tanács­szervezetünk mégis a legjobb úton halad afelé, hogy a nép­képviselet és az önállóság egyre zavartalanabb össz­hangban segítse elő a szocia­lista demokrácia érvényesülé­sét állami vonalon. . N. G. B Az iíivezetőkre lehet számítani A somogyi falvaikban föl­cseperedett gyerekek előtt ta­lán még ma is eleven emlék: ideális játszó-barangoló terü­let volt a rétek, legelők, me­redek szántók vízmosásainak több ember magasságú partjai között meghúzódó »vadregé­nyes« hely. Dehogyis gondol­koztunk el akkor azon, hogy ez a meredély, amely minden bizonnyal az egykori dűlőút nyomán alakult így ki — sú­lyos kártétel! A víz elhordta az egyébként kitűnő termőtalajt, tagolttá szaggatta az egységes területeket — ma úgy mond­juk, eróziós kár keletkezett. A Kapos menti Vízgazdál­kodási és Talajvédelmi Társu­lat egy korábbi évzáró beszá­molójára emlékszem, amely­ből kitűnt, hogy a felszín ala­kulására jelentős hatással volt a társulat működési terülebén a szél is. Körzetükben a Ka­pos jobb partján a Zselicség, bal partján a külsö-^pmogyi dombság terül el, valameny- nyi itteni vízfolyás a Kapos vízgyűjtőjéhez tartozik. Sok itt a munka, melyet a termő­talaj védelmében el kell vé­gezniük, hiszen a Zselicség- ben például néhány évvel ez­előtt Tpé" 2—3 mázsa búza ter­mesztés'5^ ez elegendő táp­anyagot hordott le holdanként az erózió. Fz a társulat terü­letén levő szántókon összesen mintegy 7—8 millió forintos kárt jelentett évente. A közelmúltban a társulat Vízgazdálkodás és talajvédelem a Kapos mentén A Zselicség termőtalajának megóvásáért megelőzően, tanácskozásra ül­tek össze, és értékelték az ez évre tervezett feladatok telje­sítését Megvizsgálták, hol tar­tanak a munkáikkal, elemez­ték a műszaki és gazdasági teljesítményeket, mérlegre tették: mit végeztek a negye­dik ötéves terv második évé­ben a tervidőszakra készített távlati fejlesztési előirányza­tok keretében? Az alapszabályban foglal­taknak és a megrendelők igé­kat pedig a bárdudvarnold és ! még jobb összpontosítására aszentgáloskéri termelőszövet- i van szükség, hogy a követel- kezet területén végeztünk. A : menyeknek megfeleljenek. Az társulatok együttműködése ' idei jó tapasztalatokra építve keretében négy vízgazdálko- í igyekszenek még eredménye­dási és huszonhárom vizmű- társulatnál láttunk el műsza- | kaversenyt ki és pénzügyi ellenőrzést. A mostani összegezés szerint az egy főre jutó termelési érték várhatóan 86 ezer forint, az egy munkásra jutó pedig 100 ezer forint lesz. A 100 forint munkásbérre jutó termelési sebbé tenni a szocialista mun- társ ulatnál, s — Fél órát késett a busz Csokonyában — toppant be a KISZ barcsi járási bizollságá- ! ra, és miközben fagyott kezeit j mélengettte a kályhánál, arról beszélt, hogy jól megy ott az j úttörőmunka. A beszélgetés során szóba kerülték a kisebb i iskolák, úttörőcsapatok. Ezek­nél nincs jól berendezett úttö­rőszoba, kevesebb pedagógus foglalkozik a gyerekekkel. Mégis, nem egy kis csapat van a járásban, ahol nagyon, jól dolgozik az úttörő-, a kisdo­boscsapat:' IstváncEban, So- mogytaimócán. Jendrek Zsuzsa fiél éve űttö- rőtitkár a barcsi járásban. Ennyi idő persze kevés ahhoz, hogy pontos képet kapjon a í járás valamennyi csapatáról, továbbra is számítanak a part- j í3* hogy melyiknek hol, és a KISZ-tagok, valamint a \lnit űűeűi segíteni. Az első lé­nyeinek megfelelően a kezeié- | 380 **** forint körül'aki­sükbe tartozó vízfolyások fel­újítására 5,1, fenntartásra 1 millió, tervezésre 215 ezer, egyéb szolgáltatásokra pedig 380 ezer forintot terveztek. Az előzetes értékelés azt mutatja, hogy az összes teljesítés ennél több, 8,8—9 millió forint lesz, s ez az 1971. évi munkavégzés értékét is felülmúlja. Szabó László, a társulat igaz­gató főmérnöke így tájékozta­tott az idei tevékenységről: — Ebben az évben a szsn- naberki, a hársasberki, a gól- lei, a kaposfüredí vízfolyáso­kon, az igái: tározón és más vízrendezési feladatokon dol­vezetői, az év végi beszámolót i goztunk, talaypédeina munká­kul. — Ez az év sok gonddal járt — folytatta a társulat igazga­tója. — A kedvezőtlen időjá­rás nemcsak a közvetlen me­zőgazdasági munkákra hatott ki, hanem a társulat tevékeny­ségére is. Különösen a terep- rendezés és a földkitermelés volt nehéz. Megtudtuk, hogy az ide! év értékelésekor már a jövő esz­tendőre is gondoltak, s az igazgató szerint az 1973. évi terv teljesítése még az ideinél is nagyobb figyelmet, gondo­sabb előkészítést követel. így például a rendelkezésre álló i összes anyagi és szellemi erő szakszervezet segítségére. — Tudjuk, hogy a mezőgaz­dasági üzemék a termeiéi fej­lesztése, a hozamok fokozása érdekében a jövőben is jó és sok munkát várnak társula­tunktól — mondta az'igazga­tó. — Mi szeretnénk ennek eleget ’tenni, éppen ezért tö­rekszünk már az 1973. évi munkák előkészítésénél a tervszerűség, a hatékonyság és az okszerű takarékosság elvé­nek alkalmazására, a mun­kákban pedig következetes­ségre, az anyagi-műszaki eszközök maximális kihaszná­lására. Tevékenységük hasz­nossága a mezőgazdasági ter­melés eredményeiben ölt for­mát: a hozamok növekedésé­ben része lesz a társulat mun­kájának is. a e. ; peseket azonban már megtet­te. Mégpedig jóL — Régi úttörős vagyok. Még a magam diákkorában szeret­tem meg a csapatot, azután gimnazistaként ifivezetó vol­tam. Lehet, hogy az az időszak maradt meg bennem, mert most legszívesebben az ifive­zetőkre támaszkodom a mun­kámban. Amióta itt vagyok Barcson, sikerült jó néhány fiatal fiút, lányt »beszervezni«. Azelőtt nem nagyon volt itt ifivezető, most harmincnál is több van. Meg is alakítottuk az ifiklu- bot Aminek legjobban örülök az, hogy ezek a gyerekek nem­csak középiskolások. Vannak nagyon jól dolgozó fiatalok is; üzemekből, tsz-ból. Jó a veze­tők hozzáállása is az úttörő- j mozgalomhoz. A dolgozó fiata- ‘ Mna* «JertgArWlr a ( sokra, sőt beszámoltatják ar­ról, hogy mit csinálnak a csa­patokban. — Milyen tervei vannak? — Személyes tervem, hogy Barcson maradok. Nagyon ha­mar megszoktam, annak elle­nére, hogy kaposvári lévén, a. járás határát nem nagyon hagytam el. Itt sok segítséget kaptam a kollégáktól, az úttö­rőcsapat-vezetőktől, hogy mi­nél hamarabb beilleszkedjem ide. Azt hiszem, sikerült. Leg­közelebbi terveim a téli szü­netre vonatkoznak. Ilyenkor lehet legtöbbet adni a gyere­keknek. Már Szervezzük a téli úttörőprogramokat, a tovább­képzéseket. Elsősorban azokra számítunk, akik a nyári tábo­rozáson is részt vettek. Ügy érzem, hogy az úttörőmunká­nak a táborozás a lelke. Ha visszaérni ékszem, én is ott voltam minden táborban, ahol csak lehetett. A későbbi ter­vekhez tartozik egy tavaszi dalostalálkozó és egy március 15-i szavalóverseny, mélyre az egész járás úttörőinek, leg­jobbjait hívjuk meg. — Mit jelent egy járásban úttörővezetőnek lenni? Szöves­sen csinálja? — Igen. Az az igazság, hogy mindig is ezt szerettem volna csinálni. Két évig tanítottam képesítés nélkül, most végzem Pécsen a pedagógiai főiskola biológia—földrajz szakát, de az úttörőmunka az igazi. — Mit szeretne lerobban? — Woev mindé« űttö-őcsa- ■ atnak 'egyen egy sajá* Milön 'tthona. S. M. Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents