Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-21 / 300. szám
NAGY VÁLLALKOZÁS Egy zenei összegezés ürügyén A z ünnepek előtt meglehetősen elkényeztettek bennünket a megye kóruskultúrájának jelesei. Ha — nem tudni, mi okból — elmaradt is a tavaly oly nagy sikert aratott hagyományindító szándékkal rendezett karácsonyi hangverseny, azért két kóruskoncertben is lehetett részünk. Az elsőről beszámoltunk már. A második, kiemelkedő képességű együttesünk, a Vikár Béla Kórus munkásságáról adott összefüggő képet. A Munkácsy Gimnázium aulája remek környezet, s a nagy számú közönség révén méretei ellenére is intirg hangulatot biztosít a zenéhez. A mintegy hatvantagú Vikár Béla kórus és karnagya, Záká- nyi Zsolt nagy vállalkozásról árulkodott ezen a hangversenyen. Évekre visszamenően áttekinthettük az együttes útját, fejlődését, kibontakozásának legszebb állomásait. Az újabban választott művek megszólaltatása napjaink állapotát tükrözte. Teljesítményük részben ezért, tehát o vállalkozás nagysága, a múltra való visz- szapillantás miatt, de lehet, hogy — minősítő hangverseny lévén — a felelősség terhe, a zsűri jelenléte miatt jjem volt egyenletes. Hozzá kell tennem von le a kórus értékeiből, nem halványítja azt a biztos tudatot, hogy ezen az estén Somogy legjobb vegyes kara állt a közönség elé. A korábban is bemutatott művek nyomán ugyanis vissza-vissza hallottuk az eredeti megszólaltatást, amely nemegyszer fölülmúlta a mait. Elég emlékeztetni a praeklasszikusok műveire, a Crucifixusra, amely Kőröshegyen érte el csúcsait, vagy Kodály Ave Mariájára, amelyet ugyancsak hallottunk már tőlük zeneileg tökéletesebben. Azt hiszem, az előbb említett okok miatt meglehetősen rossz napot fogott ki az együttes, indiszponáltsága. ideges állapota csaknem végigvonul a műsor első részén. Így azután jobban feltűnt az is, hogy kissé sápadtabb, halványabb a kórus hanganyaga, mint korábban, s a szólamok közötti kiegyenlítődés — amely azelőtt értéke volt az együttesnek, most kívánnivalót hagy maga után. Altja kitűnő, tenorja rendkívül vérszegény, s a két másik szólam közöttük helyezkedik el. Általában a női kar az erősség, s ez a továbbfejlesztés útját is jelzi. Az első rész kiemelkedő élménye Mozart Ave Verum című műve volt; kiérlelt, erőteljes. azonban, hogy ez semmit sem I magabiztos megszólaltatásban. Helikonra késsülnek A hagyományokhoz híven jövőre ismét megrendezik a Helikon ünnepségeket Baranya, Somogy, Tolna, Zala megye és Budapest részvételével. A pályázatok témái lehetnek társadalmi, politikai események feldolgozásai, fiatal munkások élete, a diákélet eseményei, hagyományai. Lehet babonás történeit, állartmese, novella, riport, irodalmi tanulmány, műfordítás. Lesznek művészeti bemutatók, politikai és egyéb rendezvények. A középiskolák már megkapták a tájékoztatót. Gelencsér Erzsébettel, Pető Orsolyával, a Munkácsy Mihály Gimnázium; Éltes Ágnessel és Márton Barnával, a Táncsics Mihály Gimnázium tanulóival beszélgettünk arról, mivel készülnek a Helikonra. — Szennáról készítek hely- történeti pályázatot. A múlt évben néprajzi pályázattal ezüstérmet nyertem. Népszokások után kutattam. Azt hiszem sikerült kiderítenem Gölte- nevének eredetét. Gyűjtöttem népdalt, népmesét — mondta Gelencsér Erzsébet. Pető Orsolya Dózsa Györgyről készít irodalmi tanulmányt — Sok anyaggal rendelkezem. Ezt felhasználva, rendszerezve, á különböző nézeteket összehasonlítva írom meg a tanulmányt Éltes Ágnes is nyert már díjat a Helikonon. — Zongoraszólóval indultam. Ezüstérmet nyertem, és megkaptam a "-Szovjet művek kiváló tol mácsoló ja-« különdí- jat. Az idén műfordítással is próbálkozom. Ma élő francia és orosz írók műveiből fordítok. Márton Barna a fotópályázaton induL — Nem a mély mondanivalóra, hanem a látványosságra törekszem még. Főleg épületeket és állatokat fényképezek. Megkezdődött tehát a lázas készülődés, tervezgetés. A pályamunkák beküldési határideje 1973. március elseje. A művészeti bemutatókra február elsejéig lehet benevezni. A megyei bemutatókat március 31-ig megtartják. v. A. Ám a hangszeres együttes közreműködése inkább csökkentette, mintsem fokozta a hatást. Általában azt tapasztaltuk, hogy Zákányi Zsolt rrrcsterien oldja meg a művek befejezését, olyannyira, hogy az embert zavarja a taps, nagyobb szüneteket várna, hogy visszacsengjen, újra és újra hallja a lezárás hangjait, színeit, tökéletes dinamikáját. Az indítások kevésbé jók, s a középrész — mint például a Crucifixus- ban, vagy később a Cigányéletben elnagyoltabb, időnként zeneileg zavaros. A Schu- mann-mű szólói és nem mindig jól választott szólistái azt bizonyították, hogy van még lehetőség az együttes hanganyagának gazdagítására. Ha »élménycsúcsokat« keresek, Mendelssohn Búcsú az erdőtől című művét, Udvar- dy—József Attila: Tél című, nagyhatású kóruskompozícióját és a sokszor hallott, most ugyan halványabb, de így is elfogadható Esti dalt említeném. Zákányi Zsolt — mint már sokszor leírtam — energikusan, jól irányítja együttesét, zenei felfogásában sincs kivetnivaló. Műsorválasztásával azonban kissé v»túlfutott« együttesén. Összevetésként hadd említsem a két végletet, a Tél című kórusművet, amely az együttes képességeihez illő, s így interpretálása is tökéletes, s a másik oldalon Kodály rendkívül nejiéz Molnár Annájának zeneileg kissé kuszáit, korántsem érett megszólaltatását. Azt hiszem, értem a, célt: a karmester önfejlődésének. kifejezőereje gazdagodásának útját keresi, de mint kiderült, ez az együttes képességeitől, adottságaitól függetlenítve nem vezethet célhoz. Zákányi természetesen nem jár rossz úton, ellenkezőleg. A továbblépés feltételeit azonban az együttes tökéletesítésével is meg kell teremtenie. A kórusest végül is sikeres volt. Kitűnő művészt ismertünk meg közelről is Margittal Ági személyében, aki a kórusművek közötti, szusszanásnyi idő észszerű kitöltése céljából Petőfit, Adyt, József Attilát, Ba- bitsot és Juhász Ferencet idézte művészi átéléssel és izzással. A Vikár Kórus egész estét betöltő műsorvállalása, korábbi és mai kvalitásai, értő zenei vezetése inspirálta a zsűrit arra, hogy Somogy legjobb együttesét »fesztiválkórussá« minősítse. Jávori Béla 4 csurgói szociális foglalkoztatóban Kötött holmit, balloiikahátot készítenek A neonvilágítású műhelyekben asszonyok dolgoznak, virágmintás, élénkszínű köpenyben és pulóverben. Pörög, perdül az orsó, fut a szál, kattognak, zakatolnak a gépek, készülnek a kardigánok, szebbnél szebb kötött kabátok. A csurgói szociális foglalkoztató üzem főkönyvelője, Koós Károly kalauzol bennünket.-r Mikor létesült az üzem? — Három éve működik, százharminc a bedolgozók száma, összesen kétszáztizenöt asszonyt foglalkoztatunk Nyolcvanötén két műszakban hat-hat órát dolgoznak. — Milyen termékeket állít elő az üzem? — Pulóvereket készítünk, kötötárut, ballonkabátokat importanyagból, s fafeldolgozással is foglalkozunk. Csomago-. lóládákat készítünk. — A bedolgozók milyen formában vesznek részt a munkában? — ök háziipari jellegű tevékenységet folytatnak, a Napsugár Ipari Szövetkezetét, a faipari vállalatot és a Kaposvári Háziipari Szövetkezetét látják el kész árucikkekkel. Az értékesítés nagyon nehéz. Egyetlen üzlet, ahol a mi áruink megvásárolhatók, Budapesten van. Az üzemi dolgozók többsége középkorú. Kizárólag csökkent munkaképességűeket foglalkoztathatnak, és egyedül a csurgói járásban lakók kérhetik felvételüket az üzembe. — Mdlyed kedvezményekben részesülnek az asszonyok? — Egy időben kezdetleges formában történt a végzett munka minőségének és meny- nyiségének értékelése. Órabérben dolgoztak. Nemrégen vezettük be a teljesítmény szerinti elbírálást. R. G. Fejes Endre úi drámája Lucifert „átejtik” FEJES ENDRE új drámája, a Cserepes Margit házassága könyv alakban a Magvető Kiadónál jelent meg a napokban. Az az író ő, aki — ha nem írhatna az igazságról, a valóságról — nyomorultul elpusztulna. Tudom, mert há- betleri világból jöttem, és Fejes ezt a világot — hajlamos vagyok, hogy azt mondjam — »hátborzongató hitelességgel« ábrázolta. Mint felsőbb iskolába tévedt Háibetler Jani, árA. HUSZANOV: Munkába áll Pécsen a „Robotron 21” A Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat pécsi ‘számító- központjában szerdán »Robotron 21« elnevezésű elektronikus számítógépet adtak át rendeltetésének. A berendezést az NDK-ból szállították. Az ünnepségen Machács Miklós, a NIM számítótechnikai tárcabizottságának titkára elmondotta, hogy a villamos-energia iparág egy önálló számítás- technikai rendszert alakít ki. Több gépes, egymással együttműködő rendszer lesz. A prog....n szerint elsőként — • g a nyáron — a Magyar Villamos Művek Trösztnél helyeztek üzembe IBM 360,'40-es elektronikus számítógépet. A progranji második állomása a pécsi »Robotron 21« átadása. Az itt szerzett tapasztalatok alapján döntenek majd a további vásárlásokról- A 25 millió forint értékű pécsi elektronikus számítógép egy adott feldolgozás alkalmával 150 millió adatot képes tárolni. 70—80 ezer átlagos számítási műveletet tud más iper alatt. Á iin. t U-u ez elégíti ki a Dél ma r rszági Áramszolgáltató Vállalat és a Pécsi Hőerőmű adatfeldolgozási igényeit is. beszélgetés az úton Egyik reggel, amint Szaddi- kidzsán motorkerékpárján munkába igyekezett, az útkereszteződésnél már messziről észrevett egy embert, aki elkeseredetten integetett. Megállt mellette. — Jó reggelt! — Jó reggelt! — Bocsásson meg, öpí ugye, Szaddikidzsánnak hívják? — Igen, Szaddikidzsának ... — Tudja, nekem nagyon kellemetlen, hogy most feltartom önt... — Na, nem olyan nagy dolog... Miben segíthetek? — Szívességet szeretnék kérni öntől! — Kérem ... dóm, le cent ke — És. mi lenne az? — De valószínű, nincs önnek ilyesmije ... látom az arcáról. — Mi látszik az arcomról? Valóban, mondja már gyorsan, mert elkésem a munkából! — Látja, tudtam! ön máris haragszik! — Nem tudom, lennc-c ön nek, ami nekem kellene ...? — Nem haragszom. Csak mondja végre, mit kíván tőlem? — ön, ugyebár, az egészségügyi állomáson dolgozik? — Igen, miért? — És igaz, hogy az egyik faluban vesztegzár van? — Igen, igaz ... Két bárány patája megbetegedett, önnek talán szérumra lenne szüksége? — A, dehogyis! Szerencsére, bárányaim nincsenek, ilyesmivel nem tud nekem segíteni... — így valóban nem ... — Köszönöm! — Mit köszön? Hiszen semmit sem tettem önnek! — De ön mondta, hogy nem tud nekem segíteni. Azt köszöntem meg. — Dekát, végül is, mit kíván? — Bocsánat, nem tartom fel túlságosan? — Hát... de azért majdcsak eljutok a munkahelyemre. — Az egészségügyi állomásra igyekszik? — Igen... — Nem akarom önt feltartani. Majd valaki máshoz fordulok ... — Dehát miért állított meg? Mondja már! — Kérem, ha megengedi... Valakit fel akarok hívni telefonon. De nincs aprópénzem ... — Ennyi az egész? Ezért vesztegettünk itt el ennyi időt? Fogja, itt van három telefonérme! — Bocsásson meg, nem tudna visszaadni egy rubelből? — Nem, de fogadja el csak, hagyja a fizetést. Az idő pénz! — Nem, nem fogadhatom cl. Nem akarok áz adósa lenni! Ha lenne mégis aprója . . — Fogadja el az érmét és fejezzük be. Én már megye1 is... — Jó, elfogadom... De fé lek, hogy fölöslegesen tartottam fel. Közben sajnos, elfelejtettem a telefonszámot. Fordította: Antalfy István 1 nyálatokat nem ismerve, »öv alatti ütésekkel« vitatkoztam egykori tanárommal a Rozsda- temetőért. Barátommal »késhegyig« a Jó estét nyár, jó estét szerelemért. Az előbbi regény azóta — ki tudja hányadik — kiadását éri meg rövidesen. Az utóbbi — évekkel az első megjelenése után — a televízió segítségével diadalmaskodott. Miért nem a megjelenése idejében? Mert akkor még kevesen ismerték föl a veszélyt, amire Fejes figyelmeztetett, mert akkor még »nem égett körmünkre« az a probléma. Nem tetszelgés akar ez lenni a »lám, ugye, hogy nekem volt Igazam?!« pózában. Nem, mert nem az »én igazam« ez, hanem Fejesé. Sietek leszögezni: új darabja — természetesen a régiek ismeretében állítom — a legjobb színműve. Néző- és olvasóriasztó címe ellenére. S az, hogy a legjobb, már akkor is igaz lenne, ha csak a dráma szerkezetéről, építkezéséről, az író tökélyig fejlesztett színpadismeretéről szólnék. De nemcsak erről van itt szó. Miről is szól Fejes új darabja? Egy »szerelmi drámáról«? Igen. Morális konfliktusról? Igen. Társadalmi kérdéseikről? Igen. Az író gyöt- relmesen szép munkájáról? Igen. Nem lesz ez egy kicsit sok? Nem markol túl sokat a szerző? Hiszen ezek a dolgok — első olvasásra — egymástól olyan távolságra vannak, mint Makó Jeruzsálemtől. S mégis: egységes egésszé olvadnak ösz- sze fehérizzás közben. Az Író a »nyílt színen« kín- lódja, izzadja művét a világra. TaláA még soha, senki sem vitte »piacra« ilyen nyíltan kiftdelmét az anyaggal, saját magával. Ezt a lázas, olykor öngyilkosság-kívánásba hajszoló állapotot, miskor meg .ennyezetig lökő diadalmá- nort. Az Író megteremti a világot, s »Ádámot«. Azaz: Vitok Pál tisztakezű munkásembert. S végigkíséri, már nemcsak te- remtöként, hanem Luciferként is. A kétkedés, a megkérdőjelezés, ugyanakkor valami hallatlanul magabiztos »előre rendelés« a módszere. Mint mindazoknak, akik az igazságot keresik. S »Éva«? Cserepes Margit, ez a csupa nőiesség, érzékiség asszony az. Megcsalja-e Vitok Pált? A »kígyó«: Horváth úr. Van még egy Magdalénás tulajdonságokkal felruházott lány: Dorogi Zsuzsanna. Cserepes Margit hábetleri szülei. S egy fiatalember: Egri Zoltán. A tragédiához, a bukáshoz minden adott. Még a gyi- lok; a rugós kés is. Teljesedésbe is látszik menni minden. »Szabályszerűen.« Ahogy az Íróban a rutin rugói működnek. Az Egri Zoltánhoz is hajlamos Cserepes Margit ki is hívja a sorsot. A »kígyó« is sziszeg a »titokról«. A tisztakezű azonban — bár fenyegetőzött — mégsem öl. A saját világát építő, bár Magdalénaként bűnös Dorogi Zsuzsannát választja. Nem öl a »szép bábért«. És Egri Zoltán, a »munkásosztály komisz gyermeke« sem szennyezi be barátja életét. Vitok Pál mondja ki: »A munkás is emberből van. Lucifert »átejtik«, így veszít és nyer egyszerre az Író. LESZNEK MAJD, akik azt mondják: de hisz Pirandello óta nem szenzáció az, hogy a figurák önállósulnak az író ellenére. Lesznek, akik azt mondják: de hiszen Horváth úr, az intrikus azonos Hubay diklós Tüzet viszek című tragédiájának Valérjával. Lesznek, akik támadják, lesznek, akik védelmezik. Ki ebben, ki abban látja majd a mondandót. Csak közömbös nézői nem lesznek, ha a darabot vállaló színház is olyan hőfokon játsz- sza el, amilyen izzással az író magából elénk döntötte. Fejes Endre felelősséggel — ■tz építés nélkül — szólt az al- .itóm unkáról, a ma moráljáról, a kétkeziek tisztaságáról. Leskó íászló
