Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-14 / 294. szám

A Zalä-Somegy megyei Gizbajózási Társaságról

Előremozdította Balatonboglár fejlődését

ÁLTALÁBAN nem nagyon

Részese századunk legnagyobb csatájának, a hazai, s a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom küzdelmeinek. Megalakulása után egy hónappal már tagja a Kommunisták Magyarországi Pártjának.

Münnich Ferenc nevezi ki a békéscsabai 101. Vörös Gyalogezred politikai biztosává. Szerkeszti a Kassai Munkást, a romániai Elörét, neve ott szerepel a román, osztrák, német, holland, spanyol, francia kommunista párt névsorában. Harcol a spanyol polgárháborúban, az Északi, majd az Andalúzia! Hadsereg hadműveleti osztályának vezetője, a külföldi önkéntesek közül egyedül ő kapja meg a Katonai Vitézség! Érdemrendet, a legmagasabb köztársasági kitüntetést. Kiemelkedő alakja a francia ellenállásnak. Újságíró, író, hadtörténész, de min lenkor — mint maga vallja — el só-sorban hivatásos forradalmár. 1897 december 14-én szü- 'ttett Nagykárolyban. Ma het- ■ '■nőt esztendős.

— Mit mondana ezen a születésnapon?

— Illés Béla úgy fogalmaz tó meg, hogy aki azért él, ami ben hisz, az haláláig fiata! marad, ötvenhárom év alat‘ jó tapasztalatokat szereztem ennek igazságáról. Mindenki- ■ele a maga dolgát kell tenne. ennyi az egész.

— Most megjelent könyvében, a »Hispániában« Tacitus! idézi. »Kevesen maradtunk és nemcsak másokat éltünk túl — hogy úgy mondjam — hanem szinte magunkat is«. Nincs ebben némi kesernyes- ség?

— Nincsen. Csupán a magam nemzedékére gondoltam =i tizenkilencesekre, a »-spanyolosokra-“, de a ríegyvenötö- sökre is, a kommunistáknak arra a vonulataira, amely lassan — és természetszerűen — átadja a stafétabotot Jóérzés, hogy van kinek, s elégtétel is: amit kezdtünk, amit tettünk, az ma egyenesben van.

— Brecht szerint a hatalom gondokat szül. ön, életében sűrűn küzdött a hatalom ellen, egy másik s a legfőbb hatalom, a proletariátus seregének sokféle parancsnoki posztján. Nyilván hozott fájdalmas döntéseket is. Mi ad erőt ezekhez?

— A tudat, hogy minden a hatalmon, a ki kit győz le elvén múlik. A hit, hogy amiért cselekszünk, az a legigazibb ügy. A meggyőződés, hogy Landler Jenőt idézve, csatát,

háborút el lehet veszíteni, de forradalmat soha. Ma úgy mondom: könnyebb harcolni z szocializmusért, mint megva lásítani azt. A fegyveres fron tok arc vonal a nrndig világ" sabb, mint az ideo’Astói kii» delmeké, a békés építőmunkáé. Ezért amikor problémákr'' hallok, soha nem azokra, ha nem a megoldásra teszem a hangsúlvt, az a fontos. Aki úgy hiszi, hogv egy csatát ke” megvívnia, az keveset vál1"' A. szonializmushoz vezető úf el'entmondásokkal van kikü vezve. S csaták nemcsak ak kor zajlanak, amikor dörög nek a fegyverek.

— Azaz nincs, nem lehe' elégedett forradalmár?

— Igen is, nem is. Mindé" eredmény elégtétel, de hogy katonai hasonlattal éljek, a sikerek továbbfejlesztése a győzelemhez elengedhetetlen A szocializmus építése, me gint csak katonai kifejezéssel, nem állóháború, hanem dialektikus folyamat. örökös mozgás, de nem egyetlen irányban! Jó lenne nyílegyenesen haladni, de vannak kitérők, kátyúk is. Nem egyszer rész-kudarcok. Ám végső soron az a fontos, hogy tudjuk, mit akarunk.

— A kommunistákra ellenfeleik évtizedek óta szeretnék rásütni a bélyegzőt: fanatikusok. Az ön élete nem szűkölködik olyan tettekben, amelyek mintha igazolnák ezt

...

— Ha ellenfeleink elkötelezettségünket vélik fanatizmusnak, igaztik van. A kommunisták »fanatizmusa«, az optimizmus, ami az ügy igazságáról való meggyőződéssel egyenlő. E »fanatizmus« a történelmi perspektíva maga, a

társadalmi mozgás iránya. S ez a »fanatikusokat« igazolja.

—: ön harcolt tizenkilencben az intervenciósok ellen, Spanyolországban Franco csapataival nézett szembe, Franciaországban az SS géppisztolyaival. Félt?

— Olyan hősök, akik nem félnek, csak a népmesékben vannak. A való világ küzdelmeiben emberek vesznek részt, akik természetes önfenntartási ösztöne a félelem. Leküzdeni a félelmet erkölcsi tartalékok kérdése. Jónéhányszor már úgy nézett ki: otthagyom a fogam. S mégis, nyílt kiút. A vak reménykedés nem ér semmit, annál többet a kollektíva esze, összefogása, bátorsága Minden nehéz helyzetből a közösség lelt megoldást. S még valamit ehhez: mind katonaként, mind civilként meg tanultam, hogy parancsnokolni, bármilyen kis vagy nagy nősz ton, csak elmélyült isme retekkel lehet.

— Harcolt s írt; golyókkal betűkkel küzdve. »Budapesti I Budapestig« című kötetének mottója egy Cervantes idézet. »A toll nem csorbítja a lándzsa hegyét, sem a lándzsa a toliét.«. Tanulmányokat publikált német., francia, spanyol, svájci, holland lapokban, társa volt Landler Jenőnek. Zalka Máténak, kiváló forradalmárok seregének. Mit jelent önnek ez a szó: öröm?

— Azt, ha olyasmit tehet tem, tehetek, aminek eredményét megoszthatom másokká! aminek gyümölcse nemcsak az enyém. Azt, hogy becsülni tudom a kis eredményeket is Azt, hogy felnevelődött eg\ olyan nemzedék, amely meg tanult gondolkozni, mely hitet és tudatosságot ötvöz, s így cselekszik. Azt, hogy bárhol legyek is az országban, mindent úgy nézhetek: közöm van hozzá.

Ma hetvenöt esztendős. 1918 óta katonája a világméretű küzdelemnek. Egyik cikkének mottója Federico Garcia Lorca hitvallása: »Amíg élek, a szegények pártján fogok állni.«. Jász Dezső sem tett másként, s erejének forrása kommunista hite. A Pravda írta róla: »Ha olyan emberekkel találkozunk, mint Jász Dezső, az internacionalizmus szó valósággal látható tartalmat nyer.«

M. O.

szokás megemlékezni egy báli jubileumról. Most mégis ezt tesszük. Éppen száz esztendeje ugyanis, hogy a Zala-—Somogy megyei Gőzhajózási Társaság, amint az egykori tudósítások hírül adják, még az ádvent előtti időben nagy bálit rendezett. Hivatalos volt az arra érdemes és igen tisztelt illetékes birtokosság és kereskedő társadalom. A nemes cél érdekében a kaposi Koronát jóval az országra szóló esemény előtt, még 1872 novemberében, összes helyiségeivel együtt lefoglalták.

A bál fényesen sikerült. Volt mulatós virradatig, pezs- gős köszöntő és báli szépségválasztás. Szinte azt mondhatjuk, hogy az idén száz éve megindult kaposvári vasút nem kavart fel akkori hír-felhőt, mint ez a bál!

A társulat, amelyik a bált rendezte, szintén az idén, 1972-ben múlott száz esztendős. Balatoni teher- és sze- mélyszállításra alapították északi és déli birtokosok, kereskedők, tisztviselők. Amikor az alapítás után rövidfesen megindult a rendszeres hajójárat Révfülöp és az akkor igen gyorsan fejlődő, kisváros jellegű Balatonboglár között, az első alapítók aligha gondolták, hogy úgy kerülnek be a balatoni közlekedés történetébe, mint az első fafűtéses balatoni csavargőzös üzemeltetői.

A társulat lelke Czigány Károly, a széles látókörű, európai műveltségű kővágóőrs’ ügyvéd volt. Az ő javaslatára vásárolta meg a társulat a Dunán szolgáló »Balaton« nevű csavargőzöst.

Az alapító tagok szerződésben rögzítették, hogy a személyszállításon kívül elsősorban kő, bőr, gabona és vásári jószág Balaton-környéki szállításába kívánnak lendítő szerepet vinni. E célból az északi és a déli parton is nagy rakodó területű, korszerű raktárakat építettek. (A társaság működése jelentősen befolyásolta Balatonboglár múlt századi fejlődését, üdülőteleppé alakulását is.) A teherszállítás után annyira megnőtt az érdeklődés, hogy rövidesen hat, nagy rakfelületű uszályt vásároltak, hogy az igényeket maradéktalanul ki tudják elégíteni.

A társulat igyekezett minél több, a hajózásban jártas alkalmazottat fogadni. Ezzel kívánták a járatok rendszerességét biztosítani. (Általában a személyszállító járat Révfülöpről reggel fél nyolckor indult, és 40—50 perces út után érkezett meg Boglárra, ahonnan dolga végeztével ebéd után, háromnegyed egykor tért visz- sza. Voltak ezenkívül teherjáratai, és a hivatalos menetrenden kívüli fuvarvállalásai is.)

A Balatont kedvelő somogyi ' akálpatrióták hamar felismerték a társu’at jelentőségét. 'toboz István budapesti és helyi cikkeiben, mint a Bóla on környéki idegenforgalom a« iik föllendítőjét köszöntötte. E'ismerőén nyilatkozott róla Jókai Mór és Eötvös Károly is. A nagy konkurrens. az o,rsz mozgalmakból ismer1 T"rr István, aki Fák Károllyal, a »Gizella« nevű halót járatta a Balatonon, a Za'a—Somogy megvei Gőzbe ió?', ( Tá~,9",t70t a jövő nagy vállalkozásának nevezte!

Néhány éves működés után azonban a társaságot utolérte a somogyi betegség: a szalmaláng, a hozzá nem értés és a széthúzás.

1875 ŐSZÉRE már megszűnt

az a társaság, amelyik három évvel korábban még a báli évadban is maradandót, figye- lemJkeltőt tudott szervezni. Tíz évvel később, amikor megindult a Balaton Gőzhajózási Társaság, az igazgatóság tagjai közül többen is meghatot- tan emlékezteik a tíz évvel előbbi kezdeményezésre. Az új társaság igazgatóságának volt köszönhető pl., hogy újra rendszeressé tették a napi forgalmat Balatonfüred és Siófok között.

Dr. Draveczky Balázs

Látogatás a könyvtárban

— Maradj nyugton, még két óra. Olvassunk.

— Ennél a pipicsnél?

— Menjünk a szomszéd

fülkébe.

— Ott meg hideg van.

— Miről írsz legközelebb?

— Fogalmam sincs. Sikkasztásról vagy csalásról. Ügy érzem, mostanában kevés konkrét ügyről számoltam be.

— Laza ellenőrzés, kínálkozó alkalom, nyolcvanezer, villa, autó, ital. A végén: őszintén megbántam, tisztelt bíróság.

— Miért, nincs ilyen?

— Csak ilyen van. Inkább találjunk ki egy krimit.

— A legjobbakat nem kell kitalálni. Azok megtörténnek.

— Olcsó kifogás. Mi az, ízikkad a fantáziád?- Rajta, kezd ell

— Legyen benne szerelem. S ha nem tudjuk megindokolni, miért tette az illető, azt mondjuk, hogy a szerelem mindenféle őrültségre rábírja az embert.

— Te tényleg olvasol újságot. Ki tette és mit?

— Várjál. Színhely: a bíróság folyosója. Ez már eleve izgalmas. Az egyik teremben válóper, a másikban bűnügy. A férfi válik, a nő tanúskodik a bűnügyben Még , egyiküket sen Míották Beszédbe elegyednek.

— Hogyan?

— Majd kitalálod A férfi panaszkodik, a nő hallgatja. Sajnálja...

— ... s úgy érzi segítenie kell ezen az emberen. A történetből üvölt a marhaság. Egyetlen férfit mutass, amelyiknek kedve van a válóper előtt öt perccel a folyosón társalogni és kiönteni egy vadidegen nőnek szíve nagy fájdalmát.

— Most mit háborogsz? Bírósági jegyzetlapok gyanánt ezt te megírtad egyszer, én csak felmelegítettem. Legalább memóriád lenne.

— Ha írtam, biztosan volt ilyen. De most nem ez kell.

— Jó, velem lehet tárgyalni. Ahhoz azonban ragaszkodom, hogy a férfi legyen elvált. És taxisofőr. Képzeld csak el, este van, zuhog az eső. A nő álldogál a megállóban. A férfi elékanyarodik, elindulnak. A kocsi elromlik, mondjuk defekt. Ezzel ugyebár meg kell várni, míg eláll az eső. Addig együtt vannak. Beszélgetnek, mert agyon kell ütni az időt.

— Ismerem az effajta szituációkat, mások a lifteket szokták megállítani két emelet között.

— Szóval beszélgetnek. A férfi panaszkodik.

— De miért mindig a férfi? Miért nem tudod elképzelni, hogy anó is panaszkodik?

— Mert nem olyan típus. Mondjuk harmincéves. Nem, ez túl sima, szóval harmincegy éves. Egy vállalatnál előadó. Most éppen mérleget kellett készítenie, azért volt ben* kési éjszakáig a műm

kahelyén. Nem is siet. Tulajdonképpen örül, hogy megállt a Warszawa, legalább beszélgethet valakivel.

— Ezek szerint egy borzasztóan magányos hölgyet fogtunk ki.

— Na és, talán nincs ilyen?

Különben is nagyon rokonszenvesek egymásnak, s a nő már nem sokáig lesz magányos.

— Nem is megy haza, elfogadja a sofőr meghívását, aki szívesen látja egy kávéra a legénylakásán. Hát igen, az ilyen defekt néha nem árt...

— Émelyítő, ahogy beszélsz erről a nőről. Szerinted jobb, ha előtte hetekig randevúz- gátnak, a nő vonakodik, míg a végén beadja a derekát, amikor az első perctől fogva tudja, hogy erre a férfira szüksége van? Ez a nő őszinte. Elvárom, hogy tiszteld.

— Elnézést. És ne kiabálj, már mindenki ránk figyel.

— Kit érdekel? Sok képmutató, álszent ürge. Lefogadom, egyik sem értené meg ezt a nőt, akinek a napjai évek óta értelmetlenül peregnek. Figyeld csak meg, hogyan vásárol be, hogyan érzi magát, amikor mindig csak egy mozijegyet kér. Miért nem veszed észre, hegy soha nem siet, mert nem várják, hogy csak a szakszervezet kíván neki boldog új évet, hogy ...

— Rendbe* vast. De hogyan lesz ebből krimi? Arról volt szó.

— Nem fér a fejembe, miért forog az agyad valami ostoba krimihistória körül, amikor itt van ez a szerencsétlen. Ha szorult beléd valami emberi érzés, segítesz neki.

— Társszerző vagy, te is

felelsz érte.

— Felmegy a férfi lakására és mindent elmond.

— Nem jó. Így az első perctől kiszolgáltatott lesz. Vagy ami ennél is rosszabb, a férfi megsajnálja, s csak ezért...

— Tudsz jobbat?

— Küldjük ezt a sofőrt a francba. A nőnek van egy ré- gesrégi barátja, akivel évek óta nem találkozott.

— Akkor az nem is a barátja. Jellemző, hogy ilyeneknek vetnéd oda. Tudom, tudom. Az úgynevezett barát »megvigasztalja«, s újabb öt évig nem látjuk.

— Jogunk van visszatartani. Mi találtuk ki.

— Az ilyet nem lehet visz- szatartani. Akkor már inkább adjon fel egy házassági hirdetést.

— <5 ugyan nem fog, míg

beleszólhatok az életébe.

— Kár csak így lefricskáz- ni ezt a lehetőséget. Nagyon sok jó házasság született már így.

— Elegem van ebből a nőből. A valódi bajokkal som

tudok megbirkózni. Tudod mit? Kivetetjük a vakbelét, s amíg lábadozik, nincs vele gond.

— Megtennéd. Gondolhattam volna. Csak azért, hogy egy hétig ne legyen az utad- ban. Vedd le a táskámat, és ne is marasztalj. Átmegyek, az étkezőkocsiba.

— Ne butáskodj. Miattam azt a nőt szombaton vendégül is láthatjuk. Aztán megbeszéljük, mit segíthetünk.

— Ezt csak úgy mondod.

— Nekem már nagyon rokonszenves. Nem is értem, hogy eddig miért nem vettem észre. Nézd csak, hogy omlik a vállára a haja, s milyen szelíden néz. Most éppen rám pillant.

— Se te visszabólintasz neki. Ennyire talán mégsem kellene...

— Ne szólj közbe. Figyeld csak, feláll — milyen karcsú, szerintem huszonötnek sem néz ki — kifelé indul. Léptei ruganyosak, szinte csalogatnak.

— Eredj csak utána, nekem

meg beadhatod, hogy cigarettáért mész. Hiszen ismerem én az ilyen nőket, de ha úgy gondolod, érdemes engem .kitenni ennek a procedúrának, menj csak, nem tart vissza senki.

— Ne pityeregj, megint mindenki vasvillaszemekkel néz rám. Hiszen az a nő nem

is létezik.

— El is várom, hogy kiverd a fejedből. Persze, ne hidd, hogy megosztod. Még számolunk.

December közepén járunk, készülnek a vállalati éwégi beszámolók. A számonkérés alól nem mentesülnek a könyvtárak sem. El kell érni az év elején meghatározott olvasólétszámot Találunk olyan könyvtárat, ahol most nagy gondban vannak a könyvtárosok. Fotóriporterünk a héten olyan gyár könyvtárát kereste fel, ahol nem kell tartani a lemaradástól. Még csak öt olvasó hiányzik, s ha ez is megvan, akikor teljesítik a tervet A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára könyvtárában több mint tizenháromezer könyv várja olvasóit Naponta átlagosan fél- százan fordulnak neg an ülésesen berendezett helyiség uen, lehet böngészni, kutatni, a kényelmes fotelokban újságokat, magazinokat, folyóiratokat lapozgatni. A könyvtár állománya több mint tizenháromezer kötet olvasóinak száma csaknem a tizede: ezerháromszáz. A könyveket nem egyedül a gyári dolgozók forgatják, hanem a környék lakossága is szívesen tölti itt idejét ->lva- sássaL

Somogyi Piéplapl 5

Pintér Dóm