Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-02 / 284. szám

BANKOSOK Felmondtak 28 bank­tisztviselőnek, amikor az álla­mosítás híre megérkezett Ka­posvárra. A város nyolc bank­ja azoktól igyekezett szabadul­ni, akik az államosítás hívei voltak. Az egyik utcára került tisztviselő Tihanyi Zoltán volt. Ma a Magyar Nemzeti Bank Somogy megyei igazgatója. Azaz, hogy mégsem kerül- . é t kantak_ tek az utcára. Az 1945. február 1 kaptak, 12-én megalakult magánalkal- | meny dolgozóinak egész mázolták szakszervezetének j bére. Az üzemi bizottság nem vezetősége úgy döntött: min- j engedte kifizetni. A bank tulajdonában — az — 1949-ben már működtek az első termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok. Az agrárproletárokból alakult szövetkezetek először szalonná­ra, aratópálinkára és bakancs- , ,, ,. ra kértek — és kaptak hitelt, igazgatóság es a felügyelő bi-1A termeiőeSzközök - jórészt lovak — vásárlására adott hi­vettek az igazgatósági ülése- j ken. Éppen azért, hogy tartsák meg a bank értékeit a későb­bi szocialista szervezetnek. — Az első nagy vitát az j Leltároznak a tsz-ekben zottság tiszteletdíjának megál- i lapítása váltotta ki. Az ebben részt vevő tagok ugyanis több mint az intéz- évi tel csak ezt követte. A hároméves terv befejezé­se után az újjáépítés helyébe a fejlesztés, a beruházás lépett. , És megalakult a Beruházási Bank. Lövétei Lajos, az első igaz­gató: dent el kell követni, hogy a | felmondást a tulajdonosok , visszavonják. Az elbocsátotti értékpapírokon kívül — lakó- { — Ide küldtek, hogy szervez- ) banktisztviselők között volt a épületeit, szántóföldek voltak. zdk meS a bankot. Kaptam egy szakszervezet vezetőségének I szobát. A többiről nekem kei­két tagja is. Hogy miért éppen A tulajdono*°k döntésé, el kell . letj. gondoskodni. Az első tiszt­ük? Mert akik a szakszervezet- adnL A szakszervezet a jövőt j viselőket a gimnáziumból hoz- ] tevékenykedtek, azoktól1 figyelembe véve döntött: nem I tam. Egy lányosztályba men- í szabad eladni. A bankok va- , *"em s föltettem a kérdést’ , _, , ! ki akar bankban doV->zni? T" gyonara az államnak szükségé ; vagy öten je­van. Akkor ismét jött a lét- _ j*. hogyan indultóíC a I számcsökkentés. Megint ben igyekeztek először megszaba­dulni a tulajdonosok. Hiszen a legtöbb »-kellemetlenséget« ép­pen ők szerezhették — és sze­rezték is később — nekik. A Magyar Nemzeti Bank So­mogy megyei Igazgatósagának új székházában régi bankosok visszaemlékezéseit hallgatom. Az elmúlt huszonöt év — éle­tük egy darabja — számukra összeforrt a szocialista bank- rendszer megteremtésével, megszilárdításával és fejlesz­tésével. Akik az asztal körül ülnek, nemcsak szemlélői, ha­nem aktív részesei is voltak az államosításnak, s az azt kö­vető nehéz munkának. Petre László — egyik alapító tagja volt a magánalkalmazottak szakszervezetének — az Álla­mi Biztosító megyei igazgató­ságának helyettes vezetőjeként ment nyugdíjba. Szabó Ferenc a bank főcsoportvezetője. Lö­vétei Lajos igazgatóhelyettes. Pék György az OTP- megyei igazgatóhelyettese. Dr. Szalai Istvánná a bank osztályveze­tője, Botykai Jánosné csoport- vezető, Felméri István főcso- portvezető. Az államosítás Iure előbb megérkezett, mint az erről szó­ló törvény megszületett vol­na. A Magyar Kommunista Párt követelte ezt, hiszen a hároméves újjáépítési terv si­kere függött tóle. 1947-ben, amikor világossá vált, hogy el­kerülhetetlen az államosítás, arra is feleletet kapott min­denki, hogy a banktulajdono­sok miért igyekeztek a szak- szervezeti tisztségviselőktől már jóval korábban megszaba­dulni. Az üzemi bizottságok ugyanis — vétójoggal — részt csak vigyázni kellett arra, nehogy elküldjenek olyanokat, akikre az új — szocialista — bank- rendszernek szüksége lesz. — A legnehezebb talán az államosításról szóló törvény megszületése és a végrehajtá­sa közötti időszakban volt. Somogybán ketten irányí­tották ezt a hagy munkát. Szántó Dénes, a Magyar Nem­zeti Bank azóta nyugalomba vonult elnöke és dr. László Andor, a jelenlegi elnök. A bankokért folyó harc el­dőlt. A munka megsokszorozó­dott. Kaposvár nyolc magán­kézben levő pénzintézetének nyolcféle volt az ügyvitele. Egy fiatal, nem éppen tapasztalt, de lelkes gárda fogott munká­hoz. Az egységes ügyviteli rendszer kidolgozásánál is na­gyobb feladatot jelentett a hároméves tervre való felké­szülés: minden olyan kölcsönt vissza kellett fizettetni, mely a hároméves terv végrehajtásá­hoz jelentett pénzt. És bővül­tek a feladatok is: 1948. no­ru házások? — Emlékszem, bejött hozzám Müller László és azt mondta: van tizenkét varrógépünk ' tizenkét, szabósegédünk. E'jv gyárat akarunk létesíteni. Ho­gyan csináljuk? A Kaposvár Ruhagyár ma nagyüzem. A bankban 1948-ban ti­zenegyen dolgoztak. Egy évv< i később már kilencvenen. (Je­lenleg — az Állami Biztosító létszámát is számítva — két­százan dolgoznak a pénzinté­zeteknél.) Honnan jöttek az új dolgozók? Gyárakból, üzemek­ből. Nem egy közülük nócrv | elemivel kezdte, s ma főis«^ lai vagy egyetemi diplomával rendelkezik. — Mi a pénzintézetek legna­gyobb gondja ma? Tihanyi Zoltán: — Annak megértetése a hi­telt kérőkkel, hogy miért nem tudjuk egyes fejlesztési elkép­zeléseiket anyagilag támogat­ni. És a mind magasabb szin­tű közgazdasági elemzés — melyet ez a munka megköve­tel —, az sem megy erőfeszí­A marcali Egyesült Vörös Hajnal Termelőszövetkézet üzemegységeiben hozzáfogtak a leltározó bizottságok a gaz­daság javainak év végi föl­méréséhez. Borsó Sándor, az öt csoport egyikének vezetője, a központi üzemegységben, Marcaliban irányítja a kis kol­lektíva munkáját. — November 21-én kezdtük a leltározást — mondja. — A fogyó eszközökkel indultunk, ■ -amSer végéig szépen sor­ban ni...^ent leltárba veszünk, '"-'st az üzemanyagos hordó­ivá. számoljuk össze. Báliké József rakodó és Puszfai Lajos nyugdíjas, a lel­tározó csoport tagjai, Fazekas Béla raktáros munkahelyén, az üzemanyag-tárolónál vették számba a vashordókat. A fő­könyvelő még a leltározás előtt megtartotta a munkacsoportok oktatását az év végi fölmérés­sel kapcsolatos teendőkről, s most minden üzemegységben a leltári utasítás és az ütemterv szerint folyik ez a munka. Fa­zekas Béla, a szövetkezet mar­cali egységének az üzemanyag­raktárosa elmondta, hogy az idén havonta mintegy 15 ezer kiló gázolajat használtak fel, s a traktorok es kombájnok mel­lett az egyik legnagyobb fo­gyasztó az olajtüzelésű ter­ményszárító berendezés. A leltározással megkezdő­dött megyénk közös gazdasá­gaiban az 1972. évi gazdálko­dás eredményeit összegező munka. Hamarosan tisztázódik, hogy mennyivel gyarapodott az idén a közös vagyon, meny­nyi lesz a felosztható jövede­lem a termelőszövetkezetek­ben. Ugyanakkor egyre kive­hetőbbé válnak az elképzelé­sek kontúrjai is: készülnek a jövő évi tervek— vember 1-én megkapták az ál- 1 ., , . _ lamosított nemzeti vállalatok tések nelku1’ ^ e^re ma§a" számláit. Akkor mindössze öt i sabb szakképzettség elenged­számlát vezettek. Egy évvel később mar száz nemzeti vál­lalat volt a megyében. — Technikai fölszerelések j nélkül ma szinte megoldhatat­lan feladatnak látszik, amit akkor elvégeztünk. Igaz, a napnak rendszerint este tízkor volt vége. (Ma a bank rész­ben már elektronikus adatfel­dolgozásra tért át. — Ha rendesen ment min­den — szóltak közbe —, ha nem, még éjszaka is bent ma­radtunk. — Mire adták az első hite­leket? hetetlen. Ugyanakkor a bank apparátusa fiatal. Pék György: — A túlzsúfoltság volt a gondunk. Azzal, hogy új fió­kunk nyüt a kaposvári Kali- nyin városrészben és megkap­tuk a Beruházási Bank épüle­tét, sokat javult a helyzet. A somogyi pénzintézetek 70C dolgozójával nyolcvanan húsz éve vagy annál régebben kezd­ték a szakmát. K------. T,..-.. E gy újítási javaslat 170 napos kálváriája Az újítókedvet fékezi »Különösen erőteljes a visz-! A Somogy megyei Állami szahazódás az újítómozgalom- ; Építőipari Vállalat újítási ban való részvételtől a legér- szabályzata kimondja: »A val­tékesebb alkotóréteg, a mű­szakiak részéről« A megállapí­tást a SZOT elnökségének 1972. szeptember 254 jelenté­séből idéztük, mely az újító- mozgalom helyzetét tárgyalja Ugyanezzel foglalkozott a Szakszervezetek Megyei Taná­csának elnöksége is. A tárgy­ban hozott határozat 2. pontja a vállalati szakszervezetek fel­adatává teszi, hogy »... gyor­sítsák az újítások elbírálásá­nak, az elfogadott újítások megvalósításának és az újítási díjak kifizetésének ügyintézé- , . , li> ezek iáőlar­Megérkeznek-e iuejébei a nyomtatványok? A főkönyvelő szemével a zárszámadási előkészületekről idézője a szük­séges zárszám­adási nyom­tatványok hiá­nya, illetőleg ezeknek a ké­sei megérke­zése volt. Hogy ez a probléma mekkora gon­dot okozott még ott is, ahol jól kép­zett számvite­li apparátus­ra várt a gaz­daság zár­számadásának — Azt ígérték, hogy november közepéig meg- az elkészítése, kapjuk a nyomtatványokat. Eddig még nem s a dolgot érkeztek meg... A múlt télen Somogy egyi­ke volt azoknak a megyéknek az* országban, melyekben a termelőszövetkezetek legké­sőbb hirdették ki az 1971. év­ről szóló zárszámadást. Olvas­hattuk, hallhattuk akkoriban hogy másutt már régen meg tartották a zárszámadó köz gyűléseket, s nálunk még csak éppen hogv elkezdték a tagság összehívását. Az okot boncot- gatva annak idején kiderült, hogy a késlekedés egyik elő­csak nehezí­tette az, hogy egyes szabályozók, módosító mérlegutasítások már a zár­számadás elkészülte után je­lentek meg — minderről szól­tunk annak idején. Vajon az idén milyen kilá­tások előzik meg a zárszám­adást? Erről érdeklődtünk egy számviteli szakembertől a sok közül: Hosszú Sándornétól, a somogyszentpáli Béke Ter­melőszövetkezet főkönyvelő jétSL — Több értekezleten is kö­zölték velünk, hogy november közepén megkapjuk a szüksé­ges zárszámadási nyomtatvá­nyokat. Eddig azonban még nem érkeztek meg. Tavaly úgy karácsony táján kap­tuk meg a nyomtatványo­kat. A mérleg utolsó le­adási határideje február 20-a volt, de még február 10-én is jöttek utasításoik a bevételi igazgatóságtól, s a kész mér­legen is változtatni kellett. Tu­domásom szerint az idén de­cemberben Balatonaligán egy­hetes tanfolyamot rendeznek a főkönyvelőknek, s ott közük majd velünk a zárszámadással kapcsolatos tudnivalókat. A leltározást megelőzően mindhárom bizottság megfe­lelő tájékoztatást kapott a ten­nivalókról. A könyvelésben dolgozók képzettsége és létszá­ma alkalmas arra, hogy meg­oldja az év végi feladatokat. Egyébként ugyanaz az erő áll hez, s azt valamennyi tagszö vetkezetnek elküldik. Mint > főkönyvelő elmondta, ezt a anyagot minden kollégájának a figyelmébe ajánlja. — Egyébként is nagy figye lemmel kell kísérni a közlő nyöket, az értesítőket — mondja. — Különösen a Pénz­ügyi Közlönyt kell gondosan átlapozni minden tsz számvi­teli vezetőjének, de a beosz­tottaknak is, és nem szabad a közlönyt olvasatlanul a fiókba tenni. Egy-egy rendelet, haei- kerüü a figyelmet, százezer forintos veszteséget okozhat a gazdaságnak... Hosszúné még a kéthelyi Aranykalász Tsz-ben kezdte a számviteli munkát, 1965-tő1 itt, SomogyszentpáLon dolgo­zik, 1968-tól főkönyvelőként. Tapasztalata tehát bőven van. Neki és még több mint száz somogyi tsz-főkönyvelőnek szeretnénk segíteni azzal, hogy ez úton is kérjük az iUetéke­rendelkezésre, mint tavaly. I seket: juttassák el idejében a Januárban sókat túlóráztunk, s azt hiszem, így lesz ez az !dén is. Hosszú Sándorné is tagja az Észak-somogyi Termelőszövet­kezetek Területi Szövetsége | konzultációs bizottságának. Segédanyagot készít a bízott­1 sag a munkák megkönnyítése- * zárszámadási nyomtatványo­kat a területi tsz-szövefcségek hez, hogy azok szétoszthassá- a szövetkezetek között. Mo? még nincs késő, most még lehet kerülni azt, hogy meg | métlódjön az egy évvel eze! i «et. SL F. lalathoz benyújtott újítási ja­vaslatokat az újítási előadó a rendeletnek megfelelően 60 napon belül köteles elbíráltat­ni és arról az újítót értesíteni.« Az alábbiak magyarázzák meg, hogy miért volt szüksé­ges az idézetek kiemelése. A vállalat lakatosüzemének három dolgozója — Varga Ist­ván, Hegedűs János és Bér dar Sándor — újítási javaslatot nyújtott be 1972. február 17-én -Múkőhoronyvagó gép« cím­mel. A gép működését az egyik építkezésen gyakorlatban is bemutatták. Az erről készített "jegyzőkönyv szerint: »... o mai napon a fenti bizottság üzemközben kipróbálta és megállapította, hogy az meg­felel a horony vágásnak.« Vagyis az újítók munkája nem volt hiábavaló, a géppel köny- nyen vágják a hornyokat az egyébként könnyen törő mű­kőbe. Nagy Jenő, a vállalat szak- szervezeti bizottságának újítá­si-műszaki felelőse 1972. no­vember 13-án elkészített egy ötoldalas jelentést. Ebben meg­állapítja, hogy az újítás 140 nap után kerüt vissza az újí­tási előadóhoz a szakvélemény elkészítőjétől. Miért volt szük­ség arra, hogy a szóban forgó újítással a szakszervezeti bi­zottság foglalkozzon? Ismét a jegyzőkönyvet idé­zem: »Az újításra mint kivite- 'ezendő feladatra igen nagy szükség volt, tek m tettel arra, hogy a legyártott műkószegé- lyek több százezer forintot képviseltek, és az újítás beve­zetése nélkül azokat beépíteni nem lett volna lehetséges.« Csakhogy időközben azon az építkezésen más megoldást vá­lasztottak, a horonyvágóra nem volt szükség. így az újítási dí- iat a három szakembernek fizették ki. A szakszer- íjítási-műszaki felelőse negállapítje jelentésében, így a vállalat nem járt el az újítási szabályzatban foglalt torv&nyes megállapítások sze­rint, és a benyújtott újításra csupán agusztus 4-én — 170 nap múlva — kötötte meg a módosított hasznosítási szerző­dést (A módosítás egyébként azt is jelentené, hogy az újí­tóknak a szóban forgó gjépet teljesen át kellene alakítaniuk, pedig korábban a szakvélemé­nyezők szerint megfelel a cél­nak.) A hasznosítási szerződés szerint azonban »az újítási díj kifizetése a szakvéleményeaó által javasolt módosítás végre­hajtása és ennek igazolása után válik esedékessé.« Ez el­len emeltek panaszt az újítók a vállalati szakszervezeti bi­zottságnál, azzal érvelve, hogy a gép átvétele megtörtént, aminek alapjan jogosultak az újítási díjra. így vált szükségessé, hogy az j újítást ismét elbírálják. A ja­vaslat jelenleg a vállalat igaz- [ gatójártál, mint egyszemélyi elbírálónál van, aki — ha ezt igazolva látta — mindig elfo­gadta a dolgozó tényleges ér­dekeit védő szakszervezeti vé­leményt. Hogy a döntés mi lesz, ezt előre természetesen nem lehet tudni. A vállalat szakszervezeti bizottsága eleget tett feladatának. Időben rea­gált a késedelemre, és igyeke­zett elérni, hogy gyorsabb le­gyen az ügyintézés, az újítók sérelmét minél előbb orvosol­ják. Az azonban tény, hogy az újítás elbírálása máris nagyon sokat késett. És ez a késedelem nemcsak a szóban forgó javas­lat, hanem más újítások eseté­ben is egyik oka annak, hogy fokozatosan kedvüket vesztik a műszakiak ahogy a SZOT elnökségének jelentése írja: »különösen erőteljes a vissza­húzódás« körükben. Ha ezt a jövőben meg akar­juk előzni, és az a célunk, hogy teljes egészében feltárjuk az újítói mozgalomban rejlő műszaki-gazdasági lehetőséget, ilyen hosszú ideig elhúzódó vi­tás ügyek nem keseríthetik a mozgalom részeseinek hétköz­napjait. M. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents