Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
Gondolatok a kirakatban (Könyvkiadásunk kérdéseiről) II könyvkiadás ^z& a művelődésügyi — és sok tekintetben gazdasági — tevékenységek közé tartozik, amelyek szinte napról napra kirakatba teszik önmagukat; eredményeik mindenki által számba vehetők, mulasztásaik ellenőrizhetők. S nem kell hozzá még a budapesti utcákon sem végigsétálni: bármelyik megyeszékhely, nagyobb varos könyvüzleteinek kirakatai tájékoztatást nyújtanak arról, miként működik a magyar könyvkiadás. Az olvasók többsége — természetesen — nem művelődéspolitikai »-mérlegkészítés« szándékával sétál a kirakatok és a könyvesboltok dús polcai előtt, hanem vásárolni akar, továbbá gyarapítani ismereteit és élményeit, gazdagítani a könyvtárát, megajándékozni szeretteit és így tovább. Mostanában azonban olykor azt tapasztalhatja: szegényebb a választék, kevesebb a szó nemes értelmében vett izgalom, Ne szaporítsuk a szót: nincs annyi jó könyv a megrakott polcokon, mint amennyi kellene. Nemcsak az olvasónak tűnt ez föl. Föltűnt a könyvkiadás felelős irányítóinak is. Korábban, semhogy az olvasó tapasztalhatta volna a mostani, feltehetőleg átmeneti és mindenképpen csak viszonylagos lemaradást — már a tervezés szakaszában —, vizsgálat tárgyává is tették és folyamatban vannak azok az intézkedések, amelyektől joggal yár- juk a magyar könyvkiadás újbóli fölemelkedését SZÓ sincs arról, hogy vészharangot szándékoznánk kongatni. Témánk komolysága kötelez arra, hogy ne az eredmények — megengedjük, sőt bizonyíthatjuk is: látványos és imponáló eredmények — felsorolásával kezdjük mondanivalónkat, hanem egy alapjában nem rosszul működő kulturális tevékenység nem egészen helyénvaló jelenségeinek mc: geiSÖ i (.csévél i Nevezetesen a felhígulás tűt. neteivel. Azzal, hogy tucatszámra jelennek meg érdektelen, selejtes, pillanatnyi es szűk olvasói igények kielégítésére szánt müvek, alacsony szórakozást nyújtó olvasmányok. Valami baj, süly<* aránytévesztes történt tehát? A kiadók. a haszon hajhászásának »lazaban « szem elől tévesztettek volna alapvető missziójukat, szocialista művelődéspolitikai feladataikat? Nem játszadozhatunk ezzel a szemrehányással, minthogy ellenpélda — jó könyvek sora — is van bőven. Annyit állapíthatunk meg, hogy egyes kiadók engedtek a pillanatnyi haszon csábításának, kísértésének, és jelentéktelen — olykor kimondottan haszontalan, az esetek kisebb részében káros — könyveket jelentettek meg. Két — a közelmúltban megjelent — felelős megnyilatkozás is szólt erről a kedvezőtlen jelenségről, A Népszabadság egyik legutóbbi számában dr. Marczali László, a kiadói főigazgatóság vezetője utalt arra, hogy a csekély értékű bestsellerek áradata aggodalomra ad okot. Elmondotta, hogy a krimik (amelyeknek túlnyomó többsége politikailag. eszmeileg egyébként ártalmatlan) eltúlzott példány- szamai valósággal elfedték a könyvpiacot. A gyakran több százezres példányszámok eltakarták az igazi értékeket, s ezért — mondotta — szükséges tehát a krimik és bestsellerek számának és pél- dánypzámának további korlátozása. Nem adminisztratív intézkedésről van szó. Csak bizonyos telítettségről* amelynek észrevétele már régen felada: ta lett volna a kiadóknak, hi szén előállt az a helyzet, hogy e gyorsan piacra dobott művek nem csekély része a nyakukon maradt. Azt hitték, könnyű és gyors siker lesz. kiadták tehát 180 ezer példány- j ban, és ma tízezrével hevernek a raktárakban. Senkinek j sem kellenek Működésbe lépett tehat. az givasói »önszabályozás*. Nem kis részben éppen az elmúlt évtizedek szocialista kiadáspolitikájának eredményeként. Az olvasók nagy többsége igényes, jó művekhez szokott, s ha olykor-olykor a kikapcsolódás, a könnyű szórakozás jogos és érthető óhajával krimik és a szellemet túlságosan igénybe nem vevő olvasmányok után nyúl is, alapjában véve nemes élményt, ismereteket, fölemelő időtöltést vár a könyvektől. A kritika szeptemberi számában dr. Molnár Ferenc, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese így fogalmazott cikkében : ».. .a kiadás némely esetben túlhaladt a helyes célokon: a világirodalom kiemelkedő értékeivel indult sorozatok mára kifulladtak, felhígultak. Megjelentek a periférikus — hazájukban is csak divatosnak tartott, tiszavirágéletű — polgári-kispolgári szemléletet közvetítő művek is, amelyek a rosszul értelmezett várható tömegsikernek, esetleg kiadói-fordítói érdeknek köszönhették a megjelenésüket. Ma már kevesebb rossz ízlést konzerváló krimi, lektűr jelenik meg, mint néhány éve, a példányszám azonban még mindig megengedhetetlenül magas. És ez nemcsak higulást okoz a könyvpiacon, hanem olvasókat őriz meg, sőt újakat csábíthat az irodalomalatti könyvek bűvkörébe.« ,E kedvezőtlen tünetek mellett — azokkal egy időben — igen nagy eredményekkel és vívmányokkal dicsekedhet a szocialista magyar könyvkiadás. Idézzünk talán néhány adatot e megállapítás alátámasztására. Vegyük példaként a Szépiprodalmi Könyvkiadót, az egyik legnagyobb magyar könyvkiadó vállalatot, s annak is azokat a könyveit, amelyeket az 1971-es évben 20 ezernél magasabb példányszámban jelentetett meg. A lista a következőkből áll: -Petőfi Sándor, József Attila, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Váci Mihály és Francois Villon versei; a Szép versek és a Fiatal költők című antológia. Tegyük mindehhez hozzá — most mar más kiadok tevékenységét is tekintetbe véve —, hogy könyvkiadásunknak lényegében sikerült megvalósítania az egyik nagyon fontos célkitűzését: hogy a magyar és a külföldi klasz- szikusok művei állandóan kaphatók legyenek. Éneikül ép es egészséges könyvkiadás, könyvkereskedelem nem is képzelhető el. A magyar könyvkiadás — s ez másik, ugyancsak említésre érdemes nagy eredménye — sikerrel állta ki a próbát olyan vélt »fenyegetéssel« szemben, mint amilyen a televízió elterjedésekor elhangzott. Emlékezetesek még az aggodalmak: a televízió elveszi az időt a? olvasástól, a televízió a könyvek legnagyobb ellensége, elsorvasztja az érdeklődést, elszakítja az embereket az eredeti forrástól, a könyvtől. Bebizonyosodott, hogy a televízió nem ellensége, hanem szövetségese a könyvnek, mert hatásánál fogva az élményforrás megközelítésére, birtokbavételére, azaz olvasásra ösztönöz. A magyar könyvkiadásnak — leginkább csak a szakértők körében emlegetett és méltányolt — nagy vívmánya a tudományos művek gyors, gondos megjelentetése. Ezekre joggal lehetünk büszkék. A világ-könyvvásárok (legutóbb Varsó, Frankfurt, Jeruzsálem) egyik leginkább keresett cik^ ke a magyar tudományos' könyv, idegen nyelveken elsősorban, s‘ez a kiadóknak tekintélyt, rangot -» és néni csekély any ági. hasznot —,hqz. Ezt csak a teljésség kedvéért említettük meg, mint, a legjobb eredmények egyikét. Ugyanilyen joggal beszélhetnénk részletesebben a fel- szabadulás óta kiadott népszerű tudományos, ismeretterjesztő munkák ezreiről is. Ezek kiadásában ugyancsak a világelsők között van a helyünk. Itt a könnyen kezelhető tömegkiadványokat hiányoljuk, afféle nagy hatású ismeretterjesztő — s nem utolsósorban: olcsó! — tömegsorozatokat, mint az Olcsó Könyvtár és az Európa Zsebkönyvek. A " • _ gjj a legutóbbi felmérésekből, vizsgálatokból és értékelések- . búi egyaránt kitűnik — ösz- szehangoltabb tevékenységet kell folytatniuk. Ne a haszonszerzésben és a jelenleg ítt-ott fellelhető elvi engedményekben— amelyeknek kétes értékű »eredménye« á nívótlan könyvek sokasága — legyen Összhang, hanem az olvasók céltudatos nevelésében, művelésében. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az anyagi hasznot hozó szórakoztató irodalmat kampányszerűen »embargó« alá vegyék. Ilyesmit senki sem követelhet — nem is követel — tőlük. Azt inkább, hogy a klasszikus és a kortársi alkotások, igaz értekek közreadásával segítsek a kulturális forradalmait. A szocialista művelődéspolitika alapelvei közé tartozik, hogy a kultúra közügy. A könyv nem vaihat puszta árucikké, a gazdasági szemlélet nem léphet a müvelődéspoli- , tikai célok elé, nem keresztezheti, nem gáncsolhatja el azokat. Tamás István Ivó Ahdric:* Tutaj a Drinán Párái a víz, le ke (letet öl ködlik a völgy Kioltva már a tűz ■ a tutajon. A meredek hegy ködló tetejéről kiáltás szólít valakit. Az egyenetlen időközökben, a hívó hangra ahogy figyelek, oldodm kezd belőlem a hideg, feledvén, ki vagyok s honnan jövök, megadassál nyugvásba tévedő, és amikor már-már azt hiszem, végképp elnémult, hirtelen hallszik a hívás. Korholom magam: Aludj, nem neked szol. Te, aki feledted magad, mert hogy te virrassz itt és rémüldözz egy ismeretlen idegen hang miatt. Ám nemi csend után — ennyit var. aki vas' — szólal a hang. és újra meg újra szól. De hallom, mind távolodik a rengetegben. 3 ezt gondolom: nemsokára túljut a sziklaoriáson, és mást ver föl almabál: alvó vadat vagy csüggeteg visszhangot csupán. S ón álomba merülhetek. $s aXfiqtomXtpäJj. jSÁUsás fordítása • A Nobel-dllat Ive Acdrle aj oieiaa\évea. Ar évforduló alkal Bubo) a circailSi kritika Ünnepi niéUelAasibnn behatóan toglalko Jik ül író'fiatalkori lírájával, mély leadolataségavaL Múzeumi séta MÁRTÍRRELIKVIÁK ’Két tarlah/.ezetóm öreg. már. . Avatáskor bejárták az egyko- | ri börtön épületet. Csendjük, .Öregségük — tudtuk — keserű titkokat őriz. Talán van még, amit nem mondtak el. Andráásy Antal tanulmánya a Marcali Honismereti Híradó Ünnepi különszámában közzé- j teszi visszaemlékezéseiket. A j két öreg: özv. Gábor Ignácné és Böröcz István. — Az egyik testvéremet és az apámat ölték meg Prónay- ; ék. Senkim sincs... A férjem ! és a gyermekeim Auschwitz- . ban pusztultak eL En is onnan kerültem haza. Milyen élet | volt ez?! — kérdezd Gábor Ignácné, és a kérdések keserű súlya Kisfaljjdy Stróbl. Vádló című szobrának mozdulatát juttatja eszembe. — A fejemre csavartam a pokrócot. Lent jajgattak, ordítottak az emberek. Nem bírtam elviselni az üvöltésüket . . . Olyankor mintha meg- bomlananak az ember gondolatai ... Néró is attól "-féltem, hogy mikor kerül- rám a sor, Hanem -dallamok - idéződtek fel; bennem. Az a dal, amit Krénusz mesterrel néhány nappal azelőtt együtt énekeltünk még az iskolában. Csak makacsul ezek á dailamfosz- lányok lüktettek a fülemben ... Azt mondják, egesz Marcaliban hallani lehetett a börtönből az üvöltést — emlékezik Böröcz István. — Az iskolából még még- ! szökhettek volna. — Nem éreztük bűnösnek- 1 magunkat! A kommunisták, nem gondoltak, hogy azért, : amrt 1919 tavaszán és nyarán ■ tettek, azért halál jár. Marti- j rok lettek, huszonegyen még : azon a nyáron. Tárlatvezetőionnek csak a í szavai kisérlek el a múzeum- ; ba. És hadd fordítsam meg 1 ezúttal a rendezés kronológia- j ját. A cellaajtónál kezdem, az. 1 emeleten a priccsek, a köbli j meg a bilincsek szív&zoríto ! látványánál. A szegényes már- \ tírrehkviáknál, a párttagságotj bizonyító regisztrációs lapoknál. Egy szobával odébb a meredő csendőrszuröny s mögötte nyírfáké resztek— a háború szimbólumai, Ézt a múzeumi sétát — itt, a néhai börtön emeleten — az. újkori történelem emlékeméi j időzve, nem a csendes szem- j lélödes. hanem a megtorpanások- kísérik. Itt a múlt nem idézőjelben, hanem felkiáltójellel támad fel. Megállít a Tanacskoztarsa- ■ säg plakátja:- »Árulok járnak közöttünk: — vigyázzunk emberek! A kutmérgezö nem olyan gyalázatos és nem oly veszedelmes, mint amilyenek ezek, akik a lelkeket akarják megmérgezni. Grófok, bárók, pesti milliomosok és bankárok költségén járják a vidéket és a faluk hé»ó népét azzal « buta hazugsággal vezetik, iá1- re, hoffu em rfj rena... lerombolja es maggyalazsa a templomot ...« »Ott állt Simon pap is. Pofozták jobbról, balról, belemarkoltak a hajába« — cseng vissza bennem »tarlatvezetőm« fakő hangú emlékezése. A falon óriási kép; Fromay akasztat. A múzeum emeleti kiállítása egyébként bemutatja a helytörténetet a múlt szazad eleji céhes ipartól a földosztásig, A kezdetet nagyszerűen szemlélteti a céhláda, a leirt i »céhtörvények« es a fakón is tetszetős marcali céhzászló. Didaktikusán es látványosan rendezték be a szabadságharc korát .Madarász József emlékirataiba bárki belelapozhat, Noszlo-py Gáspárnak, a szabadsagharc mártírjának halálos ítéletét is végighallgatjuk. Csupa tragédia. ítélet, ha- lalnemek, könyörgések kísérnek bennünket. »Földet, rétet tőlünk clszedik. A’ mi csekély bírásunkban engedtetett, azt is a gya- i korta. való mericskélés áltál az tiszt urak megkisebbitették, s annyira vagyunk már az nagy \ szükségben, hogy a vitézlő rendnek alig tudjuk megadni az mindennapra kijárandó j zab, széna es liszt porliojukat« j — olvasható a megyei levéltár jóvoltából a marcali job-1 hagyok panasza, 1803 a keltezése. .Néhány lépés, aztán a földosztás lajstroma előtt állunk. Igen, ,ez a múzeumok nagyszerűsége: egy lépéssel évszázadokon hághatunk át, s néhány lépéssel eljuthatunk a «zenvedeséktől az Igazságtételig. Lent, a földszinten pedig a visszapergetett idő. A néprajzi tárlatok évszázadok életformáját rögzítik, hiszen amíg a somogyi dzsent- ríkúnákban a legutolsó divat szerűit cserélték a' bútorokat, s nyomon követhető stílusában az építészét is, itt, a népi élet használati tárgyai fölött egy »esztétika« uralkodik, s ez a népművészét. A szegénység művészete, de Bem a szegény essége! A samogyszetrtpuh parasztszobában a -szövőszék előtt szinte népdalokat hall az ember. Milyen jó lenne, ha. itt, a múzeum földszintjén is alkalmaznának hanghatásokat, s nemcsak az emeleten! Egy rövidke összeállítás erejéig — a népi hangszerek es népdalok világából. És itt a szőlőművelés, a hegyközségek vidám hétköznapjai. Mintha egy film nép- telen díszletei között járnánk A daráló, amelynek a fogaskereke fából van — régi jószág —, szinte követeli maga mellé a puttonyos szünetelőt, akárcsak a vén prés (szintén évszázados emlék) a borát méricskélő, Bzemrevetelező gazdát ' Kévés múzeumban van hely arra, hogy .egy ősi falusi foglalkozást bemutassanak. Itt erre is jutott. S es a csősze. No, nem a hajdanvolt csősz- mesterséget vonultatják fel mindenestül, hanem a hegy pásztorét, de azt teljes díszében, a kovácsolt réz hegyőr- jelvénnyel, az ostorral (mellyel torkos seregélyeknek meg tolvajoknak pattintott oda) és a kereplővel... Igen , itt már sétálunk, mintha feloldást adna — adhatna — a népművészet a nép szenvedéseinek látványa alól. Menekülést adott, enyhet is a kiénekeit fajdalom, de változást csak a tettek érlelték, Éppen ezert a múzeumtól búcsúzó tekintet az emeletet pásztázza, a mártírok relikviaira es aremasara esik. Mert ók voltak azok, akik megkísé telték, hogy fölmagasodjanak a mélységekből, hogy pröbát tegyenek, forradalmat csináljanak — életük arán is. nivir 01310202010201
