Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-09 / 264. szám
Ünnepségek, koszorúzások az októberi forradalom évfordulóján A megye minden szovjet hősi emlékművénél, a szabadságunkért életüket áldozó katonák sírjainál kegyelete» emlékünnepségeket rendeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulójának tiszteletére. Kaposváron a Keleti temetőben rendeztek ünnepséget vasárnap. A vidéki ünnepségek közül kiemelkedik a lengyeltóti, a kiskorpádi, a bárdibükki és a siófoki. Hétfőn emlékeztek meg a forradalomról a nagybajomi- ák. A község dolgozói a Fő térről a szovjet hősi emlékműhöz vonultak. A megjelenteket Bakó László, a nagyközség pártbizottságának titkára köszöntötte. Az úttörők éneke uán Csők József, a Kaposvári Járási Hivatal elnöke mondott beszédet. Fölidézte a forradalom győzelmének első pillanatait. Emlékeztette az ünneplőket, hogy a forradalom győzelmét elősegítették a magyar internacionalisták, akik már az első időben fegyverrel a kezükben harcoltak. — A szovjet állam hatalmas sikereket ért el mind a harcban, mind a békés építőmunkában. A győzelmes forradalom elmélyítette a kapitalista világrendszer általános válságát, és megnyitotta az emberiség előtt a szocializmus és a kommunizmus győzelmének korszakát — hangsúlyozta az előadó. A második világháború után a szovjet példa és segítség hatására föllendültek a forradalmi mozgalmak, és a j népele egymás után léptek a szocialista útra. Az ötvenöt év története arról tanúskodik, hogy a világ egész fejlődését az októberi forradalom, a marxizmus—leninizmus eszméje befolyásolja. A kapitalizmus minden erőfeszítése ellenére sem képes többé feltartóztatni a szocialista és imperialistaellenes erők növekedését, ellensúlyozni a világ fejlődésére gyakorolt hatását. Alaposan megváltozott a világ politikai térképe, az erőviszonyok a szocialista tábor javára tolódtak el. A szovjet nép súlyos véráldozatok árán felszabadította hazánkat is. Huszonhét év gazdag tapasztalata bizonyítja, hogy küzdelmeinkben, szocializmust építő munkánkban mindig bátran támaszkodhatunk a Szovjetunióra. Népünk november hetedikét a sajátjának is tekinti, mivel a mi szabadságunk, szocialista jelenünk is a nagy októberhez fűződik. Meggyőződésünk, hogy a szocialista világrendszer népeit és pártjait összefűző testvéri, baráti kapcsolatok, amelyeket fejlődésünk alapkövének tekintünk, a jövőben tovább erősödnek, és javára válnak az egész szocialista közösségnek, a világbéke ügyének. Ez a nap nemcsak a megemlékezés, a tiszteletadás napja, hanem seregszemle is, amikor az októberi úton haladó száz- és százmilliók mérik föl a megtett utat — fejezte be beszédét Csek József. Ezután a járás, a nagyközség párt- és állami szerveinek, a tömegszervezeteknek, az üzemeknek és szövetkezeteknek a képviselői megkoszorúzták a hősi emlékművet. A nagybajomi ünnepség az Internacioná- lé hangi aivaj fejeződött be. Az októberi forradalom 55. évfordulója alkalmából Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára táviratot küldött testvérvárosunkba, Ka- linyinba Nyikolaj Gavrilovics Koritkov első titkárnak. A megyei pártbizottság nevében szívből jövő testvéri üdvözletét küldött Kalinyin terület dolgozóinak az októberi forradalom 55. évfordulója, a Szovjetunió megalakulásának közelgő ötvenedik évfordulója alkalmából. A diSkparlament kérte Jó szándék — korlátozott lehetőségekkel STOtíSZAZ tanulója van a Kaposvári Kereskedelmi Szakközépiskola — Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképzőnek. Vala- meimyiük kérését, óhaját tolmácsolták a diákiparlamentben azok a küldöttek, akik »klub- ügyben« kértek szót. A »klubügy« ugyanis évek óta vajúdik. A tanulók hatvan százaléka bejáró. Nagy szükség lenne egy (vagy több) olyan helyiségre, ahol a »holt időt« — melyet a vonat és az autóbusz indulásáig tétlen vében szén van, a másikban göngyöleg — (befőttes üvegek, csomagolóeszköz, ez, az. A harmadikban szerszámok, a falba vert szögekre akasztott ruhák. A pincét ugyanis a városi tanács használja, az egyik helyiség a tatarozást végző munkások öltözője. Az iskola ezekből a helyiségekből szeretne klubot csinálni. Az igény jogos — de a pince a tanácsé. A KISZ-nek ötvenezer forintja van az átalakításra, de ez a pénz csak akkor az övék, ha a munkát még ebben az évben megkezdik. Az idő sürget, az iskola séget átadunk. Egyre pedig mindaddig igényt tartunk, amíg a gázt be nem vezetjük. Jelenleg szénnel tüzelünk, és azt is el kell valahol helyezni. Van viszont a pincének egy másik helyisége is, melyet az iskola nyugodtan átalakíthat addig is, amíg ki nem költözünk valamennyi helyiségből. Amint gázfűtésre térünk át, nemcsak az iskola, hanem a tanács pincéjében is több olyan helyiség szabadul fel, amelyből klubot csinálhatnak a fiatalok. Egyelőre azonban hiába a jó szándék, a kezünket megköti a helyhiány. A pince egy részét nem tudjuk nélkülözni. Hol volt az igazgató? A párttaggyülés részvevői összenéztek: az igazgató elvtárs ismét hiányzik. »Ez már a harmadik eset egymás után« — dünnyögte inkább csak önmagának a párttitkár. »Külföldi üzletfelek gában arra gondolt: tulajdonképpen lenne most egy másik értekezletem is, most van a taggyűlés, de hát hiába, a fizika objektív törvényei miatt nem lehetek két helyen egyszerre. vannak nála, azokkal tárgyal« — magyarázta a titkárnő, ö is párttag volt; így az igazgató külön a lelkére kötötte, hogy figyeljen jól oda, s jegyezzen fel minden, az ő munkájával összefüggő észrevételt. Ez az eset voltaképpen nem egyedi, nem nevezhető egészen kivételesnek. Az utóbbi időben Nos, alighanem valami ilyen ] szemlélet, ilyen »hozzáállás« j lehet a fő oka a gazdasági vezetők említett távolmaradásainak. Az, hogy többük szemében a pártalapszervezet taggyűlése nem más, mint egy értekezlet a sok közül. Holott a taggyűlés, ha formájában , egy tanácskozás is, tartalmilag jó néhány üzemi és szövetkezeti pártszervezetben lehetett hallani olyan észrevételeket, hogy a párttag igazgató, illetve elnök, gyakran távol marad az alapszervezeti taggyűlésekről, nem vesz részt a pártszervezet életében. Ügy tűnik — mondták a tényt kifogásoló kommunisták —, mintha ezekre a vezetőkre nem vonatkozna teljesen a szervezeti szabályzat, mintha számukra másfajta előírások lennének az irányadók — márpedig ez lehetetlen és elfogadhatatlan. Mondjuk meg mindjárt: a tényt kifogásolóknak teljes mértékben igazuk van. A pártban nincs kétféle jog és kötelesség: az előírások egyformán vonatkoznak mindenkire, tisztségtől, funkciótól, beosztástól, rangtól függetlenül. A távol- maradás nem igazolható, még akkor sem, ha tudjuk, hogy azért ez a kérdés mégsem olyan egyszerű. Mert hát hol volt a taggyűlés idején az elnök vagy az igazgató? Nem moziban, nem a strandon, nem is vadászaton: dolgozott, tárgyalt, tanácskozott valamilyen fontos vállalati vagy szövetkezeti ügyben. Liehet, hogy éppen egy értekezleten ült, hiszen az ilyesmiből ma bőven kijut egy vezetőnek. Ült az értekezleten —I vagy éppen előadott —, s ma- i mégis több ennél. Több — és más. A szervezeti szabályzat adta meghatározással élve: »az alapszervezet legfőbb szerve«. Fogalmazhatjuk úgy is, hogy az alapszervezeti pártélet legfőbb fóruma, a pártszervezet megtestesítője. Az egyes párttag alapszervezete munkájában mindenekelőtt a taggyűlésen vesz részt. És e megállapítást meg is fordíthatjuk: aki rendszeresen hiányzik a taggyűlésről, az nem vesz részt megfelelően alapszervezete munkájában. Márpedig az utóbbi a párttagnak ismeretesen egyik legalapvetőbb kötelessége. V onjuk le tehát a következtetést, hogy a szóban forgó vezetők lebecsülik a pártmunkát, a közéleti tevékenységet, »technokratákká« váltak? Vigyázzunk — ez sem ilyen egyszerű! Hiszen jó néhány ilyen igazgató vagy elnök többféle fontos társadalmi-közéleti tisztséget is betölt. S ha a megyei, a járási, a városi pártbizottság bízza meg valamivel, kéri fel valamire, nagy igyekezettel, gondossággal és lelkiismeretességgel törekszik annak eleget tenni. Csak éppen az alapszervezetet nem becsüli valami sokra. Itt van tehát a szemléleti »buktató«. »Ismerünk olyan gazdasági vezetőket — fogalmazta meg egy felelős pártmunkás —, akik napokig nem alszanak, ha a pártbizottság kér tőlük beszámolót, saját alapszervezetüket viszont félvállról veszik. Az Uyen elvtár - sakkal meg kell értetnünk, hogy az alapszervezet és a pártbizottság ugyanaz a párt.« Ugyanannak a pártnak a szervei, ugyanolyan fontosak, és senki nem oszthatja az egyik, illetve a másik területen teljesítendő kötelességét első- és másodrendű, komolyan veendő és elhanyagolható kategóriákra. Akkor sem, ha egyes helyeken az alapszervi összejövetelek színvonala valóban hagy kívánnivalót maga után. Hiszen ezt a színvonalat javítani nemcsak a párttitkár vagy a vezetőségi tagok kötelessége, hanem minden egyes kommunistáé — a képzettebb, felkészültebb párttagoké pedig különösen. E zeknek a gondolatoknak az elfogadtatásában a felsőbb partszerveknek is megvannak a maguk tennivalói, de a fő felelősség magáé az alapszervezeté. Nem elég, ha csupán a megyei vagy a járási pártszerv képviselőjének panaszkodjék el a helyzetet, elsősorban maguk lépjenek föl, igényeljék következetesen a vezetőktől is kötelességeik teljesítését, figyelmeztessék erre őket négyszemközti beszélgetéseken vagy az egész kommunista kollektíva előtt. Hiszen számos alapszervezet példája tanúsítja: ahol elvszerű a légkör, ott a vezetőknek egyszerűen eszébe sem jut lebecsülni a pártszervezetet, elhanyagolni a munkájában való részvételt. A kérdés nyílt feltevése persze konfliktusokkal is járhat. De ahol óvatoskodnak, előbb- utóbb ott is feszültség támad ebből. Jobb tehát elvszerű módon fellépni, nyíltan, és főleg következetesen. v Gy. L. A múlt évi tartalékolás haszna az iharosherényi November 7. Tsz-ben * rakozással töltenek — okosan, célszerűen használhatnák ki. Nem is beszélve az iskolai, a KISZ-rendezvényekről, amelyek színhelyéül nem az osztálytermeket választanák szívesen. Könyvtárra is szükség lenne. Mi jöhet számításiba ? A diákok, tanárok minden zegzugot megnéztek. Az iskola termei foglaltak. Azokból nem lehet klubot, könyvtárat csinálni. Van még pince és padlás. A padlás kiesett a számításból. Maradt a pince — annál is inkább, mert éppen elég jó példát láttak arra, hogy miként lehet pinceklubot kialakítani. A ház alatt több helyiségből álló pincerendszer húzódik — a gyanútlan szemlélőnek úgy tűnik, kihasználatlanul. Igaz, az egyik helyiségigazgatója és a KISZ vezetőd félnek, hogy a pénz kicsúszik a kezükből. A diákok társadalmi munkát ajánlottak fel, a pince átalakításának tervét is társadalmi munkában végzi egy tervező; minden együtt lenne, ha a pincét megkaphatnák. A klub ügyében megkerestük dr. Balogh Jánost, a városi tanács titkárát, alá jól ismeri az iskola kérését. — A tanács természetesen támogatja a diákok kérését — mondta —, lehetőségeink azdnban korlátozottak, A pincében egyelőre mindhárom helyiségre szükségünk van. Amíg a tatarozás tart, a munkásoknak nem tudunk más öltözőt biztosítani. Amint befejeződik a munka, két helyiközös |é lírsolásek ípi adatíeliolgozásra Az ügyvitelgépesítés napi- endre került a szövetkezetek- ;en és a szövetkezeti vállalatnál is. A fogyasztási szö- atkezeti mozgalomban eddig ■3 állsz és 43 trkr ’ikszövet- :zet gfpesítétíe ügyvitelét, .mmel egyedileg. Az utóbbi :ét évben előtérbe került a központosított adatfeldolgozás, az érdekelt szövetkezetek ársulása alapján. Eddig öt negyében — Som 'gytyin is — . 'akult közös vállalat, csak- ::m 70 szövetkezet részvételivel. Az ipari szövetkezetek ügyvitelgépesításe és a számítás tec-.r.ika 1:.-aiplatt alkalmazása már öt éve elkezdődött. A továbblépés érdekében a KISZOKÓ és a SZÜVORG megvásárolt es együtt működtet egy Minszk 22 típusú számítógépet, amely hosz- szabb távú tervezésekre és a számítógépes szolgáltatások kiszélesítésére nyújt lehetőséget. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek ügyvitelgépesítése is megkezdődött. A mezőgazdaságban azonban az e célra rendelkezésre álló összeg egyelőre csak a MÉM számítógép-parkjának létrehozásához volt elegendő. Ez főként az országos Jellegű adatfeldolgozás és :’.emzás céljait szolgálja. Je- cnleg 300 tsz-nél dolgozzák kel az ügyviteli anyakot könyvelőgépek segítségével, s a termelőszövetkezetek is kezdtek társulni közös gépi adatHÁT EZ VAN — szokták mondani. A megoldás csak félmegoldás. Mégis, azt hiszem, a diákoknak el kell fogadniuk, amíg az egész pince az övék lehet. Annál is inkább, mert ötvenezer forintot kár lenne veszni hagyni, még akkor is, ha a leendő pinceklub szomszédja egy szenespince lesz. Simon Márta Szép őszi idő van. Trakto- [ rok berregnek a szántóföldeken, az utolsó holdakba kerül I a mag, a jövő évi kenyérnek | való magja. Pótkocsis vontatók hordják az aranysárga kukoricát a mezőről. Iharosberényben a Novem- < bér 7. Tsz főkönyvelőjével, j Császár Istvánnal beszélget- I tünk a szövetkezet idei évéről, I a zárszámadási kilátásokról. — Termelőszövetkezetünk a közepes nagyságú tsz-ek közé tartozik, 5600 holdon gazdálkodunk, ez a terület 1969-ben négy tsz egyesülésével alakult ki. Szinte teljesen saját erőből megoldottuk az állattartás szakosítását, s ma már az egy telepen évente 2200—2500 sertést nevelünk. A kezdeti négy és fé’ millió forint termelési hitelünk ez évre egymillióra mérséklődött. A kiskörei építkezés utolsó szakaszában Kiskörén a Tisza n. vízlépcső építése és a Tisza új mederbe terelésével utolsó szakasza ha lepett. Gyors ütemben épül a 12 méter széles hajózsilip, amely 1350 tonnás uszályo! o.bocs.Kasara IS alkalmas. Ezekben a hetekben a Tisza űj medrének végleges kialakíts v;n dolgoznak, s a 127 net;- íetkilométer (erűiéin víztároló gátrendszert építik. A vedd zsilipek inogott pedig szerelik a turbinákat es aus gépeket. Képünkön; As épülő *is — Hogyan alakult ez a szeszélyes időjárású év á tsz-ben? — Nagy reményekkel vol tunk tele egészen az aratásig. Rekordtermés mutatkozott a gabonafélékből. Az esős ide beálltáig 22—23 mázsás hol- dankénti állagot becsültűnh de az aratás végén sajnos csa 9—10 mázsás átlagot értün el. Kenyérgabonából kétmilli forint árbevételünk kiesett 370 hold lenünket.gépi nyűvé- re terveztük, de 95 százaléké' kézzel kellett kinyűni. Ez 3" ezer forint költségtöbbletet lentett. A 70 hold. vetőmag -c 'érméit borsó használhata' lanná vált. Káposztarepcénknél nagy volt a minőségi romlás, így bevételünk mintegv négy és félmillió forinttal csökkent a tervhez képest, de a tényleges kár öt és fél millió forintnál is nagyobb. — Mit remélnek alig két hónappal az év vége előtt? — Az 1971-es évben jócskán tartalékoltunk, így az idén sem történik különösebb baj, ha nem is lesz meg a remélt eredmény. — Mit tud a főkönyvelő az őszi munkák állásáról? — A gabonavetésből még 200 hold vissza van, ezt a munkát folyamatosan végezzük, már kukorica után is került földbe mag. A kukorica törésének a fele kész. Morzsolva hordjuk haza, sa-'H szárítóüzemünkben tesszük tárolhatóvá. A termés egy része még nem »góréérett«, emiatt ebben a hónapban még eltart a kukorica betakarítása. Állatállományunknak jó minőségű silót készítettünk, elegendő szálas takarmányunk van. A Kaposvári Cukorgyárból tehergépkocsikkal hordiük a répaszeletet, eddi cg 4on móTcát hoztuov 7*T»f n Vi tV 'al tovább i:'k?n|r — mondta a főkönyvelő. K. J.
