Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-06 / 263. szám

Mártírok példája — mártírok emlékezete ERŐT ADÓ ÖRÖKSÉG Múzeumavatás Marcaliban Új szociális otthon Patalomban Somogybán a legkorszerűbb Kora délután, csend Marcali legfiatalabb terén. A tér­ség valaha börtönudvar volt, ma alacsony betonszegély öleli a virágágyásokat. Az utcák zászlódíszben. A börtönből átalakított múzeum ajtaján nemzeti színű szalag ível át. Csendélet: az épület jellegzetes kontúrjai a novemberi nap ajándék fényében kirajzolódnak, és a sarkon feltűn­nek az úttörők. Aztán az ifjúgárdisták, a zenekar, a mar­caliak és a vendégek. Valamennyien tudják: nemcsak egy új létesítményt avatunk, hanem mártírokra, kommunistákra emlékezünk. tójának és munkatársainak a szakszerű kivitelezésért, a me­gyei tanácsnak, a járási hiva­talnak és a marcali nagyköz­ségi tanácsnak, és mindazok­nak, akik anyagilag vagy tár­sadalmi munkájukkal hozzájá­rultak az új létesítmény meg­születéséhez. A marcali gimnázium lá­nyainak karénekével kezdődött tegnap délután Marcaliban a Helytörténeti és Munkásmoz­galmi Múzeum avató ünnepsé­ge. Ünnepi köszöntőt mondott dr. Ress Zoltán, a marcali já­rási hivatal elnöke. Üdvözölte a vendégek sorában Németh Ferencet, az MSZMP KB tag­ját, a megyei pártbizottság el­ső titkárát, valamint Fábri Ist­vánt, a megyei tanács elnök- helyettesét, Bernáth Aurél Kossuth-díjas festőművészt, a Képzőművészeti Főiskola pro­fesszorát, Marcali szülöttét, több megyei és járási párt-, ál­lami és tömegszervezeti veze­tőt, intézmények vezetőit, ku­tatókat, a mártírok hozzátarto­zóit, leszármazóttait, az ava­tóünnepség valamennyi rész­vevőjét. Köszöntőjében utalt a már­tírok példájára, akik a dü­höngő fehérterror áldozataivá lettek, és elmondta azt hogy az utókor nemcsak szellemisé­gükhöz kíván hű lenni, hanem kegyelettel emlékezik rájuk, és ezért merült fel a gondolat, hogy emlékezetük méltó őrzé­se a múzeum alapítása lehet. Dr. Bess Zoltán elmondta, hogy már régóta vásárolták a tégla­jegyeket az emberek, és ami­kor a múzeum ügye felől kér­dezősködtek, érdeklődésük ki­fejezte a létesítmény iránti várakozást; sürgetés volt. A marcali múzeumavatás ünnepi szónoka Németh Fe­renc, a megyei pártbizottság első titkára voll Beszéde kezdetén utalt arra, hogy e megnyitó a munkás- mozgalom olyan jeles ünnepét is felidézi, mint a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 55. évfordulóját, és mindössze né­hány hét választ el bennünket egy fél évszázados jubileumtól, amikor a Szovjetunió megala­kulását ünnepeljük majd. — Ebbe az ünnepkörbe mél­tóan illeszkedik bele a mar­cali Helytörténeti és Mun­kásmozgalmi Múzeum avatása. Méltóan, mert a múzeum olyan eseményeknek, olyan cseleke­deteknek állít maradandó em­léket, amelyek 1917 októberé­nek szülötteként sarjadtak — mondotta. Utalt arra, hogy Marcali a Magyar Tanácsköztársaság egyik fontos forradalmi bázi­sa volt Somogybán. És ez ha­gyományként plántálódott az utódokra. Németh Ferenc fel­idézte a két világháború kö­zötti gazdasági világválság idején Marcaliban, Kéthelyen *s Nagyszakácsiban szervezö- 'ött pártsejtek szerepét, jelen­ségét. — A második világháború non szedte legtöbb áldozatát > mesve kommunistáinak so- ■jiyM. Be a kommunisták már- 'írhalála nem volt hiábavaló. Mindannyian hitték, hogy »a ’ aposi megyeházon lesz még •őrös lobogó« — mondotta az ünnepség szónoka. A továbbiakban a járási székhely fejlődéséről, városia­sodásáról beszélt. Mindezzel együtt méltatta a múzeum je­lentőségét Somogy művelődési A1 ötében, utalt a dolgozók álta- ’ános műveltségének emelésé­ben betöltendő szerepére, és arra is, miként járulhat hoz­zá a létesítmény a szocialista meggyőződés, a hazafiság erő­sítéséhez, fejlesztéséhez, — A kommunista mártírok: hősi tette, igaz embersége örökérvényűen hirdeti, hogy a szocialista eszmékért, az embe­riség boldogabb jövőjéért ho­zott legnagyobb áldozatra csak azok képesek, akik ren­díthetetlenül hisznek a szocia­lizmusban, a haladásban, a dolgozó-alkotó emberben. A marcali mártírok szeöesn« ezért legnagyobb örökségeink közé tartozik. Mártíromságu- kat akkor be­csüljük, tisztel­jük igazán, ha hozzájuk ha­sonló meggyő­ződéssel, tenni- akarással mun­kálkodunk a ma feladatai­nak végrehaj­tásán, a szocia­lizmus teljes fölépítésén. • Merítsünk erőt példájukból mindennapi munkánkhoz, nehézségeink leküzdéséhez! — mondta Né­meth Ferenc. A marcali hely- történeti mú­zeum gazdag tárháza a kör­nyékbeli nép­rajznak is. Ezt ugyancsak hasznosnak jelle­mezte, mivel sokoldalú bepil­lantást nyújt mindez a letűnt korok küzdelmes hétköznap­jaiba. — Meggyőződhetünk apáink, nagyapáink, dédapáink nem­zetfenntartó erejéről, alkotó képességéről, élniakarásáról, szépérzékéről. Megtudhatjuk a kiállított tárgyakból, hogy dol­gozó őseink hihetetlen nehéz­ségeik közepette is példásan megálltáik helyüket, mindig al­kotó munkával keresték a szebb életet, és minden körül­mények között a maguk ere­jével igyekeztek tompítani a kegyetlen kizsákmányoló osz­tálytársadalom okozta szenve­déseket Pedig tudták, hogy munkájuk gyümölcsét mások: az urak élvezik. — A Dózsák és a névtelen lázadók igazát azonban nem­zedékről nemzedékre őrizte a nép, míg végül magasabb fo­kon a munkások, a kommunis­ták tudatos harcában öltött testet — így találkozik itt, a mú­zeumban jelképesen és eggyé- forrva a régebbi múlt elpusz­títhatatlan népi ereje a győz­tes szocialista munkásmozga­lommal — mondta. Németh Ferenc elismerését és köszönetét fejezte ki a já­rási pártbizottság vezetőinek és munkatársainak a múzeum létrehozásának gondolatáért, a Rippl-Rónai Múzeum igazga­Az új múzeum létét minő­ségi változásként jellemezte, mondván, hogy ennek létrejöt­te a megyében megvalósuló múzeumfejlesztési programnak szerves része. Utalt a nemrég restaurált és bővített József Attila Emlékmúzeumra, s el­mondta, hogy folyamatban van a kaposvári városi képtár lét­rehozása, és nemsokára meg­nyithatja kapuit az érdeklődők előtt a Rippl-Rónai-villa is. Hangsúlyozta a szennai falu­múzeum, a megyei folklórt jól illusztráló kaposvári skanzen — ennék a cseri park kínál ideális helyet — és a Szántód- pusztai mezőgazdasági major­múzeum létrehozásának fon­tosságát. — Üj városaink: Siófok és Nagyatád is gondolkodjon vá­rosi múzeum létesítésén! A ta­nácsok és a Hazafias Népfront szervei nagyobb gonddal segít­sék a múzeumi hálózat fej­lesztését Indítsanak mozgal­mat, a megyei múzeumi igaz­gatóság irányításával gyűjtsék össze értékeinket a régmúlt idők hagyatékát és a munkás- mozgalom forradalmi öröksé­gét egyaránt! A feltárt tárgyi és szellemi értékek feldolgo­zását, bemutatását múzeológu- saink úgy végezzék el, hogy a régmúlt idők értékei érthetően valljanak a ma embere szá­mára. Úgy beszéltessék a múl­tat, hogy az a jelen és a jövő számára szóljon! A gazdag örökség ' bemuta­tása segítse a szocialista sze­mélyiségformálást, hirdesse a dolgozó, alkotó ember lebírha- tatlanságát, a történelmi fo­lyamat megmásíthatatlan logi­káját, s igazságát: hogy min­den igaz emberi értéknek a munkásosztály és a vezetésé­vel megvalósuló szocialista társadalom a méltó örököse és leghűbb, legértőbb továbbfoly- tatója. — E gondolatokkal fe­jezte be ünnepi beszédét Né­meth Ferenc, megnyitva a marcali múzeumot. Az új létesítményt ár. Bakay Kornél, a Somogy megyei mú­zeumok igazgatója vette át. Köszönetét mondott mindazok­nak, akik a hatvanegyedik ma­gyar múzeum létrehozásában tevékenykedtek, a járás párt- és állami vezetőinek, a Haza­fias Népfront járási bizottsá­gának, a vállalatoknak, tsz-ek- nek és a kivitelezőnek, a Mar cali Építőipari Ktsz-nek. Elmondta, hogy a társintéz­mények — köztük a keszthelyi Balaton Múzeum, a megyei pártbizottság archívuma, a megyei levéltár — példamuta­tóan segítették a szakemberek munkáját, hogy értékes, gaz­dag anyaggal rendezhessék be e létesítményt. Az ünnepi műsorban két verset hallhattunk: Krénusz mestör balladáját Forró Pál, Juhász Gyulának A munkás- otthon homlokára című költe­ményét pedig Molnár Piroska, a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeinek tolmá­csolásában. — A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom nélkül mi sem jöhettünk volna össze itt Patalomban, hogy a hajdani földesúri kastélyban szociális otthont avassunk — mondta avatóbeszédében Kocsis Lász­ló, a megyei tanács elnökhe­lyettese. A bensőséges ünnep­ségen megjelentek dr. Szabó Zoltán, az MSZMP KB tagja, egészségügyi miniszter, Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára, Böhm József, a megyei tanács elnöke, Dombóvári László, a Kaposvári Járási Pártbizottság első titkára, Var­ga Károly országgyűlési kép­viselő, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, Csek József, a Kaposvári Já­rási Hivatal vezetője, valamint a megyei, járási és helyi tár­sadalmi, állami és tömegszer­vezetek képviselői. — A mi szociálpolitikánk nem jótékonykodás. Kötelessé­günk gondoskodni azokról az emberekről, akik életük mun­kájával járultak hozzá szocia­lista társadalmunk építéséhez. Amikor Kocsis László beszé­dének ehhez a részéhez érke­zett, a patalomi új szociális otthon lakóinak egyike-másika szeméhez emelte zsebkendőjét. A gimnáziumi kórus után az ünnepi szónok kinyitotta az új létesítmény ajtaját, s ezzel egyben kitárult Somogy új múzeumának kapuja a közön­ség előtt A vendégeket színes néprajzi tárlat fogadta a földszin­ten, a népi munkaeszközök szemléletes, hangulatos be­mutatásában jól illeszkedik a mindennapi népművészet néhány »ablakba fett« terméke. Az emeleten a helytörté­net: a céhládától a földosztás lajstromáig, cs Szikra Já­nos festőművész tárlata. A nyitott cellában leomló fekete drapéria, a falon már­tírok képe. ­Idős ember kapaszkodik föl a lépcsőn; egy volt szem­tanú, egy tizenkilences kommunista, az agyonkínzottak egykori társa. Böröcz bácsi megáll a cellaajtóban, és körülötte azokra gondolnak az emberek a novemberi va­sárnap délutánján, akik elfeledhetetlenek már. Ám nemcsak a gondozottak, a fehér köpenyben díszsorfalat álló ápolónők és a vendégek szeme is csillogott a megha­tottságtól. Miután a lépcsőfel- járatnál kifeszített nemzetiszí­nű szalagot ünnepélyesen át­vágta, dr. Szabó Zoltán is kö­szöntötte a jelenlevőket, majd így folytatta: — Ezekben a napokban or­szágszerte átadják rendelteté­süknek a különböző létesítmé­nyeket, köztük sok olyat, ame­lyek népgazdaságunk szem­pontjából talán jelentősebbek, mint ez. Mégis, sokan vagyunk, akik emlékszünk arra az idő­re, amikor ez a kastély a Gál család négy tagja számára biz­tosított kényelmet és jólétet, most pedig azok számára nyújt otthont, akik munkájának eredményét, jövedelmét akkor a kastélyok lakói fölözték le. Dr. Szabó Zoltán számára külön is jelentős volt ez az esemény, mert Patalomhoz — mint kifejtette — a gyerekkor és az ifjúság eHép heteden szá­lai kötik őt. Ügy tűnt, az ünnepség ben­sőséges, meghitt hangulatát már nem lehet fokozni. Pedig lehetett. Azokkal az egyszerű szavakkal, amelyekkel Golo- bits Bandi bácsi köszönetét mondott a miniszternek és mindazoknak, akik tettek vala­mit azért, hogy »ezt a jó kony­hával bíró« otthont birtokukba vehették az első lakók. A férfi­realitást a nőd eíérzékenyülés követte. Irányossi Béláné sí­rástól reszkető hangon kért en­gedélyt arra, hogy elmondhas­sa, ami felbuzgóit benne. Az idős asszonv egy Petőfi verssel fejezte ki, milye megnyugvást jelent a magá nyos, kilátástalan öregségre számító embereknek ez a biz- ítoasáft m -a gondoskodás ase-1 lyet ez a korszerű szociális ott­hon nyújt. Egy hivatalos átadás mindig küszöb. Valami lezárul, valami kezdődik. Lezárul az építkezés, a rendezkedés, megkezdődik a birtokba vétel. A patalomi szo­ciális otthon esetében azonban korántsem lehet ilyen mereven meghúzni a választóvonalat. Napokkal az avató ünnepség előtt jártam kint. A bejáratnál elhelyezett pádon két néni süt­kérezett és beszélgetett. Ismer­kedtek. Az elegáns szállodák halijára emlékeztető, márvány- padlás előtér népes volt. Már működött a büfé, és jöttek lá­togatóba a hozzátartozók. Odafent, az emeleti társalgó üvegfalán beáradó napfényben fehér ruhás gondozónők éppen a könyvtárat rendezgették. Né- hányan az öregek közül segí­tettek nekik a munkában, má­sok — kényelmes fotelek ölé­be süppedve — olvasgattak. Akit ágyhoz kötött a beteg­ség vagy az erőtlenség, a lakó­szobáját igyekezett otthono­sabbá tenni: családi képek ke­rültek ki az éjjeli szekrények­re. Egy helyen szabályos kis »műteremre« bukkantunk. A nyolcvan év körüli »művész­nő« — a festőállvánnyá ala­kult tálalóasztalnál — virágo­kat varázsolt nagy gonddal egy darabka selyemre. Előtte a fa­lon — ugyancsak saját készí­tésű — bekeretezett virág­csendélet, sarkában jól olvas­ható a név: Vécsei Irma. — Régen főkönyvelő voltam, most meg mindenfélét csiná­lok, festek, hímezek, lombfűré­szelek. Valamivel nagyobb kell ütni az időt, nem igaz? — néz föl munkájáról a néni, aztán mókásan hunyorít: vajon mit szól az igazgató, hogy »főiké- pelte« a falat. Szakálas Ri­chard, a patalomi szociális ott­hon igazgatója azonban csak mosolygott, és megnyugtatta Irma nénit, nincs semmi baj, az a fontos, hogy jól érezze itt magát. Mentőautó kanyarodott be a kapun, újabb lakót hozott Sza­básról. Október 6-a, az üzem­be helyezési eljárás lefolytatá­sa óta folyamatosan jönnek a gondozásra szorulók, és ahogy megérkeznek, lassan kialakul az otthon közösségi élete. A fokozatos feltöltés közben egy­szerűbb a barátkozás, köny- nyebb befogadni egy-egy isme­retlen arcot, mintha egyszerre száztíz idegen találkozna. Mit jelent Somogynak ez az intézmény? Megyénk lakossá­gának 23.8 százaléka hatvan éven felüli, közülük több mint kétezren élnek egyedül. A pa­talomi otthon csökkentette a várakozók számát, és a hely­ben idős embereknek napközi otthoni ellátást biztosíthatunk. Van végre egy arra alkalmas, korszerű intézmény, ahol meg­szervezhetik majd a vezetők *s a szakmai to­íbbképzését is. Rezes Zsázsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents