Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-28 / 280. szám
Az alumínium 25 éve A centenárium tiszteletére A z esztendő végén a magyar alumíniumipar kettős jubileumot ünnepel: 25 éve államosították a bauxitbányákat, timföldgyára- kat, alumíniumkohóikat' és 10 esztendeje, hogy megkötöttük a szovjet—magyar timföld— alumínium egyezményt. A háború előtt egy évtizeden át, a hazai és a nemzetközi tőke csatázott a Bakony lankáinak kincse fölött, míg végül a német tőke — az erősödő náci hadigépezettel a háta mögött — megszerezte a fejlesztésben, a magyar bauxitvagyon Makin ázáséban a diktálás jogát A fejlődés egyenetlensége mellé ezzel a magyar gazdaság érdeked is másodrendűvé váltak. A világpiac kapitalista felén ma is több helyen jól ta- tuimányozható az a konstrukció, mely a magyar bauxit hasznosításában akkor kialakult. Fejlesztettek a bauxitbányászatot, valamelyest a timföldgyártást, s nagyon csekély mértékben csupán az alumíniumkohászatot, vagy a fél- és késztermékgyártást. Amiből az következett, hogy a magyar gazdaság csak a nagyon kis értékű bauxitot adhatta el, illetve szállította a német iparnak — s a bauxit értékének százszorosáért kellett azután aluminium készterméket venni ugyanazon a piacon. A bauxit—timföld—alumínium terméksorban ugyanis a világon mindenütt húszszorta többet fizetnek az alumíniiimtömibért, és harmincszorta, százszorta nagyabb árat a feldolgozott alumínium késztermékért: csomagolóanyagokért, kábelért, idomokért, különféle szerkezetekért, tartályokért A magyar ipar újjáépítésének időszakában az alumíniumágazat háborús kárainak helyreállítása is lezajlott, s a negyvenes évek végétől hozzáláthattak az iparág munkásai az ágazat kiépítéséhez a bauxitbányászattól az alumá- rúumfeldolgozásig. Az államosítást követő első évtizedben — nem kevés erőfeszítéssel — bővítették az ágazat valamennyi munkafázisában a kapacitást, s egyben egy lei elégítő technológiai, technikai korszerűsítést is végrehajtottak. Ezzel a negyvenes óvek derekától számítva elértük, hogy 1962-re a timföldtermelést a tízszeresére, a tömbaiumínium-gyártást az ötszörösére, a feldolgozás teljesítőképességét a négyszeresére emeltük. Látszott, hogy a bauxi tvagy ónból futná többre is, futná a hazai és a külföldi keresletből is — ha a bauxitkincs mellé villamos energiánk is lenne. Nem véletlenül alakul a bauxittól a késztermékig az alumínium terméksor világpiaci ára úgy, ahogy alakulja bauxit árának százszorosa *a késztermék ára. Ez az ágazat ui. egyike a legenergiaigénye- sebb iparoknak. Amennyi villany kell, hogy a bauxitból timföld legyen, annyit még előteremtett a gazdaság, de hogy a timföldet a kohókban alumíniummá izzítsák — ahhoz már kevésnek bizonyult az ország valamennyi erőművének tudománya. Pontosabban alihoz, hogy a termelés tovább bővülhessen. Egy tonna alumínium előállításához ugyanis 15 ezer kilowattóra villanyáram kell. Ott állt tehát a magyar alumíniumipar a vagyonnal a tulajdonában — energiaszegényen. Ezt a gondot oldotta fel a ! 10 évvel ezelőtt megkötött szovjet—magyar egyezmény, elhárítva, a magyar alumíniumipar további dinamikus fejlődése elől az energiaszűkösség gátját Az egyezmény lényege, hogy a'bauxitot a magyar gyárak timfölddé dolgozzák fel, ezt a Szovjetunióba szállítják, ahol a szovjet alumíniumkohókban töfnbösítik, s az alumínium tömböket visz- szaszál.litják Magyarországra. Ezzel tulajdonképpen a szovjet gazdaság villamos energiát ad a magyarnak. Az idén például százhatvanöíezerszer 15 ezer kilowattot. Mert 165 ezer tonna timföldet szállít a magyar alumíniumágazat az idén a szovjet alukohókhoz, és egy tonna timföld feldolgozásához 15 ezer kilowatt enegri^ kell. Évente egy-egy komplett erőművet kap így a magyar gazdasága a szovjet partnertől — alumínium tömbökbe öntve. Ennek az egyezménynek köszönhető nagyrészt, hogy ma a magyar bauxitkincs 50 százaléka fémtömbiben áll az ipar rendelkezésére, és így a legmagasabb árzónában — a különböző készültségi fokon álló alumínium félkész és késztermékek forgalmában értékesítheti. A bauxitkincs fennmaradó másik 50 százalékából is csak 25 százalékot exportálunk bauxitként, tehát nem feldolgozva, a többit timföldként adjuk el. Az élteit 10 esztendőben végbement nagy változást — az ipariban és az ország alu- míniuimfelhasználási kultúrájában egyaránt — az egy lakosra számított alumíniumfel- használás alakulása mutatja a legjobban. 1962-ben 4,3 kg-ot »‘•fogyasztott« az ország alumínium termékekből állampolgáronként. Ma: 10,3 kg-ot. Anglia 8,3, Franciaország 8,8, Olaszország 7,6 kg-ot. Ez a számsor igazolja: a magyar alumíniumipar '25 óv alatt, a KGST-tagországok munka- megosztásának segítségével, elérkezett ahhoz a teljesítőképességhez, mely a nyersanyag- vagyon alapján természetes. A minőséget pedig jól jelzi az a megbízatás, melyet a közelmúltban kapott ez az ágazat a KGST- partnerektől: kidolgozni az aluminium burkolású, ún. szerelt falak, az alumínium köny- nyűszerkezetes építési mód legújabb, tömegméretekben alkalmazható technológiáját. Ez már felnőtt iparágakhoz illő megbízatás. Elfogadták Kaposvár új címerét Állatok és emberek Hosszúra nyúlt a Kaposvári Városi Tanács tegnap délelőtti ülése. Egyetlen megszakítással majd hat óra hosszat tartott a hét közérdekű napirendi pont megtárgyalása. Élénk vita alakult ki a fogyasztói érdekvédelem helyzetét és a fogyasztói árak alakulását elemző előterjesztés fölött. Kaposvár város új címerét azonban vita nélkül fogadták *i; el a tanácsta- * gok. Ennyire « egybehangzó lenne a testület véleménye? Igen. A határozathozatalt ugyanis széles körű közvélemény-kutatás, az elgondolások egyeztetése előzte meg. Először húsz változatot tervezett Helényi Tibor budapesti grafikus. Milyen szempontok érvényesültek a végleges választásnál? Csapó Sándor, a városi párt- bizottság titkára hozzászólásában röviden ismertette: egy címernek tükröznie kell keletkezésének korát, annak társadalmi viszonyait. Kaposvár régi címerét 1899- ben még Ferenc József hagyta jóvá. így nem jelképezheti Kaposvárnak napjainkig végbement átalakulását. Az új címer ennek ellenére néhány — a múlt haladó történelmi hagyományait érzékeltető elemet —átvett a régiből. Megőrizte a pajzs alakot és a bástyák egyikét. Elvetette viszont a feudalizmus szimbólumait, a hármas halmot, a koronás sisakot, helyébe a munkásosztály hatalmát hirdető vörös csillag került. A stilizált virág pedig — azonkívül, hogy utal a város hagyományos »»virágosságára« — ezüstös színével és fogaskerékre is emlékeztető formájával a felszabadulás után kezdődött »»virágkort«, az iparosodást, a fejlődést érzékelteti. Kifejezésre jut Kaposvár földrajzi fekvése is. Az alsó harmadét kitöltő, hullámvonalú kékség a Kapos folyót, középütt az aranysárga mező hét íve a környező dombokat jelenti. — Az új címer megalkotása nem csupán a centenáriumi események egyike. Több annál. Politikai, társadalmi és gazdasági fejlődésünk természetes következménye és kifejezője — állapította meg Csapó Sándor, aki a városi párt- bizottság véleményét tolmácsolta. Egy tanácstag felszólalásában azt észrevételezte, hogy ne olyan borongó legyen a kék szín, mint, az ülésterem falán közszemlére kitett festményen látható, hanem világosabb, derűsebb. Rostás Károly tanácselnök megnyugtatta, a címer végleges formájában aranysárga és égszínkék alaptónúsú lesz. Ugyancsak a centenáriumi előkészületekhez kapcsolódott az a napirendi pont, amely szabályzatban rögzíti, milyen feltételekhez kötődik és milyen jogokat biztosít a »»Kaposvár város díszpolgára« kitüntető cím adományozása. Kiből lehet díszpolgár? A város egész társadalmának legnagyobb elismeréseként a tanács testületé ítéli oda mindazoknak, akik életművükkel közvetve vagy közvetlenül hozzájárultak Kaposvár tekintélyének növeléséhez, akik kiemelkedő eredménnyel segítették a város és az egyetemes kultúra ügyét. A »»díszpolgár« címet — külföldi állampolgár esetében, kivételesen — a végrehajtó bizottság is adományozhatja. Erről a következő ülésen be kell számolnia a tanácsülésnek. A cím birtoklásáról díszes kivitelű oklevél és igazolvány tanúskodik. R. Zs. Kisfiú hancúrozik egy kölyökkutyával. Loncsos közkutya, »»nemesi fajta« nélküli ... Rohangásznak olyan önfeledten, hogy már-már hajlamos vagyok azt mondani: boldogan. ősi kapcsolat van az ember és az állat között. A kisfiú természetesen fütyül az én közhelyszerű megállapításomra. Eltűnnek a ház mögött. Bennem meg irodalmi emlékek bukkannak fel. Jack London kutyaregényei például Ó, azok a kutyák! Valóságos csodák. A teremtés valódi koronái ők azokban a regényekben. Énekelnek, beszélnek. Az ember igazi barátai ők. Nemesebb »»lelkűek« némely kétlábúnál. Vagy: Fekete István Bogáncsa! Szász Imre Basája! Kántor, a •nyomozókutya! S ezek még csak a kutya és az ember kapcsolatát boncolgató könyvek! Most látom: előzékenyen előreírtam a »»kutyát«, önkénte- , lenül persze. Az »-okos« ebek iránti rajongástól vezérelve. Az életben a kapcsolat többnyire nem ilyen. De gyakran csakugyan »regényes«. Kis történetek, amelyeket elmesélek, nincs szándékomban általánosítani. Vegyük csak az egyik legősibb »munkakapcsolatot«. Az ember és a ló példáját. Hallottam alföldi utamkor egy történetet öreg parasztember mesélte. Jó tizenhárom évvel ezelőttre datálódik. Amikor még »»egy lóerejű« eke szántott azon az asztalsimaságú földön is. Ügy mondta a bácsi: »A ló családtag volt.« Hát hogyne lett volna nehéz megválni tőle, amikor megalakult a közös. Még a földet is előbb adta volna az a gazda is, akivel az esst megtörtént. No de megtör a nehéz búcsú után — az én öreg mesélőm vendégségben volt a lovától megvált gazdánál. Estefelé a gazda egyszer csak felállt: »Megyek, szénát dobni a Sárgának.« Aztán látva a másik meghökkenését, hozzátette: »-Hátha hazaszökik. Lássa, hogy várom.« Azóta persze már nem várja. A mesélő legutoljára kombájnon látta. Igaz, hogy a kombájnra fehér krétával az volt írva: »Sárga«. Az állatokkal tudni kell bánni. Hány jegyzőkönyv készült már balesetről, halálról, melyet az állatok okoztak. Az állatok? Nem egészen. A napokban egy állattenyésztési szakember — felügyelő — és egy tsz-elnök beszélgetését hallgattam végig erről a témáról. Egy balesetről beszélgettek. Az állat — amelyik megszokott gondozójához olyan, mint a kezes bárány — az idegennek: dühödt fenevad. Különösen akkor, ha az állat- gondozót helyettesítő ember nem a megszokott módon közeledik hozzá. Ha ütlegeléssel akarja terelni. Ha türelmetlen vele. Ha a megszokott környezetből akarja eltávolítani. Ilyenkor megtörténik a baj. Főként, ha az embernél súlyosabb állatról — például bikáról — van szó. Mit akarok én? Azt, hogy a gondozóik dédelgessék a sertést vagy a tehenet? Nem ezt hiányolta a tsz-elnök meg az állattenyésztési szakfelügyelő, és én sem. Csak emberséget az állattal szemben. A legtöbb helyen — szerencsére — ezt nem kell követelni. Az állatokkal foglalkozók anélkül is tudják azt, amit a szóban forgó tsz- elnök így fogalmazott meg: -»Hiszen ezek az állatok — kis túlzással — a szövetkezet jövőjét jelentik. A gadaságosság alapvető tényezői!« [ ugyanakkor legszeretniva- lóbb állat a közelümk- I ben. Az együk faluban j hallottam a következő esetet. Egy egyedülálló — egészség- ügyi vonalon dolgozó — nő ezekre az állatokra pazarolja a szeretetét. Rá aztán igazán nem lehet elmondani: »se kutyája, se macskája!« Macskája van: több tucat. Bezárva tartja őket egy helyiségben. Gondoskodik róluk. De az állat nem arra született, hogy állandóan lakat alatt tartsuk. A faluban lakók idegenkedni kezdtek ettől a túlzott állatot-szeretéstől. Joggal. A túlzásba vitt állat- féltés olykor már egyenlő az állatkínzással. Mint jelen esetben is. A háziállatok barátaink. De nem lehetnek »uraink«. L. b. Kilenc szolgálati lakás a somogysárdi Haladás Tsz-ben Az egyesülést követően 1970- ben kezdték az első közös évet az újvárfalvai, a mezőcsokoTúl a répa kétharmadán Az átvételhez tíz esőmentes nap kell 1600 vagon cukor — 16 ezer holdra szerződést kötöttek tént a búcsú. A gazda megsi- h Mondom: nem dédelgetést mogatta az állatot, és behaj- ! hiánvoltak De az is előfordul tóttá a közös istállóba. A pa- . , ; naszos nyerítés még sokáig el- Negatív előjellel. A macska az kísérte. Egyszer — már jówal-iegyik legszeazelyesebh, ft A kampány hetvenedik napján a cukorrépa feldolgo- zásániak kétharmadával végzet a Kaposvári Cukorgyár. A 16 000 vagon nyersanyagból eddig 1600 vagon cukrot főzték Röhrig Imre, a gyár répaosztályának vezetője elmondta, hogy még körülbelül tíz esőmentes napra van szükég ahhoz, hogy végezzenek a gazdaságok a répa betakarításával. A gyár folyamatosan veszi át és szállítja az idei rekordtermést. Ilyen nagy meny- nyiségű répa, mint az idén, még egyetlen évben sem termett a körzethez tartozó négy megyében: Baranyában, Bács- Kiskunban, Somogybán és Tolnában. Az eddigi tapasztalatok szerint a holdanként! átlagtermés meghaladja a 210 mázsát. Az átvevő állomásokon vasárnap sem szünetelt a munka. Vasútion es teherautókon os&asam 250 vagon nyess-I anyag érkezett hétfő hajnalig a gyárba. Drávátokról például negyven vasúti kocsiból álló irányvonat hozta a répát, s az úsztatón — innen kerül közvetlenül a gyárba a nyersanyag — hétfőn hajnalban több mint 500 vagonnal tároltak. Jó a feldolgozás üteme is: az utóbbi 10 nap átlagában 235 vajgon répából főztek cukrot. A kaposvári gyár termeltetési körzetéből rendszeresen küld féLdolgoznivalót a szolnoki és az ácsi cukorgyárnak is. Az előbbi címére negyven vagonnal küldtek el vasárnap, az utóbbi pedig 30 vagonnal kapott Röhrig Imre tájékoztatójában elmondta, hogy az idei termés átvétele mellett jö ütemben haladnak a jövő év; szerződéskötések is: eddig már kereken 15 ezer holdra kötöttek szerződést a gazdaságok, s ez jóval nagyobb annál a területnél, mint amennyin ebben az évben termeltek. nyai és a somogysárdi szövetkezeti gazdák. Balogh Lajos, a Haladás Tsz elnöke így emlékezik erről az indulásról: — Mivel előzőleg mindhárom tsz kedvezőtlen adottságú volt, nagyon fontosnak tartottuk, hogy a kitűzött új és megnövekedett célok elérése érdekében megfelelő szakemberek álljanak rendelkezésre. Sikerült is létszámban és minőségben olyan garnitúrát kialakítani, amely alkalmas a feladatok megoldására. Hogy ezek a szakemberek jól — és igazán otthon érezzék magukat, lakást kellett a számukra biztosítani. Mezőcsokonyán már volt két szolgálati lakás, Sárdon is volt egy, azóta újabbakat alakítottunk ki, s most készül egy ikerlakás. Ezzel már kilencen kapnak megfelelő elhelyezést. A kilenc szolgálati lakás egy részét átalakításból nyertük, másik részét újonnan építette a brigádunk; összességében mintegy kétmillió forintban vannak ezek a létesítmények a szövetkezetnek. Jövőre még egy lakás felépül, s akkor valamennyi vezető szakembernek, sőt a beosztott agronómusnak is szolgálati lakása lesz. Minderre olyan időszakban - került, üeáső&eg -kerül ear.arsB-á liar a gazdaságnak más egyéb, ugyancsak fontos beruházásokat is meg kellett valósítania az eredményesebb termelés, a nagyobb jövedelem érdekében. Az utóbbi három évben például saját erőből több mint tízmillió forintot fordítottak gépesítésre. Egyebek között ez időszak alatt 12 kombájnt vettek, két éve terményszárítót vásárolták, s tavaly újabb ilyen berendezéssel gyarapodtak. Mivel búzavetőmagot több száz holdon szaporítanak, ve- tőmagtisztító gépsorrá is szükség volt, de raktárt is kellett építeniük. Ebben az évben hozzáfogtak a központi gépműhely építéséhez, s ez az 5,5 millió forintos létesítmény várhatóan a jövő év tavaszán elkészül. Az irodát 400 ezer forintért emelték. Az állattenyésztésen belül bizonyos átcsoportosításokra volt szükség, és ez is sok anyagi erőt vett igénybe — Egyelőre még nem laknak mindegyik szolgálati lakásban — mondta az elnök —, de az egyedül élő szakember is most már nyugodtabban marad, mert látja az építkezéseket, a törődést, amelyből arra következtethet, hogy ha családot alapít, lesz hol elhelyezzük őket. Megnéztük a befejezés alatt álló ikerlakást, ahol két család élhet majd. S igazat adtunk a szövetkezet elnökének, aki a beszélgetés során elmondta: alapvetőnek tartják a gazdaság érdekében a szakemberkérdés megoldását, s ehhez nélkülözhetetlen, hogy módot adjanak a szakember letelepedésére. Ügy vélik, hogy az ilyesfajta befektetésben gyorsan megtalálják számításukat a Haladás Tsz gazdái. e-nmi okunk stt-s kéte’ked.-n-i, s5t, Hw-sniít látszik, hogy jól számolnak. H. F.
