Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-03 / 260. szám

Feltárulnak Somogy műemlékei I Közművelődési aktívaülés Nagy atádon „Nagyobb gazdasági 1954-ben miután a hivatal túlteljesítette bevételi tervét, engedélyezték, hogy póthitel­ből megvásároljanak egy dia­vetítőt, ami az üdülővendégek fölös szabad idejének hasznos kihasználásában az egyik leg­fontosabb segédeszköz lett. S ez a kis — tulajdonképpen je­lentéktelen — esemény rávilá­gít a hivatal egyik fontos te­vékenységére. Egyfajta kultu­rális szervező — sőt rendező — szerep már. a megalakulá­sától kezdve mindig is jelle­mezte a hivatal munkáját. Je­lentéseik között olvashatjuk például: »A ijivatal széles kö­rű felvilágosító munkába kez­dett, 57 előadást tartottak a Balatonról 5062 hallgató szá­mára ...« Az üdülővendég ugyanis sza­bad idejében sokkal közelibb és intenzívebb kapcsolatba ke­rülhet a kultúrával, mint az egyhangú hétköznapokon. Ér­deklődése ilyenkor sokkal szé­lesebb körű, s ha van mit ad­ni számára, élményei is mara­dandóbbak lesznek. Az idegen- forgalmi hivatalok szerepe te­hát abból a szempontból is óriási, hogy milyen programot tudnak összeállítani az üdülő­vendégek számára. A munka egy cseppet sem könnyű, és nem győzöm hangsúlyozni — ki tudja már hányadszor —, hogy igen bonyolult, összetett. Előkészíteni a különféle előadá. sokat, hangversenyeket, klub­esteket, hasznos kiránduláso­kat; megszervezni — közvetle­nül vagy közvetve —, közön­séget toborozni, mind-mind olyan feladat, amely az idegen- forgalmi munka elválasztha­tatlan része. így aztán a Sio- tour (az egyszerűség kedvéért nevezzük így, annak ellenére, hogy ezt a nevet csak 1970- ben kapta) szinte szervezeté­nek növekedésével párhuza­mosan felkutatta és kezdemé­nyezte egy-egy romos, elfele­dett vár feltárását; jó néhány kulturális rendezvény ötlete is itt fogalmazódott meg; ide­genforgalmi és helytörténeti kiadványok megjelenését segí­tették elő, és a természetvé­delemben is komoly érdemei-' vannak, önmagában is sokat mond az a tény, hogy 1960-ig majdnem minden Balaton- parti rendezvényt a hivatal szervezett, s csak ezután vet­te át ezt a feladatkört a me­gyei tanács. A Balaton környéke bővel­kedik műemlékekben. Olyan történelmi várromdk, neveze­tes helyek sorakoztak itt szin­te egymás mellett, amelyekre csak föl kell figyelni. S a há­lózat rohamos gyorsasággal épült ki: a hatvanas években a fölfedezés, a figyelem föl­keltése, majd a műemlékek, múzeumok helyreállítása, be­rendezése következett, s e fel­adatot a Siotour vállalta. Be­rendezték Balatonszárszón a József Attila Múzeumot a köl­tő hajdani lakószobájában, So- mogytúron az akkor még élő idős festő, Kunffy Lajos kép­tárát és Siófokon a Beszédes József Vízgazdálkodási Múzeu­mot is. Átvették Zalán, a Tab melletti kis faluban Zichy Mihály múzeumát, és Niklán a Berzsenyi Dániel Emlékmúzeu­mot. Kitűnő ötlet volt például Balatonszemesen a régi deli- z.ánszmegállók helyén posta­múzeumot alapítani, s ezt szin­tén a Siotour kezdeményezte. Még 1955-ben felvetődött a balatonszentgyörgyi Csillag­vár tatarozásának terve. Egy évvel később a megyei tanács- fű 50 ezer forintot kapott a ivatal a rendbehozatalára, s It évvel később már belép­ettek az első látogatók is a szép épületbe, amelyben ko­rábban erdész- és cselédlaká- íok voltak. 1958-ban kezdték el a Rád-pusztai román kori implomrom megmaradt rom­ainak konzerválását, s még yanebben az évben a kereki ■éj érkővár állagmegóvását. Nem akarom ezt a cikket eltárrá bővíteni, pedig lenne még felsorolnivaló bőven. S ebbe a sorba tartoznak a kü­lönféle kiadványok is, ame­lyek ugyan elsősorban propa­ganda jellegűek — felhívják a vendég figyelmét, megismerte­tik tájaink, városaink értékeit —, de helytörténeti értékük is elvitathatatlan. S nem hall­gathatjuk el a természetvéde­lemben végzett munkát sem: a fasorok, erdőrészletek, ősbo­rókások védett területté nyil­vánításának kezdeményezését, a turistautak, turistaszállások hálózatának kiépítését. S még távolról sem érkeztek az út végére... Külön fejezetet érdemelne Szántód-puszta, ez a közvetle­nül az M—7-es út melletti kis major. Szántód-puszta hazánk egyedülálló agrártörténeti em­léke: az utolsó életben maradt -épületegyüttes, amely a XVIII —XIX. századi majorsági gaz­dálkodást reprezentálja. A te­lepülés története egészen a XI. századig nyúlik vissza, 1055- ben I. András a tihanyi apát­ságnak adományozta, és sorsát nyomon követhetjük a levél­tárakban őrzött oklevelek se­gítségével. Eszerint a török hó­dítás után 1726-ban került vissza a bencésekhez, s akkor építették föl a ma is meglevő épületegyüttest: a nyeregtetős, belül boltozott csárdát, a ká­polnát, a górét és a kasznár- házat. Az 1800-as évek elején emelték a kettős T-alakú pin­cét, a bolthajtásos sertésólat és a csehsüveg-boltozatú istállót. A később épült cselédlakások belül is boltozottak, s ilyen az is, amelyben feltehetően Paló­cai Horváth Ádám költő — a major egykori bérlője — élt tizenkét évig. A puszta látnivalóival ön­magát kínálja, csak gazda kel­lene, s ötlet és pénz a rendbe­hozatalához. Eddig már két hasznosítási tanulmányterv is született, és számtalan jó ötlet, de eddig még semmi sem va­lósult meg. A pusztát ugyanis a zamárdi tsz használja, s bár A színész rosszkedvűen jött haza a színházból, öreg szí­nész volt már, amolyan meg­tűrt személy az egyik pesti színháznál. Epizódszerepe­ket játszott, néhány monda­tosakat. — Már itthon vagy? — kérdezte a felesége teljesen fölöslegesen, amikor a szí­nész beköhécselt a lakásba. — Még nincs készen az ebéd... A színész nem válaszolt. Leült, és tovább köhögött. Néhány éve asztma kínozta. A felesége sóhajtott, és to­vább kötött. — Dac Dezső egy görrrény! Görrrény! Görrrény! — riká­csolta Frufru a papagály, mi­re a színész odament, bedug­ta ujját a kalitkába, és en­gedte, hogy a madár egy ki­csit megcsípkedje. — Igazad van! — mondta. Dac Dezső a színház fő­rendezője volt, és mint ilyen dicstelen, de állandó szerep­lője az otthoni társalgások­nak. Mert ha rossz az idő: Dac Dezső. Ha rossz az ebéd: Dac Dezső. Ha elviselhetetlen az élet: Dac Dezső! — Történt valami? — kér­dezte az asszony, és újra só­hajtott. Bevezető sóhajtás volt ez férje pillanatokon be­lül elomló panaszáradatához. építeni, terjeszkedni itt nem tud — mert a terület védett —, pénze, s módja nincs, hogy megfelelőbb helyre költözzék. Pedig az ötletek, javaslatok rendkívül tartalmasak. A Sio- tournál úgy tervezik, ha sike­rül a pusztát az idegenforga­lom céljaira birtokba venni, akkor eredeti rendeltetésének megfelelően hasznosítják. Egyik rendeltetése az egykori majorsági gazdálkodás bemu­tatása lesz. Megmaradnak az ólak, vermek, pajták és a góré — minden eredeti funkciójá­nak megfelelően. Az épületek­ben néprajzi bemutatóterme­ket rendeznek be: a somogyi cselédség életmódját, tárgyi emlékeit szemléltetik majd itt. Népi-iparművészeti műhelyek­ben a kihalófélben levő mes­terségek idős, értő mesterei mutatják majd be, mit tudnak, s lehetne még tovább sorolni az épületegyüttes páratlan előnyeit, hasznosításának egyéb változatait. Majdnem egy évtizedes egy helyben topogás után most végre elkezdődött valami A Siotour a megyei tanács tá­mogatásával megvásárolt az erdészettől három épületet, amelyeknek jövőre megkezdik a helyreállítását, s 1974-ben vadászati, illetve endrédi csip­kekiállítást rendeznek; a tsz- től bérelt épületben pedig lo­vasiskolát terveznek. Ez még azonban csak a kez­det f.. Somogy megye közös ügye, hogy Szántód-puszta mi­előbb méltó helyet kapjon a 'megye idegenforgalmában. (Folytatjuk.) — Történt! — kiáltott a színész, kirángatva ujját a kalitkából, majd ökölbe szo­rítva kezét, meglengette mint egy fütyköst. — Megint meg­alázott a nyomorult... Lát­tam, röhögnek a statiszták! — Mit mondott? — kérdez­te az asszony. — Már megint mit mondott? Magában már sejtette, hogy mit mondott. Dac Dezső már mindent elmondott a férjé­ről, s most már csak ismétlé­sekbe bocsátkozhat. — Azt mondta — fújtatott a színész —, hogy úgy moz­gok, mint egy tetű ... Olyan vagyok mint egy lajhár. Ügy beszélek, mint egy csecsemő. És menjek el inkább portás­nak a vasúthoz!! — Ezt mind mondta? — állt meg az asszony kezében a kötőtű. — Mind — állt meg a szí­nész a járkálásban. — A sze­mét! — Ezt is mondta? — Ezt én mondtam — dü­höngött a színész. Meg azt is, hogy gazember. Nagyké­pű állat! — Ezt így megmondtad? — rémült meg az asszony, mire a színész értetlenül meredt rá: — Már megint nem fi­gyelsz! Ezt most mondtam, A nagyatádi járási pártbi­zottság és a járási hivatal kö- ,zös rendezésében közművelő­dési aktívaülésre került sor Nagyatádon a Fegyveres Erők Klubjának nagytermében. Az ülésen részt vettek a pártszer­vek és alapszervezetek titká­rai, a községi tanácselnökök, a gazdasági egységek vezetői, a tömegszervezetek járási kép­viselői, valamint a függetlení­tett népművelők. A tanácsko­zást Gajdos László, a járási pártbizottság első titkára nyi­totta meg. Ezt követően Ko­vács Ferenc, a járási hivatal elnöke mondott vitaindítót a járás művelődési intézmények­kel való ellátottságáról, a tár­gyi és személyi feltételek ala­kulásáról, A községekben levő 32 mű­velődési otthon egymillió fo­rintból fedezi évente a kiadá­sait, meglehetősen szűkös ke­retek között. A még tartalma­sabb közművelődési munka vi­szont igényli a nagyobb gaz­dasági alapot, s ezért feltét­lenül szükség van arra, hogy valamennyi érdekelt szerv, gazdasági egység hozzájárul­jon a kulturális kiadásokhoz. A községi tanácsoknak szor­galmazniuk kell, hogy saját területükön megteremtsék a korszerű és színvonalas köz- művelődési munka feltételeit. Az előadó ezért részletesen szólt a népművelési munka tervezésének fontosságáról, az egységes közművelődési tervek kidolgozásáról. Vitaindítóját a következő gondolatokkal zárta: — Legfontosabb feladatunk a járás lakossága általános és szakmai műveltségének fej­lesztése, a közoktatási és köz- művelődési intézmények szol­gáltatásainak keretén belül a világnézeti-politikai nevelő­munka, a termelést segítő szakkörök, szakmai klubok működtetése és a közéleti te­vékenység elősegítése, az ön­művelés lehetőségeinek a bő­vítése és a kulturált szórako­zás feltételeinek megteremté­se. Ezek nem egymástól elkü • lönült feladatok, hanem egy­mással nagyon is svrős egy­ségben levő közműve1 ő-’-isi te­endők. Ezek megvalósításé" valamennyiünknek kötelessé ge munkálkodni. Ezután elsőnek Szalay Jó­zsef, a segesdi tsz elnöke kért szót. Elmondta, hogy érvény­ben levő szerződése van ter­melőszövetkezetüknek a helyi tanáccsal a művelődési ház közös fenntartására, és éven­te 11 ezer forint támogatást adnak kulturális célokra. Ezt az összeget a jövőben emelni fogják. Ugyanakkor érthetet­lennek tartja, hogy a Somogy itt, neked, róla — s legyintett, mint aki beleunt az egészbe. — Mi hon azzal az átkozott ebéddel? Mi az istencsudáját kötsz?! — Pulóvert... Neked. — Pulóvert?! A telkemen korcsolyázik egy bitang, az életem karcolja össze, és te csak kötsz, kötögetsz, mint egy pók! Amikor részvétre lenne szükségem, biztatás­ra.. . amikor meg kéne, hogy fogd a kezem! Az asszony letette a kötést, és kiment a konyhába. A színész lehevert a heverőre, és fölbámult a plafonra. Köz­ben arra gondolt, hogy egy­szer ezt a Dacot megveri, megalázza, megpofozza, kibe­lezi, megeszi. Elképzelt elő­ször egy kisebb verést. Mond­juk: négy-öt pofon és néhány fenékberúgás ... Aztán egy nagyobb verést színezett ki, a dadogó könyörgésig bezáró­lag. — Gyere ebédelni! — szólt be az asszony. Kiment. Leült az asztalhoz, s vágott egy darab kenyeret. — Mdr megint milyen ez a kenyér? Mint a csiriz, mint a sár ... Ehetetlen! — s levág­ta az asztalra. megyei Erdőgazdaság helyi egysége miért nem tud hozzá­járulni a közös fenntartáshoz. A továbbiakban a szakmai és az általános műveltség továb­bi emelésének szükségességé­ről beszélt, mert amint mond­ta: e kettő szoros kapcsolat­ban van a gazdaság termés- eredményeivel is. Kopecsni Vince, a Kutasi Állami 'Gazdaság igazgatója hozzászólását így kezdte: — Amikor az emberek kép­zéséről van szó, akkor a ter­melő erők legfontosabb »ele­méről« van szó. Ezt a mi gazdaságunk vezetői így is kezelik. Annak dacá­ra, hogy a gazdaság évek óta több százezer forin­tot fordít közművelődési cé­lokra, mégis azt kell mondani, hogy néhány termelési terüle­ten a műszaki fejlesztés gát­jává válik a dolgozók megfe­lelő szakmai képzettségének a hiánya. Elmondta azt is, hogy nagy súlyt helyeznek a hoz­zájuk tartozó területeken a nevelés és szórakozás tárgyi feltételeinek a megteremtésé­EGY ÜJ KÖTET valamit mindig szimbolizál, s a ver­sek magukban hordozzák mindazt a mondanivalót, gon­dolatot, melyet írójuk össze­gyűjtve egy cím alatt az olva­só kezébe ad. Mátyás Ferenc újat adott? Vagy az eddiginél nyújtott többet, s igazságait támasztot­ta alá eddig is bizonyító ver­seivel? Többről van szó. Az új kötet válogatott verseit tartalmazza, egy «-faluvilág­ból« induló, hirtelen »-világra döbbenő« ember első rezonan­ciáinak, feleleteinek és kérdé­seinek özönét. Mátyás Ferenc tehetségét, lefojtott szenvedé­lyét közel negyedszázados út jelzá. A kiskunsági szegénypa­rasztok és zsellérek közül jött költő magával hozta az úri Magyarország minden gyűlö­letét, megvetését, gúnyos szá­nalmát, a második világhábo­rú szívet-Lelket darabokra tö­rő, a világos értelmet megnyo­morító szenvedéseinek emlé­két. A fény mögött hálál van, s amerre járunk, méreg, s tapogatózva megyünk saját kardunk élének. — írja Este van című versé­ben, 1940-ben. Máytás Ferencnek már az 1958-ban kiadott kötete, a Csend és a nyugtalanság is — Nem én sütöttem — mél­tatlankodott az asszony. — Most miért veszekedsz ezért is velem? Szidd a pékeket! Ebéd után a színész egye­dül maradt a konyhában, és a sületlen kenyeret nézte. — Disznóság! — morogta, majd belemarkolt a lágy, pu­ha belébe, és kitépett egy gombócnyit. Szórakozottan gyúrogatni kezdte. Gimnazis­ta korában szobrászkodott, s akkoriban még azzal is ka­cérkodott, hogy talán vala­mikor szobrász lesz ... Hol van az már!? Megtűrt szí­nész egy színháznál, ahol egy aljas nagyképű fráter, egy Dac ... egy Daci... Egyre izgatottábban for­málta, simogatta, kapargatta a kenyérbelet, és amikor egy óra múlva kijött az asszony, meglepetten kiáltott fel. — Hiszen ez Dac Dezső! A színész elégedetten dőlt hátra a széken, és farkassze­met nézett a kenyérbél szob­rocskával. A kis pöffeteg Dac Dezső ott feszített a tá­nyér mellett. Ez egyszer né­mán és kiszolgáltatottan. A színész és felesége soká­ig nézték. Aztán a színész megragadta a kis kenyérbél Dac Dezsőt, és leharapta a fe­jét. Majd szép lassan, az utolsó morzsáig befalta az egészet. (Tóth-Máthé) re, s e ceit szolgálják többek között a klubkönyvtárak is. A szakmunkásképzést — mint mondotta — ösztöndíjjakkal kell segíteni, ök évekig biz­tosították ezt továbbtanulóik­nak, csupán két éven át szü­neteltették, de ennek hátrá­nyos következményeit több éven . át érezni fogják. Beje­lentette, hogy gazdaságuk dol­gozói november 7. alkalmából a helyi általános iskolai kol­légiumnak egy 300 kötetes könyvtárat ajándékoznak. Ki$s László, a lábodi tsz el­nöke a Tolna megyei Faddon szerzett tapasztalatokról be­szélt, s hangsúlyozta, hogy a közös fenntartásra nagy szük­ség van a nagyatádi járásban is. Lábodon ezt hamarosan megvalósítják. Gajdos László zárszavában arra kérte a jelenlevőket, hogy a gyakorlatban is legyenek aktívak, és mint munkahelyük vezetői vegyenek részt a köz­ségi koordinációs értekezlete­ken, amelyekre a napokban valamennyi községben sor ke­rül. D. S. arról győzött meg, hogy sike­rült legyűrnie magában a pa­raszti nosztalgiát, sikerült fe­lülkerekednie a megszokott formákon, hangulatokon. Meg­értette hazánk történelmi jel­legű átalakulását, s nagyszerű képek villannak fel a falu és a város viszonyát kereső, a sorsát a maga kezébe vevő munkásság helyét és szerepét vizsgáló boncolgató, az új vá­ros problémáit ábrázoló ver­seiben. Költészetében megcsil­lannak a népdalok, a népköl­tészet harmattiszta cseppjei, a falu emberének őszinte »gon- dolatformái« és jelzői, de oly­kor átcsap — néha a süllyedő hajón keresztülrohanó hullá­mokra emlékeztetőén — a »Nyugat« keserű és hideg, ki­mért világába is. Többször érte vád: érzésvi- lága megmerevedett, tájékozó­dása nem elmélyült és csiszo­latlan. Talán ez lehet az oka annak is, hogy a költészetét annyira jellemző szenvedély, mozgalmasság, eleven erő —s néhol káprázatosán szellemes nyelvezete — a versben nem nyújt egészet. S bár elidőzünk — s néha igaz örömmel idő­zünk — egy-egy versének ké­peinél, mégis hiányoljuk a végső kiforráshoz, a kitörés­hez, néha a robbanáshoz köze.- lítő tartalmat. Így jellemezhet­nénk tíz évvel ezelőtti költé­szetét. (Megriadt pipacsok cí­mű kötete.) A paraszti világ múltja és jelene izgató témája irodal­munknak. Az egyik leginkább szembetűnő vonás, hogy Má­tyás a múltról mindig egyes szám első személyben ír (sze­mélyes vallomások ezek), a je­len kort viszont leíró versei­vel mintázza. Mátyás Ferenc érzi a falu minden porcikáját, örömét és bánatát, szenvedé­seit, és ami a legfontosabb: a hitelét is. A város? A jelen városa? S költői eszközei? A régi és az új falu emlékei élnek benne, s biztosan kimunkált képrend­szerrel rendelkezik. De ezeket úgy rendezi, úgy válogatja és irányítja, hogy azok a ma em­berének is újat mondóak le­gyenek. Beleszőve saját ér­zés- és gondolatvilágát, sze­mélyes dolgait A népies szim­bolika, a népies impresszio­nista hang azonban a mai tar­talmak kimondásához már nem elég. ÜJ VERSEI már letisztult, szilárdan eltökélt politikai magatartásáról tanúskodnak. Magasrendű művészi értékek jellemzik költészetét. Amit akar, azt erejéhez és tehetsé­géhez méri. Űj kötete, váloga­tott verseinek gyűjteménye ezt jelzi. A költőnek is, az őt kö­zelről is megismerni akaró ol­vasónak is. Rőhrig Gábor • ;v:VV’ .• Somögyi Néplap Csupor Tibor Szóbróc Mátyás Ferenc új kötetéről Almainkból felriadva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents