Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-26 / 279. szám
Egy hszázada KZ ÓVODÁÉRT \Négy község egy akaraton A jelenben élni, Brunszvik Teréz 1828ban — Angyalikért néven — nyitotta meg az első óvodát az országban. A reformpárt az emberbaráti kezdeményezés nyomán országos mozgalmat indított. A szabadságharc előtti időszakban Kossuth kezdeményezésére }ött létre a Kisdedóvóintézeteket Magyarországon Terjesztő Egyesület, mely a községek feladatává tette az óvodaalapítást. Követelték, hogy a legfiatalabbak nevelését ne az egyházak végezzék. Az első óvodák tehát világi jellegű intézmények voltak. Az ország első óvodájának alapítása után több mint 40 év telt el, amíg Kaposváron — a városfejlődés időszakában — létrehozták a megye első kisdedóvó intézetét. Tar Csatár 1870-ben érkezett Kaposvárra. Útja nagy kerülővel vezetett Somogyba. Nagyváradon született, iskoláit is ebben a várasbain végezte. Pályáját vándorszínészként kezdte, s később mint kisdedóvó Halason és Munkácson működött. Sok nevelési jellegű cikket írt a Kolozsváry Közlöny, a Debreceni Lapok, a Függetlenség, az Egyetértés, a Balpárt és a Somogy című újságokba. Elméleti és gyakorlati tevékenysége a legjobbak közé emelte, s gondolatainak egy része még ma is időálló. Száz év távlatából is érdemes ■■'állomásai, elméleti munkái között tallózni. Tar Csatár a kisdedóvó szervezésének időszakában az emberek értelmére és érzelmére igvekezett hatni. A Somogy című újságban a következőket írta: »Aki gyermeke jövőjét szivén hordozza, aki csak kissé barátja is az emberiségnek, azon fog törekedni, hogy az óvodaügyet igyekezzék teljes erejéből előmozdítani.« Nemcsak » sajti útján kérte Tar az óvoda támogatását, hanem veszekedett a város vezetőivel, gyűjtőíveket indított el, összekapott az önző polgárokkal. Szervező munkája következtében közüggyé vált az óvoda létesítése és fenntartása. Tevékenysége nyomán — az átmeneti helyzet után — a tényleges oktató-nevelő munka — egy évszázada — 1872-ben indult meg a Kaposvári Kisdedóvóban, Voltak, akik azt állították, hogy csak a szegény gyerekeknek való a legfiatalabb generáció intézménye. Arra hivatkoztak, hogy azért jó, mert amíg a szülők dolgoznak, a gyerekek számára biztosított a felügyelet. A város lakosságának másik része szerint az űri gyerekek kaphatnak a legtöbbet az óvodától, mert a »gverekszoba« nevelését itt egészítik ki. Tar megmagyarázta mindkét állásponton levőknek, hogy az óvoda »... '•",ur>án csak gyerekeknek való — legyen az gazdag vagy sze- ,nény.-x. »Aki az óvodának ellensége, az ellensége a társa- * alomnak, ellensége saját macának, mert letér azon útról, hogy előrehaladjon.« Minden gyereket egyforma szeretettel kezelt, s nem tűrt sem vallási, sem faji megkülönböztetést intézetében. A városi elöljáróság — jó szándéktól vezérelve — az óvoda beindulását követő időszakban .10 krajcárról 1 forintra emelte a gyerekek havi térítési díját. Tar a szegény szülők érdekében azonnal fölemelte a szavát Tiltakozását azonban nem fogadták el, emiatt a rossz a óva Ti körülmények között élő szőlők gyermekei kimaradtak. ■Amikor az óvoda már évek óta működött, Tar Csatár azon fáradozott, hogy megfelelő épület álljon a kisdedóvás rendelkezésére. Számtalan fórumon kifejtette, hogy az intézet akkor felelhet meg valódi rendeltetésének, ha megfelelő énülettel rendelkeznek. Valószínű Tar javaslatára a polgármester — nagy ravaszul — azt kérte, hogy az átütendő kisded‘v la Valéria főherceg- assznov nevű vehesse fel, s a névadó vállalta a védnökséget. ' d^or+árió űriéről készített f«’i<=zv7,A5ek pontosan rögzítették a kérés előterjesztése utáni választ: «-Szép czél, szívesen teljesítem a kívánságokat Azt is kérdezőén, hon • A játékot nem irányította, szabadon, fesztelenül játszhattak növendékei. Megfigyeléseit elsősorban ilyenkor végezte, mert véleménye szerint »... ekkor nyilatkozik a gyerek sajátsága, természete önkénytelenül.«. — Megénekeltünk mindent. Divat. Hogyan is alakul a potonyi divat? Ebben a kérdésben a menyével, Szilovics Mihálynéval beszélgetünk, aki tsz-tag. — Olyan sokan járnak el városba dolgozni, hogy — egy-kettő — már itt is vannak az új divatok. A fiúk egy része régóta hosszú hajat hord, a lányok miniben járnak. Igaz, a fiatalasszonyok is. De vannak, akik maguk szeretik csinálni a divatot. Az egyéniségüknek legjobban megfelelő ruhát saját maguk varrják. Én is. A régi minták a lakásdíszítés terén megmaradtak, szinte újjászülettek. Hallgassuk Borbás Vincénét! — Valami üzem lenne jó talán, hogy ittfogja az embereket. Az én szüleim is elmentek Gyűdre lakni. A húgom és a bátyám is. A tsz egyébként jó, ezt talán járási viszonylatban is el lehet mondani. Alig várom már, hogy megkezdődjön a keltetés. Gép költi ki a csibéket. Háromműszakos munka ez. A szemben lévő házban Gre- govicz Mihály takarmányos lakik. — Harminc bikát gondozok. Adnak munkát egész napra. Mert takarmányért is el kell mennem néha. Aztán itthon is a tennivaló az állatokkal. Tíz hízót, tíz malacot adtam le. Széna, szalma megvan, a tsz — Alig várom, hogy megke* dődjön a keltetés. — Sertésgondozó vagyok a szövetkezetben. A megalakulás óta tag. Most egy kicsit kirúgjuk a ház oldalát. A konyha is keskeny volt és a fürdőszoba is nagyon hiányzott már. Feleségem is, lányom is a tsz- ben dolgozik. A vejem gépkocsivezető. Hol? Ugye már kitalálja? A tsz-ben! Talán a két unokámnak is az ad majd munkát, ha felnő. Én azt tartom: megélhetés ma mindenütt van, csak üstökön kell ragadni a munkát Pedig az idő itt is nehezítette a dolgunkat. Az esőzések idején gyakrabban kaptak tüdőgyulladást az állatok. Azért én bízom az év végi eredményben. Nem lehet, hogy ennyi munka ne gyümölcsözzön! Még akkor is, ha az elemek másként diktálnák! város építi-e a kisdedóvoda épületét, a válasz lón, hogy közadakozás útján; mire a legmagasabb pártfogás meg- ígértetett«. Tar Csatár az óvodát az iskola előkészítőjének tekintette. Gyakorlati munkáját úgy végezte, hogy idejekorán fegyelemhez szokhassanak növendékei. Igyekezett megértetni velük, hogy magatartásukkal példát kell mutatniuk azok számára, akik nem jártak óvodába. Figyelmüket is rendszeresen edzette. A nevelő szakműveltségét alapvetően fontosnak tartotta Tar Csatár. A kisdedóvó legfontosabb tulajdonságai közé sorolta az »emelkedett lelkü- letet«, a »helyes életnézetet", s azt, hogy maga is »nevelt" ember legyen. Helyettesítse az anyát és az apát — fejtegette egyik munkájában —, s rendelkezzen gazdag gyermekszeretettel, tudjon a kicsinyek nyelvén beszélni, szeressen játszani. Kaposvár első »óvó bácsija« elméleti munkáiban kifejtette, hogy a tekintélyt nem lehet testi fenyítékkel biztosítani. Az óvoda nála a szeretet helye volt, s jól látta, hogy fenyítéket csak azok használtaik, akik nem rendelkeztek megfelelő pedagógiai műveltséggel. »Ezeken jó volna megkísérelni a testi fenyítést — írta —, hogy milyen jól ízlik — akkor talán elmúlnék a kedvük a brutalitástól.« A testi nevelés fontosságát több alkalommal hangsúlyozta: »Arra kell törekednünk, hogy gyermekeink minél erősebb testalkattal bírjanak, mit az izom, ideg rendszerek edzése által érhetünk el.« Bevezette a rendszeres — a gyerekek életkorának megfelelő — testedzést óvodájában. A helyes testtartást egyszerű táncgyakorlatokkal igyekezett kialakítani. Olyan természetességgel csörgezdezik a dal a potonyi Szilovics Kati néni ajkáról, mint a forrásból a kristálytiszta víz: »Selo sunce botfu na- koléna ...« Ezt hallom. Aztán dallamtól fosztottan, megcsendesülve magyarul is elmondja, miről szól az ének. Leült a nap az isten ölébe és arra kérte, hogy másnap korán keltse föl, hogy minden szegénynek adhasson meleget. Kivált azoknak, akiknek nincs apjuk. — A mi dalainkban megénekeltünk mindent. Szerelmet, munkát, madarakat, zöld rétet, szegénységet. Táncra perdültünk dudaszóra, tambura- zenére. őszi estéken kukoricát fosztottunk, téli estéken dí- vánba jártunk. így hívták azokat a helyiségeket, melyeket házaknál kibéreltek a fiataloknak, hogy odajárhassanak. Jaj, aztán az Ádám, Éva nap! Akkor az asszony nem dolgozott. Jöttek a házhoz, szénát hoztak, körüludvarolták az asszonyt. Mindent a helyébe vittek. Búzaszemek, magvak, hagyma került az asztalra. Az asszony meg csak ült a szénában. Hogy a kotlós is jól üljön majd, hogy a termés is jó legyen majd. A mezítlábjárás bem »divat« volt. Drága volt a cipő. Kati néni úgy megszokta, hogy otthon még ezekben a hideg napokban is bátran járkál így. A telep, ahol ő dolgozik, igazi mai »mezőgazdasági gyár«. Ezüstszínű tornyok, korszerű épületek. Aki nem jártas errefelé, nem is gondolná) hogy szárítókat, sertéseket rejtenek. És Szentborbáson ? Vajon ott hogyan élnek az emberek? Borbás Vincéné szerint jól. Szavait alátámasztja egy séta a faluban. Oj házak, vagy legalábbis annak látszanak. A legtöbbön friss a vakolás. Aztán néhány másik. Ezek üresek; gazdáik meghaltak, elköltöztek. A négy közül ez a legkisebb település. ad. Régen? Kilenc holdam volt. Lehet azon gazdálkodni? Nemigen. — Én látok jövőt ebben a faluban — mondja a lánya, Gregovicz Éva. — Itt szeretnék a tsz-ben vagy a tanácson állásba menni, ha végzek a pécsi gyorsíróképzön. Ami hiányuk: egy KISZ-helyiság. Politikai oktatáson már "ol+ -A1r szó. Tótújfaluban Kiss Józsefeket nagy munkában találtuk. Amit csinálnak, az jellemző a településre is. Nagyobbították a házukat. Ebben a községijén is sok Helyütt növik ki az ifié- nyék a régi kereteket Az Óvoda kertjében minden nélkülözhető helyet növényekkel ültetett be. A játszóudvart gyepesítette. A növényeket az oktatás szemléltetésére használta fel elsősorban. Az első somogyi »óvó bácsivallomása munkájáról a mának is szól. Elképzeléseinek nagy része napjainkban válik valóra. Bóra Ferenc »Mezőgazdasági gyár«. Gondolatok a hangszóró mellett A rádiózás reneszánsza EGY FALURIPORT készítése közben jegyeztem föl: »Az vonzott a gazdakörbe bennünket, mert ott volt — a vendéglő különtermében — egy detektoros rádió". Talán a technikában olyan járatos mai fiatal nem is tudná pontosan megmondani, mi a detektor, ugyanakkor órákig beszélnek az URH-ról. Ha jól meggondolom, egy fél évszázad — apró töredék az emberi tudomány és technika történetében — sajátos ív; a detektortól az ultrarövid hullámig. A biciklivel, meg a telefonnal együtt az évszázad első évtizedének rtéírm körben terjedd csodái. Igen, a kis fadoho* a világot jelentette! Ede bácsi — a Magyar Rádió egyik népszerű bemondóját az elsők köziül — úgy ünnepelte Debrecenben az Angol Királynő törzs- közönsége, akár egy divatos színésznőt! A század erobere: a szkíper, a rádióriporter... «Egyéniség, aki értünk van« — írja egy korabeli divatlap. Gyerekkorom emléke: a május elsején ablakba tett rádió, vagy a nagy világbajnoki meooMk kBcvetítéa*; egy Jelország valamennyi községében ismert, arc nélküli ismerős: Szepesi György, öt sajnálták, ha vesztettünk, s vele ünnepeltek, ha győztek a magyarok. S talán nem véletlen, hogy Szepesi arcvonásainak megismerésekor — amikor megjelent a képernyőn — egyben jósoltak is; a televízióé, már a jövő! VITATHATATLAN, hogy a televíziónak sikeres a jelene, és csodálatosak a távlatai; azonban egyre népszerűbb a rádiózás is. Szinte észrevétlenül »lopta vissza« magát egykori hallgatói szívébe azáltal, hogy tudta — mi kell a hallgatónak! Mi az, amit a tévé nem ad, nem adhat; ami kifejezetten rádiós jellegű ... Sok összetevője van mindennek: lényeges összetevők, melyekről nem árt beszélni. S ez összefügg egy látszólag pusztár technikai ténnyel: a rádió a «Miénk, elfér a kabátzsebben, füldugasszal még kórteremben is hallgatható. Ugyanakkor a rádió sztereo változata hangversenyteremmé alakíthatja lakásunkat, megszűnik a »dobozzaj«, és a muzsika csodálatos összhangzásban élvezhető. gok csodálatos birodalmát, és magunkkal hordozzuk egyben a legfrissebb információforrást. Mindkét igény jellemzi a mai embert Ehhez kitűnően alkalmazkodott a rádió szerkesztőgárdája. Hogyan ? Például a riportokban! Sőt leginkább azokban. Még iskoláskoromban gyakran »csináltam« együtt riportot a riporterrel, tudva azt, hogy riportalany név szerinti bemutatását eredményeinek felsorolása követi, aztán az: minek köszönhető mindez, mi a célja a továbbiakban. Jól-rosszul kialakult egy sablon ... Előre- bocsátva azt, hogy az informatív riportnak vannak alapszabályai, mégis egyre inkább érezhető, hogy a szabályokkal együtt is kitetszik a riporteregyénisége! Mindenfajta elemzés helyett álljon itt egy szemléletes példa: Rab Nóra műsora vasárnap reggelente a nagy családokról. Vagy figyeljünk csak oda a Reggeli Krónika-beli korán kelő ismerőseinkre, és a Kettőtől hatig színes, élvezetes műsorára. Legyen-« művészkritika a képernyőn? — kérdezte m Élet és Irodalom hasábjain nemrégiben Pécsi Ferenc. Mi a kérdőjelet igenlő felkiáltójelre változtatnánk, egyben utalva arra, hogy azt annak idején nem kérdezték meg a rádiósok, és a hangszóróban mégis van, volt és lesz igen nívós, értékelő—orientáló művészetkritika. Nincs viszont hosszas meditáció és találgatás azon, hogy ez elég »rádió- szerű«^. És ez így valahogy nagyon jó. Többek között azért is, mert sajátosságait nem »tiszteli agyon« ez a fórum. Igaz, hogy egy színházi jegyzet mellé hangképét adhatnak, de a Láttuk hallottuk adásában éppúgy élvezzük gyakran az illusztrálhatatlan képzőművészeti kritikát is. Sőt, az külön öröm, hogy mindez már helyet kapott — nagyon helyesen — orientáló, ajánló jelleggel a Reggeli Krónikában is. VÉGEZETÜL a kiapadhatatlan gazdagságú hangjáték! Igaz, a Szabó család népszerűsége némileg megfakult, néhány adás kihagyása után szinte kibogozhatatlanul ismeretlen lesz, de a »főműsorok« az ifjúsági rádió némely életízű dokumeintuimjátéka vitathatatlanul népszerű. Benne élünk tehát, a rádió zás reneszánszéiban, a hangszóró becsülete, szeretete mindennapos. Mert elkísér bennünket és értünk van — ahogy a régi újság írta. Kiegyensúlyozott emberekkel találkoztam ebben a négy községben. Volt valami belső ragyogásuk, tiszta fényük. Bíznak magukban. S nemcsak magukban: egymásban is. Emlékeznek a gyerekkori játékra ? »Gólya viszi a fiát...« Négy kéz fonódott egybe erős szorítással. Kit visznek most ebben a fogásban a potonyiak, tótújfalusiak, szentborbásiak, lakócsaiak? Minden bizonnyal a jövőt. A jövőt, melynek alapjait ezekben a napokban, ezekben az években rakják le. A József Attila-verssor jár eszemben: »Valami nagy, nagy tüzet kéne rakni...« Odalent délen megrakták azt a Nagy Tüzet. »Hogy melegedjenek az emberek.« Leskó László Fotó: Grábner Gyula Utókezelés a sikondai éjjeli szanatóriumban A Mecsek egyik legszebb részén, a Sikondán működő bányász éjjeli szanatóriuma a jövőben több irányú tevékenyéggel segíti a föld alatt dolgozó emberek egészségének védelmét. Eredetileg azzal a céllal hozták létre az intézetet, hogy a napközben munkába járó dolgozókat kezeljék. A kulturáltabb életkörülmények, a bányászok szabadidejének változott beosztása folytán azonban csökkent az ilyen igény. A változott körülények- hez alkalmazkodik a szanatórium. Az intézet száz ágyának egyharmada a jövőben is őjjeli szanatóriumi jelleggel nűködik. A többit viszont a nozgászervi és baleseti utókeúés szolgálatába állítják.
