Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-25 / 278. szám

Nem csalás, nem ámítás.

ÍNégy község egy akaraton

Vasút az asztalon A jelenben éln^ajövőben gondolkodni

iitaIki ~ik/.« — Két évpn kérésztől örO- ; *

A Szoba alig nagyobb húsz négyzetméternél. Ebből is a legnagyobb helyet a fal mellett húzódó szekrények, s az előttük terpeszkedő hatalmas munkaasztalok foglalják el. Az egyiken óriás terepasztal hívja fel a figyelmet, a másikon éppen készülőben van kisebb társa. A székeken fiatalok és öregebbek dolgoznak, készülnek a vasút, a pályák, a házak között zakatoló, árnyas fák alatt sebesen tovaszáguldó mozdony, a szemaforok, vasúti berendezések — úgy mint a valóságban. Most éppen egy mozdony hibás. Nem indul el. Egy általános iskolás fiú hozta be a szakkörbe. »Csinálják meg, kérem szépen, mert mozdony nélkül nem lehet játszani a vasutammal« — mondja keserűen. Értő kezek veszik gondozásba a beteg játékot, a javítás azonban bizony hosz- szú időt vesz igénybe. Valaki fölnevet: Csak nem gázolajjal mostad meg a motort? Érzem a szagát! Talán a szénkefék mentek tönkre? Vagy zárlatos a masina?

— Sokan jönnek hozzánk, segítséget kérve. Szívesen bütykölünk ezekkel a játékokkal, mert ha a fővárosba kell felküldeni javításra, nagyon sokba kerül. Jó látni, ha örülnek a srácok. Nekünk is jólesik az elismerés, a köszönet — mondja Zachariás Gyula, a Latinca Sándor Megyei Művelődési Központ barkács és modellező szakkörének vezetője.

— Kik a rendszeres szakkörlátogatók?

— Fiatalok, öregek, gimnazisták, ipari tanulók, általános iskolások, jogászok, mérnökök.

Alagútban fut a vonat, aztán megáll, mert a szemafor pirosat jelez. A szemből érkező szerelvényt kell megvárni, nehogy a vasúti szerencsétlenség következtében véletlenül a földre pottyanjon valamelyik »utasokat« szállító kocsi. Zöld. Az automata indítja a mozdonyt. Kattognak a váltók, és az utolsó kocsi is eltűnik az élethűen kidolgozott alagútban ...

— Mikor alakult a vasút- modellező szakkör?

— Tizenkét évvel ezelőtt. Akkor még hatan voltunk. Azóta több mint kétszer annyian.

— Mennyi idő alatt készült el a hatalmas terepasztal?

— Két éven keresztül dolgoztunk rajta nyolcán. Az előállítás költsége körülbelül öthatezer forint. Amit most készítek — mert ezt már egyedül csinálpm — valamivel kisebb lesz és' kevésbé automatizált. De jöjjön, mutatok néhány szakmai titkot.

Eddig azt gondoltam, amit látok, abban már semmi csalafintaság nem lehet. De tévedtem. A »fű« között rejtve szabad szemmel szinte észre sem lehet venni, apró kampókat helyeztek el, s egyetlen moz dulat után feltárul az alagút eddig sötét világa. Ha elakadna a vonat... Néhányszor megtörténik. Könnyebb így.

— A szemaforok miből ké szülnek?

— Nem fogja elhinni. Golyóstollbetétből. Meg az ívlámpa is. A házak, az állomás papírból, kemény kartonlemezből.

— A szakszervezeti napokon érdekes, fantáziadús játékokat mutattak be. Nagy szaktudást kíván az elkészítésük, de több is ennél. Mennyiben?

— Az ötletek, a fantázia csak része az egésznek. Ahhoz, hogy valaki ilyen vasutat tudjon készíteni, sok minden szükséges. Többek között az, hogy már a kezdet kezdetén maga előtt lássa a készülő »művet«, s arányosan, tetszetősen, szemet gyönyörködte- tően alkossa meg. Akkor érdemes volt hónapokon keresztül dolgozni.

— Mikor tartják a szakköri foglalkozásokat?

— Pénteken és szombaton délután.

— Kik segítik anyagilag a szakkört?

— ígéretet kaptunk a megyei tanács művelődésügyi osztályától a fejlesztési alapra. Nagyon kellene a pénz, szükség van rá.

A szekrények tömve.

Félkész papírházakkal, hajó- modellekkel, régi, elhasznált ironokkal, kis lámpákkal, vasúti kocsikkal, néhol kikandikál egy-egy sínpár, furnérle- mezdarabka, lombfűrészéi. A szoba ajtaján, kívülről »Modellező szakkör« felirat. Ami belül rejlik, kívülről alig sejteni ...

Rőhrig Gábor

Görögök találkoztak

A macedónt már nem értem

Hazánkban élő görög emigránsok találkoztak az MTESZ- szókházban. Somogy megyében csak kevesen élnek, de a más városokban lakókkal szorosan tartják a kapcsolatot. Magyarországon mintegy 4500 görög emigráns él. Az egyik legnagyobb kolónia Pécsen van, ahonnan szintén érkeztek vendégek Nikoforosz Ta- muridisznek, az MSZMP Pécsi Városi Bizottsága munkatársának vezetésével.

, A kötetlen beszélgetés célja az volt, hogy megismerjék egymás gondjait, gyakorolják a nyelvet. A görög szülők Magyarországon született gyermekeinek már nem mindegyike beszéli az anyanyelvet, annak ellenére, hogy az iskolában görögül tanulnak, folyóiratok, újságok állnak macedón és görög nyelven a rendelkezésükre. A találkozón hiányolták a magyar—görög szótárt, amelyet utoljára még az ötvenes évek közepén adtak ki, így most már nem lehet beszerezni. »A macedónt már nem értem« — mondta az egyik résztvevő.

A »kaposvári« görögök többször találkoznak egymással, mégis egyöntetű volt a kívánság, hogy sűrűbben szervezzenek Összejöveteleket, és látogassák meg a Pécsen vagy Budapesten élő honfitársaikat.

Somogyi Lászlóné még egészen kislány volt, amikor Magyarországra került. Gyerekekkel akart mindig foglalkozni, és ezt a célját elérte: nevelőnő Kaposváron, a gyermekvédő intézetben.

érettségiztem

Mélyek a gyökerek

Miből táplálkozik a négy község — Lakócsa, Tótújfalu, Szentborbás, Potony — lakóinak rokonszenves magabiztossága? ősi hagyományokból, mai eredményekből. Dalok, szőttesek emlékeztetnek a haj- danra. A tánccsoport, a tam- burazenekar és a ma Is szövő asszonyok »átmentik« a tegnap legszebb emlékeit a mába.

Borbás Mihályné, a Pécsi Háziipari Szövetkezet helyi csoportvezetője ezt mondja ott, abban a lakócsai szobában:

—ötven lánynak, asszonynak ad munkát ta szövés. Tavaly több mint egymillió forint értékű munkát végeztünk. Készítettünk futókat többféle nagyságban, párnákat és térítőkét. A színezésük egykor fekete, piros, fehér volt. Ma már a bútorok színéhez alkalmazkodik. Szövőszék minden házban van Lakócsán. Nemegyszer nyert már díjat egyik vagy másik munkánk. Tarr Erzsi szőttese például Szekszárdon második díjat. A legmunkabí- róbb közülünk özv. Lókovics Józsefné. Sok a fiatalunk, s ezt nagyon jó dolognak tartom.

Az is. Mint ahogy ezek a számok is: a Népszabadságból vasárnap százhetven is elfogy, a nemzetiségi lapból (Narodne Novie) kilencven. A Somogyi Néplapból viszont csak ötvennégy, terjesztési nehézségek miatt. Az adatok csak három községre vonatkoznak. Potonyt más irányból látják el lapokkal.

Dalszerető, versre fogékony nép él itt. így nem véletlen, hogy több emberről is hallottam: \ mset ír. Álljon itt most ennek bizonyítására Dinnyés József nyugdíjas egyik költeménye.- ■

Fiatal szakemberek laknak majd ebben a házban.

Szőttes készül.

LÉPCSŐK

Fel, fel a magasba

lépcső visz teraszra, toronyba.

Lépkedek: egy, kettő.

Messze van még a tető: hatvan, hetven, száz. i Magas minden ház.

Végre fent a téren

itt vagyok, s csak nézem.

Itt az utca, ott a rét, s az ég lám milyen kék.

Fújok, fújok egy nagyot, s nem tudom miért; boldog vagyok!

Életérzés kifejezője ez a vers. S bizony mondom: nemcsak egy emberé. Az árvizet megfékező, a határ képét megváltoztató, a magasba kívánkozó embereké.

Dráva menti Egyetértés

A tsz neve is kifejezője valaminek. Az összetartozásnak. Ezer tagja van a Dráva menti Egyetértésnek. Nyári Pál elnökkel beszélgetünk. A jelenből indulva, a jövőbe érkezve.

— Ezen az őszön csak az ~ boldogul, aki kihasznál minden percet a munkára. Gazdasági Híradónkban sem tettünk közzé mást. Most fokozottan kell fegyelmezettnek lenni mindenkinek. Idézek a Híradóból: »Az őszi munkákkal nagyon le vagyunk maradva, ezek okai ismeretesek. Javítani a helyzeten csak úgy lehet, ha minden vezető és minden dolgozó jó hozzáállással és felelősséggel vállalja a

munkát reggel héttől délután ötig ... Mindenki bizhat abban, hogy a munkadíját meg fogja kapni. A növénytermesztési kieséseket részben az állattenyésztés, részben a segédüzem fogja pótolni... Vannak

— Bíztam az itteni emberekben.

pesszimisták, akik már mérleghiányt emlegetnek... A vezetőség október 25-én tartott ülésén megállapította, hogy ha az őszi munkákat időben elvégezzük, gazdaságunk stabil lesz, sőt nyereséggel zár.«

— És azóta?

— A kukoricának harminc százaléka van már csak lábon. Ezeregyszáz hold volt. Cukorrépa nincs a földben, ötszáz vagonnyi a termés. A vetés 1800 holdon befejeződött. Az őszi mélyszántás folyamatos, nincs lemaradás.

— A tervek?

— 1217 férőhelyes zárt, vegyes, húscentrikus szarvasmarhatelepet építünk, huszonöt- milliós költséggel. A jövő év végére lesz készen. A benépesítése mór biztosított. A pulykavári majorban pedig tejhasznú telepet fejlesztünk ki. Százhúsz tehén lesz itt. A szakmunkásgárda kialakulóban. Két évfolyamos képzést szerveztünk, most folynak a jelentkezések. Eddig ötvenen

nyújtották be a kérelmet. Harminc embert traktorosképzőre iskolázunk be.

— A gondok?

— Az utánpótlás-neveléssel vannak. Rosszul neveljük a gyerekeket. A szülők mindenkit a továbbtanulásra kényszerítenek. Azokat is, akiknek ez megterhelés. Pedig szükség lenne rájuk a szövetkezetben! A gépekkel nekik kellene bánniuk. A mezőgazdasági munka ma már nem azonos az apák által végzettel.

Szükség van a fiatalokra. S nemcsak a fizikai munkában, hanem a szellemiben is. A tótújfalui tsz vezetősége tudja ezt. Emellett bizonyít Tóth János is, aki a növényvédelmi agro- nómus és a kertészetvezető feladatait látja el. Huszonöt éves, ebben az évben jött Tótújfaluba. Miért?

— Mert bíztam az itteni vezetőkben, az itteni emberekben. S valóban: mintha már legalább tíz éve ismerném őket. Mióta itt vagyok, gépeket kapott a növényvédelem. Minden jó elképzelést támogatnak. Már épül Lakócsán a szövetkezeti lakótelep, ahol a fiatal szakemberek kapnak lakást. Én is. Talán tavaszra már be is költözhetünk feleségemmel, aki a lakócsai iskolában tanít. Idővel itt tsz-kifőz- de, üzemi konyha, sütöde is lesz.

— Miben támogatják?

— Például: önmagam képzésében. Lehetőséget kaptam erre. Munkám megkönnyítésére pedig szolgálati motort. De elsősorban: embereket! Tavasszal huszonketten tettek növényvédelmi szakmunkás- vizsgát. Lesz korszerű, minden igényt kielégítő növényvé- dőszer-raktár is.

Ma még tulajdonképpen nem sottat látni azokból az épületekből, amelyekről beszélgetünk. Aki azonban jelen volt a korábbi évek tervezgetései- kor, az tudja, nem álmok ezek. Az egykori tervek már valóra váltak. S hogy az újak sem légvárak, abban mindenki biztos a tótújfalui szövetkezetben.

— 1961-ben

Kőszegen, a mezőgazdasági technikumiban. Kértem, hogy j gyerekekkel foglalkozhassak, f így kerültem egy gyógypeda- \ gógiai intézetbe pedagógusnak. * Nyolc éve élek Kaposváron, « jól érzem magam.

Lukács Lajosné már 15 éve j somogyi. ♦

— Amikor mi ide jöttünk í Magyarországra, kormosak { voltunk, sokunknak vérzett a ♦ sebe, melyet a harcokban «

Fekete Sándor

PETŐFI ÉLETE

(Folytatjuk)

Leskó László Fotó: Grábner Gyula

20.

Ez az utolsó szava, amelyet szerzett. Látja, most szépen j r^ggjgnetős valószínűséggel öltözködünk, különösebb!. ... ,

gondjai senkinek nincsenek, f "telesnek tekinthetünk.

" * Ekkor vette észre, hogy ez nem olyan roham, mint amelyet Vízaknánál meg Szászsebesnél átélt. Ezt a túlerőt nem lehet föltartóztatni, s maga a vezér is futásnak eredt. Ű még látta a menekülő Bemet, de a tábornokot kísérő lovasoktól Bem nem láthatta

hiteles forrásból. Legendák, kitalálások, föltevések, jóhiszemű vagy rossz szándékú

szedeti a halottnál talált papírokat, amelyek kétségtelenné teszik, hogy Bem közvetlen környezetéhez tartozik e polgári ruhás »felkelő tiszt«.

Amikor a fogoly tiszteket kérdezi, azok a megadott személy-* leírásra egybehangzóan felelik:*

Petőfi volt. !

„ö ™lt' ne™ más.: Kutató Int.é

Menekülés közben öltek meg,* memóriaegységeiben. lé.

s o szembe fordult a gyiiko-t

Lézersugár ír és olvas

1975-ben a Központi Fizikai számítógépeiszemu vagy rossz smuu^u - kk , akik ír/ öldöklést rab-1 ZerSUSár ír->a olvűssa a ta' mesék között válogathatunk, ,, , ’folvtatták N„ rzS7ietP7 ♦ rolt információkat, ugyanakde a költőt meghalni egyetlen zükj hogyan történhetett mind-! kor mint szerszámok, a gázlétanú sem látta,

t zerek részt vesznek a rendkínunúánkat megbecsülik. Én nagyon jó helyen vagyok, szí- J vesen dolgozom a húskombi- 1 nátban. Hogy mindezt elértük, ♦ azt a magyar államnak, a ma- ♦ gyár embereknek kell meg- | köszönnünk. Csak a jól elvég- i zett munkával tudjuk ezt ten- ] ni. I

A találkozón levetítették a t -Z, avagy egy politikai gyil- }

Ez a fő oka annak, hogy ké- e\g^\hoL-b’mnjLszlnik0p- ‘ ^ precizitástlr igfy10. in^g- sőbb annyi gyermeteg legenda ÄÉs’Äml

Petőfiről. Minden ilyen törté- meUett nem a*vüágszabadsá6 * munkatársát az intézetben, net alaptalan. Ha meghalni mel,lett; néni a vilagszabadság j ahol nemrégen összegezték a

nem is, holtan látták a költőt, dJ lézerkutatás utolsó két évi

hanem a győzelmes eUenfor-J eredményeit. Ez az időszak radalom zsoldosait röpítettek- újabb és újabb gaztetteik felé.

őt.

Most már ő is futni kezdett.

kosság ^rtén^teTrímű‘filmet |?“**“"*, v°“ lova! A

s - - ....... t fentebb említett katonaorvos

t a domb tetejéről visszapillant- |va még egyszer fölfedezte a (Fejéregyháza és Héjjasfalva ( közti országúton menekülő (költőt: fedetlen fővel szaladt. (zubbonya széttárult, lengett, (mint valami zászló.

E Mindabból, ami ezután kö- E vetkezett, semmit sem tudunk

is, amelyben a főhős sorsa a találkozón jelen levők közül sokaknak a szüleik sorsát juttatta az eszébe.

— Agyonlőtték az én szüléimét is — mondja Somogyi Lászlóné. —Csak az eszméjüket tudjuk tovább vinni.

M. A.

méghozzá egy kívülálló, érdektelen tanú: az osztrák szolgálatban álló Heydte őrnagy.

Heydte szolgálata abban az időben a csatatereket ellepő sakálokéval és hiénákéval rokon. Eltemetteti a halottakat.

ugrásszerű változást hozott ebben a témában, s ez nagyrészt a közös magyar—szovjet lézerkutatásoknak köszönhető.

Soha oly világosan nem lát-1 ,A «ovjet tapasztalatokon . t alapuló magyar lezerkutatas a

És mégis ő győzött. Nem szólam, nem üres vígasztalás: övé a diadal.

a tisztek iratait elrabolja és hattuk ezt, mint napjainkban.! jövőben azt is vizsgálja, hogy

így tovább. Az ispánkúti kaptatóhoz érve polgári ruhás halottat vesz észre. A rablásban már megelőzték kozák szövetségesei: a mellén átszúrt felkelőt azok fosztották ki, csak az iratokat hagyták meg. Fölamikor születésének másfél j százados évfordulóján az egész j művelt világ az emberiség] nagy harcosainak kijáró tiszte-J lettel emlékezik meg róla. j

(Véffe)

a nagy intenzitású fényforrás miként gyorsíthatja meg az ipari termelésben lejátszódó cj-ro-vfvíkémiai folyamatokat.

Somogyi Néplap