Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-25 / 278. szám

Mtmliásarcok iMAI kommentárunk Kékesen villan a hegesz­tőpisztoly lángja. Egy kissé távolabb vasdarab izzik a tűzben. Figyelmes arcú, ola­jos ruhájú emberek hajol­nak a formálódó anyag fö­lé... Sebestyén Ferenc kovács, a e&okonyavisontai termelőszö­vetkezeti gépjavító társulás Ságvári Endre szocialista bri­gádjának vezetője. Egyúttal munkásőr is, a községben lévő szákasz egyik rajának parancs­noka. Sebestyén Ferenc Tíz esztendeje vagyok ezen a munkahelyen. Előtte a ter­melőszövetkezetnél dolgoztam, ott tanultam ki a kovácsszak­mát. A munkásőrségben négy esztendeje tevékenykedem, azóta vagyok tagja a pártnak is. A társulás vezetői szerint a Ságvári-- Endre brigád egyike a legjobbaknak. Akkor is el­sők, ha valamilyen sürgős munkát kell elvégezni, s ak­kor is, ha a község fejleszté­séért kell önzetlenül tenni Öltözőt és kaput készítették a sportpályára, , az óvodának játékokat, az iskolának pedig díszkaput. Amikor egyik tár­suk családi ház építését hatá­rozta el, a héttagú brigád egy emberként jelentkezett és se­gített szabad idejében a ház fölépítésében. Emellett arra is jutott ide­je, hogy figyelemmel kísérje a brigádban lévő fiatal beta­nított lakatos, Buczkó József fejlődését, tudatának formá­lását. Amikor elérkezettnek I ugyan látta az időt, javasolta a párt j csak soraiba. Jövőre pedig szeretné megnyerni munkásőmek is. Takács Lajos hegesztő szin­tén munkásőr. A Ságvári End­re brigádban dolgozik, a mun­kásőrségben viszont fölöttese brigádveaetőjének, mert ő a községben lévő szakasz pa­rancsnoka. — Nem okoz ez feszültsé­get? — Ilyen nem fordult még elő, de nem is kerülhet rá sor. Közös elhatározással alakítot­tuk a brigádot, s a munkás- őrönkneik itt is kötelességük, hogy a többi brigádnak, vala­mennyi társuknak példát mu­tassanak. Sikerült egy nagyon jó, összetartó közösséget ki­alakítani. Két eszten­deje parancs­noka a sza­kasznak, ami­óta Balaton- aligán elvé­gezte a sza- kaszparan.es- noki tanfolya­mot. S hogy ezt a feladatát is eredménye­sen látja el, azt bizonyítja a Kiváló mun­kásőr jelvény és a Haza Szol­gálatéért Ér­demérem bronz fokozata ki­tüntetés. 3. mélyültem ha­jol, egy gépko­csi motorja fölé Balati- nácz József, az autószerelő műhely mű­vezetője. Ö most tartalé­kos munkás­őr, de csak­nem tíz esz­tendőn át szol­gált a többiek­kel együtt a járás Gábor Andor mun­kásőr száza­dában. — Tizenhét esztendeje va­gyok ezen a a helyen. Itt kezdtem dol­gozni mint gépkocsivezető, szerelő és tizenkilenc ipari ta­nuló munkájáért vagyok fe­lelős. Tizenöt éves fiam szin­tén a kezem alatt tanulja az autószerelő szakmát. Arra tö­rekszünk, hogy a javításra ide Balatinácz József Tizennégy hozott gépkocsik kifogástalan állapotban kerüljenek ki a műhelyből. Eddigi jó munkájával érde­melte ki Balatinácz József a Kiváló dolgozó kitüntetést, művezetői beosztását és a párt­tagságot * * • Nemrégen taggyűlésen tár­gyaltak éves munkájukról a csokonyavisontai termelő- szövetkezet gépjavító társu­lás kommunistái. Filipovics Pál igazgató arról számolha­tott be, hogy a gépjavító va­lamennyi dolgozója lelkiis­meretes munkát végzett, igy sikerült a tervezett nyere­ségnél 120 000 forinttal töb­bet elérni. Ebben nagy ér­demük volt a szocialista bri­gádoknak, a gépjavító kom­munistáinak, köztük Sebes­tyén Ferencnek, Takács La­josnak és Balatinácz József­nek is. Szalai László Ki neveljen? Tulajdonképpen furcsa, ha egy diák arra kéri az iskolát, hogy legyen szíves, nevelje. Annál inkább meglepő ez, mert a gyerekek — közülük is leginkább a kamaszok — lázadoznak az ellen, hogy — az ő fogalmazásuk szerint: — »lelkizzenek« velük. A kérés pedig elhangzott a megyei diákparlamenten. A középiskolás, aki kérte, hogy az iskola többet törődjön a tanuló nevelésével, arról be­szélt, hogy ebben a rohanó világban, amikor a család sze­repe csökken, legalább az is­kola nevelje a gyerekeket. A rohanó világ, a család csökkenő szerepe ma már szinte közhely. Beszélünk, írunk róla, tudomásul vesz- szük. Amikor viszont azok szólnak erről, akik »saját bő­rükön-* érzik ezt, akkor nem lehet szó nélkül elmenni a megjegyzés mellett. Miért használta a fiú éppen a ne­velés szót, miért nem mond­ta azt, hogy figyeljenek oda rájuk, kérdezzék meg, mi fog­lalkoztatja őket, válaszolja­nak kérdéseikre — nem tu­dom. De ha ezt mondja, ak­kor is sok kérdést hagy nyit­va, hiszen mindezt — ami végül is belefér a nevelés fo­galmába — az iskolától várja. Miért az iskolától? Valószí­nű, hogy azért, mert meg­szokta, hogy otthon nem na­gyon érnek rá vele foglal­kozni. Látja, hogy szülei reg­gel munkába rohannak, este fáradtan haza. Nem is be­szélve azokról, akik több mű­szakban dolgoznak, és reggel akkor mennek el, amikor a gyerek még alszik, vagy es­te akkor jönáek haza, amikor már alszik. Hányszor látni a gyerekét maga után húzó, rohanó em­bereket reggel az utcán? Már a legkisebb is tudja, hogy munkába kell sietni, hogy anyuka nem ér rá... Es erről nem mindig az anyuka tehet. Hallottam már olyan meg­jegyzést, hogy addig volt csa­lád, amíg az asszonyok otthon maradtak. Csak abban az idő­ben az igények is jóval ki­sebbek voltak. És nem volt óvoda meg bölcsőde sem, aho­va a gyereket be lehetett vol­na adni. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a nők nagy része ma már nem ma­radna szívesen a főzőkq.nál mellett. Napközben tehát az óvoda meg az iskola neveli a gyereket... És este? Láttam egyszer egy halom gyerekrajzot. A tanítónő, aki készíttette, azt a feladatóf ad­ta az osztálynak, hogy rajzol­ják le, ki mit csinál otthon este. A gyerekek többsége televíziót rajzolt, előtte ülnek a szülei. És ti hol vagytok? — kérdezte a tanítónő. Akadt olyan válasz, amely szerint a rajz készítője olyankor lec­két ír, mások egyszerűen kife­lejtették magukat a családi együttesből. Nincs mindenütt így — egy iskolai osztály példájából nem lehet általánosítani. Az is igaz, hogy a kialakult élet­forma, a felgyorsult életrit­mus ellen vajmi keveset le­het tenni. De az otthon töl­tött kevés idő egy részét job­ban is be lehetne ’ osztani. Hogy a gimnazisták ne csak az iskolától kérjék számon nevelésüket... S. M. A gépjavító udvarán el­Takács Lajos Van véleményük a konzervgyári fiatalokn Játék — a munkavédelemért Játékkal, izgalommal telt meg egy napfa a megyei könyvtár nagyterme. Az or­szág tégla- és cserépipari vál­lalatainak dolgozói vetélked­tek Kaposváron. A téma a munkavédelem volt — Miért Somogybán rendez­ték a versenyt? Illés Ferenc főmérnök, a ka­posvári vállalat műszaki igaz­gatóhelyettese válaszolt: — Szeptemberben minden vállalatunknál munkavédel­mi vetélkedők voltak. Verse­nyeztek a műszaki beosztású­ak és a fizikai dolgozók, csak­nem 18 ezer ember. Kaposvá­ron ennek a hasznos játéknak már hagyományai vannak. 1967-ben itt rendeztünk első­ként ilyen vetélkedőt és a mi javaslatunkat fogadta el a tég­la- és cserépipari vállalatok igazgatói tanácsa, amikor a szeptembert országos téglaipa­ri munkavédelmi hónappá nyilvánította. Csuka Albert munkavédelmi osztályvezető büszke arra, hogy a Somogy—Zala megyei Kató Aladár, az Észak-Du­nántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat művezetője a harma­dik helyet szerezte meg a mű­szakiak csoportjában. — Munkám során nagyon gyaikran kerülök kapcsolatba a munkavédelmi szabályokkal. Ez is segített a felkészülésben, de külön is tanultam a ver­senyre. Már szeptemberben elkezdtem. Mintegy 6—700 ol­dalt kellett áttanulmányoz­nom. Most, az országos har­madik helyezés után beigazo­lódott, hogy megérte. A fizikai dolgozók csoportjá­ban Kirmer Imre szerezte meg a második helyet. Az Észak- Magyarországi Tégla- és Cse­répipari Vállalatnál dolgozik villanyszerelőként. — Egyetlen olyan kérdés sem volt, amelyik a szakmám­mal szorosan összefüggne. — Számított helyezésre? — Már régi »-versenyző« va­gyok, ez volt a negyedik ilyen vetélkedő, amelyen részt vet­tem. Bíztam abban, hogy si­kerül elérnem egy jó helye zést. Örülök ennek és termé szetesen a jutalomnak is. A játékvezető dr. Győrky Zoltán, az Építésügyi Tájékoz­tatási Központ kaposvári in­formációs irodájának vezetője volt. Hogyan foglalná össze a tapasztalatokat ? — Ismerem a téglaipart. Ne­héz munkahelyeken kell dol­gozni. Az ember védelme, munkakörülményeinek állan­dó javítása ezért itt nagyon fontos. A vetélkedő ennek a célnak is megfelelt. Az is fon­tos tapasztalat, hogy erre a döntőre az ország minden sarkából érkeztek szakembe­rek, akik a hivatalos értekezle­tek sokszor feszélyezett han­gulata nélkül beszéltek a mun­ka- és egészségvédelemről. Já­ték volt, de nem játszadozás. A vetélkedő éreztetni fogja hatását a termelőmunkában is. Talán az egyik legfontosabb eredménye ez. Mészáros Attila Gyár a város határán. Dol­gozóinak száma csaknem ezer­ötszáz. Ebből mintegy három­száz a KISZ korosztályú fiatal. Általános iskolát, gimnáziu­mot, szakmunkásképzőt, főis­kolát vagy egyetemet végzet­tek. A Nagyatádi Konzerv­gyárban három műszakban dolgoznak, a munka nem áll­hat le egy pillanatra sem. Az öt KISZ-alapszervezet tagjai sokszor napokon keresztül nem találkoznak egymással. A KlSZ-gyűléseket nehéz össze­hívni. — A négyes számú alapszer­vezet KISZ-titkára vagyok. Munkatervünket összehangol­tuk a pártalapszervezetével. Gyűléseinken a pártszervezet­től mindig részt vesz valaki — mondja Gergely Ágnes. — A politikai oktatások me­lyik formáját választották? — A marxista vitakört lát­tuk a legmegfelelőbbnek. .Mapszervezetünk a gyár párt­vezetőségével szorosan együtt­működik. Különféle feladatok­kal bíznak meg bennünket, legutóbb mi is segítettünk egy fölmérés elkészítésében. Ennek többek között az volt a célja, hogy feltárja a fiatalok vég­vállalatnál a legjobb a mun­kavédelem helyzete. Ennek az országos döntőnek is ő az »aty­ja«, a szervezés és a verseny zökkenőmentes lebonyolítá­sának gondja az ő vállait nyomja. — Megtisztelő volt számunk­ra, hogy az országos döntőt Kaposváron rendezhettük. Cé­lunk az volt, hogy a vetélke­dő segítségével feltárjuk a munka- és egészségvédelem­ben rejlő lehetőségeket és ezt a későbbiekben hasznosítsuk. Tíz műszaki beosztású és ugyanennyi fizikai dolgozó ve­télkedett a két csoportban. A kérdések még a szakemberek számára sem voltak könnyű­ek. A somogyiak nagyon szépen szerepeitek, és mindkét kate­góriában az első helyet szerez­ték meg. A műszakiak közül Réti János műszakfejlesztési előadó, a fizikai dolgozók ka­tegóriájában pedig Jakab Jó­zseffé sinkuli-vezető nyert, és vehette át az -első díjat. A hármas jelszó jegyében A brigádokra támaszkodva A Somogy megyei Áváhy- víz- és Szikviziperi Vállalat szocialista brigádjainak veze­tői, a vállalat párt-, szakszer­vezeti és gazdasági vezetői a szocialista brigádmozgalom helyzetét értékelték. A válla­latnál a mozgalom kezdő éve 1969 volt. Azóta kilenc brigád nyerte el a megtisztelő címet, és további négy küzd ezért. Az értekezleten hangoztat­ták, hogy a termelési, a társa­dalmi es politikai feladatok megoldása csak abban az esetben jut gyorsabban előre, ha a szocialista brigádokat — a vállalat dolgozóinak legjobb­jait — a jelenleginél jobban bevonják a tervezésbe, a szer­vezésbe és az irányításba. A vállalaton belül a munka- i versenyben a szocialista bri­gádmozgalom alapvető helyet foglal el; az eddigi tapasztala­tok azt bizonyítják, hogy he­lyes úton járnák, amikor a leglényegesebb nevelési té­nyezőnek a munkát tekintik. Részletesen foglalkoztak az értekezleten az 1973. évi fel­ajánlásokkal is. Célkitűzéseik között szerepel a termelékeny­ség növelése, a lakosság jobb minőségű és választélkbő ter­mékkel való ellátásának biz­tosítása, a munkaszervezés, az élőmunka hatékonyságának növelése. E célok elérése vé­gett a gazdasági vezetők foko­zottabban bevonják a brigádok képviselőit a tervek kialakítá­sába, ismertetik a mozgalom­ban résztvevőkkel a gazdasá­gi célkitűzéseket, az ebből származó feladatokat. A jó eredmények eléréséhez nélkü- Icahetetisa, hogy a szocialista címért küzdő fizikai és szelle­mi dolgozók között fokozot­tabb együttműködés fejlődjön ki. Horváth Zoltán, a vállalat igazgatója mondta felszólalá­sában: — Örömmel mondhatjuk, hogy az elmúlt négy év alatt ] végzett munka eredményes i volt, egységeinkben egyre | gyorsuló ütemben fejlődik és ver gyökeret a szocialista bri- I gádmozgaiom. Tudjuk, hogy a jövő feladatainak teljesítése qem könnyű. Ezek megoldásá­ban számítunk a mozgalom erejére és lelkesítő példamuta­tására. Biztosak vagyunk ab­ban, hogy az a nagy erő, mely a vállalat brigádmozgalmá­ban rejlik és melyet ezek a , kolléktivák képviselnek, fejlő- i -lésünk tonte® saioga. i zettségét, a munka eredmé­nyességét. Alapszervezetünk szeretne minél több képzett és sokoldalú fiatalt nevelni, olya­nokat, akikből egy idő után megbízható, szilárd elhatáro- zású párttagok lesznek. Az idén a négyes alapszervezetből egy fiatalt ajánlottak a párt tagjai közé. — Milyen témával foglalkoz­tak a legutóbbi KlSZ-gyűlé- sen? — Az ifjúsági törvényt vi­tattuk meg. A következő párt­taggyűlésen beszámolok a vi­ta eredményeiről. Figyelem­mel kísérik munkánkat, segí­tenek a párttagok, nagyon elé­gedettek vagyunk. Akcióprog­ramunkat mindig ismertetjük a párttaggyűléseken. Györffy István nemrégen került át a sűrítőüzemből az I. gyüfőbe, azaz a gyümölcs­főzőbe. Most művezető, az ötös számú KISZ-alapszervezet titkára. — Ágnesnek könnyebb a dolga, mert az ő alapszerve- zelének tagjai irodai dolgozok. Egy műszakban dolgoznak va­lamennyien. De nálam? Ver­buválnom kell a fiatalokat egy-egy gyűlésre vagy összejö­vetelre. Kérdés, hogy főnökeik elengedik-e őket. Nem mindig lehet összeszedni a tagokat. Egy művezetőnek nagy a fele­lőssége, túlterhelt vagyok, sok az elfoglaltságom is. Polgári védelmi parancsnoki kiképzé­sen veszek részt, vezetőképző tanfolyamra járok, pártokta­tást hallgatok, és ráadásul a három műszak... — Mikor tartják a KISZ- gyűléseket? — Minden hónap első szer­dáján. Megismerkedtünk már a párt szervezeti szabályzatá­val, a politikai oktatások kö­zül a politikai vitakört válasz­tottuk. Kolozsvári Margit az I-es alapszervezet gazdasági felelő­se: — Az alapszervezeteket kiT sebb csoportokra osztottuk. Csoportbizalmikat választot­tunk, akiknek a kisebb szer­vezés és az összehangolás a feladatuk. Nagy a szerepük és felelősségük a politikai okta­tás foglalkozásainak szervezé­sében is. A gyár alapszeurvézétéi is be- asuestek aerat a tavaija ver« senyre, mely a rangot és meg­tiszteltetést jelentő Kiváló KISZ politikai oktatási kör cí­mért folyt. A városi KlSZ-bi- zottság által kiírt pályázaton a gyár ötös számú alapszerve­zete bizonyult a legjobbnak. — Milyen lehetőségeik van­nak a tovább tanulni akaró fiataloknak? — kérdeztem az ötös számú alapszervezet KISZ-titkárát. — A vállalat tanulmányi szerződést köt a fiatalokkal. Természetesen csak megfelelő javaslat után lehet felsőfokú intézetbe jelentkezni, s ezt ki kell érdemelni. — Milyenek a gyárban dol­gozó fiatalok művelődési, szó­rakozási lehetőségei? — Az alapszervezetek — ha lehetőség adódik rá — együt­tes mozi- vagy színházlátoga­táson vesznek részt. író—olva­só, költő—olvasó találkozókat szervezünk, tavaly Baranyi Ferenc költő látogatott meg bennünket. Szeretnénk jövőre újból vendégül látni. A szibé­riai napok alkalmából előadás­sal egybekötött kiállítást ren­deztünk. Üjra beindul a foto- szakkör. Játékos vetélkedőink nagy érdeklődésre tarthatnak számot minden esetben. Négy- százötven dolgozó látogatja a gyár csaknem ezerkétszáz kö­tetes könyvtárát. Fontosnak tartjuk a rendszeres olvasóvá nevelést. Mindegyik KISZ-tit- kár megkapja év elején a gyár kulturális tervét, így könnyen lehet programokat összeállí­tani. A gyár főkönyvelőjétől, Kárpáti Jenőtől kérdeztük meg: — Milyen szerepet kapnak a KISZ-alapszervezetek a gyár munkájában? — Az alapszervezeteket a csúcsvezetőség fogja össze. Hozzájuk fordulhatnak ügyes­bajos dolgaikkal, gondjaikkal a fiatalok, s kérelmüket vagy esetleg panaszukat a csúcsve­zetőség tárja a gyár vezetősé­ge elé. A termelési tanácsko­zásokon megtárgyaltak, megvi- tatottak a KISZ-gyűléseken is újra és újra «lekerülnek, be­szélnek róluk, tehát vélemé­nyük is vám. Ez nagyon fontos! B. G. Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents