Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-24 / 277. szám

Europa számos országába szállít a Kaposvári Delta Sportáru és Bőrkonfekció Szövetkezet A sportlabda indított — Megrendelő a Ford — Új üzemház — Szolgáltatás is Tizennyolc ember kezd­te a munkát 1954-ben. Ma ke­reken négyszázan dolgoznak a Kaposvári Delta Sportáru és Bőrkonfekció Szövetkezetben. — A névben mit jelent ez a szó: Delta? — Fantázianév. 1954-ben Szíjgyártó és Nyerges Ktsz volt a nevünk, s tulajdonképpen mindennel foglalkoztunk, csak nyeregkészítéssel nem. Igaz, az alapító tagok a szíjgyártó kis­iparosok közül verbuválódtak. A szövetkezet története tu­lajdonképpen 1949-re nyúlik vissza: a szíjgyártók az akko­ri cipészszövetkezetben kezd­ték. Aztán 1954-ben tizennyol­cán különváltak, és egy ideig alig mentek valamire. 1965- ben — tizenegy évvel a szét­válás után — még mindig csak tagok számára is alig volt hely. A labdával gondok is jártak: egyetlen profil nem biztosít­hatja a stabilitást. E termék — magas bérköltségei miatt — nem ad megfelelő nyereséget. Mást is kellett tehát termelni. Természetesen a labda — mert kereslet van rá — je­lentős helyet foglal el a terme­lésben. Az évekkel ezelőtt ki­épített bedolgozóhálózat ma is jól működik. Terméküket — évente mintegy 50 ezer labdát — az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat útján a Szovjetunió­ba, Svédországba, Svájcba és Olaszországba szállítják. A Kaposvári Delta Sportáru és Bőrkonfekció Szövetkezet­ben a labda mellett egy új termékcsoport tört előre, ösz- szefoglaló nevén a munkásvé­és a telket félmillió forintért tartós használatba kapták a tanácstól. Azt mondták, csinál­janak vele, amit akarnak. És tervezni kezdtek, az igé­nyeket és a lehetőséget figye­lembe véve. Az épületet, úgy ahogy volt, már semmire sem lehetett használni. Az anyag — a tég­la — viszont dacolt az idővel. A malmot és a telken levő ro­zoga, földbe süppedő épülete­ket lebontották, és építettek belőlük — a helyükre — egy 1100 négyzetméter alapterüle­tű modern üzemházat. Az egy­emeletes épület nagy ablakai mögött szinte ideális körülmé­nyek között dolgoznak a mun­kások. A szociális létesítmé­nyek a létszámhoz igazodnak, s mindenben megfelelnek az Az egykori malomudvar, amelyre azt mondták: csináljanak vele, amit akarnak... negyvenen dolgoztak. Lószer­számokat javítottak és néha készítettek. De a mezőgazda­ság szocialista átszervezése után egyre kevesebb megren­delést kaptak. Olyan cikket kellett tehát keresni, amelyik alkalmas a tömeggyártásra, és keresni is lehet vele. A sportlabdát ajánlották. Ez alkalmas volt a tömegterme- | lésre, megfelelő betanulási idő után a bedolgozók is tudták csinálni. Rövid idő alatt 250 embert képeztek át. A tanu­lási idő alatt a ktsz vállalta az oktatók költségeit, és meg­felelő bért is biztosított azok­nak, akik tanultak. Ebben az elhatározásban veszély is volt: ha nem sikerül a sportlabdával betörni a piacra, végképp el­úszik a szövetkezet. A hazai igények — figyelembe véve azt, hogy másutt is készítenek sportlabdát — semmiképpen nem biztosították volna az ál­landó piacot. Az ARTEX Kül­kereskedelmi Vállalat útján külföldi partnereket kerestek és találtak. Ma a termelésük 90 százalékát exportra szállít­ják. A külföldre küldött áru 80 százaléka a tőkés, 20 százalé­ka pedig a szocialista orszá­gokba kerül. A labda tehát beütött. A szö­vetkezet úgy tudta létszámát, termelési értékét növelni, hogy nem volt szükség nagyobb te­rületbővítésre. Ezt egyébként akkor nehezen tudta volna megvalósítani. Apró — és el­avult — műhelyeiben a régi delmi cikkek. Bőrből készült védőkesztyűket, azbeszt ko­hászkesztyűket, bőrköténye­ket, mászóvasakat jelent sok egyéb mellett ez az összefog­laló név. Az első darabokat ki­állításokra vitték. Nemcsak a hazai, hanem a külföldi be­mutatókon is ajánlották a szakembereknek. És a Ford autógyár 1970-ben százezer pár védőkesztyűre adott megrendelést. A piac te­hát megvolt. Egy évvel később — 1971- ben — az őszi lipcsei nemzet­közi vásáron az NDK vállala­taival kötöttek üzletet. Mintát kértek, s ennek alapján az idén márciusban 300 ezer pár­ra adtak megrendelést. A szö­vetkezet fejlesztette létszámát és gyártotta a kesztyűke. A napokban megkötötték a szerződést 1973-ra is. E megál­lapodás alapján 500 ezer pá­rat szállítanak a jövő évben az NDK-ba. De nemcsak jö­vőre, hanem a következő évek­ben is. A most aláírt megál­lapodás ugyanis több évre biz­tosítja a piacot a szövetkezet­nek: hosszú távra szól. Az új profil új gondokat is hozott. A labdát ki lehetett adni a bedolgozóknak. A védő­kesztyűt és a többi cikket gaz­daságosan csak a szalagon le­het gyártani. Ehhez pedig üzemházra és gépekre volt szükség. A Kaposvári Cukorgyárral szemben volt egy használaton kívüli malom. Évtizedek óta a viharok bontották az épület tetejét, s az elhanyagolt épü­letet legföljebb a környék gye- használták játékra. Ezt előírásoknak. A szalagon — mert itt már szalagrendszer­ben dolgoznak — az NDK-ban vásárolt legmodernebb gépek­kel termel az egyre fiatalodó munkásgárda. Valamennyi somogyi szövet­kezet közül elsőként építették fel az üzemházat. A szövetkezetei öreg szíj­gyártók alapították valamikor, de fejlődése fiatalodással is járt: az új épületbe gyorsan dolgozó berendezések kerültek, s fürge, fiatal munkáskezek irányítják a félautomata be­rendezéseket. Az új részleg 220 embernek ad munkát. A Kaposvári Delta Sportáru és Bőrkonfekció Szövetkezet­ben ha fölte­szik a kérdést — honnan in­dultunk? —, akkor így felel­nek: — 1966-ban — amikor - el­kezdődött a fejlesztés — 5,5 millió forint volt a terme­lési érték. Hat évvel később — 1972-ben —, amikor befeje­ződött a fejlesztés, éppen tíz­szer annyit, 55 millió forintot ér a termelés. Az egykori — mindössze ti­zennyolc embert foglalkoztató — ktsz középnagyságú ipari üzemmé — pontosabban ipari szövetkezetté fejlődött. A kor­szerű gépeket jól felkészült emberek irányítják. ­— Termelésünk jelentős ré­sze — ebben az évben mint­egy 30—32 millió forint érté­kű áru — exportra kerül: a régi partnerek mellett új meg­rendelők is jelentkeznek. S ez biztosítja a szövetkezet fejlő­dését. 1973-ban már 70 millió forint termelési értékkel szá­molunk. Az ideinél is nagyobb termékmennyiség 90 százalé­kát kötötték le eddig szerző­déssel vásárlóink. Az időben megkeresett piac pedig az előfeltétele az egyen­letes, jó munkának, a folya­matos termelésnek. Az üzemházban menetrend- szerű pontossággal búgnak fel a varrógépek, egyenletesen dolgoznak a szabászok: üteme­sen készül a termék, s a rak­tárból időben jut el a meg­rendelőhöz. A megvalósult elképze­lések után kevesebb szó esik az idegtépő napokról, amikor dönteni kellett, mit, hogyan csináljanak a szövetkezet ve­zetői. A tagság véleményének meghallgatása után — vállal­va a kockázatot — döntöttek. Az eredmények utólag is bi­zonyítják: helyesen. A Kaposvári Delta Sportáru és Bőrkonfekció Szövetkezet neve külföldön ismerősebben cseng, mint itthon. Hírét a ter­mékek vitték szét Európában. A futball-labda — amely az első lépést jelentette a fejlő­désben — már egy kicsit a múlt. A munkásvédelmi cikkek a jelent jelentik; s míg kint az üzemházban egyenletesen A munkásvéd elmi cikkek termelése már szalagon folyik. Az egyre fiata­lodó munkásg árda — jelenleg 35 év az átlagéletkor — a legmodernebb félautomata gépeken dolgozik. vijjognak a félautomata var­rógépek, bent a központban arról folyik a vita, hogyan le­hetne a következő években is­mét tovább lépni. Egyik módja ennek a ter­melésbővítés: kihasználva a piac adta lehetőségeket, évről évre több terméket készíteni. A másik: a meglevő szellemi és gépi kapacitás még hatéko­nyabb kihasználása érdekében keresni az új lehetőségeket. A fejlődés azonban nemcsak új piacokat, hírnevet hozott a Kaposvári Delta Sportáru és Bőrkonfekció Szövetkezetnek, hanem elismerést is. 1969- ben megkapta Az Ország Kiváló Ipari Szövetke­zete címet. 1970- ben So­mogy második legjobb ipari szövetkezete címmel tüntet­ték ki. 1971- ben — az előző évi munkáért — a megye legjobb ipari szövetke­zete címet kap­ta meg. 1972 tavaszán ismét második lett a somogyi ipari szövetke­zetek közötti versenyben. A jobbra, a többre való tö­rekvés hozta elismerés ösztö­nöz is. A kaposvári Május 1. utcá­ban levő műhelyük ajtaján most is felsorolják, mi min­dent vállalnak. S ami hiányzik erről a tábláról, azt így so­rolják: — ipari gépszíjak varrása a helyszínen, — mezőgazdasági, malom­ipari ponyvák javítása (nem-^ egyszer 100—120 négyzetméte­res szétszakadt ponyvákat for­gatnak a gépek alatt), — aktatáska javítása, — retikül javítása, — lószerszám javítása. A termékekből egyre többet exportálnak. Nemrég írták alá a szerződést, amelynek alapján jövőre 500 ezer pár védőkszetyűt szállítanak az NDK-ba. A szövetkezet alapítása után elsősorban javítási munkákat végeztek. Ez a szolgáltató jel­legű tevékenység — az egyre nagyobb volument jelentő ipa­ri termelés mellett — megma­radt. ... és felépítették — házat. a somogyi szövetkezetek között elsőként — az új, korszerű üzem­Természetesen — ha igény van rá — új lószerszá­mokat is készítenek. Ajánla­taik között sokfélét választhat az alkalmi megredelő. Igás- lovakra készítenek néhány ezer forintért, de a régi szak­emberek megcsillogtatják tu­dásukat akkor is, ha parádés kivitelben kéri a vevő. — Van még megrendelő? — Néha akad. Egy biztos, ennek a készítéséből már ne­héz lenne megélni. — S a régi jó szakemberek? — Itt vannak nálunk. Az alapító tagok nagy része nyug­díjas már. Munkájukra azon­ban mindig számíthatunk, és számítunk is. A régi nyugdí­jasaink is bejönnek rendszere­sen, s a törvény adta lehető­ségeket kihasználva dolgoznak. Mi nemcsak akkor találkozunk velük, amikor — évente egy­szer — nyugdíjastalálkozót rendezünk, hanem szinte nem múlik el hónap, hogy rövidebb, hosszabb időre be ne jönné­nek dolgozni. Szakértelmükre szükségünk van. Igaz, a szíj­gyártószakmát már törölték a listából. Munkájuk azonban még nélkülözhetetlen, ök szí­vesen jönnek, s mi szívesen hívjuk őket. (x)

Next

/
Thumbnails
Contents