Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-24 / 277. szám
Belvárosi gondok A vöröskeresztesek szigort kérnek Gyakran visszatérő téma lapunk hasábjain az egykori virágos Kaposvár elismerő cím visszaszerzésének gondolata. Ez foglalkoztatta azokat a vöröskeresztes aktívákat is, akik a minap tartott vezetőségválasztó taggyűlésükön a kaposvári I. számú orvosi körzet lakóinak nevében nagyobb szigort kértek a belváros tisztaságát sértők ellen. Milyen ügy szeretető hozta össze azt a mintegy harminc, asszonyt, lányt? Milyen rugók szabják meg cselekedeteiket? Egy részvevő a vöröskeresztes vezetőségválasztó gyűlés egybegyűltjei közül. — özvegy Kovács Lajosáé — mutatkozott be. ötven év körüli asszony, akinek az alkalomból elhangzott vers könnyeket csalt a szemébe. özvegy Kovács Lajosné nemcsak elérzékenyedná tud, hanem, ha kell, szigorú is. — A belvárosba a tisztasági felelős vagyok — mondja magáról és arról a feladatról, amelyet ellát. — Hogy kevesebb legyen a rendetlenség és több a tiszta, rendes ház, ezért dolgozom a Vöröskeresztben. — Mondana egy-két példát is? írásoknak. A Fő utca 23. szám — itt lakom én is — példa arra, hogy a KIK is kényesebb lehetne házai tisztaságára. Az udvarunk szörnyű képet mutat. De a Csemegebolt kapualja sem tisztább. — Évről évre végigjártuk körz-eteink házait, utcáit, és jelentettük az illetékeseknek észrevételeinket, de az eredmény úgyszólván semmi — ezt már a közösség állásfoglalásából, Cséfalvay Zoltánná vöröskeresztes titkár beszámolójából idézem. S folytatni is érdemes. 1969-ben a 135 megvizsgált házból az előírásoknak 41 ház felelt meg, 94 nem. Ebben az évben 44:77 az arány, tehát alig jobb. Számos olyan ház van, ahol házfelügyelőt sem alkalmaznak. Legtisztábbak a házak a Dózsa György utcában. — Elképesztően piszkos a belváros. Az utcák szemetesek és porosak. A legkritikusabb helyzet a Május 1. utcában van, ahol több üzletben kapható alkohol, s azt a kapualjakban isszák meg. Az autó- buszmegállók környékén a kapualjakat szinte nyilvános WC-nek használják. A vöröskeresztes aktívák szívesen dolNégy község egy akaraton: Jelenben Odalent délen más arca van a tájnak. Ott bővebben ömlik az eső is, ha nekikeseredik az idő. Odalenn már hónyomokat láttam. És ott, abban a négy községben, az öröm az csakugyan öröm, a bánat, az bánat, a harag az harag; kiül az arcokra, nem titkolják. Négy éve ismerem őket. Ismerem? Tudunk egymásról néhány ottani emberrel. Potonyiak, lakó- csaiak, szentborbásiak, tót- újfaluiak. Nem »felfedezni« érkeztünk ide. Szenzációk után sem futottunk. A jelent akartuk »tetten érni« és a jövőbe pillantani. Megvalósult álmok Egy 1970. szeptember 6-i riport, mely a Somogyi Néplapban jelent meg. Lakócsa arcai. Idézzünk Gulyás Józsefnek, a Lakócsai Közös Községi Tanács elnökének akkori mondataiból: »Épül az állatorvosi lakás ... Három és fél milliós beruházás lesz az új iskola ... Végre nem kell a világ végén érezni magunkat...« Gulyás Józsefné vezetésével próbál az énekkar. élni, jövőben gondolkodni — Először talán arról beszélnék, hogy írtam én már a városi tanácsnak a bélváros tairthataitlam állapotáról, de még válaszra se méltatták ... A példák. Megvizsgáltam többek között a boltok raktárait. A Csemege dicséretet érdemel, a főutcai tejbolt bírálatot, itt ugyanis a raktár kicsi. Azt hi- .'”’°m. nem felél meg az előA legutolsó kutasi tanácsülésen a Hazafias Népfront elnöke emlékezett meg a 650 esztendős múltú községről. Kutas község egyik a megye régi községei közül, mely az írásos föl jegyzések szerint a pannonhalmi apátság ősi birtokaként 1322-ben Kuchus alakban fordul elő. Az apátsági birtokra utal a falu határában levő és még ma is úgynevezett »Apáti mező«, melyen valamikor szőlőt termeltek a vincellér családok. Már 1400-ban a Kutasi család birta bérben az apátságtól. A török megszállás ideje alatt ■'öldesurai magyar részről a Messer, később a Hagymássy családok. Első Iskolája 1657-ben létesült, s első tanítója Révkomáromi János volt, aki egyúttal ellátta a református prédikátori teendőket is. A falu a török hódoltság végén elpusztult, s csak a Rákóczi szabadságharc után települt újra. Ebben az időben 15 családot, illetve házat jegyzett fel a korabeli krónika. Az 1800-as évek elején már ismét jelentős település; mezővárosi rangot és címet kapott. A község 1815-ből való pecsétnyomójának — középen egy lombos fa, mellette balról kaszanyél, jobbról egykévé búza — körirata: »Kutas Mező-Városának Első Pecsétje 1815«. Megnyitották az amatőr fi írnek első nemzetközi fesztiválját Tegnap Győrött, a Technika Házában megnyitották a díjnyertes amatőrfilmek első nemzetközi fesztiválját. 12 ország amatőr-filmesei 75, e követelménynek megfelelő alkotásukat küldték eh A nevezett filmek műfajilag is nagyon széles skálán mozognak: a játék- és riportfilm ugyanúgy megtalálható közöttük, mint a dokumentációs és kísérleti film. Több országból Győrbe érkeztek a filmek alkotói és a Nemzeti Amatőrfilm Srövet- ség küldöttei is. Az ünnepélyes megnyitó után azonnal megkezdődött a versenyfilmek négy napig tartó vetítése. goznak a tisztaság érdekében, de szeretnénk, ha észrevételeinknek legalább egy részét orvosolnák az illetékesek. Jegyzetfüzetem lapjairól a felszólalásokat is visszaidézhetném. Közülük még csak egy frappáns, ' igazságos véleményt: Büntessél? meg a szemetel őket a városban! H. B. Földesurai a felszabadulás előtt jelentős megyei, sőt országos hivatali funkciókat töltöttek be, mégsem fejlődött a helység a kívánt mértékben. Igazi fejlődésnek csak a fel- szabadulás után, főleg a mezőgazdaság szocialista átszervezése után indult, s fejlődése évről évre fölfelé ível. Az'iskolai oktatás megindulása 300 éves évfordulójának alkalmával 1957-ben, az iskola első tanítójának emlékére fölvette a Révkomáromi János általános iskola nevet, s a folyosón márvány emléktáblát helyeztek eL. Á Hazafias Népfront irányításával megalakult honismereti szakkör széles körű gyűjtőmunkát végez, rendezi a község múltjára vonatkozó hagyományokat, írott és tárgyi emlékeket, s megismerteti azokat a község lakosságával. Kiss József iMctszek Unom már a SZOT-üdülö- ket. Eddig minden nyáron szakszervezeti üdülőben nyaraltunk. Reggeli 7 órakor, ebéd 1 órakor, vacsora fél 8- kor. Engem nem egrecíroz- nak többé! Egy üveg bambiért, egy tölcsér fagylaltért is sorba kell állni... Minden vágyam egy elhagyott házacska a tó partján szőlőlugassal, egy kis kert görögdinnyével teleültetve, az udvaron disznó röfög, reggel kakas ébreszt... Ez igen! Mari néni majd hozza a reggelire a nagy tál kolbászos tojásrántottát, utána nekihasalok a gémeskút vödörjének, látom magam benne visszatükröződve, tízóraira csorba bögréből eszem az aludttejet, aztán egy kicsit megmártózom a vízben, s amikor kijövök a napra, megbámulok minden tégla- és tehénrakást, pincegádort, rekettyét, pitvart és targoncát. A június 30-i számban találtam is az apróhirdetések között egy nekem valót: »Nyaralásra is alkalmas lakás nyáridényre kiadó. Lete- nye. Pecsenye utca 3.« Két óra múlva a Pecsenye utcában robogott a kocsink. A háziasszony az istállóból jött, előzékenyen mosolygott: — Ez a kiadó nyári lak? — kérdeztem. — Bizigen! Cm. kis . .1 Mit mond most? Álljon erről itt egy »miniinterjú« a riportban. — Megépült az iskola. A munka oroszlánrészét a tsz brigádja végezte. Az állatorvosi lakásnak is van lakója. A jövő évben a régi iskola helyén modern napközi otthon kezdi meg működését. Lakócsa két utcájában járda épült. Ezerháromszáz négyzetméter. Tótújfaluban új árokrendszert alakított ki a Sellyéi Víztársulat és víztároló is létesült. Rövid idő alatt terveztek, dolgoztak — jól! — A tervek? — A legelső feladat: Lakó- csán óvodát építeni. Potony egy kilométer járdát kap. A tsz-szel közös beruházásként két kutat fúratunk, majd tör- pevízmúvet létesítünk. A lakócsai iskolához utakat kövezte- tünk. Szentborbáson már megkezdődött a buszváró építése. Ami kellene: korszerű presszókisvendéglő komplexum Lakó- csón. Megfelelőbb vegyesbolt Tótújfaluban. — Hány embert érintenek ezek az elképzelések? — A négy községet 2160-an lakják. A legtöbb embernek a szövetkezet ad munkát. Pécsi üzemek, vállalatok — építőipar, DÉLVIÉP, háziipari szövetkezet — 97 itteni munkaerőt foglalkoztatnak. Járnak még Sellyére a víztársulathoz, a Szigetvári Konzervgyárba, a barcsi TÖVÁL-hoz, a Siklósi Kesztyűgyárba is nyolcvannyaraló — Egy kicsit sötétnek tartom. — Na ja — így a 90 kilós asszonyság. — Ügyís csak estve tetszik hazajönni a vízből ... És tessék elhinni, ez a lakás még éjszaka is sötét, nemcsak nappal. Jó hívessötét. — Látom, nincs villany. Mivel világítanak? — Ami nem csinál rövidzárlatot: gyertyával. — Szeretnék éjszaka nyitott ablaknál aludni — jelentettem ki. — Kérem — nyugtatott meg az asszonyság —, nálunk az ablak állandóan nyitva van. Miska azon jár ki-be. — Miska? Ki az a Miska? —Hát a kandúr. Ha Miska nem volna, nem tudna aludni az egerektől. Mintha nem is hallottam volna, a Miskára így válaszoltam: — Reggel szeretek korán kelni. — Nyugodt lehet, föl lesz költbe ébresztőóra nélkül. A kakasom már három órakor ... — Remélem, más állat nem szerencséltet a lakásban? — Csak a kecske ... Jámbor állat. Nem tűri meg a tehén az istállóban. Éjszakára hozom be csak. A Bodri szépen megfér vele. — A kutya? Hát az is itt WWfc? egyen. A »vérkeringést« menetrendszerű buszjáratok és vállalati járművek is biztosítják. — Négy községről van szó... — Négyről, de olyan négyről, melyet nemzetiségi, érdek- azonossági, rokoni, baráti kapcsolatok fűznek össze. Nemcsak az utak. A vb- és tanácstagok számolnak be az örömökről, gondokról. Falugyűléseket tartunk a feladatok megbeszélésére. Fogadónap hetenként van a társközségekben. Kapcsolataink tehát jók. De kedvezően alakultak ezek jugoszláviai helységekkel is. Olykor közös sporteseményt rendezünk, jártak itt már a verőcei színjátszók is. Ha már sportról beszélünk: a tsz hat- hatezer forinttal támogatja a négy falu két sportkörét. A tanács tizennégyezret költött rájuk. A kultúrcsoport is kap évente a Dráva menti Egyetértés Tsz-től tizenkétezer forintot. Terv a szocialista szerződés a tsz és a kultúr házak között. A kultúra „fellegvárai,‘ Tudom: fellengzős ez a »fellegvár« cím, ha a lakócsai központi könyvtárról beszélünk. Azt is tudom: Pusztai János — aki 14 éve vezeti ezt az intézményt — nem érzi magát »várúrnak«. Száznyolcvan könyvvel kezdte, melyből ötven csak — De nem alszik, kérem. Figyel és őrködik. Egész éjjel ugat. — Itt ugat, bent, a lakásban? — Hát hol ugasson? Különben is, amellett, hogy őrködik az álmai felett, még ösz- szefogdossa a patkányokat is. A múltkor csuda pofa volt... — A patkányokat? Miféle patkányokat? — Hát nem látott még patkányt? Nehogy összetévessze a denevérrel, attól nagyon félnek a kacsák! — A kacsák is itt... — Csak az ájjy alatt, v kérem. A koca helyet szorít nekik. De nyugodtan lehet tőle, karácsonyra úgyis levágjuk. Megyek én innen az SZB- titkárhoz: adjon beutalót Szoboszlóra, Balatonalmádiba, Velencére vagy akár Er- dőbényére, de itt egy percig nem maradok. Utoljára azért mégis csak megeresztettem egy kérdést: — Mondja, asszonyom, ennyi állat között szamara is van? — Az még nincs — válaszolta —, de ha maga kiveszi a lakást, rögtön lesz. — Csípőre tette a kezét, és mérgesen mondta: — Na, kiveszi a nyaralómat vagy nem? Mert nincs időm válogatós emberekkel foglalkozni. Nekem már a délutáni vonattal utaznom kell. Most kaptam a termelőszövetkezettől beutalót a Debrecen-nagyerdei téesz- üdülcjbe. A 650 esztendős Kutas iratokban létezett. Most 5142 kötet közül tud ajánlani. 265 ebből horvát nyelvű. — Kétszázöten kölcsönöznek itt könyvet. Több olvasó kell! Az arányok? Délszláv nyelvű könyveket az iskolások, magyar nyelvűeket a felnőttek visznek többet. Remélem, a kiadott kötetek száma eléri az idén is a 4500-at. Egy kérés — a lokálpatriótáé — a közsgét szerető emberé: — ígértél? Kaposvárról, hogy kapunk egy szobrot községünk nagy szülöttéről, az egészségügy élharcosáról, dr. Fodor Józsefről. Várjuk már nagyon! Igen. Itt vagyunk ebben a »csodában«. Nem merek erről a szép épületről írni semmit, mert a szavak hitvány szolgák, ez esetben rosszul szolgálnának. Ezt látni kell. Csak egyetlen »elmarasztalót« tudnék mondani az új iskoláról: túlságosan elrejtőzött a szemek elől. Itt a meleget nemcsak a központi fűtés adja, a világosságot nemcsak a tágas ablakok. Emberi melege, fényessége van itt — Még a tanítás is köny- nyebb, mióta az új iskolában vagyunk — veszi át a szót Borbás Mária. — Sok szemléltető eszközt kaptunk. Sandó Károlyné, a napközi otthon vezetője már az új napközire gondol: — Akkor a bejáró gyerekeink is nemcsak étkeznek, de többet tanulnak is majd itt. Bödő Istvánná törzsgárdatag Lakócsán. Tíz éve került ide. ö a művelődési otthon igazgatója, a Vöröskereszt titkára, a honismereti szakkör vezetője is. — Az előadásokon majdnem mindig telt ház van. Színházi előadásokat is lekötünk. Irodalmi színpadunk ünnepségeken, véradásokon lép fel. Szívügyem az idősebbek kultúr- csoportja is. Ez nem ellenlábasa a Dráva Együttesnek, inkább kiegészítője. Szép sikereket értek el. Gyűjti az anyagot a falukrónikához. Azt vallja: egy pedagógus ne csak az osztályban legyen az. így gondolkodnak erről a többiek is, akik részt vállalnak az ismeretterjesztésből vagy más módon segítik a Leltároznak a lakócsai könyvtárban. mindennek. Négy község gyerekei melegednek ennél a tűznél. Fiatal a pedagógusgárda, mely Petényi Antal igazgató vezetésével dolgozik. Vannak, akik tanulnak még maguk is. Vucseta István csak szeptember elsejétől pedagógus. — Előtte a szövetkéz-' ben dolgoztam munkavédelmi és tűzbiztonsági megbízottként. A négy község KlSZ-alapszerve- zeteinek csúcstitkára is voltam. A feleségemmel — aki szintén itt tanít — szerbhorvát nyelvű gimnáziumba jártunk. Iskolánkban a legapróbbaktól a nyolcadikosokig tanulják ezt a nyelvet közművelődés ügyét. így gondolkodik a Tótújfaluban taní- tóskodó Popovics Emil is. És a gyerekek? Vajon bennük jó talajra hull-e a mag? Jelics Tünde egyszer talán maga is ott áll majd a katedrán. Matuta Edit, Bardék Gabriella és néhány társuk emberségből már most jelesre vizsgázik. Magányosan élő, idős asszonyokat gyámolítanak. Segítségük aranyat ér. Leskó László Fotó: Grábner Gyula (Folytatjuk.) Dóne* Géza
