Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-23 / 276. szám

) Egy tanácstag „vesszőparipáim Harmincegy éve - ugyanott Már befejezték az ebédet, de még ott üldögéltek a kony­haasztal mellett Az üvegajtón keresztül látták, hogy belép valaki az előszobába, mégse ugrottak föL Mintha egy csa­ládhoz tartozó érkezett volna haza, aki miatt nem szokás fölugrálni. Mintha mindenki, aki belép az előszobaajtón — otthon lenne. Pedig egy állat­orvos kilincsét sokan koptat­ják, különösen, ha olyan rég­óta működik ugyanabban a faluban, mint dr. Olsovszky Jenő Babócsán. Közéleti és szakmai tevékenységét gondo­san bekeretezett dicsérő okle­velek fémjelzik. — Abban az időben, amikor elkezdtem a pályafutásomat, egészen más volt egy falu ar­culata. Az egyetem után nem lehetett úgy egyszerűen kör­zetet szerezni. Először csak magán-állat­orvosként dol­goztam, aztán meg kellett küzdenem Zi­chy gróf jelölt­jével. Az em­berek ismer­ték a munká­mat, engem választottak. Csakhogy az akkori falusi »■arisztokrácia« nem akart be­fogadni a féle­ségem miatt. Tudja, egy bé­res lányát vet- tem feleségül, ő maga varró­nő volt, ügyes, talpraesett és büszke Dr. Olsavszky Jenőt több év­tized távolságából is megne- vetteti a jelenet, ahogy eszébe jut: miként küldte vissza fe­lesége azt az egyszemélyes bricskát, melyet a gróf me­nesztett az állatorvosért, hogy a bemutatkozó látogatásra vi­gye. — Ha az intézőnek, az er­désznek, az orvosnak meg a többinek kijár a parádés ko­csi, akkor neked is küldjön egy I tisztességes hintót — mondta I a feleségem és igaza volt. A I parasztok mellé persze fölül- I tem az igáskocsi bakjára. Sőt. | Egyszer éjféltájt bezörögtek, | hogy menjek ki Beleznára, mert nem tud elleni a tehén. A hívó azonban olyan sze­gény ember volt, hogy nem j telt neki fuvarosra, sőt — mi­után kigyalogoltam vele a csi­korgó fagyban, és világra se­gítettem a borjút — a nekem járó pénzzel is adós maradt. No de üsse kő, a borjú szép volt. Ezek az esetek — igazság szerint — csak beszélgetésünk vége felé kerültek elő dr. Ol­sovszky Jenő emlékezetéből. Az elején — mint azt a babó- csai tanácselnök jelezte — azonnal a »vesszőparipáival« hozakodott elő. — Szívügyem a sport. A fel- szabadulás óta társadalmi munkában vállaltam a babó- csai sportkör vezetését. Volt röplabda, sakk, pingpong, most már csak a foci maradt, de az is milyen...?! Megyei első osztályú csapat, és az idén az utolsó előtti helyre kerültek, a kiesési zónába. Persze edző nélkül nem is lehet másként. A sportkört a helyi áfész vette kezelésbe, dr. Olsovszky Jenő tanácstag azonban vál­tozatlanul figyelemmel kíséri, hogyan alakul a babócsai fia­talok sportolási lehetősége, és milyen eredményeket érnek el. — Addig rágtam az illetéke­sek fülét, míg végül megígér­ték: jövő tavaszra szereznek egy rendes edzőt, aki kézbe veszi a sportot. — Hogyan képviseli válasz­tókerülete érdekeit a tanács­ban? — Harmincegy éve dolgozom Baibócsán, tizennyolc éve va­gyok tanácstag, és munkám során nap nap után érintke­zem az emberekkel. Nyitott szemmel járok, látom, hol mi van. Az például tűrhetetlen, hogy a cigánytelepre nem le­het kocsival bemenni. Csak egy sáros gyalogút vezet oda. Babócsán már nincsenek jár­dagondok, de a cigánytelepről térdig érő sárban járnak is­kolába a gyerekek. Többször is felszólaltam emiatt a ta­nácsülésen, de azt mondták, a telepet úgyis fölszámolják, nem érdemes pénzt költeni rá. Na de a gyerekek? Legalább salakozzák le az utat. Hát ez végül is megtörtént. Azután vesszőparipám a fürdő. Való­ságos kincs ez a víz, különö­sen a reumásoknak. Fedett medencénk már van, a vil­lanyt is bevezettük, most már csak azt kellene valahogy el­intézni, hogy állítsanak: be télre legalább egy kályhát, hogyha az emberek kijönnek a vízből, ne fázzanak meg. Dr. Olsovszky Jenő arcán mosoly jelenik meg, egy kis­sé restellkedve mondja: — Ma fölmásztam az épülő művelődési ház tetejére. Mon­dom, megnézem már, hogy haladnak a munkávaL Éppen a tetőt szigetelik... Rezes Zsuzsa MAI KOMMENTÁRUNK Túl a lótékeHvkstfásoa A filantróp szó napjaink­ban megkopott, a múlté már. Azt mondjuk, hogy nem fi­lantrópiára; egyéni jótékony­kodásra, alkalmi »gyámko­dásra-« van szükségük a rá­szoruló, állami gondozott, esetleg nevelőotthonban levő fogyatékos képességű gyer­mekeknek, hanem szervezett társadalmi segítségadásra. Ma már szépen megköszön­nék annak a jóindulatát, aki meleg étellel kopogna délben egy ilyen gyermekintézmény ajtaján, de visszautasítanák, mert erre nincs szükség. A segítségadás formája, rend­szere változott. Kormányhatározat született gyermek- és ifjúságvédelem továbbfejlesztéséről, amely kötelezi a vállalatok és a szö­vetkezetek felügyeleti szer­veinek a vezetőit, hogy az üzemi patronálási mozgalom útján, valamint ifjúmunkás­otthonok és a túlkoros álla­mi gondozott gyermekek képzéséhez szükséges műhe­lyek szervezésével is segítsék a gyermek- és ifjúságvédel­met. Az országgyűlés kulturális bizottsága is állást foglalt e tevékenység mellett. E szervezett és társadalmi méretű segítségadás legfon­tosabb alapsejtje nem az egyéni jótékonykodás már, hayem a szocialista brigádok vállalása, s e törekvések haj­tómotorjai az üzemi párt- szervezetek. Mindezt igen szé­pen támasztják alá a somogyi tapasztalatok — hallottuk tegnap Bakán Zoltántól, a megyei tanács főelőadójától. A Művelődésügyi Minisztéri­um egyik illetékese nemrégi­ben — értékelve a patronálá­si mozgalmat — úgy jelle­mezte megyénket, hogy So­mogy az élvonalban halad. Igen sok vállalat — textil­művek, mezőgépgyár, EZVRT kaposvári gyára, a vízművek dolgozói, brigádjai lelkesen támogatják a megyei gyer­mekintézményeket. Mindezt megelőzte az SZMT. a gyer­mek- és ifjúságvédő intézet és a megyei tanács illetéke­seinek felvilágosító, tanács­adó munkája. A közeljövőben összehívják az üzemi párttitkárokat, és közösen vitatják meg a ten­nivalókat. hogy a továbbiak­ban egységesen, együttműkö­dési szerződés alapján segít­sék a gyermekek pályavá­lasztását, s ha úgy hozza a sor. az üzem dolgozójaként tevékenykedjen később a gri- gád »gyermeke«. Túl az egyéni jótékonyko­dáson tehát, társadalmunk humánus szellemében. T. T. Fölmérés a fiatalok között Ellentétek Község egy másik megye határán, huszonhét kilométer­re a megyeszékhelytől, a Ka­pos mentén. Közel a két vá­roshoz, Kaposvárhoz és Dom­bóvárhoz. A kora reggeli órákban megtelik a vasúti vá­róterem olyan emberekkel, akiket a munka a két város va­lamelyikébe szólít. Tizenéve­sek szállnak fel a vonatra; gimnáziumba szakközépisko­lába, szakmunkásképzőbe jár­nak. A tanulóévek leteltével egy részük a városban keres munkalehetőséget, mások visz- szatérnek a községbe. A falu szivében zöld útjelző tábla: Alsóhetény háromszáz méter. Ma már a községhez tartozik. Az ott élő emberek meg emlékeznek arra az idő­szakra, amikor a terület az Eszterházyak birtoka volt. Bé­resek, napszámosok lakták. Ma már több a televízió az ötszáz embert számláló telepü­lésen, mint a nyolcszáz lako­sú községben. A fiatalok a ter­melőszövetkezetben dolgoznak. A majortól látni lehet a tele­pülés első házait. — Az a tapasztalatom, hogy a fiatalok nagy része vissza­jön a szülőfalujába, itt pró­bál elhelyezkedni. A nyolcadik osztály elvégzése után sokan szeretnének továbbtanulni. Gimnáziumokba, szakmunkás­képzőkbe jelentkeznek, de nem mindenkinek sikerül elvégez­nie az iskolát. Több olyan fia­tal dolgozik nálunk, aki a ter­melőszövetkezet ösztöndíjasa­ként tanfolyamon, továbbkép­zésen vett részt. Beilleszkedtek a közösségbe — mondta Illés János, az Ezüstkalász Terme­lőszövetkezet elnöke. Szorgos kezek dolgoznak a szövetkezet kukoricaszáritójá- nál a falu határában. ' Fülöp János vontatós huszonhárom éves. Gyermekkora óta szere­ti a gépeket, ma már jól is­meri a traktorok legapróbb al­katrészeit is. A szövetkezet ösztöndíjasaként három évig tanult Kenderesen. — Mezőgazdasági gépész­tanfolyamon vettem részt. Bentlakásos iskolában tanul­tunk. Jól működő KlSZ-szer- vezet tagja voltam az iskolá­ban, és az ott tapasztaltakat kiválóan lehetett a községi alapszervezetben kamatoztatni. Sokan kértek tanácsot, útmu­tatást is. A KISZ-klubban nem egyszer kértek, beszéljél: az eltöltött tanulóévekről. — Hogyan vesz részt a .[ KISZ-szervezet a község társa­dalmi életében? — A fiatalokra mindig le­het számítani. Az általános is­■ kola cserépteteje nagyon rossz állapotban volt. A KISZ-esek vállalták, hogy rendbe teszik. Társadalmi munkájuk értéke csaknem ötezer forint volt. A ’ Petőfi klubkönyvtár környé- ; kének parkosításában is részt vettem. A megye egyik legjobban gazdálkodó termelőszövetke- i zetében több mint negyven fiatal dolgozik. A majorban egymás mellett sorakoznak a ! javításra váró traktorok, erő- I gépek, vontatók, pótkocsik. : Akik a »betegségen« enyhíte- j nek, javarészt fiatal szerelők. | Évek hosszú sora óta akkor i ébrednek, amikor a városi em- j | bér még az igazak álmát alusz- í sza. A műhelyben hatalmas, j I gépkolosszus, mellette szem- ! | üveges fiatalember áll. Gelen­■ csér Lajos három éve tagja a , termelőszövetkezetnek, s aktív | tagja a KISZ-szervezetnek. Az ! | elnök véleménye szerint ő az, I I akit nem kell kétszer kérni, készséges, segítőkész fiatalem- I bér. | — Előfordult, hogy valame- í lyik fiatal vontatóvezető meg- j betegedett. Gyorsan kellett ha- I tározni, a gép nem állhat. A : beteg vontatós helyébe még j tíz fiatalt is be tudtunk volna osztani... — Mit jelent önöknél a KISZ-szervezet? — Legutóbb a X. kongresz- szus határozatairól beszélget­tünk, itt ismertették a KISZ VIII. kongresszusán elhangzot­takat is. A termelőszövetkezet évente jelentős összeggel segíti a klubot. Tavaly négy kirán* duláson voltunk, Visegrád, Abaliget, Harkány, Siklós ne­vezetességeivel ismerkedtünk. Asztalitenisz-csapatot alakítot­| tunk, jut idő a sportolásra is. í A község életében a KISZ- | szervezetnek nagy szerepe van. Tavaly a falu vezetőit meg­hívtuk a klubunkba, ahol mi kérdeztünk, ők válaszoltak. A termelőszövetkezet vezetősége kérdőíveket osztott szét közöt­tünk. Arra kértek választ töb­bek között, hogy meg va­gyunk-e elégedve a munkánk­kal, milyen javaslataink van­nak, véleményünk szerint van-e fejlődés a. szövetkezet­ben a múlt évhez viszonyítva. Megkerestük a kapospulai iskola tanítóját, Farkas Józse­fet is. — Ismerem a fiatalok gond­jait, örömeit, bánatukat. Az ifjúsági, egyben KISZ-klubban mindenkit érdeklő, színes programot alakítottunk ki. A faluban történt minden lénye­ges eseménybe bekapcsoló­dunk. Van politikai oktatás, de jut idő a szórakozásra, tánco­lásra, magnózásra is. Egy-egy rendezvényünkre a családos fiatalok is nagyon szívesen el­jönnek. Nem zárkóznak el a KISZ-szervezettől, amit elvál­lalnak, becsülettel teljesítik. A községben mielőtt bármiféle döntésre kerül sor, a fiatalo­kat is megkérdezik. A Hazafias Népfront ve­zetőségében hat fiatal tevé­kenykedik, valamennyien a termelőszövetkezetben dolgoz­nak. Fülöp János, aki ebben az évben kérte felvételét a párt tagjai közé, Varga Ferencné, Visnyei Ferencné, Budai Jó- zsefné, ifj. Buda József fiatal agronómus és Visnyei Jdnosné. A termelőszövetkezet vezetősé­gébe beválasztottak Horváth Jánost, a szövetkezet gépkocsi­rakodó jáL Szakmunkások, érettségi­zettek, segédmunkások. Fiata­lok. Mint minden községben, szeretnének a városihoz ha­sonló életmódot teremteni ma­guknak. A munkahelyen, klub­jukban, otthon — a község­ben. Röhrig Gábor Igazodjon az óvoda a dolgozó nőkhöz Közös programokat várnak a nagybajomi nőbizottságoktól Felavatták a hódnrezovasárlielyi csempegyárat Hódmezővásárhelyen fel- j avatták az Alföldi Porcelán­gyár legújabb részlegét, a fal­burkoló csempegyárat. Létre­hozására csaknem 140 millió forintot költöttek. 20 ezer négyzetméteres nagycsarnokát az olasz Sacmi cég rendezte be a legkorszerűbb automata gé­pekkel. s négy/ földgázfűtéses alagútkemencsvel. Ez utóbbia­kat a szegedi szénhidrogév­mcdenceból »táplálják« távve­zetéken. A gyár az egy évvel ezelőtt megkezdett próbater­melés során háromnegyed mil­lió falburkoló csempét készí­tett. Tervezett termelési szint­jét, évi 1,2 millió csempe elő­állítását jövőre éri el. Az új üzem nagyban hozzá­járul majd, hogy megszűnjek a falburkoló csempe importja. A községi nőbizottság mun­káját tette mérlegre a nagy- bajomi községi pártszervezet a közelmúltban Kányási Kál- mánnénak, a nőbizottság el­nökének jelentése alapján. Eb­ben értékelte a párt nőpiliti- kai határozatának végrehajtá­sát. A nagyközség üzemeiben | megalakultak a nőbizottságok, így például a Lenin Tsz-ben, ! az áfész-nél. A községi nőbi- I zottság harminckét tagú, s az elnökségében öten tevékeny­kednek. Ügy volt, hogy a ve­gyesipari kitsz asszonyai ugyancsak a községi nőbizott- ságban tevékenykednek, ezt azonban nem fogadták el a ktsz dolgozói. Az tehát a fel­adat, hogjf a ktsz-ben megala­kítsák a nőbizottságot, vagy pedig küldjék el képviselőiket a községi szervezetbe. A nőbizottság sikeres élő­adássorozatot szervezett Nők akadémiája címmel. Egy-egy foglalkozáson átlagban száz asszony vett részt. A vietnami nép megsegítésére takarókat gyűjtöttek, nagygyűlést tartot­tak. A tervek között szerepel egy hat előadásból álló soro­zat, ezen a népfrontkor! gresz- szus anyagával ismerkednek meg a lányok és az asszonyok, szó lesz a nők helyzetéről és szerepéről társadalmunkban, azután a család helyéről és szerepéről, a családi és iskolai nevelésről is-. Kányási Kálmán né rossz példaként felhozta, hogy a Kaposvári Ruhagyár telepén megtörtént: egy dolgozó édes­anyát nem engedték haza, pedig beteg gyermekét kellett volna orvoshoz vinnie. Mivel a telep vezetői nem vették fi­gyelembe a gyermekét gon­dozni kívánó anya érdekeit, az asszony kénytelen volt kilépni a tnunkahelyérőL A nagyköz­ség dolgozó női szeretnék, ha a munkaidőhöz igazítanák az óvoda nyitvatartásának idejét. A vitában számos érdekes témáról sző esett. Nagy Já- nosné kifogásolta, amiért a ktsz-ben nem alakították meg a nőbizottságot, szerinte erre a ruhagyár telepén is szükség volna. Póterfai Vincze azt ja­vasolta, hogy a községi nöbl- zottság sokkal jobban hangol­ja össze munkáját az áfész, a tsz nőhízottságával, közösen szervezzenek üléseket, közö­sen látogassanak kiállításokat, | sőt helyben is szervezzenek ilyet. Szobonyai Jánosné sze­rint valóban nagy szükség van 'arra. hogy az óvoda igazodjon a dolgozó asszonyok munka­idejéhez. Dómján László, a nagyközségi tanács elnöke el­mondta, hogy megoldható vol­na mindez, ha a Lenin Tsz egy négyórás alkalmazottal lehető­vé tenné a nyitvatartási idő meghosszabbítását. Dombai János párttitkár úgy összegezte a vitát, hogy a nőpolitikái tennivalókat fog­lalják intézkedési tervbe, s a községi sziervek tárgyalják ezt meg testületi üléseiken. Azt kérte, hogy a' népfrontbizott­ság adjon támogatást a nőbi­zottság éves tervének elkészí­téséhez. Egyetértett azzal, hogy a nőbizottságok több közös rendezvényt szervezzenek. Dr. ü. K. Kétezer köbméter ta évente Kétmillió forint árbevételű munkát végeznek el előrelát- ] hatóan az év végéig a tapso- j nyi Rákóczi Termelőszövetke­zet, böhönyei fűrészüzemében, í Bíró László szakirányító erdész elmondta, hogy az erdészet i külön ágazat a szövetkezetben, s ennek része az itt folyó munka is. A tizenhat dolgozót foglal­koztató üzemben háromfajta fűrész üzemel. Szárítólapokat gyártanak. Ezekre betontéglá­kat préselnek a rendelő vál­lalatoknál, így szikkad a blokktégla. Dunaújvárosba és Miskolcra szállítják a szárító­lapokat. De parkettfrízt is ké­szítenek. Faanyaggal a szövet­kezet erdői látják el a kis üze­met, de vesznek is fát. Évente 2000 köbmétert dolgoznak fel. így készül a szári’tólap.

Next

/
Thumbnails
Contents