Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-22 / 275. szám

A következő év a szervezett felkészülésé ! Beszélgetés egy sokat ígérő együttműködésről Fábri Istvánnal, a megyei tanács elnökhelyettesével A Bábolnai Állami Gazdaság CPS iparszerű kukoricaterme­lési rendszere. A mezőgazdaság irányítói, szakemberei körében egyre több szó esik erről, s az utóbbi hetekben Somogy jó néhány mezőgazdasági üzemé­ben megkülönböztetetten fog­lalkoznak a témával, tanul­mányozzák a módszert, latol­gatják a lehetőségeket. Az előzmény »mindössze« egy ta­pasztalatcsere tanulmányút, melyet mintegy harminc szö­vetkezeti vezető, járási irányí­tó tett Fábri Istvánnak, a me­gyei tanács általános elnökhe-, lyettesének vezetésével a Bá­bolnai Állami Gazdaságban. — Ezzel a tanulmányúttal megyénkben is megkezdődött egy új, rendkívül sokat ígérő folyamat. Mi tette indokolttá a bábolnai látogatást? — Mint minden kezdemé­nyezésnek, ennek is megvolt az előzménye — mondta Fábri István. — Mikor Dimény elv­társ októberben Somogybán járt, a megye irányítóival együtt sokat beszélgettünk ve­le arról, hogy ma már szük­ségszerű a nagyüzemeink be­kapcsolódása is a zárt rend­szerű növénytermesztési tech­nológiába. Adottságainkat, a megye termelési hagyománya­it, valamint feladatainkat fi­gyelembe véve Dimény elv­társ a bábolnai iparszerű ku­koricatermelési rendszert ajánlotta. Ezt követte a megye vezetőinek tanácskozása dr. Burgert Róberttel, a gazdaság I vezérigazgatójával, s csak ez- i után került sor a tanulmány- i útra. j — Világszínvonal — nem í egy üzemi vezetőtől lehet hal­lani ezt a véleményt. Mi hú­zódik meg tulajdonképpen az elismerő jelző mögött, vagy más szóval: mi is a lényege röviden a CPS iparszerű ku­koricatermelési rendszernek? — Bábolnán évtizedes vizs­gálatok, kísérletek alapján ju­tottak arra a következtetésre, hogy nálunk is megvalósítható az Egyesült Államok kukori­caövezetében elterjedt terme­lési gyakorlat, elérhetők az ottani farmerek legjobb ered­ményei. Vagyis: tíz év alatt, 1970—80-ig megduplázhatok a harmadik ötéves tervben elért átlagos kukoricahozamok. En­nek érdekében Bábolna egész szántóterületén, 6000 hektáron monokultúrás termelésbe fo­gott, a saját tapasztalatok, a hazai ismeretek mellett az Egyesült Államokból szerzett információk alapján kialakí­totta az iparszerű kukoricater­melési rendszert. Eminek kap­csán rendkívül sok részkér­désről lehetne beszélni, fajta­összehasonlító vizsgálatok so­ráról, fejlett amerikai gép­gyártó cégek versenyeztetésé­ről, gyomirtó szerek hatékony­ságának vizsgálatáról — egy­szóval azokról a módszerekről, amelyekkel elérhető, hogy va­lóban az adottságoknak legin­kább megfelelő, legeredménye­sebb termelési technológia ala­Nagyobb biztonsággal kuljon ki. Ezek helyett ezúttal azt említem meg, hogy az el­ső évben Bábolnán hektáron­ként 57,83 mázsás termésátlá- got értek el. A CPS egy chi­cagói cég, a Corn Production System nevének rövidítése, mellyel a gazdaság közös vál­lalatot hozott létre, együtt­működési szerződést kötött. Bábolnán kidolgozták a koo­perációs együttműködés lehe­tőségét. Az idén hatvanezer hektáron termelnek ebben a rendszerben kukoricát. A vár­ható átlagtermés, ahogy most hallottuk, 58—60 mázsa má­jusi morzsolt hektáronként. — Az utazás célja tehát a kooperációba való belépés le­hetőségének tanulmányozása volt. Mi ennek az együttmű­ködésnek a lényege? — Először is azzal kezdem, hogy a kooperációba bekapcso­lódó üzemnek legalább 790 hektár kukoricaterülettel kell rendelkeznie. Ez egy termelé­si egység, amelyhez Bábolna ad egy traktort, egy vetőgépet, egy ekét, egy tárcsát és egy kombájnt. Azt csak melléke­sen említem meg, hogy ezek az eszközök a kukoricatermelés legjobb gépei, melyeket a gaz­daság az amerikai partnerrel közösen vásárol különböző gépgyáraktól. A termelési esz­közök biztosítása mellett Bá­bolna elvégzi a talaj-, az ég­haj lat vizsgálatokat, kidolgoz­za a termeléstechnológiát, meghatározza és beszerzi a legmegfelelőbb vetőmagot, ha­sonlóképpen a növényvédő, ta­lajfertőtlenítő, gyomirtó szere­ket — és lehetne sorolni a részleteket. A kooperációban részt vevő gazdaságnak ezért öt évig hektáronként 530—550 kiló termést kell fizetni, plusz a bábolnai gazdaságot illeti ráeg a többlettermés húsz szá­zaléka: öt év után a gépsor a gazdaság tulajdonába kerül. — Rendkívül nagy és igen kedvező lehetőséget jelent ez mezőgazdasági üzemeinknek. — Nem kétséges. Kitűnt ez a tapasztalatcserén is, hiszen Kárpáti József, a CPS agronó­miái osztályvezetője, alig győ­zött válaszolni a kérdésekre. Ezúton is csak köszönni tud­juk azt a részletes tájékozta­tást, amelyet kaptunk. A koo­perációba való bekapcsolódás­ra csak 1974-ben nyílik lehető­ségünk. Megállapodtunk ab­ban, hogy most januárban, februárban a tapasztalatcserén résztvevők nyilatkoznak szán­dékukról, így a következő év a szervezett felkészülés éve lesz. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni: ez a rendszer szigorú technológiai fegyelmet kíván. Alapkövetelmény ez. Jelentősége viszont túlnő a kukoricatermelésen, hiszen en­nek a szervezettségnek min­denképpen hatása lesz az üzem egész szervezésére. Áttételesen tehát többszörös az előnye, je­lentősége ennek a módszernek. Meggőződésem, hogy nem járnak rosszul azok az üze­mek, amelyek bekapcsolódnak a kooperációba — fejezte be a beszélgetést Fábri István. V. M. A lecke némely esetben na­gyon keserű volt Nemcsak egyes emberek, szövetkezeti vezetők tevékenysége, pályája tört ketté, kudarcot vallottak mint irányítók és mint em­berek is, hanem a követkéz- meny sújtotta, sokszor nem is egy esztendőre, az egész kö­zösséget. Pedig hált nem tör­tént más, csak annyi, hogy egy jobban sikerült gazdálko­dási év után bőkezűen, a mát nézve, ha úgy tetszik, egy kis­sé megfontolatlanul osztottak. Népszerű »gesztus« ez, nem kétséges. Mindenesetre nép­szerűbb, mint zárszámadáskor myi kívánkozik, hogy ez a ren­delet messzemenően humánus, a szövetkezeti tagság — és hadd tegyük hozzá — a veze­tés érdekéiben született. Azért, hogy a jövőben kevesebb ke­serű leckét kelljen megtanul­ni, csökkenjen a kátyúba ju­tott üzemek száma, és ne so­dorja emberek százait nehéz helyzetbe egy elhamarkodott, kellően meg neon fontolt dön­tés. A nagyobb biztonságot szol­gálja ez a rendelet. S ez vi- tathatatlanul a legfontosabb i közös érdek! Üzembehelyezték az ország legnagyobb bányagépét A 192 órás próba sikeres be­fejeztével tegnap üzembehe­lyezték a visontai szénmezőn az ország legnagyobb bánya­gépét A különleges gépóriás magassága 50 méter, hossza pedig 320 méter. Óránként 4000 köbméter föld megmoz­gatására, elrendezésére képes. Egyetlen nap alatt, s mindösz- sze 11 szakember irányításá­val mintegy negyvenezer ku­bikus munkáját végzi el. Ha­sonló méretű és teljesítményű bányagép még nem dolgozott hazánkban és Európában, is alig akad párja. A 15 emelet magas gépóriás­sal a számmezőt takaró föld eltávolítását oldják meg. A gépóriást a Német De­mokratikus Köztársaságban gyártották és alkatrészenként szállították Visontára. Az ösz- szeszerelése csaknem egy évig tartott. odaállni a közgyűlés elé és azt mondani: igaz, hogy a vártnál jobban sikerült az év, de gondoljunk a holnapra is! Ne »éljünk fel« mindent; emeljük a személyes jövedel­met, de a többlet egy részét tegyük félre. Tartalékoljunk, mert ez a biztonságos gazdál­kodás alapja. Hány szomorú példát lehetne sorolni arra vonatkozóan, hogy egy ilyen kiugró évet milyen zuhanás követett. Mert a me­zőgazdaság — számtalanszor elhangzott ez — nem tető alatt dolgozik, és a szép elgondolá­sokat a természeti csapások váratlanul megsemmisíthetik. Es egyik évről a másikra a jó gazdaság hírében álló üzem­ből alaphiányos szövetkezet lesz. Aztán jön az önvád, és a vádak özöne. A népszerű vezetőből bukott vezető lesz, mert még az is számon kéri az előrelátás hiányát, aki egy évvel azelőtt amellett kardos­kodott: igen, osszunk csak mindent, . megtermeltük, a miénk. Messze lehetne menni en­nek a j elenségnek a ‘boncolga­tásában, a következmények taglalásában. És lehetne sorol­ni ellenpéldákat is.' Hogy nem okozott megrázkódtatást egy sikertelen, nehéz év Ott, ahol »volt mihez nyúlni« a kiesé­sek, a veszteségek pótlására. Ahol az előrelátás, a helyesen értelmezett közös érdek ve­zette a döntést. így volt eddig. A gazdálko­dás anyagi alapjainak bizton­ságosabbá tételére ha úgy tet­szett, tartalékoltak a szövet­kezetek, ha nem — kiosztot­tak mindent. Ahogy lapunk tegnapi szá­mában hírt adtunk róla, mos­tantól miniszteri rendelet sza­bályozza a tartalékképzést Pontosan meghatározva, hogy milyen esetekben kötelesek a szövetkezetek tartalékot ké­pezni, Az elmondottak, a ko­rábbi évek nemegyszer na­gyon sajnálatos tapasztalatai alapján mindehhez csak any­Megbecsült fiatalok — Tavaly érettségiztem jó eredménnyel a marcali köz- gazdasági technikumban. Az­óta dolgozom itt a balaton­szentgyörgyi ÉRDÉRT Válla­latnál. Adminisztrátorként kezdtem, most anyagkönyvelő vagyok, nagy a felelősségem. Bizalmat, megbecsülést szerez­tem, egy egész raktár ellenőr­zését, felügyeletét bízták rám. Féltem egy kicsit az új mun­kakörtől, de szerencsére nem követtem el baklövést. A KISZ-szervezet tagja vagyok. Nagy segítséget nyújt a válla­lat, szinte valamennyi kéré­sünket,* kívánságunkat teljesí­ti. Tánccsoportunk nem büsz­kélkedhetne olyan eredmé­nyekkel, mint amilyeneket elért, ha anyagilag nem tá­mogatnának bennünket. A ru­hákról, a csoport szállításáról is gondoskodik a vállalat. Iro­— A KISZ-klüb foglalkozá­sait kedden es pénteken tart­juk. Az első napon kötött a program, politikai előadásokat hallgatunk meg, ismeretter­jesztő beszámolókon veszünk részt. Legutóbb az időszerű külpolitikai helyzetről beszél­gettünk. A péntek a játéké, a szórakozásé. Vetélkedőkkel tarkított érdekes fejtörők, magnózás szerepéi a program­ban, vagy a lemezjátszót kap­csoljuk be. letkezhet benne kár. A rako­dáshoz és a munkálatokhoz kérte segítségünket a vállalat. A Dél-balatoni Termelőszö­vetkezetben dolgozók fele fia­tal. A KISZ-szervezet egy éve alakult meg. Simon Gabriella KlSZ-tit­i kár: — Megbecsülik a munkán- j Icát. Azt is elmondhatom, hogy j példásan összetartanak a fia- | talok. A termelőszövetkezet meghallgatja a kéréseteket, és ahol tud, segít. A fiatalok közül sokan szeretnének to­vábbtanulni, önműveléssel ké­pezik magukat, hogy. munká­juk még eredményesebb le­gyen. Elégedettek vagyunk. A termelőszövetkezet ösztönöz a továbbtanulásra. A nyolcadik osztályt végzettek közül az arra érdemesek szakmát ta­nulhatnak. dalmi színpadunk egy művé­szeti vetélkedőn vett részt Szolnokon. Egész évi mun­kánk érett be, mert különdí- segítségünket kérte. Szaksze- jat kaptunk — mondta Si- ! rűen kell a faanyagot tárolni. mon Márta Aztán Nagy Edit j az időjárás visaontagsagaa el­Edit egyben KlSZ-vezetősé- gi tag, jól ismeri a fiatalokat. — Volt-e már arra példa, hogy a község kéréssel fordult az alapszervezethez ? — Többször is. Például részt vettünk a Balatonberény és Balatonszentgyörgy közötti kövesét építésében. Sokat je­lentett a munkánk. A tavasz- . szál, amikor nagy mennyiségű A két KISZ-szervezetbe^ exportáru érkezett az ÉRDÉRT ! -saknem ötvenen dolgoznak Vállalathoz, a vezetőség a mi ; Februárban pedig egyesül a 1 veszi át a szót: iíen védeni, mert könnyen ké­két alapszervezet, hogy tervei­ket még eredményesebben megvalósíthassák, i R, I M eggyőződésem, hogy az utóbbi napókban a ’szokásosnál is gyakrabban lapozgatták az újságokat. Nem a szer­kesztőség érdeme. Biztosán többen ültek a rádió és :a tv előtt is, bár erről. nem volt alkalmam meggyőződni., Azt viszont láthat'.uk mindannyian, hogy valami nagy érdeklődés-, hullám vonult végig az embereken, ,s ez ma is tart,. jótéko­nyan megtermékenyítve a gondolatot. S ha ilyen általános érdeklődést vált ki egy jelentős belpolitikai esemény, azt-hi­szem, Önök is érzékelik: törvényszerű, ha cselekvésre kész­tet, ha tökéletesíti kutatókészségünket, s ezáltal megtaláljuk a magunk tennivalóit. Ennyi elég a bevezetéshez. S hogy most a bőség zava­rával küszködöm? Megérthetik. Nem mostanában volt ilyen gazdagon megrakva, a tarisznyám, melyet írás előtt a váltam­ra akasztok, amelyből témát válogathatok szerdai beszélge­téseinkhez. Feltételezem, mindannyian olvasták már a Köz­ponti Bizottság közleményét és határozatát, az állásfoglalást arról, hogy hol tartunk a kongresszusi határozatok végrehaj­tásában, s hogyan kell tovább tökéletesíteni a munkát. E do­kumentum jelentőségét jelzőkkel méltatni azt hiszem nem szükséges, hisz mindannyian értjük, hogy miről van szó. Ügy szokták ezt megfogalmazni: világos beszéd. Szépítés nél­küli, a valóság talajáról táplálkozó. Erről viszont nem árt néhány szót váltani. Sok emberrel beszélgettem azóta, hogy ez az állásfogla­lás napvilágot látott. Figyelemre méltó hatást váltott ki. Töb­bele között azt tapasztaltam, hogy' nem estek túlzásokba az emberek, s ez nagyon fontos. Nem »lelkendeztek önfeledten«, nem nyilatkoztak a szuperlatívuszok felsorakoztatásával, és nem jutottak el a másik oldalon az »önmarcangoló gyötrődés« végleteihez sem. A néha felbukkanó szélsőségek mintha most »felszívódtak« volna. A hatás tehát természetszerűleg olyan, amilyen a dokumentum. Higgadtan és nagy felelősségi gél értékelő; nem becsül le sikereket és nem szépít hibákat: azt tükrözi, ami a valóság, ami az élet. Rólunk és hozzánk szól. Ezért igaz. Az eredményeket — amelyekről sokszor ok nélkül, szinte szégyenlősen hallgatunk — mi értük el közös erőfeszítéssel, s a hibák is a mi hibáink. Azaz semmi sem késztethet arra bennünket, hogy rajtunk kívülálló, csak má­sokra vonatkozó megállapításokat véljünk fölfedezni az elem­zés bármelyik sorában is. Nem tudom, hogy vannak vele, én ezt a valóságkötődést tartom a legszámottevőbb sikernek a Központi Bizottság ülése után. S hogy a módszer iptedem- napi munkánkban is követendő, ezt is elfogadhatjuk mind­annyian. Félidőről beszéltem a címben, s ez eszembe juttat vala­mit. Ha emlékezetem nem csal, ez az első eset, hogy a párt­vezetés a kongresszusok közötti félidőben ilyen sokoldalú elemzéssel áll az ország népe elé. Következetesebbek va­gyunk, minit regen? Igen. A követelményeknek megfelelően fejlődtek a politikai munka módszerei is? Természetesen. S a következmény nyilvánvaló. Már előre, két év távlatából is lehet látni, hogy nyugodtabb lelkiismerettel, a határozatok végrehajtásának biztosabb tudatában állhatunk majd a kö­vetkező kongresszus elé. S ez nem valamiféle külsőlegesség, dehogy. Emlékezzenek csak vissza: két éve azt mondtuk, hogy a párt legfelsőbb fóruma a munkásosztály, a dolgozó nép vágyait, törekvéseit fogalmazta meg. Nem törvényszerű-e, hogy a párt teljesíteni akarja megbízatásából adódó felada­tát. Ez pedig helyzetismeret nélkül, számvetés nélkül aligha menne. I ly módón a Központi Bizottság munkamódszerével is útmutatást adott számunkra. Röviden úgy fogalmaz­hatnám meg, hogy az állandó ellenőrzés nélkülözhe­tetlenségére hívta föl a figyelmet. Próbáljanak jobban elmé­lyedni a sorok között. A dokumentum országos helyzetképet ad, s nekünk minél előbb érvényesíteni kell a tapasztalato­kat »idehaza*. Kiolivasták-e a sorokból, hogy sok részhibánk, mulasztásunk, felkészületlenségünk a feladatok végrehajtá­sára gyakran az ellenőrzés elmulasztásából fakad? Pedig jól tudjuk, hogy az ellenőrzés nem bizalmatlanság! Mégis he­lyenként hadilábon állunk vele. Pedig ha a politikai mun­kában nélkülözhetetlen, akkor meg kell valósítanunk ezt a vele szorosan összefüggő gazdasági életben, a munkapadok mellett és az irodákban, a közélet különféle megnyilvánulá­sain és mindenütt. Jobban, mint eddig. Egyébként az elmúlt két év eredményeiből, s e fontos összegezésből is megállapíthatták: a X. kongresszus határo­zatai kiállták a próbát. Végrehajtásuk szinte felbecsülhetet­len értékű, eredményeket hozott, akár a gazdasági, az építő- munkáról, a társadalom általános fejlődéséről, vagy a köz- gondolkodás alakulásáról van szó. Nyilvánvaló tehát, hogy ha nehézségekkel találkozunk, azok nem a kongresszusi ha­tározatokból, hanem azok némelyikének nem mindig követ­kezetes végrehajtásából fakadnak. Idézzék csak föl önma­gukban azokat az elveket, amelyeknek tökéletesebb érvé­nyesítéséről szól az állásfoglalás. Nem természetes-e, hogy az életszínvonal elemzése kapcsán elsősorban a munkásosz­tály helyzetére irányítja a figyelmet? Nem megnyugtató-e, hogy felfedtük: különösen a nagyüzemi munkások keresete viszonylag kisebb mértékben nőtt, s a feszültség feloldására nyomban konkrét intézkedés született. Vagy vegyük például a munka szerinti elosztás elvét. Sok igazságos elhatározás lá­tott napvilágot ez ügyben. A differenciálás teljesen jogos elképzelés, mégis hányszor botlottunk az egyenlősdi útvesz­tőibe az elmúlt években. De fölidézhetjük bármelyik szociális kérdést: megoldásuk mind azt a célt szolgálja, hogy elveink­hez hűen, eddigi hibáinkat kiiktatva vagy visszaszorítva ren­dezzük életünket. S hogy lesznek Olyan intézkedések is, amelyek kisebb csoportok zsebét érintik, s nem a legkedvezőbben? Ezekből is helyes következtetéseket kell levonni. Mindenesetre ne higgyék, hogy életre kelt a múltból a »fizessenek a gazda­gok« jelszó, mint ahogy azt egyik ismerősöm mondta A jobb anyagi körülmények között élő emberek java része becsülettel, tisztességgel a szocializmusért munkálkodik ná­lunk. S ha többet kell vállalnia a közterhek viseléséből, ez nem megkülönböztetés, így természetes. Egyszerűen csak arról van szó, hogy akinek több van, az többet adhat. Higgyék el, szocialista elveinket alapul véve ez az igazságos. J ótékonyan megtermékenyítő gondolatokról beszéltem az előbb. Meggyőződésem, hogy nem estein túlzások­ba. Mert elemezni tanít és értékelni ez a dokumen­tum, realitásokat látni és a földön maradni. Számot vetni azzal, amit tettünk, s amit tehettünk volna, vagy amit meg­tenni kötelességünk. Öt év óta él, bevált és fejlődik a gaz-, daságirá,nyitási rendszer. Haszna, eredménye számokkal is kimutatható. De igaz az is, hogy még nem mindenütt tudunk élni lehetőségeivel, hogy a vezetés önállósulása nagyobb kö­vetelmények elé állít. De tapasztalhatják Önök is: így van ez mindenütt az életben. Példamutatásról — nem tudni miért — csak félszegen ejtünk szót, pedig mindig van kire föltekintenünk. S ezeket a »valakiket« meghatározni nem ol»an nehéz. Azokra kell csak fölnéznünk, akik tisztességgel, becsülettel dolgoznak, akik a félidőben is emelt fejjel nézhetnek önmagukba, akik mindig tudnak egy kicsit többet is vállalni es adni, ha kell JaMech ’Sä».

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents