Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-19 / 273. szám

EGY HÉT a világpolitikában Változatlanul Vietnam áll a figyelem központjában Változatlanul Vietnamra irá­nyul a világ ügyelme, az em­beriség türelme tleniií várja, mikor üt végre a fegyver­nyugvás órája, hiszen a viet­nami—amerikai megállapodás már idestova négy hete készen van, csak az aláírás hiányzik. Vagy még újabb tanácskozá­sokra, további alkudozásokra kerül sor? Ilyen éraést keit sokakban, hogy Kissinger Pá­rizsba készülődik, ahová már megérkezett Le Due Tho, a VDK küldöttségének különle­ges tanácsadója. Vietnami rész­ről éleve kizárták annak lehe­tőségét, hogy a Le Dúc Tho— Kissinger tárgyalásokba be­kapcsolódjék Thieu képviselő­je is. Ez a nyilatkozat persze közvetve megerősíti a sejtést, hogy az USA és a VDK külön­leges megbízatású képviselői viszont rolóban tárgyalni fognak A négyes konferencia (a VDK, a DNFF, az USA és a saigoni rezsim delegációinak tárgya­lássorozata) már a 167. ülésnél tart, de itt még mindig semmi eredmény, — látszik, hogy a diplomáciai küzdelem súly­pontja a bizalmas vietnami— amerikai találkozókra terelő­dik át. A jövő hét csütörtöké az Egyesült Államokban nem­zeti ünnep, a négyes konferen­cia így a kővetkező ülését csak november 30-án tartja. Addig eredményes lesz a Le Dúc Tho—Kissinger kontak- . tus? Sok diplomáciai megfi­gyelő válaszol Párizsban igen­nel erre a kérdésre. Közben Vietnamra tovább hullanak az amerikai bom­bák. Sőt! A hét hozta a gyá­szos rekordot: amerikai for­rások szerint az egy napon le­dobott robbanóanyag mennyi­sége sohasem volt ekkora, mint a hét elején. Felvetődik a kérdés: miért ez az emberte­len pusztítás a háború végén? Kézenfekvő a felelet: az USA az »-erő helyzetéből« akar tár­gyalni, »-keménységet« mutat engedmények kicsikarása vé­gett. De lehet egy kiegészítő magyarázat is: üzlet, méghoz­zá véres, kegyetlen üzlet ez, mert azzal, hogy felhasználó­dik tömérdek hadianyag, újabb fegyvereket és hadi­anyagot rendelhet majd az amerikai állam a hadiipar tő­késeinél Kapitalista logika ez, idegen tőlünk, s él is borzaszt. Közben egyre több szó esik a világban arról, hogy a ké­szülő vietnami fegyverszüne­tet — hogyan és kik ellen­őrizzék. Indonéziát úgy emle­getik, mint a valószínűleg négy ország szakértőiből álló bizottság egyik tagját. Szu- harto tábornok, Indonézia el­AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA Hétfő: Moszkvába érkezett a Todor Zsivkov vezette bolgár párt- és kormányküldött­ség. Az Olasz Szocialista Párt kongresszusán a »középbal-« felújításának programja győzött. Kedd: Az ENSZ közgyűlése fel­szólította Portugáliát: von­ja ki csapatait afrikai gyar­matairól. Rogers, amerikai külügymi­niszter Washingtonban Da- jan izraeli hadügyminisz­terrel tárgyalt. Szerda: Le Due Tho, a párizsi viet­nami delegáció különleges tanácsadója, útban a francia főváros felé, Moszkvába ér­kezett. Kuwaitban me&kezdődöt 11 arab ország külügy- és hadügyminisztereinek ér­tekezlete- Csütörtök: Az NDK és Pakisztán kö­zött diplomáciai kapcsolat jön létre. Az európai szabadkereske­delmi társulás, az EFTA, utolsó miniszteri tanácsülé­se Bécsben. Péntek: Cedenbal, a mongol párt el­ső titkára Havannában tár­gyal Fidel Castroval. Nyilatkozatok egy esetleges kubai—amerikai megállapo­dásról a repülőgépeltéríté­sek megakadályozására. Szombat: A nyugatnémet választási kampány hajrája. Szuharto indonéz elnök, aki a hét első napjaiban Pá­rizsban tárgyalt, befejezte ausztriai látogatását. nőké mindenesetre a hét ele­jén Párizsban járt, — igaz, el­sősorban az indonéz külkeres­kedelmi kapcsolatok bővítése céljából—, s kíséretének tag­jai kapcsolatot találhattak a Vietnam-konferencia részve­vőivel is. Ami magát a fegy­verszüneti ellenőrző bizottsá­got illeti, olyan találgatásokat olvasni, hogy összesen kb. 5000 szakértő, helyszíni munkájára lesz szükség, két szocialista or­szág és két tőkés ország egyenként 1250—1250 embert adnának talán e bizottságba. A világ ezekben a napok­ban a Német Szövetségi Köztársaságra is figyel, hiszen a mai tör­vényhozási választások nem­csak a nyugatnémet belső ha­talmi harcot döntik el, hanem kihatnak Európa politikai fej­lődésére is. Ugyanakkor pedig bizonyos értelemben valóságos népszavazásnak is tekinthető: akarja-e a nyugatnémet vá- laszótestület többsége a két német állam közti kapcsolatok józan, méltányos rendezését nemzetközi jogi alapon, a már elkészült alapszerződés segít­ségével? — így lehetne ennek a »népszavazásnak« a kérdé­sét megfogalmazni.' Kár lenne jósolgatni, talál­gatni, hiszen már holnap reg­gel megtudjuk az eredményt. Aki pedig netán a késő éjsza­kai órákban is rádiózik, olyan közléseket hallhat, amelyeket a komputerek számításaira alapoznak majd. A részered­ményekből az elektronikus számítógépek szinte csalhatat­lanul tudnak következtetni a végeredményre. A várakozás hangulata nyomta rá bélyegét az elmúlt 1 hétre: nemcsak az újabb viet­nami—amerikai találkozót, nem csupán az NSZK-válasz- tásokat előzte meg az érdek­lődés, hanem természetesen a jövő hét nagy esményét; az európai biztonsági értekezlet sokoldalú előkészítő munkája nak helsinki kezdetét. A finn kormány kiküldte a meghívó­kat és szerdán Dipoliban, a helsinki Műszaki Egyetem if- jainak híres otthonában, ebben a kissebbfajta épbeszeti cső - dában összeülnek 30-nál több európai ország Helsinkiben akkreditált diplomatái. (A jö­vő héten pedig folytatódnak a szovjet—amerikai SALT-tár- gyalások Genfben a rakéta - fegyverek korlátozásáról.) A Közel-Keleten szintén vá­rakozást érezni. Az ENSZ köz­gyűlése nemsokára hozzálát a közel-keleti dosszié megvitatá­sához. A jövő héten lesz a Biz­tonsági Tanács nevezetes hatá­rozatának ötödik évfordulója, amely Izraelt a megszállt te­rületek kiürítésére először szó lította fel. Az izraeli szándé­kokra Dajan hadügyminiszter washingtoni látogatása derít fényt: Dajan újabb fegyvere­ket kér az Egyesült Államok­tól azon a címen, hogy Izrael biztonságához további garan­ciákra van szükség, mielőtt Tel Aviv bármilyen kompromisz- szumos megoldásba belemen- ,ne. A hadügyminiszter wa­shingtoni utazását az izraeli aggodalom is indokolja, hogy Nixon a választások után bi­zonyos fokig szabad kezet ka­pott az USA közel-keleti poli­tikájának meghatározására, mi több: módosítására is. 11 arab ország hadügy- és külügyminiszterei Kuwaitban napokon át tár­gyaltak egységes diplomáciai tervekről, illetve azok alátá­masztására közös katonai ter­vekről is. Az értekezlet csak tanácskozó- -jellegű -volt, a ha­tározatai csak az egyes arab kormányok jóváhagyása után érvényesülhetnek. A kairói sajtó mindenesetre kétkedő hangon írt az értekezlet várha­tó eredményeiről, s kételyeit arra alapozta, hogy hat arab ország képviselői hiányoztak, a jelenvoltak viszont igen-igen eltérő véleményeket hangoz­tattak. Érdemes felhívni még a fi­gyelmet a kubai—amerikai vi­szonnyal kapcsolatos hírekre: az amerikai kormány tíz év óta először nyilatkozott pozití­van a kubai kormány egy cse­lekedetéről — három amerikai néger géprablót Havannában rendőrkézre adtak, a gép és utasai gyorsan visszakerültek az Egyesült Államokba —. utá­na pedig nyilatkozatok hang­zottak el mind Havannában, mind Washingtonban egy olyan megállapodás feltételei­ről, amely a gépeltérítéseket lenne hivatva megakadályozni. P. J. Tízezrek akanák látni Peron új szállásra költözött Bár a Buenos Aires-i repü­lőtér szállodája előtt két gép­puskás katonai osztag helyez­kedett el, s a repülőteret több ezer katona vette körül, az ar­gentin kormány cáfolta, hogy Juan Peron volt diktátor a fegyveres erők foglya és nem hagyhatja el a szállodát. A 17 évi távoliét után hazá­jába visszatért Peron — a pe­ronista főtanácshoz közelálló körök szerint — hétfőn el szándékszik hagyni Argentínát, amennyiben a kormány elzár­kózik attól a kérésétől, hogy a »tömegekhez« fordulhasson. A legújabb jelentések sze rint Peron szombat délelőtt el­hagyta a Buenos Aires-i repü­lőtér szállodájának 113-as lak osztályát és még a kormány­főnek kijáró katonai kíséretet is meghaladó több kilométeres fegyveres sorfal között átköl­tözött az argentin főváros egyik előkelő ngyedében szá­mára kijelölt lakásba. A 77 éves hajdani diktátor érkezése eddig sem szunnyadó kedélyeket korbácsolt még ma­gasabbra Buenos Airesben, tíz­ezrek akarják látni, újságírók hadserege vív közelharcot a rendfenntartó erőkkel, hogy minél élethűbb beszámolót ad­hasson a justicialista párt »atyjának« visszatéréséről. Vita az ENSZ jogi bizottságában a terrorizmus fogalmáról Az ENSZ-közgyűlés jogi bizottságában a terrorizmus­ról folytatott vita során igen sok felszólaló hangsúlyozta annak szükségességét, hogy világosan meg kell határozni magának a terrorizmusnak a fogalmát. Kolesznyikov, a Szovjet­unió küldötte ugyancsak hangsúlyozta, hogy éles ha­tárt kell húzni a nemzetközi terrorizmus fogalma, vala­mint a nemzeti és társadal­mi felszabadulás érdekében alkalmazott erőszak között. Az imperialista és gyarmat- tartó kormányok ugyanis ter­rorizmussal és banditizmus- sal próbálják vádolni a nem­zeti felszabadító mozgalmak aktív részvevőit és vezetőit is. A szovjet küldöttség támo­gatta a nemzetközi terrorcse­lekmények megszüntetését célzó konvenció megkötésére tett javaslatokat. Síkraszállt amellett, hogy bízzák meg a jogi bizottságot egy ilyen konvenció tervezetének mi­előbbi kidolgozásával. Kínai politikus Párizsban A kaposvári 115. számú Jármű- és műszaki bolt vezetésére pályázatot hirdetünk Jelentkezés személyesen vagy írásban a vállalat igazgatójánál Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat Kaposvár, Ady Endre u. 2. I (10042) Pénteken háromnapos hi­vatalos látogatásra Párizsba érkezett Csiao Kuan-hua, a kínai külügyminiszter első helyettese, a Kínai Népköz- társaság ENSZ-fődelegátusa. A politikus a francia kor­mány vendége. Csiao Kuan-hua megérke­zésekor annak a reményének adott kifejezést, hogy a viet­nami békerendezéssel kap­csolatos tárgyalások sikere­sek lesznek. A tiszteletére rendezett va­csorán mondott pohárköszön­tőjében a kínai vendég ki­emelte, hogy Franciaország volt az első nyugati ország, amely kapcsolatot létesített a Kínai Népköztársasággal, s ezzel összefüggésben hang­súlyozta a néhai De Gaulle tábornok érdemeit. Tüntetések a Baton Rouge-i vérengzés miatt Az Egyesült Államokban or­szágszerte tüntetnek amiatt, mert a louisianai hatóságok a Baton Rouge-i egyetem né­ger diákjaival való összecsa­pás során két diákot megöltek A bostoni, minnesotai, ka­liforniai, stanfordi és más egyetemek hallgatói követelték az Egyesült Államok igazság­ügyminiszterétől, hogy foly­tassanak alapos vizsgálatot a Baton Rouge-i tragédia ügyé­ben. A chicagói egyetem dáik- jai néma tüntetést rendeztek a meggyilkoltak emlékére. A legtöbb amerikai taninté­zet épületén félárbocra eresz­tették a zászlót a gyász jeléül A loisianai hatóságok ahe­lyett, hogy vizsgálatot indíta­nának és megbüntetnék a bű­nösöket, a történtekért a »lá­zadókat« teszik felelőssé. Az államban bevezették a rendkí­vüli állapotot. „Hátunk mögött Oroszország A harminc év előtti Sztálin. grádi ellen iámadás megmU-ii- sának emlékére a Szov __unt­b an november 19-ét a tün.réég és rakétacsapatok napjává nyilvánították. Résziét a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja törté­netéből : »1942 október közepén a né­metek a gyári negyedben leg­alább nyolc hadosztály ': vonjak össze. Itt akarták a fu csc.pu.st mérni ránk. Október 14 nehéz nap volt a város védői számá­ra. . A német szárazföldi ala­kulatok reggel, közvetlenül a légierő erős bombázásai után, támadásra indultak. Egyik tá­madó hullám a másikat kö­vette.-« A sztálingrádi csata e nehéz napjairól írta riportját Vaszi- lij Grosszman író, egykori ha­ditudósító, közvetlenül Gur- työv ezredes szibériai alakula­tainak súlyos harcai után: A Gurtyev-féle hadosztály szibériai ezredei éjszaka fog­lalták el a védelmi vonalat. Egy hatalmas gyár látványa sohasem tájkép, de amit a had­osztály katonái láttak ezen az októberi reggelen, az borzal­mas volt. Hatalmas műhelyek hevertek romokban, összegör­bült sínek csillogtak a hajnali harmattól, mindenütt rozsdás vasak hevertek, kiégett vasúti kocsik, acéloszlopok hegyei, s az éjszakai szél reményelenül kergette a gyárudvar vörös sa­lakját, szénporát. A gyárkémé­nyeket szitává lyukasztották a német gránátok. Az aszfalto­zott gyárudvaron hatalmas bombatölcsérek sötétlettek. A hadosztály azt a paran­csot kapta, hogy az utolsó em­berig védelmezze a gyárat. Hátunk mögött a sötét és hi­deg Volga hömpölygött. Az éj­szaka leple alatt az utászok feltörték az aszfaltot és a szik­lás, köves talajban csákányok­kal vágták ki a lövészárkokat, a gyárépületek vastag falain lőréseket ütöttek, a romok alatt a pincékben pedig óvóhe­lyeket rendeztek be. Markelov és Mihajlov ezredei védték közvetlenül a gyárat. Az egyik parancsnoki posztot a főműhe­lyek alatt húzódó betonozott csatornában rendezték be. A Szergejeklo-féle ezred azt a terepet védte, amely a gyári munkások lakónegyedétől a Volga felé húzódott. Hátunk mögött csak a Volga jeges árja és Oroszor­szág sorsa volt. A németek megszámlálhatat­lan mennyiségű aknavetőjük és mintegy ezer ágyújuk tüzét zúdították a város északi ré­szére. A németek mindent be­vetettek, a legnehezebb tűz- okádó páncélosokat, a hatcsö­ves aknavetőket, a szirénázó stukák egész seregét, a gyújtó- és repeszbombák tömegét. A német géppisztolyosok robbanó golyókat használtak, a tüzérek ás az aknavetők termitlövedé- ket. A német tüzérség minden nehézfegyverét felvonultatta. Piros és zöld labdákra hason­lító aknákat lőttek ki, a légi aknák tölcséreibe egy kéteme­letes ház is belefért volna. A tüzek és a rakéták fényétől éjszaka is nappali fény volt, a nappal viszont sötétlett a lán­goló épületek és a németek ál­cázó ködbombáinak füstjétől. A fegyverek robaja összefüggő zajjá olvadt, s a néhány má­sodpercig tartó csend szinte félelmetesebb volt a legborzal­masabb ágyúdörejnél. A német Junkernek nyolc órán át támadták és bombáz­ták a hadosztály állásait, nyolc órán keresztül egy percnyi szü­net nélkül üvöltöttek a sziré­nák, süvítettek a bombák, resz­ketett a föld és hullottak az amúgy is romokban heverő épületek téglái. A szibériaiak nyolc órán át kézi fegyverek­kel lőtték a német repülőgé­peket: az égő és füstbeborult védelmi vonal makacsul tüzelt kézi fegyvereiből, golyószórói­ból, páncéltörő ágyúiból és lég­elhárító ágyúiból. A németek azt hitték, hpgy ebben a po­kolban minden élőlény meg­semmisül. De a szibériai had­osztály a földhöz tapadva tü- zoit, rendületlenül Ekkor az sorsa volt,. ellenség bevetette nehéz akna­vetőit és nehéz tüzérségét. Az aknák és a lövedékek süvítő hangja egybeolvadt a szirénák bugásával és a repülőbombák robbanásával. így ment ez éj­félig. A hadosztály ekkor csendben eltemette halottait. A német ágyúk ps aknavetők egész éjjel szóltál. és aligha akadt érni er, ai ' percet is pihent volna ebben a pokol­ban. A német tüzérség éjszaka is dolgozott, és alig emelke­dett a Nap a felperzselt föld fölé, amikor 40 zuhanobombá- zó jelent meg. Ismét vijjogtak a szirénák, megint fekete füst­felhő borult a gyár fölé, el­takarta a földet, a romokat, a vagonroncsokat, a csonka gyárkéményeket. Az ellenség repülőgépei a harmadik napon már nem nyolc, hanem tizenkét órán át bombázták a hadosztályt. Sztá­lingrád térségében 100 német tüzérezred működött. Hajnaltól késő estig tüzeltek a hadosz­tályra a német ágyúk és akna­vetők. A frontnak voltak olyan pontjai, ahol a németek 30—40 méterre közelítették meg vo­nalainkat, a szibériaiak látták arcukat, tépett köpenyüket, hallották kiáltásaikat, fenyege­téseiket, nevetésüket, s miután a németek eltakarodtak, a had­osztályra ismét a zuhanóbom­bázók és a nehéztüzérség tüze zúdult. Egy hónap alatt a németek 117 támadást intéztek a szibé­riai hadosztály ezredei ellen. Rettenetes nap volt, amikor a német páncélos és gyalogos erők 23-szor indultak támadás­ra. És a szibériaiak 23-szor .yissaaverték őket, egy körülbe­lül másfél kilométer hosszúsá­gú frontszakaszon. De az em­berek csodálatosképpen nem törtek meg, idegzetük nem roppant össze, nem vesztették el önuralmukat. Szinte úgy érezték magukat, hogy mások lettek. A csendes percekben az emberek a föld alatti fürdők­ben mosakodtak, étkeztek. Makarevics és Karnauhov, a két ezredparancsnok, aki több h ’es szakállával inkább falu­si postásra hasonlított, mint katonára, fáradhatatlanul buz­dítottak és irányítottak, még arra is telt erejükből, hogy szétosszák az omszki, tyume- nyi, tobolszki vagy kraszno- jarszki falvakból érkező leve­leket, az újságokat, gúnyneve­ket adtak a német hatcsöves aknavetőknek és zuhanóbom­bázóknak. Itt mindenki hős volt. Hő­sök voltak a szakácsok, akik a termitbombák robbanása köz­ben a krumplit tisztították. Hősök az egészségügyiek, akik biztonságukkal mit sem törőd­ve a legnagyobb tűzben is fá­radhatatlanul kötözték a sebe­sülteket. A huszadik napon a németek döntő rohamot indítottak a gyár ellen. A roham előkészü­lete szinte példátlanul áll a hadtörténelemben. Tizennyolc órán át működött a légierő, a tüzérség és működtek az akna­vetők. Három nap és három éj­jel egyetlen füstfelhő, lángtén- ger és dübörgés volt az egész k^rnvék. Ebben a támadásban a né­metek erejük maximumát ad­ták. Ez volt a legnagyobb csa­pás a fő irányban. Ezt köve­tően a német nyomás ereje ha- nyatláni kezdett. Három német hadosztály, a 94., a 305. és a 389. harcolt a szibériaiak el­len. A 117 gyalogsági támadás ötezer német katona életébe került. A szétlőtt páncélosok­ból körülbelül 2 ezer tonnányi ócskavas hevert a gyár előtt. Megszámlálhatatlanul sok lö­vedék, akna és repülőbomba zuhant a gyár udvarára, az épületekre. A szibériai hadosz­tály kibírta ezt az emberfe­letti nyomást. Egy tapodtat sem hátrált a védelmi vonaltól, egyetlen egyszer sem tekintett hátra, mert mögötte már csak a Volga és az ország sorsa volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents