Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-16 / 270. szám
Tabi tapasztalatok Iparosítás és közművelődés A barcsi példához legközelebb állónak jellemeztük a nyáron Tab közművelődésének helyzetét, különös tekintettel a közös fenntartásra. A nagyközségi pártbizottság vb testületé is megtárgyalta e témát, s nagyon helyesen az előbbre lépést az üzemi közművelődés fejlesztésében jelölte meg (részletes munkaterv készült erre). A segítségadás a helybeli üzemek, szövetkezetek részéről már ismert. Az iparosítás, az ipari munkássá válás üteméhez, folyamatához, eredményeihez azonnal felzárkózik, alkalmazkodik az üzemi közművelődés is. Látszólag csak a művelődési központ gondjairól van szó, ez azonban alapvető fontossáhogy a jövendő munkásnak milyen az alapműveltsége. Ha számokban nézzük, akkor nagyon jól kivehető, hogy a nagyközségben a felnőttoktatás valóságos virágkorát éri, általános és középiskolákban egyaránt. S ebbe az önképző kedvbe kapcsolódott be a művelődési ház, jól együttműködve az iskolákkal. E kapcsolat lényege az, hogy a felnőttek iskolája nemcsak a sárga padban képzelhető el, hanem a művelődési ház nézőterén is — irodalmi vagy filmest keretében —, vagy a klubteremben, könyvtárban. A jól szemléltetett tananyag — különösen felnőttkorban — könnyebben elsajátítható, és közben, remél jük, a «-felnőtt iskolásból« néző, művelődési házat szerető ember is lesz. Sőt, ha kedve van a további tanuláshoz, Ta- | bon beiratkozhat nyelvtanfoegy gú, hiszen e létesítmény a szellemi élet «agyközpontja« is j lyamra is: kéft német és Tabon, s még inkább azzá kell angol tagozat indult, válnia. I Ha énekelni szeret, várja a Soós József, a művelődési daloskor, melynek a Camping- ház igazgatója nagyon jól tud- j cikk Vállalat ad otthont — kö- ja, hogy ajánlattal, kiforrott j zösen a művelődési házzal —, elképzelésekkel lehet kopogtat- ! mivel az ottani nődolgozók ré- ni a vállalatok kapuján. Csak ; széről merült föl erre a leg- akkor épülhet ki partneri vi- nagyobb igény, szony, ha a segítségadás köl- \ De időzzünk tovább a plakát csönös. \ novemberi programja előtt. Az alábbiakban pedig nemcsak elképzelésekről, hanem megindult, valóságos folyamatokról is szó lesz, melyek a közös fenntartás előfeltételei. Megelőzően érdemes leszögezni azt, hogy ha egy művelődési ház apparátusa tevékenykedni akar, ha szerepét, helyét meg akarja találni a nagyközség vérkeringésében, akkor sikerül az fölösleges tapogatózások j nélkül is. Mint Tabon. Az iparosítás szempontjából Jelentkezőket vár a képző- művészeti kör is, a fotósok, kisfilmesek tábora egyre bővül, és az asszonyok két tanfolyamot is igényeltek. Az egyik a szabászati, a másik a népművészeti, melyen a híres endrédi csipkeverést sajátítják el. A fiataloknak filmklubot szerveztek vitaestekkel. Legutóbb a Harminckét nevem volt című új magyar film szeegyáltalán nem lényegtelen, J repelt műsoron. Ügy látszik, Soós József minden igyekezete az, hogy egy négyzetméternyi hely se maradjon kihasználatlan a művelődési házban, mert az alagsori termet barkácskörnek alakítják ki; a Budapesti Vegyi Gépgyártó Vállalat tabi gyára igen jelentős segítséggel: szerszámokkal könnyíti az indulást. Ez a barkácskör bekapcsolódik a Népművelési Intézet e területen indított kísérletsorozatába is. Az MHSZ szervezésében vizsgáznak a gépkocsitulajdonosok, illetve a leendő tulajdonosok; de az Autósok köre rendszeresen találkozik továbbra is a művelődési házban. Ez a létesítmény az otthona a Gépipari Tudományos Egyesület — elsősorban műszaki értelmiségiekből álló — helyi szervezetének. Minden szerdán övék a klubterem, korszerű szemléltető eszközöket vásároltak, igényes szakfolyóiratokat járatnak. Ez a tudományos egyesület ugyanakkor tanfolyamot is szervez — például központi fűtéshez értő szakembereket képeznek ki. Hamarosan új státust kap a létesítmény, s — az igé nyékhez jól alkalmazkodva — az új népművelési előadó fő munkaterülete az üzemi köz- művelődés lesz. Ügy gondolom, a fentiekből is kitetszik: a létesítmény élete változatos, sokoldalú, és joggal várható, hogy rövid időn belül aláírják az okmányt, mely szerint a tabi művelődési ház a helybeli üzemek közös fenntartásában működik tovább. Tröszt Tibor Eszmék és könyvek EGYETLEN ország sem oly hatalmas, mint a betűk birodalma. A táblák közé fogott lapok írott, nyomtatott mondatai immár évezredek, évszázadok óta az ember természetes kísérői. Am alig több, mint egy évtized is jelzője, bizonyítója lehet lényekes változásoknak. Tizenegyedszer rendezik meg a politikai könyvnapokat; tizenegyedszer igazolódik be, hogy ott, ahol történelmi szemmértékkel nézve még nemrég is csupán kevesek szellemi tápláléka volt a betű, ma növekvő tömegigényt elégít ki a szép- irodalom és a politikai irodalom egyaránt. Tavaly 5536 művet 53,4 millió példányban nyomattak ki hazánkban. Sorolhatnánk az átlagokat, a kiugró sikereket, de aligha szükséges. Mindennapi tartozéka, segítője életünknek a könyv, s ahogy tágul a látóhatár, úgy növekszik a politikai irodalom jelentősége. Ismerősöknél és ismeretleneknél megfordulva nem mulasztom el könyveik szemügyre vételét. Mi minden érdekli, izgatja, teszi kíváncsivá az embereket! Hiszen van könyv, amelynek forgatása nem több, mint időtöltés, könnyed szórakozás, ám művek légiója csak akkor kerül a polcokra, a kezekbe, ha tényleges igény, szellemi éhség, tudásgyarapítást fontosnak tartó szándék emeli oda. A politikai irodalomnak jelentősége mellett a befogadására kialakult készségről is szólni kell. A közgondolkozás szintjének növekedéséről, az országhatáron átnyúló figyelemről, arról, hogy napjaink embere nemcsak tudni akar a világ dolgairól, hanem érteni is kívánja azokat. Sokat mond minderről, hogy évente negyvenmillió forintot tesz ki a politikai irodalmat gondozó Kossuth Könyvkiadó forgalma. Ám az összeg csak jelző, amely szerzők, művek és olvasók egymásra találásának csupán egyetlen mozzanatát rögzíti. Mert ennél fonto- —1 Óbb" re való — az az érték, melyet a könyvtáblák közé fogott eszmék, érvek, tények közvetítenek és sarjasztanak. Az az érték, mely a marxista világnézet térhódításából fakad, a kiművelt és bonyolult világ ezernyi dolgában könnyebben eligazodó emberfők által jön létre. Általános, kivételt nem ismerő folyamat lenne már ez? Tudjuk, szó sincs róla. Vannak fehér foltok, társadalmi csoportok, ahová még nehezen, sok akadályon át jut csak el a kor meghatározó eszméjének szava. Van tehát tennivaló is bőven megnyerésükért, ahogy magának a kiadásnak is még frissebbé, rugalmasabbá kell válnia. Napjaink emberét szívesen nevezik racionálisnak, azaz szervezőnek, rendszerteremtőnek, az összefüggések kutatójának. Sok az igazság e megállapításban, hiszen ahogy egyre bonyolultabbá válik a világ úgy növekszik az eligazodást segítő eszközök szerepe. A POLITIKAI irodalom hazánkban alig két és fél évtizedes múltja jó indulásnak, kedvező startnak tekinthető. Jövendője ígér — a társadalom állapotát, változásra való készségét; a megértés iránti tömegigényt tükrözve — nagy távlatokat. S nagy eredményeket. M. O. Korszerű otthont kaptak Iskola a Barátság utcában Wuts Antal szakoktató óráján. Barcs, új lakótelep. A gimnázium és a modern otthonok közelében, a Barátság utcában tanulnak szeptembertől a jövő szakemberei. A Munkaügyi Minisztérium ötmillió forint költséggel itt építette fel és rendeztette be az 525-ös számú Szakmunkásképző Iskolát. I Megkapó az új oktátási intézmény külső, majd belépve az iskolába, a belső képe is. A tervezők — a Baranyaterv — minden elismerést megérdemelnek. A földszinten és az emeleti részen is hatalmas zsibongó áll a fiatalok rendelkezésére, tetszetős, modern az emeletre vivő lépcsősor. Pandúr István igazgató örömmel kalauzol végig az épületen és elmondja, mennyire megkönnyítette az új iskola a tanulók felkészülését. — Van hat tanterem, egy előadóterem, három szertár, egy nagyméretű könyvtár, olvasóterem, ahol klubdélutánokat is rendezhetünk. A tanárok, szakoktatók, óraadók részére is van alkalmas terem, Az új iskola emeleti feljárója. Ezek a mai öregek! Ä anyika öntudatos kis kohold. ötéves csupán, és idejét nem arra használja, hogy úgy készüljön fel az életre, ahogy azt szülei szeretnék ... Az istennek se számol el százig egyfolytában, és baj van az evéssel is. Ha megmakacsolja magát, tölcsérrel se lehet belepumpálni egy kanál főzeléket. Viszont önálló véleménye van a tv összes programjáról. A Delta műsorát kívülről fújja, sőt, a fórum adásainak is lelkes nézője ... Ha az esti mese után ágyba parancsolják, olyan bömbölést csap, hogy összeszalad a ház. A szülők — elfoglalt emberek — mosolyogva, bosszankodva veszik tudomásul, hogy Sanyi nehezen kezelhető. A családfő a minap az újságban olvasta, hogy a Tempó Ktsz-nél télapók bérelhetők. A hirdetés adta az ötletet, amely a régi gyerekkori emlékekből kúszott elő: a Télapóval akarják megregu- lázni az akaratos süvölvényt. A gondolatot tett követte. Felbérelték a tekintélyes külsejű (és tekintélyes órabérű Télapót »egyéni beszélgetésre«. Természetesen gondosan kioktatták az alkalmi Télapót, hogyan próbálja «sínre rakni« Sanyika életrendjét. Csak semmi liberalizmus! — kérte a papa. A mama pedig arra figyelmeztette ő télapóságát, nehogy gyermekmesével próbálja a kisfiút szórakoztatni, mert akkor csatát veszít. Az öreg tehát bőséges tudnivalókkal és csokoládékkal a tarsolyában öblös hangon meg is kezdte a fejmosást. Az erélyes intelmek azonban hiábavalónak látszottak. A szemüveges apróság hol kibámult az ablakon, hol pedig ásítozva »únta a szöveget«. A Télapó beleadott minden energiát, ám egyetlen közömbös reflektálást sem tudott kipréselni Sanyiból. Az apja, hogy mentse a helyzetet, így kérlelte: — Szegény télapó hiába beszéli ki a tüdejét. Miért nem teszel ígéretet, hogy megváltozol és szótfogadsz? — És megeszed a spenótot is, ezt is Ígérd meg! — folytatta a mama. — Ha mindenben követed Télapó intelmeit, akkor derék ember leszel. Okos, bölcs, olyan, mint, mint a Télapó ... Sanyika végigmustrálta a leendő példakép silány ruházatát, őszbe csavarodott, piszkosszürke szakállát, és megszólalt: — Akkor pláne nem fogadok szót, és nem is eszek. Nem akarok Télapó lenni. — Miért nem, kisfiam? — Mert számomra ez nem perspektíva! Télapó a legszívesebben megcsókolta volna a kis mu- furcot. És ahogy a téli estében újabb címek felé ballagott, azon gondolkodott, hol is rontotta el ő az életét. Karácsony este a körút sok ablaka fényesen világított. A legfényesebb talán Szabadoséké volt. Az arany négyszögekben ragyogó karácsonyfacsillagokkal, ezüsthajjal és díszekkel roskadozott, látszott, hogy itt nagyon készültek. Érthető ez, hiszen Szabadosék egész családjában egyetlen trónkövetelő, a nyolcesztendős Károly uralkodik. Ilyen komolyra hangszerelten viseli nevét. Ez is jellemző rá, hogy ő másképp van húrozva, mint a többi gyerek. Nem Karcsi, Karesz, hanem Károly. Az ajándékozás is gondot okozott az egész családnak. Praktikus dolognak nem órai. Játéknak sem. Mit vegyünk hát a gyereknek? — dúgtt össze fejét a család. Nagy nehezen megszületett a döntés: egy villanyvonatot vásárolnak sorompókkal, vasútállomással, váltókkal és sok szerelvénnyel. Meg is vették, és a karácsony esti ajándékozás középpontjában a villanyvonat próbaútja állt. A családtagok össze is vesztek, miközben a távirányító berendezéssel pályára bocsátották a szerelvényt. Ne gyorsan, ne lassan! — biztogatták egymást. A mama áhítattal igazgatta a vonat útja mentén sorakozó gipszfigurákat, váltóőröket és legelésző csordákat. Szemafor jelezte, hogyan robog a hosszú kocsisor. Nagy élmény volt, kitűnő játék. Kitűnően szórakoztak vele ... a felnőttek. Nagy buzgalmukban ugyanis észre sem vették, hogy Károly már az első menet után félrevonult, hóna alatt egy vaskos könyvvel. Amikor a felnőttek ámu- ló szemekkel, sikítozva követték a kígyózó vonat útját, ő is felriadt. Ilyenkor meg- bocsátóan, fejcsóválva és megértő mosoly közepette ezt mormolta maga elé: — Ki érti meg őket? Ezek a mai öregek MI mm ahol a következő órákra felkészülhetnek. Büfé, melegvizes mosdó, külön öltöző a fiúk és a leányok részére, ezenkívül raktárak, irodák vannak, amelyek megkönnyítik a tanítást, a tanulást. Pandúr István igazgató nagyon jól tudja — s ezért köny- nyen lemérheti —, mit jelent ez az új iparitanuló-intézet a fejlődő, iparosodó Barcs, a járás gépesedé termelőszövetkezetei számára. Régebben mint általános iskolai igazgató látta el ezt a feladatot is, s bizony csak úgy tudták az ipari tanulók iskolai képzését megoldani, hogy délután tanították őket, vagy korábban haza- küldték az általános iskoláso- kat. „* Ilyen körülmények között bizony jó eredményeket nemigen remélhettek. Most lehetőség van a korszerű oktatásra. s az ipari tanulók nyugodt körülmények között kezdhetik reggelenként az elméleti anyagok elsajátítását. Tizenkilenc szakma 360 tanulója jár ebbe a szép iskolába. A fejlődő üzemeknek és a termelőszövetkezetnek is nagy szükségük van jól képzett szakemberekre. Ezért még ebben az esztendőben pálya- választási kiállítást rendeznek a tanulók munkáiból. Erre, valamint a szakmunkásképző intézet megtekintésére meghívják a járás végzős általános iskolásait. Külön elismerést érdemel a kivitelezésért a barcsi költség- vetési üzem, amely tizenegy hónap alatt végzett az építkezéssel, gyors és kifogástalan munkájával lehetővé tette, hogy szeptemberben már itt kezdhették a tanítást. A vállalatok, termelőszövetkezetek társadalmi munkával segítették az iskola létrehozását. Szívesen, örömmel járnak ebbe az iskolába a tanulók, saját maguk is elősegítik, hogy minél több korszerű szemléltető eszközzel rendelkezzenek, ök készítettek például olyan forgatható képtartó állványokat, amelyek megkönnyítik a műszaki tantárgyak elsajátítását. Befejezéséhez közeledik az intézet mögött az 1,8 millió forintba kerülő, új, fedett tornacsarnok építése. S ez nemcsak az idejáróknak, hanem a nagyközség valamennyi fiataljának nagyszerű sportolási lehetőséget biztosít majd. *Sz. L. Somogyi Néplopl 5
