Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-14 / 243. szám

Bútoriparunk félidőben Az az ipari örökség, mely a múlt rendszertől maradt ránk, talán a legszemlélete­sebb, ha bútorgyártásunkat vesszük szemügyre. Elég ta­lán annyi, hogy a második vi­lágháború előtt az országban egyáltalán nem volt nagyüze­mi bútorgyártás, s így hiány­zott a megfelelő tapasztalat és ipari háttér a tömeges terme­léshez. A kiindulás mélypont­ja az ötvenes-hatvanas évek­ben is éreztette hatását: az egyik legkeresettebb tartós fogyasztási cikk, a bútor mind választékát, mind minőségét tekintve nem tudott lépést tar­tani még a minimális igények­kel sem. Különösen szembe­tűnő volt ez a helyzet a lakás- kultúra fokozottabb térhódí­tásával, s az ember szűkebb környezetére vonatkozó eszté­tikai igényeinek növekedésé­vel. Miután fölmérések világos­sá tették, hogy a hatvanas évek második felének bútor­ipara sem szerkezetében, sem gépparkját és területi megosz­lását tekintve nem alkalmas a lakosság megfelelő áruval való ellátására, a könnyűiparban kidogozták egy nagyszabású bútoripari rekonstrukció ter­vét. Mivel a terv érintette a kereskedelmet és más ágazato­kat is, a program kormány- szintre emelkedett. A jelenlegi ötéves tervben indult meg tehát a rekonst­rukció, amelynek egyik alap­vető követelménye az volt, hogy hatása már a tervidő­szakban jelentkezzen a pia­con. A Könnyűipari Miniszté­riumban 1971 szeptemberében értékelték a rekonstrukció so­rán megvalósuló fejlesztése­ket. E felmérések eredménye­it, a beruházások állását, kö­vetkezményeit és árnyoldalait ismertette a napokban Kara Tibor, a Könnyűipari Minisz­térium főmérnöke azon a klubnapon, amelyet a Faipari Tudományos Egyesület kapos­vári csoportja rendezett. A rekonstrukcióban tulaj­donképpen nem szerepelt új gyár építése, hanem a megle­vők gépesítési, technológiai színvonalának emelése volt a cél. Erre egymilliárd 965 mil­lió forintot szántak. A beru­házások zömét a gépi beszer­zések tették ki: 4 millió rubel és 4,7 millió dollár állt rendel­kezésre. A minisztériumban úgy tervezték, hogy 1970-ben, a rekonstrukció előtti utolsó évben az összesen 4,8 milliárd forintos kapacitású magyar bútoripar öt év múlva már 7,2 milliárd forint fölötti terme­lésre lesz képes. Eszerint egy forint fejlesztésre 1,25 forint termelési többlet jutott volna. S mint kiderült, a minisztéri­umban egy kicsit talán pesszi­mistán is terveztek. A vállalatok nagy fejleszté­si kedvvel fordultak az új le­hetőségek felé. Másfél év alatt 38 hitelkérelem érkezett a mi­nisztériumhoz, s az elbírálás után hét nagyvállalat és ti­zennyolc szövetkezet kapott állami támogatást a saját fej­lesztési alap és a tíz év alatt felhasználható hiteltömeg mel­lett. Az eddigi adatok a magyar vállalatoknál szinte eddig nem is tapasztalt fejlesztési dina­mizmust és hatékonyságot mu­tatnak. Eddig ugyanis a fej­lesztésre szánt pénzeknek va­lamivel több, mint 60 százalé­kát használták fel, ezzel szem­A brigádvezetők kérdezték . Vállalások, teljesítések A szocialista brigádvezc- tőknek a brigádmozgalom­mal kapcsolatos kérdéseire dr. -Szerényi János, az SZMT titkára válaszol. Apáti Lajosné, Kefe- és Mű- anyagipari Vállalat: — Helyesnek találják-e a jelenlegi szocialistabrigád-for­mát? — A szocialista brigédveze- tők IV. országos tanácskozá­sán Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára vitaindítójában ki­emelte, hogy a szocialista bri- ::Imozgalom a magyar mun- ..Lmozgalmak felszabadulás utáni történetének legsikere­sebb része. E mozgalom a munkaversény alapvető for­mája. A szocialista brigádok mozgósító, példamutató szere­pet töltenek be a munkáiban, a anulásban és a közösségi élet- .en. Természetesen ez nem . elenti azt, hogy a jelenlegi -.ormát nem kell fejleszteni. Tovább kell lépni, a cím el­nyerését magasabb követelmé­nyekhez kell kötni. Cél az is, hogy a mozgalom mentesüljön a formalitásoktól. Kiss Ilona, Kefe- és Mű- anyagipari Vállalat: — A műszaki és fizikai dol­gozók között a szorosabb mun­kakapcsolat kiépítése sok jó ötletet, jobb munkavégzést eredményez. Milyen javasla­tot lehetne tenni a jó kapcso­latok kialakítására? — A vállalati célkitűzések megvalósítása a műszaki és a fizikai dolgozók közös érdeke. Egyre eredményesebben mű­ködnek a komplex brigádok (pl. a Kaposvári Villamossági Gyárban a Leonov, az izzóban az elektroncső brigád, a Tabi Campingcikk Vállalatnál a Tyereskova brigád). Ezekben együtt valósítja meg elképze- : lseit a betanított munkás, a szakmunkás és a műszaki szakember. Célszerűnek tart­juk, hogy alakítsanak komp­lex brigádokat. Kati János, Tégla- és Cse­répipari Vállalat: — Ha a brigádon belül az egyik dolgozó nem teljesíti a rá kiszabott feladatokat, akkor az egész brigádot érinti-e ez, vagy csak azt az agy személyt? — Az értékelésnél, a cím odaítélésénél nem lehet kizáró ok egyes brigádtagok lemara­dása vagy rossz munkája, ha összességében teljesítették a feladatot. Az anyagi és az er­kölcsi elismerésnek a brigádon belül differenciáltan kell tör­ténnie. A brigád akkor jár el helyesen, ha figyelembe veszi a lemaradást is. Danes János, Ingatlankezelő Vállalat: — Van-e vagy lesz-e lehe­tőség arra, hogy a szocialista brigádok vállalati támogatás­sal a környező baráti orszá­gokba látogassanak tapaszta­latcserére? — Eddig is számos brigád­vezető és -tag vett részt vál­lalati támogatással külföldi társasutazásokon, amikor a szakmai program keretében külföldi szocialista brigádok­kal találkoztak. Fontosnak tartjuk, hogy a szocialista bri­gádok a hazai tapasztalatcsere lehetőségeit jobban használják ki, mint azt eddig tették. ben az érintett üzemek a több­lettermelés 75 százalékát ad­ják. A beruházások hatékony­ságát az egy forintra eső több­lettermelés mutatja legjobban; ez a mutató a szerényebb becsléssel szemben 1,45—1,47 forint. Ugyanakkor a pénzesz­közöket sem forgácsolták szét — a néhány túlzottan aggá­lyoskodó véleménnyel szem­ben —, mert igaz ugyan, hogy 25 felé osztották szét, de az összeg 82 százalékát a hét nagyvállalat használta fel. A megfelelően és hatékonyan felhasznált beruházási java­kat tekintve egyáltalán nem túlzott az a megállapítás, hogy 1975-re 1,2 milliárd forintos kapacitással több jön létre a tervezettnél. Szólni kell azonban a rekonstrukció, a munka során adódó kedvezőtlen tapasztala­tokról is. így például nem ala­kult a legszerencsésebben a bútorgyártás termékösszetéte­le, mert a vállalatok elsősor­ban a fényezett lakásbútort fejlesztik, s nem vagy csak alig változik az ülőbútor-, a beépített-, valamint a színes- bútor-gyártás. Másrészt a jól indult beruházások sok he­lyütt nem komplex jellegűek. Ez azonban nem tervezési hi­ba, hanem az ármódosulások­ból adódik. Az építőanyagok és egyéb szerelvények árai (ide tartoznak a nyugati gé­pek is) jelentősen emelked­tek, és a kész tervek befejezé­sére így már nem maradt pénz. így aztán elmaradt egy-egy fontos járulékos beruházás (iparvágány, raktár), amely­nek felépítésére mindenkép­pen csak később kerülhet sor. Ha már az árváltozásokról szólunk, azt is meg kell emlí­teni, hogy a bútorok ára is lényegesen változott. Kisebb- nagyobb változások egy-egy garnitúrában (hazai szövet he­lyett importszövetet alkalmaz­nak), csekély módosítások a bútor funkcionális tartalmá­ban — s a vállalatok már nem érzik kötelezőnek a korábban tabunak tekintett 30 ezres ár­határt sem. Erről csak annyit mondhatunk, hogy az üzletek­ben egyre jobban tapasztalha­tó túlkínálat, s az, hogy 1975- ben 1968-hoz képest megkét­szereződik a magyar bútoripar kapacitása, egészséges ver­senyt hoz létre a vállalatok, szövetkezetek között, mely­nek hatása nemcsak a minőség javulásában, hanem N az árak alakulásában is érezhető lesz. Cs. T. Félmillió csatot — fővárosi rendelésre Táskazárakat és csatokat — az idén félmilliót — készít a Somogy megyei Finommechani­kai és Gépjavító Vállalat a Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat részére. Képünk: A csatalkatrészek felületét csiszolják. Az élet megy tovább, érdemes vele tartani A múlt héten Vesén száznál is több tsz-elnok és agronómus előtt beszélt Fábri István, a megyei tanács általános elnök- helyettese arról, hogy az őszi betakarítási munkák sikere érdekében nélkülözhetetlen a szervezettség. Ezzel kapcsolat­ban megjegyezte: óvakodja­nak a szövetkezeti vezetőik at­tól, hogy a nagy igyekezetbe kapkodás, fejetlenség kevered­jen, mert erre egyrészt semmi szükség sincs, másrészt pedig a helyett, hogy előbbre vinné, inkább hátraveti a tennivaló­kat. Hogy ilyenkor ősszel meny­nyire megsokasodnak a gon­dok még a kedvező időjárású években is, arról most külön nem szólunk. Amiről viszont beszélni kell, az a már emlí­tett sok munkából következik, s az oktalan kapkodás csak a megrontója lehet: az ember egészségéről, a munkabírás megóvásáról van szó. A közel­múltban egyik észak-somogyi termelőszövetkezetben jártam. Az elnök a kályha mellé húzó­dott, időnként köhögési roham rázta meg. Megfázott. Beszél­gettünk, amikor bekopogtak és megkérdezték tőle, vendé­gek jelezték az érkezésüket, mikor tudná őket fogadni? Az elnök egyből kimondta, amit gondolt, azt tudniillik, hogy legszívesebben másnapra kér­né a látogatást, mert odáig van. De fontos dologról lévén szó, persze, hogy fogadja őket, mondjuk délután kettőre jö­hetnek ... Ismerőseimtől hal­lottam a minap, hogy az egyik dél-somogyi tsz ugyancsak mozgékony, mindig nyüzsgő elnöke már vagy három hete az ágyat nyomja. Egyébként mind a két itt említett szövetkezetben jól működik az irányító gépezet, gondosan szervezik, tervezik és végzik a munkákat. Ilyen­kor ősszel mégis, még itt is megnőnek a vezetőre háruló terhek, fokozódik a fizikai és a szellemi igénybevétel. S még inkább így van ez ott, ahol a szerkezet nem működik össze­hangoltan, akadoznak a fogas­kerekek, gyakoriak az egymást keresztező intézkedések, nem tudja a jobb kéz, mit akar a bal. Az igyekezet pedig nőttön nő, hiszen egyre közelebb kerülünk a zárszámadáshoz, a mérlegkészítéshez, amelyre már januártól készülni kellett volna... Egy szó mint száz, az egész­ség drága kincs, vigyázni kell rá. Amennyire elítélhető az, ha helyenként könnyelműen kezelik a feladatokat és a kel­leténél kevesebb jelentőséget tulajdonítanak nekik, annyira helyteleníthető a mérték nél­küli önhajszolás. A megalapo­zott tervekre épülő, a rendel­kezésre álló erővel hélyesen gazdálkodó és ennek megfe­lelő ütemezésű munkák amel­lett, hogy közelebb hozzák a befejezés idejét, az ember szá­mára is kisebb megterhelést jelentenek. Termelőszövetkeze­teink többségében ma már jól képzett szakemberek vesznek részt felelősséggel a különböző ágazatok irányításában, ebből következően a helyes munka- megosztás, a terhek elosztása különösképpen sokat segíthet külön-külön az egyes vezetőik egészségének védelmében. Az élet, a munkahely egészséges embereket kíván, s hogy az élettel együtt mi is tovább mehessünk, vigyáznunk kell önmagunkra és társainkra. H. F. Közös ügyben együtt A cukoripar és a mezőgazdaság a szarvasmarha-program sikeréért Láttatni, elterjeszteni a kor­szerűt, a jobbat — így is meg­lehet fogalmazni a somogyi műszaki hetek egyik célkitű­zését. Ez a szellem hatotta át azt a tanácskozást, melyet teg­nap Kaposváron, az ÉDOSZ Művelődési Otthonban rendez­tek. Egyetlen témáról esett szó, arról az újszerű és orszá­gosan is példás együttműkö­désről, mely a Kaposvári Cu­korgyár és a 28 mezőgazdasági üzem között alakult ki, rész­ben a cukorrépa-termesztés korszerűsítéséért, részben pe­dig a szarvasmarha-tenyészté­si program gyorsabb, sikere­sebb megvalósításáért. A két mezőgazdasági ágazat között hagyományosan is szo­ros összefüggés van. Röhrig Imre, a gyár osztályvezetője előadásának bevezető részében utalt is erre, amikor röviden felidézte a gyár történetét, visszaemlékezett azokra az együttműködési formákra, amelyek az ipar es az alap-1 anyagot termelők között ki-' alakultak. A mezőgazdaság fejlődése törvényszerűen megkívánja nemcsak a cukorrépa-termesz­tés korszerűsítését, hanem a cjtjcoripari melléktermékek ’célravezetőbb felhasználását is. Ma az ipán jeliegű a&tatte­nyésztési telepeken nem lehet hagyományosan felhasználni a melléktermékeket. Keresni kellett az új módszereket — lényegében ez volt az alapja annak az együttműködésnek, amely kialakult és mind telje­sebbé válik a termelőüzemek, a gyár, valamint a kaposvári kutatók, elsősorban Böbék József között. A tegnapi tanácskozáson az előadó részletesen ismertette azt a módszert, mellyel a cu­koripari melléktermékekből és kémiai anyagokból előállítják az Urebetin nevű hízómarha­tápot. Szólt a felhasználás módszereiről, a különböző ta­karmányszabványokról és azokról a tapasztalatokról is, mélyeket a négy év óta folyó kísérletek hoztak. Ez év elsői felében az Urebetinnel takar-' mányozott, és exportra szállí­tott hizómarhák 83 százalékát AA és A minőségben értékest- vül képekben tették az üzemek. j urebetines A négy éve létesített — Ure- crec*men'-Glí- betint előállító — kísérleti üzena teremtette meg valójá­ban á gyár és a gazdaságok új­fajta együttműködésének gon­dolatát. Azóta a kooperáció élő valóság. Rövidesen — re­mélhetőleg — üzemelni kezd az m, korszerű keverőüzem, ahol már nemcsak hízómarha, hanem üsző-, borjú- és tehén­tápot is előállítanak. (Az egész kezdeményezésről, módszerről rövidesen egy kiadvány jele­nik még részletes szakmai is­mertetővel.) Méltán hangzott el az a megállapítás, hogy ez­zel az együttműködéssel a gyár körzetéhez tartozó répatermelő gazdaságokban biztosítani le­het a kérődzők teljes takar­mánybázisát. Ez a tevékeny­ség, ez a cél egyezik a szarvas­marha-tenyésztésünk fejlesz­téséért hozott határozatokkal. Másrészt viszont jól szolgálja, az iparszerű cukorrépa-ter­mesztés kialakítását. Korszerűt, a korábbinál job­bat, újat ismertek meg a részvevők. Nemcsak az elő­adásból, hanem az azt követő filmvetítésből is, amikor a gé­pesített, kemizált cukorrép?- termesztés technológiáján kí­Átadás egy hónap múlva Új szakosított tehenészeti telep Nagybajomban is láthatták az takarmányozás A figyelemre­méltó tanácskozás üzemláto­gatással ért véget; a jelenle­vők megtekintették a rövide­sen elkészülő keverőüzemet, a légy év óta működő kísérleti keverőt, valamint a cukor­gyárat (Tudósítónktól.) Lendületes, dinamikus fej­lődés jellemzi a nagybajomi Lenin Termelőszövetkezet ál­lattenyésztését. Fehér hússer­tés tenyészetük rövid idő alatt nemcsak az országhatárokon belül, hanem azon túl is mind­inkább elismerést vált ki. Ahogy Vasvári János, a tsz főagronómusa hangsúlyozta, a munka még nem ért véget, a modern állattenyésztés ki­alakításáért még sokat kell tenniük. — 1970-ben elkezdtük épí­teni az új szakosított tehené­szeti telepet, amelyet ezévben, november 30-ra átadnak ren­deltetésének — mondta a fő- agronómus. — Értéke 37 mil­lió forint, melyből a tsz saját erőből 12 milliót biztosított. — Mit jelent az új telep megépítése a gazdaságnak? — A telepen összesen 600 férőhely lesz. Amáliátok gon­dozását negyvennégyen látják el, míg a régi módszer szerint ehhez az állatlétszámhoz het­ven dolgozóra lett volna szük­ség. Így mindenképpen gazda­ságosabb lesz az új telepen a/ állattartás. — Hogyan sikerült javítani a gépesítést? — Amíg a régi istállókban zömmel csak a fej és, trágyá­zás, itatás volt gépesített, eb­ben az új istállóban a takar­mányozás is. Megemlítem, hogy a technológiája is javult. Újfajta, svéd gyártmányú fe­jőgépet, Alfa-Lavalt vásárol­tunk. A telepet teljesen új, ne­gatív állománnyal fogjuk be­népesíteni. 1973-ban az egész gazdaságban kicseréljük az ál­latállományt gümőkórmentes- re. A szarvasmarhák számát megkétszerezzük, 600-ról 1200- ra emeljük. A közelmúltban már vásároltunk állatokat Vas, Zala, Somogy megye leg­jobb termelőszövetkezeteitől. — Nagybajom községnek közvetlenül lesz-e haszna az új tehenészeti telepből? — Feltétlen, hiszen a község egy részét termelőszövetkeze­tünk látja el tejjel és.egyéb tejtermékkel, s a telep ruár teljesen egységes, jó minőségű termék árusítását teszi lehető-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents