Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-13 / 242. szám
/ A brigádvezetők kérdezték öt percig tartott a kötélhúzás Folytatjuk a szocialista brigádvezetők szerdai megyei fórumán elhangzott kérdésekre adott válaszok közlését. Bogó László, a megyei pártbizottság titkára válaszolt ezekre. Németh István, Nagyatádi Cérnagyár: — Mikorra készül el a nagyatádi kórház? — Az ütemterv szerint 1974 a befejezési határidő. Az építkezés mostani állását figyelembe véve megvan a lehetőség rá, hogy a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat befejezze erre az időre ezt a beruházást. Géczi Lajos, Mechanikai Művek marcali gyára: — Milyen ipartelepítési elképzelések vannak Marcaliban vagy a járás területén? — Elsősorban a Mechanikai Művek fejlesztési elképzeléseinek megvalósulását várjuk. Ezenkívül tárgyaltunk az Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasággal a faipar fejlesztéséről, s most folynak a Május 1. Ruhagyárral a tárgyalások: 5— 600 ember foglalkoztatását biztosító üzem telepítését kívánjuk megvalósítani. Hat brigádvezető kérdezte: — Milyen segítséget ad a megye a siófoki kultúr ház építéséhez, s mi az oka, hogy két éve csak az állványok állnak, de nem halad a munka? — Nincs meg az építkezéshez a pénz, s ezért áll a munka. A megyei tanács a támogatását már eljuttatta Siófokra, s az országos szervek is hozzájárultak az építkezéshez. A siófoki tanács korábbi vezetői viszont az erre szánt pénzt másutt használták fel, ezért áll a munka. — Mikorra várható Siófok útjainak és csatornahálózatának végleges rendezése? — Az ötödik ötéves terv végére várhatóan elkészülnek az utak és a csatornahálózat. Az ivóvízellátás — tavaly még oly súlyos gondja — erre az évre lényegében megoldódott. Kalmár Ferenc, MAHART siófoki üzemigazgatósága: — Meddig emelkedik az improduktív munkaerő létszáma, és mi indokolja ezt? — Az improduktív létszám emelkedését a társadalmi, gazdasági fejlődés indokolja. Ezt bármelyik fejlett ország munkaerő-struktúrája igazolja. Lehetetlen állapotot teremthet viszont az improduktív munkaerő viszonylágos növekedése. Ebben az esetben arról van szó, hogy csökken — például a magas kilépések és az alacsony'belépések révén — a produktív munkáslétszám, de az irodában dolgozóké nem változik. Az üzem- és munka- szervezés korszerűsítésére vonatkozó határozat végrehajtása többek között e létszám- arányok helyes kialakítását is jelenti. Major Ferenc, Volán 13. sz. Vállalat: — Arányos-e az ipari munkások és a tsz-tagok jövedelme? — Megközelítően arányos a megyében. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden munkás és tsz-tag jövedelme az. A termelőszövetkezeti tagok átlagos jövedelme 18 ezer forint körül mozog. Ezen az átlagon belül azonban meglehetősen nagy szóródás mutatkozik: vannak ennél jóval magasabb és alacsonyabb jövedelmek is. Vágner Péter, Tanácsi Építőipari Vállalat: — A TÖVÁL-ok és az állami (tanácsi) építőipari vállalatok bérszínvonala erősen a társulások javára tolódik el. Tesznek-e intézkedést ennek megszüntetésére ? — A TÖVÁL-ok az alacsonyabb szervezettségű építőipari üzemek. Eddig mégis többet tudtak munkásaiknak fizetni. Ez az ellentmondás nem tartható. Intézkedések történtek az aránytalanságok korrigálására, s egy-két év alatt egy szintre emelkedik a bérük. Horváth Istvánná, MÁV vasútállomás: — Véleményem szerint a bérezés nem tart lépést az árak alakulásával. Milyen változás várható? — Én más véleményen vagyok. Somogybán egy év alatt 6 százalékkal emelkedtek a bérek. Ugyanakkor az áraknál csak 2,7 százalék volt az emelkedés. Hangsúlyozom, hogy ez a megyei átlag, elképzelhető természetesen, hogy egy adott vállalatnál nem volt ilyen mértékű a béremelkedés. Az Állami Építőipari Vállalatnál például ebben az időszakban csak egyszázalékos volt a bérek emelkedése. Természetesen az áremelkedés sem egyformán érint mindenkit. Csali példaként mondom el: a 2,7 százalékos áremelkedésen belül a zöldség- és gyümölcsárak 10 százalékkal emelkedtek. Azokat, akik több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak, kedvezőtlenebbül érintette ez, mint azokat, akik kevesebbet. ' Méngl Konrád, Tanácsi Építőipari Vállalat: — Kaposváron elterjedt a hír, hogy a mezöcsokonyai gázkút nem tudja kielégíteni a város igényeit. Mi az igazság? — A mostani — óvatos — mérések szerint óránként 10 ezer köbméter gázt ad a mezöcsokonyai kút. Jelenleg — csúcsfogyasztás idején — négyezer köbmétert használ fel a város. Ez bizonyítja, hogy van tartalék. Mire ez a mező kimerülne, elkészül az országos körvezeték, s onnan látják el Kaposvárt is. A gépek bírták, az acélsodrony nem Egy rendelet margójára Az a MÉM-rendelet, amelyikről szó van, a 13-as számot viseli, és 1972. szeptember elsején látott napvilágot. Kimondja, hogy magánszemély legföljebb 10 lóerős kerti traktort üzemeltethet, amely önerejéből 20 kilométeres óránkénti sebességnél gyorsabban haladni nem képes, pótkocsija pedig nem lehet 500 kilónál nagyobb teherbírású. Nos, kevés intézkedés »dicsekedhet« azzal, hogy olyan nagy visszhangot váltott ki, mint ez. Levelek özöne indult útnak, különböző hivatalos tanácskozásokon és magánbeszélgetéseken észrevételek hangzanak el, s nemegyszer parázs viták bontakoznak ki. »A legfőbb ideje volt hatóságilag rendet teremteni. Nem lehetett elnézni már azt a ha- rácsolást, üzletelést, ami nemegyszer folyt ezekkel a „maszek” traktorokkal. Még olyan szélsőséges esetet is' hallottam, hogy szövetkezettől vásárolt selejt, és csodálatos módon újraéledt erőgép magának a szövetkezetnek dolgozott — borsos bérért.« »A szabálytalanságot, a ha- rácsolást nem tűrhetjük. De ez a rendelet azokat is sújtja, akiktől minden ilyen szándék vagy cselekedet távol áll. Akik nem üzletelésre használták a vásárolt selejtes vagy saját maguk által összebütykölt gépeket, hanem arra, hogy virágzó kis kertgazdaságot alakítsanak ki, megkönnyítsék munkájukat, korszerűen termeljenek a háztájiban nemcsak saját részükre, hanem közfogyasztásra is«. »A kerti traktorok, melyeket az AGROKER megrendelt, és nagyon sokan előjegyzésben meg is vásároltak, többnyire 14 lóerősek. Kol van az összhang a korábbi bemutatók, a biztatásé s a most megjelent sendetet kozott?!« jelentős-A nemesdédi gyümölcster- ! nem mondhat le a meló és növényvédő szakkör j árumennyiséget biztosító ház hosszú évek kitartó munkája nyomán egyre szebb eredményeket ért el. Tavaly már száz vagon almát adtak exportra. Országos rendezvényen mutatták ibe módszereiket, kisgépeiket, melyekkel kiváló ered-1 zárólag nyerészkedésre, a ma táji termelésről, és napjaink- ce^ felbúgnak a traktorok, ban természetes igény, hogy ez az ágazat is korszerűsödjön. Viszont nem tűrhetjük el a visszaéléseket, föl kell lépni azok ellen, akik a szép célt kiményeket érnek el 400—600- 800 négyszögöles gyümölcsösökben. Ekkora gyümölcsösben tíz lóerős gépekkel egyszerűen nem lehet boldogulni — legföljebb játszogatni. Mi lesz most ezekkel az emberekkel, mi lesz a céljainkkal egyező virágzó kertgazdaságokkal?! Kérdések, aggodalom, keserűség. szópárbaj. A hallott vélemények mindegyikében valahol ott bujkál: igen, a hará- csolás ellen határozottan föl kell lépni, de nem helyes ugyanakkor, hogy a nemes, a jó szándékú, közérdekű törekvéseket is ketté töri a rendelet.-Vajon kinek jó, hogy a szép házikertek gyümölcsfái fejsze alá kerülnek csak azért, mert egy rendelet nem tesz különbséget a harácsolok és a becsületes jó szándék között?! Nos, erről lenne szó, valóban? Válaszként hadd idézzünk dr. Lerner Jánosnak, a MÉM jogi osztálya vezetőjének nyilatkozatából: »Jó lenne, ha a magántulajdonban levő gépek továbbra^ is részt vennének a termelő-^ munkában, de úgy, hogy ki-.guk jogtalan hasznára, szabálytalanságra kívánják felhasználni. Ezért nem fejszét kell fogni és pusztítani, amit eddig gondosan felépítettünk, hanem a rendeletet betartva megtalálni a módot, hogy tovább erősödjenek a korszerűsödő kertgazdaságok. Mert ez közérdek — éppen olyan közérdek, mint a harácsolás megszüntetése. V. M. Roppant erő feszíti a karvastagságú sodronyköteleket a Duna két partja között. Balról hat lánctalpas traktor sorakozik egymás mellett. A jobb parton, a domboldalon 300 tonnás súlyával a földbe süppedve fekszik a Barátság II. kőolaj távvezeték 700 méter hosszú csőszakasza. Ennek az acélcsőtömegnek kellett volna tegnap a Duna medrébe feküdnie. A folyó itt csaknem 600 méter széles. A cső ennél is hosszabban feküdt ezüstfehéren a domboldalon. Hordozható rádióadó-vevőkből katonásan kemény utasítások hangzanak. Mindenki szinte lélegzetvisszafojtva figyel. Fecser Pétertől, a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat főmérnökétől hallottam: — Folyót többször kereszteztünk már, de ekkora tömeget egyben még Magyarországon soha senki nem húzott át a Dunán. A hatszáz milliméter átmérőjű csővezeték mellé — egy közös acéltalpra — jobbról is, balról is kisebb átmérőjű csövet szereltek. Az egyik tartalék vezeték lesz, a másik az algyői kőolajvezeték leágazása. Az akácerdő mögött a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat fehér tornyai látszanák. Ide érkezik majd az acélcsöveken a kőolaj. A munkára hónapokig készülődtek. Kotróhajók dolgoztak a vízen, hogy a meder fenekén biztos helyet készítsenek az acélcsöveknek. Hetekkel ezelőtt már összehegesztették, szigetelték a vezetéket. Pontosan, szinte lépésről lépésre megterveztek mindent. Kiszámították, hogy a Duna bal partján öt kilométert kell menniük addig a tratoroknak, amíg — a hat csiga segítségével — a mederbe fektetik a vezetéket. Látványos, szép, de — most már azt is lehet mondani — nagyon nehéz munka. A karvastagságú acélkötelek elméletileg két és félszer nagyobb | terhet bírnak, mint amekkora | itt van. Reggel 9 óra előtt öt perc- | A Duna medréből feltűnik a két megfeszülő acélsodrony, s a roppant hosszú acélkígyó — a csővezeték vége — mind magasabbra emelkedik a földtől. A szemek idegesen figyelik, megmozdul-e már a hatalmas acélmonstrum. A percek szinte óráknak tűnnek. A Duna másik oldalán bőgnek a traktormotorok. És pontosan kilenc órakor valami olyan történik, amire senki sem számított: hatalmas, robbanásszerű hang, s a keményen feszülő sodronykötél — magasra csapva a vizet — visszazuhan a Dunába. — Mi történt? Mindenki futva közeledik a földre zuhant vezetékhez. Aztán lakonikus rövidségű válasz: — Kiszakadt az egyik drótkötél. A másik pedig megcsúszott. Motorcsónakok rohannak a két part között. A vezetéképítőknek szavukat sem lehet venni. Félórával később a főmérnök csak ennyit mgnd: — Ennek a csővezetéknek a súlya háromszor akkora, mint amekkorát eddig megmozgattunk. Nem bírta a kötél. Ez a hatalmas tömeg váratlan szituáció élé állította ezt a tapasztalt gárdát. Amit erővel bírtak a gépek, azt az anyag már nem állta. A döntés gyorsan megszületik: nem kísérleteznek tovább a vezeték áthúzásával. A köteleket megerősítik, s néhány nap múlva indulnak újra a traktorok. A vezetéképítők csalódottan vizsgálják a kötelet. S az utolsó szó, amit följegyeztem: — November 7-re kész lesz a vezeték! Kercza Imre 40 000 kubikus munkáját helyettesíti Megkezdte a próbaüzemelést az ország legnagyobb bányagépe Hatalmas, új gépkomplexum kezdte meg a próbaüzemelését csütörtökön reggel a visontai Thorez külfejtéses bányaüzem területén. A marótárcsás kotrógép és a hozzá csatlakozó hányórendező magassága 50 méter, a hossza pedig 320 méter. Előírt teljesítménye is rendkívüli: óránként ötezer köbméter föld megmozgatására, elrendezésére képes. Egyetlen műszakban, s mindössze 11 szakember irányításával, mintegy negyvenezer kubikus munkájának megfelelő teljesítményt produkál. A marótárcsái 27 méter vastag földréteget »harapnak« egyszerre. Hasonló méretű és teljesítményű bányagép még nem dolgozott hazánkban és Európában is alig akad párja. A 15 emelet magas gépóriásra a szénmező takaró föld eltávolítását bízták. A hatalmas szerkezet elektromos távvezérléssel működik és óriás hernyótalpakon változtatja helyét. Vízszintező berendezése szavatolja, hogy lejtős terepen, dőlt beállásban is teljes biztonsággal működjön. A gépóriást a Német Demokratikus Köztársaságban gyártották és alkatrészenként szállították Visontára. A helyszíni szerelésnek a tervek szerint egy teljes évig kellett volna tartania. E feladattal megbízott négy szocialista brigád és az NDK szakemberei azonban az előírtnál hamarabb készültek el á különleges géprendszer szerelésével. Kézimunka-szakkörként indult Nőklubok a mesében AZ UTÓBBI IDŐBEN a nőket tömörítő mozgalom a kiu- rbokban él, és ez nem baj — hangzott el a Hazafias Népfront megyei nőbizottságának üléséin a megállapítás. Hogy miért nőtt meg ezeknek a kluboknak a jelentősége, arról azok tudnak .beszámolni, akik a legjobban működőket vezettük. Nagyon sok hasonló motívum volt a siófoki Mangold használásuk biztosítva legyen, i'Istvánná és a kaposvári Járaés a visszaélési lehetőségek is megszűnjenek. Ezért azt javasoljuk ezeknek a géptulajdoszakcsoportokba, vagy akár az áfész, akár a termelőszövetkezet keretén belül alakítsák ezt meg és működjenek tovább.« Isié, a javasolt megoldás • Mart nepgazdasagsnk valás«n nyi Gyula né beszámolójában, A klubok tazenkét-tizennégy léve alakultak. A siófoki pélnosoknak, hogy lepjenek be dául egy úgynevezett kézimunka-szakkör utóda. A több, mint tíz év alatt azonban összetételükben és főként tartalmukban nagyon megváltoztak. Ez köszönhető a nők szélesebb érdeklődésének meg annak a tu MSZMP nőpolitikái határozata nyomán, a vezetőség tudatos munkájának eredményeképpen kialakult. Kik és miért járnak nőklub- ba? A kérdésre mind két helyen ugyanaz a válasz. Harmincöt és hetven közötti nők. Az életkori differencia tehát nagy. Ugyanígy meglehetősen nagy az érdeklődés és műveltségben különbség is. Mi tartja hát össze a tagokat? Azok az előadások, programok, amelyek mindenkit egyformán érdekelnek. De van-e olyan téma, mely a hatvanéves ház- tartsábelí nagymamát és a fiatal pedagógusnőt egyaránt leköti? A tapasztalat azt mutatja, hogy igen. A család ügye a háztartás és annak egyszerűsítése például minden nőt foglalkoztat. Ezért váltak be a datos mely aa* háztartása gépekről, a szobanövényekről tartott előadások, az árubemutatók. Minden nő szeret szép és ápolt lenni — szívesen megnézi a kozmetikai és divatbemutatót Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ezekben a klubokban mindig a háztartás, a sütés, főzés körül forog a szó. A két klub legsikeresebb rendezvényei közé tartoznak az irodalmi estek, a vetített képekkel kísért útibeszámolók, melyeket gyakran egy-egy klubtag tart. A klubok — és nemcsak a legjobban működők — szinte minden évben rendeznek kirándulást. Ahogy elmondták, ezeken az egy- vagy kétnapos utakon jobban »örz- szaszektak«, mint félévi »otthoni« összejövetel alatt... A klubvezetőségek minden év programjába beiktattak vitat, politikai előadást s. Es a klubok legnagyobb, legjelentősebb »programja« a múlt évben: a vietnami takaróakció. A takarókötés, -horgolás gondolata éppen a kaposvári nőklub összejövetelén indult el. Az eredmény: ezernégyszáz takaró. A KÉT KLUBVEZETŐ beszámolójából és a hazzászólá- sokból kiderült, hogy a klubok munkájában az eredmények mellett még sok kívánnivaló van. Előfordul, hogy nincs megfelelő helyiség, ahol ösz- szejöjjenek. Olyan is előfordult, hogy a nőnapot a »rendezők« a nőbizottság pénzéből akarták finanszírozni... A nő- klubok eddigi tapasztalatainak mérlege azonban nem ezek felé a negatívumok felé billen. Sokkal több a hasznos, jó tapasztalat, ami arra inspirál, hogy minél több hasonló klub alakuljon. S. !•».
