Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-10 / 239. szám

A vendéglátók sikerei a megyei bajnokságban

Gyengén ment ezen a héten a hazai csapatoknak a megyei bajnokságban. Igaz, hogy a Barcs, a Marcali VM meg a Kapoly imponáló győzelmet aratott hazai pályán, viszont a többi mérkőzésen sorra vereséget szenvedtek az otthon játszóik. Még nem is volt ilyen fekete vasárnapjuk a hazai csapatoknak a megyeieknél.

Barcsi SC—Karád 5:« (3:0)

Barcs, 200 nézó. V.: Tardi, Az első pillanattól kezdve nagy fölényben játszett a Barcs, s a győzelem akár nagyobb arányú is lehetett volna G.: O tar tics (2), Gyer- gyáíc, Mester, Karsai (11-as- ből). A barcsi csapatnak nem volt gyenge pontja, a kará- diaknái nem akadt kiemelkedő teljesítmény.

Pandúr Ferenc

Mareah VM—N. Somogyi

5:2 (2:0)

Marcali, 100 néző. V.: Molnár. A vendégek csak húsz

percig tudták feltartóztatni a hazai rohamokat. A csúszós talajú pályán minden részében jobb volt a marcali csapat. G.: Izsák (3), Bita, Dunkler, ill. Sipos, Horváth. Jók: Darnyi, Kusz, Izsák, ill. Horváth, Sipoö.

Kálmán Sándor

Kapoly—Fonyód 4:0 (1:0)

Kapoly, 100 néző. V.: M6- ritz. Végig szakadó esőben, síkos talajú pályán került sor a mérkőzésre. A minden részében jobb hazai együttes tetszés szerint nyert. Győzelme akár nagyobb arányú is lehetett volna. G.: Szemerics, Fazekas, Pintér, Soó6. Jók: Fazekas, Savajiyó, Dobián, Pintér, idl. Farkas, Bognár, Csapó.

Kálmán Ferenc

M. Latiné a—Balatonié ny- ves 2:1 (1:1)

Balatonfenyves, 200 néző.

I V.: Bakonyi. Változatos, jó | iramú mérkőzésen a Latinca I jobb csatárjátékával nyert. A

hazaiakat csak határtalan lelkesedése dicséri. G.: Altou

(2) , ill. Lipők. Jók: Engel- brecht, Varga, Bajkai, ill. Horváth, Szanyi, Kékesi.

Szabó Ernő

Lengyeltóti—Csokonya- visonta 4:1 (0:1)

Csokonyavisonta, 500 néző. V.: Aumann. Jó kezdés után a második negyvenöt percben > a hazai védelem csődöt mondott. A mezőnyben egyenlő erők küzdöttek. G.: Csordás

(3) , Oszlánsaki, ill. Tóth, Jóit: Benkő, Hollós, Csordás, ill. Ébert.

Szöllös Gyula

K. Vasutas—Somogy- tarnóca 4:3 (1:2)

Csokonyavisonta, 50 néző. V.: Bóna. A vendégek jobban kihasználták helyzeteiket, s ez elég volt ahhoz, hogy szünet után megfordítsák a veszA NÉPMŰVÉSZET NYOMÁBAN

Pécsi barangolás

Kosárlabda NB I

Oroszlányban is súlyos vereség

További eredmények a vasárnapi fordulóból:

c

Bajai Bácska—Ganz-MÁVAG 83:79 (42:43), Csepel—

Szegedi EOL 131:47 (72:25),

S^ironi MAFC—Csőszerelő

86:81 (39:47), MAFC—Videoton 61:55 (33:20), BSE—Vasas Izzó 88:70 (40:35), Bp. Honvéd —Kecskemét 73:72 (30:28).

(Az eredeti játékidőben 66:66 volt az eredmény, hosz- szabbítás és nagy küzdelem után nyert a bajnokcsapat.)

A kosárlabda NB 1 állása:

1. Csepel

1«

15

1

1190:960 31

2. Bp. Honvéd

16 15

1

1433:1111 31

2. Baja

16

11

5

1257:1119 27

4. Sopron

16

11

5

1356:1202 27

5. G.-MAVÁG

16

10

6

1098:1090 26

8. MAFC

16 10

6

1116:1033 26

7. BSE

16

t

7

1141:1097 25

8. Kecskemét

16

8

8

1085:1069 24

9. Vasas Izzó

16

5 11

991:1061 21

10. Oroszlány

16

5

11

1179:1312 21

11. K. Táncsics

16

4

12

995:1313 20

12. Videoton

16

4

12

1023:1119 20

13. Csőszereid

16

4

12

1075:1217 20

14. Szeged

16

1

15

1121:1418 17

tésre álló mérkőzést. G.: Törzsök (2, egyet 11-esből), Kéki, Kelemen, ill. Novak (2), Bencéik II. Jók: Hajdó, Kéki, Kelemen, ill. Fehér, Mencsik III., Novók.

Novák József Csurgó—Babócsa 1:0 (0:0)

Babócsa, 100 néző. V.: Horváth J.

K. Táncsics II.—K. Rákóczi II. 2:0 (1:0).

Kaposvár, 100 néző. V.: Szöl- lősi.

A megyei labdargúgó-baj

nokság állása:

1. Marcali VM

8

6

2

25-7

15

2. M. Latinca

8

5

1

2

26-7

11

3. Kapoly

8

5

1

2

23-10 11

4. TzZZtT

s

4

3

i

11

5. Barcs

8

5

1

2

17-8

11

6. K. Vasutas

8

4

2

2

17-12 10

7. B.-íenyves

8

3

3

2

12-13

9

8. Karád

8

3

3

2

8-11

9

9. Csurgó

i

4

—

4

19-20

8

10. Fonyód

8

3

1

4

12-14

7

11. Somogyi SE

8

3

1

4

22-38

7

12. B.-boglár

8

3

—

5

13-22

6

13. Lengyeltóti

8

2

1

5

13-19

5

14. Babócsa

8

—

5

3

10-16

5

15. S.-tarnóca

8

1

1

6

13-25

3

16. Cs.-visonta

8

1

7

13-29

1

K. Táncsics n.

9

9

—

_

3

2-5

18

K. Rákóczi n.

9

6

—

3

61-20 12

A biennálé.

Szitáló, szemerkélő konok eső. A hét bármely napján elviselhető lenne, de a szombat délután nagyon szomorkás lett tőle Pécsen. A dzsámi csuromvizes, akár egy ázott, óriási boglya, a szűk utcákban szinte falhoz tapadnak az emberek a fröcskölő autók elöl.

Nem éppen szívderítő dolog ilyenkor a népművészet nyomába eredni, hiszen az csupa fény, derű, eleven szín. Itt meg csupa szürke kő, ázott, siető sokaság. A Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályán végül is megállapodunk.

Népi ikonográfia — hirdeti a tetszetős cím. A laikus az irányjelző nyíl meg az -ikon-« szó alapján próDál tájékozódni a térben és gondolatban. Nem tetszik ez a kiállítás. Először is azért nem tetszik, mert rajtam kívül nincs senki látogató. Márpedig egyedül ácso- rogni, körülrakva a múlttal; ijesztő-vicsorgó busó pofákkal, varrottasokkal, puskás- pistolos faragványokkal nem szívderítő. Másrészt meg azért sem tetszik, mert roppantul butának érzem itt magam. Sehol egy eligazító szó a vitriNéhány perc pihenő

m szokott bent maradni őt után. Ha sürgős munkája akadt, hazavitte és otthon végezte el, vacsora után. De most annyi kimutatást, jelentést meg munkatervet kellett volna összeszednie, hogy a táskájába nem fértek volna be a dagadt irattartók. Így leugrott a bisztróba, megevett egy kaszinótojást, és visszament az irodájába. Gondosan kiteregette az, írásos anyagokat, táblázatokat, és elmélyülten dolqgzni kezdett.

Egy-egy ajtó nyílott, valamelyik távolabbi irodában bútorokat mozgattak. A folyosó végén porszívó duruzsolt.

Két óra múltán egyenesedett csak ki. Kihúzta a derekát, jólesőt nyújtózkodott, aztán folytatni akarta munkáját. De csak nézte a teleírt lapokat, a szerteszórt papírhalmazt, a jelentések, utasítások tömegét. — Nem megy. Pihennem kell néhány percet — állapította meg. — Talán, ha beszélgetnék valakivel, könnyedén, semmiségekről...

A takarítás zaja már a szomszédos irodából hallatszott.

Rádöbbeni, hogy még sohasem látta a takarítónőt. Vagy többen vannak? A kollégái néha panaszkodnak, hogy nem törölgetnek le rendesen, ö nem szól. Több éves szokásaként minden reggel előveszi az alsó fiókból a porrongyot, és twidosan letörölheti arzia'jjiSfZckét.

Kisétált jK/lz irodából. A szomszédod helyisig ajtaja nyitva volt. Bent egy kék kör penyes asszony az ablaknál a virágokat öntözte.

Hogyan szólítsa meg? Es met kérdezzen tőle?

Egy pillanatra csodálkozva nézett a fehér ingben^nyak- kendőben ott álló csoport- vezetőre.

Igen, mintha már látta volna ezt az alacsony, de jó alakú asszonyt. Különösen szájának érdekes, finom vonalai emlékeztettek a találkozásra. Mintha mindig mosolyogna. Halványan, enyhe fölényt mímelve. Talán harmincöt éves lehet. Semmit nem tud róla. Milyen a házassága? Vannak-e gyerekei?

Köszönés helyett udvariasan bólintott, önkéntelenül is jelezni akarta, hogy nem idegenek, hiszen egy épületben dolgoznak.

— Tetszik parancsolni valamit?

Az asszony hangja nem volt elutasító, inkább udvarias, szolgálatkész. A férfi mégis úgy érezte, mintha elküldték volna. Hogy ne tartsa fenn a munkában, hadd tegye zavartalanul a dolgát.

— Nem, köszönöm. Csak éppen elfáradtam, gondoltam, mozgok egy kicsit. Aztán itt hallottam zajokat.

— Orbán elvtárs nem szokott bent maradni öt után.

Nicsak! Ez az asszony ismer engem. Honnan? Hát persze, az ajtón kinn a nevem. De személyesen is találkozhattunk. Talán a pénztárban, fizetéskor... De mennyire hasonlít valakire! Különcén az ajka, meg a beszéde is.

Hosszú a csend, válaszolni kell. Lehetőleg könnyedén, közvetlen hangon.

— Most sok anyagot kellett volna bazaetpelnem.

— Pedig nem nagy a távolság.

Hát azt meg honnan tudja?

— Igaz, de egy táskába nem fért volna bele.

Most már határozottan izgatta: ki lehet ez az asszony, aki feltehetően nemcsak a lakása címét, hanem ennél sokkal többet is tud róla. Valahogy meg kellene tudni.

— Talán arra lakik?

— Nem messze Orbán elv- társéktól, de kissé más irányban.

— Igen ...Es meddig tart a munkaideje?

— Négyórás vagyok. Hattól tízig. De mindig előbb elvégzek.

— Másodállás?

— így is lehet mondani. Reggel hattól kettőig egy tejboltban dolgozom, tetszik tudni, ott a vasúton túl.

Most már jöhet a szokványos kérdés:

— Család?

— Férjem tíz éve elhagyott. Kislányom negyedikes

gimnazista.

Erezte, hogy akar még mondani valamit, a porrongy is megállt a kezében, de mintha gondolkodott volna: kell-e, érdemes-e? Aztán mégis folytatja: — Márton Klárinak hívják.

Te jó ég! A fia udvarol neki vagy egy esztendeje! Gyakran jár hozzájuk. Any- nyit tud az anyjáról, hogy elvált, meg egy tejboltban dolgozik, de azt egyikük sem említette, hogy takarít is, méghozzá éppen az ö munka-helyt*.

— A Klári édesanyja? Or- vendek. — Még hozzá akarta tenni, hogy Klári soha nem említette ezt a másodállást ... meg hogy éppen itt... De csak ennyit mondott:

— Hát ez különös. Igazán különös.

— Micsoda?

— Hogy... itt találkozunk.

Mi lesz ebből? Felesége eddig is sokat zsörtölődött, hogy a fia nem értelmiségi családok lányaival jár. Hátha most még azt is megtudja, hogy Klári édesanyja takarítónő. Pedig — bár erről még igazán korai beszélni — ő már elképzelte menyének a kislányt. Helyes, kedves gyerek és jó tanuló. Aztán olyan aranyos pajtások a fiával, öröm nézni meg hallgatni kedveskedő ugratásaikat. Az ember szinte megfiatalodik a társaságukban. Kellene szólni róluk. Itt, most. De mit? Hogy jól megvannak egymással? Legalább annyit, hogy 6 igazán nem ellenzi... Mi lenne, ha hazakísérné? Ma már úgyse megy a munka. Butaság. Ki tudja, hogyan fogadná ezt az asszony? A legfontosabb, hogy a felesége ne tudja meg ezt a találkozást. Meg egyáltalán, a másodállást. És erre hirtelen nagyon elszégvelte magát. Gyorsan az órájára nézett:

— Jaj, de így nem haladunk. Hát még egyszer: nagyon örülök, hogy megismerkedtünk. További jó munkát, és nem is zavarok tovább, átadom az irodámat, látom éppen az következik.

Faál László

nekbe kirakott titokzatos tárgyak mellett — legalább megjelölés lenne például, hogy a fa alapba szorított vasformának mi is a neve. Persze lehet, hogy mindez a szakemberek számára készült, akiknek ez a kisujjukban van. Erről jut eszembe, az egyik fő téma a népművészet és közművelődés volt a III. dél-dunántúli népművészeti héten.

A népi szőttesek kiállítása már sokkal jobban tetszett a Doktor Sándor Művelődési Központban. Elsősorban azért, mert egyet bizonyított nagyszerűen és imponáló ízléssel:

dot, és izzad, és dühös, és mosolyog, és izgul, mint minden rendező.

Sikerült módot találnunk arra, hogy összefoglalja a pécsi tudományos tanácskozást — természetesen röviden.

— A népi kerámia jegyében zajlott a mostani tanácskozás. A siklósi kerámiakiállításon is ez érződik, jóllehet nem az egyszerű és célszerű formákat követi elsősorban az anyag, hanem inkább a díszítést. Időszerűnek tartom, hogy fölvetettük a népművészet fogalmának kérdését a megváltozott feltételek, munkakörüllakel eltér ás ok.

helye van, megbecsült helye van életünkben a népművészetnek.

A kerámia biennálé — ez a látványban, plasztikába -énekelt-« lírában, szépmívű, gazdag gondolatiságot rejtő alakzatokban, formákban dúskáló kiállítás — egyszerűen lenyűgöző. Gondolom, a népművészeti hét miatt döntöttek úgy az arra illetékesek, hogy meghosszabbítják a bemutatást a Tudomány és Technika Házában. Jól döntöttek. Mert aki a népművészet nyomában indul el, jó helyre érkezik ide. A nem közvetlenül népi gyökér- zetű kerámiára is ihlető erővel hat a népművészet. S ami talán nem is véletlen, itt többen sétáltak tárlatnézők is, jóllehet az utolsó előtti napon néztük végig. A biennálé anyagát jó hétezren látták ...

Elindultam a somogyi népművészet Baranyába -delegált« protektorának, Cslkvár Józsefnek a keresésére. Némi téblábolás a -pécsi nemzeti« labirintusában, benyitva egy próbaterembe, ahol javában öltözik a Somogy együttes. Egy röpke kézfogás Geosits Istvánnal — úgy Játszik fellép a Dráva is —, végre egy másik lelkes néptánc-szakember, Kotsis Ottó, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola tanára Csfkvárhoz vezet. Azaz vezetne, mert éppen dirigálja a karádi kórust, egzeeírozza a or Izsákiakat, benézi a szánpamények szempontjából — tehát mai szemmel.

Annyit sikerül még megtudnunk, hogy mint korreferens, Csíkvár József hangsúlyozta az együtteseken belüli nevelő munka fontosságát, az oktatás, a mozgáskultúra fejlesztésének szerepét.

És mi hiányzott?

— Egy kicsivel nagyobb vitalehetőség ...

Az est egyébként szép somogyi sikerf hozott. Tolna megye az Erkel Színházban látott Páva-bemutatóhoz hasonlót produkált, színesen, gazdagon. A somogyiak tematikusán, didaktikusán szerkesztettek. Nem volt sok együttes, de a kevés sokat adott! Bu- zsák, Karád a gyermekjátéktól a kórusig vezetett bennünket, és a gazdag dalkészletből adott pompás ízelítőt. A Dráva és az inkel együttes, kis- bárapátiból Tóth bácsi szinte bénítóan néma figyelmet parancsolt a nézőtérre, aztán viharos tapsot aratott. Szintúgy az estet záró Somogy együttes is; Képek Somogyból című műsorát immár sokadszor mutatták be, nagy sikerrel.

Tröszt TSboff Fotó: Grábner Gyula

Somogyi Népjap\ 5