Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-06 / 236. szám
Látogatóban a „maszek” várban szél. (ö egyébként soha nem nevezi várúmak, de végül is hogy szólítson az ember egy vártulajdonost ?) Szóval Taródi úr eredeti foglalkozása szobafestő. Még csak nem is kőműves. Az építkezést 1951-ben kezdte, de előtte végigjárta az ország valamennyi középkori várát. Az építés persze nem volt egyszerű. Engedély kellett hozzá meg telek. Építési engedélyt pedig »rendes« épülethez sem nagyon lehetett kapni, nemhogy egy várra! Az alapot mindenesetre elkezdte ásni, egyedül. Fizetése nagy részét építőanyagra, fára, kőre költötte. Alig ért haza a munkából, rohant várat építeni. És ez így ment hosszú éveken keresztül. A felesége egy szép napon megunta, és azzal a jelszóval, hogy egy bolonddal nem él együtt, elhagyta. Körülbelül ennyit tudtunk meg Taródi úrról, amikor egy félkész bástya tetején megpillantottuk. Utólag elnézést kellene kérjek tőle a feltételezésért — tudniillik egy Pongrác grófhoz hasonló bolondra számítottam. De nem, egy ötven év körüli ember rakta a köveket, olyan volt, mint bárki más, aki maga építi a házát. Próbáltam beszédbe elegyedni vele, nem sikerült. Mondják, hogy nagyon zárkózott ember. Csak akkor hallottam a hangját, mikor a kirándulókat figyelmeztette: ügyeljenek a bástyák épségére... Később meg a várról készült fotókat árusította. Nem olcsón, de a látványosságot meg kell fizetni. Annál is inkább, mert a vár építése még nem fejeződött be... Simon Márta Az Ifjúsági Házban Fiatalok vezetésével Ha a kiránduló Sopronba látogat, megmutatják neki a patinás város nevezetességeit, a templomokat, a Storno és a Fabrizius házat, az egyetemet. A Károly-kilátó tetejéről gyönyörködhet a panorámában. És felhívják a figyelmet a bagoly-, vagy ahogy a soproniak nevezik, »maszek« várra. Gazdája és építője, Taródi István, több mint húsz éve dolgozik rajta. A vár most már csaknem teljesen elkészült, de építője állandóan munkálkodik rajta. Lassan ugyanúgy Sopron nevezetességei közé tartozik, mint a kilátó vagy a Storno-ház. Messziről műemléknek látszik, csak ha közel ér hozzá az ember, akkor látja, hogy »épülő régiség« előtt áll. Most készült el a felvonóhíd, alatta nyolc méter mély vizesárok. Ez is a középkori vár kelléke. Mert Taródi úr középkori várat épít.. A bejárat fölött címer, az építőnek tervezte egy iparművész. Az egyik tornyon az alapítást rögzítő, kőbe vésett latin felirat. A várúr az utókorra is gondolt... A terméskőből épült falak egy szűk udvarból emelkednek. Az alsó szinten meg a szuterénben (bár nem tudom, hogy illik-e egy középkori vár alsó szintjét így nevezni) el- függönyzött ablakok. Valaki a Vasárnapi ebédet főzi. (Minden bizonnyal a várúrnő.) Az »ifjú várúr« — egy hét év körüli kisfiú — az udvar közepén ül egy hokedlin. Előtte füzet — házifeladatot ír. A kirándulócsoport érkezésekor azonban behurcolkodik a függöny mögé. Végigjárjuk a termeket. Lábunk alatt nyikorog az »ódon« falépcső. A termeket freskók díszítik. Egy festő vendégeskedett egy darabig itt, és mivel a házigazda nem fogadott el semmit a vendéglátásért, munkájával fizetett. »Korabeli« csatajeleneteket festett a falra. A téma középkori ugyan, de a kivitelezés ... Hát istenem, ajándék ... Az asztalon vendégkönyv. Belelapozunk. Akik írták, gratulálnak a várépítőnek. Akad olyan házaspár, amelyik — a bejegyzés szerint — minden évben elzarándokol megnézni, hogyan halad a munka. Az idegenvezető a »várúrról« beLassan két hete, hogy a kaposvári Ifjúsági Park nyári klubja bezárta kapuit. Azóta sokan érdeklődtek, lesz-e téli ifjúsági park. Vezetősége a városi KISZ-toizottság kérését teljesítette, amikor nem szerepeltetett művészeti együtteseket. A technikai feltételek hiányában nem lehetett volna sikert elérni. A cél az volt, hogy minél több színvonalas zenekart ismerjenek meg a kaposvári fiatalok, bár néhányszor gyenge is szerepelt. Mindenesetre bebizonyosodott, hogy kell olyan szórakozóhely Kaposváron is, amely csak a fiataloké, ahol érezhetik, hogy ez csak az övék, s ahol ideális környezetben, a saját zenéjüket hallgatva táncolhatnak. Irodalmi és történelmi vetélkedőt szerveztek, feladatlapokat osztottak ki. A Ki mit tud? értékelése a téli klubban lesz. A programja már összeállt. Helyét az Ifjúsági Házban jelölték ki, s kétségtelen, a technikai feltételek — melyek a nyári klubban hiányoztak — itt adottak. A lehetőségeket jól ki lehet használni. A fiatalok válaszából az derült ki — mintegy száz válasz érkezett —, hogy teljesen rnindegy, hol rendezik be a klubot. A legfontosabb, hogy jó zene legyen és táncolhassanak. A vezetőség színvonalas helyi és megyei zenekarokat kíván szerepeltetni, természetesen az eddigiek mellett. A vezetőség véleménye szerint: a klub legszerencsésebb otthona az Ifjúsági Házban lesz. Tavalyelőtt, amikor a Kapós étteremben tartották a rendezvényeket, már történt néhány kezdeményezés. Előadóestek voltak, művészeti együttesek is fölléptek a szünetekben. Jó példája annak, hogy igazi otthonban szervezett programmal, a lehetőségek figyelembevételével és kiaknázásával sokkal többet lehet nyújtani az ifjúsági klub átlagos programjánál. A téli program október utolsó hétfőjétől április végéig tart. Fiatal alkotók bemutatkozását is tervezik. Az egyik hétfőn szerepel majd a pécsi Bóbita együttes, plakátkiállítás lesz, irodalmi színpadok, néptáncegyüttesek lépnek föl. Kozmetikai tanácsadást szerveznek lányok részére. Tervezik a Somogyi Fotó- és Filmklub estjét is. S ha a fiataloké lesz a klub, természetesen fiatalok lesznek a vezetői is. Ipari tévé mint Iskolai segédeszkSz Ezermester nélkül nehéz AZ IPARI televízió szerepe az oktatás és a nevelés területén is egyre növekszik. Különösen az utóbbi években kezdték mélyrehatóbban vizsgálni az ipari tévé iskolai felhasználásának lehetőségeit. Az e kérdésekkel foglalkozó szak- irodalom kevés és idejétmúlt Simon Gyula 1963-ban megjelent könyve az akkori, még igen drága és technikailag is tökéletlen rendszerhez adott ma már szinte használhatatlan útmutatásokat. A Kaposvári Tanítóképzőintézetben elkészült a hallgatók tanítási gyakorlatainak és óra- látogatásainak megszervezését leegyszerűsítő, az oktató munkát hatékonyabbá tevő ipari tévérendszer. Eddig 25-30 hallgató átvonult a gyakorlóiskolába, bezsúfolódott az amúgy is szűk termekbe a gyerekek mögé, és így próbálta nyomón követni az órát. Ez a hátrább ülőknek nem ment egykönnyen. A gyerekek figyelmét elvonták a magyarázattól a bent ülő »kis tanító nénik«. A gyakorló nevelő munkáját is nagyon megnehezítette ez a hospitálási mód. A gondokat szaporította, hogy évről évre nőtt a képzős hallgatók száma, így a gyakorló- iskola túlzsúfolttá vált, és már-már nem tudta ellátni feladatát. SZÖRÉNYI JANOS intézeti technikus több mint féléves munkája most nagyrészt megoldja ezeket a gondokat. Az új demonstrációs teremben a gyakorlóiskolások foglalnak helyet a tanítóval. A mennyezetről belógatott és a falon elhelyezett négy, új típusú tranzisztoros kamera egy időben ad képet a tanulókról, a tanítóról sőt a tanulók füzetébe is bepillantást^ enged. Egy irányítóhelyiségben a vezető tanár négy különböző monitor képe közül választja ki a megfigyelési feladatnak leginkább megfelelő képet, és továbbítja az előadóban elhelyezet nagyképernyős tévékészülékekre, melyek előtt egyszerre 100-120 hallgató foglalhat helyet, így huszadrészére csökkenthető a bemutató tanítások száma. Lehetővé válik a megfigyelések irányítása, sőt a tanár óra közben hangszórón keresztül kommentálhatja a látottakat, a gyakorló nevelő és a tanulók zavarása nélkül. Szörényi János elmondta, hogy különösen az elején igen sok gond volt. A műszaki leírások gyakran hiányosak. Néha egy-egy nem kapható vagy nem gyártott alkatrészt maga kényszerült »összebarkácsolni«. Hogy az e célra biztosított 300 ezer forint milyen kevés, abból is látszik, hogy csak egy kamera-forgatófej 20 ezer forint, és hogy a kőművesmunkától az utolsó csavarig mindent ebből kellett fedezni. — Mielőtt elkezdtük, nem is hittem volna, hogy olyan apróságok is komoly fejtörést okozhatnak, mint hogy a gyerekek köpenye sötét, a tanáré pedig fehér, így vagy az egyik kép »vakít«, vagy a másik túl sötét. — Nem volt mód más, ezen a téren már előbb álló intézetekkel tapasztalatcserére? — Az eddig alkalmazott megoldások két-két és fél milliós költséggel készültek csöves, nagyméretű kamerákkal, egészen más, didaktikailag vitatható rendszer alapján. Az ország többi tanítóképzőjének nagy részében pedig szintén most indulnak meg az ilyen kísérletek. A velük való együttműködést megnehezíti, hogy mindenütt más-más lehetőségekkel, más-más módon igyekeznek megvalósítani a tévéláncot Az Audovizuális Közlöny is csak ritkán ad a gyakorlatban jól használható útmutatást — Vannak-e elképzelések a további technika tökéletesítő-,, sére? — A végcél egy videomagnó beszerzése. Így lehetővé válna a képrögzítés, a tanulságosabb részek ismétlése, vagy egy éppen vitatható mozzanatnál a kép leállítása. A TÖBB HŐN APÓS munka most meghozza az eredményt. Röviden becsöngetnek az első televízión közvetített órára. Bíró Ferenc j kiegyezés sajátos szerezi pet juttatott az akkori Magyarországnak. Egyrészt változatlanul megtartotta az osztrák tartományok félgyarmatának, mezőgazdasági bázisának, a Habsburg-politi- ka függvényének minden lényeges vonatkozásában, külpolitikában, katonapolitikában, pénzügyekben, gazdaságpolitikában. Ugyanakkor, a monarchián belül, Magyar- ország — kisebbik úrként — elnyomója lett egész sor, az akkori lakosság több mint felét kitevő nemzetiségnek. Az akkori magyar kormányok tehát egy tartalmában mélységesen reakciós, egyre inkább kialakuló imperialista politikát folytattak. Budapestet pedig ennek a politikának a székhelyéül szánták. A város azonban ennek a politikának sajátos módon ellenállt: még a lényegében reakció városvezetés is progresszívabb politikát folytatott, és úgyszólván állandó konfliktusokban állt a kormányokkal. A konfliktusok mögött a két uralkodó osztálynak, a nagybirtokosságnak és a nagytőkének érdekellentétei lappangtak; részben azonban kétségkívül az a ténv, hogy a legreekciósabb szándékú budapesti városvezetők sem tudták teljesen figyelmen kívül hagvoi a budapesti tömeghan- gulatoh A -fővárosban és környékén óriási tömegben 'gyűlt össze a munkát keresők hada az ország le®különfá1 ább s legtávolabbi ■'üdékéiről, a nagybirtok árnyékában kialakuló legszegényebb zsellérrétegből. A városi élet, a nagyipar ezt a neki SZÁZÉVES BUDAPEST A főváros nemzeti és nemzetközi szerepe terogén sokaságot szervezett tömeggé formálta. A kormány és a városvezetés igyekezett ugyan a sűrűsödő forradalmi veszélyt csökkenteni azzal, hogy a Budapesten dolgozó tömegek jelentős részét a városi életből kirekesztette, köz- jogilag is, közigazgatásilag is. Évtizedeken át ellenállt, például, a többször is fölmerült Nagy-Budapest tervnek. A város lakosságának óriási többségét azonban mindenképpen a munkások, a bérből élők és a nehéz körülmények között dolgozó kispolgárok adták. Ez a tömeg a századforduló táján egyre jobban radikalizálódott, s a szocializmus jegyében egyre határozottabb programmal föllépő politikai erővé vált. A századelőtől, de különösen az 1905-ös orosz ‘ forradalomtól kezdve Budapest a nyüt osztályharc színtere lett. Amikor a XVII. század végén az egyesült keresztény hadak Budát és Pestet a törököktől visszafoglalták, úgy- szólván lakatlan romhalmaz maradt itt. A benépesítés során a Habsburgok birodalmi terveinknek megfelelően akarták létrehozni az új városokat. Budán és Pesten csak német anyanyelvű, katolikus személy kaphatott letelepedési engedélyt, házhelyet, polgáraiig száz évvel az újratelepítés után Buda és Pest, de különösen az utóbbi, a magyar nemzeti újjászületés központja lett. Központja volt az első, még elszigetelt polgári forradalmi kísérletnek, a Martino- vics-féle összeesküvésnek. Központja volt a XIX. század eleji reform-mozgalmaknak, s a nemzeti nyelv jogáért és szépítéséért, a nemzeti kultúra fölemeléséért folytatott küzdelemnek is. A német városból a polgári forradalom és szabadságharc során, az azt követő nemzeti ellenállásban, kivált pedig a városegyesítést követő gazdasági fejlődésben és politikai küzdelmekben végképpen a magyar város, méghozzá a nemzet életében főszerepet vivő magyar város lett. És ebben nemcsak a nagyvárosi élet törvényszerűségei játszanak közre; nemcsak az a tény, hogy itt az ország fővárosa, tehát itt alakultak ki a magyar államiságnak és az egész magyar szellemiségnek országos hatósugarú gócai. A nemzet életében főszerepet jelentő magyar városról mindenekelőtt abban az értelemben beszélhetünk, hogy itt sűrűsödtek leginkább az akkori magyar élet égető problémái, s itt alakult ki legvilágosabban jogot & módon,4az a történelmi program és>A Magyar Tanác&közxáraasáa legkoncentráltabban az az erő, amely ezeknek a problémáknak a megoldására alkalmas. r~i zzel egy időben Budája pesten alakult ki a legnemzetközibb magyar- országi gócpont is. Két értelemben. Egyrészt, mint minden országban a főváros, Magyarországon is Budapest lett a világgal való érintkezésnek közvetlen kapuja, a politikában csakúgy, mint a kultúrában. Másrészt, s ez a szerepe fővárosunknak különösen jelentős: fontos kulturális és politikai centruma lett Budapest a szomszédságunkban élő, velünk egysorsú népek öntudatra ébredésének és kul- turálódásának. Hogy csak néhány példát említsünk: Budapesten jelentek meg a románok legnagyobb költőjének, Eminescunak első versei; budapesti egyetemeken, az itteni szerb kollégiumban formálódott a megszülető Jugoszlávia politikai-értelmiségi vezetőinek jelentős része. Ennél is fontosabb azonban az a szerep, melyet a több nyelvű budapesti munkásmozgalom a városegyesítéstől az első világháborúig a Duna-völgyi proletariátus testvériségének kialakításában, az egymásra utaltság és sorsközösség tudatának kialakításában játszott. hadseregében számos szomszéd nép fia ott harcolt; a soviniszta uszítás ellenére a szomszéd népek munkásosztálya a mi forradalmi harcunkat a magáénak is érezte, s a Tanácsköztársaság bukása után az üldözött magyar forradalmároknak menedéket adott; a Horthy-fasizmus. huszonöt éve során a magyar ' haladás központjai és orgánumai gyakran a szomszéd népek munkás- mozgalmának védelmében alakulhattak ki. Mindezek megalapozásához tisztességgel járult hozzá a budapesti munkásmozgalom internacionalizmusa. 1918—19 bebizonyította, hogy a magyar forradalom kiinduló pontja és főereje: Budapest. Horthy nak minden oka megvolt rá, hogy féljen Budapesttől, melyet — a történelem színe előtt igen megtisztelő módon — »bűnös városnak« nevezett. A fasizmus mindent elkövetett, hogy Budapestet az országtól elszigetelje, az országot a fővárossal mintegy szembeállítsa. Ez a szemlélet a felszínen elég sokáig fertőzött. De hogy mélyre nem tudott hatni, annak bizonyítéka, hogy Budapest 1944—45-ös tragédiáját,a7 egész magyar nép mélyen átérezte, ahogyan a föl- szabadulás után az egész ország a főváros megsegítésére etetett, * Budapest újjáépítésére a budapestiekkel összefogott. Mert Budapest nem egyszerűen a budapestieké, Budapest az országé. S hogy ez mennyire nemcsak tudati, hanem érzelmi élmény országunkban; meg kell néznünk, hogy egy-egy budapesti Intézmény fölavatását követőén — mint például az utolsó lerombolt budapesti Duna-hídnak, az Erzsébet-hídnak helyreállítása után, vagy a metro első szakaszának megnyitása után — milyen zarándoklat indul a fővárosba hazánk minden tájáról. Ügy gondoljuk, hogy — különösen, a szocialista építésben vállalt szerepével, gazdasági és kulturális tevékenységével — Budapest népe ezt a megható sze- retetet erőihez képest az ország népének tettekkel viszonozza. J főváros centenáriuma: _/j_ országos esemény. De jelentős európai eseménnyé is vált azáltal, hogy ez alkalomból itt gyűltek ösz- sze és folytattak közös problémáikról megbeszéléseket Európa fővárosainak polgár- mesterei. Ez az első ilj^en találkozó, remélhető, hogv ennek folytatása is lesz. És remélhető, ho<rv Budapest, mely az utóbbi időben többször volt srínhelve az európai béke érdekében tett kezdeményező lépéseknek, ez.zel a polgár- m«t«i találkozóval is jól szolgálhatta földrészünk békéié» «V óc híTtnnságánnk tigvét. M. L.
