Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

H&ivg* év« A HÁBORÚ ELŐTT Békemozgalom Somogy ben Hahfen évvel ezelőtt, ^ óízen hazánktól delre lángba borult a látóhatár. Október­ben kitört a balkáni háború, s a közvélemény joggal tartott attól, hogy ez a helyi konflik­tus világméretű összecsapássá fejlődik. Az akkori Osztrák— Magyaur Monarchia kardcsör­tető magatartása igen veszé­lyes helyzetet teremtett. »Há­ború vagy béke?« — ez lett a magyar politikai élet közpon­ti kérdése 1912 október-de­cember között. Október elején érkeztek meg a balkáni ellenségeske­dések első hírei. »Ma minden ember balkáni szakértő Ka­posváron* — jegyezte meg a Somogyi Ellenzék című, he­tenként kétszer megjelenő lap —, »es ahova megy az ember, mindenütt lázas, izgatott, szenvedélyes vitatkozásokat hallani.* Az aggodalmak csak fokozódtak a monarchia ka­tonai készülődései láttán. Ka­posváron különösen kellemet­len visszhangot keltett no­vember közepén a hadtestpa­rancsnokság egyik intézkedé­se. Írásban szólította föl ugyanis az itteni iskolák igazgatóit: gondoskodjanak az intézmények »olyan be­rendezéséről«, hogy adott esetben épületeiket gyorsan lehessen katonai kórházzá át­alakítani. 1912 őszén a hadvezetőség részleges mozgósítást hajtott vegre. Somogy megyében is sok család vesztette el ezáltal kenyérkeresőjét. A behívot- takra pedig keserves sors várt. A kaposvári kaszár­nyákban uralkodó állapotokat jól tárta fel egy levél, ame­lyet egyszerű közkatonák ír­tak a Somogyi Ellenzéknek. (A lap október 30-án tette közzé.) »A militarizmus őrülete minket is azok közé az embe­rek közé sodort, akik azért kénytelenek szenvedni, hogy az uralkodó osztály érdekeit mcgvédelmazzék« — így kez­dődött a levél. A továbbiak­ban leírták a közkatonák, mi­lyen rettenetes viszonyok kö­zé kerültek. Tönkretették ru­hájukat. cipőjüket, nincs mos­dóhelyük, s ellátásuk igen rossz. A lapban közzétett le­vélre a kaposvári katonai pa­rancsnokság rövid választ adott, s ebben tagadni próbál­ta a panasz jogosságát. A köz­katonák sérelmeinek azonban hire ment az egész városban, s Kaposvár közvéleménye igazat adott a levélíróknak. fl somogyi baloldali sajtó október-november folyamán számos alkalommal adott ki­fejezést a tömegek békevá­gyának. A Somogyi Ellenzék október 13-án élesen bírálta a vezető körök »felelőtlen játé­kát«. amiért »felidéznek okta­lanul külpolitikai bonyodal­makat«. Többször fölhívta a figyelmet a lap arra a ve­szélyre. hogy »fiainkat le jog­jak hajtani a balkáni mészár­székre*. November 10-én pe­dig megrázó háborúellenes cikket közölt. »Amit eddig mindeneknél becsesebbnek tartottunk, az emberi élet, kezdi értékét veszíteni — ál­lapította meg. — Katonaköte­les embertársainkat, rokona­inkat, de önmagunkat is mú­landó tárgyaknak kezdjük te­kinteni, és minduntalan fel­tesszük magunkban a rettentő kérdést, hogy cn, te, vagy ó élve kerülnek-e vissza a há­borúból.« A háborús veszély ellen a magyar munkásosztály lépett föl a leghatározottabban. Ok­tóber 6-án országszerte szo­cialista gyűléseket rendeztek a béke megóvása érdekében. ße/icze József: APÁM Apám faradt szivétől ■Született a kenyér, örök élet jussa, akkor is, ha nem él Eljön értem szekerével át az országúton, messzeségbe, nem merül ki, vem öregszik, torsom elöl ntna mentsette­Kaposváron is komoly előké­születeket tett a szervezett munkásság. A városban a proletárok mozgalma már ek­koriban jelentős volt. Tíz szakszervezeti csoport műkö­dött 712 taggal, de a szociál­demokrata párt tömegbefo­lyása ennél jóval nagyobb volt A tervezett október 6-i megmozdulást rokonszenvvel kísérte a Kaposvár politikai életében jelentős szerepet ját­szó demokratikus ellenzék is. Lapja, a Somogyi Ellenzék, az előző napon, október 5-én az őszinte szimpátia hangján írt a szocialisták béketörekvései­ről és kifejezte meggyőződé­sét: a szónok »beszélni fog a magyar munkásság és polgár­ság könnyel áztatott napjai­nak keserű történetéről, a há­ború rettenetes .. . pénzköve­teléseinek csaknem teljesíthe- tetlenségéröl«. Október 6-án ti órakor kezdődött a szocialisták gyű­lése a munkásotthonban. Zo- nik István lett az elnök. Sza­bados Zádor, a kaposvári munkásmozgalom egyik ki­emelkedő vezetője mondott beszédet. Igen éles hangon tá­madta a diplomáciát, amely »ügynökeivel a háborút szít­ja és a nyilvánosság előtt, mint a béke apostola szere­pel.« Határozottan tiltakozott a tervezett vérontás ellen. II jelenlévő több száz tw tömeg lelkes helyesléssel fo­gadta Szabados Zádor beszé­dét. A gyűlés végén határoza­tot fogadtak el, amelyben az egész lakosságot felszólították, hogy minden eszközzel küzd­jön a béke megóvásáért. Érdemes megjegyezni, hogy október 6-án a kaposvári munkásmozgalomnak volt kulturális rendezvénye is. Er­re délután került sor a Turul­szálló nagytermében. Gárdos Mariska, a magyarországi nő­munkások kiváló agitátora tartott előadást. Ez nagy si­kert aratott. (Rokonszenvező hangon írt róla a Somogyi El­lenzék is. *Szimpatikus meg­jelenésű leány*-nak nevezte Gárdos Mariskát, majd meg­állapította róla: »A szorgal­mas, ambiciózus leány folyton tanult, olvasott, és rövid idő alatt a magyar szociáldemok­rácia első agitátorai közé küz­dötte fel magát.*) Kaposvár mellett akkoriban Barcson volt még Somogybán említésre méltó munkásmoz­galmi élet. Az ottani szocia­listák november 10-én tartot­tak gyűlést. Ennek témája »A háború és a politikai helyzet* volt. Pucz Sándor elnökölt a gyűlésen. A szónok Szabados Zádor volt ismét, aki erre a napra Kaposvárról utazott le. Háborúellenes beszéde nagy tetszést keltett a barcsi mun­kások körében. November 17-én a szocia­listák Európa-szerte »nemzet­közi békenapot* rendeztek. E napon hazánk majdnem min­den városában szocialista megmozdulásokra került sor. November 17-én Kaposvár munkássága is gyűlést akart rendezni. Ennek érdekében az előző napokban tevékeny szervező munka folyt A szo­ciáldemokrata pártszervezet­nek gondot jelentett az előadó személye is, Szabados Zádor- nak ugyanis november 17-én — a pártközpont megbízásá­ból — Nagykanizsán kellett előadást tartania. Ezért a fő­várostól kértek szónokot, kap­tak is, Rády Sándor szemé­lyében. Eljött a november 17-i »bé­kenap*. A kaposvári mun­kásság a délelőtti órákban a város minden részéből sereg- . lett a Munkásotthon felé. Akik nem fértek be az épü­letbe, s az utcára szorultak, ott sereglettek össze (bár a szónok szavait kevésbé hallot­ták). Több mint ezren jelen­lek meg a megmozduláson. »Impozáns népgyűlés* — így jellemezte a Népszava no­vember 20-i számában meg­jelent tudósítás a kaposvári »békenapot«. A gyűlésen Holló Janót el­nökölt s Rády Sándor mon­dott másfél órás nagy beszé­det BÜítiíe * aancareJeaa urainak kardesörtetését, t ki­mutatta, milyen sok szenve­dést okozhat a dolgozó nép­nek a hadviselés. »Vesszen a háború!* — ilyen kiáltások gyakran törtek ki a tömeg so­raiból. A gyűlés végén hatá­rozatot hoztak. Felszólították a kormányzatot, hogy tartóz­kodjék a Balkán ügyeibe való fegyveres beavatkozástól. Egyúttal lelkesen üdvözölték »a szociáldemokrácia nemzet­közi akcióját a béke érdeké­ben*. Aznap délután kulturális műsor is volt. A kaposvári Munkásotthon műkedvelő gárdája rendezett előadást sa­ját helyiségében (a Fő utca 45. sz. alatt). Tucsics György és mások szavaltak háborúel­lenes verseket. Előadtak egy vidám jelenetet is »Sorozás Kutyabagoson* címmel. En­nek az éle is az akkoriban fo­lyó részleges mozgósítás ellen irányult. A nagy sikert arató kultúrműsor méltó befejező akkordja volt a november 17-i kaposvári »békenapnak«. November végén és decem­ber elején azonban már erő­södött a hatósági elnyomás a háborúellenes mozgalommal szemben. Nyílt gyűlésen nem lehetett a béke kérdésével foglalkozni. A kaposvári munkásszervezetek azonban e nehéz időszakban sem adták föl a harcot. Zárt körű össze­jöveteleken támadták a hábo­rús előkészületeket. A szocia­listák szövetségese, a demok­ratikus ellenzék pedig sajtó­jában követelte a békét De­cember elején például így írt a Somogyi Ellenzék: »Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy háború vér- és pénzadóját könnyűszerrel el­viselni tudjuk.* Érdekes snon- tán megnyilvánulásra került sor a kaposvári munkásasz- szonyok részéről. November végén nap-nap után nagy tö­megben jelentek meg a ka­szárnyák előtt és várakoztak. Hiába zavarta el őket az őr­ség, újra és újra visszamen­tek. Jelenlétük néma tüntetés volt a háborús veszély ellen. December elején azonban kedvező fordulat következett be. A Balkánon fegyverszü­netre került sor. A monarchia számára megszűnt a beavat­kozás lehetősége, ezért a kardesörtetés is alábbhagyott. A háborúellenes mozgalom a veszély elmúltával tárgyta­lanná lett és megszűnt. 1912 október-decembere kö­zött volt az első békemozga­lom a magyar történelemben. Ebből Somogy megye dolgozó népe is kivette részét Érté­kes, jó ideig kevésbé ismert haladó hagyományunk ez. Méltó arra, hogy az utókor — hat évtized múltán — megbe­csüléssel tekintsen rá vissza. Dr. Merényi László, a történelemtudományok kandidátusa Rúd na! Gábor: Városi dal E nem-is-tudom-hésy kataszter flaszter a szülőföldem. Csak a jövőt örököltem, a múlt csupán történelem, s ha néha fáj is, megvigasztal é füstös táj is, hogy fellendüljön énekem. Nem fújok heje-huja dali, itt kissé halványabb a folklór; vizet iszom, f ha fojt a sok klór, narancsitalt. Az altatódat sem »Cserebogár, sárga cserebogár*, csak a gitár — A lóversenytér felől — a tél elöl —, nem volt ősz, hogy elmulassza, minden mezei poloska szobámba csődül, s minden csődöt faráról erre száll a légy, mégis, ha szúnyog csíp, ha döng a légy is, szűkebb hazám t kies vidék. Krajcsirovits Henrik: Figyelő. z ablakból valószerflt- A lenül kicsinek lát­szik a hold, és meg- hódithatatlannak. Udvara van a holdnak. Holnap biz­tosan feltámad a szél. Innen az ablakból egy tel­jesen jellegtelen és jelenték­telen mellékutcára látni. Éj­szaka teherautók alszanak itt, de nappal szinte teljesen forgalmatlan. Szemközt egér- _______________ i rcú öregember lakik. Az egér- petir‘ Ferenc: arcúnak van lemezjátszója, s délutánon­ként Beetho­ven-szimfóniá­kat forgat raj­ta ban állni- Mit gondolsz, mit nézhet? — A fiúkat nézi, akik ját­szanak az utcán. — És amikor nincsenek az utcán a fiúk? — Akkor is. • • • — És mondd, kérlek szé­pen, az a pilóta láthatta a repülőablakból a hirosimai ABLAKOK Az alat­ta lévő lakásban fiatal lány lakik a szüleivel. Szép lány. Rozsdavörös a haja. A szomszéd ház lépcsőjére minden délután kiül egy rej­télyes öreg, és összehúzott szemmel figyeli a járókelő­ket. Szivarozik. Csongort. Innen az ablakból mindent .látok. A többi ablakokból en­gem látnak. • • • Tétel: Ahol ablakok vannak, van­nak falak is. • • * — Van barátod? — Nincsen. — Mi szeretnél lenni? — Nem tudom. — Hány éves vagy? — öt és féL — Mit szeretnél a legjob­ban? — Játszani a fiúkkal az ut­cán. É. kilép a lakás ajtaján. Megyünk. Sanyi kikísér ben­nünket a kapuig. Integet ne­künk. Aztán visszalép a ka­pu alá. s hallani, hogy csiko­rog a kulcs a zárban. — Megismerkedtetek? — kérdezi É. — Ö a lovagom. Szép, szomorú kölyök. Kép­zeld. órákig képes az ablak­Ledobta katasztrófát, aki bombát? — Nem, kérlek szépen, semmi esetre sem láthatta, addigra messze járt onnan a gép. — Akkor mit láthatott a repülőablakból? — Japánt augusztusban, kérlek szépen. M Európa elrablása egy a gőzös, megy a gőzös, bandukol a gő­zös. MendegéLnek visszafelé a fák meg a szán­tóföldek. így, oldalról néz­vést nem térkép a táj, mű­helynek látszik inkább. Mint­ha golyószórók erdei volná­nak, sárga kukoricatáblák menetelnek. — Erre már hiába jön az eső — mondja a pengevé­kony fiatalember a szemüve­ges nőnek. A vonatablakban állnak. Fújja hajukat a szél. A bőr­ülésen két könyv hever. — Ennek a táblának azért még lehet, hogy jót tesz az eső? — Nem tudom. Talán. Kö­zelebb kéne menni, innen az ablakból ezt nehéz megálla­pítani... — mondja tűnőd­ve a fiatalember. * • • Tétel: A paróka nem róka, a vak­ablak nem ablak. * * * Nyolc órát ül egy üvegab­lak mögött Pénzt számol. * * * Ezer, tízezer, százezer. Annyi. Meg kétszer annyi. Meg is­ten tudja mennyi. Három gyereke van. Kabátra ennyi, füzetre, ceruzára annyi. Ke­nyeret kell venni délután, a zsír is elfogyott már. Ja, és Zolikának új cipő is kell. Az annyi... De lehet hogy van olcsóbb is. Talán a bizomá­nyiban. Annyi... Ezer, tíz­ezer, százezer ... Pénzt szá­mol. Nyolc órát ül egy üveg­ablak mögött. • * • — Mit játszotok, Zolika? — Katonáséit. — Ez itt az erődötök? — Igen. Innen lövünk az ablakokból. — Az erőd ablakát nem ab­laknak nevezzük. — Hát akkor minek? — Lőrésnek, kisfiam. Németh János mázas aansott faliképé, (Az Iparművészeti Múzeum brrntőm «.fkotó- hst iwatií&iió i-ttbüetmu kMtlítd&zráU Ha akasztófahumora volna, talán ezt mondaná a felesé­gének: — Fiam, te elmehétnél pi­ackutatónak a cipőiparba, bissowyara nincs tófahisaasa. miféle humora nincsen. Dühe van inkább, mert egyelőre sokadik a lakásra várók sorá­ban. Mellesleg a feleségének tényleg gazdag tapasztalatai lehetnek a cipődivatot ülető- en, A pincelakásból ugyanis valóban csak a járókelők lá­bát lehet látni, az ablak ugyanis egy szinten van a járdával ____________ — Ha igazán b eindul a ház­gyár, úgy ittha­gyom ezt a pin- . cét, hogy csak úgy nyekken — mondta a múlt­_____________ koriban —, s — “” magát is meg­hívom a lakásavatóra. A pén­zem is régen együtt van. • • • A parasztházak tenyérnyi ablakait nem lehetett kinyit­ni. Beleépítették az üveget a vályogfalba. * * * Paradoxon: Újságpapírral födni be az ablakot • • • — Foglalkozása? — Távlattervezó mérnök. — Ez mit jelent? — Ablakot nyitok a jövőre. — Hogyan? — Számolok, és gondolko­dom. — Tévedni szokott? — Én soha. — Hát akkor ki szokott? — Az élet Gyorsabb ná­lam. — Az iníormáci-robbanás- ra céloz? — Igen. Ez szükségszerű- És hogy a maga gondolatkö­réből vegyek példát: el kell érnünk, hogy a szellem nap­világa ragyogjon minden ház ablakán. — Ez Petőfi. . — Persze. Remélem, elfo­gadja programadónak! * * * — Az ablakokba maid vi­rágot veszünk — mondja É. — Nincs szebb a virágos ab­laknál. — Szerintem tévedtél egy hanggal. A világos ablakok­nál nincs szebb, a világos ab­lakok mögött biztos, hogy emberek vannak. — A virágos ablakok mö­gött is emberek vannak! — Biztos vagy benne? — Persze, aki a virágot szereti... — Tévedés. — Miért? — Mert az a jő ember, aki * világot szereti: úgy is mint glóbuszt meg úgy is. mint fényt * • * — z ablak pontos neve: /V nyílászáró szerkezet Melyik volt előbb: a nyílás vagy a zárószerkezet? * * — Hallom, hogy új lakást kaptál... — Most kaptam, Igen. — Szép? — Gyönyör® — Ott van khvn az Új la­kótelepen? — Igen. — Hová nyitnak az abla­kai? — Magyarországra. Somogyi- Néplap u

Next

/
Thumbnails
Contents