Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-27 / 254. szám
A szocializmus teljes fel- építésében napirenden levő feladataink, pártunk X. kongresszusa határozatainak végrehajtása, fokozott aktivitást követel minden dolgozótól megyénkben is. Ennek egyik fontos előfeltétele a pártélet fejlesztése, a pártszervezetek, a párttagság aktivitásának fokozódása. A X. kongresszus határozata rámutatott: »A pártélet fejlesztése megköveteli, hogy a pártszervezetek munkájában növekedjék a tagság folyamatos aktív részvétele, a pártfeladatok rendszeres vállalása és végzése.« Ahhoz azonban, hogy az alapszervezeti pártélet fellendüljön, színesebbé, hatékonyabbá váljon, az is szükséges, hogy az alapszervezetek még nagyobb segítséget kapjanak; hogy a párttitkárok és a pártvezetőségi tagok fáradságos, áldozatkész munkájukhoz még több támogatást kapjanak. E segítség eddig is sok formában nyilvánult meg a felsőbb pártszervek részéről. A segítés egyik formája a párttitkárok és a pártvezetőségi tagok póri- iskolai képzése. A pártiskolai képzés jelenlegi rendszere a pártoktatási intézmények 1967-ben történt összevonásával alakult ki megyénkben. A pártiskola alapvető feladata maradt az átszervezés után is a pártalapszerve- zeti vezetők és részben a középkáderek képzése, valamint továbbképzése. Ezt a célt szolgálják az öthónapos és az egyéves pártiskolák, valamint a mostani tanévben első ízben -megszervezett tízhetes továbbképző tanfolyam is. A pártiskolai képzés az oktató-nevelő munka tartalmában, valamint a tanfolyamok formájában is alkalmazkodik a párt politikájából adódó legfontosabb követelményekhez. Mégis, ha meg akarnánk határozni pártiskolánk jellegét, akkor az elmúlt öt évben mind a pártiskolát végzettek száma, mind a rendelkezésre álló időfelhasználás alapján az öthónapos pártiskolát emelhetjük ki. Éppen ezért akkor, amikor a pártiskolát végzettek politikai aktivitásának alakulását tekintjük át, elsősorban az öthónapos pártiskolát végzettek munkáját követjük nyomon. A pártiskolát végzettek ösz- szetétele azt tanúsítja, hogy a beiskolázó pártbizottságok a Politikai Bizottság határozata szellemében, káderfejlesztési terveik alapján iskolázták be a hallgatókat. Figyelembe vették, hogy elsősorban azok kerüljenek pártiskolára, akik valamilyen pártfunkciót töltenek A pártiskola elvégzése után Nagyobb a politikai aktivitás be és korábban pártiskolát még nem végeztek. Ennek eredményeképpen a hallgatók több mint háromnegyed részének már a beiskolázáskor volt valamilyen tisztsége. A többiek szintén aktív mozgalmi munkások — főleg tömegszervezeti funkcionáriusok. A közelmúltban részben a küldő szerveknél, részben a helyszínen tájékozódtunk a volt pártiskolások végzett munkájáról, elsősorban politikai tevékenységéről, aktivitásáról. Felmértük a társadalom érdekében, a köz érdekében kifejtett tevékenységüket. A pártiskolások már beiskolázásuk előtt is — a különböző tisztségek betöltésével — nagy fokú politikai aktivitásról tettek tanúbizonyságot így az iskola elvégzése utáni politikai aktivitásuk számbavételénél a következő tényezőkkel számolhattunk: a betöltött politikai mozgalmi funkcióval; az adott tisztséggel járó tennivalók ellátásának színvonalával; az egyéb társadalmi munkában való részvétellel, a politikai információs, valamint a továbbképzési igény fejlődésével. E tényezőket alapul véve a pártiskolát végzettek munkájának tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy az iskola elvégzése után politikai aktivitásuk növekedett. Néhány kivételtől eltekintve környezetükben hatékonyabban képviselik a párt politikáját, eredményesebben tevékenykednek megvalósításáért. A végzett hallgatók zöme a korábbi tisztségébe került visz- sza, korábbi pártmegbízatását látja el. Azok közül, akik alapszervezeti párttitkárként kerültek az iskolába, csaknem 85 százalék ma is ezt a feladatot látja el. Pozitívnak tekinthetjük, hogy a titkári tisztségből való fölmentések döntő többsége az objektív körülmények változásával és nem a volt titkárok személyes —negatív — tulajdonságaival függött össze. Ilyen objektív tényezőknek tekinthetjük többek között a pártalapszervezetek összevonása, az adott gazdasági egység vezetőjévé történt munkahelyi előrelépés és a településről való elköltözés is. A másik fontos terület, ahol kibontakozott és kibontakozik a pártiskolát végzettek aktivitása: reszortfelelősi tevékenység a pártvezetőségekben. Megvizsgáltuk, hogy a beiskolázáskor vezetőségi tagként tevékenykedők közül hányán végzik ugyanazt a pártmunkát. Zömükben — mintegy 90 százalékban — a korábhi pártfunkcióban dolgoznak. A pártvezetőségi tagoknál azonban a változást két fő, irány jellemzi. Azoknak a többsége, akik vezetőségi tagként végezték el a pártiskolát, ma már párttitkári feladatkört látnak el. Azoknál, akik kimaradtak a pártvezetőségekből — hasonlóan a titkároknál tapasztaltakhoz — zömében ugyancsak objektív tényezők játszottak közre. S zükségesnek tartottuk azoknak a pártfunkcióknak a figyelembevételét is, amelyeket nem a saját alapszervezetükben töltenek be a pártiskolát végzettek. Az e csoportba tartozók száma is jelentősen emelkedett a beiskolázás időszakához mérten. A végzett hallgatók politikai munkájának, aktivitásának másik fontos területe a tömegszervezetekben kifejtett tevékenység. Jelentősen — mintegy 30 százalékkal — emelkedett azoknak a száma is, akik e területen (vagy e területen is) tevékenykednek. Ügy véljük, hogy a propagandista tevékenység szintén egyik fontos területe a pártiskolát végzettek mozgalmi munkájának. Nagymértékben, mintegy négyszeresére növekedett azoknak a száma, akik vagy önálló pártmegbízatásként, vagy más pártfunkciójuk, illetve tömegszervezeti funkciójuk mellett látnak el propagandista feladatokat. A végzettek zöme korábbi tisztségükben maradt, de nagy azoknak a száma is, akik közben nagyobb feladatot jelentő funkcióba kerültek, vagy feladatkörük újabb pártmegbízatással bővült. A fölmérés során arra is választ kerestünk, hogy az adott mozgalmi munkát a végzett hallgatók milyen színvonalon látják el. Ennek megállapításában elsősorban a küldő párt- bizottságok véleménye alapján tájékozódhattunk. Az egybehangzó megállapítás az, hogy a pártiskolát végzettek többségének munkájában fejlődés taForró nyarunk volt Csak csendesebb A fonyódi vasútállomás őszi hétköznapjai ZSÜFOLT VONATOK, ülőhely még véletlenül sincs, forrongó vasútállomás. Áramlika tömeg a vonatokra, a bőröndök fülei leszakadnak, a kis és nagy táskák mindenhova beakadnak. "Jaj, a gyerek hol van?« "A jegyek! Hová tetted a j egyeket ?«-kiáltások és a balatoni csúcsforgalom összes »■áldása« már csak emlék. Kaposvár visszaköltözött Kaposvárra, és a fonyódi állomás csendes. így képzeli a laikus. És mi a valóság? Hallgassuk meg Görbe Zoltán állo- másfőnök-helyettest: — Forró nyarunk volt. Nem akarom számadatokkal terhelni, de egyet hadd mondjak mégis. Augusztusig 1742 443 Ft volt a személyforgalom bevétele. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy az évek óta közlekedő lipcsei járat mellett az idén megindult a Krakkó— Kassa—Fonyód nemzetközi vonat is. De számítottunk rá, ideiglenesen felvettünk dolgozókat a személypénztárakba és idegen nyelvű felvilágosítókat. Nem is volt fennakadás. Az állomás fejlesztését három éve kezdtük. Az akkor fölvett 102 dolgozóból 55 maradt itt. De ez nem baj. Csak az maradjon, aki mindig pontosan és becsületesen ellátja feladatát. Dolgozóink érdeme, hogy az idén tizenkettedszer nyertük el az élüzem, negyedszer a szocialista állomás címet. Igyekszünk mindent megtenni dolgozóinkért. A vonatkísérők pihenőhelye ma már kulturált és otthonos, a túlórákat szabadnappal honoráljuk. Munkánk legnagyobb része nem látványos. Ősszel, télen és tavasszal is vannak zsúfolt munkásjáratok, és ilyenkor a legnagyobb a teherforgalom. Most folyik a jövő évi menetrend előkészítése, megbeszéljük a nyári tapasztalatokat, és megindult a továbbképzés is. Félévenként mindenki köteles időszakos vizsgát tenni. De nemcsak szakmai továbbképzés van? Nemrég öt nődolgozónk szerzett gimnáziumi érettségit, ketten felsőfokú technikum levelező tagozatának hallgatói, kilenc dolgozónk jár marxista középiskolába, hét marxista esti egyetemre, egy pedig szakosítóra. Mindezt a szocialista brigádmozgalom hozta magával. Beszéljen talán néhány brigád- taggal is! Szabó Magdolna pénztáros Három íve H0I307ÍU it) — Nyáron utcahossznyi embersor állt az ablak előtt. Voltak veszekedések is. Az én munkám most már könnyebb. Csak hétvégeken és bérletváltási napokon vannak sokan. Annyi munka van, mint más, nem balatoni állomáson. Szentes László már nyugdíjas lehetne, de még dolgozik a csomagmegőrzőben. Negyvenhárom évet töltött ezen a munkahelyen. — Nyáron naponta kétszer- háromszor is kiürült a raktár. Ez mindannyiszor 60—70 csomagot jelentett De mostanában is van napi 15—20 csomag. Voltak érdekes esetek. Néhány külföldi például rengeteg élelmet hozott, mert úgy hallotta, hogy nálunk élelmiszerhiány van. őriztük két hétig, utána meg végignéztük, hogyan pakolnak a krumpli és a konzervek helyébe szalámit és kolbászt AZ ÁLLOMÁS ELŐTTI padokon mo6t is ültek várakozók. Megfigyeltem, az Utasellátó pavilonjához kb. 5 percenként érkezett egy vásárló. A büfé pedig, ha nem is zsúfolva, de tele volt A fonyódi állomás csendes? Inkább csak V> pasztaiható, tevékenységük színvonala javult. Ez megmutatkozik az alapszervezetek munkájának tervszerűbbé válásában, a tárgyalt napirendek kiválasztásában és előkészítésében, vezetési stílusuk fejlődésében, a vezetőségi tagok reszortmunkájának fejlődésében is. F ölmérésünk arra is kiterjedt, hogy a pártiskola elvégzése után a végzettek milyen formában vettek, illetve vesznek részt a továbbképzésben. Nagy többségüknél ez a továbbképzés a »kötetlen formák« felé mutat. (Titkári, reszortfelelősi értekezletek, önképzés stb.) Bár eltérően ugyan, de van igény a továbbképzés magasabb szintű folytatására is. A bentlakásos pártiskolát végzett párttagoknak mintegy 30—35 százaléka kívánja politikai ismereteit bővíteni szervezett formában. Mivel azonban a pártiskola elvégzése után közvetlenül erre kevés lehetőség nyílik, ezt az igényt csak kis részben elégíthetik ki. Fölmérésünk eredménye ösz- szefoglalva azt mutatja, hogy a bentlakásos pártiskolát végzettek nagy többsége aktiv mozgalmi munkás, és tevékenységük színvonala javult. Virányi István MA! KOMMENTÁRUNK Miért tűrjük? Lassan nem tud az ember hová elfordulni, napjában számtalanszor úgy tenni, mintha süket lenne, és nem hallana semmit, annyira ellepi az utcát, a munkahelyeket, a szórakozóhelyeket a káromkodás és a durva beszéd. Es ha csak a »csudába« küldenék egymást e sport művelői, vagy azt mondanák: »anemjóját/«, s ettől pillanatnyi mérgük lecsillapodna. Csakhogy nem erről van ám szó, hanem a féktelen drasztikumról, a trágárságról! Legszembetűnőbben a kisiskolások és a kamaszok között szedi áldozatait a csúnya beszéd, de persze ném kíméli az éltesebb férfiakat sem. Sokszor úgy tűnik, hogy az erősebb nem képviselői már-már egymással versengenek, ki tudja durvábban, közönségesebben és brutáli- sabban kifejezni magát, és mindezt teszik a nők jelenlétében, a nők füle hallatára, mintha ezzel a legtermészetesebb módon járnának el, mintha irodalmi nyelven beszélnének. A nők többsége megretten a gátlástalan beszéd hallatán. Pedig nem is olyan régen anyáink jókora pofonokat osztogattak volna, és rendre, tisztességre intették volna mindennek a tizedéért is a környezetüket, amit mi, emancipált nők, zokszó és neheztelés nétUM, már-már belenyugodva ' a sorsunkba, tudomásul veszünk. . ... Nem lehet <tz igaz, hogy ezt a káromkodási hullámot el kell fogadnunk és el kell tűrnünk a mai kor, a "gyorsuló idő" velejárójaként. Mindezt ugyanis nélkülözni tudnánk. Jó lenne, ha akadnának férfiak, akilc ebben segítségünkre sietnének. Mert már ott tartunk, hogy az újabb brutalitástól tartva, ezeket a fenegyerekeket nem merjük megkérdezni; vajon igy beszélnének édesanyjuk, feleségük, menyasszonyuk, esetleg kishúguk előtt is, és eltűrnék-e, hogy más férfiak igy társalogjanak a hozzájuk tartozó nők füle hallatára?! A legelemibb tiszteletadás, ha egy férfi nem beszél durván és közönségesen nők társaságában. Ügy tűnik, mintha az ifjú nemzedék egy része erről mit sem tudna. Egyre inkább tért hódit és polgárjogot nyer mindenfajta társasérintkezésben, úton > és útfélen a csúnya beszéd. Persze igazán eredményes és hatásos az lenne, ha hallatán mi, lányok-asszonyok nemcsak elpirulnánk és süketet tetetnénk, hanem mernénk felháborodni, tiltakozm és megszégyeníteni azt is, aki megsért bennünket. K. É. Beszélgetés az őrsön A érett határszélen kommunistává Amikor azt kérem a parancsnoktól — Böszörményi Mihály főtiszttől —, hogy szeretnék egy olyan határőrrel beszélni, aki társainál is többet nyújtva látja el feladatát, így válaszol: — Gerák Sándor határőrt javaslom. Egyike az őrs legfegyelme- zettebb, leg- tisztelettu- dóbb katonáinak. A szolgálatot, a kiképzési feladatokat mindenkor kiválóan ellátja. A KISZ-szervezet titkárhelyetteseként nagyszerűen tevékenykedik, segít társai nevelésében, abban, hogy a KISZ-is- ták élen járjanak a feladatok ellátásában, a szocialista versenyben, határaink védelmében. Talán egy kissé túlzásnak tűnik, hogy ennyi jót mondok róla... Kérem, nézze meg a dicséreti-fenyítési lapját, s tekintse meg kiképzési eredményeit is... Ezek a lapok valóban bizonyítanak, vallanak. Gerák Sándor eddig csak elismerést kapott. Szóbeli, írásbeli dicséretek, több alkalommal is jutalomszabadság. Legutóbb ez év augusztus 20-án négy napra utazhatott haza. A szabadságot így indokolta a parancsnok: -Eddig végzett, átlagon felüli, kiemelkedő munkájáért.«. Böszörményi Mihály főtiszt szavait igazolják a kiképzési eredmények is. A szakmai, politikai és más tantárgyakból minden osztályzata ötös. Jó megjelenésű, határozott és nagyon értelmes fiatalember. Húszéves lesz, életét gyerekkorétól kezdve a fővárosban élte le, ott végezte iskoláit, ott tanulta ki a gáz- és vízvezeték-szerelő szakmáit — Mit szólt, amikor megtudta, hogy a határőrséghez osztották be? — Én kértem, hogy katonaidőmet a határon szolgálhassam le... __ j — Édesapám is a határon szolgált a felszabadulást követő években. Nagyon sokat mesélt a határőri szolgálat nehézségeiről, szépségeiről, a határ mentén élő emberekről. Elhatároztam — ha alkalmasnak tartanak —; én is határőr leszek. — Milyennek tartja ezt a szolgálatot? — Olyannak, mint édesapám mesélte: nehéznek és szépnek. Soha nem hallottam korábban Babócsáról, Bolhóról, Vízvárról, Bélavárról és más határmenti községekről. Most úgy érzem, mintha én is itt születtem volna, annyira idetartozom... S az emberek? Mint rokonokat, családtagokat fogadnak bennünket, és velünk együtt őrzik határaink sérthetetlenségét. Egyszerű, becsületes emberek, akiktől nagyon sokat lehet tanulni. Itt van például Harasztia Ferenc termelőszövetkezeti tag. Bármikor megyek hozzájuk, szívesen fogadnak, s azt mondják, ha leszerelek, mindenkor örömmel látnak. De a község többi lakója is visszavár engem és többi határőrtársamat is. Gerák Sándor határőr azután arról beszél, mi mindent tesz az őrs KISZ-szervezete a politikai képzés érdekében, a határőri feladatokért, meg azért, hogy az őrs közelében levő községek úttörő határőrszakaszait is segítse, ö maga is rendszeresen eljár az úttörők közé, segíti a különböző versenyek megrendezését, s azt, hogy a gyerekek megismerhessék a határőrizeti feladatokat, azokban segíthessenek. — A KISZ-szervezet egyik igen fontos feladata, hogy egymást segítő közösséget alakítson ki az őrsön, hogy valamennyien felelősséget erezzünk mások munkájáért is. Ezt, úgy érzem, sikerült is megvalósítani. Ebben a kis kollektívában nagyszerű barátságok születtek a közös feladatok végrehajtása során. Itt ismerkedett meg az ugyancsak budapesti Maródi Ferenccel és Galle Miklóssal. Megfogadták: a leszerelés után sem szakítják meg a határszélen szövődött baráti kapcsolatukat Lassan letelik a szolgálati ideje, ö is, mint annyi társa, ha jól érzi is magát a határszélen, azért számolgatja a napokat. Gerák Sándor tiszta lelkiismerettel távozhat, öltheti magára a polgári ruhát, mert az esküben vállaltakat maradéktalanul teljesítette. Itt az őrsön, a határszélen kommunistává érett. Néhány héttel ezelőtt a szolgálat kiemelkedő ellátásáért a KISZ- szervezet javaslatára — másik ajánlója parancsnoka volt — fölvették a pártba ... Szalai László Sömogyí Nép/ap[
