Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-24 / 251. szám

MAI KOM MENTÁRUNK Tanácskozás az erdők közjóléti szerepéről Ki legyen az őrsvezető? Kirándulni, játszani szeretnének Lapunk hasábjain és más­utt is sok szó esett már Ka­posvár zöldövezetének nem éppen rózsás helyzetéről, a zöldfelületek növelésének fon­tosságáról. A város környékén több — kirándulóhelynek alkalmas — erdő van. Hogy csak a legis- * mértebbeket említsük. Gyer­tyános-völgy, a tókaji erdő a halastavakkal, a töröcskei víz­tároló, a desedai, a nádasdi, a zaranyi erdő. Ezek közjóléti hasznosítására már alakultak különböző bizottságok, készül­tek különböző tervek. De hogy ki, mikor, miből, mit csinál, annak pontos meghatározása valahogy mindig elmaradt. Hi­ányzott a felelős »gazda«. Ho­gyan léphetne tovább az ügy jelenlegi megrekedt stádiumá­ból? Ennek megtárgyalására Né­meth Ferenc, a megyei párt- bizottság első titkára a múlt hét végén egy szükkörű, veze­tő szintű tanácskozást hívott össze, ahol Szántó Gábor, a Somogyi Erdőrendezőség igaz­gatója ismertette a tókaji er­dő parkerdővé alakításának tervét. Ez része annak az ál­talános és 15—20 évre szóló távlati tervnek, amelynek ké­szítését a MÉM Állami Erdő- rendezőségek műszaki irodája hamarosan befejezi. Nem vá­rat magára sokáig a Gyertyá­nos-völgy parkerdővé alakítá­sának terve sem. Igaz, tervek hiányára eddig se panaszkod­hattunk. összesen hatot csi­náltattak — egymástól többé- kevésbé függetlenül — a kü­- lönböző szervek. A megvalósí­- tások azonban egyre húzódtak. Elég, ha csak a cseri park sorsára gondolunk. A már elkészült és készülő­iéiben levő terveket összhang­ba kell hozni egymással Erre egy intézkedési joggal felruhá zott testület lenne a legalkal­masabb, amely felelősséggel határozna a fontossági sor­rendről, az anyagi lehetőségek és tervek alapján. Németh Fe­rencnek ezzel a javaslatával mindenki egyetértett. Tekintve, hogy a Gyertyá­nos-völgy területén már eddig is történt egy és más — for­rásfoglalás, menedékház-épí- tés —, első lépcsőként ésszerű a természetbarát szövetség ál- I I tal már megkezdett munkát folytatni Akadályt jelent azonban, hogy a terület a zse- lickislaki termelőszövetkezet tulajdona. Ezért az Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazga­tója felajánlotta: egy nagyobb fatömeget tartalmazó erdő­résszel elcserélik a Gyertyá­nost, így a tókaji és a gyertyá­nos-völgyi parkerdőket a gaz­daság együtt kezelhetné a ter­mészetbarát szövetség közre­működésével. Megoldásra vár a tókaji erdő megközelítésé­nek gondja is, utat kellene építeni a tavakig. Mindez persze egv széles kö­rű összefogás eredményeként jöhet létre, különböző intéz­mények anyagi erőinek össz­pontosításával, a társadalmi munkafelajánlások kiaknázá­sával. A megyei tanácson most szerveződik a tájrendezési és környezetvédelmi tanácsi albi­zottság, amelynek vezetője a megytí tanács egyik tisztség- viselője lesz. A bizottság tevé­kenysége nem korlátozódik majd kizárólag Kaposvárra és környékére. Hatáskörébe tar­tozik a Balaton-part védőfásí- tásánák szemmel tartása is, amit megkönnyít, hogy a so­mogyi fagazdaság fejlesztésé­nek 20 évre szóló távlati terve messzemenően figyelembe ve­szi majd az erdők közjóléti rendeltetését. Részt vett a tanácskozás dr. Dobos Tibor, a soproni Er­dészeti és Faipari Egyetem er­dőtelepítési és környezetvédel­mi tanszékének docense is, aki felhívta a figyelmet a somo­gyi városok s községek belte­rületének, utcáinak fásítására.' A Vezető szintű tanácsko­zás tehát minden olyan témát napirendre tűzött, mely a zöld­területekkel kapcsolatban fon­tos lehet, és minden érintett szerv képviselője résírt vett a vitában. Okos javaslatok ke­rültek felszínre, amelyeknek eredményeképpen a városi ta­nácsnál is alakul egy — Ka­posvár zöldterületi gondjainak megoldását kézben tartó — bi­zottság. Továbbá: Kaposvár utcáinak fásítására még az idén 250 000 forintot fordít a tanács. R. Zs. HÁRMAN IS SZORONGTAK egy-egy padban .tegnap dél­után a kaposvári Bartók Béla úti általános iskolában. Pedig a legnagyobb teremben gyűl­tek össze az úttörőcsapat kül­döttei. Az osztályok, amelyek egy-egy úttörőrajt is alkotnak, legjobbjaikat küldték el a csapatgyűlésre. Es úgy tűnt, hoigy ők a legszókimondóbbak is. A téma itt ugyanaz volt, mint a város és a megye töb­bi általános iskolájában: az úttörőélet demokratizmusa. Csak nem ilyen hivatalosan, felnőttesen, hanem a gyerekek nyelvén. Annál is inkább, mert a vitavezető is gyerek volt. Gál Laci, az iskola csapattaná­csának titkára. A demokratiz­mus a gyéreitekhez közelálló, a mindennapjaikkal kapcsola­tos kérdéseken keresztül ka­pott hangot. Az egyik a legfontosabbak közül: Ki legyen az őrsveze­tő? Ez a gyerekek egyik leg­nagyobb gondja, hiszen álta­lában nem mindegy, hogy ki irányítja a kis vagy a nagyobb gyerekközösséget. Különböző vélemények hangzottak el ez­zel kapcsolatban: Olyan gye­rek legyen, aki, ha őrsvezető is, nem akar a többi fölé ke­rülni. Aki sok érdekes játé­kot tud. Ne mindig a jó tanu­lóitat válasszák meg. (Az utóbbin valóban érdemes len­ne elgondolkodni, mert bi­zony egyáltalán nem biztos, hogy az a gyerek, aki jól tud­ja a fizikát, a többieknek jó kirándulást is tud szervezni.) Az, amit elmondtak a gye­rekek, nagyjából tükrözte az úttörőélet időnként bizony formális voltát. Mert arról is szó esett, hogy legyen-e rő- zsegyűjtő felelős az őrsben. Az egyik kislány kézzel-lábbal tiltakozott ellene, hiszen — amint mondta — rozsét akkor kellene gyűjteni, ha főznének a szabadban. De nem főznek, mert kirándulni is csak na­gyon ritkán mennek. így hát nincs szükség rőzsegyűjtőre. KEVÉS A KIRÁNDULÁS, a játék, a mozgás az úttörő­ben. Ha nem vigyáznak, ak­kor az olyan foglalkozások ke­rülnek túlsúlyba, amelyek az iskolai órákra hasonlítanak. Pedig a gyerekek nem ézt szeretnék. Ezért javasolták, hogy ifivezetőkkel elengedhet­nék őket kirándulni akkor is, ha a rajvezető tanárok nem tudnak velük menni. Az úttörőélet tulajdonkép­pen jó dolog — ez derült ki a küldöttek mondanivalójából. Szeretik is. Csak azt kérik, hogy egy kicsit jobban igazít­sák hozzájuk a felnőttek. A hét közepén a Bartók is­kola tanulóinak képviselői is eljutnak a városi úttörőparla­mentre. Okos javaslataiknak — reméljük— ott is hangot adnak. S. M. A szőcsény-pusztaiak karácsonyi ajándéka Nemzetközi szimpozfon a szennyvízgazdáikodás Időszerű kérdéseiről Társadalmi összefogás az üzletházért (Tudósítónktól.) 451 lakos, erdészeti szakis­kola, közlekedési csomópont. Ez Szőcsény-puszta. Eddig a somogysámsoni áfész egy ve­gyesboltja működött itt egész­ségtelen, nedves épületben, ahol az áruk megóvása sem volt .biztosítható. Mindenkép­pen javítani kellett tehát az ellátást. A szövetkezeti gyűléseknek gyakran témája volt ez a fej­lesztés. Az áfész a IV. ötéves hálózatfejlesztési tervében be­ütemezte egy üzletház, bolt és italbolt felépítését. A szövet­kezeti tagság ez év tavaszi gyűlésein jóváhagyta a fej­lesztést. A SZÖVTERV kapos­vári kirendeltsége a terveket elkészítette, és a munkákat az áfész saját brigádja március­ban megkezdte. A MÉSZÖV a kölcsönös fejlesztési alapból j 100 000 forinttal segítette a megvalósulást, a tanács in- g/anas telicet és faanyagot adott 27 000 forint értékben, a lakosság és a szakiskola diák­jai az alapokat készítették el 6000 forintos társadalmi mun­kával. Azután az építőbrigádon volt a sor. Horvath László brigádja lelkiismeretesen dol­gozott. Meggyőződhettem erről október lö-u.i. All az üzlet­ház a szőcséuy-pusztai útel­ágazásnál. Minőén korszerű, meglévői a mai icor követel­ményeinek. Már csak a bur­koló munkák vannak vissza. Az áte&z elnökétől, CsctfdáA Györgytől megtudtam, hogy az üzletházat karácsonyi aján­déknak szánják. Az új beren­dezést Budapestről kapják. A vegyesbolt és az italbolt min­denestől 700 000 forintba ke­rült. A kapott segítségen túl az építési költségelvet a szö­vetkezet saját erőből fedezte. Az olajtartalmú szennyvizek tisztításáról ötnapos szimpo- zion kezdődött hétfőn a Tech­nika Házában hét szocialista ország szakembereinek részvé­telével. A baráti országok a nemzetközi együttműködés ad­ta kedvező lehetőséget ki­használva közös munkával kí­vánják a folyók, tengerek vi­zét a további szennyeződéstől megóvni. A tisztítási módsze­reket kilenc kategóriába so­rolták, s ezeket gondozás cél­jából egymás között elosztot­ták. Hazánkra a biológiai szennyvízkutatás módszerének és a korszerű levegőztető esz­közök kidolgozásának témakö­re hárul. Modern hizlalda Mikében A mikes Rákóczi Tsí korszerű. 720 férőhelyes sertéshizlaldát építtetett a balatonboglári TftvÁi tervei aiMMán, * nagyatsUM TÖVÁL kiviieiesésétoen Az oneietö, önitató berende­zéssel ellátott 2.8 millió fortpth» tswffté' mfirnuM átadása a napokban volt. Jól előkészíteni a beruházásokat! A jelenlegi tervidőszak egyik legfontosabb témája, és egyben közéletünk napiren­den levő kérdése, hogy mi­lyennek kell lennie egy-egy jó beruházásnak? A kérdés nem véletlenül vetődik fel éppen mostanában, hiszen a társa­dalmi, technikai fejlődésünk mai színvonalán a létesítendő gyár, energiaközpont vagy más egyéb, megtervezése, s korszerű felszerelése hihetet­lenül bonyolult, és a tervező­mérnöki munka olyan fokú összehar ~ lását követeli meg, amilyenre eddig még nem volt példa. Beruházási gond­jaink — amelyek mindenki előtt ismertek — javarészt is ebből adódnak. Közgazdászok mondják, hogy a beruházások megvaló­sításának egyes szakaszai kö­zött szüntelen változás van napjainkban is, mégpedig úgy, hogy az előkészítés mind hosszabbra nyúlik, a kivite­lezési idő rovására. Hovato­vább a hatékony beruházás legelemibb feltétele az alapos előkészítés. Másképp inegfo- galmazva: minél hosszabbak és alaposabbak az előzetes számitgatások és a tervezés, annál inkább biztos, hogy ha­mar készül el, és jól műkö­dő, korszerű lesz a létesít­mény, melyet az építők átad­nak. Egy példára gondolva: ha a lakásépítkezések precíz, kidolgozott ütem- és munka­terv szerint folytatódnak, amelyekben még arra is jut hely, hogy szinte milliméter pontossággal kiszámítsák az ajtók, beépített szekrények és más tartozékok méretét és he­lyét, akkor az építés során csak. a helyére kell illeszteni a pontosan elkészített szerelvé­nyeket, s nem kell a határidőt szüntelenül módosítani. Ellen­kező esetben a munkások idejének java része az apró igazításokkal telik el, s kez­dődhet minden elölről; a ki­vitelező újra és újra szűknek érzi a határidő szorító cipő­jét. Nyugodtan mondhatjuk te­hát, hogy a jó beruházás alap­vető feltétele a gondos terve­zés és a megfelelő területelő­készítés. (Szinte nevetséges például, hogy napjainkban is hogyan huzakodnak egymás­sal a különböző al- és fővál­lalkozók, mert — úgymond — . a másik nem biztosított a szá­mára építési, felvonulási te­rületet.) A műszaki hetek rendez­vénysorozata jó alkalom vőik arra, hogy a somogyi vállala­tok életének, a vállalatokat foglalkoztató gondoknak nagy részébe bepillantsunk. Ezek között különösen megragadott az az alaposság, mellyel a So­mogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat előkészíti egyik nagyberuházását, a bar­csi mészhomok téglagyárat. A mészhomok-technológia vi­szonylag új nálunk, az út te­hát, melyre a vállalat lépett, rendkívül sok fantáziát, bá­torságot és kockázatvállalást kíván. S mint az efféle, isme­retlen dolgoknál lenni szokott, az eddig nem tapasztalt, elő­re alig látható tényezőknek egész légiójával kell számol­ni a tervek elkészítésénél. A műszaki hetek keretében kü­lön rendezvényen foglalkoz­tak a beruházás előkészítésé­nek megvitatásával, számítva a nyílt véleménycsere gondo­latkristályosító hatására. Az alapvetően kedvező adottsá­gok mellett például még arra is gondoltak, hogy a leendő barcsi gyár félkörivhez ha­sonló ellátási körzetét hogyan egészíthetik ki a határ másik oldalánf Jugoszláviában) ta­pasztalható keresletre alapoz­va. Az elmondottakból is kide­rül, hogy az előkészítés-terve­zés időszakának egyik lénye­ges eleme a sokoldalú infor­máltság; az, hogy a tervezők pontosan ismerjék, mit akar­nak, ezenkívül rendelkezésük­re álljon a tervezett létesít­mény működésére, techniká­jára, technológiájára, munka- védelmére és még sok egyéb szempontra vonatkozó összes ismeret. Itt elérkeztünk a ki­indulóponthoz: széles körű tájékozódás, az összes variál­ható változat, és a jelenleg is­mert eljárások teljes kínálata nélkül ugyanis maga a ter­vezés is szükségszerűen csak egyoldalú és hibás lehet. T’Cs. ,.T. Várják a fúrósokat Szőlősgyörökön öt évvel ezelőtt kezdtem tisztelni a tóti lankák folyta­tásának lábainál elnyúló két- utcás községet, Szőlősgyörö- köt. A névleges kalapemelés okául egy — a megyében azóta is példátlan kezdeményezés szolgált: tisztasági fürdőt épí­tettek a faluban. Csak úgy, »saját fejüktől«, zuhanyozni, tisztálkodni. Egy idő óta ismét valamin törik a fejüket a kétségkívül korszerű szemléletű vezetők: vízműépítést határoztak el. A gondolat két éve vetődött fel, mégpedig a községben levő in­tézménynek, a Fővárosi Tanács Nevelőotthonának vízellátását felülvizsgáló hatósági szakem­berek részéről. Ugyanis az ott­hon fúrt kútjának 130 literes percenkénti vízhozamát kisebb korlátozásokkal elegendőnek találták a község ellátására is. Erre alapozva a tanács terve­ket készíttetett, és az idén nyáron már megkezdték volna a társulat szervezését, a költ­ségek előteremtését is, ha ... A folytatást Túli Géza ta­nácstitkártól halljuk. — Ha Fővárosi Tanács Mű­velődésügyi Főosztálya, a ne­velőotthon felügyeleti szerve nem támasztott- volna olyan követelményeket a közös víz­ellátás megoldásával szemben, mint amelyeket közöit velünk a múlt hónapban. — Cégjeles, bályegzős levelet kerít elő, amelyben tudatják a tanács­osai, hogy a napi 110 köbmé­ter vízfölösleget térítés ellené­ben átadják a községnek, a ku­tat és a vízházat azonban nem. Ilyen körülmények között pá­dig lehetetlen volna a vízmű vállalati úton való üzemelteté­se. — Mit mondjak, nem örül­tünk a válasznak. De nem es­tünk kétségbe, pedig a DÉL- VIÉP már a falu végén ott tá­rol egy halom bányakavicsot, kezdené a kivitelezést. De víz nélkül? A keserű szavak után Mol­nár Géza tanácselnök már va­lamivel derűsebben folytatja. — Két év múlva minden­képpen szükség lett volna egy másik kútra. Ismerjük válasz­tóinkat, ha már ott a víz, sze­retnék bevezettetni a lakásba. Az otthon kútja pedig ezt már nem bírta volna. Ezért rendel­tük meg még az őszre a fúrást, a komlóiak november végére ígérték a befejezést Bízunk a fúrósokban, és ha lesz elegen­dő vizünk, akkor kerti csapos rendszert építünk. A titkár szinte önmagának mondja: — Pedig az otthonnal igazan jó a kapcsolatunk. Érthető, hogy a vízműépítés »rajtjának« elcsúszása mardos- sa a vezetők bensőjét, ám az otthon fölöttesei is féltik a 250 fős intézmény ifjú lakóinak létfontosságú vízszükségletét, és kikötéseikkel az ő érdekei­ket óvják. Az akadályok tehát félregör­dültek az útból, a többi a tú­rósokon, a »fúrás szerencsén« áll. Kívánjuk, hogy két hónap­ra költözzön a Győrökön vizet kutatók b^d-Ms»1-''! 3

Next

/
Thumbnails
Contents