Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-22 / 250. szám

Kezükben o könyv egyúttal munkaeszköz is lm* Olvasnak-e a szakmunkástanulók? Csupán kedvezőbbek a feltételek Bár országos adat Bem áll rendelkezésünkre, több fölmérés alapján is vála­szolhatunk. Debrecenben pél­dául 285 általános iskolát végzett szakmunkástanuló kö­zül mindössze négy akadt, akiről többé kevésbé bebizo­nyosodott, hogy semmit sem olvas. A győri 401- es Szak­munkásképző Intézet 122 megkérdezett fiatalja közül pedig csak 18,8 százalék volt, áld semmilyen könyvtárba sem váltott belépőt. Az idézett adatokkal összhangban van: az ország közművelődési könyvtárainak beiratkozott olvasói közül csaknem min­den negyedik 15—18 éves. Számuk tehát meghaladja az 500 ezret. Nyilvánvaló, hogy nem lebecsülendő részük szakmunkástanuló. Meggyőződésem, hogy még­sem tesz jót a holnap szak­munkásai ügyének, akit a fontiek elégedettséggel tölte­nek el. Az jár helyes úton, aki a jövővel veti össze az adatokat. Azzal a jövővel, amely a mai 15—18 évesek — azaz a szakmunkástanulók zöme — számára sokkal kö­zeléből, mintsem gondolnák, Egy-két évtized múltán egy csöppet sem számit különle­gesnek az a szakma, amelynek munkásai nem tud­ják nélkülözni a szakköny­vet. Nemcsak azért, mert kü­lönben képtelenek lépést tar­tani a fejlődéssel, hanem mert napi munkájukat sem tudják másként elvégezni. Nem túlzás teháfc az 6 ke­zükben a könyv egyúttal munkaeszköz lesz! Mégpedig nélkülözhetetlen munkaesz­köz, hiszen nekik már lega­lább annyira a fejükkel is keli dolgozniuk, mint a ke­zükkel. S az sem véletlen, hogy könyvről, s nem kiiárólag szakkönyvről van szó! Magas színvonalú szakkönyvolvasá- si kultúrát ugyanis nem le­het kialakítani általános, ol­vasási kultúra nélkül. Alapos tévedés azt hinni, hogy az iro­dalom és a szakirodalom em­berformáló hatása ég és föld. Mindenekelőtt magának az olvasásnak a hatása alakítja át az ember gondolkodásmód­ját. S ennek a hatásnak csu­pán az egyik eszköze az ú.i in­formációk, új tények s a mű­szaki-tudományos újszerűsé­gek közlése. A másik eszköz: az élet ismert dolgainak új, művészi megvilágítása. Azaz: rádöbbenteni arra, ami min­den korban más-más formá­ban az emberi lélek mélyén rejlik. Ki merné tagadni, hogy az atomkor automatáit irányító munkás számára ez nem lesz épp oly nélkülözhetetlen, mint a matematikai képletek és fizikai jellemzők ismerete? S ha ennek a kérdésnek a kapcsán keresi az ember a választ — olvasnak-e az atomkorra készülődő szak­munkástanulók? —, akkor még kevésbé nyugtathatnak meg bárkit a cikk bevezető­jében idézett fölmérések számadatai. Az a jó, hogy az egészséges nyugtalankodók között vannak a legilletéke­sebbek: a szakmunkásképző intézeteket irányító Munka­ügyi Minisztérium vezetői. Néhány hónapja je­lent meg a Magyar Könyvki­adók és Könyvterjesztők Egyesülésének jelentése az is­kolai könyvtárakról. A többi között 22 szakmunkásképző intézet könyvtárát vizsgálták meg. Nincs benne semmi meglépő, hogy egy csöppet sem rózsás helyzetről adtak számot.., Megállapították például, hogy az 1969/70-es tanévben a középiskolákban átlagosan 12,5 forint jutott diákonként új könyvek vá­sárlására, a szakmunkáskép­zőkben viszont mindössze 3,5, Érthető, hogy komoly gond: fölöttébb foghíjas a könyv­tári könyvállomány. Egy ta­nulóra a középiskolákban át­lagosan 11—12 kötet, az álta­lános iskolákban 2,37 kötet, * szakmunkásképzőkben 1,6S kötet jut. Nem csoda, hogy a szakmunkástanulók veszik • legkevésbé igénybe az intézeti könyvtárat Az általános is­kolások 42,7, a középiskolások 56,1, a szakmunkástanulók 34,7 százaléka kölcsönöz könyvet a szamára legköze­lebbi könyvtárból. A szóban forgó jelentét egyik leginkább elgondolkoz­tató része: megpróbálták fel­becsülni, hogy mennyi időbe telik, asnig a többé-kevésbé elfogadhatónak tartott tanu­lónkénti öt kötettel rendel­kezni fognak a szakmunkás­képző intézetek könyvtárai. A számítások szerint — ha csak a körülmények számottevően meg nem változnak — ehhez 19 évre van szükség. Ha még a 70-es években nagyjából megfelelő könyvállományt akarnak kialakítani, meg kell kettőzni a gyarapításra szánt pénzt Az elmondottakról még a nyáron sok szó esett a Mun­kaügyi Minisztériumban. De nemcsak vitatkoztak, hanem intézkedtek is. L Szakmunkástanulóként 45 — összesen mintegy 6,5 millió — forintot szavaztak meg az intézeti könyvtárak állományának gazdagításá­ra; t. Október 1-től mindazok­ban az intézetekben, ahol leg­alább ezer fiatalt tanítanak, függetlenített könyvtárost kell munkába állítani; 3. Többé nem épülhet az or­szágban szakmunkásképző in­tézet, ahol nincs önálló helyi­ség a könyvtár számára. Elhárultak tehát az útból az akadályok? Szó sincs róla! Csupán sok­kal kedvezőbbek a feltételek. Meg lehet például vásárolni az úgynevezett alapkönyve­ket, amelyeknek minden va­lamire való könyvtárban kéz­nél kell lenniük. Gondoljuk meg: ez nem is olyan egysze­rű dolog! Először is: melyek ezek a könyvek? Pillanatnyi­lag a Könyvtártudományi és Módszertani Központban tö­rik a válaszon a fejüket... S remélhetőleg nemsokára el­jut az ajánlott lista a könyv­tárosokhoz is. Nem lesznek persze irigylésre méltó helyzetben a könyvtárosok: nem lesz köny- nyű kiválasztaniuk az ö tanu­lóik számára szii.kséges köte­teket Nemcsak azért, mert a több száz szakma elsajátításá­ra készülő tizenévesek igé­nyét Ízlését valamint az ez­zel kapcsolatos pedagógiai tö­rekvéseket kell egyeztetni a lehetőségekkel. S mindennek alapján kell kialakítaniuk a helyi könyvtári koncepciót, az olvasóvá nevelés helyi stratégiáját Azt hiszem, az 1* sok fej-, törést fog okozni, hogy na­gyon kevés a leendő szak­munkásokhoz szóló könyv. Kevés olyan olvasnivaló je­lenik meg, amely nem pusz­tán tankönyvszerű ismerete­ket ad, hanem fölébreszti a fciváhesiságot egy-egy szakma iránt S kedvet csinál ahhoz, hogy egy — szellemileg még korántsem kiteljesedett — tizenéves jó szakemberré akarjon válni. S fölismertesse vele, hogy milyen úton-mó- don lehet alkotó munkássá, akit nem kizárólag a létfönn­tartás kényszerít a munkapad mellé, hanem egyéniségének kibontakoztatása is. Veszprémi Miklós T üzzomónekép Mint pásztirtűz ég, Vázlatok Arany Jánosról Arany — a j gazdaság. a S kincs káprá- zata. önmaga érteke; öröm és átok egy­aránt ... Arany is szint* öntörvényű. Költő volt: ál­dott és átko­zott Művésze­te akkor kivé­tel volt — é* így lett sza­bály. Végletek. Mint maga a század is. A XIX, amely­ben a költő í ólt Napóleon világhódító terveinek ku­darcba fulla­dásától a vi- | lág proletár- I jainak első ;; megmozdu- W nem lehetett ktmondani­Toldalági bél: Most ünnepeljetek Emeljétek fel karotok a nap felé és köszöntsétek, öregek és fiatalok, az életet, a dicsőséget ünnepeljétek; énekek torkotokból úgy törjenek fel, ahogy források, gejzírek szöknek magasba; a jelekkel, amiket sokszor látni még vészjóslóan és vezeklésre intve, most ne törődjetek! egy isten a szívét kitépte és nektek dobta úgy oda, hogy bárha mindig jön az éjjel, másnap mindig tovább tüzel, nem veszíti az erejét el Fayad Jamts: Hajók Ha van®* öblébe a sziget harsány és kék kikötőibe hajók úsznak most megrakva áruval és barátsággal Leülök egy percre figyelem a víz Ujtékaii Távoli hajók nevét görgett felém a hullám a délután ege alatt Leülök egy percre: jé tudsá hogy nem vagyok magara hogy árbocok és emberek vesznek kór® ablakok és olaj és gépek hullámok kémények csillagok és járókelők. Ülök Havanna öblének kőfalás nézem a horgonyáé hajókat akárcsak testvéreimet nézném akik »okáig messze voltak ülök csak és hallgatom az olajszállító autókat benzint visznek és barátságot külvárostól külvárosig Ülök a faion és ingemet amely fehér mint a szabadság « a béke beszór ják a széttörő víz fényes szilánkjai toAáryd MiluBy ferdítése Boér András: Mér megtanulta.» Erővaditó konok hidegben Budái figyelte szálkereszten Horgas kezében lapult s pmka Hogyan t&pébb—már megtomdta Memruspokol hozni jöttek Virág—levegőt meggyötörtnek Szabadulást a szolgaiét»* Örök Idők becsületére lásáig. Roman­tika és realizmus kora. A népek öntudatra ébredésé­nek, a tűzzel-vassal gyar­matosításnak, a nemzetközi­ség eszméjének és a nem­zetté válásnak s korszaka. Forradalmi változások szá­zada.. A feSHÓ. Remekműveket »SkateéL Még a töredékekben la. Élei- körüiményej miatt meghiú­sult elképzeléseivel, a fele­lősségérzet izzó ósztokéjétfi hajtva. S nywghaiatlanaL PetótS barátja — a köztadat is számon tartja. Sokszor egy kissé furcsa hangsúllyal, néha számonké- róen is. Pedig két különbö­ző alkat, két eltérő mentali­tás és stíhts — két homlok­egyenest szembenálló kor­szakban. Noha a leglényege­sebb vonás közös volt ben­nük, s közős volt amiért küzdöttek. Nemcsak barátok voltak, hanem fegyvertársak in. ök ugyanannak a fa- törzsnek két iker ága — egymástól elválaszthatatla­nul. Eszmében, célban is ... Mert »-ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel AU ahhoz, hogy uralkodjék • politikában in Ez a század feladata...» ,,, Az volt 18^#f9-be» is. Pe­tőfi honvéd. Arany nemzet­őr. S azért csatáztak mind­ketten tatjukkal is. És a re­ménység szétfoszlásával ezért oly égé a fájdalma Aranynak. »Hazát és népet álmodnák...» — f a Vilá­gosnál elsötétedő látóhatár­ral az ifjúi lelkesedés jdlob- banásával ezért kettős s vesztesége is S összeszorftott foggal, vaserejű daccal neki kellett virraszta ni a sírok fölött — egyedül a szellemi küzdőtéren —, s óvni, fönn­tartani a nemzetben a re­ményt És úgy szólni, hogy az is visszhangozzék, amit szabadságharc után lírájá­nak vergődő szám y csapásai tanúsítják ért, * így lesznek a tők&etesség művészi pél­dáivá * balladák. Egymást váltja kétségbeesés és so­mén». S t©- ktf őrzője, tovább**» *6j« atunak, »mit Petőfi kez­dett a magyar költészetben, bogy termában, nyelvben, nuí vtettÉ® — az adott le­hetőségek közt — a tökéletes- •égig fejlessze art Megtartani és továbbépíte­ni Mindazt, «mi e nép szel­lemi értéke- összefogni a szétesést esőket * rendet te- ntroieró a káoszban ... Klasz- «-rti-i»» héroszok vállalkozása volt, s a klasszicizmusig veze­teti Az egyén tragédiája vi­szont, bogy tárgytalanul. Ma­gányos harcosként, de olyan emberi erkölcsi hitvallással, amelyre egy nemzet figyelt S 6 tudatomul vállalta a nemze­ti sorsot és eszményeket. Sőt túl is nőtt ezen: felelősség- vállalásban, költői példaadás» ben. Így tagadja meg —elke­seredetten és kiábrándultán — a 87 utáni hivatalos Ma- gyarorszáeot & ez a társta- íaiigáff már önmagában is vád. Rrse ssstat iá Ady — örö- kAskén* — »»sunders hódo­ld megad«» a »nagy Arany Jánosnak*. a »forra­dalmi. fiatal Magyarország« «tevösesL A nagy festőnek hivatása, hogy • nemzetei önszerrüéle- téhei segítsék- S Arany — akit ma 90 éve ragadott el a hatéi — vállalta és megvaló­sította ezt egy adott korban. Neki tiszteiéi adassék ezért S misst neid TofcH példázata, nekünk nemzeti-népi kultú­ránkban. szókincsünkben és költészetünkben lobogó pász- tortfiz az 6 tanítása. K. P. A tűzzománc ősi festészeti technika, amelyet a XX. század elején fedezett föl újra az európai képzőművészet. Hazánkban 8—10 éve kezdték felhasználni a tűzzománc sa­játos lehetőségeit. A tűzzo­mánc felhasználásának Ma­gyarországi úttörői kőné fer­tőzik Lőrincz Vitus fóti festő­művész is, aki 1964 óta foglal­kozik üyen képek készítésével Több kiállításon szerepelt munkáival; nagy sikere volt legutóbb az 1971-es miskolci önálló kiállításának. A Ulüvesz Kendos lány oitPŰ ajkofes*. A költő születésének évfordulóján Balassi Bálint Szép magyar komédiája ft*?**«! életének negyven évében sűrítve megtalálható mindaz, amit kortársai együtt­véve éltek át: a megaláztatás, a rettegés, a török elleni harc, a perek ármánykodása, nagy szenvedélyek és csalódások, a bujdosás hontalansága. A költő 1554. október 20-án született Zólyom várába», * Esztergom falai alatt kapott sebébe» 1594. május 3ó-án halt meg, A szenvedésben, kündele»- ben, gyötrődésben, kalandban, erőszakban s a felemelkedés vágyában fogant re neszasz magyar líra irodalmunk nagy értékei közé tartozik. Balassi Bálintot vitézi énekei és sze­relmi versei révén ismerjük elsősorban. Születésének év­fordulóján mégis a drámaírót kívánóin bemutatni. 1589-be*» ugyani# Balassi átdolgozd« Casteüetti AarUM című pás*» tordrámáját, • ezzel megte­remtette a magyar reneszánsz komédiát A mű hosszú elmet visel: Gyár met i Bato&sa Bá­lint Szép magyar komédiáié ffkiesáéktoit AhöettítAart Sínt nantisnak OalctlheÁvel való szerelmükről szép magyar co- moedia.) Ez a dráma csak 1958»ban került elő Jan Misi- amk tanár, bratislavaí akadé­mikus találta meg a »Bécsi­kódexben.» Balassi drámájában szakí­tott a középkorral. Nem az is­ten nagyságát dicsőíti, nem a szentek tetteit örökíti meg A középkorban ugyanis az em­ber csak mellékes alakja volt as irodalomnak, s áhítattal, rajongással fordította szemét az ég felé, Balassi hősei már a földhöz tapadnak és a mű központjába kerültek. A kö­zépkorban keletkezett művek­ben a cselekmény színhelye a templom, Balassi komédiájá­ban -vadon erdőben», -szép .hajnalon», tisztáson, juhok, fák és kősziklák között bo­nyolódik a cselekmény. A osneszáíts Balassi-mSbőJ eltűnik a mozdulatlanság, s az »állóképet« a fiatalok játéka, tánca, éneke helyettesíti. S a középkor komor »aszketa-gon- dolkodása« helyett a koané-- ítLábsa • humor íűssesst te A syehd fordulatok is fel­csillantják az életörömét. Egy- egy csípős, ízes megjegyzés mögött a derű bujikál. Diene* a paraszti életformára jellem­ző jóízű hasonlatokkal mutat­ja be Júliát Credolusnak: -Olly fehér, mint az én ingem karácsony napján! A mell* mint egy gömbölyű retkees- ke..., az orra vékony hosz- tzukáska, mint b/ukon hámo­zott salátörzsácska, jó szaga pedig mint az én cicskémnak az kemencében.’« A rene­szánsz ember szépségkereseté­nek örömélménye átüt a ré­gies nyelven, ezért friss és közérthető ma is. Már a prológus 1* sejtett, hogy tüze, ereje van a komé- di»béH szerelemnek. Balassi mindig te csodái*! a szerelmet, * müvében a -véghetetlen nagy szerelemnek« állít emléket, S változásban, alakulártiaa. fej­lődésben mutatja be a jelte- tneketi A reneszánsz hagyományait figyelembe »éve nyomon írtért »! • ^ensnkäk JsUeméhen b»- feSwMkartitt mefeKsssáastd,. Atrirjaj nem csapán Jóból és rosszból vannak gyúrva, ő az érzelmek-jellemek széles ská­láján ábrázol. Juha megingat- hatatla» szerelmes, kedvese me&SJ semmi ei nem tánto­rítja. S sens játékszer a férfi kezébe». A belenyugvás és engedelmesség helyett eeyen- rangá partnere a férfinek. Sőt egy-egy helyzetben foléje is emelkedik. Credulus — a mű férfi bőse — álhatatos, nagy szerelemmel gondol még tíz év távlatából is holtnak vélt kedvesére: » ... sem édes hazámtól való messze távozás, sem éhség, sem szomjúság, sem hó, sem hideg nem fe­lejtette el velem az én szerel­mes egyetlenegy telkemet,« Mély az érzés, nem a csél- csap férfi fellángolá&a, hanem létekbe égetett szerelem. Diene# — a praktikusan gondolkodó juhpáaztor — nem szárnyal. A szerelmesek ügye is mellékes számára; alakja inkább Vörösmarty Balgájá­val rokon. A valóság vaskos világában él. Pórias ravaszsá­gának. furfangjának Indítéka « kapzsiság. bumíordísága azonban kedves humort köl­csönöz. figurájának. A Ssép magyar komédia üzenet a mának — egy vér­re!, küzdelemmel átitatott kar Almát böTTteffiAfflmtf-d közvetí­ti satexoKULkra. Bóra Feren#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents