Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-21 / 249. szám

Budapesti művészeti hetek Igazgyöngyök és morzsák Az indiai művészegyüttes műsora által némi ízelítőt kaptunk nemrégiben abból a színes és gazdag forgatagból, mely a főváros kulturális csúcsforgalmát jellemzi ezek­ben a napokban. Ha valaki a páva-szimbólummal díszített programfüzetet lapozza, a bő­ség zavarával küzd. Nagy a szerencséje, ha sikerül egyál­talán jegyet kapnia valahova. Főleg vidékről nehéz megsze­rezni ... Ügy vélem, érthető tehát, hagy minden bizalmunk a tévében van. S most is a képernyő alapján pásztáztuk végig — két szempontból is — a művészeti hetek műsorát. Itt nincs tülekedés, pedig a való­ságban csúcsforgalom van. A Chagall-kiállításon alig lehet megállni szemlélődni a soka­ságban, a Shakespeare Com­pany előadására nem lehet je­gyet kapni. Klasszikusaink emlékezete A művészeti hetek — Buda­pesten talán keveset méltatott — részese a Magyar Rádió és Televízió is. Nívós produkciói, hangjátókai, tévéfilmjei ese­ményszámba vehetők. Ezúttal a klasszikusaink, Bartók—Kodály ihlette műso­rokra kívánjuk emlékeztetni a nézőt. Csehszlovák—magyar kopro­dukció volt a Bartók Szlová­kiában című filmalkotás, amely méltán jellemezhető élő zenetörténetként, s szerves folytatásának tekinthető a Bartók és Kodály nyomában készült film, az Ürögi kanász- tánc, Lengyelfi Miklós szer­A megyei TIT-szervezet VI. küldöttgyűlése Beszámoló négy év munkájáról Szinte képtelenségnek látszott, hogy egy szervezet teljes képet adjon több év munkájáról, s szóljon egy ugyanilyen jelentős időszak tévéiről. Mégis úgy összegez­hetjük a TIT Somogy megyei Szervezetének tegnapi VI. kül­döttértekezletét, hogy jól el­látta ezt a feladatot, jól előké­szítette az országos választ­mány munkáját. A küldöttértekezleten részt vett Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára, dr. Her- czeg Ferenc, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának munka­társa, dr. Törő Imre akadémi­kus, a TIT országos ügyvezető elnökségének tagja. A TIT-tagság létszámának fejlesztését, a falusi, munkahe­lyi ismeretterjesztés további fokozását tartva szükségesnek szólott az értelmiség szerepé­ről, feladatáról. — Szándé­kunk, hogy segítsük a TIT munkáját. Kívánjuk, hogy az értelmiség találja meg a he­lyét, szerepét megyénk társa­dalmában. A pártszervezetek állandóan figyelemmel kísérik a TIT munkáját, a szervezet­ben tevékenykedő kommunis­táktól példaszerű .munkát vá­runk. A feladatok közül kiemelte a szocialista közgondolkodás fejlesztésének fontosságát. Dr. Törő Imre a TIT vezető szerepéről beszélt az ismeret­Dr. Gebhardt József megyei elnök megnyitója után Kánya János megyei titkár beszámo­lóját hallgatták meg a küldöt­tek. Lényegfeltáró volt ez az ér­tékelés, mely megyénk társa­dalmi, gazdasági változásai­nak tükrében mutatta be, mit végeztek a társulat tagjai a dolgozók körében. Az V. közgyűlés óta Somogy megyében 16 414 ismeretter­jesztő előadást tartottak. Eb­ből 7470 társadalomtudományi, 8994 természettudományi volt. terjesztésben. Dr. Herczeg Fe­renc ' a marxista eszmeiség erősítéséről szólt a TIT-mun- kában, s hangsúlyozta, hogy vigyázni kell az eszmei tiszta­ságra. A megyei küldöttértekez­let bensőséges pillanata volt, amikor a megyei elnök átadta a TIT kiváló dolgozója kitün­tetést Bérezi István barcsi já­rási titkárnak. Ezután megválasztották az Az összegezés megmutatta a belső arányokat is. Az üzemi Ismeretterjesztés fejlődött, ugyanakkor megállapították, hogy — mivel az üzemi elő­adásszámnak csak mintegy 40 országos küldötteket, az orszá­gos választmányi tagokat, va­lamint a megyei elnökséget. H. B. kesztésében. Riportere Olsvay Imre tudományos kutató volt, a népdal értője. Érdemes en­nél a szónál maradni: értő. mert értő módon illesztették össze a riportot a népdal- és néptáncbetétekkel. Értő módon úgy is, hogy az emlékezők korképet rajzoltak elénk a fia­tal Bartókról hitelesen, han­gulatosan. S értő volt abban az értelemben is, hogy követni tudtuk az eredeti »fésületlen« dallamot, hogyan válik, épül klasszikus zeneművé. Ugyan­ilyen; leplezetlen nemes szán­dékú ismeretterjesztés nyo­mán követtük a kanásztánclé- péseket, hogyan épülnek ko­reográfiává Együd Árpád munkájában, a Balaton Tánc- együttes előadásában. A tévé nemcsak részese, ha­nem imformátora is az ese­ményeknek. Mint ilyen, már jóval kevesebb erénnyel ékes­kedik. Ahogy mondják, »zsu- fi« ház van minden színház­ban, mégis csupán a Színházi album vállalkozott arra, hogy némi betekintést adjon ebbe a ka­vargó és izgalmas színházi életbe bizonyára a későbbiek­ben több felvétel törleszti majd az adósságot, a Színházi Album ugyanis vajmi keveset nyújtott. Azt megértjük, hogy miért nem kaptunk »ízelítőt« a főszereplő, Royal Shakes­peare Company előadásából, de az már kevésbé érthető, hogy miért próbáltak minden mást felmarkolni röpke egy órában, hiszen így csupán morzsák kerültek a képernyő­re. Láthatóan a két műsorveze­tő — Demeter Imre és dr. Vá- rady György — a hagyomá­nyos riportokhoz is hűek kí­vántak maradni, azonban úgy tetszett, hogy kapkodják a fe­jüket; egy villanás hazai be­mutatókból, egy tekintet az Ateljére, egy sóhajtás a Sha­kespeare színház után, egy kis kukucskálás a Divadlona Vi- nohradech színpadára. Köz­ben »riportok«; hazai színhá­zi életünk illusztris egyénisé­geinek mondatai, legtöbbször kettéharapva a vágóasztalon. Ügy véljük, jobban elő kel­lett volna készíteni az albu­mot, és inkább kikötni néhány vállalkozásnál; teszem azt a belgrádiak érdekes kísérleti színházánál. S azt, tisztelve a nézőt, tisztelve a szöveget, va­lamint az előadást — nem ügyetlen alámondással fordít- gatni. És többet informálni az Ateljéről, mert a rövid snitt­ből úgy tetszik, hogy mindez nem Shakespeare-ért volt, ha­nem ellene. Jóllehet. — tudo­másunk szerint — az Atelje nem ellenszínház. T. T. szót a forgalomirányító címé­re, de inkább hallgatok, nem vagyok én még itt olyan sta­bil, hogy cukkoljam az öreget. Azon gondolkodom, kapunk-e valami vacsorát. No, végre! Indulunk. S ahogy lassan elhaladunk, meglátok egy szekeret. Két olyan ló áll a rúd mellett, cso­da hogy bírja a lába: mind­egyiknek kinn vannak a bor­dái, lóg a feje, a csülke sáros. A íjakon egy rongyos lópok­rócban didergő kislány, a lyu­kak a gépkocsik reflektorfé­nyében, mint egy-egy fekete tusfolt. A szekérderékban pe­dig, párnák között, egy kopasz öregasszony. Néhány szál ha­ja van, azt cibálja a szél. A feje félrebillenve, a szeme le­hunyva. Él még, s a halálán van? Vagy már mindegy neki, ho­vá viszi a'rozoga szekér? Hol van a családja, s mit hagyott el, ami nem fért föl melléje? A kérdések úgy buknak föl az agyamban, mint háborús filmekben a rohamozó kato­nák a lövészárkokból. De már minden elmarad mögöttünk. Idegen homlokú, lezár szemű házak közt ka- nyargunk, a forgalom eltűnik. Kiérünk egy térre, oldalt vala­mi parknak a röntgenképe, csak a fák gerince, az ágak bordái feketéllenek a reflekto­rok fényében, a padok beton­lábai közt botladozik a pillan­tás. Ha nincs az a szekér, ha a fiúk közt vagyok, jól tudom: már arról regélek, miféle mó­kák folynak a diáklányokkal Áfa sseretete Hogy is volt? Mikor kezd­te? Mikor ült le'először kezé­ben a faragókéssel, hogy életet formázzon a fába? Ezek a kér­dések izgatják legjobban a né­zőt, a látogatót, ha egy fafara­gó mester kiállítását tekinti meg. Sokszor legbeszédesebbek maguk a kiállított tárgyak. Mesélnek a mesterről. Nagyber­kiben él Nagy Tibor általános iskolai tanító, akinek keze alól szinte hetenként újabb és újabb, szebbnél szebb farag- ványok kerülnek ki. — Azt mondják, a fafara­gáshoz nemcsak kiváló kéz­ügyességgel kell rendelkezni, hanem jó késsel is. S ami en­nél is több, hogy a szem a megmunkálatlan fában észre­vegye a formákat, és kész tár­gyat lásson. Így van ez? — Nem olyan egyszerű ez. A legfontosabbat kihagyta. Mindegyiket megelőzi a fa sze- retete, a falun élő emberrel születet sajátosság, vagy azt is mondhatnám: tehetség. Nem a kés a lényeges, hanem az éle, s az, hogy mit tud ... a bánás­mód .. . A plakát hívja az embereket a faragott gyertyatartók, dobo­zok, égetett, fába álmodott ar­cok, ostorok, kínáló tálak vilá­gába. A tanítót úgy is jellem­zik, hogy a község polihiszto­ra. A fafaragás kisgyermekko­ra óta kíséri. — Hogyan készül egy tá­nyér? — Három napig dolgozom rajta. Az esztergályozást is magam végzem, az iskolában van egy kis műhelyem. Ceru­zával rajzolom a mintát, s utána az általam készített szerszámokkal faragom ki. Na­gyon kiváló kést lehet készíte­ni vastag acélrugókból. — A minták nagy része so­Kiállítás a könyvtárban mogyi. De néhol észrevehető az idegen motívum is. — Ezen a kis cigarettakíná­ló dobozon más minta talál­ható, mint a többin. A tanító­képzőt Kolozsváron végez­tem, onnan a székely motívum. A faragás még könnyen megy, de az asztalosmunka néha megkeseríti az életem. A do­bozok összeállításánál, a csa­polások tervezésénél nagyon kell figyelni... Faragványai már a balaton- lellei Kapoli-kiállításon is sze­repeltek. A mostani kiállítás a községi klubkönyvtárban ka­pott helyet, s a hónap végéig várja látogatóit R. G. Geodéta népniíheSő Akkor figyeltem föl rá, ami­kor már harmadszor kért szót a KISZ járási bizottságának ülésén. Olyasmit mondott el, amit szívesen hallana az em­ber másutt is, amikor fiatalok vitatkoznak egymással, egy­másról. Arról beszélt, hogy ne másoktól várjuk a segítséget, ás másokat hibáztassunk, ha nem mennek úgy a dolgok a KISZ-ben, ahogy szeretnénk. Söpörjünk a magunk portája előtt is néha. Amikor arról volt szó, hogy szükség van-e mindenkire a KISZ-ben, Gárdonyit idézte, ö mondatja az Egri csillagok­ban Dobóval az egri vár pia­cán: »Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl.« Akadt, aki fél­reértette. Ezek szerint az ifjú­sági szövetség »kiválasztottak« gyülekezete? ezeken a padokon. Miért sze­mét az ember hét napból hat­szor, s miért tud rendes lenni a hetediken? Ha nem lenne hülyeség még a gondolata is, most odaáll- nék a kocsikról leugráló baj­társak elé, és prédikálnék, mint aranyszájú szent János. Szétfeszítenek a hirtelen tá­madt gondolatok. Beülök a ko­csi sarkába, s onnan figyelem, mi lesz. Nem kaptam paran­csot, és most örülök neki. A nagy tér megtelik a gép­kocsikkal, emberekkel. Idege­nül nézem, hogyan rendeződ­nek el. Azt hiszem, senkinek sem ízlik most a sarkoskodás, fegyelmezősdi, de azért csinál­ják. Elég volt a linkeskedésből, öcsikém. Eleget játszottad a bazári majmot Mindenkitől vársz valamit magadnak, de semmit nem adsz. Meg vagy sértve, ha oda tesznek, ahol a helyed van. Csináltál valamit életedben? De azt elvárod, hogy mindenki a te utad egyengesse. — Na, most megmérhejtük. — Micsoda? — riadok föl. A pilóta. Kezében a mérle­ges doboza, és biztatóan inte­get Ügy följön bennem a düh, hogy sírhatnékom támad. S. Odavágok egyet a kezére. Nem Jól találom eL alighanem ne­Üjra szót kért Nem így gon­dolta. »KISZ-vezetőket már vissza tudunk hívni, ha erre a tisztségre érdemtelenek. KISZ- tagoknak is merjük visszaad­ni a tagsági könyvet, ha nem érdemesek arra.« Amit elmon­dott, mindenki tudja. Csak rit­kán hallani ilyen élesen. — Ki ez a fiú? — kérdezem a szomszédomtól. — A mesz- tegnyői KISZ-titkár — hang­zott a válasz. Amikor a mesztegnyői mű­velődési otthon klubszobájá­ban ültünk Lönhard Ferenc­cel, akkor derült ki, hogy az én kérdésemet elég sokan tet­ték föl az utóbbi két hónap­ban. Volt, aki így módosította: Mit akar ez a fiú. Tényleg. Mit akar? — Olyan kultúrotthont, aho­va minden fiatal valamiért jár, ahol megtalálja az érdek­kem fáj jobban, de a célomat elérem: begurul. Félredobja a dobozát, és áthajol. Ut meg csíp. Némán, gyűlölettel ve­rekszünk. Káromkodik, de rajtam nem tesz túl: felsoro­lok mindent, amit tudok, s az nem kevés. Hirtelen visszahúzódik. Nem nehéz kitalálni: jön valaki. A tisztek, a főhadnagy elv­társsal az élükön. Ott állnak meg a kocsi mellett, nyilván eligazításra. Mi ketten meg sziszegjük egymásnak az igéket 12. Én azt hiszem, kapiskálom már, mi történik itt. Szél van, hideg van, folyto­nosan siettetnek bennünket; idegeskednek, rengeteg a ké­nyelmetlenség. Mindig van va­lami zűr, soha semmi nem klappol, valaki mindig elké­sik, valakit mindig keresni kell. Én azonban nem veszem át ez a hangulatot Gondolko­dom. Nem sápítozom asszonymód­ra : »istenem, honnan jön ez a rengeteg vízi« Sok eső volt, nagy hó, gyors olvadás: fizi­ka ez, nem istenverése. De ami a vizet illeti, no, ez nagyon érdekes. {roi»te*tdü lődésének megfelelő elfoglalt­ságot. Szeretnék irodalmi szín­padot — bár ez eddig is volt —, ha alkalmi jellegű föllépő» sekkel is, és színjátszó csopof~ tot Már alakítottam egy Pá­va-kört, húsz taggal — hát egyelőre a kezdet kezdetén va­gyunk. Itt a faluban sok fiú­nak van motorkerékpárja, ko­csija. Szeretnék a házban egy klubot KRESZ-oktatással, ki­rándulásokkal. Jó lenne — er­re egyébként hamarosan sor is kerül — kiállítást rendezni azokból a rajzokból, szőttesek­ből, faragásokból, amelyeket a KISZ-esek készítettek. »Min­denféle« — ezt a címet adnám neki. Szeretnék egy beszélge­tést — mindenféléről. Tudni­illik addig, amíg az ember nem tudja pontosan, hogy merre is induljon, mi az, ami érdekli az embereket, jobb, ha a »min­denféléből« válogatja ki — te­szi hozzá magyarázatképpen. Ha elképzeléseiről beszél, ugyanolyan határozott, mint amikor az értekezleten felszó­lalt. Két hónapja népművelő a falujában, Mesztegnyőn. Nem »frissen végzett«. Hét évet dol­gozott geodétaként Ez persze elég messze esik a népműve­léstől. — Miért »váltott«? — Az a munka, melyet egy népművelő végez, mindig is érdekelt De a fő ok az, hogy fölajánlották ezt az állást. Az ország különböző részeit járva azért elég gyakran hazaláto­gattam. A község vezetői hív­tak, a szüleim itt élnek — hát jöttem. Dolgozni szeretnék, mi­nél többet, minél eredménye­sebben ... — A faluban hogy fogad­ták? — Azt hiszem, várakozással. Amikor elkerültem innét, Mesztegnyő még egy másik fa­lu volt. Azóta változtak az itt lakók is, én is. Most újra föl kell fedeznem a falumat. Szükségem van a segítségre, meg is kapom elődömtől, a kultúrotthon volt igazgatójá­tól, aki annak idején az isko­lában is tanított. Nagyon sok hasznos gyakorlati tanácsot ad. — A fiatalok KlSZ-titkár- nak választották. — Igen, ez kötelez is. Nem is nagyon tudom különválasz­tani a munkámat meg a tit­kári funkciót. Azt hiszem, sz*- rencsés találkozás. fcimnn Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents