Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-08 / 212. szám

Naponta tizenhétezer ebéd Legtöbb a panasz a tisztaságra, a választékra, a minőségre Arz «Wbbi években meg- sokssxjrozódott azoknak a csaladoknak a száma, ame- lyek nem odahaza, hanem a munkahelyükön, a gyerekek pecBg az óvodában vagy az iskolában ebédelnek. Éppen ezért állandóan a figyelem középpontjában áffl.: mit és mennyit főznek, tiszta 'kör­nyezetben tálalják-e fel a fo­gásokat. Ebből indult ki a városi párt-vb is, amikor megvizsgálta Kaposvár köz­étkeztetésének helyzetét a vá7 rosi tanács termelés-, ellá- tásíelögyeleti osztályvezető­jének: szóbeli tájékoztatója alapján. Kucsma telt a bisztróból A Kaposváron naponta mint­egy tizenhétezer adag ebédet főznek az üzemi konyhákon, éttermekben, vendéglőkben es a gyermekintézmények­ben. A Mecsekvidéki Ven- dég#&ó Vállalat öt konyhá­ján, a Somogy megyei Ven­déglátó Vállalat három étter­mében, az elsősorban pe­remkerületeket ellátó kapos­vári áfész négy vendéglőjé­ben, valamint tizenegy üzem és intézmény saját konyhá­ján összesen II 850 adag ebéd készül. Ez azt jelenti, hogy a jelnőtt dolgozók, az ipari tanulók közétkeztetése — a ruhagyáriak kivételével — megoldott a városban, sőt még többet is tudnának főz­ni néhol, például a szakmun­kásképző Somogy éttermében kétszáz, a finommechanika éttermében százötven, a Ka­pos önkiszolgáló éttermében háromszáz adaggal. Az előző két helyről elsősorban a ki­sebb vállalatok szállíthatná­nak kosztat. A MÁV-nál vi­szont kétszáz, a- cukorgyárban százötven, az SZMT konyhá­ján száz adaggal többet főz­nek az engedélyezettnél. A közétkeztetést segíti a városban huszonöt szesz- mentes büfé. Elsősorban reg­gelit, tízórait, uzsonnát vásá­rolnak itt a dolgozók. Né­hány vállalatnál megoldot­ták a munkaidő alatti moz­gó árusítást is. Az azonban nem helyes — mint az ülé­sen elhangzott —, hogy a Mecsekvidéki teherautóval Pécsről szállítja^ a büfékbe a helyben is beszerezhető árut. Sokan ebédelnek a vá­ros bisztróiban a választék és a viszonylag olcsó ár mi­att. Nem örvendetes azon­ban, hogy a bisztró kocs­mává alakul át. Kávés a zöldfözelék, a gyümölcs S hogy milyen az ételvá­laszték? A Meesekvidékinél ebédelők helyzete a legked­| vezőbb, / Ugyanis a választha- J tó előfizetéses menün kívül három ebédlőben bevezették az étlap szerinti üzemi ét- I kezést is, így tíz-tizenötféle | ételből lehet választani. I Ugyanígy a Somogy megyei ; i Vendéglátó Vállalatnál is! i több menü közül lehet vá- | lasztani. Érdemes " kiemelni, hogy egyedül ez a közétkez­tető vállalat szolgál ki az J országban diétás menüt. Nem I ilyen kedvező a helyzet az üzemek, intézmények saját konyháin, mert kettő kivé­telével csak , egyféle menüt ! j adnak a korlátozott főzési ■ lehetőségek miatt. Ezt azok a vállalatok is megérzik, amelyek tőlük viszik az ebé­det. , A menük változatosságá- í 1 ban" szintén a Mecsekvidéki j jár az élen, a többieknél — néhány konyha kivételével — I általános panasz, hogy kevés I a zöldfőzelék, a saláta és a j gyümölcs. A változatosság, az j ételek minősége a nyersanyag- j j ellátástól is függ. A nagyobb | ! mennyiségben beszerző egysé­gek általában kedvezőbb hely- i zetben vannak. Sok függ az egységvezetők ügyességétől, kapcsolataitól, attól, hogy fel- kutatják-e a jobb beszerzési I lehetőségeket. A konyhák pa­naszkodtak a MÉH-re, mert nem mindig jó minőségű az áruja, nem megfelelő a válasz­ték — ez elsősorban a kisebb konyhákat sújtja —, a FŰSZERT pedig nem szállít folyamatosan tésztákat. Né­hány kisebb üzemi konyha szeretne több olcsó húshoz jutni a változatosság, vala­mint a gazdaságosság miatt. A megyei tanács kereskedel­mi osztálya — az ülésen részt j vevő képviselőjének ígérete szerint — megvizsgálja az el- ! látást. Nagyon nagy az eltérés az i ebédeli minősége között. Ott I a legkevesebb a panasz, ahol j a konyha mellett étterem mű­ködik; a legtöbb, ahova úgy viszik az ebédet, mert a szál* ! lítás, újramelegítés miatt a legtöbb étel minősége romlik, Elgondolkoztató, hogy a köz- | étkeztető vállalaton belül az egyik konyha jó, a másik | gyenge minőségű ételt főz, pe­dig nincs különbség a beszer­zés és a főzési adottság kö­zött. Van viszont a konyha személyzetének képzettségé- : ben! Az adagok nagyságára I sok a panasz, elsősorban a ! húsokat tartják kicsiknek a j dolgozók. A közétkeztetés mi- : nősége viszont átlagban már megfelelő. Fekete kanéi és csorba pohár ! Nagyon fontos — az embe- | rek igen kényesek rá — az étkeztetés kulturáltsága. Né­hány kaposvári ebédlőben még korántsem kielégítő a 1 helyzet, nagy a zsúfoltság. Többen panaszkodtak a. Ka­pos önkiszolgáló éttermére, mert nem megfelelő a tiszta­ság, állandóan túlzsúfolt, az ebédelő emberek egy része gondozatlan külsővel jelenik meg. Az építők konyháján fe­kete alumínium kanalakat, csorba poharakat, kanosokat tesznek az emberek elé, a térí­tők piszkosak, az asztalt zsí­ros szivaccsal törlik le (!), s olykor oda lehet ragadni a székekhez. Sok mindent lehet javítani pénz nélkül, csak állandó el­lenőrzésre (elsősorban a ható­ságok erélyére és következe­tességére), gondosabb mun­kára van szükség. A közétkez­tetés színvonalának emelése az üzemeltetők, a kereskede­lem, a társadalmi szervek és a hatóságok együttes feladata. A végrehajtó bizottság ezért várja el a rendszeres ellenőr­zést elsősorban ott, ahol a mostani vizsgálat a legtöbb hi­bát tárta fel. Javasolta, hogy a tisztaságot mindenhol a leg­határozottabban követeljék meg. Ki árulja az iskolatejet? A gyermekélelmezés kap- L csán szóba került a tanulók [ iskolatejjel való ellátása. Egyelőre azért ném kaphat- j nak mindenhol a gyerekek két és fél decis poharas tejet, te- jeskakaot, mert nem tudnak i megegyezni abban, ki forgal- i mázzá. A megyei tanács ke­reskedelmi, valamint műve­lődésügyi osztálya közös ál­lásfoglalást adott ki, s ebben hangsúlyozta: a korszerűbb táplálkozás elterjesztése, a dol­gozó nők munkájának meg­könnyítése végett fontos a szervezett iskolatej-ellátás. A végrehajtó bizottság is ki­mondta, minél előbb intézked­jen minden iskola a gyerme­kek érdekében. Vita alakult ki akörül, mi | lesz a ruhagyár dolgozóival, I akiknek a közétkeztetése még ; megoldatlan. Több változat ! szóba került: az egyik, hogy i újra tárgyalnak a Pannóniá­val, hátha sikerül megegyezni, | s mégis lesz közétkeztetés a I Béke étteremben. Elképzel­hető, hogy az építők konyhá­ján ebédelnek továbbra is, de jobb körülmények között. A legtávolabbi az a megoldás. ! hogy a gyár épít konyhát és i éttermet. Ismerve a város j gondjait, helyesen foglalt ál- J last a városi párt-vb, amikor I kimondta, hogy a most épülő üzemekben, intézményekben, iskolákban legyen konyha is, étterem is. Addig, amíg or­szágosan módosítják a nyers­anyagnormákat, a gyárak és vállalatok lehetőségeik szerint emeljék föl az ebédhozzájáru­lást, mert ezzel sokat javíthat­nak a közétkeztetés minősé­gén. L. G. mikor Lindorm déltáj- ban hazajött, kirázta a hideg. Prüsszögött, fázott, köhögött; fájt a feje és hascsikarása volt. Lindorm cudarul érezte 'magát. Kereken visszautasí­totta az ebédet, úgyhogy sze­gény Lindorm asszony sem ebédelt. De nem törődött a saját éhségével, hanem csak szegény beteg férjére gondolt. Elővette minden asszonyi furfangját, hogy ágyba kény­szerítse. Forró fejéré tette hű­vös kezét, és dörzsölte jéghi­deg lábát. Csupa aggodalom és jóakarat volt. Nagy igyekezetében olyan bőségesen frissítette kölnivíz­zel a férje homlokát, hogy a szemébe csurgóit, és csí­pett. Lindorm átlcozódott, és köhögött; köhögött és atko- zodott. Ha a köhögöroliam S élbeszakilotta szitkozódását, es csak fél átkokat tudott ki­nyögni, a felesége kiegészítet­te a félbe maradt szavakat, és ezzel bizonyos enyhülést szer­zett férjének. .. . .. Somogyi Néplap Daniel Bergman: tAsok a Miután a roham elmúlt. Lindorm teljesen kimerültén hevert az ágyon. A felesége nem mozdult mellöle, fogta a kezét, es felolvasott neki az Országunk című képeslapból, míg a férj ki nem tépte kezé­ből a lapot, és rá nem för- medt: »Eredj a fenébe, még halálra kínzol!«. Lindormné e szavakra ki­suhant a szobából. Estére operajegyé volt, nagyon ked­velte a zenét. De színház he­lyett a konyhába sietett, ahol fűszeres forralt bort készített. Lindorm a jo haziszerböl kü­lönösebb ellenkezés nélkül fölhajott két-hávom pohárral. Ettől elkezdett izzadni, és lassan félálomba merült. Az asszony ott ült az ágya mellett, és örömmel leste fér­je mind egyenletesebb léleg­zetét, amely rövidesen egész­séges horkolássá hangosodott. Reggelre Lindormnak már kutya baja sem voj-L, hát be­férjek! ment a hivatalába. Mikor dél­ben hazajött, a felesége sa- padtan, karikás szemmel fo­gadta. — Hat veled mi történt? —> kérdezte kelletlenül. — Nem érzem magam jól — felelte az asszony. — Neked sem jön meg az eszed — korholta a feleségét. — Kivágott ruhában jöttél el Berglundékhoz legutóbb. Ter­mészetes, hogy megfáztál. Iszom is egy törkölyt, mert védekezni kell! És Lindorm evett, ivott; jól megtömte a bendöjét. Észre sem vette, hogy mellette a jelesege alig nyúl az ételhez. Ebéd után fölkelt, és a szobá­jába sietett szundítani. Fris­sen ebredt, majd felöltötte a szmokingját, és fütyörészve benézett az asszonyhoz. — Pokoli fejfájásom van — panaszkodott a felesége. — Még ez hiányzott! — fa­kadt ki mérgesén Lindorm., Még emlékszem a sema­tikus, de igen jól szemléltető illusztrációra általános iskolás ] korom történelem tankönyvé- ! bői. A földműves baromfit tart a nyakánál fogva, s átadja a kereskedőnek, aki néhány tal­lért potyogtat a kezébe az ( áruért, aztán adja is tovább. Az első ember nevét, aki | valamiféle jószágát/ munka­eszközét — melyből több volt neki, mint amennyire szüksé- | ge lett volna — elcserélte olyan jószágért, munkaesz­közért, melyben hiányt szen­vedett — nem jegyzi krónika. Akkor meg nem írtak króni­kákat. . Ez a »vásár, vásár, zsibvá­sár« Kaposváron mintha időt­len lenne. Mintha mindig itt álltak volna ezek az embe­rek, lábaiknál az eladásra szánt holmik. A vásár olyan, ( mint a harmonika. A láthatat- í lan harmonikás néha össze­nyomja, máskor széthúzza ezt a levegővel működő hangszert. Ha felhő nem sötétíti az eget, ha eső nem áztatja a földet, a vásár »harmonikája« levegőt vesz, elpöffeszkedik több ut- j cára is. Ha a nap »szégyen- S lös«, akkor félutcányira zsu­gorodik a vásározók sora. Időtlen ez a vásár. Pedig I havonta egyszer, a hónap el­ső vasárnapján »jön létre«. Lombik ez a vásár. »Vegyele- j mezzük«: mi van az üveg- ( edény belsejében? Az időtlenség érzete abból táplálkozik, hogy az arcok mindig ugyanazok. Legföljebb a tél tizedeli meg az árujukat | kínáló »törzstagokat«. — A berlineres Margit néni i nem jön többet, szegény ... — A bicíiklicsengős Horváth papát januárban tették ládá­ba ... A nevek előtt a jelzők — mint az eposzokban — állan- ! dóak. Az árult holmikból lesz előnévnek is beillő jelző. „r , vásár9 zsibvásár...“ iei-r lakból kiderül majd, hogy az emberek döntő többsége nem vásárolni jár ide. S az eladók? Minden vásárkor ugyanaz az eladhatatlannak bizonyuló áru legtöbbjüknél. A vásár varázsának, a Nagy Lehetőség elszalasztani nem akarásának rabjai. Jó itt áll­dogálni, szemlélni a tolongó- kat. Jó itt tolongani, bámész­kodni a magát kínáló árura. Kínálja magát az áru? A rozsdás kerékpáralkatrészek, a divatjamúlt lódenkabátok, a , mosásban fakult fehérnemű, a »sziveszakadt« ébresztőóra, az egérrágta könyv, a lyukas ka­lap, a törött kaszaköszörű kő, a kinőtt bébiholmi, az áram­mal haragot tartó rádió, a fé­nyesedéit ülepü nadrág, a folt [ hátán folt zakó, a ráncossá [ öregedett csizma, a néma he­gedű, a múmiává fonnyadt ] művirág, a tavalyelőtti naptár kínálja magát? A munkából kiöregedett örömlányok kapó- sabbak lehetnek ezeknél. Fölöslegessé vált kacatok. A tőlük szabadulni vágyás cipel­ted ki ezeket? Az is, meg a »jelen lenni« megszokása is. Mert komédia, dráma, lírai játék folyik ebben a »színház­ban«, nem messze Thália igazi templomától. Alkudozás, ci­gánykodás, álsértődés, ,müha- rag, megkönnyebbült mosoly. Mintha komolyan vennék. Pe­dig: r— Miért jár a vásárba? — Nézelődni... — Sok itt a lány ... — Szeretem a felhajtást... — Lapozgatom a könyve­ket ... Senki sem mondja, hogy vá­sárolni szeretne. — Miért árul minden vá­sárban ? — Nem messze lakom; láb­busszal öt percnyire .... — Ezen a néhány férfirn- hán szeretnék túladni ... • — Megszoktam, hogy itt le­gyek ... — Kapos az árum . .. Csak az utóbbi nem őszinte. Ki venné meg ezt a sok törött képkeretet? 1 »Vásár, vásár, zsibvásár.« Jól tükrözi a világ fordulását. Egykori politikusok könyvei a megfakult pléden. Csatos ima­könyvek. Vitéz Somogyvári »művei«. Nem is tavalyi; jóval régebbi »hó« ... Ez az a horgászat, ahol nin­csenek »nagy halak«. Pedig az előkészületekből erre gondol­nánk. A környékbeli asszony —, aki mindig itt van — már szombaton megsütötte a kalá­csot. Elő is veszi, szeleteli a körülötte árulóknak is. Sárga, »lakodalmas« kalács, mazsolák pöttyözik. Egy nylonzacskó sült csirkét rejteget. Hosszú kolbászrudak fogyatkoznak arasznyira. Csak az áru nem ■ fogy... b mégis: itt lesznek a jö­vő hónapban is. Talán, majd ha lehull az első hó, akkor maradnak otthon, morcul néz­ve az eladhatatlan holmira. De lehet, hogy a hó sem tartja vissza, a menni kész cipőket, csizmákat. Időtlen ünnep ez. írta: Leskó László Fotó: Gyertyás László Budapesti művészeti hetek Gazdag program nyörködhetnek a látogatók. A Milyen »elemek« alkotják azt a vegyületet, amelyet vá- J sárnak nevezünk? Mindenek- | előtt az »alapelemek«: a hol- j mi, melytől szabadulni kíván­nak egyesek, és a pénz, melyet ellenértékként csörgetnek a j zsebükben mások. S a katali­zátor? Az emberben jelen levő kíváncsiság. Kíváncsiság? Hát nem a szerzés öröme? Nem. Aki ezeknek a »szerzéménydk- nlpk« örül, igen nevetős fajta j lehet... Miért? Miféle tárgyak, hol­mik cserélnek itt gazdát? A — Nem késhetem le miattad a kártyapartit. Na, szervusz, és ápold magad egy kicsit, hogy megszűnjön ez a nya- valygás! Ezzel megfordult, és el­ment hazulról. Mikor hajnali egykor be­nyitott a hálószobába, Lin­dormné ep pen elaludt. De azonnal felijedt, ahogy férje a recsegő ágyra huppant, és elkezdett köhögni: — Szopogass valami cukor­kát, az ördögbe is! — kiabál­ta Lindorm türelmetlenül. — Zavar a köhögésed. Az asszony szót fogadott 1 A szájába vett egy szem gyógy- cukrot, de csak köhögött to­vább. Lindorm forgolódott az ágyban, majd felugrott, fel s alá járkált a szobában, és a kezel tördelve sziszegte: — Hagyd már abba, a ku­tya mindenit! Aludnom kell, érted?! Szorítsd össze a fo­gadat vagy tömd a szádba a zsebkendőt, és húzd magad­ra a paplant! Szegény Lindormné majd megfulladt a takaró alatt. A férje azonban elaludt. Boldog Balta fordítása SZEPTEMBER huszonötödi­kén este az Állami Hangver­senyzenekar díszhangverse­nyével kezdődik az Erkel Színházban a budapesti mű­vészeti hetek. Nagy érdeklő­désre tarthat számot másnap a kubai Nemzeti Balett mű­sora. A Fővárosi Operettszín­házban rendezik meg az ama­tőr néptáncegyüttesek bemu­tatóját. Ugyanitt a chilei »Aucaman« népi együttes ad műsort. Vasárnap hagyomány- őrző falusi együttesek lépnek 1 fel, s itt mutatkozik be a lakácsai öregek csoportja is. A Zeneakadémián a Magyar Rádió és Televízió ének- és zenekara szerepel. Az Erkel Színházban a Moszkvai Rádió és Televízió szimfonikus ze­nekara ad műsort. A televízió sugározza a Bartók Szlovákiá­ban című műsort, a rádióban Kodály és a világműveltség címmel Szabolcsi Bence elő­adássorozatát hallhatjuk. A Fővárosi Operettszínházban szerepel a Pécsi Balett. A Ze­neakadémián André Watts szólóestjére válthatunk jegyet. Részt vehetünk a . Budapesti ! Filharmóniai Társaság hang­versenyén is. Érdekesnek ígér­kezik a rádióban elhangzó be­szélgetés a népi hangszerek­ről. Huszonnegyedikén rende­zik meg a Zeneakadémián Yehudi Menuhin szólóestjét. A Nemzeti Múzeumban hu­szonnyolcadikén nyitják meg j a 125 éves a magyar Nemzeti Múzeum című kiállítást, s J ugyanott a Néprajzi Múzeum i kincsei című kiállításban gyo- I budapesti Történeti Múzeum­ban nyílik meg Bernálh Aurél kiállítása. A Csontváry-terem- ben Magyar textil- és ötvös­művészet című kiállítás nyit­ja meg kapuit. Az Iparművé­szeti. Múzeumiban Modern ma­gyar iparművészet címmel láthatunk kiállítást. A Vígszínházban Galambos Lajos: Fegyverletétel című színművét mutatják be, a Pes­ti Színházban Tersánszki Jó­zsi Jenő: Viszontlátásra, drá­ga című művét láthatjuk. Ok­tóber nyolcadikén mutatja be a Thália Színház Illyés Gyu­la: Bál a pusztán című szín­művét. Weöres Sándor Hold­béli csónakosát október tize­dikén mutatja be a Thália Színház. A Vígszínházban a Royal Shakespeare Company előadásában a Szentivánéji álom kerül színre. A Bartók Béla Színházban a kaposvári Csiky Gergely Színház mu­tatja be Weöres Sándor: Szent György és a sárkány című tragédiáját. A TELEVÍZIÓ és a rádió többször is beszámol a mű­vészeti heteik legfontosabb eseményeiről. A televízió su­gározza majd Nemeskürty István: György barát című három részből álló műsorát. Érdekesnek ígérkezik a rádió­ban Lajtha László néprajzku­tató előadása Betyárok, pan­dúrok, pásztorok címmel. A művészeti hetek utolso napján Kodály Zoltán emlé­kére díszhangversenyt rendez­nek,

Next

/
Thumbnails
Contents