Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-01 / 206. szám

VÁLTOZÁST ÍGÉRŐ TANÉV A hétközi diákotthonokról r lamíwiyi tanévnyitó ünnepségen hangsú­lyozzak ma a most kéz-1 dődű oktatási, nevelési (dó­snak jelentőségét. Nem csoda, mert nem a szokásos évkez­désről van szó Cha külsőségei - lien egyforma is minden szep­tember elseje), a mostani tan­év változásokat ígér. Ez a megállapítás természetesen nem új. Közismert, hogy a X. pártkongresszus felhívta a fi­gyelmet a pedagógia nehézsé­geire, gondjaira. Ezt széles kö­rű vizsgálat követte, az MSZMP KB megbízáséból több mint tíz munkacsoport­ban pedagógusok részvételével folyt a közoktatás fölmérése, majd a Központi Bizottság irányelveket tett közzé, és ha­tározatokat hozott a közokta­tás fejlesztéséről. Ezek értel­mében és szellemében dolgoz­zák ki 1974-ig a részletes fel­adattervet. Év közben is vár­ható tehát új intézkedés, és mondhatjuk nyugodtan, új szellemben kezdődik a munka. Természetesen jócskán van nyitott kérdés, van még vá­rakozás, találgatás. Az évnyi­tó értekezletek tanúsága sze- i*mt azonban, — s ezt hangsú­lyozták a tanév végén az is­kolai párttitkárok is —■ senki sem ülhet ölbe tett kézzel. .Senki sem várhat mindenre kiterjedő, részletes receptet, és azt, hogy a gondok egy csa­pásra megoldódnak, vagy azt, hogy lát) fokos fordulat kö­vetkezik be a pedagógiában. Érdemes emlékeztetni Áezél Györgynek, a Központi Bizott­ság júniusi ülésén elhangzott beszédére, amelyben leszögez­te, hogy büszkének kell .len­nünk az oktatásügy eddigi eredményeire is. szó szerint; -Az oktatás fejlődésének fel- szabadulás utáni történelmi eredményei »szerény«, de jo­gos büszkeséggel tölthetnek el bennünket.«. És még egy megjegyzése: ■A ma gondjai is eredménye­ink tükrében látszanak éle­sen«. A továbbiakban a stabi­litás és a dinamizmus, a meg­őrzés én a továbbfejlesztés fontosságát hangsúlyozta. És reméljük, nem túlzás megjó­solni, ez lesz a további munka két alapvonása. Irodalmi műsorok, zenei összeállítások, hangjatékok kö­szöntik a magyar rádióban ei Bolgár Népköztársaság nemze­ti ünnepét. A bolgár kulturá­lis hét első adásaként, szep­tember 4-én mai bolgár köl­tők versei csendülnek fel. Népszerű bolgár énekesek mű­sorából hangzanak el részle­tek este 22,45-koc, a Petőfi adón. Szeptember 5-én a Kossuth adón beszámoló hangzik el az idei Arany Orfeusz fesztivál­ról, a Petőfi adón bolgár szer­zők kamarazenéjét sugározzák. Az URH-n közvetítik szep­tember 5-én Ivan Vazov Rab- igaban oíirmi regénye hangjá- tek-adaptáciojának első ré­szét. A folytatást ugyancsak az URH-n csütörtökön este hall­hatjuk.) Szeptember 6-án helyszíni közvetítés lesz a 6-os stúdióból; a Magyar Radio es Televízió Szimfonikus Zeneka­rai Konstantin Iljev vezényli. Szeptember 7-én a Petőfi adón a Magyarországon elő­ször című sorozatban hangzik el Pipkov IV. szimfóniája, a szófiai kamarazenekar előadá­sában. Szeptember 9-én a Pe­tőfi adón zenes vidám műsort sugároznak »-Párbeszéd az e térben« címmel, népszerű magyar és bolgár művészek Nemrégiben megkérdezték egy fórumon, mi az irányel­vek lényege. Látszólag egy­szerű a kérdés, de mégsem le­het rá egy mondatban felelni. Ha csak annyit mondunk, hogy megszabja a közeljövő tennivalóit, körvonalazza azo­kat a részterületeket, ahol a legnagyobb szükség van a vál­toztatásra, kifejezi a párt és az egész társadalom várako­zását a falusi kisiskolával és a nagyvárosi egyetemmel szemben, mindez így túl álta­lános, és ennélfogva túl kevés. A vizsgálat kiterjed oktatás­ügyünk egészére. Az ennek alapján kidolgozott irányel­vek a legsúlyosabb gondokra irányították a reflektorfényt. Mérlegelték az oktatás és ne­velés viszonyát, s az irányel­vek azt tükrözik, hogy az utóbbinak kell nagyobb sze­repet kapnia. Központi téma volt a kettős túlterhelés, túl­terheltség, tanáré, diáké egy­aránt. Ezen kell könnyitani a jövőben, jóllehet alapjában a követelmény ugyanaz marad. A társadalom képzett fiatalt vár, olyan fiatalt, akit az is­kola képessé tett arra, hogy nemcsak kamatoztatja meg­szerzett ismereteit; hanem to­vábbfejleszti azokat. V ilágosan kiolvasható az irányelvekből, hogy a legalapvetőbb változá­sokra az általános iskolában van szükség. Több okból is. Egyrészt azért, mert túlságo­san nagy az általános iskolák közötti szintkülönbség, s arra kell törekedni, hogy ez ne nö­vekedjen tovább, hanem a kedvezőtlen adottságú iskolák is megfelelően »-felzárkózhas­sanak-“. Alapjában véve kétirányú fejlesztés várható tehát. Je­lentősen javítják az általános iskolai oktatás tárgyi feltéte­leit, ez az objektív körülmé­nyeken való változtatást jelen­ti. Nagy jelentőségű azonban a tanítás folyamatában, minő­ségében várható változás, melynek során az általános is­kola jobban teljesíti küldeté­sét; az alapvető ismeretek át­adását, egyszóval az alapo­zást. Az általánosok szerepé­ről, fontosságáról már több­ször szóltunk lapunkban, az közreműködésével. Szeptem­ber 10-én, vasarnap délelőtt a Kossuth adón részleteket ad­nak a Bolgár Rádió és Televí­zió Népi Együttesének műso­rából. (MTI) Furcsa voft minden. A ké­pek a faion, a dobogo, rajta az asztal, mögötte a fekete tábla is nagyon idegenül kö­szöntötte. Jobb kezével a zse­bében turkált, úgy csinált, mintha keresne valamit, pe­dig zavarában tette. A szeme is olyan fürgén nyargalászott végig a termen, mintha csak azt mondaná hiszen jártam már itt, majd nektek külön mindent elmagyarázok. Do­bogott a szive. Végül kivette kezét a zsebéből, és valaki megfogta a vállát. A középső sor harmadik padjába ültet­ték, egészen jól lehetett látni onnan, csak eppen a laba nem ért le a földig. Hintáz- tatta egy darabig, aztán meg­unta, és lejjebb csúszott. Ké­nyelmetlen volt, de megtá­maszkodhatott. Matatott a táskában, elöhogászta ked­venc nikkelezett acélgolyó­ját, aztán játszani kezdett. Élvezte, amint a kis gömb megváltoztatja útirányát a pad egyenetlensegei miatt. Elfáradt. Nem a játékban, hanem mert clzsibbadt a lá­ba. Előredőlt, és egy tornász- mutatványnak is beülő moz­dulattal felguggolt az ülésre. Eddig szinte észre sem vette a többieket, akik ugyanolyan sárga padban ültek, mint ö. Többségükben barnák voltak, de akadt közöttük néhány szőke meg fekete is. Ahhoz, hogy az egesz osztályt belát­hassa, ftH kellett- alhua * pad irányelvek, a felmérés bőven foglalkozik a középiskolákkal is. Közismertek azok a gon­dok, melyeket a szakközépis­kolai oktatás teremtett a kö­zelmúltban. Nyilvánvaló, hogy azonnal nem születhet »üdvözítő« megoldás, de első­sorban a tanulók érdekeinek és ezzel együtt az alapvető népgazdasági érdekek figye­lembevételével megfelelő tan­tárgyi anyagcsokkentés vár­ható. Nemrégiben részt vettem a középiskolai igazgatók tanév­nyitó értekezletén. Amit leg­többször lejegyezhetett az em­ber az volt, hogy harc a túl­terheltség ellen, a maximaliz- mus ellen, (természetesen ez jellemzi majd az általános is­kolát is). A tanév eleji rendel­kezések világosan körvonalaz­zák a szelekció lehetőségét. Mindez nagy realitásérzéket, önkontrollt követel a pedagó­gusoktól. Vajon a buzgó tan­tárgyszeretet, vagy a szakkö­zépiskolákban a közismereti tárgyak túlzott előtérbe állítá­sának gyakorlatán sikerül vál­toztatni a mostani célok fi- gyelembevetelével? Reméljük igen ... Nagy hangsúlyt kap ebben a tantestületek összmunkája, a tantestületek igazgatása és a demokratikus szakfelügye­let. A középiskolai igazgatói értekezleten hangzott el, hogy a szakfelügyelő nem azért jár iskolába, hogy az alkalomra hirtelen »feldobott« mintaórát lásson, hanem reális összképet kapjon a tudásszintről, a taná­ri munkáról. Együttműködve, megbeszélve mindezt az igaz­gatókkal, a látogatott neve­lőkkel. Az igazgatók kineve­zése a középiskolában megha­tározott időre szól, megszűnik tehát automatikusan állandó státus lenni, adott esetben »visszatérhetnek a katedrára«. Örömtéli dolog az, hogy na­gyobb fontosságot kap az anyanyelvi oktatás, és nem­csak magyarórán! Nyilvánva­ló, hogy nyelvünk tisztasága, a felnövő nemzedékek tiszta gondolatközlése érdekében történik. A fentiekben csak né­hány vonását érintettük a most kezdődő munká­nak, az irányelveknek. Ha feltételeiben javul is az okta­tás-nevelés, a következőkben újabb gondokat kell legyőzni majd, s a pedagógia nem ért ezáltal »csendes vizekre«*. Ha csökken is a túlterhelés, a fel­szabaduló energia nem vesz­het el, mert a közeljövő nagy és nemes feladatok elé állítja pedagógusainkat. tetejére. Jól kihúzta magát, büszkén meg egy kicsit fleg­mán körültekintett. Voltak nála erősebbek is. Nehéz dol­gom lesz— mondta magában. Amikor az osztályba lépett a szemüveges, fehér köpe­nyes néni, már a cipője or­rával a támlára karcolt raj­zot szemléig ette. Valami meg­lepte: a hirtelen támadt csend. Talán a fehér köpeny miatt hallgattak el a többi­ek, talán más miatt. Néhány másodperc múlva aztán újra nagy lett a zsivaj, ő meg él­vezte, amint a cipője eles nyo­mokat hagy a vékony falapon. Szólni sem tudott, amikor valaki a kezével megérintet­te a lábát. Nézte a kezet, a lakkozott körmöket, aztan lassan lemászott a pad mel­lé. Zavaraban böködni kezdte labaval a csővázai, tekintetet lesütötte, s vadul markolta a kis fényes golyót. Az teljesen átvette keze melegét. Nem mert megfordulni. Szégyellte magát, legszívesebben a tás­katartóba is bebújt volna. Aztán hirtelen dühösen rá­csapott a padra. Toporzékol- ni kezdett, szája sírásra gör­bült, es zokogni kezdett. A könnyek legördültek egészén az orráig, * szájáig nagy meri A megyei általános iskolai hétközi diákotthonok helyzeté­ről beszélgettünk Horvath La­jossal, a megyei művelődés­ügyi osztály vezetőjével. Meg­tudtam, hogy még mindig ne­hézséget okoz a helyek betöl­tése. Ebben az új tanévben a négyszázötven helyre csak há­romszáznyolcvanöt gyereket tudtak fölvenni. — Ebben a korban — álta­lános iskolás tanulókról van szó — a szülők jelentik meg a legerősebb kapcsot az életben a gyerek számára. Milyen szü­lői »magatartásokkal« kellett megküzdeni, hogy végül is há- romszaznyolcvanöten' bekerül­tek a hétközi diákotthonokba? — Az idegenkedés okai erő­sen érzelmi töltésűek. Ezek között nem egyet meg is kel­lene értenünk, hiszen például a szülő—gyermek szoros kötő­dése a maga nemében nagyon nemes. De ha szemünket a holnapra irányítjuk, akkor be­láthatjuk: a gyerekek érdeke kívánja meg, hogy a család­tól megválva — hetenként egyszer haza is látogatva (a szülők fölkereshetik) — eny­hítsünk hátrányos helyzetén. — Mi teszi hátrányos hely­zetűvé a kis településen élő, az iskolától messze lakó gye­rekeket a »központban« lakó osztálytársaikkal szemben? — Nem nehéz erre feleletet adni. A közigazgatási, taná­csi körzetesítést követte az is­kolák összevonása, ami azt eredményezte, hogy többet kell utaznia a gyerekek egy részének az iskoláig. Korán kell kelni, utazás reggel és este, hidegben, esőben. Ez az ingázás maga után vonja, hogy leromlik a gyerek szer­vezete a rendszertelen táp­lálkozás miatt. Az órán nem képes megfelelően figyelni, passzív a tananyag elsajátítá­sában, a közösséggel sem vá­lik megfelelően eggyé. Otthon jön aulán a ház körüli mun­ka! Általában ingerszegény környezetben nevelkednek ezek a gyerekek. A felsorolás korántsem teljes, csak érzé­kelteti a gyerek módfeletti küzdelmét az iskolába járás­sal. — Hogyan lehet meggyőzni a' szülőket a helyes gondolko­dásról? — Csak érzelmi indokkal lehet föllépni a szülők fölös­leges aggályoskodása ellen. A tovább. Összeszorította a go­lyót, szét akarta morzsolni, megsemmisíteni legkedvesebb játékát. Amikor megfordult, a fehér köpenyes néni már nem volt ott. Gyorsan fel­kapta a Icabátját, körül se nézett, kirohant a teremből. Kettesével ugrotta at a lép­csőket. keze sebesen siklott a fakorláton. Egészen a föld­szinti ajtóig futott, ott meg­torpant. Előkapta zsebkendő­jét, a szemet törölgette, hogy ne látsszon a sirás nyoma. Senkinek sem szabad azt ész- revennie, hogy sirt, hogy po­tyogtak a könnyei. Lassan visszatette a zsebkendőt, s megfogta a kilincset. Olyan hideg volt most az. mint a kis acélgolyó. Felnézett az emeletre. Olyan magasan volt minden, hogy nagyon kicsinek érezte magái. Meg­fordult, es lassan, egyetlen lépcsőt sem kihagyva meg­indult az osztály fele. Amikor belepett, erezte, hogy min­denki figyeli. A cipője orrát nézte, a könnycseppeket, me­lyek néhány perce potyogtak oda, aztán valaki megfogta a vallat, es a helyére vezet­te. így lett el só osztályos, Kahn* Ottber csaladot rá kell vennünk a mérlegelésre, ha a gyerek Uv nulásának biztosításáról, a jö­vőjéről van szó. A hétközi diákotthonok ta­lán azért sem lettek egy csa­pásra közkedveltek, mert elég foghíjas még a hálózat Mesz- szire is esnek egymástól. Szép távlatot ígér azonban a jövő. Csurgón, Andocson, Sió­fokon, Tabon, Fonyódon, Bar­cson, Kadarkúton és Kaposvá­ron új hétközi diákotthonokat létesítenek a kővetkező ötéves tervek során. , — Addig is meg kell tölte­ni a meglevő diákotthonokat. — A fizikai megterhelés enyhítésen tül a szakrendsze­rű oktatás, a korrepetálás nagy előny itt. A közösségi nevelés a tehetsegek ápolása a szakköri foglalkozások biz­tosítása úgyszintén. Az ered­mény meg is látszik. A diák­otthonban elhelyezett tanulok bizonyítványában nem talál­ni elégtelen osztályzatot. A gyerekek talán még több mindent felsorolnának a diák­otthoni élet élményéi kö­zül, mert aki egyszer oda be­jutott, az csak örül. Ajánla­tos is lenne — javasolta az osztályvezető —, hogy a szü­lőknek is mutassák be ezeket a hétközi diákotthonokat az ott dolgozó nevelők, tanárok, mert aki a saját szemével győződik meg a valóságról, az mindig hűbb képet lát annal, mint amit mások mondanak el, vagy megfelelő ismeretek hiá­nyában kigondol. így tervez­hetik helyesebben a szülök is a gyerekek holnapjai. Párbeszéd az éterben A Bolgár Kultúra hete a rádióban Tröszt Tibor H. B 1896 óta fonnak Békésen kosarakat Az Erdőgazdasági Fűz- és Kosáripari Vállalat békési kosár­gyárában 600—700 féle terméket gyártanak. Az évi 60 mil­lió forintos termelés nagy részét exportálják. felkészültem! »Hát elkezdődött« — mondta a Kopeczki a tv-kozvetite-- sek legelején, utalva a Münchenben zajló eseményekre. Mi, az itthon maradottak, akiknek nem volt tizenegy- nóhány ezer forintunk az utazásra, a tv-késaülékek előtt feszengtünk, izgultunk, ordítoztunk. Nehéz ám egy ilyen vi­lágverseny! Öt kontinens legjobbjaival izzadunk együtt, szinte a távfutókkal együtt fogy az erőnk, sőt gyorsabban, mert mi — rrtármint akik elhanyagoltuk a felkészülést — neon vagyunk edzésben. Jómagam már előre számítottam a nehézségekre, e nagy fizikai igénybevételre. Már szombaton elkezdtem tre­nírozni, és vasárnap reggel jó erőben, megfelelő pszichikai alappal ültem a képernyő elé. — Hát elkezdődött! — mondtam én is, és gyakorlott mozdulatokkal elkezdtem hámozni egy körtét. A nagy ver­seny szemlélésében annyira feloldódtam, hogy magam is a viaskodók között éreztem magam. Ez pedig kondíciót kíván, ne is próbáljon lebeszélni róla senki! Márpedig az öttusához legfontosabb a hámozott körte. Bizony, mire délben vége lett az unilalerális és a világprogramnak, rettenetesen ki­fáradtam. Ennyi számban indulni, az élettani teherről nem is beszélve; kiszedi az emberből az erőt. Mindjárt neki is álltám pótolni a leadott dekákat — mit dekákat? Kilókat! — és kalóriákat. Hogy hozzam a sú­lyomat — boksz is lesz délután — második rántott csirké­vel már csínján bántam. Ugyancsak óvatos voltam a harma­dik és a negyedik fogással, valamint a méregerős fekete­kávéval, mert nem tudtam, hogy doppingszerként kezelik-e. Kettőkor megint kezdődött a verseny. A délelőtti küz­delmek fáradalmait még éreztem egy kissé, különösen a gyomrom táján, de mese nem volt, valakinek képviselnie kellett a színeket! Amikor kiesett a lábunk a Villányival a kengyelből, bekaptam néhány szelet keserű csokoládét, et­től lelkileg helyrejöttem, és így a lábunkat is sikerült visz- szadugni. Csak a jól elkészített tálcának volt köszönhető! Amikor aztán a súlyemelő versenyre is sor került, már tel­jesen ki voltam fáradva. Ilyen állapotban dobálni azt a 120 kilót, nem egyszerű. Valahogy azért a kis Szűccsel megbir­kóztunk vele. Egy zökkenő volt: pont akkor ettem meg a maradék ropolyi vaddisznópecsenyét, amikor az indonéz ki­jött a dobogóra. így aztán könnyű volt neki világcsúcsot löknie. Este az ünnepélyes éremosztáson személyesen nem vet­tem részt, mert rövid távon nyargaltam ide-oda, de így is elégedett vagyok: az első napot vitézül vágigverok eltem. és az érem Is a családba került; anyám kapta a déli rántott csirkéért, a délutáni kaszinótojásért, a vacsora előtti töltött paradicsomért es a vacsorára talalt ropolyiert. SL A-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents