Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-07 / 211. szám
„Szülők napja“ az óvodában gyermek-meg- | így fakadt ki: — En azt hit- 1 37 gyermek szülei közül 23-an őczdheíynek tartották a szülök 'em, hogy egész nap csak ját- jelentek meg. Volt olyan kisas a kívülállók az óvodát Fi- j szanak és sétálnak. Az, hogy játékosan, de céiayeiemmei kísérték, hogy hány I vesse* tód, illetve tanult ott a | tudatosan mennyit lehet taníktesi, és még számon tartották, hogy hány dalt dúdol, melyet száaíten az óvodában tanulható**. Ha sok dalt és verset tanított az óvó néni, akkor biztosan jó is volt az óvoda. De hogy valójában mi van még az óvodában, milyen munka fofyüt ott, mit tanulnak még a i vetkezőket: gyermekek, amit otthon nem lehet kikérdezni, az csak később, az iskolában, volt igazán lemérhető. Lényegében az egész ma«kát kevesen ismerték. SaöKS értekezleten néha elhangzott agyán, hogy a környezetismereti foglalkozáson hogyan nyilvánul meg a gyermek, de azt, hogy mi is az a környezeti ismereti foglalkozás, sok szülő nem is sejtette. Öwodáink életét, munkáját a legtöbben akkor ismerték meg, amikor a szülők egy egész napot — idejük és kedvük szerint — az óvodákban tölthették. Először is sokat megdöbbentett a komoly nevelési munka, és nem kevésbé tani és tanulni ebben a legfogékonyabb korban, csak kevésnek jut eszébe. Egy ilyen napon, amikor a szülők az óvodába ellátogathattak — ahol éppen matematika foglalkozás volt a középcsoportban —, hallottam a kö- Sohasem gondoltam, hogy a kisfiam így tud számolni. — Vagy: — Örülök, hogy eljöttem, most legalább tudom, hogyan foglalkozzam otthon a gyerekkel. — Egy harmadik: — Én mindig nézem a tv-óvodások műsorát. A kisfiam, ha valami általa ismert dologról hall, örömmel kiált fel: apu, ezt a verset mi is tanultuk, vagy én már ezt tudom ... Többen elmondtak, hogy foglalkoznának ők is a gyerekükkel, csak nem tudják, hogyan. Ezért is jó az új kezdeményezés, hogy a szülők lássák, mit és mennyit, nem utolsósorban, hogyan is kell a gyerekekkel foglalkozni. A szülők napján a vártnál az oktatás. Egy őszinte szülő j nagyobb volt az érdeklődés. A lány, akinek az édesapja es | az édesanyja is megjelent. Azt j akartuk, hogy úgy történjen minden, mint egy másik hétköznapon. A reggeli testnevelés egy kicsit hangulatosabban zajlott le, mint egyébként. Egy-két gyermek meg' akarta mutatni, hogy mit tud, egy kicsit »produkálta« magát. Az érdeklődés a matematika foglalkozás alatt lett a legnagyobb. Mindenki izgult, hogy gyermeke mit tud, megoldja-e a feladatokat. Ez a feszültség akikor oldódott, amikor látták, hogy a gyermekük nyugodtan, biztosan nyúl á korongok, golyók után, és játékosan gondolkodva számolgat a hatos számkörben. Előfordult, hogy a gyermek tévedett és az anyuka súgott neki, illetve az ujján mutatta, mennyit kell kiraknia. A foglalkozás játékkal feje- ; ződött be. Volt, aki megnézte az uzson- názást is, néhányan ebédig maradtak. Búcsúzás után a szülők is, óvónők is úgy érezték, elérték a céljukat. Báli Györgync óvónő, Kulinyin ’városrész! óvoda. Az Éjjeli menedékhely próbáján Tiszteljétek az embert! A kaposvári esiky Gergely Színházban augusztus 22-én kezdődtek Gorkij Éjjeli menedékhely című színművének próbái. Szeptember első napján már a színpadon találtuk a szereplőket. A nézőtérről a rendező, Komor István hangját hallottuk. A III. felvonás próbájára iütúnk be; a színpadon Hőgye Zsuzsa Nasztya alakjával j birkózik, Natasa Molnár Pi- j roska, Luka Mentes József j Jászai-díjas, Báró Szabó Kál- ! mán, Bubnov Hátai Endre. Behunyom a szememet, j Mintha hangjátékot hallanék, j Ez azt jelenti, hogy a színpadi alakok még nem élnek, I nem mozognak. A hangból mozdul meg, kel életre majd a figura. Mentes József valamit rágni kezd. Pedig nincs a kezében semmi. Kitalálta csak. hogy majd, ha felgördül a függöny, kenyeret rágcsál... Megmozdult Luka.,. A nézőtéren a rendező mellett foglaltam helyet. Komor István halkan odasúgja: Munkások és az olvasás A világ legnehezebb mo- | nem az európait, hanem embert... A könyv, az olvasás szerepe a televízió nagymérvű terjedésének időszakában sem csökkenhet Országos adatok is bizonyítják, hogy jelentősen nőtt az olvasók és. a könyvtárakból kikölcsön- \ zöfct kötetek száma. Mindez ' azonban egyáltalán nem jelentheti azt, hogy nem lehetne még több olvasójuk az üzemi könyvtáraknak, amelyeknek jelentős szerepük van a munkások általános és , szakmai műveltségének emelésében, irodalmi ízlésük fej- I lesztésében. A közelmúltban a nagyatádi camagyarban néztük meg: hányon és mit olvasnak, mi- lyej» a könyvtár állományé- j nak összetétele, propaganda. A szakszervezet kezelésében 1854 kötetes könyvtár; működik. Az állomány zöme — mintegy 1300 kötet — szépirodalmi mű, a többi ismeretterjesztő jellegű! (A műszaki könyvtár félezer kötetes, ennek forgalmával ezúttal nem foglalkozunk.) A beiratkozott olüasók száma 220, ezek közül azonban 30 csak elvétve kölcsönöz, tehát a rendszeresen olvasók száma 190, az üzemi összlét- számnak mintegy húsz százaléka. Az olvasók 80 százaléka munkás. Az évLelső felében 929 kötetet kölcsönzött ki Kovács nológja. Nasztya, Hőgye ; Zsuzsa, nem számolom hányadszor kezdi el »És eljö éccaka ...« Ha sikerül, az a könyvtári í Árpádné könyvtáros, aki alig öve lesz ez a jelenet... I tóttá meg ka- i púját. Nasz- I tya szerepé- j ben Pécsi j Blankát láthatta a kö- í zönség, Bá- ' rőt Törzs Jenő alakította. Gorkij magyar vonatkozásai közül talán a legértékesebb dokumentum Kosztolányi Dezső sorai. 1924-ben Sor- ren tóban tett látogatást Gorkijnál, majd ezeket jegyezte le róla:... »■nem európai: hanem ember.« Találóbban ml sem jellemezhetnénk Gorkij Éjjeli menedékhelyének alapgondolatát, Tiszteljétek az embert! — az A halál árnyéka A batetonföldvári kemping strandján, ahol fürödtem, nem törten* semmi különös, mégis egy percig ott lebegett felettünk a halál árnyéka. A sors egy percre tragédiát játszott, fekete drapériát húzott el a szemem előtt, aztán elsimított mindent, csak az ezernyi für- dözö vidám zaja maradt meg. A vízbe levezető lépcsőn álltam, s néztem a közelben für- döző gyermekeket. A lépcső előtt elég mély a víz, mert a fürdözők árkot tapostak oda. Mindenesetre egy 4—5 éves gyermeket könnyen elnyel. Abban a pillanatban egy ahg ötéves gyermek gázolt kifele a vízből. Beleért az árokba, a víz egyszerre a feje búbjáig ért. A tiszta vízben jól kivehető volt a gyermek arca. Megtett néhány lépést, látszott hogy nincs már levegője. Az elite pillanatban nem ész- lettem a bajt, Azt hittem, szándékosán lebukott a víz aéá. Aztán ránéztem a nyitott .szemere, és rögtön rájöttem, hogy ez nem játék. Sose láttam még ilyen tesztén, hogy milyen is a könyörgő gyermekszem. Nem rémület volt benne, hanem valami mélységes szemrehányás, hogy vegyem már észre, mert végképp elfogyott a levegője. Aztán teiny-újtotta felém a kis kezét, és a markoló fogasban benne volt az en kezem riadt keresése. .Ükkor tértem eszhez, Megfogtam es kirántottam a gyermeket a vjzből. Öklendezett a lépcsőn szegény, szerencsére inkább nyelte a vizet, Így ke4 Isc.mogyi, Néplap vés került a légcsövébe. Hamarosan rendbe jött. Aztán nekiesett a parton heverő 10— 12 éves fiúnak, aki semmit se látott az egészből, mert a lab- dázókat figyelte a pázsiton. A hátát ütötte: — Nem tudsz rám vigyázni? Nem mondta anyuka? T. J. egy éve tölti be ezt a tisztséget. Egy olvasóra nem egészen öt kötet kölcsönzése jut, hozzávetőlegesen tehát évente tíz könyvet olvas el egy cérnagyári könyvtári tag. Mit olvasnak a munkások? Zömmel szépirodalmat, jelentős részük azonban jobbára csak szórakoztató könyveket ... A cárnagyári könyvtári eredmény nem rossz. Véleményünk szerint azonban nem kielégítő a könyvtári propaganda. Az új könyvekről ismertetőket kellene közreadni, esetleg az üzemi faliújságokon is felhívni rájuk a figyelmet. Jo dolog, hogy évente egy író-olvasó találkozót is szerveznek, de talán ezek számát is lehetne szaporítani. Könyvismertetőket tarthatnának a KISZ- klub foglalkozásain és alkalmanként a szocialista brigádok értekezletein. Megfontolandó, hogy nem kelle- ne-e növelni a kölcsönzési órák számát. Ügy véljük, hogy az üzemi szervek, a különböző tömegszervezetek együttes erőfeszítésével tovább emelhető a cérnagyári munkások olvasási színje, ezen keresztül általános és szakmai műveltsége is. D. S. Gorkij-darabbal kezd a színházunk a tavalyi Sirálynyitány párhuzamaként. Gondolom, nem ismeretlen a szerző, valamennyiünk kedvenc írója Alekszej Makszi- movies Peskov, aki csak 1892- ben, a Makar Csudra megjelenésekor írta első műve alá az M. Gorkij álnevet. Életéből egy évszámot idézünk csak most, de tálán ez az egyik leggazdagabb esztendő is életében: 1902. Az akadémia tiszteletbeli tagja lett. Decemberben a Moszkvai Művész Színház nagy sikerrel mutatta be az Éjjeli menedékhelyet. Gorkij nevével már 1899- ben találkozhatott a magyar olvasó, elsőként A Hét közölte írását. Az Éjjeli menedékhely Max Reinhardt társulatának budapesti vendég- szereplése során jutott el először hozzánk, Reinhardt játszotta Luka szerepét. A Thá- lia Társaság, a modern magyar színművészet megalapozója Gorkij Éjjeli menedékhely című színművével nyiA színházban mindenki melegen öltözködött a próbára. Biztosan húsz fok alatt van. De forrósul a levegő körülöttem, ahogy a próba múlik. A színészek már a nyári szünet előtt »kiszámították«, hogy ki mit fog játszani. Ez megegyezik a rendező elképzelésével is — mondja Komor István igazgató-főrendező. A próba szünetében vele beszélgettem. — Mit fog mondani nekünk a kaposvári Éjjeli menedékhely? Mit hűt alá a rendezés? — Nagyon nehéz erre felelni. Tíz éve egyébként már rendeztem az Éjjeli .menedékhelyet. Szegeden. Akkor siker volt. A rádió, televízió is közvetítette. — A tíz év alatt nyilván változott a rendezői felfogás is. — Az alapgondolat, az nem: a »Tiszteljétek az embert!...« (Nem sajnálni kell.) De úgy érzem, most még határozottabban, erőteljesebben tudom megfogalmazni ezt a színpadon. Meg sok minden bennem is maradt Szegeden. A szerepek előttem gazdagabbak lettek, plasztikusabbak. Mentes és Kálai az akkori szegedi előadás részesei voltak, ugyanabban a szerepekben mutatkoznak be most Kaposváron is, de mennyire másoknak kell lenniük, mint akkor! Rajtuk keresztül tudom leginkább lemérni a változás jeleit. Még öt hét van a bemutatóig. A színészek és a rendező ez idő alatt valódi életeket teremtenek a színpadon, nekünk, hogy tanuljunk Gorkijjal együtt hinni az emberben. Horányi Barna A feleségem új importbútort vásárolt a nappali szobánkba. — Ezentúl a lakás többi helyiségében fogunk étkezni és általában élni — közölte velem határozottan. — Ide csak papucsban szabad bejönni és akkor is rövid időre. Legjobb lenne, ha egyáltalán nem is járnál be ide. Modern bútor, azt mondják, még akkor is tönkremegy, ha sokat nézik! — A feleségem ezután betette és kulcsra zárta az ebédlő ajtaját. Nejem nemsokára új háló- ssobabútori vett, engem pedig kitelepített a konyhába. Néha, főleg ünnepnapokon, a külön erre a célra vásárolt papucsban, néhány kört tehettem a nappaliban, majd a hálószobában ,.. Ezután a konyhában beszámoltam feleségemnek a benyomásaimról. Nem sokkal később új konyhabútort vett a feleségem. Ettől kezdve egyre gyakrabban kinn üldögéltem a lépcsőházban. Egyszer, amint ülök az ajtónk előtt, a legfelső lépcsőn, és mindenféle bölcs dologról elmélkedtem, kijön a feleségem, és hoz egy szelet vajas kenyeret. — Megint dohányzóf.’ — szol, rám erélyesen. — Pedig tudhatnád, hogy a dohányfüst beszivárog a lakásba. Ezeknek viszont tiszta levegőre van szükségük .,. — Hogy-rkagy ezejgnek? — Áss új bátoroknak. Sz. Komisszarenko Valaki angolul „Ilyen jó nyaram még nem volt“ Cmeletek. zán eszedbe juthatott volna. Mellesleg jobb volna, ha két emelettel lejjebb dohanyhoz- nál a lépcsöházban. Lementem két emeletet. Amint ülök ott és eszegetem a vajas kenyerei, kilép egy háziasszony a szemközti ajtón, — Hál maga mit csinál itt? — csodálkozik. — Látja, megéheztem, Egyébként megzavartam valamiben? — Nem. szó sincs róla —- mondja az asszony. — Jó étvágyat! Csak azt hiszem, nem valami kényelmes magáriak itt. És nyilván nem éppen jó így minden nélkül a vajas kenyér. — Ellenkezőleg. nagyon finom. Minden csak szokás dolga. — Bejöhetne hozzám, főzök teát — mondja az asz- szony, és beinvitál a nappaliba. Megittam a teát, megköszöntem. Utána sokáig járkáltam fel-ala a nappali szobában. Olyan szokatlan volt a dolog, hogy szinte megszédültem .. . — Holnap megint jöjjön csak nyugodtan — mondta as ceesxmy, — AHnaelepenyt fogok sitim. Másnap is fölkerestem, az almáslepény nagyon finom volt. Az asszony ezután ebédre is meghívott. Szinte észrevétlenül tértünk át a tege- zésre ... Egyszer az asszony így szólt: — Micsoda dolog ez, Vász- ja, hogy mindig itt vagy a negyedik emeleten, a fizetésedet pedig a hatodikra viszed? — Csak szokás dolga — mondtam, es ettől fogva a negyedik emeletre vittem a fizetésemet. Nemregen új bútort vásároltunk a nappaliba. Én átköltöztem a hálószobába. Amikor megvettük a halászó, ba-garnitúrát, a konyha lett a lakóhelyem. Nemsokára meglett az új konyhabútor is... Én persze készülni kezdtem, hogy kiülök a lép- c söhazba. — Szó sem lehel a. lepcsö- házrol — jelentette ki az asz- szony. — Nem telik bele egy óra sem, és mans elvisz majd valaki’! Ezután kijelölt szamomra a lakatban egy tagas beépített szekrényt. AUGUSZTUS utolsó napjaiban már csak elvétve találni diákot a Balalon-parton. Pedig a szezonban voltak szép számmal. Sokan dolgoztak a vendéglátóiparban, az idegenforgalomban, és ki tudná felsorolni^ hogy még hol. Az iskolakezdés előtt azonban már nem szokás dolgozni. Ki kell használni a visszálevő néhány I szabad napot. A többség ehhez a diákszokáshoz tartja magát. Sikerült azonban -valakit találni, aki az utolsó napokban is dolgozott. Bartók Júliát, a nagykőrösi Arany János Gimnázium leendő negyedikes tanulóját a tanévkezdés előtt a Siófoki Idegenforgalmi Hivatalban, élete első munkahelyén találtam. Csupa felkiáltás és felsőfok, ahogy erről a munkájáról, erről a nyárról beszél. Ilyen még nem volt. — Mitől volt ilyen jó? — Ügy kezdődött, hogy szü leimmel átutazóban voltunk Siófokon, és megkerestük a nagybátyámat, aki itt, az idegenforgalmi hivatalban dolgozik. Ö mondta, hogy ha van kedvem, jöjjek ide a nyáron dolgozni. Angol tagozatos osztályba járok, gondoltam, jó nyelvgyakorlási lehetőség lesz. — És az volt? — Igen. Először persze nagyon összeszorult a torkom, amikor megkérdezték, hogy ki tud itt angolul? Mondtam, hogy én. Ehhez hozzá tartozik, hogy angolokkal még soha nem beszéltem, angol tudásomat csak az iskolai órákon gyarapítottam. Nagyon izgultam, hogy megértem-e egy angol beszédét, mert ha nem, mindjárt az elején »leégek«. Aztán odajött egy űr, es azzal ÍRchmLí Petef® MnW iaz irodaion smgehsaggai, amelyet mi az iskolában tanulunk, kérdezett. Majd a plafonig ugrottam örömömben, mert mindent értettem. Aztán rögtön utána le is törtem, mert jött egy amerikai hippi, aki egészen más angolt beszélt. Ebből egy szót sem tudtam lefordítani. Nagy nehezen azért megértettük egymást. Julika a valutabeváltásnál dolgozott. Ott a nyelvtudás mellett számolni is tudni kellett. Ez már kevésbé volt szórakoztató. De ahogy mondta, ebbe is bele lehetett jönni. Azért az első napokban délután ötkor egy kicsit zsongott a feje. Aztán megszokta a pénzbeváltást meg a vendégeket, akikkel egyre jobban meg. értette magát. — Voltak köztük nagyon kedvesek. Egy kicsit beszélek franciául, ha franciák jöttek, néha ők is kértek felvilágosítást. A »hivatalos« beszélgetés után megkérdezték, hogy hol tanulok, jártam-e Párizsban, mi szeretnék lenni. Ezt én is megkérdeztem, A VÁLASZ: stewardess. Oda is nyelvtudás kell. Persze sok a jelentkező, ha nem sikerül, akkor valami hasonlót szeretne csinálni, mint ezen a nyáron. Addig azonban még vis&zavan az utolsó gimnáziumi év meg az érettségi. Amikor erre terelem a szót, Julika igazi diák lesz. Az első munkahellyel kapcsolatos történetek mesélni valókká válnak. — Lesz mit mesélni az osztálytársaimnak, ha hazamegyek. Néhányan már voltak itt azok közül, akik a Balatonon nyaraltak. Jó lesz velük újra találkozni. Lehet, hogy ez lesz az utolsó diákévem, Simon Már*»
