Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-28 / 229. szám

Még nincs elég építőipari gép Kimozdult a holtpontról az Állami Építőipari Vállalat Az építőipar fejlesztése So­mogybán közügy. Gondjairól, továbbfejlész- tésének lehetőségeiről 1969. május 7-én — tanulmánynak is beillő jelentés alapján — tárgyalt a megyei párt-végre­hajtó bizottság. Sokirányú előkészítő munka és tárgya­lás követte az itt elfogadott határozatot. A megyei tanács végrehajtó bizottsága tavaly együttműködési szerződést kötött az Állami Építőipari Vállalattal. Megállapodtak, hogy a fejlesztéseket 34 millió forinttal támogatja a tanács, s ezért a vállalat kapacitásá­nak 70 százalékát a megye számára fontos beruházások megvalósítására fordítja. So­mogy negyedik ötéves tervé­nek megvalósulásához 12,4 milliárd forint értékű építő­ipari kapacitásra van szük­ség. E nagy munka negyedé­nek elvégzése az Állami Épí­tőipari Vállalatra vár. Fela­datainak azonban csak akkor tud eleget tenni, ha fejleszti a technológiát, kialakítja köz­ponti telephelyét, és gépesíti a szak- és szerelőipart. E beru­házás megvalósítását a ta­nács mellett jelentős összeg­gel segíti az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium is. Hol tart ma a vállalat? Ze- leznik Nándor igazgató erről számolt be a megyei tanács végrehajtó bizottságának leg­utóbbi ülésén. Korszerűbb technológia A fejlesztés lényege, hogy korszerűbb technológiával a szerelő jelleget erősíti a válla­lat. Elkészítették a szervezeti változást is jelentő munka­tervet, a napokban — a fej­lesztések intézésére — új mű­szaki igazgatóhelyettest al­„Mint a ruhát..." halmaznak. Korábban már Nagyatádra telepítették az évi négyszáz lakás kapacitá­sú téglaközépbiokk-üzemet, és Kaposváron felépült a hat­száz lakás kapacitású panel­üzem. A 330 lakásos sávház már itt készült el. Most új technológiára tért át a válla­lat, ezzel — mondta az igaz­gató — csökkent a panelüzem kapacitása. A sávház össze­szereléséhez ugyanis 29 fé­le panelra volt szükség. Az új — öt- és tízemeletes— la­kásokhoz a tervek szerint 92 féle sablont kell használni. Emiatt évente csak 400—450 lakást tudnak itt gyártani. Ez pedig — hangsúlyozta a vb- ülésen Sugár Imre, a megyei tanács elnökhelyettese — ke­vés a lakásépítési terv meg­valósításához. A kiesés ellensúlyozásának egyik módja, hogy — a Taná­csi Magas- és Mélyépítő Vál­lalattal kötött megállapodás alapján — növelik a kapaci­tást a két panelüzem közötti munkamegosztással, a másik pedig: ha szükséges, »idegen« építőipari kapacitást is hoz­nak a megyébe. A mostani tervidőszakban ugyanis mint­egy 4600 lakás megépítéséről kell gondoskodni, ezért számí­tani kell az eredeti kapacitás­ra. Kisgépek és telephely A korszerű építési technoló­gia érdekében meg kell való­sítani áz egyes munkafázisok komplex gépesítését, föl kell építeni az új központi telep­helyet, és kisgépekkel kell el­látni a szak- és szerelőipart. Erre kész a beruházási javas­lat. De amíg a lakások ipar­szerű előre gyártására már megvan — a poligonüzem ré­vén —a lehetőség, a szak- és szerelőipar — mondhatni — hagyományos eszközökkel dol­gozik. »Kritikusan el kell is­mernünk — írja jelentésében a vállalat igazgatója —, hogy a beruházás és a korszerűsí­tés egyidejű megoldására nem készült fel a vállalat.« A köz­ponti telephely építése is csú­szik a szanálások elhúzódása miatt. Pedig itt akarják kiala­kítaná a korszerű habarcs- és betonkeverő telepet is. A vál­lalat ígéri, hogy 1973-ban vé­gez ezzel a munkával. Kevés a szakmunkás A kapacitást növelő beru­házás megvalósításának gond­ját még korántsem tették le. De — Fábri István, a megyei tanács általános elnökhelyet­tese fogalmazott így — a vál­lalat lehetőségei, az eddigi fejlesztések eredményei már látszanak. Az, hogy a megye sziijte erőn felül támogatta a vállalatot, meghozza gyümöl­csét. A korszerűsítés gondokkal is jár, nincs megoldva a szak­munkás-utánpótlás. A válla­lat 700 tanulót akart beisko­lázni, de csak 418-an jelent­keztek. A végzetteknek körül­belül a 60 százaléka maradt meg a vállalatnál. A szakmunkásképzés gond­jának megoldásában is segít­séget ígért a megyei tanács végrehajtó bizottsága, s azt várja a vállalattól, hogy az eredeti megállapodásnak meg­felelően segítse a megye ne­gyedik ötéves tervi építési programjának megvalósulá­sát, fejlessze kapacitását, kor­szerűsítse építési módszereit. Beszélgetés a munkáról — Tudom, ebédre ugrott csak haza, egyre már ismét az irodában kell lennie. Mond­ták, hogy Takács Árpád bri­gádvezetőt visszavárják. Mi a munkája, a feladata ezek­ben az őszi napokban a briga- dérosnak a fonyódi Balaton Termelőszövetkezet ordacse­hi üzemegységében? — Itt, Ordacsehiben egyet­len növénytermesztő brigád van az 1800 hold szántóra, hozzánk tartoznak a fogato- sok ig. Ezen a területen és ezzel az erővel kell elvégez­ni a soros munkákat. Reg­gel fél hat, hat óra körül in­dulok, hét előtt van-az eliga­zítás, azután kezdődik a dol­gos nap. Mindig megvan az erő, mely a feladatok megol­dásához éppen kell, és jó szervezéssel arra is ügyelünk, hogy a közösé mellett a ház­táji tennivalók se maradja­nak le: A fonyódi üzemegy­séggel szükség esetén köl­csönösen kisegítjük egymást gépekkel. Csak ilyen idő ma­radjon sokáig, akkor nem le­het baj... — Ha már az időjárásnál tartunk: sok szó esik mosta­nában arról, hogy kétséges, beérik-e ezen az őszön a ku­korica. Mit mond erről a bri­gádvezető? mos fontos funkciója van ezenkívül is. — A legnagyobb megtisz­teltetés akkor ért, amikor megválasztottak a megyei pártbizottság tagjának. 1945 óta vagyok tagja a pártnak. Községi pártbizottsági és ta­nácstagság, munkásőrség — ezek azok a posztok, ahol a brigádvezetőség mellett helyt kell állnom. — Sok felelősséggel jár a munkahelyi beosztás és a már említett politikai tevékenység együttvéve. A gazdák a szö­vetkezettel kapcsolatos kér­déseikkel állítják meg a dü- lőúton, keresik föl a lakásán a brigádvezetőt, ugyanígy la­kossági problémákkal is hozzá fordulnak, hogy keres­sen orvoslást azokon a fóru­mokon, amelynek ő is tag­ja. Milyen példát említene az utóbbira a közelmúltból? — Ordacsehiben kilencen vagyunk községi tanácstagok. Mindig megbeszéljük és el­osztjuk magunk között, hogy a tanácsülésen ki mit mond el a hozzászólásában a hoz­zánk érkezett témákból. .Nos, itt van a vízművel kapcsola­tos gond. Elmondtam már többször, és elmondom ezu­tán is, hogy megoldást kellene találni rá. A helyzet az, hogy megvan a vízmű, mely a tsz majorját és az utcai közku- takat látja el a faluban víz­zel, csak a lakóházakat nem engedik rákötni a hálózatra. Pedig családonként 3000 fo­rintot befizetett a lakosság, s jónéhány család így is ren­dezte be a lakását. Víz he­lyett egyelőre azonban nem kapnak mást, csak * bíztatást, nyugtatgatást. — Mint az MSZMP Somogy megyei Bizottságának tag­ja, hogyan hasznosítja és mi­képpen adja tovább az ülé­seken hallottakat? — Alapgzervezeti taggyű­léseinken' mindig ismertetem azt, ami a megyei • pártbizott- sági ülésen, a munkánk javí­tására vonatkozóan vagy a jobb tájékozódás elősegítésé­re elhangzott. Ebből nekünk különösen meg kell szívlel­nünk azt, t hogy gazdasági problémáinkra mindig itt nálunk, szövetkezeti szinten kell elsősorban keresni a megoldást. Ez nemcsak a mi közösségünkre vonatkozik, de értjük belőle a ránk tartozó feladatokat. Erre figyeltem föl a legutóbbi megyei párt­bizottsági ülésen, ez ragadott meg leginkább, és ennek kell még jobban érvényt szerezni nálunk is. Szükség is van rá, és a lehetőség is adva van hozzá. H. F. Martos Flóra emléke Negyedszázados évforduló előtt Utcára nyíló irodahelyisége­ken és keskeny udvaron ke­resztül jut az érdeklődő a Ka­posvári Lakberendező Ktsz el­nökének, Vadas Józsefnek az irodájába. Az ízlésesen be­rendezett szoba falán nagymé­retű grafikon, mely a megala­kulástól eltelt fejlődést mutat­ja 1951-ben, amikor a ktsz-t létrehozták, még tizenhat szak­ma tartozott ide. (A megye ipari ktsz-einek bölcsője vol­tunk! — mondja Vadas Jó­zsef.) Többek között az agyag­iparosok, üvegesek, autókaros- széria-lakatosok, kőművesek. Akkor a termelési érték mind­össze másfél millió forint volt. 1952-ben történt a szétválasz­tás, a faesztergályosok, a kár­pitosok és az asztalosok ma­radtak együtt. A termelési ér­ték fokozatosan emelkedett, s ebben az évben eléri a 44 mil­lió forintot. — Természetesen még min­dig nem vagyunk a végén. Hátráltatja munkánkat és be­folyásolja az eredményeket, hogy a ktsz különböző egysé­gei egymástól szétszórtan dol­goznak. Most épül a kétezer négyzetméter alapterületű üzemcsarnok, ahol 1973 őszén indul meg a termelés. így si­kerül egy helyen összpontosí­tani a munkát, és megszűnik többek között az anyagmozga­tás jelenleg még nagy gondja is. Az idei tervünk például 44 millió forint, de az első félévi eredmény 21,5 millió' volt. Az ötszázezer forint elmaradást is a zsúfoltság rovására írjuk. Az átköltözés után, amikor a kts-7 negyedszázados fennállását ünnepli, már 60 millió forint termelési értéket tervezünk. — Hogyan éreztette hatását méket gyártunk, ezzel csak a jelenlegi állapotot rögzítem. Választékunk minden évben 12—15 féle bútordarabbal bő­vül, alkalmazkodunk az igé­nyekhez. Gyakorlatilag min­denféle fényezett bútor készül műhelyeinkben. A garnitúrá­kat is felbontjuk, ha valaki­nek megtetszik belőle egy da­rab, egy szekrény vagy egy fotel, külön is megvásárolhat­ja. Az áraink csökkentését le­hetővé tette, hogy nagymér­tékben szériásítottuk a gyár­tást, .gyorsabban készül el egy - egy bútordarab. Új gépeket állítottunk munkába, ez szin­tén hozzásegített az árak csök­kentéséhez. A ktsz’ jelentős részben ve­szi ki részét a megye lakossá­gának bútorellátásából, ösz- szesen körülbelül 160 millió forint értékben vásárolnák So­mogybán bútort, ebből 44 mil­lió forint érték a ktsz gyárt­mánya A több év óta tartó kapcso­lat egy új állomásként, a Ma­gyar Agrártudományi Egyesü­let somogyi szervezetének ven­dégeként ezen a héten a wroclawi vajdaságból lengyel küldöttség tartózkodik me­— A gyártott mennyiség fe­dezi á keresletet? — Sajnos nem. Az emberek manapság 8—10 évenként cse­rélik bútoraikat. Űjabb nehéz­séget jelent, hogy igyekszünk az igényekhez alkalmazkodni. Így például iparművész készí­tette a barokk asztalainkat, de nem tudtuk mindet értékesí­teni. Ez persze az árából is kö­vetkezett, hiszen egyedi darab volt. Inkább az olcsó termékek gyártását szorgalmazzuk, hi­szen nő a kereslet a szólóbú­torok iránt. . Amikor a gyárt­mánybővítés érdekében meg­hirdetünk egy-egy pályázatot, a két fő szempont az olcsóság és a praktikusság. Mintabol­tunk egyébként keresztmetsze­tét adja tevékenységünknek. Olyan, mint egy »szatócsbolt« I — mindent lehet kapni. Ez az egyik fő célunk is — mondta befejezésül a ktsz elnöke. László, a megyei pártbizottság titkára fogadta. Átfogó tájé­koztatást adott a megye me­zőgazdaságának helyzetéről, a főbb célkitűzésekről, a negye­dik ötéves tervből adódó fej­lesztési feladatokról. — A miénk is zöld még, de a góréban majd beérik. A kenyérgabonából • kiesésünk volt, azonban úgy számolok, hogy a kukorica ezt behozza még akkor is, ha esetleg csú­szik a betakarítás. Hétszáz hold van ebben az üzemegy­ségben, ennek a 60—70 szá­zalékát géppel szeretnénk betakarítani. Kétszáz holdon kézzel kezdjük, oda még ga­bonát vetüpk az idén. A háztáji burgonyát már kiszedték az ordacsehi gaz­dák, ezután már jobban ráér­nek a kukoricával, és október­ben a takarmányrépával fog­lalatoskodni. — A szervezésben, a min­dennapi munkában bizonyo­san segít az a sokévi tapasz­talat, amelyet eddig össze­gyűjtött. — Jól ismerem az embere­ket, régóta dolgozunk együtt. 1959-től, az ordacsehi szövet­kezet megalakulása óta tagja vagyok a tsz-nek, ebből az időből hat éven át brigádot vezettem, s ez a dolgom most is. — De ez csak az egyik dol­ga a többi között, hiszeii szá­felvásárló és Feldolgozó Vál­lalatnál baráti beszélgetést folytattak részben a vállalat feladatairól, részben pedig ta­karmányozási kérdésekről. Természetesen ezen túlmenően mezőgazdaságii üzemeiket is M. A. Lengyel küldöttség Somogybán Az állattenyésztés korszerű módszereit tanulmányozzák kedése? — A várttal éppen ellenke­ző irányban. Célunk az. hogy kis szériában, kis lakásokba való bútorokat gyártsunk. Ru­galmasan tudunk a'kalmaz­! gyénkben. A héttagú, párt- és j tanácsi dolgozókból álló me- ! zőgazdasági küldöttséget Zdis- law Barczewski, a wroclawi megyei tanács mezőgazdasági A tanulmányút programját i az agrártudományi egyesület megyei szervezetének vezetői úgy állították össze, hogy mi­nél több tapasztalatot szerez­meglátogatnak, és közvetlenül a helyszínen tanulmányozzák a kialakított nagyüzemi mód­szereket. A berzencei, a vései, a barcsi szövetkezet, a kutasi, kod — z 6; r na" ’ •• n kt’m ' oo’á sá'.-i! ’• f\o'-."-I tő boltiknak szl’lítjuk termé­keinket. Nemcsak a mintabol­tunkba és a megye más bú­torboltjaiba, hanem Baranyá­ba is szállítunk. Amikor azt oacűdoixi, hagy hett«enáéle tér­sztályvezetője vezeti. Az ötnapos somogyi látoga­tásnak fő célja tanulmányóz­ni a korszerű állattenjtésztés, -tartás, takarmányozás itt ki­alakult módszereit. Lengyel veedegeäntBst teges» Beve­hessen a lengyel küldöttség. Jtjuk során többek között fel­keresték a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskolát, ahol az oktató-nevelő munkán túl a kutatók tevékenységével is A Gaboffla­a nagyberki állami gazdaság egtekinté.«* szerepel prog­ramjukban. A lengyel mezőgazdasági küldöttség az ötnapos tanul­mányúi után holnap, pénteken i uimüz <si megyénkbe. V annak személyiségek, akiknek emberi nagy­sága a könyörtelenül múló időben megnő. Történel­mi távlatot kapnak tetteik, és példaképévé válnak azoknak, akik nem tudnak eszmények nélkül élni, akiket humaniz­musuk azok táborába Vezérel, akik a társadalmi haladást cselekvőén szolgálják. Martos Flóra (1897—1938) ilyen hőse a forradalmi munkásmozga­lomnak. Mindazok, akik a mai na­pon megemlékeznek 75. szü­letésnapjáról, gondolatban le­teszik végső nyugvóhelyére az emlékezés vörös rózsáit. Martos Flóra 38 éves volt, amikor a magyar reakció em­berirtó rendszerének korabeli leghírhedtebb hóhérosztaga, a kémelhárítás lefogta. Behur­colták a reménytelenség házá­ba, a Conti utcai katonai bör­tönbe, és ott húsz hónapig kí­nozták. Ha semmi egyéb nem történt volna vele, »csak« húsz hónapig tartó sínylődés a sö­tét és levegőtlen magánzárká­ban, deszkapriccsen, jóformán kenyéren és vizen — annak elviselésére is erős lélek kel­lett volna. De őt húsz hóna­pon át kitartóan, módszeresen »vallatták«. Joggal feltételez­ték róla, hogy mindent tud az illegális kommunista párt ve­zetőiről, munkájáról,. kapcso­latairól. Fizikai és szellemi erejének megtörésére felhasz­nálták a modern inkvizíció minden eszközét — eredmény­telenül. Pedig a szenvedések óráiban minden perc egy örökkévalóság. Hát még a he­tek és hónapok együtt! Mar­tos Flóra kiállta az emberte­len kínzásokat és nem vallott. Erősebb volt a tiszti hóhérok együttes erejénél... 1937 márciusában hordágyon vitték a vérbíróság elé, amely hírhedt volt egész Európában. De á vád még a legkisebb bi­zonyítékot sem tudta produ­kálni. Martos Flórát bizonyí­tékok hiányában kénytelenek voltak fölmenteni. Kiszaba­dult. A párt azonnal gondos­kodott róla. Egy prágai szana­tóriumba vitette, s az orvo­tok mindent megtettek talp- raállítására. De a leggondo­sabb kezelés sem menthette már meg. 1938 végén, 41 éves korában meghalt Hősiessége a mandamus— vilagaA tnasmato erejéből fakadt <5reá tökéle­tesen illik Marx híres mondá­sa: »Az eszmék, amelyek le­győzik értelmünket, amelyek meghódítják érzelmünket, amelyekhez értelmünk odako­vácsolja lelkiismeretünket, oly láncok, amelyektől szívszaka­dás nélkül nincs menekvés, oly démonok ezek, amelyeket az ember csak úgy győzhet le, ha meghódol neki ...« Martos Flóra mindössze 41 esztendőt élt. De csodálatosan gazdag volt az élete. Avatott tollal sokan írtak már róla méltó megemlékezéseket. Élet­műve a tettek szakadatlan so­ra: 1918-ban a baloldali szo­cialisták soraiban harcolt. Ali­kor a Charité Pöliklinika röntgenasszisztense volt. Alig 22 éves az 1919-es forradalom idején: a proletár gyermekek gondozásának egyik lelkes munkatársa és szervezője. És amikor az imperialista hatal­mak nyeregbe ültették Horthy ellenforradalmát, Martos Fló­ra fáradhatatlan buzgalommá] segítette az internáltakat és családtagjaikat. Különösen a zalaegerszegi lágerben gyötrő­dő kommunistákon és balol­dali szocialistákon segített so­kak Életben maradásukat töb­ben neki köszönhették. Működésénék legális hátte­ret keresve belépett a Ma­gyarországi Magántisztviselők Szövetségébe. Akkor a Shell olajvállalat csepeli laboránsa volt. A Kommunisták Magyar- országi Pártja tagjaként 1927- től előbb a Vörös Segély ak­tívája, majd vezetője. Horthy rendőrsége 1931-ben letartóz­tatta, megkínozta, a bíróság pedig 8 hónapra börtönbe csu- katta. K iszabadulása után, noha a kínzások felőrölték az egészségét, folytatta forradalmi munkáját mind­addig, amíg a Conti utcai ka­zamaták pokla végképp tönk re nem tette. Halála megrázk a kor osztályharcosait és a szimpatizánsok sóik ezres tá­borát: a proletariátus nagy zíve magába fogadta őt. Az- >ta ő a szocializmust építő egész magyar nép hőse már... F. M Somogyi Néplap I 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents