Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-27 / 228. szám
Egy elnőiesedő hivatás Rájuk vár a Vöröskereszt családvédelmi munkája Balatonszentgyörgyi „Fekete krónika“ A MAGTAR VÖRÖSKERESZT balatonlellei üdülőjében az ősz eleji napokban kéthetes tanfolyamot rendezett a Vöröskereszt egészségügyi szervezésmódszertani osztálya az új járási, városi és kerületi titkárok részére. Hazainkban összesen százhuszonhat függetlenített vöröskeresztes titkár tevékenykedik e fontos tömegszervezet élén. Évről évre mintegy tíz százalékban cserélődnek ezek a posztok, ezért tartják fontosnak, hogy meggyorsítsák az új vöröskeresztes titkárok beilleszkedését a mozgalomba, annak irányító apparátusába. Az idei tanfolyamot más is hangsúlyossá teszi. Mint már megírtuk, jövőre tartja IV. kongresszusát a Magyar Vöröskereszt. A titkártanfolyam vezetőjével, Parragh István főelőadóval beszélgettünk a lelled eseménydús napokról. A programból azt olvastuk ki, hogy a Vöröskereszt minden területéről szó volt a tanfolyamon, s nemcsak előadások keretében, hanem a gyakorlatban is megpróbálták alkalmazni az ismereteket a hallgatók, az új vöröskeresztes titkárok. Köztük találtuk a városi rangra lépett Nagyatád új titkárát is — Nagy fontosságot tulajdonítunk a vöröskeresztes titkárok képzésének. A jól szerveA tegnapi napra hetek óta készültek az öregek, vagy ahogy az intézetben nevezik őket — gondozottak. És hetekig téma lesz, ahogy tavaly, tavalyelőtt is az volt. Az öregek napja nagy esemény a gyöngyös-pusztai intézet életében. A nagyteremben gyűltek össze mind a százötvenen. Erre az alkalomra a betegek is fölkelnek — ha csak néhány órára is, de ott vannak a közös ünnepségen. Mellettem egy néni ül, botjára támaszkodik. »Nem akartam ám eljönni — súgja —, mert a lábam nagyon fáj. De azt mondja a nővérke, Teri mama, jöjjön. Melyik ruhát akarja fölvenni? Segítek. Nagyon aranyos lélek. Mindegyik, de ez különösen.« Gerencsér János igazgató köszönti az ünnepeiteket. Arról beszél, hogy a család milyen hosszasan készül egy- egy családi ünnepre, öle százötvenen egy család. És ez a legnagyobb ünnep. A televízió zenés színházának programja zett aktivisták hálózatától függ a Vöröskereszt jó vagy gyengébb munkája. Ennek a közvetlen szervezője a vöröskeresztes titkár — mondotta Parragh István főelőadó. — Honnan jönnek a tömeg- szervezetbe az új titkárok? — Részben végeztek már vöröskeresztes munkát, tehát tulajdonképpen nem új dolog, amivel találkoznak. A tömegszervezeti munkát valameny- nyien hivatásuknak tekintik, nem a fizetésért jönnek hozzánk. A közösségért való tenni akarás jellemzi azokat, akik ezt a feladatot vállalják. — A tanfolyam vezetőjén kívül talán még néhány férfit láttam itt a leilei üdülőben, de gondolom, ez az átlag jellemző is. — Igen, a tizenhat új vöröskeresztes titkárból tizenkettő nő, csak négy férfi. Talán, mert bennük jobban él az e munka iránti hivatástudat. Hibának semmiképpen se tartjuk, hogy elnőiesedik ez a hivatás. És valljuk meg, nem tartják »férfifizetésnek« a titkári fizetést. — Ellentmondásosnak látszik, hogy például a családvédelmi munka vcjröskeresztes feladatait éppen azok a nők irányítják, végzik, akik talán a legkevesebbet lehetnek otthon, hiszen ez a hivatás nincs órához kötve. A kérdésem: a soron következő vöröskereszFigyelem a közönséget, öreg, barázdált arcok, kezek. Szemük megpihen az igazgató arcán. Az asszonyok köny- nyeznek. A férfiak zavartan köhintgetnek. (Talán az »igazi« családra gondolnak. Azokra a gyerekekre, hozzátartozókra, akik időnként meglátogatják vagy meg sem látogatják őket. Azokra a gyerekekre, akiket némelyikük letagad, hogy ne keljen fizetnie öreg szülőjéért ...) A terembe besüt az őszi nap. Megsimogatja a fáradt, öreg fejeket. A sor közepén egy házaspár ül. A néni az egyik kezével a bácsiba karol, a másikkal az öregember kalapját fogja. Az öregekkel szemben fiatalok. A kaposvári Fonómunkás Kisszínpad tagjai. A könnyek után ők csalnak mosolyt az öreg arcokra. Versek, verőfények ... Aztán a megleptés. Az ajtón a gyermekszínpad tagjai penderülnek be és játszanak, komédiáznak — szívből. Hálás közönségük van. Az irodalmi színpad tagjainak »küldetésük« van. A szakszervezet ajándékot küldött velük egyik volt dolgozójának, aki az intézetben él. Pintér nénit a szobájában tales kongresszuson melyik terület kaphat nagyobb hangsúlyt az eddigieknél? — Sorrendben nem lesz- rangsorolás, azt hiszem. Ellenben a családvédelem színvonalát olyan magasra kell emelnünk, mint mondjuk a véradómozgalom szervezettségét. — A tanfolyamon többek között szó esett a Vöröskereszt tömegszervezetté válásáról, programjának kialakulásáról, szervezeti fölépítéséről is. Hallhatunk-e valamit a jövőjéről? — Már most tudjuk, hogy a Vöröskereszt újabb feladatokat nem vállal. Viszont azokat a területeket, melyeket eddig is magáénak tartott, jobban szeretné ellátni. Nagyobb szerepet kapnak ezért a helyi szervezetek. A Vörös- kereszt megadja a teljes programot, s helyben dől el, hogy abból mit kéll megvalósítaniuk az aktivistáknak. így kaphat nagyobb hangsúlyt például a jövőben a családvédelem is. AZ ELHANGZOTTAKAT tulajdonképpen »program- nyilatkozatnak« is tekinthetjük azon túl, hogy bepillanthattunk a Vöröskereszt rendkívül fontos tevékenységébe, melyben nagy szerepet játszanak az aktivistákat irányító titkárok. H. B. láltuk. Amikor felköszöntik, csodálkozik. Hát még emlékeznek rá? Nyolcvanhat éves. Hetvennek nézném. Mindennap maga takarítja a háromszemélyes szobát. Csak »nagy- takarítani« engedi a takarítónőt. Azelőtt egy grófnő volt a szobatársa — őt is pintér néni »patronálta«. — A mostani szobatársával elégedett? — kérdeztem. — Igen. Jól megvagyunk. Csak tudja, ezek a fiatalok olyan kajlák... lötvenegyné- hány éves szobatársáról beszél.) Akadnak olyan házasok is, akik itt az intézetben kerültek össze. Lukács István és élete párja, Teri néni Itt ismerték meg egymást. Az ismerkedés hogyanja felől érdeklődöm — éppen a nénitől, önérzetesen válaszolja: — Hát, ő választott engem ... — Miért? — faggatom a bácsit. — Mert olyan derék meg kedves. — Nem bánták meg? Nevetnek és a fejüket rázzák. A délelőtti műsort ünnepi ebéd követi. Az ebédlőben népi zenekar játszik. Az ablakokon zuhog az éltető napfény. Mint tavaly, tavalyelőtt ... Simon Márta Elemi csapások, járványok, tűzesetek, erőszakos cselekmények,' balesetek, öngyilkosságok és egyéb érdekességek leírásai találhatók a fekete táblás könyvben. Megdöbbentőek a könyv bevezető sorai, melyek így szólnak : »Balatonszentgyörgy a csalódások kisközsége. Nevét a térképről ismerik, mert a Balaton délnyugati csücskének elágazó pontja, de egyebet alig tud róla valaki. Nem volt híressége, nem történt itt országos hírű semmi. Egyszerű emberek, egyszerűen élnek, halnak e faluban nevezetesség nélkül. Az idegenek, látogatók mind, mind csalódnak. Mind különbözőképpen. Van aki leszáll a vonatról és keresi a Balatont. Csalódik, mert a védett nádas eldugott parja két kilométerre van. Van aki keresi a várost. Csalódik, mert csak egy kis községet talál. Van aki üdülőt keres hiába. Van aki hamis történelmet keres, és igazi mesét talál. Van aki borát dicséri, nagy hanggal fitymálja üzemeit, majd meghajol, mert kalapját elvitte a balatoni szél. Van aki a boldogságot keresi és a temetőbe ér el. Ezt a falut nem olyan köny- nyű megismerni, mint azt egyszerűségéből sejteni. Az emberek szeretik itt a mesét. A valóságból is mesét csinálnak: kurtítják, toldják, ferdítik, igazítják magukhoz. Itt ez az igazság.« Eddig tartanak a lírai sorok, és 1566 őszével, a török- dúlás idejével kezdődnek a »Fekete krónika« adatai egészen 1971. január 6-ig, Hajas Gábor 15 éves ipari tanuló tragikus balesetéig. Utána 104 oldalon 34 elbeszélő írásban olvashatjuk a tragédiákat, melyeket Simon József helybeli postavezető vetett kötetnyi papírra. Mindezt teszi az emlékező a halotti anyakönyvek, jegyzőkönyvek és. hiteles dokumentumok vallatása útján. A szórakozva olvasó azt hinné, ráérő ember irogat, de a komor sorok között többet olvashatunk. Egy kis falu népének tragikus múltja bontakozik ki, amely a paraszti élet sorsproblémáját rögzíti krónikába, minden elbeszélt történetben mélyebbre ásva. Érdemes volna a könyv sorait tovább idézni, de jobb azt elolvasni, mert az átélő tükröt, az utókor feledhetetlen történelmet talál a könyvben. A könyv olvasása után azt hihetnénk, ezzel befejeződött Balatonszentgyörgy helytörténeti krónikája. De Simon József tollából további kötetek kínálják magukat olvasásra. Az egyik kötet a település építkezés- és lakáskultúráját dolgozza fel a századforduló idejétől szinte tudományos pontossággal, melyet 11 saját készítésű rajz, térkép, valamint 36 fénykép illusztrál. Az illusztrációk szinte dokumen- tumszerűen vezetnek a< múltból — a mába. A leggyönyorködtetőbb írásnak tartom, melyben (»Megérett a gabona« címmel a 32. oldalon) az aratás, gabonahordás és cséplés munkáját dolgozza fel a XX. század első felében a balatonszentgyörgyi parasztgazdaságokban. Ez a munka szépírás, epikus elbeszélés sajátos formában. Nem kitalálások, hanem élők vagy valóban éltek a hősei. Leír, beszéltet és elbeszél az író. Paraszti sors ez is, küzdelem a mindennapi kenyérért, az életért. 4 Ez 87 's valóban bizonyítja az gi paraszti törvényi arat nevel is a parasz. ^/erekéből, a kenyér betakarítása idején nincs pardon, dolgozni kell.« Simon József is a paraszti sorból kinőtt diák, a keszthelyi gimnázium tanulója volt. De a paraszti munká minden ágában részt vett. Ezért tudja olyan hitelesen ábrázolni. Minden sorában sűrít és mégis olyan sokat mond el a paraszti élet legnehezebb munkájáról. Gazdag szókincsét találjuk a paraszti beszédnek, melyet a mai ember már alig ért, de nemzedékek beszédét olyan gazdaggá és színessé tett. Az arátás gyötrelmének megvolt a maga ünnepélyessége. A hagyományos, vas törvényű szervezettsége. Egyszerű, de mégis ünnepélyes volt az étkezés. Mindennap egyforma, de mégis jóízű. A cséplés utáni evés a munka befejező örömét jelentette. Mikor a kaláka segítség elvonult, a gazda csak azután vetett számot az eredménnyel. »Termett ennyi. Vetőmag, cséplőrész, párbér, pap, mester, adó, eladó a ruházkodásra. Maradt is nem is.« Karácsony után kukoricával kellett pótolni a gabonát, hogy az újig elég legyen a kenyér. Keserűen végződnek a sorok. Ilyen volt a paraszti élet »idilli« világa. Az új nemzedéknek pedig már majdnem hihetetlen történelem. Rigó Lajos A dolgozók egészségéért Az Országos Munkaegészségügyi Intézet a foglalkozási ártalmakkal és betegségekkel kapcsolatban folytat tudományos kutató, megelőző és gyógyító tevékenységet. Az intézet munkatársai a dolgozókra különösen veszélyes munkahelyekre gyakran ellátogatnak, ahol igyekeznek kedvező munkafeltételek megteremtésére serkenteni az üzemek vezetőit. A jól fölszerelt laboratóriumok az országban a leghatásosabb gyógyító eljárásokkal segítik a munkaártalmakban szenvedő betegeket, hogy mihamarabb visszakerüljenek munkahelyükre. Képünkön: Vizsgálat a kerékpár-ergométeren. A televízió most induló zenés színházának programjáról tájékoztatták tegnap az újságírókat a Televízióban. Elmondták, hogy állandó fórumot kívánnak biztosítani a zenés műfaj számára a képernyőn, olyan műveket szólaltatnak meg, melyek valóban számot tarthatnak a miUiós nézőtábor érdeklődésére. Éppen ezért a Budapesti Művészeti Hetek rendezvénysorozatához kapcsolódva ősbemutatóval indítanak. Szombaton láthatjuk először Lendvay Kamilló Karinthy Frigyes egy- felvonásosából, Devecseri Gábor szövegkönyvére írt vígoperáját, A bűvös széket. A Vámos László rendezésében felvett színes produkció főszereplői: Sólyom Nagy Sándor, Sudlik Mária, Palcsó Sándor, Udvardy Tibor, Nádas Tibor. A következő szezonban tervek szerint mintegy tíz bemutatót tartanak, melynek során 13 mű kerül képernyőre. Ugyancsak szombaton kezdődik a televízió másik nagyobb lélegzetű sorozata, amely Olvasta-e? címmel gyűjti csokorba a XX. század jelentős magyar prózaíróinak humoros hangvételű írásait. Prológus Kürt szava száll. ♦ Laktanyaépületek amfiteát- |rurnának közepén, mértani cso- J portozatokban katonai egység. t Flottjuk — külön sorban — tisztek, tiszthelyettesek, honvédek. A parancsnok kíséretében egy főtiszt halad végig előttük, fogadja tisztelgésüket, bemutatkozásukat, aztán kitüntetést tűz a zubbonyokra. Egy kézfogás, egy-egy előírásos mondat: — A dolgozó né- . pet szolgálóim! ; Az utolsó — a legalacso- jnyabb termetű — katona kö- I vetkezik. Széles vállú, kemény ♦kötésű fiú. Bajuszt visel. Tiszteleg, jelent; megkapja a kitüntetését. A tábornok továbblép. A sor már véget ért, s egy hang mégis jelent: — Füle Mihály honvéd! Keskeny asztaLka áll a sor végén, rajta egy katona fotója. Vékonyka gyerekarc, hegyes orr, csucsori száj — a vonásokon a fényképezkedés zavart ünnepélyessége. A képkereten fekete szalag. — Az árvízvédelem során tanúsított hősies magatartása közben megbetegedett és elhunyj — hallatszik. A tábornok kis bársony tokban a fénykép elé, az asztalkára helyezi a kitüntetést, és feszesen tiszteleg. — A dolgozó népet szolgálta — mondja a hang. Aztán vezényszavak harsan- nak. Megszólal a zenekar. Az egység díszrr enetben vonul el a tisztek, a kitüntetettek s a halott baj társ képe előtt. Lassan kiürül a tér. Két katona közeleg. Egyikük elviszi az asztalkát, másikuk — a szőke bajszos — fölemeli a képet s a kis bársonytokot. Egyedül van. Nézi a képet — Nem ismertünk, Fülemüle — mondja. L — Maradj már magadnak, Fülemüle! — s a laboros akkorát taszít rajtam, hogy a fal tart meg. — Nem nézhetem meg saját magam? A laborosnak vastag a háta, asszonyfara van, mindent eltakar, ahogy lötyköl maga előtt: — Én a te helyedben nem vágynék annyira meglátni' a pofázmányomat... — Miért, elszúrtad? — jaj- dulok föL — Én? Talán a kedves szüleid! Nagyon szellemes. Elküldeném őt a sunyiba, de akkor képes eltépni a fotót. — Tanuld meg — fontoskodik —, tanuld meg, hogy a fénykép mindig a valóság hű mása. Azt mutatja, ami van. Még egy próbát teszek: — Hadd lám! A körmömre sóz. — El a kezekkel!... Még fürödnie kell. így talán leázik a kosz, amit a nyakadon megörökítettem. Segélykérőén nézek hátra, M lakára. Megszán.: — Vedd ki, laboros! Nékem kélL Mindjárt indul a buszjárat az állomásra. Miska basszusára meglepve fordul vissza a nagyfarú: — Neked kell, Bibok? Az ő képe? Minek? Az ágyad fölé akarod akasztani? Miska ránéz a laborosra, és elsötétül a pillantása. Az mindjárt tisztelettudó lesz: — Miért nem szóltál? Nesze! — kiemeli a fotót a folyadékból, rázogatja. Megpróbálom szemügyre venni magam, de hiába tekergetem a nyakam. — Adok itatóspapírt. Ha lehet, ne gyűrögesd. A íarzsebben volna a helye, megfelelő embert a megfelelő helyre, de most tégy kivételt, különben mosogatórongy lesz belőle. Miska futólag rápillant a képre, aztán segít itatós közé tenni, s elsüllyeszti a táskába. — Na, milyen? —•kérdem. Köszörülni kell egyet a torkomon. — Elég jó — feleli a barátom közönyösen. — Koszi, laboros. Megyek, mert itthagynak. Ugranék én is, de a laboros nyakon ragad: — Aztán mielőbb röpködj erre a ktieac^atoreaaeimaMil, fülemüle, különben kitépem a farktollaidat! — Nem megmondtam, hogy zsoldfizetéskor? — s kitépem magam a markából, mert Miska már a folyosó végén csattog. A lépcső aljában érem utóL Te, Miska, ha nem mondasz el mindent a húgodnak ... — Mindent elmondok. — ... hogy most nem engedtek el szabadságra, de legközelebb biztos... és amikor a képet odaadod neki, figyeld meg az első szavát! Hallod? — Hallom. — Sikerült kép, Miska? — Elég jól el vagy trafálva rajta. — Mondd meg neki, hogy 5 is küldjön egy képet! Nincs abban semmi... A barátod vagyok, nem? — De. Futkosok körülötte, mint a kutya, ő meg csak megy, megy, mint valami terepjáró, s a talpa alól kétfelé fröccsen a sár. Misét kell mondatni, ha egymás után két szót szól. (Folytatjuk:) Somogyi Néplap^ 5
